abece-bajai | bajar-borza | borzo-dubor | duhbe-elsze | elszi-faras | farka-folde | foldi-gyujt | gyulh-hidon | hiede-izma | izmai-keres | kerez-kivit | kivol-lazit | lazon-maras | marci-melle | mello-nevez | nevre-on | onagy-rajot | rajon-soksa | sopan-szoke | szoko-testv | tesze-utana | utani-vigyo | vihar-zuzha
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
2003 XVI | Megfogta kezében a fejszét, és elszívelte azt az egypár rúgást, amit
2004 XIII | Méreg! méreg! – zúgák elszörnyedve a körülállók.~– Mondtam,
2005 XV | és siessen az őrtanyákon elszórt kordon-vezetőkhöz. Csapatjainak
2006 XV | tudott mit felelni, a hang elszorult torkában; csak odaborult
2007 XVIII| palackok cserepei az úton elszórva, közbe egyes vérfoltok,
2008 XVI | senki.~– Hiába magatokat eltagadnotok! Én pörölni jöttem. Folytatni,
2009 XI | sápatag égből, egyenkint eltakargatá azokat, mintha valami nagy
2010 XIII | cselédségnek, hogy a kidűlt port eltakarítsák, hogy valami állat meg ne
2011 IX | testet bekenni balzsamokkal, eltakarni a lélegzetet; a láthatatlan
2012 VIII | mit az lelkében gondosan eltakart, és fölemeli a tört szívű
2013 VIII | erőteljes kifejezés, szempillái eltakarták könnyező szemeit, ajkai
2014 VIII | ismeri az állapotokat.~– Eltalálta, bizony az vagyok; az apám
2015 VII | konyhában azután sokáig eltanakodott a szakácsnéval, hogy milyen
2016 XV | midőn már a többiek mind eltávoztak; akkor odament az ifjú lengyel
2017 IX | a harangozó.~Az emberek eltávoztával egy kis fehér kutya jött
2018 Elo | megérdemelje, hányszor eltévedt élte útjain, míg sírjára talált,
2019 V | szólhatott, nyelvén még éltében úr lett a halál; fia azt
2020 XVI | ételünket, italunkat, hogy eltemessék gyalázatos titkaikat. Íme,
2021 XII | beroskad a négy fal közé, s eltemeti égő sírba mindazt, ami alatta
2022 VIII | melyik fogja a másikat eltemetni.~Egy reggelen, midőn már
2023 XVI | főnöknek sikerült lassankint elterelni a dühöngő csapatokat a főúr
2024 X | és azon kis fantasztikus eltérés, hogy eltulajdoníthatlanul
2025 XI | között valami vak hír kezdett elterjedni, miszerint a magyar urak
2026 XI | vetemedik? Arra, hogy ez valami elterjedt lázadás rémjelenete is lehet,
2027 XI | engedé azon határozatától eltérni, hogy éppen a lármás csoportok
2028 X | mostaniaktól szokatlanul eltérő alakban voltak felrajzolva,
2029 XVI | ideig a levegőben, s azután elterülni a földön, összezúzva, szétszakadva,
2030 XI | leereszté pisztolyai sárkányát, eltette azokat oldalzsebébe, s bizalmasan
2031 XIII | elveszne tőle, de én mégis eltettem belőle egy csipetet; itt
2032 VIII | Alkalmasint valaki számára volt eltéve, aki még nincsen itthon.~–
2033 Elo | szenvedést megérdemelje, hányszor eltévedt élte útjain, míg sírjára
2034 VIII | rosszul tevé. Az igaz útról eltiltott érzelem tilos utakat keres.
2035 IX | győződve, hogy sokat használ; s eltiltotta tőlünk, hogy dinnyét, barackot
2036 XVI | gyújtott ház, a pincében eltöltött szorongás eleven képekben
2037 XII | már akkor zárva volt, s eltorlaszolva a nehéz mángorlóval.~Zudár
2038 X | ilyennel – lihegé ez elsápadt, eltorzult arccal.~– Hiszen tudod,
2039 IX | kezében vagyunk, s ha jól éltünk, jól halunk meg. A haláltól
2040 X | fantasztikus eltérés, hogy eltulajdoníthatlanul ázsiai eredetű városok,
2041 XV | sokaság közt, lassankint eltűnve a hátul álló csőcselékben.~
2042 VIII | visszahozzák azt a fiút, akit elüldöztek a háztól. Nekem csodálatos
2043 IX | Tetszik-e az neked, hogy mi itt élünk rajtad, és áldunk, és átkozunk,
2044 I | palánkjai állanak fenn, miken az elvadult jázminsövény túlnőtt, kihullatva
2045 III | kapaszkodnak fel a háztetőig. Most elvadulva fekszik ez a földön, s éretlen
2046 XVIII| kezét, s azzal a daliapár elvágtatott előre a gyepes úton.~*~Numa
2047 XII | nyomása elmúlt agyából, tűztől elvakult szemeire jótékonyan hatott
2048 II | irtózatos! Embert fejétől elválasztani… S hátha ártatlan volt,
2049 VII | táblabírájának, a város elválasztja díszpolgáraul, s elvégre
2050 X | Hernád és Poprád eredetét elválasztó hegyláncot keresztülvágva,
2051 X | Boldog fölébredést!~Azzal elváltak egymástól. A mester visszafordult
2052 XVII | ámolyogva állt előttük szörnyen elváltozott arccal, merev szemei körül
2053 VIII | szemüvege különben is eléggé elváltoztaták elébbi alakját; mihez ama
2054 XVIII| bírta már tagjait, mégis elvánszorgott odáig estenként, hol a Hétfalusy
2055 XVI | paphoz, a törvényszékhez, s elvárni a súlyos ítéletet, hanem
2056 VIII | megmondom a gazdának odabenn, ha elvégezte ájtatoskodását. Mielőtt
2057 VII | elválasztja díszpolgáraul, s elvégre egyik legtekintélyesebb
2058 XVI | aki várja, míg a többiek elvégzik unalmas számaikat, s az
2059 XI | Fabius Cunctatornak. Az én elvem az okszerű késedelmezés.
2060 XVI | váltottam ki. Mikor vetésedet elverte a jég, én adtam gabonát,
