abece-bajai | bajar-borza | borzo-dubor | duhbe-elsze | elszi-faras | farka-folde | foldi-gyujt | gyulh-hidon | hiede-izma | izmai-keres | kerez-kivit | kivol-lazit | lazon-maras | marci-melle | mello-nevez | nevre-on | onagy-rajot | rajon-soksa | sopan-szoke | szoko-testv | tesze-utana | utani-vigyo | vihar-zuzha
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
3517 X | falu közelébe.~– Legjobb gyűlhely lesz a hóhér laka.~– Nem
3518 Elo | a szalonok és kaszinók gyűlhelyein rejtett, titkolt hírekről
3519 XVI | még a szegélye a távoli gyulladás lángjától. Az úgy sietett
3520 VIII | szeretet; ön pedig csupa gyűlölet. E rossz betegségből ki
3521 VIII | beteg. Én meggyógyulok.~– A gyűlöletből. Önnek van egy eltaszított
3522 X | Már tanulókorában keserű gyűlölettel szítta tele lelkét minden
3523 VIII | annyi méltó oka van engemet gyűlölni, és ez a szó „kegyelem”.
3524 VIII | magától első unokáját, akit gyűlölt; az isten ezért vette el
3525 XIV | között. Jobbágyai annyira gyűlölték mindig, amennyire szerettek
3526 X | a mester saját maga hogy gyúrja a sarat kölcsönkért polyvával
3527 VIII | idegennek.~Az ifjú lerakta gyűrűit kezéről, egy pohár vizet
3528 XI | az ismeretes hárombetűs gyűrűvel, s Mária nemesi címerével.~–
3529 XII | a fegyvert, megvizsgálta gyutacsát hozzáértőleg, s az ágyhoz
3530 XI | felhúzta sárkányaikat, új gyutacsot tett csappantyúik alá, az
3531 XII | bekukucsáló rém úgy kacagott: „ha-ha-ha”. Zudár Péter visszanevetett
3532 VIII | imádkozni, s azalatt nem jó őt háborgatni. Önök is azért húzódtak
3533 XVIII| felől tudott. Semmi sem háborítá beszélgetésüket, az út üres
3534 V | élek, nem fogják szavaim háborítani lelkedet, halálom óráján
3535 VIII | úr, hogy önt ily sürgetve háborítom, s legkellemesebb perceit
3536 VIII | csendesen elaludtam, semmi sem háborított. Több óráig úgy aludtam,
3537 XVI | esett neki.~– Ugyan, ne háborogjatok most.~Iván nagy nehezen
3538 XII | szertezilált hajjal; mint a háború, a pusztítás nemtője, mely
3539 VII | Ismertem. Heves fiú volt. Háborúban talán jó katona lett volna.~–
3540 VII | egy régi kardom a francia háborúból; nem tudná valami hasznát
3541 Elo | Éhség, döghalál, vérengző háborúk, vízáradások, lázadó népek
3542 XIII | mikor anélkül is annyi háborúság van már a nép között? Te
3543 XVI | gyermek, aki fakardjával háborút visel paréjbozótok ellen.
3544 V | úsznak a halotti ágyon is habos, fehér selyemben, mely drága
3545 XI | megszabadulni.~De miféle rendbontó had lehet az? – töprenkedék
3546 VI | ezalatt egymással szörnyű hadakat viseltek. – Kinek képe volt
3547 XVIII| magát a féktelen szilaj hadaktól, bátor hangon felszólítá
3548 VIII | sárosan, rongyosan? Az én hadapródom, aki velem párbajt akart
3549 XI | üldözött ifjút mint délceg hadapródot Galíciában ismeré meg, s
3550 VII | olyan büszkék voltak a vén hadastyánok. A vitéz mozdulatlanul áll
3551 II | elviszik Hétfalura, hol a hadbíró kimondja majd rá a halált,
3552 VII | szeretett volna félni.~A hadfinak ugyan nem volt szabad megmozdítani
3553 VII | egész nap; tanulmányok, hadgyakorlatok, írás, számadás, katonai
3554 XV | fogva, halálra ítélte a haditörvényszék. Én ez ítéletet vissza nem
3555 VII | Magyarhon egyik felvidéki hadőrségi helyén.~Annyi idő alatt
3556 XV | tábornok csöngetett. Egy belépő hadsegéd fülébe néhány szót súgott,
3557 XV | láncokat. Kérjen magának hadsegédemtől egy kardot. Azt kösse fel!~
3558 XI | azalatt organizáld az állandó hadsereget. Élelemről és ruházatról
3559 VIII | ügyében, ki megszökött a hadseregtől, mivel hiedelme szerint
3560 VII | mint az egyenruha, s a hadsorban nem ismerte meg az embereket,
3561 VII | ellenállása által egész szétzavart hadtestét menté meg a diadalmas ellen
3562 XIV | feleleteivel be nem vágja utamat a hadtörvényszék előtt, tudtam volna önnek
3563 X | meggyőződni, hogy Bodza nagy hadvezéri tehetségekkel bír.~– Valami
3564 II | Lenézett a padlásnyíláson. A hágcsó el volt onnan véve, s alant
3565 II | kopogtat, azután lemászik a hágcsón a padlásról, a hágcsót a
3566 II | zsiványt végeztem ki; mikor a hágcsóra léptem vele, nevetve hozzám
3567 XI | csizmadiacéhek elöljáróínak, melyben hagyd meg nekik, hogy négy-négy
