abece-bajai | bajar-borza | borzo-dubor | duhbe-elsze | elszi-faras | farka-folde | foldi-gyujt | gyulh-hidon | hiede-izma | izmai-keres | kerez-kivit | kivol-lazit | lazon-maras | marci-melle | mello-nevez | nevre-on | onagy-rajot | rajon-soksa | sopan-szoke | szoko-testv | tesze-utana | utani-vigyo | vihar-zuzha
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
3016 I | elszaporodott a sáska, szöcskő, földi bolha, tábort járó pókok
3017 XVI | majd szólok én. Atyámfiai, földieim! Ezek az urak itt a mi vesztünkre
3018 VI | magát venni, hogy saját földieit megrontsa. Elfogom, mikor
3019 XVII | bírák mind csimbókos hajú földiek, ott körül gubáikra letelepedve;
3020 V | induljunk szaporán, édes földim, ne ugattassuk itt magunkra
3021 Elo | vízáradások, lázadó népek vagy földindulás, múlt időkről hozva következést,
3022 X | írásra, olvasásra, nép- és földismeretre, természettanra és gyümölcsoltásra
3023 VIII | annyiban rosszabb a többi földnél, hogy ennek még öntudata
3024 X | eszméje, az orosz szabadelvűek földönfutók lettek Muravieff esete után;
3025 VI | Panaszkodott neki, hogy földönfutóvá lett, hogy hivatalából elcsapták,
3026 IV | lélekharang, midőn hirtelen földrendítő csattanás hallaték, a villám
3027 X | Csöndes álmot!~– Boldog fölébredést!~Azzal elváltak egymástól.
3028 V | kezde föleszmélni az ifjú. Fölébredt benne az önfenntartás ösztöne.
3029 III | meglátogatlak.~A halálmadár fölegyenesedék e szavaknál, még egyszer
3030 VIII | kis gazdasszonyom. Egészen fölélénkíte.~A vénembernek több kínálás
3031 VIII | lelkében gondosan eltakart, és fölemeli a tört szívű bűnöst, ki
3032 VIII | uram, amit írok.~Azzal fölemelkedék ágyából, kezébe vette a
3033 V | Erre kétségbeesetten kezde föleszmélni az ifjú. Fölébredt benne
3034 XIV | dobpördülés.~A tábornok hirtelen föleszmélt, sietett ki az ajtón, felkötötte
3035 IV | kétségbeesetten az anya, mintegy föleszmélve bűvös kábulatból, melynek
3036 VI | vagy. Eleresztünk.~– Még fölkacag rá.~Azután ismét sokáig
3037 II | és hallgatott.~– Ha ezek fölkelnek, nem marad kő kövön – monda
3038 VIII | hamar tudnék felelni.~A nő fölkelt nagy duzzogva, s valami
3039 VIII | egész fekhelyemet ellepte. Fölkeltem, egy nagy dézsa vízben leöblítém
3040 Elo | Izgatható s kétségbeejtett föllobbanásokra kész, menekülni vágyik félelmei
3041 XVI | volt bízva, a szegény ember fölnevelte azt saját gyermeke gyanánt.
3042 Elo | porhadt. Ne féljetek azt fölnyitva látni! Sötét események,
3043 XII | jutott, hogy az a nyílás is fölösleges mármost.~A pince ászokain
3044 VIII | fog.~– De van a veszteség fölötti fájdalomnál még egy gonoszabb
3045 XVI | hatalma van ennek a némbernek fölöttük? Igazán tud-e ez rontani
3046 VIII | a vén egy nagy kalánnal fölözte. Azonközben beszélgettek. „
3047 IV | takarója alatt az álmából fölriadó, s bűnei jutnak eszébe,
3048 XV | tekintetes vármegyéért és a fölségért vérünket és életünket ontani
3049 VI | meg is látszott rajtuk a fölséges nevelés még felnőtt kamasz
3050 XIII | a vismuthporokat.~– Majd fölszedem, kérem alássan – szólt a
3051 VI | elkezdtek iszonyatos zajt ütni, föltápászkodott a gyönyörűséges népnevelő,
3052 III | halál!”.~Az imádkozó öreg fölugrott térdéről, dühösen, mint
3053 II | nagy része ugaron maradt, fölverve soha nem látott tövisek-
3054 X | amidőn hozzá közelgő lépések fölzavarák csöndes élvezetéből.~– Vártalak,
3055 IX | Veszedelmes dolog ez időben a fördés, s mindenféle mosdás hideg
3056 VIII | karszékbe, míg a vén bakó levett föveggel állt előtte, nagy, izmos
3057 XVI | Eredj már, mert kiütöm a fogadat!~A szegény bőrharang kotródott.~–
3058 XVIII| hogy halálra üldöztelek. Fogadd meg, ígérd meg!~– Szerettelek,
3059 VIII | emberben. Én például sohasem fogadnék meg olyan embert, aki valami
3060 VIII | sem szeretett úgy legényül fogadni, mint szökött katonát. Tudta,
3061 XI | elveszettnek hitt gyermeket, kit fogadó apjától elhozni Mária feladata
3062 X | felolvastatván, közméltánylattal fogadtatott.~Megvoltak könyvtárában
3063 II | egy jó éles kés volt, azt fogai közé szorította, és széttekintett.
3064 VIII | voltam.~– Eszerint van önnek fogalma azon szükségről, mely a
3065 VIII | kilátogat a fővárosbul. Egyik fogat kihozza, a másik beszállítja.
3066 VI | padok alá bújva legyeket fogdostak, vagy pitykövekkel játszottak
3067 X | természetes ésszel, míveltségi fogékonysággal bír, szorgalma, takarékossága
3068 VI | háza nyílása előtt, nem foghatva föl, hogy mely jognál fogva
3069 XVIII| vezér kell közülünk való, fogj magadnak egyet, ha bírsz!~
3070 IV | vele, ki meg tudná ölni…~Fogja-e isten tenni?… Vagy élve
3071 VI | kezembe, azt mondta, hogy fogjam rá…~– Nem hallgatsz, nyomorú!…
3072 VII | emelvényes dívánon neje foglal helyet, egy kis, finom,
3073 IX | megdörzsöltessék, mely életveszélyes foglalatosságra a helybeli cigányok fognak