2061 VII | őket szakítani.~– Mindjárt elveszem öntül, ha szépen nem viseli
2062 XI | Kornélia bevezeti hozzá az elveszettnek hitt gyermeket, kit fogadó
2063 XIII | meg ne egye, mert mindjárt elveszne tőle, de én mégis eltettem
2064 III | magát, amiktől a szúnyogok elvesznek, balzsamokat használt, miktől
2065 XVI | szerelméért! Emberek, ne hagyjatok elveszni! Leesem. Meghalok. Jaj,
2066 XVIII| lélekre nem lehetett a halált elvesztegetni.~Az ostromlókat nem lehetett
2067 XVII | magában, midőn vágytársai így elvesztek mellőle. Ő maradt egyedül
2068 VIII | én most hiába fáradtam, s elvesztem a jutalmat, ami a szökevényre
2069 X | csapszékek italaiba; úgy akarják elveszteni a népet.~Meg vannak vesztegetve
2070 VIII | díját tudom annak, hogy önök elvesztett gyermekét visszahozzam,
2071 X | tudta azt bebizonyítani. Elvesztette a perét a megyén, feljebb
2072 VIII | merően kiülnek, és sokat elvesztettek kifejezésteljes fényükből.~
2073 VIII | előttem: „bíró vagyok”, úgy elvesztettem az ügyet, és visszavonulok;
2074 VIII | gondolaton csügg, hogy amiért elveté magától első unokáját, akit
2075 VIII | Nem lett volna-e silány, elvetemült? Nem veszett volna-e el
2076 XV | szemeit maga elé, s hagyta elvétetni láncait, és hagyta oldalára
2077 VIII | azt mondaná: íme, azt az elvetett gyermeket, akit ti holtnak,
2078 XVIII| valóban az volt, aki őt elvetette magától, az most irtóztatón
2079 VIII | mikor nevessünk.~Az ifjú elvevé kezét az öreg homlokáról,
2080 X | lépések fölzavarák csöndes élvezetéből.~– Vártalak, Iván – szólt
2081 XI | proklamáckit, elfogni a generálist, elvinni az ágyúkat, meg elfoglalni
2082 VI | Vasárnap kétszer templomba is elvitte őket, hol prédikáció alatt
2083 V | tettek kezére, lábára, és elvitték.~Az öreg ember hidegen nézett
2084 IX | faragta, s nagyot nyelt, elvörösödött. Kidülledtek a szemei a
2085 XVI | ellenállás után megkötözteté és elzáratta.~A kastélyban semmit sem
2086 XIV | őrhelyet foglalja el, s elzárja az utcát; a többi az udvaron
2087 IX | szellő elfújja; nem használ elzárkózni előle kőfalak közé, a testet
2088 XVI | hangja a méla dallamokat elzengé, a távolból, tán a tömeg
2089 VIII | azért kérdeztem, hogy öreg ember-e, mert akkor valószínűbb,
2090 Elo | kosfejű lovak, a vizekből emberarcú halakat húznak ki, a vándormadarak
2091 IX | erővel is belétölti minden emberbe, sőt a kutak ivóvizébe is
2092 XIII | papé, és azután minden jó emberé, akinek kínálni való pohár
2093 XI | kötözve, akit a részeg csapat emberei felváltva vallattak, szakállát
2094 VII | azért büntette szigorúan embereit, mert a dicsekvést a gyávasággal
2095 XVIII| még, és azok igen szomorú emberekre találhattak volna itten.~
2096 Elo | természet, az isten ujja minden emberéletet mint egy tanúságokkal teljes
2097 XV | kinyújtá három előtte álló emberen keresztül, s egy csomó szabó
2098 VI | odahítta néhány bizalmas jó emberét, elmondá nekik titokban,
2099 VI | széttörülte a bajuszát, s emberevő képpel nézett szét a padlásablakból,
2100 III | Nem nézhette a gyermek emberfölötti kínjait; míg a gyönge, elkeserült
2101 VIII | fiam – szólt az ifjú az ősz emberhez, áldóan nyújtva felé kezét.~–
2102 XII | tódult már alá a szobába, s embermagasságnyira betölté azt, rétegenkint
2103 XIII | rémületgerjesztő port, melynek emberölés, népkiirtás rettentő munkáját
2104 VII | menjen be!~– No, te szép emberséget tudsz. Az ordináncot beküldenéd
2105 VII | férfias alakok lettek belőlük, emberségtudók és szófogadók, csinosak,
2106 VII | mesét akarok mondani, nem emberszólást.~– Hallgatok.~– Néha annyira
2107 VI | összevissza faragva nevekkel és emblémákkal. Az ablakok jobbára kitördelve,
2108 IV | Amabból tán van gyógyulás, emebből soha. Amazt tán bevégzi
2109 XII | jártányi ereje, a puskát hiába emelgette, nem sült az el.~Egyszerre
2110 II | őt kiszabadítsa, vállára emelje, s azzal nekirontson apja
2111 X | nemzetté lenni, világ színe elé emelkedni, helyet vívni ki a történetben:
2112 XI | felől, ugyanolyan napküllők emelkedtek barnán, magasan, mintha
2113 XII | gyermek nem aludt. Könyökére emelkedve hallgatózott, és nézett
2114 VIII | szemeit nem merte az idegenre emelni. – Van egy leányom.~– Tulajdon,
2115 XI | parasztok engedelmeskedve emeltek előtte kalapot, utat engedve
2116 XV | egy bőrkötényes polgártárs emeltetett ki, fején csákóval, kezében
2117 VII | székecskén; átellenben egy magas, emelvényes dívánon neje foglal helyet,
2118 IX | háládatosságot. Csak eped, csak emésztődik magában, csak búsul, csak
2119 IX | piskótához.~– Bene, praestanter; eminentissime. Csakhogy nem piskolta,
2120 III | van. Szüntelen testvérét emlegeti. És – óh – milyen arca van
2121 VII | hozzá, jobbágyai hálálkodva emlegetik, mert irgalmasan bánik velök;
2122 VI | képzelődése oly erősen rajzolá azt emlékébe, hogy utóbb is valóságnak
