abece-bajai | bajar-borza | borzo-dubor | duhbe-elsze | elszi-faras | farka-folde | foldi-gyujt | gyulh-hidon | hiede-izma | izmai-keres | kerez-kivit | kivol-lazit | lazon-maras | marci-melle | mello-nevez | nevre-on | onagy-rajot | rajon-soksa | sopan-szoke | szoko-testv | tesze-utana | utani-vigyo | vihar-zuzha
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
2504 VI | levelet hozta.~Két legény egy farkasgúzsba nyomorított sihedert hozott
2505 VI | éppen az ő házával nézett farkasszemet. Mióta felépült, azóta soha
2506 XVI | gyönyört ád egy kiszáradt fát kínozni, mely a bántalomra
2507 VI | részeg embereket pártolja a fátum.~Végre is beletévedt az
2508 XI | mely csendesen egy sötét fátyollá bontakozott ki, s amint
2509 V | a tükrök és képek sötét fátyollal behúzva, a középen állt
2510 VIII | meg; a vékony ajkakon, a fátyolozott szemeken áhítatos ihlet
2511 II | felemelkedék. A kisleány átkarolta favastagságú, izmos karját. Hagyá magát
2512 III | tud bejönni az ajtón! – Fázik, fél a sötétben. – Menjenek
2513 XII | reszket, fejed forró…~– Belül fázom – szólt az öreg. – Belülről
2514 Elo | vetések zöldülni kezdtek. Februárban a fák rügyei kezdtek fakadni,
2515 X | égre, napra és felhőkre? – feddé őt gúnyosan a mester.~–
2516 VIII | Sz-sz-sz! – sziszegett a némber feddő figyelmeztetéssel. Az ismeretlen
2517 VII | a katona táskája fényes fedelét, fel-felnézve rá, ha nem
2518 XVI | termetét, saját testével fedezé őt be a dühöngők legelső
2519 VIII | nőül nem veszi, fel fogja fedezni, hogy gyermekét megölte,
2520 VIII | irgalom végtelensége nem fedné be a földet, ki mentené
2521 XIV | udvarra sietett. A katonaság fegyverben állt már.~Alig volt pár
2522 Elo | odafenn. Csöndes éjszakákon fegyvercsattogás hallatik a felhőtelen tejút
2523 XV | katonaságnak, hogy bocsássák le fegyvereiket, s a szokott őrségen kívül
2524 XVII | gyaktoroljuk a hatalmat, melyet fegyvereink szereztek. Üljetek körül,
2525 VI | magunkat a kétségbeesés minden fegyvereivel. Most már késő volna a pórnépet
2526 XV | puskavesszők koppanása a fegyverek csöveiben. Azután megint
2527 XVI | Hétfalusy.~– Tegye le a fegyvereket! – hangzott a lázadók tömegéből.~–
2528 XVIII| csoport hirtelen szerzett fegyverekkel és annyi vérszomjjal, mennyi
2529 XII | démon, kört vágva villámló fegyverével, mintha azt mondaná a füstnek,
2530 X | bekeverni. Ez nekimegy a töltött fegyvernek, ha pálinkát kapott, s megfojtja
2531 XV | emberek legnagyobb része még fegyvertelen volt, nem számítva a gyarló
2532 VIII | markolástól s a nekiszegzett fegyvertől, s féltében szepegve kérdezé:~–
2533 X | láncot hozzon létre, mely a Fehér- és Feketetenger között lakó
2534 XII | vas ablaktáblák világa már fehérbe kezdett átmenni, s messziről
2535 II | az ablakon, s arcát még fehérebbé, haját még ezüstösebbé varázsolta.
2536 VIII | tetszett, kezei finomak és fehéreknek látszottak, amint a nyújtott
2537 XIII | végigömlött belőle valami fehéres por a folyosó márványkockáin.~
2538 VIII | már korán kimutatja a foga fehérit; azok a gyerekek, akik a
2539 VI | véres arcát.~Azok pedig fejcsóválva mondák egymásnak, hogy bizony
2540 XII | homlokát. – Kezed reszket, fejed forró…~– Belül fázom – szólt
2541 X | fájdalom volt az.~– Verd ki a fejedből, és igyál egy kis szíverősítőt.
2542 XIII | fantáziája a kelet-indiai fejedelmekén is, s címei találóbbak amazokéinál.~
2543 V | akarok felfedezni, mely ősz fejedet, családodat s tán hazádat
2544 XII | merek alunni. Tedd ide ágyam fejéhez a puskát!~Elizke leemelte
2545 VI | pingált a falra, kétlábú fejeket, hat orral, egy szemmel,
2546 IV | hívnak! – rebegé a gyermek. – Fejetlen emberek. – Szaladnak utánam. –
2547 II | egy szép, fiatal gyermeket fejetlenített meg, kit apagyilkolásért
2548 II | irtózatos, irtózatos! Embert fejétől elválasztani… S hátha ártatlan
2549 II | a hóhér egy apagyilkost fejezett le… Talán éppen e bárd…~
2550 XI | lelkesülten –, hogy nem őt fejezték le, hanem helyette egy lelkes,
2551 XV(1)| vezetéknévben is ki van fejezve a férfi- és nőnem közti
2552 Elo | sírkertet végigtekintünk, a fejfákon az év száma van legsűrűbben.
2553 VIII | összehajtogatá a gyöngyös fejkötőcskét, visszatette keblébe, s
2554 VII | az utcán, úgy vetik hátra fejöket a kis múzsák, s úgy düllesztik
2555 XII | kapcsokat egész nyugalommal fejté ki, s csendesen kétfelé
2556 I | hogy a padlásról leesett fejtetőre, agyveleje akkor rendült
2557 IX | dolgozás, a sok gondolkodás és fejtörés, ellenben igen használatos
2558 VIII | angyalok, akiknek csak a fejük van kinn az égből.~Az ismeretlen
2559 VIII | lángoknak kellene összecsapni fejünk fölött, amik mindent megemésszenek?
2560 IX | kell hozzá romlott lég, fekélyes érintés; elég a nevét hallani,
2561 II | csomó megőszült, szemöldei feketék voltak. Alakjából egészen
2562 Elo | városok fölött, ott függött feketén, mozdulatlanul, s egy csepp
2563 X | létre, mely a Fehér- és Feketetenger között lakó rokon fajú népeket