3568 XII | pillanatban futó lépések hagyják el a konyhát, a tornácot,
3569 III | Emmát hozzák. Istenem, ne hagyjanak! Mondják, hogy nem vagyok
3570 XVI | szerelméért! Emberek, ne hagyjatok elveszni! Leesem. Meghalok.
3571 VIII | irgalmára kérem, segítsen, ne hagyjon el!~Kornélia bámulva, meglepetve
3572 III | Meghalt, meghalt – nyöszörgé hagymázosan félrebeszélve a fiú –, megölték
3573 II | kicsuknod, aki jön; ha nyitva hagynád, sem tévedne be más, mint
3574 V | mez, kuszált hajak, nem hagynak emlékezni rá.~– Fiad vagyok,
3575 IV | tenni?… Vagy élve akarja őt hagyni, hogy az élő kárhozat arcával
3576 VIII | gondoljanak ki valamit. Egyedül hagyom önöket.~Azzal kiment a szobából,
3577 Elo | látott.~És a nép ajkain élő hagyomány megjövendöli, hogy mi fog
3578 III | Megvénültél. Meghalsz. Nem hagysz magad után senkit, te temeted
3579 I | megszelídülve, mint az ebek, s agyon hagyták magukat veretni a házak
3580 V | kutyáddal sem tettél soha, el hagytál pusztulni nyomorúságomban,
3581 IX | lepte el kertjeinket. Ott hagytuk rothadni. Egy derék orvosunk
3582 II | messze kell neki fáradni.~– Haha! Ha hallaná!~És hallotta.~–
3583 XI | hátrafordult, hallá a rémséges hahotát, amit utána küldtek s egyes
3584 XVI | sírban fekvőké, fehér, zilált haj homlokán, szemei előtt,
3585 VIII | kábultan tekinte reá, s hajában markolászott, mintegy esztelenül.~
3586 VI | népnevelő, kirázta a szalmát a hajából; széttörülte a bajuszát,
3587 I | hogy beteljesült az.~A hajadonokon megismeré, hogy ki hordja
3588 V | e rongyos mez, kuszált hajak, nem hagynak emlékezni rá.~–
3589 IV | Fehér ruhában, dúlt fehér hajakkal, mint kísértetkirály.~Nem
3590 VIII | vén vagyok, uram, deres hajam igazat mond; nagyon sokat
3591 III | több már a bűne, mint a hajaszála. – Hétfalusy Benjámin, én
3592 XI | szabaduljon meg senki, aki nyírott hajat visel. Minden faluból két
3593 XII | között Zudárné felbomlott hajával, villogó szemeivel úgy állt,
3594 VII | az a nagy rézérem, mire hajdanában olyan büszkék voltak a vén
3595 XIII | ambíciója volt a szolgálattevő hajdúk odaérkezte előtt valamennyi
3596 XIII | feljebb állt az urasági hajdúnál, összeköttetésben volt az
3597 XVI | sem, világért sem.~– Sem a hajdút. Látják, keresztfiam szegény.~–
3598 IX | amaz emlékezetes évből. Hajh, másutt nem eléglette az
3599 VII | szeretne maga is futni, hajigálózni és kurjongatni, szeretne
3600 XI | a tömeg közül; egy utána hajított bot zúgott el feje fölött,
3601 X | közvitézük bocskorát az égbe hajítva, háromszor kiáltá e szót: „
3602 XII | keresztülbútt már; onnan nézte, hogy hajladoznak a gerendák a feje fölött;
3603 VIII | mesterségre. Kell már arra valami hajlamnak lenni az emberben. Én például
3604 VI | regisztrálni – akiben festői hajlamok voltak, vörös krétával huszárokat
3605 VIII | de ekkor már ön nem volt hajlandó e házasságra, s feléje sem
3606 XVII | hogy a lázadók egy része hajlani kezd a szóra; hirtelen római
3607 VI | fertelmes csoda – ordítá a hajlékban egypár dühödt hang.~– Ne
3608 II | szobájából jött.~Óvatosan hajlott oda, és lenézett a keskeny
3609 VIII | idomai szenvedő roskadással hajlottak azon festői alakzatba, melyben
3610 III | megütötte a szél. Másnap hajnal előtt, mikor a háznál mindenki
3611 XI | megvirradt az idő, a hűs hajnali szél józanító lehelete szemközt
3612 XI | az is elenyészett; az idő hajnalodni kezdett, a szürkülő ég elhamvasztá
3613 XVII | is szürkülni kezdett már; hajnalodott, de harangozni elfelejtettek
3614 VI | alunni mentek, s a kakas hajnalra kezdett kukorítani, akkor
3615 VII | nem akar sem törni, sem hajolni?” Innen hozta még a vas
3616 VIII | hányt-vetett fej szelíden hajolt meg; a vékony ajkakon, a
3617 VIII | előttem a porban, hogyne hajoltam volna le, hogy őt felemeljem.« –
3618 XII | mestergerenda már meg volt hajolva középen a hőségtől, a füst
3619 X | kivált a marhatenyésztők és hajósokra nézve, akik a vizet oly
3620 X | Hatalmasabb testvéreknél is hajótörést szenvede a nagy Szlávia
3621 XVI | Például, hogy a te ősz hajszálaidból egy se görbüljön meg?~–
3622 XVI | ha valakinek közülünk egy hajszálát meggörbítik a nagyságos
3623 VIII | poharat a gazdára, egy férfias hajtással kiüríté azt.~– Igen jó volt,