2123 Elo | elfelejti, hogy miért sírt. Emlékében marad ugyan a fájdalom,
2124 VIII | nézve, ahogy az évek szomorú emlékei szaporodtak, és én annál
2125 XVIII| tájat, melytől oly szomorú emlékek száműzték.~Velük távozott
2126 XI | melynek sorsa oly szomorú emlékekkel volt a tábornokéhoz kötve.~
2127 VIII | mint egy rettentő veszteség emlékétől.~Széphalmi odaborult a néma
2128 VI | koponyádban a velő, ha rá emlékezel; amit csak átkozott mesterségem
2129 XIII | figyelmezni tud rá, és ért az emlékezéshez!~Megzavarta e jeles előadást
2130 IX | benyomásra emlékezem amaz emlékezetes évből. Hajh, másutt nem
2131 VII | Hétfalusy család? Nem kell-e emlékeznem arra, ha mindent elfelejtettem
2132 I | hóhérhoz ment nőül. Mások emlékeztek időkre, midőn ez asszony
2133 II | mi borzasztó eseményekre emlékezteté.~Az a bárd, mely a tűzhely
2134 VI | hidegvérrel kínozni és megölni? Emlékezzél arra a mosolygásra, amivel
2135 Elo | rajzolni készülünk.~Sötét emlékű, fekete ünnepekkel teljes
2136 XVIII| magának.~Hétfalusy meg sem említé vejét soha.~Hintaját előkerítve,
2137 X | a hírlapok kuriózumként említék, miképp valami Griffith
2138 X | szerelmes vagy bele.~– Inkább ő énbelém. Jól élek mellette. Az öreg
2139 XVI | ott a tűznek vermében, énekeled-e még zsoltáraidat odalenn,
2140 VIII | hogy egyedül zsoltárokat énekelek.~A férfi nagyot sóhajtva
2141 II | Bűnbocsánatot az nyér.~Angyalok nem énekelhetnek szebben a mennyországban,
2142 IX | megmond odahaza.~– No, mármost énekeljünk és imádkozzunk. S azután
2143 III | ágason, mintha kísértet énekelne odakinn.~– Ah – nyögött
2144 XVIII| templomba mindennap, és énekelte áhítatos zsoltárait. Senki
2145 XVI | dúdoltak szerte az ilyen énekhez méltó éjszakának.~*~A felbőszült
2146 VI | komondora utána vonított.~Ez éneklés arra szolgált, hogy ezt
2147 VI | végigordítá a falut harsány éneklésével, hogy a falu minden komondora
2148 XVI | ellenállás megriasztott, az engedékenység pedig még nagyobb dühre
2149 VII | dicsekedhettek valami nagy engedékenységével. Irtóztató volt, ahogy el
2150 VIII | A legény nem sietett az engedelmeskedéssel.~Az idegen nem szólt neki
2151 XI | Romulus él, és áldozatot és engedelmeskedést kíván mindnyájunktól.~A
2152 VIII | kényszerítve érezte magát engedelmeskedni.~– Te meg, barátom, terítsd
2153 XI | vezetve, míg a parasztok engedelmeskedve emeltek előtte kalapot,
2154 XIII | annyi javával éltem, nem engedem holmi bitang parasztok által
2155 VI | megettük a halált mindnyájan.~– Engedjetek szóhoz jutnom, felebarátim –
2156 VII | helyesnek találom. Nem is engedném másnak. A cérna tartásához
2157 XI | emeltek előtte kalapot, utat engedve az ajtónyílásig.~A csárdaszobából
2158 X | országon – monda Bodza, engesztelőleg nyújtva sovány, aszott kezét
2159 II | Ki merte a halált osztani énkívülem?” Ki fog felelni, ki fog
2160 X | meggátlása végett.~Ekkor egy még ennél is borzasztóbb hír kezdte
2161 VIII | énnekem. Senki kezéből meg nem enném a főtt ételt, mint az övéből.
2162 VI | Miért osztanak oly bőven ennivalót? Eddig sem kértünk mi az
2163 XIV | Uram, midőn az idegzet-erő ennyire hatványaira van emelve,
2164 VII | viseli magát. Ki látta azt: ennyit lamentálni egy kis cérnagombolyítás
2165 XII | füstnek, a lángnak: „Féljetek éntőlem! Én vagyok a bakó!”~E percben
2166 VIII | levelet a futás közben, énvelem adatta a postára; bizonyosan
2167 Elo | végigolvastánál: „Ez velem, ez az enyéimmel történt! Én ott voltam.
2168 III | kilincset zörgeti, a kutyákkal enyeleg; nem hallják, hogy nyög,
2169 VIII | te kezed azért remeg az enyémben, mert ártatlan vér foltjait
2170 VIII | férfi napról napra jobban enyész. Bizony csak arról van még
2171 XVIII| elpusztult, lépcsői leomlottak; enyészet dolgozik rajta.~A mohos
2172 II | távolból jőnének, tompán, enyészetesen…~A közel látkörön Hétfalu
2173 XIV | tábornok úr. Ez a tudat enyhíteni fogja halálomat.~– Második
2174 IX | morbus úgy támad, hogy az epe ráömlik a spiritusra, s
2175 IX | vár háládatosságot. Csak eped, csak emésztődik magában,
2176 VII | szegény Elizen, hogy akiért epedett, midőn megnyerte, az által
2177 IX | spiritusra, s lesz belőle epemirigy. Következőleg engemet meg
2178 XVI | sem hált. Az ifjú úr az epemirigytől (így nevezték akkor az ismeretlen
2179 II | ablaka előtt volt egy nagy eperfa, melynek terebélyes ágai
2180 II | óvatosan végigmászott az eperfáig, megfogta annak egyik lehajló
2181 XI | vonul az összes katonaság Eperjesnek, s két napig nem jő helyette
2182 VII | jutott volna neki. Apró, epernyi szája alig látszik beszédre
2183 VIII | ajka oly parányi, mint egy eperszem; ha mosolyog, szép arcán
2184 XVI | illik a derék szarmaták epigonaihoz, kőfaltörő kosokkal és ballisztákkal
2185 X | ivadékról ivadékra, akkor építenének igazi várakat népük számára;