2564 XII | fölött; hogy ropognak, hogy feketülnek.~Ekkor valami jutott eszébe.~
2565 VIII | számon megindult, és egész fekhelyemet ellepte. Fölkeltem, egy
2566 IV | ilyenkor minden lélek néma fekhelyén. Egy ablakban sem ég a gyertya,
2567 XIV | ítéletet hoz. A koporsó szélin fekszem. Óh, ne hagyj engem meghalni.~–
2568 XVIII| körülözönlve látta magát a féktelen szilaj hadaktól, bátor hangon
2569 II | fejét egy gyermek lábaihoz fekteti, kinek szépségén megáll
2570 VIII | beszélni, hát addig le ne feküdjék.~A gyermek félve csúszott
2571 XII | fészkelődik, az kapar odakinn; feküdjél le, jó apám.~– Lefekszem,
2572 XVI | Hanák, mikor tavaly betegen feküdtél, én tápláltam egész családodat.
2573 VIII | volt. Amint arcra voltam feküdve, a vér orromon, számon megindult,
2574 VIII | mintha semmi teher sem fekünnék rajta. Embernek érzem magamat.
2575 III | Étlen, álmatlan lett. Agynak feküvék, szüntelen a láz gyötré.
2576 VIII | Csendesen, uram. Maradjon ön fekve. Gondolja meg, hogy én orvosa
2577 Elo | az alattok századok óta fekvő falvakra. Éjenként vízbefúlók
2578 XVI | Halvány arc, minő a sírban fekvőké, fehér, zilált haj homlokán,
2579 VII | táskája fényes fedelét, fel-felnézve rá, ha nem ijeszti-e meg,
2580 XII | horkolása, melyből olykor fel-felriadt, rémületeseket horkantva
2581 X | sietett a magányos lak felé, fel-feltekingetve a sárga égre, a fénytelen
2582 XI | fogadó apjától elhozni Mária feladata leend. Az itteni, támadó
2583 XI | kinek lesz elég bátorsága e feladathoz hozzányúlni.~Mária a legnagyobb
2584 VIII | s egyet rúgott rajta.~– Feladtad őt? Nesze, te utálatos kutya!~–
2585 VIII | aznap megszökött, de én feladtam őt, s elfogták a tulajdon
2586 XV | polgárság a mi szolgálatainkat felajánlván, hogy a nagyságos tábornok
2587 II | szökik, s ezért okvetlen felakasztják. Nem rossz gondolat, éppen
2588 VI | ő sörtés ábrázatja, az ő félállati arca, összekínozva, gyötörve.
2589 X | Bámullak, mesterem. Ezt a félállatot neki lehet ereszteni ott,
2590 XII | odahengerített a tört rés alá, s ott felállítá a fenekére.~Akkor beüté
2591 VI | legelsőbb is kordonokat fogunk felállítani, minden határszélben katonai
2592 V | aranyzott feszület volt felállítva.~Lenn a két halott lábainál
2593 VII | szólt ez indulatosan, felállva helyéről. – Hétfalusy kiadta
2594 III | odakinn.~– Ah – nyögött félálmában felneszezve a beteg –, Emma!
2595 VII | hogy miről beszélnek.~A félbeszakadt munka ismét újra kezdődött;
2596 II | félsz tőle? Hisz anyám az, a félbolond.~ ~Éjente a padláson
2597 XII | csapatokkal, mik között Zudárné felbomlott hajával, villogó szemeivel
2598 XVI | köszörüljétek a kést!~Azzal felbontá szekerén a gyékényt, mely
2599 VI | peckelte fel; mindegyik örült, felbőszített kegyetlenségének hűtő tárgyára
2600 XVI | énekhez méltó éjszakának.~*~A felbőszült tömeg, melyet az ellenállás
2601 II | mesterség ily zavargós időben felbujtogatni a népet, hogy mikor a fiút
2602 XI | felolvasni a kiáltványt, felbuzdítani a népet, fegyvert és lőport
2603 XVI | térdepeljen le.~Aztán erős, felcsattanó hangon kiálta fel az ablakba:~–
2604 VII | szép kedélyedet nagyon feldúlná, arra a te szívedben nincsen
2605 VI | kegyelmed, sok parasztembernek feldúlta a házi boldogságát, a közlegelőt
2606 X | Hétfalusyakról beszél, pelyhes ajka felduzzad, arcai kipirulnak, két fekete
2607 IV | Sötét volt az egész vidék, fele múlt el az éjnek, az élet
2608 XV | szurokkal, a bőrkötény mellett feledett kármentő bizonyságot tenne
2609 Elo | míg ez is a többivel a feledség éjszakájában összefoly.~
2610 IV | sápadt tetemek; arcaikat úgy feledte a halál, amint kimúltak:
2611 XVIII| közülök nagy sebesen iramodott feléjök; mire odaért, úgy elfáradt
2612 VIII | akit el nem kell önnek felejtenie.~A férfi ajkához szorítá
2613 III | ölhet meg senki. A halál itt felejtett engem, nem gondol, nem törődik
2614 VI | nem volt rá hatalma; ott felejtette a tömlöcben négy-öt esztendeig
2615 VI | elkezde horkolni odabenn oly félelemgerjesztő hangon, hogy a kutya kiült
2616 II | legkisebb hang oly csodálatos félelemmel tölti el az álmatlanul virrasztót.
2617 VII | lehetett kötekedésnek is venni, félelemnek is, hódolatnak is, ahogy
2618 IX | A gyerek beleigazodván a feleletbe, hangosan kezdé elhadarni.~–
2619 XIV | Védték önt mások. S ha dacos feleleteivel be nem vágja utamat a hadtörvényszék
2620 VIII | összeszólalkoznának adandó feleletért, azután a nő sebesen válaszolt:~–
2621 II | távol falubeli ebek kezdenek felelgetni. A hóhér házának ajtaján
2622 VIII | megérdemelve halálát? Erre csak az felelhet, ki a meg nem történt jövendőket
2623 VIII | nejénél szokott lenni.~Azt feleli, hogy annál jobb; neje előtt
2624 XVIII| megtért az égbe; nincs, aki feleljen neki.~A mohos tető is mindig
2625 Elo | föllobbanásokra kész, menekülni vágyik félelmei börtönéből, s ha akad korifeusa,
2626 VI | három-négy ember, míg a többi félelmetes bámulatából magához térni
2627 VII | ünnepélyen, s a legjobban felelőknek húszast és tallért osztogat,