3624 VII | Vértessy tábornok, a szigorú, hajthatatlan férfi, akit tisztelői és
3625 VI | pálinkát meg tudott vedelni egy hajtókában, ki a feleségét legtöbbször
3626 XVI | A szél mogorva felhőket hajtott végig az égen, mik úgy siettek
3627 XVI | kezemből.~– Tehát siess; hajtsd végre!~A bőrharang olyan
3628 VIII | az emberek, hogy álltak hajuk szálai az ég felé.~– Nem
3629 XVI | érezte magát talpain, midőn hála helyett félretett bosszúsága
3630 XIII | pálinka; de nagyságod iránti háladatosságból mind megittam azt is. Csoda,
3631 IX | Ápol, nevel, és nem vár háládatosságot. Csak eped, csak emésztődik
3632 XI | lármás csoportok között haladjon keresztül.~Azok csak akkor
3633 XI | Nemsokára csak lépve bírt haladni, s Máriának szüntelen feszítve
3634 Elo | lovak, a vizekből emberarcú halakat húznak ki, a vándormadarak
3635 VIII | születését megátkoztátok, halálaért imádkoztatok, én visszaadom
3636 XVII | gubáját. Hanem azért ez is halálára fog szavazni.~Borzas Hanák
3637 XIV | szavakra.~– Vértessy! A halál halálért jön. Az ítélet ítéletet
3638 Elo | rejtekeikből, miknek hátára halálfej van festve, nyáron derek
3639 I | hullottak, véres eső esett, halálfejes pillangók repkedtek estenként,
3640 VII | öltöztetni; melltű gyanánt halálfőt viselt egy gyöngyszemből
3641 IV | összeég. Óh, de mi ez azon halálhoz, mi a megmérgezett léleké!
3642 XIV | XIV. A halálítélet~A gyertyákat meggyújtották
3643 VI | az a drága madár, aki a halálizenetet hordja? – mondák a lázongók,
3644 XVIII| parancsra nem akart többé halálkaszája lenni.~Ott Kamienszka jószágai
3645 XVI | koldus, aki a kapun kívül hálálkodik, nem cserélt volna veletek.~
3646 VII | vannak hozzá, jobbágyai hálálkodva emlegetik, mert irgalmasan
3647 I | Ki nyitja meg száját a halálmadárnak, hogy a nyugodalmas ház
3648 II | Nem hallád – rebegé ez – a halálmadárt?…~– Mit félsz tőle? Hisz
3649 III | változnom. Vén vagyok és rút, a halálnak sem kellek már; az is jobb
3650 III | meghalna.~– Hát mi van még a halálnál több?~– Elkárhozik!~– Te
3651 V | iparkodnak a gazdagok még halálok után is ragyogni, mint fényesítik
3652 V | szavaim háborítani lelkedet, halálom óráján ne taszíts el magadtól.~
3653 XIV | a tudat enyhíteni fogja halálomat.~– Második volt azon férfi,
3654 XVI | mindent feledve az irtóztató halálon kívül, rikácsolva kiabált
3655 VI | felötlő ne legyen a sok halálozás. A templomban imádkoztasson
3656 XIV | kínt e szomszéd házban egy halálraítélt szenved, azt én is mind
3657 XVII | alatt a legbátrabb férfi halálsápadt alakká lesz, mint aki azon
3658 XVII | mondá neki: „Ime, a te arcod halálszínű”, akkor beletaszítá őt a
3659 VI | akartam, de lássátok, ez a halálveszedelem más környékeket is meglátogat,
3660 I | jól tudták előre a közelgő halálveszélyt, mert olvasták tetteit,
3661 III | nézte, mint folyik testvére halántékából a vér. Látta, hogy meggyilkolta
3662 VIII | haját kétfelől lesimítá halántékaira, miáltal arca szelíd, nyájas
3663 VIII | Ezek a szaggatott húzások a halántékról le a vállig csodákat mívelnek.
3664 XIV | hogy kivégeztetésemet ne halassza ön három napig. Tűzzön ki
3665 XVI | melynek végére egy darab halászólom volt fűzve.~A kastély ereszén
3666 XI | értheted, hogy miért óhajtom a halasztást holnap reggelig.~A mester
3667 VIII | én mit adjak, mit adhatok hálaul önnek, lelki jóltevőm, isten
3668 XI | sötétszürke füstoszlop a halaványsárga látkörön.~A csárda mellett
3669 VIII | mégis rájok ismert.~El is halaványult bele.~Felnyitá a levelet.
3670 I | Egyszer azt hitték, hogy haldokol.~Kifeküdt a kút mellé, s
3671 XVI | Ha nem távozol, rajta halhatsz meg. S egy puska csöve villant
3672 VIII | nyakkendőmben, arany óralánccal, kis halhéj pálcikával a kezemben, elbolondítottam
3673 II | Hát még te is?!~– Nem hallád – rebegé ez – a halálmadárt?…~–
3674 VIII | lépteim halk csoszogását is hallám. Még halkabban kellett lépnem.
3675 II | visszhangjául suttogó szavakat hallana. Figyelt – világosan kiveheté
3676 X | nekik az, amit a templomban hallanak. Egy falubeli juhász bankót
3677 VII | hogy ezt nekem nem szabad hallanom.~– Pedig nagyon hamar meg
3678 VIII | félrehúznom, hogy a nesz ne hallassék; halkan nyitám fel az ajtót.