2186 VI | verette; ha a szegény ember épített, nem adott neki sárt vályognak,
2187 VI | bízhatik bennök. Mikor a házát építette, három hétig folyvást robotoltak
2188 Elo | megdöbbenve fog ráeszmélni egyes epizódok végigolvastánál: „Ez velem,
2189 X | a múzsák számára rendelt épületet sohasem javíttatá ki; hanem
2190 XVI | kastély ereszén körös-körül érccsatorna futott végig, mely a szegleteken
2191 IV | sodronyán; a csengettyű érce olvadtan hulla le; ekkor
2192 XVI | hang honnan ered.~Mikor az ércet szétfeszített tűz lelohad,
2193 XVI | s az pattog úgy, mintha érchúrokat szaggatnának.~A pince vasajtaja
2194 XVI | egyenként pattantva.~Akik egy érckemence ajtajára figyelmeztek, tudhatják,
2195 XI | oly forró volt, mintha az ércolvasztók kürtőiből fúna elő, s még
2196 X | sárga fény, az a barna, ércszegélyű felhő pedig befedé a földet,
2197 VII | parancsolva a szigorú, hideg érctekintet, az ajknak nem szabad megmozdulni
2198 VII | kiejtésű, teljes magyar ércükben megmaradt hazai hangok,
2199 VII | Ha örömük van, engem nem érdekel; ha bánatuk van, arról se
2200 V | leterítve szemfedővel, mit érdekelte őt a bánatos jelenet? A
2201 XIV | kegyelmet adtak.~Vértessy érdekelten tekinte reá, mintha kérné
2202 XI | jelenetek egészen más oldalról érdeklik.~– Numa Pompilius, a mondott
2203 VIII | lesz az erő, üres hang az érdem; csak az Úr kegyelme az,
2204 XIII | adakozó címek dolgában, s ez érdemben túlmegy fantáziája a kelet-indiai
2205 X | mondatokra. Bodza meg fogja érdemelni a tollbokrétát kalapja mellé.~–
2206 VIII | a vaktában kivégzett nem érdemelte-e meg büntetését? Nem volt-e
2207 XIV | nem reméltem, miket nem érdemeltem, de fájdalmamat enyhítik
2208 II | soksága,~ Undoksága ~Érdemli haragodat.~Méltók vagyunk,
2209 III | míg aléltan lerogyott az erdőben, hol makkoló kanászok találtak
2210 X | kocsmában, a helység házánál, az erdőkerülőnél, meg a külső pincékben,
2211 IX | cselekszünk; hogy a szép hűs erdőket kiirtjuk felőled, mezetlenül
2212 III | tudta, hova lett. Keresték erdőkön, mezőkön, a közel tóban,
2213 VIII | nyitotta fel az, alig vert erében a vér, alig lehetett észrevenni,
2214 XVI | tudhatják, hogy ez a hang honnan ered.~Mikor az ércet szétfeszített
2215 X | várost visszavezessenek szláv eredetére, s melyek azon leverő tudomást
2216 X | szerint a Hernád és Poprád eredetét elválasztó hegyláncot keresztülvágva,
2217 X | egy hatalmas fajból veszik eredetöket, mely fő-fő törzsei közé
2218 X | miután azok mind idegen eredetűek, ami bizonyára igen elbúsító
2219 VII | komolyabb férfiak, és hogy ez eredmény mind annak a „vas embernek”
2220 VII | szigorúsága aztán azt is eredményezte, hogy katonái iparkodtak
2221 XIV | ítéletet a felséghez.~– Eredménytelen lesz. Hiszen kegyed semmit
2222 IV | egyenként szakadnak el erei; inai, ízei ropognak, velője
2223 X | kezét Ivánnak, mit az teljes erejéből megszoríta, nem annyira
2224 VIII | alázatos erőtlen, mint az erejére büszke, kedvesebb a megtért
2225 VI | lángol, még bugyog a méreg erejétől, s imhol kitagadja magát
2226 X | ingszárt. – Egy kezemmel többet érek, mint te mindenestől.~–
2227 VIII | kezébe, ki eldugá a kis ereklyét mellénye alá.~– És most
2228 III | felneszezve a beteg –, Emma! Eresszék be a kis Emmát! – Nem hallják,
2229 VIII | Hiszen megmondom, kérem; csak eresszen el; igaz, hogy én egy szökött
2230 XVI | Hiszen azt akarja, hogy ne eresszétek. Nem látjátok, milyen nagy
2231 II | dugta ki orrát az ajtó és az eresz között, melyen egyszer-másszor
2232 XVI | halászólom volt fűzve.~A kastély ereszén körös-körül érccsatorna
2233 VIII | bakó lassanként térdére ereszkedék az ismeretlen széke mellett,
2234 Elo | váratlanul sűrű, vastag köd ereszkedett a földre, mely csak délutánra
2235 XI | valami elhatározó lépésbe ne ereszkedjetek. Akiket elfogtok, őrizet
2236 XII | valami lejjebb, lejjebb ereszkedő felhő.~A szürke felhőben
2237 XVIII| szenvedő atyjához, fél térdre ereszkedve mellé.~– Isten úgy akarhatja –
2238 X | a félállatot neki lehet ereszteni ott, ahol magunk nem akarjuk
2239 VIII | Zudárné.~– Hát azt mért eresztették el? – kérdé az ismeretlen,
2240 III | elvadulva fekszik ez a földön, s éretlen egreseivel a közel bokrokra
2241 III | unokád, s az olyan kövér, érett gabonát, mint te magad,
2242 IX | eltakarja bűneiket, viseli érettük az ég csapásait. Nem haragszik
2243 I | alatt recsegnek a deszkák? Ereznek-e valamit? Irtóznak-e azon
2244 VIII | visszaadom tinektek; mit éreznének önök erre?~A beteg odavonta
2245 IX | a szagát nem igen nagyon érezni. Ettől pedig minden ember
2246 XI | hunyászkodva magánál okosabb embert érezve maga mellett.~– Most ülj
2247 IX | hozzá romlott lég, fekélyes érintés; elég a nevét hallani, megrettenni
2248 XVII | összeroskadni a pokoli némber érintése alatt, s azután – végezte,
2249 VIII | ajkaival a kis főkötőcskét érintheté.~– Eliz, Eliz. Ezt viselte.