2628 XV | sem nélkülözheti. Én saját felelősségemre felmentem önt a vesztőhelyi
2629 IX | középre!~Megcsapta a jámbor felelőt. Pedig az helyesen okoskodott,
2630 XI | rábámuló lázadók nemigen feleltek eleinte, hanem amint Bodza
2631 II | letevé ruháját, még akkor is felém fordult, és azt mondá: „
2632 II | gazdasszony meg táncol – felelé a félember állatian röhögve.~– Mondd
2633 II | ellenünk ~ Szent Istenünk ~Felemeld ostorodat. –~Oly bús, oly
2634 II | senkitől, ki szemeit hozzá felemeli. Lásd, én mindenütt látom
2635 VIII | hajoltam volna le, hogy őt felemeljem.« – Önnek sorstul megalázott
2636 V | magadtól.~Az öreg lassan felemelkedett, véghetlen megvetéssel nézett
2637 VIII | erőködve látszék ágyában felemelkedni, hogy a beszélőt hallgatásra
2638 XVIII| kiálta, végső erővel felemelkedve helyéből az ősz nemes.~–
2639 V | még mindig úgy állt ott: felemelt öklében a nagy, nehéz feszület…~
2640 XVI | főúr letiport testétől.~Felemelték őt a földről, megköték kezeit,
2641 XI | beléfojtani a lelket.~– Ti felemeltétek a zászlót? – kérdé Mária
2642 XVI | egy tábla maradt középen felemelve.~A megtámadottak készen
2643 Elo | alaktalan homályként gyászlik felénk, minden új év új ködöt hagy
2644 XI | széttekintve a sötétben.~Nehány félénkebb parasztlegény az ajtó mögül
2645 II | gyermek kezeit, lábait, s félénken, gyöngéden átölelve nagy,
2646 X | egyik várostól a másikig; felépíté a hatalmas várromokat a
2647 XI | ki az új Róma falait volt felépítendő, mely majdan ura legyen
2648 VI | nézett farkasszemet. Mióta felépült, azóta soha meszelve nem
2649 II | felkapaszkodott rá, s átlépett a túlsó felére… Csendesen, legkisebb nesz
2650 II | mintha a ház ellenkező feléről, valahonnan alulról jőne.~
2651 VI | mert cupákossá sütötte a feleséged, s forrójában pofáztál belőle.)~–
2652 I | Három keresztet!~– Magadnak, feleségednek, minden fiadnak, minden
2653 VII | emiatt. És lám, az én kis feleségem felvilágosított engem, hogy
2654 VII | bosszankodnék, az én kedves kis feleségemnek pedig nem szabad bosszankodnia.
2655 X | ilyen helyen keres magának feleséget? Megtudta, mikor megesküdött
2656 VI | felserkent egy kicsinyt, szidta a feleségit, hogy miért vetette olyan
2657 X | tevé neki, hogy elveszi feleségül. A szerencsétlen kapott
2658 XVI | valamelyikünkben kár történik. Feleségünk, gyermekeink odahaza. Menjünk
2659 XVIII| beszédeket, mintha valakivel feleselne.~– Lám, lám, öreg Hétfalusy,
2660 IX | Hanák.~A harangozó nem mert feleselni. Becsukta csendesen az ajtót,
2661 II | reccsenve tört le az alatta, s ő félesésben, kezeivel kapaszkodva maradt
2662 VI | félholtan összerogyva.~Mikor feleszmélt, odahítta néhány bizalmas
2663 Elo | partjain. A városokban őrült féleszűek jártak az utcákon, vadjóslatokat
2664 XI | ütött lovagkorbácsa gombos felével a lovát feltartóztató suhanc
2665 XVI | jelentve, hogy az ebek mind felfalták a nekik hányt koncot. Óh,
2666 V | iszonyú, pokoli tervet akarok felfedezni, mely ősz fejedet, családodat
2667 XVII | elájult, midőn rejtekét felfedezve látta, azt úgy voncolták
2668 VI | összezúzott, ordítva, káromkodva felfeküdt a padlásra, pipára gyújtott
2669 IX | nézzen; leesik és meghal. Felfordul, ottmarad.~A morbus úgy
2670 XVI | sem akadt rájuk. Mindent felforgattak a szobákban, mégsem tudták
2671 VI | belépett, rendesen minden pad felforgatva, s ahány kéz, annyifelé
2672 X | kilátásait olyankor mindig felfrissíté.~Most itt jött az alkalom
2673 II | másutt le van kaszálva a felgyomosodott zöld búzavetés. A zárvonalak
2674 XI | szobába világítani. – Már felgyújtották a hóhér házát.~– Micsoda? –
2675 XIII | agyonverjék, mi? Hogy a kastélyát felgyújtsák, kirabolják? Te gyalázatos
2676 XVI | gondolkozott többé. Hirtelen felgyűrte inge ujjait, haját félresimítá
2677 X | karjaimat. Nézd! – szólt Iván, felgyűrve húsos karjáról az ingszárt. –
2678 XIII | ember beveszi, a gyomra felháborodik tőle, de a beteget meg kigyógyítja.
2679 XI | Az már nem érezte.~Mária felháborulva lovagolt a vén csárdást
2680 XII | pokoli tervét, hirtelen felhagyott az ajtó kifeszítésével,
2681 XVI | végződött. Egy ily delfinre felhajítá Iván a zsineget, s a visszaeső
2682 XIV | félreverni, melynek bántó félhangjai ki-kipendültek a csúnya
2683 XI | kínáltatni; nagy üggyel-bajjal felhasalt a lóra, s nem győzött mosolyogni
2684 XVIII| édesatyját a pitvarba, egy felhasgatott szőrderekaljra lefekteté,
2685 IX | szomjazni; hogy testedet felhasogatjuk, hantjaidat összetörjük,
2686 XVI | Maga úgy ment utána. Nem félhetett a golyótól.~Midőn a felnyitott
2687 XVI | fal mellett sírokat, mely felhíja a kuvikot, hogy ijesztő
2688 XV | és zsemlye.~A veszedelmes felhívás egy perc alatt megtette
2689 XVIII| lázító vezéreiket.~E bátor felhívásra kivált a tömeg közepéből
2690 XI | miket Mária egy óra alatt a felhőalakulás gyorsaságával rajzolt elé,
2691 XII | ereszkedő felhő.~A szürke felhőben apró libegő tűzfoszlányok
2692 X | gondod neked égre, napra és felhőkre? – feddé őt gúnyosan a mester.~–