3679 Elo | éjszakákon fegyvercsattogás hallatik a felhőtelen tejút körül,
3680 XVI | odaráncigálva elé, aminek az hallatlanul látszott örülni. Ha egy-egy
3681 VI | felordítás, mit a monstrum hallatott, s melyre a kutya szűkölve
3682 XI | hangosabb szóváltások zaja hallatszanék.~Most tisztult fel előtte,
3683 VIII | Eliz, Lizinka. No, erre ne hallgass te! Hanem eredj be, és mondd
3684 XVI | közügyek azt kívánják, hogy hallgasson.~Iván kétségbeesetten vergődött
3685 VI | átalkodottan megmaradsz hallgatásod mellett; ki adta neked ezt
3686 VIII | felemelkedni, hogy a beszélőt hallgatásra kényszerítse.)~– Ez erősen
3687 VII | gyermek, hogy nem bánja hát, hallgatja a mesemondást.~– Szegény
3688 XVI | nem jajdul? Ostorozni a hallgató halottat?~A főúr egy jajkiáltással
3689 VII | mondani, nem emberszólást.~– Hallgatok.~– Néha annyira mentek bizarr
3690 X | tűzzel vitték véghez, hogy a hallgatóság közül még az is tapsolt,
3691 II | arcon feltűnő volt az a hallgatózó, kémkedő természet, mely
3692 XVI | mellé mertek vonulni, onnan hallgatóztak, mit beszél ez asszony olyan
3693 XVII | kandalló vak fülkéjébe, s ott hallgatta az egész rémjelenetet, de
3694 IX | hogy milyen az íze? Nem hallgattál ide; tartsd a tenyered.~
3695 IX | jönnek az iskolába, tehát nem hallhatják.~– Nebulók! (Ez volt a rendes
3696 VIII | beszélek.~Széphalmi alig hallhatóan rebegé:~– Honnan tudhatja
3697 II | az ördögök gyötrik, nem halljátok, hogy énekel? Úgy énekel,
3698 VIII | förmedt rá a némber. – Nem hallod, hogy ez az úr beszélni
3699 VIII | körülöttem, hanem ahelyett hallok a csendes éjszakában – gyermeksírást…
3700 Elo | Éjenként vízbefúlók sírását hallották a tavak és folyamok partjain.
3701 XVI | a tűz, mely a ház körül halmozott rőzsekötegekből támadt;
3702 X | nyelvei annyira el vannak halmozva szláv eredetű szavakkal,
3703 II | Éjente a padláson hálnak a hóhérlegények. Maga a
3704 II | mondá: „Fáj, hogy meg kell halnom, mert ártatlan vagyok”.
3705 XI | kezdemény. Most már nem lehet halogatni többé.~– Esztelenek! Bolondok! –
3706 I | téglarakás kilátszik; másutt nagy halom kő hever előtte; a hátulja,
3707 XIV | a szobákon, melyek neje hálószobájához vezetnek.~A függönyök le
3708 V | elkergettél, s nemsokára halottad, ki itt marad – szólt, s
3709 IV | bánatának. Térdre esett halottai előtt. Arcát fölemelte.
3710 XVIII| szélhűdés küldé őt haza az ő halottaihoz a hétfalvi családi sírboltba.~
3711 IX | itatjuk hímes pázsitodat, s halottaink elássuk kebledbe? Tetszik-e
3712 IV | soha nem látott vad, rohant halottaira az édesapa, a gyermektől
3713 IX | kiütésekor nem lesz szabad a halottakra harangozni.~Borzas Hanák
3714 III | fehér volt arca, mint a halotté, fehér haja lobogott a fergeteges
3715 V | aranyfonalakkal, hogy úsznak a halotti ágyon is habos, fehér selyemben,
3716 VI | fia volt, holnap kilenc halottja a háznál.~– Az urak gyilkolták
3717 V | elé, mint a szegény ember halottjánál. Mert a halál igazságos
3718 V | nézett sokáig hol egyik halottjára, hol a másikra.~Egyetlen
3719 XVIII| tömeg közé, kiknek két-három halottjuk lett házuknál néhány óra
3720 I | ki a szobát, nagy benne a halottszag?” Másutt imádságos könyvet
3721 V | balzsam nem bírja elnyomni a halottszagot. Az emberek kendőt tartanak
3722 XVI | Odabenn egy cseléd sem hált. Az ifjú úr az epemirigytől (
3723 IX | vagyunk, s ha jól éltünk, jól halunk meg. A haláltól nincs mit
3724 XVI | hogy ne kiabálja az örökös „hamamamát”.~Szegény Mekipiros; hajdan
3725 III | sietett leszakasztani. A lyány hamarabb odaért, s amint leszakítá
3726 VII | Jaj, csak már lenne mentül hamarébb. Nem lesz mostanában? Ugyebár
3727 IX | minden nála volt darab pénz hamuval megdörzsöltessék, mely életveszélyes
3728 X | kriptogámhoz, melyet csillag hamvának szoktak nevezni, s melyek
3729 XV | megszorítva azt a gyöngéd, hamvas kezet, melynek acél izmai
3730 XVI | a titkos összejöveteket, Hamzát, az egyházfit és Mekipirost,
3731 XV | talán s a többi; de mégis haneha netalántán tulajdonképpen
3732 VIII | rebegé érthetlen áldása hangjait hozzá.~E percben nyílt az
3733 XIV | zaj, melynek zűrzavaros hangjaitól gyönge szívű ember annyira
3734 XVI | visszaénekelt, mély, rezgő hangjának visszhangot adva a csengő