3074 XIV | a kapun kívüli őrhelyet foglalja el, s elzárja az utcát;
3075 VIII | terembe; ott inte neki, hogy foglaljon helyet. Egy szót sem szóltak
3076 VIII | lobog; a tűzhely mellett nőm foglalkozik, és annak anyja, egy ravasz,
3077 XIV | gyaluval, árral, vetélővel foglalkozó polgárok erőszakkal támadhatnák
3078 XI | kaszáinak egyenesre ütésével foglalkozott; mások ingerülten beszélő
3079 XVI | erősítve a csatorna egyik alsó foglalóvasához, Iván odalódítá Mekipirost,
3080 XI | útban talált batyus zsidótól foglaltak el; hogy osszák azt fel
3081 XII | késsel kivájnia a vakolatot a foglalvány közül, s egyik téglát a
3082 VII | a szerelem rabját, midőn foglyul selyemszálra köti.~– Hanem,
3083 VII | abban nyugodva, hogy te meg fogod őt menteni.~– Én? – kérdé
3084 XVIII| nekünk kellenek, kiadjuk a fogoly urakat, de halva; ha pedig
3085 XVI | átfűtötte már, a bennszorult fogolynak menekülésről kelle gondolkoznia.~
3086 XVIII| ha Imre kantárjába nem fogózik.~Imre megismerte benne a
3087 XI | ingerülten beszélő népszónokot fogtak körül, vagy öten iszonyú
3088 XI | katonaságnak.~Bodza Tamás fogvacogva helyeslé e tervet; csak
3089 XI | egyetértés. Bátorságban nincs fogyatkozásunk, de az egyetértés tekintetéből
3090 XVI | benne a halott, és ki nem fogyott belőle a siralom. Nem átok
3091 XV | tiszteltetnek meg, hogy a főhadiszállás számára bizonyos ezerekbe
3092 XI | Bátorság és egyetértés! Kelt főhadiszállásunkon, Hétfalu alatt.”~– Írd alá
3093 II | csendében úgy tetszett, mintha fohászának visszhangjául suttogó szavakat
3094 II | lélek aludta álmait.~Nagyot fohászkodék. Az éj csendében úgy tetszett,
3095 XVII | lássák hulláikat mások.~A főizgató titkos elégtételt érzett
3096 II | vénember mély, keserű hörgésbe fojtá el sóhaját.~– Ki fog felelni
3097 III | bele, tán bele akarta magát fojtani. Félt attól az arctól, mely
3098 II | lázadásból, mely ha el fog fojtatni, főnökül őt ott fogják találni.
3099 II | üveg alatt tartja a vén fojtogató?~– Szentet akar belőle nevelni,
3100 II | suttogva, meg-megszaggatva, fojtottan beszélt, mintha az iszonyú
3101 X | idegen. A legnagyobb düh fokán, ha egy ezüstgombos úr lejön
3102 XVII | tornáclépcső legmagasabb fokára, s inte alattvalóinak, hogy
3103 VI | bántunk velök, kegyelmed főképpen nem sokat bízhatik bennök.
3104 VIII | azt a két férfi előtt:~– E főkötőcske kedves viselőjét, ha visszaadná
3105 I | őrültsége a dühig látszott fokozódni; egész éjeken át sikoltozva
3106 VIII | enyémben, mert ártatlan vér foltjait érzed rajta.~– Igen, igen! –
3107 II | lakik.~A falon itt-ott sötét foltok vannak… Mik azok? Talán
3108 X | a sovány árpakenyér, a foltos kabát, mind ezen keserű
3109 XVI | szobájában gonosz tanácskozás foly a kastélyban alvók megrontása
3110 X | ellenkező irányban futó folyam egyesítése által egy oly
3111 X | potom pénzen, s még a pör folyama alatt azt a bosszút követte
3112 Elo | a természet rendhagyott folyása. Titokteljes jelenetek,
3113 Elo | s megváltoztatja rendes folyását.~Én emlékezem ez időkre,
3114 III | ijedten, elmerülve nézte, mint folyik testvére halántékából a
3115 II | bajuszának szálai mind a szájába folynak, kalapja egészen lehúzva
3116 IX | a nap tüze előtt, hogy folyóidat mederbe szorítjuk, tavaidat
3117 XIII | belőle valami fehéres por a folyosó márványkockáin.~Az orvos
3118 XVII | csudálkozva látta a kastély folyosójáról előrohanni doktor Sarkantyúst.~
3119 XI | paripát!– szólt Bodza a folyosón őrködő parasztoknak; azzal
3120 X | a magyarnak még csak egy folyóvize sincsen, miután azok mind
3121 I | azok számára, kik ez év folytán rakásra fognak halni.~
3122 VIII | De hallják csak, még folytatása is van ennek a mesének.
3123 XVIII| volnék. Vagy bánod, hogy nem folytathatjuk a pörpatvart? No, majd ha
3124 XVI | eltagadnotok! Én pörölni jöttem. Folytatni, amibe apám belehalt, anyám
3125 VII | azután négy-öt napon át folytatott egy tányér árpakása leves
3126 XVIII| távozott el Zudár Péter is. Nem folytatta többé szomorú hivatalát.
3127 VIII | elkezdtem siket lenni. Valami folytonos zúgás lepte meg füleimet,
3128 VIII | neszét is hallottam. És közbe folytonosan a gyermeksírást. A szoba
3129 Elo | négylábú madarak s fejeiket fonákul elcserélt háziállatok jőnek
3130 VII | asszonyságnál tartotta a fonalat karjain.~– Ez volt legnagyobb
3131 VIII | mintha szétágazó eszméi fonalát keresné.~– Látott ön talán
3132 VII | szál cérnával, egy vékony fonálkával s azt mondják, hogy azt
3133 VII | bontogatá ki a zavarba jött fonáltekercs labirintjait, s azután nagyot
3134 XVI | Utálatos söpredék!~A harcvágyó főnök leköpködte az előtte elfutókat,
3135 XIV | Ezen titkos forrongók egyik főnöke hajdan katonatársam volt;
3136 XVI | el nem lesz ítélve.~A két főnöknek sikerült lassankint elterelni
3137 II | mely ha el fog fojtatni, főnökül őt ott fogják találni. Ránk