2693 VI | reggelre háza küszöbén lelték félholtan összerogyva.~Mikor feleszmélt,
2694 XII | szemeire jótékonyan hatott e félhomály, mit csak a nyíláson besütő
2695 VIII | nem látszott észrevenni a félhomályban, midőn mellette elsuhant,
2696 XIV | függönyök le voltak eresztve, a félhomályos alkovenben egy halavány
2697 XIII | hogy a doktor úr holmieit felhordja abból, s miután ambíciója
2698 X | napra, a hosszú, fekete felhőre, s bámulva pillantva maga
2699 I | villám a faluban, s oly felhőszakadás támadt, hogy az utcáról
2700 Elo | fegyvercsattogás hallatik a felhőtelen tejút körül, csillagok hullanak
2701 Elo | elállt egy és ugyanazon felhőtömeg egyes városok fölött, ott
2702 XIV | semmit sem tud mentségemre felhozni. Én nem mondtam semmit.~–
2703 XI | Hétfalusyt vejével együtt felhozzák a tábornokhoz, ugyanakkor
2704 XVI | Mikor ő fenn lesz, elébb felhúzgálja Ivánt, aztán egyesült erővel
2705 XI | valami nagy szellem keze felhúzná a gyászkárpitot a halottas
2706 X | hétfalusi népet. Gyávák, és csak félig-meddig a mieink. Sok közöttük az
2707 XI | voltak hagyva, csak arról felismerhetők, hogy azokon alacsonyabb
2708 V | az úrfit meglátják itt, felismerik, visszaviszik és…~– Fölakasztanak?
2709 XI | mint a tárgyakat tisztán felismerni.~Mária úgy képzelé, hogy
2710 XVI | kézzel-lábbal kapaszkodva feljebb-feljebb; néha a fogaival is segített
2711 VIII | tudatni akarná, hogy ne féljen, hiszen ketten vannak.~A
2712 II | lámpát, mielőtt levetkőzék; a feljött holdvilág sápadtan sütött
2713 XVI | és Iván elmentek előtte, felkacagott – Gyönyörű társaság! Egy
2714 VII | dolga volna ottan, s loppal felkacsingat a szál katonára, s látszik,
2715 XVII | hogy azt egészséges ember felkanalazza. Egyébiránt, hogy meggyőzzelek
2716 VIII | mutatóujjával; azt puha tenyerébe felkapta, megrázogatta, s kisded
2717 XVII | Utána! – ordíta a bőrharang, felkapva a fáklyát, s előreszaladva
2718 II | hasadékon lenéz. Azután felkel, lábhegyen a kémény mellé
2719 VI | félni fog egy általános felkeléstől; másik az, hogy az ellenség
2720 XI | kíváncsiság, mely úgy ösztönöz felkeresni azt, amitől éppen rettegünk,
2721 VIII | vigasztalásról”. A mi célunk az, hogy felkeressük a szenvedőket a társadalom
2722 II | fekhelyéről, s a padlás belsején felkereste azon nyílást, hol társa
2723 XV | vezették. A megbízott százados felkészülten lépett be, s Kamienszka
2724 II | ártatlan volt, hátha vére felkiált az égre, hátha tévedt a
2725 VIII | ifjú visszautasítá.~– Majd felköltöm a legényt; szóm van hozzá!~–
2726 VII | simára borotválva, két kis, félkör alakú szabályszerűen nyírott
2727 II | bosszút állani a nép élire, s felkoncolá apját, testvéreit, s lerontá
2728 IX | megdöngetvén a kapukat, fellármáztak minden kutyát, úgy tudatták
2729 XV | lakozó secularis népség fellázadott, és tudni akarja, hogy hogyan
2730 XVI | virrad. Bátraké a diadal.~A fellázított tömeg semmit sem hallott
2731 XIV | nép összecsoportosul, azt fellázítsa, a csekély számú katonaságot
2732 Elo | hízelgő melegű ég fehér fellegeivel s a fehér virágokkal rakott
2733 XI | kellett volna mindenütt fellobbanni annak. Bocsátottál-e ki
2734 XII | kezében érzé Zudár Péter, felmagasult roppant termete egyszerre,
2735 XVIII| az ajtón be nem mehetett, felmászhatott az ablakokon; legcélszerűbb
2736 XVI | egypár golyóval a testében is felmászik a falra. Olyan ez, mint
2737 XVI | majd egy hosszú kötélen felmászol egy háztetőre; tudod?~Az
2738 VIII | hogy fogadja el azt, bizony felmelegszik tőle.~Az idegen megveregeté
2739 XV | Én saját felelősségemre felmentem önt a vesztőhelyi halál
2740 VII | sem igen szokott senkit felmenteni; a drága kadét uracskák
2741 XVIII| pillanatnyi szünet állt be.~– Felmentőink jőnek! – kiálta Mária, s
2742 IX | aki nem fél, nem hal meg; felmetszé előttünk a szép aranybélű
2743 VIII | rózsabimbókkal hímezett főkötőt, s felmutatá azt a két férfi előtt:~–
2744 VIII | olyan csendesen, mintha félne zajt költeni; szép szőke
2745 XVI | idomaikat változtatni, mintha félnének, hogy itt kapja őket valami.
2746 III | Ah – nyögött félálmában felneszezve a beteg –, Emma! Eresszék
2747 XVIII| unokáját, akit Zudár titokban felnevelt, a hóhérné elárulta. De
2748 III | arctól, mely a víz színéről felnézett reá tulajdon szétdúlt arcától.
2749 VIII | elhalok, mi lesz belőle, ha felnő?~Az ifjú érzékenyen szorítá
2750 VI | soha népeink nevelésére. Felnőttek, megvénültek, a nyomorúságon
2751 VIII | akart vele menni, hogy lovát felnyergelje; az ifjú visszautasítá.~–
2752 VIII | kezével, s ment a paripát felnyergelni, melyre azt az észrevételt
2753 XVI | szemekről kétszer, háromszor is felnyíltak a szempillák, míg végre
2754 XVI | félhetett a golyótól.~Midőn a felnyitott redőnyű ablak elé értek,
2755 XVII | vismuth-porokkal, s azt óvatosan felnyittatva, odahelyezteté a főúr elé.~–
2756 XI | Sietek – szólt Mária, felnyitva gyorsan az ajtót; ott azonban
2757 III | leveleket lábával letaposta, felnyögött, és azt mondta: „Ne temess