2250 X | ahol ez a kettő egymást érinti.~Pedig hiszen oly nyílt,
2251 X | szaporíták.~A koronkénti érintkezések a földesúrral, a dölyfös
2252 VIII | visszavonni.~– Óh, uram, ne érintsd az én kezeimet.~Az ifjú
2253 VI | vezetéknevével, mely után a később érkeztek nem mulaszták el szorgalmatosan
2254 II | kiálta erős, dörgő hangon az érkezteknek. – Megéheztetek, ugye. Mindjárt.
2255 VIII | a megtért bűnös, mint az erkölcseivel kérkedő. Ajándék volt minden,
2256 VIII | becsületességnek, bátorságnak és jó erkölcsnek, társai bálványozták, tisztei
2257 XVI | a puskacsővel el lehet érni testemet. De ti nem fogtok
2258 XIV | tenyere hegyét a kalpag ernyőjeig, és újra könyörög:~– Uram,
2259 XIV | zsinóron, másik a csákó ernyőjén.~– Uram, tábornok úr, adj
2260 XVIII| gyalog volt. A legnagyobb erőfeszítés mellett is betelhetett négy
2261 XVIII| hasztalanná tették az ifjú erőfeszítését a döngetett ajtót tovább
2262 XVI | kezével tartá fenn magát végső erőfeszítéssel.~– Hamama! – sikolta a szörnyeteg;
2263 VI | sikerül, ott a megyei orvos erőhatalommal adassa be ezt a parasztoknak.
2264 VI | hallatszék a sok lábdobogás, az erőködés lélegzetfúvása.~A csoda
2265 IV | előtt. Arcát fölemelte. Mint erőködött csak egyetlen szót szólani!
2266 XVIII| Nehány pillanatig dühödten erőködtek a lázadók betörni a nyíláson,
2267 V | rebegtek, mintha a sírás erőltetné.~A mindenes nem vette észre.
2268 X | az arcát sem vonta el az erőművészi törekvésre, hanem Iván egyszerre
2269 XI | kivezetni az udvarból, mert erőnek erejével be akarta vinni
2270 XV | őrült merényletnek, mely ha erőre kap, néhány hét alatt más
2271 VII | mormogá a tábornok, s még erősebben szorítá össze azokat a vasöklöket.~–
2272 XII | a sötétben Elizkével, s erősíté, hogy az egész éjjel nem
2273 VIII | adjon kegyed a betegnek erősítő szereket, az nem rontja
2274 XVI | Amint a kötél meg volt erősítve a csatorna egyik alsó foglalóvasához,
2275 XVI | titkosan bemásznak az őrizetlen erősség ablakain, bástyáin, s álmaikban
2276 VIII | van önnek, ki ugyanazt az erősséget ostromolja, amelyet ön.
2277 IX | rémült népek között, az erőst, a bátort egy szellő elfújja;
2278 XIV | vetélővel foglalkozó polgárok erőszakkal támadhatnák meg őt, és kényszeríthetnék,
2279 XI | hozzányúlni.~Mária a legnagyobb erőszakot követé el lelkén, midőn
2280 II | lehete, ki a legnagyobb erőtetéssel sem bírta erős, dörgő hangját
2281 XVI | mind jobban csúszott kifelé erőtlenülő kezei közül; már az egyik
2282 XI | mellett görbe fák düledeztek erre-arra, azokat is letarolta valami
2283 VI | Jó, megállj, hát ezt az erszény aranyat is én tettem a zsebedbe?
2284 X | Egykor maga is írt egy értekezést, melyben a hellén „su” és
2285 X | megegyezni, melyen egymás között értekezhessenek, s hogy a nemzetiségi rokonszenvek
2286 X | hirtelen minden szóbeli értekezlet fennakadást szenvedne közöttük.~
2287 XV | oroszlánpék hűlt pofákkal kezdtek értekezni. A hátrább állók húzódoztak
2288 X | intézményt.~Az okosabbak, értelmesebbek azzal nyugtaták meg a suttogókat,
2289 X | hasonlatossága s tökéletesen egy értelmet kifejező mivolta meglepő
2290 VIII | bámulva néze rá, mintha nem értené.~Az öreg nyugtalanul sürgeté.~–
2291 XI | Mária jól tudta, hogy kit értenek Romulus alatt. Nem mást,
2292 XVIII| ácsorgó némberek sikoltozása értesíté felőlük a dühöngő csapatokat.~–
2293 IX | veszélyről, melyről maguk az értesítők sem tudtak többet, mint
2294 IX | szétrepültek, faluról falura, értesítve a helységek bölcseit a közelgő
2295 X | jóakaróik ahelyett, hogy értetlen, ábrándos geneológiákkal,
2296 VIII | kábultságban tartott. Nem értettem a szót, hacsak a beszélő
2297 XI | nem jő helyette más. Ebből értheted, hogy miért óhajtom a halasztást
2298 VIII | nyelve rebegett valamit, ami érthetetlen szó volt, míg Széphalmi
2299 II | ember azt várta volna, hogy érthetlenül fogja azt eldarálni. Nem.
2300 XVI | erdők minden fenevadaitól. Érthető-e ez a mese?~Valami tompa
2301 VIII | nyelvét céljaimhoz képest elég érthetően beszélem. A szent hit hajdani
2302 VIII | kíván tőle. Talán nem is érthette az, oly lassan mondta.~–
2303 XI | ezt a munkát csak lengyel érti. Van-e íróeszköz itt közelében?~
2304 X | számára sincsen jó föld.~Ki értse meg e határozatlan ábrándokat?
2305 VIII | mert ártatlan vér foltjait érzed rajta.~– Igen, igen! – hörgé
2306 XII | borzongatta mégis.~– Rosszat érzek, rosszat érzek-dörmögé többször
2307 XII | Talán csak képzelet volt az, érzék csalódása. Nem énekel ott
2308 XII | Rosszat érzek, rosszat érzek-dörmögé többször magában. – Valami
2309 VIII | nyelvem beszédét és ujjaim érzékenységét; a legelső szó, amit leírok,
2310 V | ki itt marad – szólt, s érzékenyülten nyúlt az ősz ember keze
2311 VI | uram tökéletesen el volt érzékenyülve, s miután véletlenül feltalált