3138 I | megvakult az ónszegélyes üveg, fonott kaskéményéről lekopott a
3139 XI | tudjuk. Akárhogy szőtték, fonták. Kitudtuk. El van árulva
3140 XIV | Látod – monda a nő, karjára fonva karjait, mint repkény az
3141 II | kezével olykor a lapokat fordítja, s szelíd szemeivel áhítattal
3142 II | vagy mintha a kilincset fordítná valaki – vagy az ajtót zörrenti
3143 VII | húgám, elég volt a szép szó: Fordulj! Indulj! Takarodj! Hínak
3144 VI | akarják, kik most nyakra főre bort, gabonát osztanak ki
3145 XVI | őtőle.~A némber mosolyogva forgatá a kést kezei között. Ravaszul
3146 X | szelet barna kenyérrel, és forgatta eszében egy más hajdani
3147 XVII | mulatság.~Eddig csak olyan formában jutott ki számára az alkalom,
3148 XVI | egyedül a gyermek körül forog. Hiszen arról mindig meg
3149 VIII | szüntelen egynemű rétegben forogva, annak általános szenvedéseit
3150 XI | rajongó egyleteknek, de a forráshoz közelebb állva, a szállongó
3151 XVI | magukban.~A vasajtó még forróbb volt, mint hogy kézzel hozzá
3152 XI | mindnyájunktól.~A mester még forróbban szorítá meg Mária kezét.~–
3153 VI | cupákossá sütötte a feleséged, s forrójában pofáztál belőle.)~– Meg
3154 IV | beteg gyermeke.~A gyermek forrólázban volt, iszonyúan félrebeszélt;
3155 XI | megszoríták egymás kezét forrón és bizalmasan. Mária pedig
3156 XIV | vásártéreken és az utcákon gyanús forrongást lehet észrevenni a nép között.
3157 XV | gyarló botok sokaságát.~A forrongó tömeg között lehetett látni
3158 XIV | szerettek engem. Ezen titkos forrongók egyik főnöke hajdan katonatársam
3159 XII | lassankint magához téríté, a forróság nyomása elmúlt agyából,
3160 XVII | amit isten adott, a nappali forróságban, az éjszakai hidegben, és
3161 XVII | el önkényt, mert rosszul forrt egybe, s kész vagyok még
3162 XIII | megérkezése, ki rossz csézájában, forspontos gebékkel hajtatott be az
3163 XIII | jelenté, hogy ki lesz a soros forspontra menni, ki nem adta még meg
3164 VIII | bohó menyecske, azért ne fortyanjon fel. Elég öreg embernek
3165 VI | atyafia~Ligety Ambrus, ~főszolgabíró.”~A levél hátára írva: Nagyságos
3166 X | lett mindenki, aki nyírott főt és posztóruhát visel; nem
3167 VIII | közepébe.~– S mit akar e főtiszt?~– Kegyelmet a szökevény
3168 XIV | hosszú asztal mellett ülnek: főtisztek, altisztek, közkatonák,
3169 VIII | Kitől e kérelem?~– Ugyanazon főtiszttől, akinek golyója szánva volt.
3170 X | Magyarország egyik hercege, főura lett, és kastélyokat bírt,
3171 X | vidékéből a büszke magyar főuraság, köznemesség pompája, veleje.
3172 XVI | után a martalékul esett főúron kedve szerint töltheté undok
3173 VIII | orvos mindennap kilátogat a fővárosbul. Egyik fogat kihozza, a
3174 XVI | mosolygva ül a két tanakodó fővezér előtt a keresztlábú asztalon;
3175 VIII | azalatt a rablók társai fővezérüket levágták a kötélről és ellopák.
3176 XIII | kastélyba menni hetesnek, ki főz ma a rektor számára. Így
3177 III | jövendőt mondatott, italokat főzetett, miktől a férjek hűségesek
3178 X | mondja, hogy ott mérget főznek. Általában minden faluba
3179 VIII | kenyérmorzsából és tejből pépet főztem borszesz mellett; mikor
3180 VIII | nézett rá; nem értette ezt a franciát.~A doktor meg akarta neki
3181 VIII | mutatni, hogy igazán is tud franciául. Még Napóleon idejében tanulta.~–
3182 Elo | elleni betegség magva minden fűbe, minden gyümölcsbe, meg
3183 I | tulok, ha legelés közben a fűben elfészkelt fehér csontvázat
3184 II | udvart, a falak mellett fügefák, őszibarackrostélyok terültek,
3185 VI | előre, csak aki ölni akar.~– Függesszétek fel ítéleteiteket, jó barátim! –
3186 III | ablakok sűrűen le voltak függönyözve. A sárga selyemfüggönyök
3187 Elo | egyes városok fölött, ott függött feketén, mozdulatlanul,
3188 VIII | hosszú haja, mely kétfelül fülei mögé volt simítva, s igen
3189 IX | két tenyere kiszenvedett a füleiért.~– Állj fel, Klimpa Guszti!
3190 VIII | folytonos zúgás lepte meg füleimet, mely örökös kábultságban
3191 II | míg minden kiejtett szóra fülel, mint az a kígyó, mely ha
3192 VI | Ott van, ni – ordítá egy fülelő –, meg van mérgezve a gabona
3193 VIII | a csalogató rém hangzik fülemben. De a gyermeksírás újra
3194 VI | haját cibálta meg, másik a fülén rántott egyet, harmadik
3195 XVI | buzdításból, úgy teletölte minden fület saját ordításával, s tolakodott
3196 XIII | között megütötte valami a fülét, azt elmondta a szárazmalom
3197 XII | seres hordó csapra ütve, a fülkében meglelte a vászonkorsót,
3198 XVII | Széphalmival egy kandalló vak fülkéjébe, s ott hallgatta az egész
3199 I | többet, mint maga a mindent fürkésző emberi lélek?~Vagy tán van
3200 VII | atyja között, azt én nem fürkésztem, hanem azt jól tudom, hogy
3201 III | mindegy volna, ha balzsamban fürösztenék is.~– Meghal…?~– Jó volna