2758 III | valaki? Azután hirtelen felölelte az élettelen testet, s képtelen
2759 VIII | Lembergbe, gavallérosan felöltözve, melltűvel nyakkendőmben,
2760 XVI | Ravaszul lesüté szemeit, s féloldalt tekintve az öregre, válaszolt:~–
2761 IX | szép hűs erdőket kiirtjuk felőled, mezetlenül hagyva testedet
2762 VIII | a gyermeksírást. A szoba felőlem volt bezárva tolózárral;
2763 XVIII| némberek sikoltozása értesíté felőlük a dühöngő csapatokat.~–
2764 XI | ilyenkor hallani fogtok felőlünk – szólt szavait Bodzához
2765 XV | fejét odacsődítve magához, felolvasá a proklamációt fennhangon
2766 VI | olvasott fel előttük.~A felolvasó közellátó volt, s amint
2767 V | lánc – a vallató bírák – a felolvasott ítélet – a nyílt siralomház –
2768 XI | Nem; de aki a levelet felolvasta a nép előtt, annak módjában
2769 X | a **-i képzőtársulatban felolvastatván, közméltánylattal fogadtatott.~
2770 VIII | összemorzsolni, uram, ezeket felolvasztani. Majd ha önnek fia itt,
2771 XII | a hóhér lelke nem. Rövid félóra múlva összeomlik a háztető,
2772 VI | S egy-egy kétségbeesett felordítás, mit a monstrum hallatott,
2773 XVII | torzképe; azután egyszerre felordítva bukott le a lépcsőről, s
2774 VI | kipusztítani, s földeiket felosztani a parasztok között. Mit
2775 XI | lárma, de két-három jól felpálinkázott ifjú arra is ütögette a
2776 XIII | elejtett a földre; az egyiknek felpattant a zárja, s végigömlött belőle
2777 XI | Hogyan késő? – kiálta Mária felpattanva.~– A parancsok már ki vannak
2778 VII | pert.~– Mint alperes?~– Hol felperes, hol alperes. Azt a lyánkát
2779 XVII | elalélt leánykát fél kezével felragadja karjára, s másik kezével
2780 X | szokatlanul eltérő alakban voltak felrajzolva, s csak Európa delnői alakja
2781 III | mellett nagy rakás deszka volt felrakva, mankójával hozzáért:~–
2782 XVIII| hirtelen leugrott lováról, s felrántá Imrét:~– Most vívni kell
2783 III | nyöszörgé hagymázosan félrebeszélve a fiú –, megölték a rossz
2784 VIII | szemeivel, hogy a tábornok félrefordítá tőle tekintetét.~Az ifjú
2785 XVII | Bodza Tamás parancsára félrehordták a halottakat az udvarról;
2786 VIII | tolózárral; halkan kellett félrehúznom, hogy a nesz ne hallassék;
2787 XIV | biztatást remélve tőle.~Az orvos félreintette. Súgva mondá neki:~– Iszonyúan
2788 XV | paripámmal és egy kardommal; félreismerném önt, ha kételkedném abban,
2789 VIII | feléje.~– Nesze.~A legény félrekapta a fejét, azt gondolta, megint
2790 XVI | felgyűrte inge ujjait, haját félresimítá szeméből, s futott a kastély
2791 V | Minden gazdasági eszközt félretakarítottak. Komor ünnepi készület volt
2792 XIII | védelmezni akarta, azokat félretaszigálták.~Bodza Tamás fenn állt az
2793 XI | az országúton, néha-néha félretekintve az égő ház felé, mely messze
2794 XVI | talpain, midőn hála helyett félretett bosszúsága jutott eszébe.~–
2795 XIV | hívek elkezdtek egy harangot félreverni, melynek bántó félhangjai
2796 IX | léniával a hívek fejére, ha félrevitték a kivihetetlen melódiát.~
2797 II | az? – dörgött közbe egy felriadó hang. A hóhér felébredt
2798 XVI | tudatni hollétét.~Egyszerre felrivallt az undok lárma a kastély
2799 X | Tamás mind e bántalmakat felrótta mappája hátára, s mikor
2800 XIV | fogom küldeni az ítéletet a felséghez.~– Eredménytelen lesz. Hiszen
2801 XVI | Felhúzta egészen a tetőre, felsegíté őt kapaszkodni a rézcsatornára.~
2802 VI | A bíró minden rántásra felserkent egy kicsinyt, szidta a feleségit,
2803 XI | nevedet: Numa Pompilius, felső-pannóniai praetor. Bodza Tamás vonagló
2804 VII | utcán megsértett. Ellenben felsőbb helyekre a leggyűlöletesebb
2805 XIV | kettétörve hull a földre; a bűnös felsóhajt, megköszöni szépen a jelen
2806 VIII | az ismeretlen önkénytelen felsóhajtva. – Fogadja ön tőlem e kis
2807 II | a halálmadárt?…~– Mit félsz tőle? Hisz anyám az, a félbolond.~ ~
2808 VII | nő-emancipáción, a négerek felszabadításán, hanem ettől a bilincstől,
2809 XII | Sietnie kelle.~Zudár hirtelen felszakítá a fejszével a pallókat;
2810 XI | csüggedtséggel viszonza:~– Úgy félszeg minden intézkedés, míg egy
2811 VI | mint szaladtak vissza a félszerbe, izzó vörös tárgyakat fogva
2812 IX | hol lakik még kevés ember felszíneden, hogyan lehetne ottan is
2813 XVIII| szilaj hadaktól, bátor hangon felszólítá őket, hogy térjenek házaikba
2814 XV | szüntelen azt kiáltozva, hogy ez felszólítás a néphez, ő a vezérrel akar
2815 XV | hazafinak Numa Pompilius felszólítását, melyben a székvárosi csizmadiák,
2816 VIII | gyönyörben hiszik a kábulást feltalálhatni. Vannak ismét dacos, kérkedő
2817 XVI | szobákban, mégsem tudták őket feltalálni.~A vénnek bizonyosan tudni
2818 VI | érzékenyülve, s miután véletlenül feltalált barátját még egyszer összeszorongatta,
2819 IV | vonások minden kifejezésiben feltalálta a gondolatot, melynek iszonyú
2820 XVIII| örülnek, hogy egymást viszont feltalálták. Tegyünk úgy, mint mikor
2821 XI | bátran lépett Mária elé, feltartá feje fölé a lámpást, hogy