3735 XVII | nehéz korbáccsal.~Ez ütés hangjára egyszerre elkiáltá magát
3736 XIV | akarja ön előtt mutatni.~– Hangjával titkolja; de én a leheletén
3737 II | ifjú zavartan rezzent fel e hangokra. Végigfutott egypárszor
3738 XV | lármás gyülekezet még egyszer hangos vivátot kiáltott a tábornoknak,
3739 XI | csoportok tünedeznének elő, s hangosabb szóváltások zaja hallatszanék.~
3740 XVI | elfordíták abban.~Most még hangosabban beszélt.~– Itt térdepel
3741 II | meg magam, la.~Ez ismerős hangra megszűnt ordítni a komondor,
3742 XVI | élét, mint valami szomorú hangszer húrját, mely csak egy hangot
3743 XIV | járvány miatt minő izgatott hangulat van az egész országban.
3744 XVI | mint valami türelmetlen hangversenyi művész, aki várja, míg a
3745 X | ambíciójával, hanem azzal a hangyaszorgalommal, mely nem restelli a bölcsességet
3746 II | pórleányok édes-bús danái hangzanak, s a hazatérő nyájak aprózott
3747 XII | üvöltő ének zsolozsmája hangzanék fel… Talán csak képzelet
3748 VIII | ezt észrevenni.~E percben hangzottak a bakó ablakából a lövések.
3749 XIV | ki-kipendültek a csúnya hangzűr közül.~A tábornok az udvarra
3750 IX | testedet felhasogatjuk, hantjaidat összetörjük, és kényszerítjük
3751 I | lerajzolt arcát, tudták, hányat lép egy nap, merre jő, kiket
3752 XVIII| gúnyolódva tanogatták, hogyan hányja ki a földet a veremből;
3753 XVI | Leesem. Meghalok. Jaj, nekem. Hányjatok szénát alám; tartsatok alám
3754 XII | az ajtó pántjai.~– Hamar hányjátok a rőzsekötegeket az ajtó
3755 II | végigdőlt abban. Percnyi hánykolódás után dörgő horkolása reszketett
3756 II | kerítésen túlvetni erőködve hánykolódott, öltönye egyik szárnyát
3757 II | háromnegyedet ütnek; nem tudni, hányra. Az idő irtózatos hosszú,
3758 Elo | szenvedést megérdemelje, hányszor eltévedt élte útjain, míg
3759 VIII | kérkedő mosolya; a szilajon hányt-vetett fej szelíden hajolt meg;
3760 XI | a ló horkolt, és fejét hányta. Mária nem maradhatott többé
3761 X | vallák, s az övét gúnyképpen hányták szemére…~Hát még midőn országgyűlések
3762 VII | fájdalomtól, szemöldnek haraggal összehúzódni, vagy akármiféle
3763 IX | Következőleg engemet meg ne haragítsatok. Vagyon pedig ez a morbus
3764 XVI | Benjámin leánya, akit az isten haragja ütött meg testvérgyilkos
3765 X | vágyat, a fej mámorát, a szív haragját, a kincsszomjat, de egy
3766 II | Undoksága ~Érdemli haragodat.~Méltók vagyunk, hogy ellenünk ~
3767 VII | férfi, akit tisztelői és haragosai vas embernek hínak, aki
3768 XIII | Spletykó merre vannak?~A bíró haragosan nézett rá:~– Jó helyt vannak.
3769 XIII | bíró uram, komámuram. Ne haragudjék, az isten áldja meg. Nem
3770 X | lelkét gyötörni annak, akire haragudott, szerette megtölteni a pompás
3771 VI | tevők legyünk? Parasztjaink haragusznak ránk, mert rosszul bántunk
3772 XIII | olyan szerszámét, mely a harang szolgálatait végzi, és csakugyan
3773 VII | Mintha az üvegharmonika harangjai ütődnének egymáshoz.~– Értem
3774 XIII | valamit, ott is valamit, a haranglábnál ezt beszélték, a templomajtóban
3775 IX | világ lesz, amikor nem a te harangod szavai kísérik ki a halottakat,
3776 X | Későre szabadulhattam. Harangozásig az öreg nem bocsátott.~–
3777 XVII | elfelejtettek reggelre; a harangozónak más dolga volt most. Bodza
3778 II | bűnbánat, mit e férfias, harangszerűen zúgó hangok kifejeztek!
3779 X | ruházni.~*~Bodza Tamás esteli harangszó után kinn sétált a mezőn.
3780 II | ugyanazon ének, de nem az elébbi harangzúgású férfihangon; mennytiszta
3781 II | melyen egyszer-másszor lyukat harapdált.~– Nyisd ki, Mekipiros,
3782 II | fogaival, vagy a farkát harapdálta, s a holdvilágra morgott.~
3783 VII | kémlelni akarná, ha vajon nem harapja-e le az orrát az a nagy katona?
3784 VII | pogácsákat, mint valami harapós ugatárnak, aki láncra van
3785 VIII | van hozzá!~– De az ebek harapósak.~– Engem nem bántanak.~Az
3786 XV | sorlövés, egy órai utcai harc annak bizonyos halála lenne.~
3787 X | Giskra és a zsebrákok hosszú harca. Hatalmasabb testvéreknél
3788 X | olvasta a vitéz marahánok harcát, midőn egy hajdani közvitézük
3789 XVI | ballisztákkal s egyéb klasszikus harci szerekkel, mell mell ellenében,
3790 XVIII| könyökben kettévágta, a támadók harckedve alábbhagyott, elkezdtek