3202 VIII | zajt költeni; szép szőke fürtei le voltak már bontva éjszakára,
3203 XVI | kinek megragadták ősz fehér fürteit, erőtlen tagjait, s leránták
3204 VIII | finom aranyszálhoz hasonló fürtöcskék. Mint azok a kis festett
3205 VIII | hosszú, fekete haja tömött fürtökben göndörült alá vállaira.~–
3206 XII | a szobában járni, mert a füstfelhők háromlábnyira leereszkedtek;
3207 XII | fegyverével, mintha azt mondaná a füstnek, a lángnak: „Féljetek éntőlem!
3208 XVI | keresztülcsapódott a még előtte füstölgő zsarátnakon, mint valami
3209 I | helyütt azt mondta: „Miért nem füstölitek ki a szobát, nagy benne
3210 XI | helyét, mint egy sötétszürke füstoszlop a halaványsárga látkörön.~
3211 II | hágcsót a nyílásról elveszi, s füttyent a kutyának, az előjön; hallani,
3212 XII | támasztának, és a lángok fütyölése, és a száraz gerendák pattogása
3213 Elo | sírján összenő a mezők füve, a könyv be van zárva, a
3214 VIII | Számomra nem termenek a füvek írt.~– Nem is durva anyag
3215 VIII | művészek Niobét vagy a babiloni füzek szomorú hölgyeit rajzolják;
3216 XII | a padmalyról, kék füstöt fújva alá a hasadékokon keresztül.
3217 Elo | lelankadtak. A künn járók fullasztó köhögésről kezdtek panaszkodni,
3218 XI | az ércolvasztók kürtőiből fúna elő, s még növelte a tikkasztó
3219 XI | előtt, akkor tízen, húszan furakodtak elő, bizonyozva, hogy ők
3220 VII | magát, a polgári osztály furcsaságai irányában türelemmel viseltetik,
3221 XVI | ketten gazdájával milyen furfangos tervet gondoltak ki magukban.~
3222 XII | állt, mint maga a lázadás fúriája.~A pórhad hirtelen széttépett
3223 XVI | tompa megvetéssel nézett a fúriára, és összeszorítá ajkait.~
3224 XVIII| borzas Hanák feje fölött a furkósbotot, s a tiszthez sújtott vele
3225 XVI | úgy sietett a többi közé fúrni magát, azok pedig futottak
3226 V | van.~Körültekinte, kihez fusson ótalomért… Mellette két
3227 XVI | Nem enyim-e ez a kő, ez a fűszál, amire tapodok itt?~– Könnyen
3228 I | leégett az, s most fehér aszú fűszálak lengedeznek omló párkányzatán.~
3229 VII | értelmes és illő élcekkel fűszerezett beszédei által tünteti ki
3230 VI | rohant, mint ki hegyről fut alá, futott behunyt szemmel,
3231 XI | egyik iratot küldd el gyors futár által Rozsnyóra, a másikat
3232 VIII | mert annak írt levelet a futás közben, énvelem adatta a
3233 XVIII| mire odaért, úgy elfáradt a futásban, hogy szóhoz sem bírt jönni;
3234 XII | bezárt férfi félőrülten futkosott körül szobájában, mint egy
3235 V | szegény öreg, nem hogy futna előle; de az úrfit meglátják
3236 XI | józanító lehelete szemközt fútta a lovaglókat; a messzeségben
3237 X | határszélek felé sietett; minden fuvaros, utazó, vándorló hozta hírét
3238 VII | legerősebb kötelékek által fűzetik azon földhöz, melynek oltalma
3239 VI | mint szöktek meg a földesúr gabonatárából, s elmentek más falut keresni,
3240 XVII | A cigány dühödten vágott galambfehér fejére a nehéz korbáccsal.~
3241 XVIII| dinnyéit, játszott a fehér galambokkal, tengeri nyulacskákkal,
3242 V | odalépett a fiúhoz, s megfogta gallérját. Mit bánta az, hogy két
3243 VIII | Széphalmi keserűen mosolygott. Galvanizált halottak mosolyganak így.~–
3244 VII | intézkedéseimben nyíltan gáncsoskodtak; a megyét összeütközésbe
3245 XI | iszonyú lármát csaptak négy garas miatt, amit egy útban talált
3246 XI | egy szökéssel átugratott a gáton, mire üldözői elmaradtak
3247 VIII | sokszor bementem Lembergbe, gavallérosan felöltözve, melltűvel nyakkendőmben,
3248 I | elhulltak, vetését felverte a gaz, nyilallások vették elő,
3249 V | lássa, mint iparkodnak a gazdagok még halálok után is ragyogni,
3250 II | aprózott kolomphangja és a gazdáik elé ugató ebek örömcsaholása…
3251 XVIII| kalitját kitörte, saját gazdáit tépje szét.~Nem hallgatott
3252 XVI | nagy urakra, öljétek le gazdáitokat; magatok jussatok aztán
3253 I | láthatlan kísértetre ugatna, ki gazdája küszöbén ki- s bejár, a
3254 I | lopott lovat, s megmondta gazdájának: „Ezt loptad, most lopd
3255 XVI | örömében, hogy ők ketten gazdájával milyen furfangos tervet
3256 II | hollók ismerik meg benne gazdájukat. Ezek az ő madarai.~Késő
3257 XIII | számára. Így tisztelték a gazdák, akiknek hivatalosan jelenté,
3258 XV | delnő, mint akinek perceivel gazdálkodni kell még a beszédben is. –
3259 XVIII| csákányokkal.~A védőknek gazdálkodniok kellett a lövésekkel, mert
3260 VIII | kerestél te Galíciában?~– A gazdám küldött lovakért, de nem
3261 VIII | ráköszöntve a poharat a gazdára, egy férfias hajtással kiüríté
3262 X | felment a pörlekedő minden gazdasága, elpusztult, elszegényedett;
3263 V | tisztára seperték. Minden gazdasági eszközt félretakarítottak.
3264 II | jövevény.~– A gazda énekel, a gazdasszony meg táncol – felelé a félember
3265 VIII | azt.~– Igen jó volt, kis gazdasszonyom. Egészen fölélénkíte.~A