2312 XVI | embertelen kínzás követte. Hideg, érzéketlen csontot kínzának, mely újra
2313 VIII | ajkai a fájdalom legmagasabb érzékiségétől látszottak megtelni. Még
2314 VIII | Az igaz útról eltiltott érzelem tilos utakat keres. Önök
2315 XV | emberiség és hazafiúság érzelmein kívül még egy nagy oka volt
2316 VIII | vízben leöblítém arcomat s érzém, hogy fejem egészen megkönnyebbült;
2317 II | van, hanem valami magasabb érzemény, melyet ismerni még nem
2318 VIII | embert, szívvel, emberi érzéssel megáldott lényt, és ahhoz
2319 I | szokták, ha a gyepmestert érzik azon menni. A vele szembejövők
2320 VIII | percben nyílt az ajtó, s a kis Erzsike bejött, egy tálcán két pohár
2321 VIII | apja? Parasztember leányát Erzsunak hívják meg Böskének; úri
2322 I | lakik senki.~E három ház eseményei iszonyú varázscsomóval vannak
2323 II | tárgyon valamit, mi borzasztó eseményekre emlékezteté.~Az a bárd,
2324 Elo | melynek lapjai – a leélt eseményes évek – örök igazság tudományával
2325 Elo | sírkövére írva, melynek eseményit rajzolni készülünk.~Sötét
2326 X(1) | helyettesítém, s magából a szomorú eseménykörből sem vettem át több valódi
2327 XVI | Istenem! Én istenem! – kiálta esengő hangon Elizke.~E pillanatban
2328 XVI | martaléka még megkapaszkodott esés közben, még hosszabbá tette
2329 XV | többi népnek, mely hasonló esetekben azt képzeli, hogy a szuronyos
2330 II | és széttekintett. Szükség esetén megvívott volna a kutyával,
2331 XIV | Én magam tudok hasonló esetet a komáromi várőrségnél szolgáltomban,
2332 XVI | egy háztetőre; tudod?~Az esetlen szörny úgy dörzsölte a tenyereit
2333 XIII | hogy kinél lesz keresztelő, eskető vagy temetés, kinek van
2334 XVI | oda hátul.~– Ez a némber esküdjék meg arra. Ez maga – szólt
2335 XVI | öregre, válaszolt:~– Mire esküdjem hát?~– Az isten nevére;
2336 VI | árkot az országút mellett. Esküdött mennyre-földre, hogy az
2337 XIII | lement a pincébe mind a két esküdt jelenlétében, s hozott mindegyik
2338 VII | tudomány. Aztán én meg is esküdtem a pap előtt, hogy „véle
2339 XVI | ami én voltam; és azt is esküszöm az égre, földre és a pokol
2340 VII | táncolni; fel sem tűnt.~– Ön az esküvő előtti napon hagyta oda
2341 XIV | legelébb áldozatul kell esniök. Az én apám neve áll a legelsők
2342 X | ritka földön, meleg nyári esők után.~Ennek a számára sincsen
2343 I | falán végigmosott a sokévi esőszakadás, mutatja, hogy egykor leégett
2344 XI | és vigyázni, hogy kár ne essék bennük. Értesz-e? Meglehet,
2345 X | szláv nép annyi természetes ésszel, míveltségi fogékonysággal
2346 X | szavakkal kezdi versét:~„Nunc est bibendum! Nunc pede libero ~
2347 Elo | alakjában terülve szét az égen. Estefelé minden madár elhallgatott,
2348 V | fegyver, karjai zsibbadtan estek alá, egész teste összehanyatlott,
2349 II | volt a vidék. Máskor nyári estéken a hazatérő földmíves nép
2350 XIII | foglalva.~E viszontagságos estén nagy hévvel-lével rohant
2351 XIII | mogyorófapálcája.~– Szerencsés jó estét kívánok, kedves bíró uram,
2352 XVIII| elmondá a rémeseményeket, mik estétől reggelig történtek a kastély
2353 II | sietnek falvaik felé. Az estharang szava hallik mindenfelől,
2354 V | homlokán, szemei be voltak esve, képe csupa csont, ajkai
2355 VI | ide, hol amoda mutatja az északot.~Elhatározta tehát, hogy
2356 IX | merészeljen megtorkoskodni.~Egypár északvidéki ifjú szkíta a hátulsó padokban
2357 VI | bűneit varrni. – Hiszen majd eszedbe juttatom! – mormogá fogait
2358 X | tégy, majd belátod saját eszeddel. Az országúton azonban ne
2359 VI | jobbra-balra, hogy a fiú eszéhez térjen.~Ez pedig ordított
2360 I | ezelőtt huszonöt évvel egy eszelős vénasszony.~Magdolnának
2361 XIV | vagyok és józan, és szívem; eszem helyén van?~A tábornok fejével
2362 VIII | először életemben jutott eszembe, hogy imádkozzam. Nem tudtam
2363 VII | kettőt; hanem lassankint eszemre tértem, elgondolva, hogy
2364 VIII | nemrég katona voltam.~– Eszerint van önnek fogalma azon szükségről,
2365 XVI | ajtón, s azzal, mint az eszeveszett, futott el az égő háztól.~
2366 II | akárki vagy! – ordító, s eszeveszetten puskát ragadott, s ráfogta
2367 I | esztendőnként háromszor eszi le a hernyó, senki rájuk
2368 VI | száradni, ha mindezek a dolgok eszibe találnak jutni a kegyelmed
2369 II | alakok lesznek, mint azon eszköz, ki kezökben halál és ember
2370 XVIII| töltényük volt; a védelem eszközeit tartogatni kellett az utolsó
2371 VIII | Mik vagyunk mi? Erőtlen eszközök egy világépítő hatalom kezében.
2372 V | seperték. Minden gazdasági eszközt félretakarítottak. Komor
2373 X | életirányát e központtalan eszmék határozzák.~Az emberi ambíciónak
2374 I | míg saját életéről nem eszmél, megérzi az idegen halált?~*~
2375 XVI | házak körül.~Most kezde eszmélete lassankint visszatérni:
2376 XVII | Széphalmit addig ütötték, míg eszméletére tért, az orvost pedig odakötötték