3791 XV | kezdete a kétségbeesési harcnak.~A tábornok csöngetett.
3792 XVIII| volt most, mint akkor. Most harcolni jött ő. Lehajolt hozzá,
3793 XI | vagyunk igaz, hős férfiak, kik harcolunk az egy testvériségért a
3794 XV | mérve, amidőn a haza egy harcos fia kezeit sem nélkülözheti.
3795 XVI | meglepő támadástól, ahol a harcosok titkosan bemásznak az őrizetlen
3796 XVI | Gyalázat! Utálatos söpredék!~A harcvágyó főnök leköpködte az előtte
3797 VIII | gyermekingecske volt abban, picike harisnyák és egy tarka gyöngyből hímzett
3798 XVI | másikkal a méhest foglalta el, harmadikkal a pálinkaházat, a cselédeket
3799 VIII | sokáig a vegzát, megszökött harmadnapra; s nem tudom, hová lett
3800 XVI | három. Egy, kettő, három.”~A hármasnál sohasem ment odább. Tehát
3801 VI | Istentelenség! – ordítá vagy három-négy ember, míg a többi félelmetes
3802 XI | megpecsételék az ismeretes hárombetűs gyűrűvel, s Mária nemesi
3803 XV | proklamációt fennhangon is.~– Háromezer nadrág.~Az oroszlánpék nem
3804 XII | járni, mert a füstfelhők háromlábnyira leereszkedtek; négykézláb
3805 II | kicsiny, s két kartalan, háromlábú szék, az ablakban nehány
3806 IX | Egy, kettő, három”. A háromnál mindig újrakezdte; minden
3807 II | egymás közt. A tornyok sorba háromnegyedet ütnek; nem tudni, hányra.
3808 VI | országút, s a faluja csak vagy háromszáz lépésnyire, de a bor rossz
3809 VI | négykézláb. A kutya megállt háromszegletű óla előtt, mit Kordé uram
3810 VI | kocsmából, s végigordítá a falut harsány éneklésével, hogy a falu
3811 IV | másikat követte. Ha néha a harsogás szünetet hagyott, lehete
3812 XII | kék füstöt fújva alá a hasadékokon keresztül. Ezer meg ezer
3813 II | lehasal, a gerendák közti hasadékon lenéz. Azután felkel, lábhegyen
3814 X | kérkedő arca összerándult, s a hasához kapott.~– Nos, mi lelt?~
3815 X | kínlódva görnyedt össze.~– A hasamba nyilallt valami egyszerre…~–
3816 II | ifjú, szájába fogva kését. Hason csúszva felkapaszkodott
3817 XVI | volna a sötét ablakból alá, hasonlatos azokhoz, amiket az elhagyott,
3818 X | és szláv „ti szi” felötlő hasonlatossága s tökéletesen egy értelmet
3819 XVI | kék szemek, e vékony ajkak hasonlítanak valakihez, akit valaha szerettél?
3820 XVI | kell őt neveznem, mert nem hasonlított semmihez, ami emberi.~Halvány
3821 XV | tengerre – felelt az ifjú lovag hasonlóul. – Egy óra alatt haza fog
3822 IV | jajszót, mely az egekbe hasson. És néma volt örökre. Szája
3823 VII | gombolyításra használni, a kardját használhatnám olló gyanánt.~– Igazán mondom.~–
3824 XI | enyim elmaradt az úton, nem használhatom többé.~– Lesz, Fabius. A
3825 XIV | hőst, ijesztő név gyanánt használjon fel egy pokoli gyújtogató
3826 VI | elharapta a nyelvét…~A kántor használva az általános megdöbbenés
3827 XVIII| egyszerre a nyílásnak rohanva, hasztalanná tették az ifjú erőfeszítését
3828 III | meggyilkolta testvérét, s hasztalanul kérte, ráncigálta, hogy
3829 XIII | botnak is van vége, s majd a hátadra találom tenni.~Az ember
3830 IX | ismerték el a bölcsek, pedig hatalmáról annyit tudnak beszélni;
3831 X | faj néhány hegyláncon túl hatalmasan uralkodó, óriás rokont érez –
3832 XVII | törvény szerint gyaktoroljuk a hatalmat, melyet fegyvereink szereztek.
3833 XVI | Most nem mi vagyunk az ő hatalmukban, hanem ők vannak a mienkben!
3834 XVI | unokája. Ez a leány a mi hatalmunkban van, ha valakinek közülünk
3835 XVI | féltékenyek kezdtek lenni a hatalomra.~Az első siker nyeri meg
3836 VIII | sikoltva:~– Eliz!…~Az orvosság hatályos volt. Íme, az öregember
3837 XVI | elestem, ott áll anyám a hátam mögött, a vén boszorka,
3838 XVI | múlva fenn ült a rézdelfin hátán, örülve, hogy magához hasonló
3839 XV | nekitámasztotta a puskáját valaki hátának, maga levette a kalpagját,
3840 X | volt. Néha a szomszéd falu határáig is elment, hóna alatt egy
3841 VI | ellenséges seregek már az ország határain vannak. Mi célja van az
3842 X | óvilág képe. Az országok határaival történt változásokhoz járult
3843 X | sötét felhő úszik ott az ég határán. Mint valami nagy, fekete
3844 I | pókok s más istencsudái a határban, mik, mihelyt megjött, mintha
3845 XIV | Tűzzön ki arra rövidebb határidőt; nem énértem. Velem be van