2822 IX | szabadságot vett magának feltartani a két ujját, melynek nyúlfül
2823 XI | nehogy visszatértében ismét feltartóztassák a csárda mellett tanyázó
2824 XI | lovagkorbácsa gombos felével a lovát feltartóztató suhanc fejére, hogy az arccal
2825 XVI | némber; s izmos jobbját feltartva a fekete égre, elmondá az „
2826 II | semmit nem vétett. Hogy féltek a haláltól, milyen szomorúak
2827 XVI | előállok akkor.~A vezérek féltékenyek kezdtek lenni a hatalomra.~
2828 II | felemelé durva, kemény arcát. Feltekinte, s ajkai rángatóztak, álla
2829 X | sárga ez az ég! – szólt feltekintve. – Semmi kék sincsen rajta.
2830 XVI | hogy tulajdon nejétől kell féltenie legjobban.~Érezte, hogy
2831 V | Odafutott a jövevényhez, feltette rá két első lábát, megnyalta
2832 XI | leomlanak, ahol senki sem féltette azokat.~Mária lelkében egy
2833 XVII | maradt, ahogy leesett.~Akkor feltették őt egy gyalogtargoncára,
2834 XV | merész tenyér, mely nem félti magát a megégetéstől, letakarhatja
2835 VIII | reszketnek, míg a levelet feltöri.~Komája, Ligety Ambrus írja
2836 VIII | gyermeket?” – „Jó helyen van, ne féltsétek!” – „Őrült bolond, szerencsétlenné
2837 VI | megtanulta, de meg nem értette; féltudós, az emberi nem legveszedelmesebb
2838 XVII | sötétben, az általános zavarban feltűnés nélkül férkőzhetett asszonyáig.~
2839 II | volt festve. Az egész arcon feltűnő volt az a hallgatózó, kémkedő
2840 X | magányleckékre költeni, s felülmúlták a konviktusban magoló szegény
2841 X | is borzasztóbb hír kezdte felütögetni sárkányfejeit.~Azt beszélték,
2842 III | bújni akart, minduntalan felugrált ágyából, s irtózatos képeket
2843 XI | a részeg csapat emberei felváltva vallattak, szakállát szálanként
2844 XIII | por! Ezek a parasztok mind felverik az ökrös szekereikkel. Mind
2845 V | rogyott le a földre. A katonák felvették vállaikra, kihurcolták a
2846 I | szelelő ablakai, a tornácra felvezető fehér kőlépcsők fel vannak
2847 VII | parancsnokolt Magyarhon egyik felvidéki hadőrségi helyén.~Annyi
2848 V | megnyalta lelógó kezét, s félvígan ugatott reá.~Erre kijött
2849 VII | lám, az én kis feleségem felvilágosított engem, hogy Vértessy tábornok
2850 XI | tanulmányozhatni.~Bodza szemei felvillantak e szóra.~– Mi nem vagyunk
2851 XI | megszabadítsa.~Kornéliát egészen felvillanyozták e szenvedélyes hölgy szavai;
2852 XVII | mikor valami vétségeért felvitték a vármegyére megvasalva,
2853 IX | Amint az ámen kimondatott, felzajdult a fiatalság, törte magát
2854 II | láthatlan védszentjéhez felzokog, s az egy mámoros ihlettség
2855 XII | láng és zsarátnak mélységes fenekéből egy tompa, üvöltő ének zsolozsmája
2856 XII | rés alá, s ott felállítá a fenekére.~Akkor beüté egy seres hordó
2857 XII | Akkor beüté egy seres hordó fenekét, s a párnát belemártotta,
2858 VIII | merültem volna egy zúgó, feneketlen tengerbe alá, s végre saját
2859 Elo | belőle, és az álló tavak fenékig kiszikkadtak.~Jókai~
2860 XI | kiállítva a ház elé, beütött fenékkel, melyből kalappal meríték
2861 XVI | védte azt az erdők minden fenevadaitól. Érthető-e ez a mese?~Valami
2862 XII | lovakon, kígyós fejével, bősz fenevadak, állat-emberek ijesztő kíséretében.
2863 XVI | gyermekét. Ki a mezőre, ki a fenevadaknak; kiveté, mert félt a gyalázattól,
2864 X | minden szóbeli értekezlet fennakadást szenvedne közöttük.~Bodza
2865 VIII | volt. A golyó nem talált, fennakadt a zsinórzatban; különben
2866 VIII | Az ifjú Széphalmi ugyan fennjár, de olyan, mint a féregrágta
2867 I | Vagy a másvilágra izent fennjáró, ép, egészséges emberektől.
2868 XVIII| megszenvedett.~A lélekizgalom fenntartá a roncsolt test életét.~
2869 VIII | a talányt, de szemei még fenntarták a kétséget.~– Kicsoda ön?~
2870 XVIII| a döngetett ajtót tovább fenntartani.~Mária meghallá Imre rémületkiáltását,
2871 XIV | a hosszadalmas határzár fenntartására volt kirendelve.~Hanem hiszen
2872 XVIII| a katonaság megérkeztéig fenntarthassák a nép ostromát.~Nehány pillanat
2873 XVI | szélében mind a két kezével, s fenntartotta magát.~– Hamama, hamama,
2874 IV | olvadtan hulla le; ekkor vakító fénnyel futott végig a csengettyűzsinór
2875 X | belelátni a napba, egy csepp fénye sincs, mikor lemegy – dörmögé
2876 VIII | kezdenek; a hölgy azzal fenyegeté önt, hogy ha őt nőül nem
2877 VII | nézve sem lehet nagyobb fenyegetés, mint az, hogy „ha nem akarsz
2878 XIII | rimánkodására annyit alábbhagyott a fenyegetéséből, hogy tehát nem vereti őt
2879 XVI | bőrharang mégis megijedt, hogy fenyegetéseit teljesíteni foga, s odaveté
2880 XI | kezeiket Mária ellen.~A vad fenyegetések egyszerre visszaadák a delnő
2881 XVI | leányt.~Kár volt megijedni fenyegetésétől; hiszen kezei úgy reszkettek,
2882 XVII | őrjöngő beszédét, az irtózatos fenyegetést. Látta a keményszívű főurat
2883 VIII | ajtómon, a vén boszorka fenyegetett, hogy mindenféleképpen megront;
2884 V | családodat s tán hazádat is fenyegeti. Apám! Tíz perc múlva nem
2885 XIV | valami nagy, igen nagy baj fenyegetné.~A tábornok megszorítá az