3266 VIII | hogy ha megegyezhetem Zudár gazdával, megveszem tőle a mesterségit,
3267 VIII | Ki vagyok? Rendőr vagyok; gazember! Egy szökött katonát üldözök,
3268 VI | gabona a magazinumban.~(Ott gebedj meg – ordítá magában a kántor –,
3269 XIII | rossz csézájában, forspontos gebékkel hajtatott be az udvarra,
3270 X | hogy értetlen, ábrándos geneológiákkal, olcsó nagyravágyással kápráztatják
3271 XI | proklamáckit, elfogni a generálist, elvinni az ágyúkat, meg
3272 XV | sem a vármegyétől, még a generálistól sem, ahogy azt most is megmutatja.~
3273 VIII | csendesen elővettem tejfőző gépemet, kenyérmorzsából és tejből
3274 VII | találnak fel az angolok valami gépet erre a célra; törték a fejüket
3275 XI | Most ülj le, és írj!~Bodza gépileg engedelmeskedék. Mária diktálta,
3276 VII | mint valami igen együgyű gépnek, és egyik lábáról a másikra
3277 VI | csikorgatva. – Vigyétek őt oda a gerenda alá. A lámpást el kell oltani,
3278 VIII | csináltam neki bölcsőt a gerendára kötött lepedőbül, elringattam,
3279 II | lámpavilág tört keresztül a gerendázat hasadékán, mely a bakó szobájából
3280 II | csúszva felkapaszkodott a ház gerincére, ott óvatosan végigmászott
3281 VI | késő. Ezzel csak gyanút gerjesztünk. Nekünk a halált kell segítségül
3282 VII | termethez, rövidre nyírt gesztenyeszín hajjal, arca erősen piros,
3283 X | rég elmosódott lelkéből Giskra és a zsebrákok hosszú harca.
3284 VI | egyszer megpálcázta, jus gladiit gyakorlott, noha nem volt
3285 VIII | ha mosolyog, szép arcán gödröcskék támadnak.~– Igen! igen!
3286 Elo | nap éget. A házi ebek mély gödröket kaparnak az udvaron, s naplemente
3287 I | Reggelre az udvaron mély gödröt miért kapar; ki számára
3288 X | az út mentében az ismerős gömbölyeg kőre, s éppen ott járt,
3289 VIII | fekete haja tömött fürtökben göndörült alá vállaira.~– Ez nő! Ez
3290 XVI | ősz hajszálaidból egy se görbüljön meg?~– Viseljen rájuk gondot
3291 XIV | szerint. Vértessy érzé a görcsös kézszorításról, mit kell
3292 XVI | csavargatva, s jobbjába görcsösen szorítva a kés markolatát.~
3293 II | hirdetik, két nehéz könnycsepp gördült elő, s végigfolyott ráncos,
3294 X | lelt?~A legény kínlódva görnyedt össze.~– A hasamba nyilallt
3295 VI | Mekipiros ült kétrétbe görnyedve, feje térdei közt, és nem
3296 X | vaskövetkezetességgel ki van mutatva, hogy görögök, marahánok, spanyolok, szkíták
3297 X | a faját elnyomó hatalmas góg népet; és azután olvasá,
3298 VIII | Ugyanazon főtiszttől, akinek golyója szánva volt. A golyó nem
3299 XVI | nem hagyjátok az udvart, golyókkal fogunk közétek lőni.~– Menjünk
3300 XVI | ment utána. Nem félhetett a golyótól.~Midőn a felnyitott redőnyű
3301 XVI | meglássátok, még egypár golyóval a testében is felmászik
3302 VI | mindenütt csodálatos nagy gombák vetik föl magukat, miket
3303 III | zsámolyra kuporodott, és gombát tisztított az ölében.~–
3304 VII | Kabátja fehér, mint a kréta, s gombjai úgy fénylenek rajta, mintha
3305 VII | A tábornok állig be volt gombolkozva, sehol sem lehetett a szívéhez
3306 VII | Kornélia letette kezecskéiből a gombolyagot, levette férje karjairól
3307 VII | asszonyka nagy gyorsasággal gombolyít le onnan.~Csak egy kissé
3308 VII | Az asszonykának most már gombolyítandó selyme is van. Ez magasabb
3309 VII | célzást. Ha a gazdáját tudom gombolyításra használni, a kardját használhatnám
3310 VII | Nem, az én fiam nem fog gombolyító gép lenni soha…~S úgy látszik,
3311 XI | olyat ütött lovagkorbácsa gombos felével a lovát feltartóztató
3312 VIII | odateszi az ajtóba nagy gombú nádpálcáját, megdörzsöli
3313 XVI | mélységig, s azzal valami sötét gomoly bukott sebesen alá a földre:
3314 XI | részeg gyógyszerészsegéd gondatlan beszéde megerősíté, elfogott
3315 VIII | Én magamhoz vettem, és gondját fogom viselni, s aki be
3316 XVI | ugrott oda hozzá, s dühe első gondolatában szívébe akarta ütni a kést.~
3317 XI | pillanat alatt keresztülfutott gondolataiban mindaz, ami ott történhetett,
3318 VII | küzdött nehéz, lélekfárasztó gondolataival.~
3319 XVIII| Hanák jutott egy szörnyű gondolathoz.~– Ez a három nemes úr ne
3320 XVI | Megölték-e? Ezek voltak legelső gondolatjai. Azután meg az, hogy merre
3321 XI | tetterős, oly bátor, az első gondolatnál a kivitelre kész, magával
3322 VIII | lelke egész erejével azon a gondolaton csügg, hogy amiért elveté
3323 VII | félt, úgy irtózott ettől a gondolattól.~– Rosszabb mesét nem mondhattál
3324 XVIII| egyetlen unokád is ott lesz; gondolj az istenre, és ne csüggedj!~
3325 VIII | amelyet ön. Tanácskozzanak, gondoljanak ki valamit. Egyedül hagyom
3326 VIII | ifjúhoz e szavakkal:~– Uram, gondoljon ön ki valamit, ami által
3327 IX | az éhomra dolgozás, a sok gondolkodás és fejtörés, ellenben igen
3328 XVI | Csak három pillanat van a gondolkodásra, vén ellenség, ifjú ellenség.
3329 IV | embernek tudni, miről ő gondolkozik.~– Hívnak! hívnak! – rebegé