3846 X | méregette cirkalommal a határokat, készítgetett benne utakat
3847 XI | rettegünk, nem engedé azon határozatától eltérni, hogy éppen a lármás
3848 IX | a színe olyan – meg nem határozható színű; készítik azt mindenféléből;
3849 XIV | többire nézve parancsszó fog határozni.~A szomszéd ház kapuit be
3850 XVIII| doktor Sarkantyús pedig határozottan kimondá, hogy őt, aki bolondul
3851 XV | plenipotentiák mellett az határoztatott, hogy a patikáriusok készítsenek
3852 X | életirányát e központtalan eszmék határozzák.~Az emberi ambíciónak ez
3853 VI | fogunk felállítani, minden határszélben katonai őrszem fogja megvizsgálni
3854 X | átvonuló katonaságot, mely a határszélek felé sietett; minden fuvaros,
3855 I | jégeső el fogja verni a határt. S néha hetekig elbolygott,
3856 XVIII| az ő házához szállítsák. Határtalan volt a derék férfi öröme,
3857 XIV | A többi a hosszadalmas határzár fenntartására volt kirendelve.~
3858 XVIII| tábornok rendelést adott a határzár-pontokon, hogy ha Hétfalusy megérkezik,
3859 VIII | alatt tapasztalni fogja hatását. Önök betegsége valamiben
3860 VIII | orvosság erős; de éppen így hatásos. Fájdalmai támadnak, éppen
3861 X | pattogó szavakból; míg ő hatástalan adta elő a szláv képzőtársulat
3862 XVI | parancsolja. Nem jó vele tréfálni. Hatcsövű fegyverei vannak, mindegyikben
3863 IX | Slipik Jóskát jól megvágta hatig, pedig látta, hogy nem az
3864 VI | meztelen testére; egyik hatodnapra meghalt napszúrás miatt;
3865 IX | lelkész tudtára adá, hogy hatósági rendeletből, nehogy a nép
3866 XVI | Iván ekkor kiválasztott hatot a legbátrabbak közül: köztük
3867 XII | elvakult szemeire jótékonyan hatott e félhomály, mit csak a
3868 VIII | kecskebőr cipőkkel lábain; hátrafésült, hosszú haja, mely kétfelül
3869 XI | elmaradtak mögötte, hanem amint hátrafordult, hallá a rémséges hahotát,
3870 XI | Amerre pisztolyait fordítá, hátrahúzódott előle a ronda csoport; ha
3871 XIV | kényszeríthetnék, hogy előlük hátráljon.~Hirtelen, de a legnagyobb
3872 V | megtámadóját.~A katonák hátrálni kezdtek a dühödt elől, ki
3873 XVI | kétségbeesés dühével állta útját a hátráló seregnek.~– Nyomorult gyáva
3874 XI | Mária, hogy kísérője erősen hátramaradoz tőle. Egypárszor visszakiálta
3875 VIII | monsieur.~Doktor Sarkantyús hátratette a két kezét, végignézte
3876 VII | mese volt.~– De a vége még hátravan.~– És az a legszomorúbb
3877 XVII | orvost pedig odakötötték háttal Hétfalusyhoz.~Doktor Sarkantyús
3878 X | erejét azontúl is mindig háttérbe szorított nemzetisége sérelmei
3879 I | halom kő hever előtte; a hátulja, mely a kertre néz, be van
3880 XVII | egy meszes verembe a ház hátuljában, hogy ne lássák hulláikat
3881 XV | elöljöttek gondolkoztak a hátuljövőkről, hogy milyen jó azoknak
3882 XIV | midőn az idegzet-erő ennyire hatványaira van emelve, a képzelet mindenható;
3883 V | fejedet, családodat s tán hazádat is fenyegeti. Apám! Tíz
3884 V | szerettél engemet soha, kivertél házadból, mit egy kutyáddal sem tettél
3885 VI | ajtón, mint mikor a csürhét hazaeresztik, mindenik első akart lenni
3886 XV | pátosszal nyújtá át az érdemes hazafinak Numa Pompilius felszólítását,
3887 XV | az általános emberiség és hazafiúság érzelmein kívül még egy
3888 VII | magyar ércükben megmaradt hazai hangok, annál jobban megnyerik
3889 XVI | oda fog illeni az utálat házaiba. Nézd, milyen szép! Arca,
3890 XVIII| felszólítá őket, hogy térjenek házaikba vissza, tiszteljék a törvényeket,
3891 XVIII| szólt:~– Nem térünk addig házainkba, amíg egy kastély lesz az
3892 XVIII| képest meglátogatandó azok házait, kik őt egy órával elébb
3893 XVII | holnap, és kiveszi a dézmát házaitokból, és megtalál benneteket
3894 IX | vész idején sorba járta a házakat; fehér haja, piros orcája,
3895 XIV | atyámat! Fel akarják gyújtani hazámat, nemzetemet!~– Kik? – kérdé
3896 III | láttalak téged fiatalnak, mikor házamból kipöröltél, s kivetted kezemből
3897 VI | dél felé, hogy már most hazamehetnek.~Azok aztán rontottak ki
3898 VI | mindenik első akart lenni a hazamenésben, megfelelő rúgás és öklelőzés
3899 VIII | vezetett amaz egy idegent házamhoz. Reggelre, mielőtt láthattam
3900 VIII | gyermeksírást… Gyermeksírás az én házamnál! Azt hittem, ez is csak