2886 XVIII| az ajtón; káromkodás, vad fenyegetőzés rivallt a tornácon. Az udvaron
2887 XV | mindenféle távol eső tárgyakat fenyegetve, nagy zúgással széjjeloszlott.~
2888 VIII | a tűzhöz, melynek lobogó fényénél szép, ifjú, sima arca látható
2889 V | halálok után is ragyogni, mint fényesítik ki koporsójukat, mint verik
2890 XVI | átkötött kendője alól azt a fényesre köszörült kést, aminek az
2891 VIII | talált, aki őrzi, mint szeme fényét. Szép és okos. Gyönyörű
2892 Elo | irtó keze egész népeknek ad fenyítő tanítást, meglátogatja őket
2893 VII | mint a kréta, s gombjai úgy fénylenek rajta, mintha most hozták
2894 X | fel-feltekingetve a sárga égre, a fénytelen napra, a hosszú, fekete
2895 II | rezes puska. A halavány fényű lámpa az asztalra volt téve.
2896 VIII | elvesztettek kifejezésteljes fényükből.~Az idegen egy levelet nyújt
2897 X | spanyol történetekből VII. Ferdinándot, ki a mórokat annyi százéves
2898 VIII | fennjár, de olyan, mint a féregrágta virág; csak látszik benne
2899 XV(1)| vezetéknévben is ki van fejezve a férfi- és nőnem közti különbség.~
2900 XVI | mint Nabukodnázár zsidó férfiai. Megkeményíté szívét.~Odalépett
2901 III | leányod, az erős, derék férfiakat, mint vőd; a gyenge piros
2902 XVI | Menjetek az utamból! Nem férfiaknak való az ilyen tréfa. Az
2903 VI | ember állt, sápadt, mogorva férfialakok, kik figyelve dugták össze
2904 II | zömök alak a legdurvább férfiarculattal, gömbölyű vastag fej, kurta,
2905 VIII | mesterség” örökségül. Ifjabb férfiéveimben könnyelmű, szilaj valék;
2906 II | nem az elébbi harangzúgású férfihangon; mennytiszta gyermeki hang
2907 VII | zsarnokságot gyakorolnak a férfinemen, mikor e rettenetes rabszolgaságra
2908 XIV | fel.~– Nem emlékezem ilyen férfira. Neki nincs testvére.~Vértessy
2909 XI | azonnal, a céljaihoz alkalmas férfiruhában, lóra ült, s sietett vissza
2910 IV | iszonyú változatai alatt egy férfiszív is meg tudott volna szakadni.~
2911 XIV | szerelme homlokát, s biztató férfiszóval monda neki:~– Meg fogom
2912 XVI | Ivánnak, s térdeinél átkapva a férfit, felemelte azt a levegőbe,
2913 X | szerencse és legnagyobb férfiúi délcegség juttatá, és akinek
2914 XI | kérlelhetlen és rettenetlen férfiúnak nem jó volna-e ezt a száraz,
2915 III | az emészteni. Óh, a lélek férgeit nem hajtja el semmi orvosság.~–
2916 IV | szálltak táborba a világijesztő fergeteg ellen.~Hallgatva imádkozik
2917 III | halotté, fehér haja lobogott a fergeteges éjszakában.~– Tiéd a halál,
2918 V | meg átázott; az éjt, azt a fergetegest, ez is aligha tölté födél
2919 VIII | hogy nappal valaki hozzájuk férhetett, s vagy a golyókat szedte
2920 III | italokat főzetett, miktől a férjek hűségesek lesznek, szavakra
2921 XIV | tusáját! Óh, szánj meg engem, férjem. Légy irgalommal ebben az
2922 VII | Kornélia bámulva nézett férjére.~– Nemde úgy van, ahogy
2923 III | közt leélt fiatalság után férjhez ment a becsületes Zihanyihoz,
2924 XVII | zavarban feltűnés nélkül férkőzhetett asszonyáig.~Végighallgatá
2925 VIII | zárkózott szívek, mikhez nehéz férkőzni. Vannak könnyelmű, kicsapongó,
2926 VII | sem lehetett a szívéhez férni. A „legénynek” jó helye
2927 VI | kezdte rázni.~– Mégsem vall a fertelmes csoda – ordítá a hajlékban
2928 III | alakjában festeni. Ha valaha festőnek eszébe jutna négyéves gyermek
2929 II | vastag fej, kurta, bozontos, fésületlen hajjal, széles, vastag száj,
2930 I | Ablakaiból a vasak ki vannak feszegetve, küszöbén nagyot nőtt a
2931 X | mellére ütve, s kérkedőleg feszíté előre izmos mellét; s egyengeté
2932 V | megkapta fiának gyilkolásra feszített ökleit, s visszarántá.~Amint
2933 XVI | sietésre unszolta.~Egy hosszú feszítőrúddal elkezdé az ajtót závárából
2934 XVIII| üvöltésével rohantak annak feszítővasaikkal, míg más rész az ablak keresztvasait
2935 VIII | egy oka van. Önöknél a baj fészke a lélekben rejlik, mindkettőjüket
2936 XII | a falat kaparná?~– Az eb fészkelődik, az kapar odakinn; feküdjél
2937 II | ágy alatt elrejtett ember fészkelődnék – vagy mintha a kilincset
2938 XVIII| csak a vén kuvik is kimarad fészkéről, anélkül, hogy valaki elsiratná.
2939 V | Megragadta az aranyzott nehéz feszületet, lassan felemelte azt jobb
2940 XVI | odafenn Iván; karjain az izmok feszülni kezdtek a kettős teher alatt.
2941 VI | hóhérlegény vonagló arccal néze feszülten a vallatottra.~– Ki adta
2942 XI | testvéreit, szülőit kínlódva fetrengeni a porban, ragadjon fegyvert
2943 XVIII| helységben, a haldoklók künn fetrengtek az utcákon. Ő maga ott kívánt
2944 II | óriás iszonyú kínlódással fetrengve hanyatt fordult, s ökleivel
2945 III | lett két szép gyermeke, egy fi és egy leány.~Ödönke és
2946 VI | sem tudta magáról, hogy fi-e vagy leány, s bőgőhegedűnek
2947 IX | No, hát mit mondtam, fiacskám? Ugye bizony a vismuth íze
2948 XVI | családodat. Mikor legnagyobb fiadat katonának vitték, én váltottam
2949 I | Magadnak, feleségednek, minden fiadnak, minden leányodnak egyet!~