3330 XVI | fogolynak menekülésről kelle gondolkoznia.~Az eddigi lángpattogás
3331 XV | egymásra nézni, s az elöljöttek gondolkoztak a hátuljövőkről, hogy milyen
3332 II | fiú odafenn valamit?~– Nem gondolnám, de beszéljünk lassabban.
3333 IX | összetenni kezeimet, és arra gondolni, hogy mi mind együtt vagyunk,
3334 XVI | milyen furfangos tervet gondoltak ki magukban.~A vasajtó még
3335 VI | vagyunk különben. Misem gondoltunk soha népeink nevelésére.
3336 IX | minden flottájukhoz. Áldott, gondos anyánk kicsi tarsolyokban
3337 VI | hordják. A nemes vármegye gondoskodott róla, hogy ahol e módszer
3338 XI | Élelemről és ruházatról gondoskodtál-e előre?~Bodza Tamás pironkodva
3339 II | elindulnak szavaidra?~– Gondoskodtam róla. Ez a nép urait nem
3340 X | ártalmatlanná kell tenni.~– Gondoskodunk róla.~– Éjfél után a helység
3341 XVI | görbüljön meg?~– Viseljen rájuk gondot a mindenható. Magamra semmi
3342 XIII | azt a hintórul. Az isteni gondviselés rendelte, hogy kiejtettem
3343 XVI | megbecstelenítő nevet, aminél gonoszabbat nőnek mondani nem lehet.~
3344 VIII | nem óhajtá-e apja halálát, gonoszabbul vétkezve, mint az, ki ez
3345 X | visszatértekor rendesen gorombább volt a földesúr irányában,
3346 VII | célra; törték a fejüket a gőzhajón, a nő-emancipáción, a négerek
3347 VIII | a konyhárul.~Az illatos, gőzölgő italt odahelyezé az asztalra,
3348 X | elnevezése, a klasszikus „grad” végzet sokszoros előfordultával;
3349 VII | pecsétes levéllel.~Egy magas, granátos termetű vitéz, keményen
3350 X | kuriózumként említék, miképp valami Griffith Vilmos Angliában vasból
3351 VIII | a torkom! – Kamienszka grófné.~– Tőle hallottad?~– Nem,
3352 XVII | hajú földiek, ott körül gubáikra letelepedve; akik nem is
3353 XVII | reggeli szélben, s ráterítette gubáját. Hanem azért ez is halálára
3354 II | házinyulak…~Mily fájdalmas gúny!~A szem piros virágokat
3355 VIII | a paloták urai, másik a gunyhók lakói között jár, mert mindegyiknek
3356 II | szólalt meg ez embertelen gúnykacaj közepett a mellékszobából
3357 X | kérkedéssel vallák, s az övét gúnyképpen hányták szemére…~Hát még
3358 XVI | elfullasztó dühvel. – De nem fogsz gúnyolni érte. Nézd, itt van unokád
3359 XVIII| odanyomták kezébe a kapát, s gúnyolódva tanogatták, hogyan hányja
3360 XII | száz meg száz férfihang gúnyos süvöltése felelt vissza
3361 XI | Fabiusnak csakugyan több gyakorlata van ilyen vállalatoknál.
3362 XVI | az ellenséggel.~Iván mint gyakorlatibb ész sokkal jobban ismeri
3363 VI | megpálcázta, jus gladiit gyakorlott, noha nem volt rá hatalma;
3364 VII | képzelik, mekkora zsarnokságot gyakorolnak a férfinemen, mikor e rettenetes
3365 I | asszony sajátszerű befolyást gyakorolt akkoriban a babonahívő népre.~
3366 XVII | rend és törvény szerint gyaktoroljuk a hatalmat, melyet fegyvereink
3367 XVI | egyetlen ellenség szavára. Pih! Gyalázat! Utálatos söpredék!~A harcvágyó
3368 VII | elgondolva, hogy nem nagyobb gyalázat-e az rám, egy katonára, hogy
3369 XVI | fenevadaknak; kiveté, mert félt a gyalázattól, hahaha! Tette ezt szegény
3370 XVII | Akkor feltették őt egy gyalogtargoncára, s úgy vitték az areopág
3371 XIV | kapa-kaszaforgató emberek, ezek a gyaluval, árral, vetélővel foglalkozó
3372 XVI | fogják bántani? – kérdezé gyámoltalan arccal Ivántól.~– Nem, öreg,
3373 XI | követsz el. A népvezérnek gyanakodónak kell lenni; hátha én csak
3374 VII | hanem annyit a laikusok is gyaníthattak, hogy odabenn a kaszárnyában
3375 Elo | sejt, s azáltal, hogy előre gyanítja a fátumot, elkerülhetlenné
3376 XVI | érte bosszút.~Még azt nem gyanította, hogy ki ellen lázadt fel
3377 X | megmásíthatlan folyamok gyaníttaták, hogy ez még az óvilág képe.
3378 VII | vagy akármiféle vonásnak gyaníttatni, hogy arra, aki odabelül
3379 II | ott fogják találni. Ránk a gyanúnak árnya se szálljon.~– Csókolni
3380 VIII | suttogá a hóhér neje Ivánnak, gyanúsan összevont sűrű szemöldei
3381 XVII | lázadókat szidni, kik ostobául gyanúsítják az orvosi tudományt, s iparkodott
3382 XVI | s álmaikban lepik meg a gyanútlan őrséget.~A hóhér neje gúnyosan
3383 XIV | ifjú katona valami kínos gyanúval küzdött szorongó lelkében;
3384 XVI | egészen beburkolva egy vastag gyapotkendőbe, melytől sem látnia, sem
3385 XV | fegyvertelen volt, nem számítva a gyarló botok sokaságát.~A forrongó
3386 VIII | Hétfalusy-háznál még mindig állandó a gyász. Az orvos mindennap kilátogat
3387 I | tudá.~Sejtett, félt, érzé a gyászban közelgő jövendőt minden,
3388 IX | bódító harangszót, a méla gyászéneket napról napra, reggel, este
3389 X | vonal húzódik végig az egész gyászfátyolon keresztül, mely magára veszi
3390 XI | szellem keze felhúzná a gyászkárpitot a halottas sírbolt pislogó
3391 Elo | kísérte, alaktalan homályként gyászlik felénk, minden új év új