2377 II | homlokán kezével, mintha eszméletet akarna lelkében költeni,
2378 II | magánkívül. Majd a kétségbeesés eszméletével kezde körültekinteni, mint
2379 II | aggodalmasan kiálta fel, érthetlen, eszméletlen szótagokat, s nyögött irtózatosan.~
2380 II | kimondaték.~Percig félőrülten, eszméletlenül állt ott elbámulva, magánkívül.
2381 IV | mikor születik, bűnös, mikor eszmélni kezd, kárhozott, mikor meghal.~
2382 X | biztosítanak e nagyszerű, ábrándos eszmének, arról tudomása lehet mindenkinek,
2383 II | udvar tekintete azon kietlen eszmével, mely egy bakó nevével van
2384 XVI | redőnyök közül; a hóhérné észreveheté, hogy az egészen szívének
2385 II | egyik nem alszik. Amint észreveszi, hogy társa nem mozdul,
2386 XVI | kastélyban levők neszt kapnak, s észreveszik a cselt, Mekipiros megy
2387 VIII | felnyergelni, melyre azt az észrevételt tevé, hogy ez egy kicsinyt
2388 X | gyűjteni éjszaka, anélkül, hogy észrevetetnék. A faluban szeszgyár is
2389 II | öntetszéssel iparkodott észrevetetni.~– Itthon a gazda meg az
2390 XVII | de ezt nem volt szabad észrevetetnie.~– A halál onnan felyülről
2391 II | nélkül. S neki mindenáron észrevétlen kellett menekülnie.~A kerítés
2392 XI | lehet halogatni többé.~– Esztelenek! Bolondok! – sikolta a delnő,
2393 VI | felejtette a tömlöcben négy-öt esztendeig a szegény legényt, azalatt
2394 XVI | húsz esztendő elmúlt; húsz esztendőn keresztül is hallom. Akarom,
2395 I | kitördelve, a többit is esztendőnként háromszor eszi le a hernyó,
2396 VII | olyan ártatlan, nyolc-kilenc esztendős fiúcska, akiben még olyan
2397 II | tanultak, a legrövidebb eszűek, két hír közül mindig azt
2398 XIII | becsületes embereknek itten több eszük nem volna, mint neked, mi
2399 XVII | levegőben, a földben, az ételben, italban, amit isten adott,
2400 VII | neki betegnek való gyönge ételeket, hadd járassa oda bizalmas
2401 XVI | e nagy urak; megmérgezik ételünket, italunkat, hogy eltemessék
2402 III | betegeskedni. Elveszté arcszínét. Étlen, álmatlan lett. Agynak feküvék,
2403 VI | kutyának dobtam, és nem ette meg.~– Hát a papok miért
2404 VI | gondolá a kántor.)~– És én már ettem is e gabonából kenyeret;
2405 VIII | Az ismeretlennek igen jó étvágya volt. Hagyott is, nem is
2406 X | azért Bodza Tamás úrnak ez európai vízi útról eszméje méltán
2407 Elo | el közötte, azokat tettei evangéliomaul fogadja el, s irtózatos
2408 IX | emlékezem amaz emlékezetes évből. Hajh, másutt nem eléglette
2409 IX | aranybélű dinnyét, s jóízűn evé meg; lám, őneki nem árt,
2410 VI | minden módon kevésíteni. Evégett küldök kegyelmednek ezen
2411 VIII | származik, mely neki azon éveit juttatja eszébe, amidőn
2412 X | vitte a táblákra, elhúzódott évekig; a sok ostoba költségre
2413 VIII | megismerkedék.~– Mit tud ön ez évekről, uram? – kérdé meglepetve
2414 VIII | ült még, aki úgy öt-hat évet két-három ízben ki nem töltött
2415 IV | önmagának, a lélek halála után évtizedekig élni. Örökre tébolyodottul!~
2416 XVI | visszahátráltok-e? Tömegestül, „sicut examen apum” egyetlen ellenség
2417 Elo | megjövendöli, hogy mi fog ezekre következni. Éhség, döghalál,
2418 XV | főhadiszállás számára bizonyos ezerekbe vágó csizmákat, nadrágokat
2419 XII | fegyverrel van, s közétek lő, ha ezeren vagytok is.~De Zudárnak
2420 XVIII| újonc ifjak, és ellenükben ezernyi zagyvalék csoport hirtelen
2421 II | amott sárgarózsabokor, ezerszínű, teljes pipacsfejek s a
2422 XV | megcsinálják a revolúciót, eziránt egész alázattal és tisztelettel
2423 VII | őfelségének mindenik katonája, az ezred orvosa elégséges tudománnyal
2424 V | Harmadszor szököm az ezredemtől.~– Boldogtalan! S miért
2425 VII | országszerte, hogy Vértessy ezredének tisztei a legmíveltebb,
2426 V | A ravatal mellett nagy ezüst kargyertyatartókban négy
2427 X | legnagyobb düh fokán, ha egy ezüstgombos úr lejön közéjük mézédes
2428 IX | emlékezem vissza, felkötötte ezüstös kardját oldalára, s ő is
2429 II | még fehérebbé, haját még ezüstösebbé varázsolta. Odasütött hófehér
2430 II | tizenkét-tizenhárom éves – haja csaknem ezüstszőke, mint az árvalányhaj, mint
2431 XII | boszorkány; a parázzsá lett fában fütyült, döngött valami
2432 XI | Tamás elismerte hibáját; Fabiusnak csakugyan több gyakorlata
2433 XVII | leghamarább észrevette kínzóján a facies hyppocratica borzasztó tüneményét,
2434 XVII | zsibbadást tagjaiban; néha facsaró görcs ragadta meg belső
2435 IX | piskolta, hanem piskoltum; nem faeminini, hanem neutrius secundae.
2436 VI | kétségbeesésére szoktam felelni, s fagyjon meg a koponyádban a velő,
2437 II | törvény úgy parancsolá. Nem fagyott-e meg, nem maradt-e örökké
2438 XI | lovát megkötve egy útféli fához, minthogy ily állapotban
2439 X | kovácslegény létére letörte a faját elnyomó hatalmas góg népet;