2950 XVIII| Imre! – szólt az öreg nemes fiához. – Jer hozzám közelebb.
2951 IV | Beoltják vérük rosszaságát fiaikba; egyik nemzedék a másiknak
2952 X | szent kötelességet vennék át fiak az apáktól ivadékról ivadékra,
2953 IV | az isten az apák bűneit a fiakban és az unokákban negyedíziglen.
2954 VIII | kegyelem”. Kegyelem annak az én fiamnak, aki iránt én magam nem
2955 III | asszony, nem segíthet-e fiamon? – zokogá Zihanyiné.~– Nem.~–
2956 V | nézett le rongyba öltözött fiára, s ajka, mintha beszélt
2957 III | Benjámin, én láttalak téged fiatalnak, mikor házamból kipöröltél,
2958 IX | volt a rendes címe a jeles fiatalságnak.) Ihol van a tekintetes
2959 III | jobb szereti a szépet, a fiatalt; a szép, ifjú nőket, mint
2960 XVIII| Hétfalusy suttogva kérdezé fiától:~– Ki ezen tünemény itt,
2961 IX | belében; aki tehát halál fiává lenni nem akar, egy szemet
2962 XI | örömét azzal tetézendi, hogy fiával ajándékozza őt meg.~A kedves
2963 VI | Vasárnaponként rendesen kikeresték a fickók, hogy hova mennek labdázni
2964 VI | pálinkásboltba. Onnan izent néha a fickókra dél felé, hogy már most
2965 VI | a lázongók, körülállva a fickót; egyik a haját cibálta meg,
2966 XVIII| vérszemet kapott, s midőn a figyelem elfordult róla, felragadta
2967 X | hazánkat méltaták azon kiváló figyelemre, hogy minden létező várost
2968 XIII | mindenféle titkos szókat, aki figyelmezni tud rá, és ért az emlékezéshez!~
2969 XVI | egy érckemence ajtajára figyelmeztek, tudhatják, hogy ez a hang
2970 XVI | pince vasajtaja hangosan figyelmezteté gazdáját, hogy ott künn
2971 VIII | sziszegett a némber feddő figyelmeztetéssel. Az ismeretlen nem látszott
2972 XI | mutatá neki a jövevényt, figyelmeztetve rá, hogy ne menjen oda,
2973 XVI | Hamamama!~– Te bornyú, ide figyelmezz! Fel tudsz mászni egy szál
2974 II | suttogó szavakat hallana. Figyelt – világosan kiveheté a hóhérnő
2975 VI | mogorva férfialakok, kik figyelve dugták össze fejeiket egy
2976 X | betűin és a kincskeresést a filléreken kezdeni, és ezt a szent
2977 X | egy kis könyvvel, melyből filozófi nyugalommal olvasgatott.~
2978 VIII | gyöngédnek tetszett, kezei finomak és fehéreknek látszottak,
2979 VIII | az volt, az öregapám is; firól-fira szállt nálunk a mesterség.~–
2980 VIII | szerencsétlen volt. Egy fitestvére védelmére kelt, s pártját
2981 XV | hozzátevé mosolyogva. – Mégpedig fiúangyal.~Vértessy a jövő percben
2982 VII | nyolc-kilenc esztendős fiúcska, akiben még olyan elevenen
2983 V | feszület…~A káplár odalépett a fiúhoz, s megfogta gallérját. Mit
2984 VIII | Képzelhetik, hogy kacagtam szegény fiún, ahogy megismerém. Valahányszor
2985 IX | kettős leckét tartott drága fizetéssel.~ ~A megyei nyílt levelek
2986 VI | persze. A gyepmester ilyennel fizeti a legényeit, ugye?~– Ejnye,
2987 XI | kérdésre:~– Egy méregkeverőnek fizetünk; ha tudni akarja, úrfi!~–
2988 V | mindez egy halállal le lesz fizetve. Nem szerettél engemet soha,
2989 VI | odacammogott hozzá példátlan flegmával, s elkezdte körülszaglászni.~
2990 IX | mint az angoloknak minden flottájukhoz. Áldott, gondos anyánk kicsi
2991 VII | vállakkal, domború mellel; a fő szinte kicsinynek tetszik
2992 X | veszik eredetöket, mely fő-fő törzsei közé oly derék népeket
2993 VII | bárcsak ki volna már téve a főbelövendő a siralomházba, vajon mit
2994 VIII | ezeket magamnál. E kis, fodros ingecske, e nefelejcsekkel
2995 V | felismerik, visszaviszik és…~– Fölakasztanak? Ne félj. Töltve van az
2996 II | padláson az ifjú. S midőn fölállt, sokáig elgondolkodva támaszkodék
2997 XI | tartogatni. A kétségbeesés fölbont minden köteléket, ami urak
2998 Elo | történeti sírhalmok közül fölbontani. Még friss e sír, a koporsó,
2999 X | természetes prókátorai a földbirtokos ellenében. Ezen hitét, ahol
3000 XVIII| most. Jóllaktál valahára földdel, olyan éhes voltál rá életedben
3001 IV | gyökerei félig még az ő szíve földébe vannak nőve. Jótét volna
3002 VI | nagy darabot a majorsági földeiből temetőnek. Ajándékozhat
3003 III | száradnak ki egyenként – földeiden hogy osztoznak meg idegen
3004 VI | földesurakat kipusztítani, s földeiket felosztani a parasztok között.
3005 X | elutazott gyalog messze földekre, sok hegyet, völgyet bejárt,
3006 XVI | dacosan. – Hát nem saját földemen állok-e itt? Hát ez a házszeglet,
3007 X | kastély egyik szárnya is az ő földére van építve.~– Úgy van az,
3008 VI | józanságra, istenben bizalomra, földesuraik becsülésére intetik a jobbágyokat.
3009 VI | haddal elfoglalni, a magyar földesurakat kipusztítani, s földeiket
3010 XIII | áldja meg. Nem akarom én a földesuramat agyonveretni. Az isten őrizzen
3011 X | perpatvar volt közte és a földesuraság közt. Egyszer Hétfalusy,
3012 XVI | egy másik hang, az ifjabb földesúré. – Ha nem távozol, rajta
3013 XIII | és sietett rögtön fel a földesúrhoz.~A bőrharang törte magát
3014 XVI | lázadó csoport a védtelen földesúrra, kinek megragadták ősz fehér
3015 X | koronkénti érintkezések a földesúrral, a dölyfös és követelő Hétfalusyval,
|