3392 XVI | vett kezébe, mely valami gyászmenetből maradt rája, azt kiütött
3393 III | kiszáradva állnak, mintha urokat gyászolnák, s nem akarnának többé kizöldülni
3394 XI | ifjút futni kényszeríté, gyászosan zavarta azt meg; de meg
3395 IX | az meg könnyekkel hímezni gyászpalástját; vért is feste hozzá, s
3396 II | megbocsátanák neki azt a gyászruhát, hiszen csak ők az árvák,
3397 VII | embereit, mert a dicsekvést a gyávasággal egyrangú hibának tartotta.
3398 VII | mindenki, hogy legkisebb gyávaságot el nem tűr; amelyik tiszten
3399 XII | egy alig hallható hang a gyékénnyel fedett szekéren, melybe
3400 XII | szekéren megkötözve feküdt, gyékény alá takarva.~A veszett némber
3401 XVI | mellénye alá.~Zudárné kisietett gyékényes szekeréhez, felugrott az
3402 XVI | Azzal felbontá szekerén a gyékényt, mely eddig le volt erősen
3403 III | derék férfiakat, mint vőd; a gyenge piros gyermekeket, minő
3404 XVIII| daliapár elvágtatott előre a gyepes úton.~*~Numa Pompilius elestével
3405 XII | szekérre, kezébe kapta a gyeplőt, közévágott a lovaknak;
3406 I | faluban, mint szokták, ha a gyepmestert érzik azon menni. A vele
3407 XI | maga pedig be volt lepve gyeppel kétfelől, alig hagyva fenn
3408 IX | morbus! Neki a luteránus gyerekeknek, akik ott labdáztak a templom
3409 III | kétségbeesés e halvány, izzadó kór, gyermekarcon. Angyalokat szoktak kisgyermekek
3410 IX | sorsán, önző, szívtelen gyermekein; a bú és bánat, az emberi
3411 XVI | kár történik. Feleségünk, gyermekeink odahaza. Menjünk haza, édes
3412 IX | minden jó édesanya, rossz gyermekeitől. Elhallgatja, eltakarja
3413 IV | Minő jövendő egy négyéves gyermekélethez! Terheül a világnak, terheül
3414 VIII | beteg.~– Én ne lássam addig gyermekemet! – szólt rimánkodva Széphalmi.~–
3415 I | viselék. Ezért a leányok és gyermekes asszonyok reszkettek előtte.~
3416 VIII | Helyesen, tábornok úr; gyermekéveimet katonai növeldében töltém,
3417 V | pusztulni nyomorúságomban, gyermekéveimtől fogva egy jó szót nem kaptam
3418 XVI | ütött meg testvérgyilkos gyermekével együtt. Én neveltem és ápoltam
3419 III | III. Gyermekgonosztévő~Azon ház, mely most Hétfalu
3420 XVI | visszhangot adva a csengő gyermekhangra.~Később azután az ötlött
3421 VIII | idegen előtt.~Egy finom gyermekingecske volt abban, picike harisnyák
3422 XVI | Zudárné a kapu alá lépett a gyermekkel, mindenki elhúzódott mellőle,
3423 IV | halottaira az édesapa, a gyermektől az anyához és ismét vissza,
3424 VII | maradt áldás nélkül: két gyermekük van.~– Csak volt.~– Ah.
3425 VIII | mosolygott a vén bakónak e gyermeteg szavára.~Zudár Péter arca
3426 IV | fekhelyén. Egy ablakban sem ég a gyertya, szembehunyva fekszik takarója
3427 XIV | XIV. A halálítélet~A gyertyákat meggyújtották az asztalon,
3428 XVI | a nőstényfarkasra, hogy gyilkolja meg, vagy nevelje kölykének:
3429 II | arra van elátkozva, hogy gyilkoljon, bárha szíve a haláltól
3430 VI | halottja a háznál.~– Az urak gyilkolták meg azokat is!~– Úgy van!
3431 II | elítéltek; annak az apját is én gyilkoltam meg, s a kést ágyába rejtém
3432 XIV | az egyszer tűz is volt, gyilkos is volt. Lázadás volt. Valami
3433 XVIII| Hétfalusyt kiszabadítva gyilkosai kezéből.~Szerencsére benn
3434 XI | porban, ragadjon fegyvert a gyilkosok ellen. A katonaságtól nem
3435 XVI | éjjel. Egészen tolvajoknak, gyilkosoknak való; amilyet csak rablásra,
3436 XIV | nem tudva, tűz van-e, vagy gyilkost kergetnek?~Most az egyszer
3437 III | partról, fejét egy kemény fa gyökerébe csapta, s ott maradt mozdulatlanul.
3438 IV | anyja neki. E fiatal virág gyökerei félig még az ő szíve földébe
3439 VIII | mely férfinak nagyon is gyöngédnek tetszett, kezei finomak
3440 VII | van. Ez magasabb jele a gyöngédségnek. A népdal is megbecsüli
3441 VII | koporsójából való.~– Nem követek el gyöngédtelenséget, ha mosolyogni találok?~–
3442 VIII | közel volt hozzá, hogy magát gyöngének mutassa.~– Maradjon ön itt.
3443 XI | Egy percre megállt; a női gyöngeség egy percre erőt vett szívén,
3444 III | kuruzslást hitt és használt, s e gyöngesége miatt nem első eset volt
3445 XI | ismerte a rajongók azon gyöngeségét, miszerint szerettek maguknak
3446 X | fel lehet róni az emberi gyöngeségnek, a míveletlen, tompa népkedélynek,
3447 VIII | homlokát, mint valami átlátszó gyöngy lepte el a hideg veríték.
3448 VIII | picike harisnyák és egy tarka gyöngyből hímzett főkötő; mindenik
3449 XIV | a hideg veríték, mint a gyöngycsepp rajta.~– A jövő órának titkai
3450 VIII | megragadva kezével a kis gyöngyfejkötőt, megszólalt sikoltva:~–
3451 IV | meghal.~A gyermek homlokáról gyöngyözött az izzadság; olyan már három
3452 VII | gyanánt halálfőt viselt egy gyöngyszemből faragva, s dicsekedett,
3453 VIII | külső vígságban, borban, gyönyörben hiszik a kábulást feltalálhatni.
3454 XVIII| ellensége családi boldogságában gyönyörködheték, és sokszor nevezte Kornéliát