2440 X | népei ugyanazon egy hatalmas fajból veszik eredetöket, mely
2441 VIII | delejezését.~– Legnagyobb fájdalma a betegnek azon emlékből
2442 V | borzadály, mintha legszentebb fájdalmában az ördög nyúlt volna kezéhez.~–
2443 VIII | erős; de éppen így hatásos. Fájdalmai támadnak, éppen e fájdalmakban
2444 V | könnytelenül.~Kinek isten fájdalmakat ad, könnyet is ad hozzá,
2445 VIII | Fájdalmai támadnak, éppen e fájdalmakban van a betegség krízise.
2446 XIV | miket nem érdemeltem, de fájdalmamat enyhítik azok. Ön szíve
2447 XVI | sem árulá el, hogy az neki fájdalmat okoz.~*~Hát, te férfi, ott
2448 VIII | van a veszteség fölötti fájdalomnál még egy gonoszabb betegség
2449 XIII | hogy majd a mi fejünket fájdítja ő meg azzal.~– Igaz ez? –
2450 X | kabát, mind ezen keserű fajneheztelés kínjait szaporíták.~A koronkénti
2451 IX | szaporodni porából támadt fajokat.~Kérdezte-e már valaki:
2452 VIII | hogy a haragos tekintet is fájt neki. Lássa ön, uram, azt
2453 VIII | katonát. Tudta, hogy az ilyen fajta ember nem kívánkozik a világba.
2454 X | Feketetenger között lakó rokon fajú népeket mind egybekapcsolja.~
2455 XVI | Ok ki akarják irtani a mi fajunkat, hát mi mért irgalmaznánk
2456 IX | lehetne ottan is elszaporodni fajunknak?~A föld pedig türelmesen
2457 XV | nehezére esik könnyekre nem fakadhatni, nyakába nem borulhatni,
2458 VIII | találkoztak, egyszerre sírva fakadt, zokogva odaborult elé,
2459 XVI | egy bohókás gyermek, aki fakardjával háborút visel paréjbozótok
2460 III | elhallgat.~Künn rázta a fákat a zivatar.~– Jaj – zörgetnek
2461 VIII | fejét, s azzal otthagyta faképnél.~Széphalmi újra kijött az
2462 XI | csak egy kiáltás, és Jerikó falai ott is leomlanak, ahol senki
2463 XII | álmában, s nagyot rúgva ágya falain.~A gyermek nem aludt. Könyökére
2464 XI | Muravjovot, ki az új Róma falait volt felépítendő, mely majdan
2465 II | teríté be az egész udvart, a falak mellett fügefák, őszibarackrostélyok
2466 XII | verembe hullt fenevad, a falakat döngeté öklével, s a fejszével
2467 XII | tetszett, mintha kívül a falakon szokottnál több ember jönne-menne,
2468 I | nincsen teteje, a korom, mit falán végigmosott a sokévi esőszakadás,
2469 I | elpusztult hely. Ledúlt kőkerítés falazá el egykor az utcától. Most
2470 XII | a golyók belefúródtak a falba.~E csattanás eszére téríté
2471 II | elcsendesült. Künn elállt a szél, falevél sem mozdult, az alvó sóhajtását
2472 III | betemette azt ágakkal és falevéllel. Még ekkor volt élet a lánykában;
2473 IX | aphis-féreg az elsárgult falevélről!~A halál új nemei, miket
2474 VIII | nagy duzzogva, s valami faliszekrényből egy tál lepényt vett elő,
2475 X | kölcsönkért polyvával a falrepedések kipótlására, és saját kezeivel
2476 VIII | Erzsi valamit keresgélt a falszekrényben, s azt kötényébe rejtve,
2477 VI | volt ugyan az országút, s a faluja csak vagy háromszáz lépésnyire,
2478 X | ábrándja volt.~A környék minden falujában voltak személyes ismerősei,
2479 I | lakik.~Az első kívül van a falun, egy magas, zöld dombon,
2480 XIII | kezébe fogta. – Vége az egész falunak.~– Felelj hát, hogyan van
2481 XI | célszerűen volt kigondolva. A falusi népség könnyen hívő; de
2482 XI | jár, nagyokat lép egyik falutól a másikig, és szomorúságot,
2483 IX | minden kutyát, úgy tudatták a faluval, hogy Kordé Mihály rektor
2484 II | végezte után tikkadtan sietnek falvaik felé. Az estharang szava
2485 X | lappangó hír terjedni a falvakban, hogy egy hatalmas külfaj
2486 X | pontocskákkal jelentéktelen falvakká látszottak degradálva, míg
2487 Elo | alattok századok óta fekvő falvakra. Éjenként vízbefúlók sírását
2488 XIII | italfélével; de a nagyságod úri famíliáját, akinek én annyi javával
2489 VI | VI. Két famózus népnevelő~Egyik volt a kántor,
2490 X | előfordultával; és azon kis fantasztikus eltérés, hogy eltulajdoníthatlanul
2491 XVII | szólt a mester gonosz fantáziával ingerelve a nép képzelődését. –
2492 XI | Bratyi. Ne maradj el!~– Fárad a lovam – lihegé Hanák,
2493 II | megtalálják, nem messze kell neki fáradni.~– Haha! Ha hallaná!~És
2494 XVI | töltheté undok dühét.~Meddő fáradság volt az!~Mi gyönyört ád
2495 XVII | eléje a főurat.~Nem nagy fáradságba került az, meg sem kellett
2496 VIII | méltatlanabb utódoknak sok fáradsággal kell megszereznünk azt,
2497 VIII | lábaihoz.~– Kapd fel, kutya. Fáradságodért. Nyiss kaput!~A ló telefecskendé
2498 VIII | vétetted, hogy én most hiába fáradtam, s elvesztem a jutalmat,
2499 XVIII| az egészen ki volt már fáradva, lábacskái összekarcolva,
2500 IX | tollszárat, amiből puskát faragott, s ígérte, hogy mindent
2501 IX | penicilust, amivel eddig a padot faragta, s nagyot nyelt, elvörösödött.
2502 XIII | köszönöm alássan, ne tessék fárasztani magát, kedves nagyságos
2503 VIII | nehéz léleknyomás, ez a fárasztó homály mindig kínzóbb kezdett
|