3455 III | mikkel udvara tele volt.~Gyönyörködhetett, hiszen szíve tövissel volt
3456 X | megőszülni büszke ellenségét, s gyönyörködni a szégyen, a bánat, a lélekfurdalásban,
3457 III | szokott estenként üldögélni, s gyönyörködött a pompás ibolyákban, mikkel
3458 XVI | én most temelletted, és gyönyörködtél benne. De az én apám sírt,
3459 XVI | volna tőle.~Zudárné mindezt gyönyörködve nézte.~Ott állt összefont
3460 XVI | Meddő fáradság volt az!~Mi gyönyört ád egy kiszáradt fát kínozni,
3461 XIV | az első pillanatra valami gyönyörteljes mosoly villámlott át, hogy
3462 XI | órát várakoznak, a terv gyönyörűen sikerül. A sietség buktatott
3463 VIII | mesterséggel járó alkalmatlanságban gyönyörűségemet akarom találni; én tartani
3464 VI | félállati arca, összekínozva, gyötörve. Nincs iszonyúbb, mint egy
3465 III | feküvék, szüntelen a láz gyötré. Éjente félrebeszélt, s
3466 I | lát, mit érez, mi ösztön gyötri öntudatlan állat-lelkét?
3467 II | öreget megint az ördögök gyötrik, nem halljátok, hogy énekel?
3468 III | mondták, hogy a nyavalya töri. Gyógyíták mindenképp. Misem használt
3469 VIII | megtudni, ki betegei szívét gyógyítja. Ő nagyon ellenzette leánya
3470 III | segíteni.~– Számára nem termett gyógyító fű a mezőn, mindegy volna,
3471 VIII | hogy én orvosa vagyok, s gyógyszakomnak nincs vége. Ön még sokáig
3472 VIII | Nem is durva anyag az én gyógyszerem. Látni fogja ön. Egy óra
3473 X | vesztegetve az orvosok, gyógyszerészek, csaplárosok; ellenséggé
3474 XI | költék a hírt, egy részeg gyógyszerészsegéd gondatlan beszéde megerősíté,
3475 XIV | gondolat többet segít minden gyógyszernél.~Vértessy megcsókolá halvány,
3476 XIII | birkamétely ellen hordok gyógyszert.~– Merthogy olyan sok.~–
3477 XIV | voltak előlük bezárni, s egy gyógyszertár ablakait mind beverték.
3478 IV | léleké! Amabból tán van gyógyulás, emebből soha. Amazt tán
3479 III | és az istent hítta, és gyógyulást kért.~E percben a kapun
3480 VIII | betegségből ki kell önnek gyógyulnia elébb.~– Minő betegségemből?
3481 II | soha nem látott tövisek- és gyomoktól; másutt le van kaszálva
3482 XIII | egészséges ember beveszi, a gyomra felháborodik tőle, de a
3483 IX | valami idegenséget érez gyomrában. Ez a legjobb. Azután, Klimpa
3484 XV | akinek legjobban megfeküdte a gyomrát bizonyos számú kenyér és
3485 XI | óra alatt a felhőalakulás gyorsaságával rajzolt elé, valóknak és
3486 VII | kis, finom asszonyka nagy gyorsasággal gombolyít le onnan.~Csak
3487 XIII | diadalmas arccal a bőrharang, de győzelmi öröme egyszerre megkeserítődött,
3488 VIII | Nincs. Minek volna?~– Hogy győzheti másodmagával a mesterségét?
3489 XI | mintha mindenki meg akarna győződni felőle: milyen lehet az
3490 XI | felhasalt a lóra, s nem győzött mosolyogni örömében, hogy
3491 XVI | összecsókolta, hogy nem győzte az törülni a kabátja szárnyaihoz.~–
3492 II | lemosolyog reá, mintha mondaná „Győztél az égen!”.~A vénember ott
3493 X | mondá gyönyörrel Tamás. – Ha győzünk, nagy szerep vár reá. Te
3494 XV | vissza a laktanyába.~A lármás gyülekezet még egyszer hangos vivátot
3495 VI | akasztófáravalózta az egész gyülekezetet.~– Tüzes vasat ide – ordítá
3496 XVI | csoportok látszanak az utcákon gyülekezni, amik csendesen húzódnak
3497 III | volt ültetve, melynek indái gyümölccsel rakodtan kapaszkodnak fel
3498 IX | természet, a legpompásabb gyümölcs özöne lepte el kertjeinket.
3499 Elo | magva minden fűbe, minden gyümölcsbe, meg volt vesztegetve a
3500 I | mentül hamarább megérlelni gyümölcseiket. Az egész természet nem
3501 IX | nyílt levélbe, hogy a pap gyümölcsétől elriasszák a népet, mert
3502 I | bemeszelték; körüle több gyümölcsfa látszik kitördelve, a többit
3503 Elo | fehér virágokkal rakott gyümölcsfák, minőknek csak hónapok múlva
3504 IX | sárgabarackban és minden gyümölcsnek a belében; aki tehát halál
3505 XI | lombok helyett; távolabb eső gyümölcsöskertek olyan színt mutattak, mintha
3506 X | földismeretre, természettanra és gyümölcsoltásra oktatgatja, mint hogy összeüle
3507 IX | ember nem vesződik a faluban gyümölcstenyésztéssel.~– Térjünk a dologra. Idehallgassatok,
3508 XVI | borzas Hanák. – Világot gyújt, hogy jobban közénk lőhessenek
3509 XIV | gyilkolni atyámat! Fel akarják gyújtani hazámat, nemzetemet!~– Kik? –
3510 X | ember, akiket össze lehet gyűjteni éjszaka, anélkül, hogy észrevetetnék.
3511 X | Hamarább azt, hogy ő gyújtja fel Hétfalusy kastélyát
3512 XVI | amilyet csak rablásra, gyújtogatásra kívánni lehet. Rajta, rajta.
3513 VI | hogy naponként magára nem gyújtotta a házat. Reggel aztán, mikor
3514 XVI | előle, hogy őket is meg ne gyújtsa.~A sötétben rendetlen csoportok
3515 X | útmelléki magányos kocsma előtt gyűjtsd őket össze. Én nem mondom,
3516 XVI | kastélyban?~– Azt hát, ördög gyújtson beléd! Eredj már, mert kiütöm
|