3901 VIII | vagyont, neveltetném tőlem és házamtól távol, hogy derék, mívelt,
3902 VIII | megöljék. Óh, uram, a hóhér házán kívül születnek azok, akik
3903 X | művek, melyek különösen hazánkat méltaták azon kiváló figyelemre,
3904 XV | úr parancsolatjára a mi hazánkért, városunkért, a tekintetes
3905 X | nyomtatásban minden falu házára, minden tilalomfára. Maga
3906 VII | Eliz, igen boldogtalan volt házaséletében.~– Pedig vágyai célját érte
3907 VIII | nagyon ellenzette leánya házasságát önnel. És ezt rosszul tevé.
3908 VIII | már ön nem volt hajlandó e házasságra, s feléje sem jött váró
3909 XVI | válaszolt rá vissza.~– A ti házatokba pedig beköszöntött a villám,
3910 XVI | rajtatok fogott? Átok fogott a házatokon! Mikor bezártátok magatok
3911 VI | Az iskolaház éppen az ő házával nézett farkasszemet. Mióta
3912 Elo | fejeiket fonákul elcserélt háziállatok jőnek a világra, természet
3913 VIII | suttogá egymásnak Iván és a háziasszony.~Az utóbbi most már merészebben
3914 XIII | tartani. Így csúfolták őt a háziasszonyok, akiknek hírül vitte, hogy
3915 VI | magyarázott, hogy a becsülettudó házigazda vendégét előre akarja bocsátani,
3916 II | futó, piros szemű, fehér házinyulak…~Mily fájdalmas gúny!~A
3917 VII | hadd járassa oda bizalmas háziorvosát! Semmit, semmit sem! A tábornok
3918 I | kitört ökörszarvat talál.~A háznak nincsen teteje, a korom,
3919 XIII | Ebben a minőségben szüntelen házról házra járván, a bírólakból
3920 XVI | földemen állok-e itt? Hát ez a házszeglet, melynek ablakán zörgetek,
3921 III | rakodtan kapaszkodnak fel a háztetőig. Most elvadulva fekszik
3922 VII | maga mász legelöl az égő háztetőkre, a veszély közepéből osztogatva
3923 XVI | szavával szólaljon meg a háztetőn, odaülve a nyikorgó szélvitorla
3924 XII | elhallgatott; a lángok már a háztetőt is ellepték; az egész épület
3925 VIII | Hol van most ez ember? Ne hazudj, mert megtudom, s akkor
3926 VI | tudománya első alapjait.~Ki hazudni, tagadni legjobban tudott,
3927 VIII | de már elfelejtettem.~– Hazudsz. Tudod. Mondd ki!~– Mondom
3928 XVII | halállal, mikor egy égre kiáltó hazugságot kell megcáfolnom. Tudtam
3929 XVIII| két-három halottjuk lett házuknál néhány óra alatt, a roppant
3930 VII | voltam, kétszer szöktem el hazulról emiatt. És lám, az én kis
3931 V | esztendőben; szomorú tanya ez a mi házunk, két halott van benne.~–
3932 VIII | beszélőre, s gyanakodva hebegé:~– De ilyen fiatal ember
3933 V | beszélt volna, mozgott, hebegett, de szó nem jött ki rajta.~
3934 IX | szemeket meresztve felállt, s hebegve válaszolt~– Hogy – hogy –
3935 VI | földön. Nagypénteken a mádi hegy táján véres eső esett; nemrég
3936 VI | következtében nekiindult ismeretlen hegy-, völgynek, belebódorodott
3937 XI | körös-körül, s egy kasza hegye szegült a jövevény mellének.~
3938 XI | hogy illenék a kaszám hegyébe.~– Csitt – szólt a mester. –
3939 XIII | hozzáértette egy kicsinyt a nyelve hegyéhez, s köpködött azután tőle
3940 XI | Dráva mellett és Csernagora hegyei közt laknak?~A mester zavarodtan
3941 Elo | templomokról verték le a keresztet. Hegyek szakadtak alá az alattok
3942 VII | s csákója lekötve álla hegyére a viharcsatlóval. Kabátja
3943 X | gyalog messze földekre, sok hegyet, völgyet bejárt, s visszatértekor
3944 X | elszegényült faj néhány hegyláncon túl hatalmasan uralkodó,
3945 X | Poprád eredetét elválasztó hegyláncot keresztülvágva, e két ellenkező
3946 VI | elkezde futni; rohant, mint ki hegyről fut alá, futott behunyt
3947 VIII | tett, mintha alunnék.~– Héj, öcsém, talpra! – kiálta
3948 X | egy értekezést, melyben a hellén „su” és szláv „ti szi” felötlő
3949 XVIII| nem te engem. Milyen kevés hellyel beéred most; milyen csöndes
3950 IX | életveszélyes foglalatosságra a helybeli cigányok fognak alkalmaztatni.
3951 XI | Jó lesz biz az – hagyá helyben Mária, s kivéve oldalzsebéből
3952 XVI | Hamamama!”~Ez volt nála öröm és helybenhagyás hangja, kérdés és felelet. –
3953 XVII | szívök szerint tetszik. Mind helybenhagyták Bodza Tamás indítványát,
3954 VIII | akasztának a hiányzó hulla helyébe. Egy ártatlan embert. És
3955 XVIII| ajtók, ablakok kitépve helyeikből, széttört hordók, üvegek,
3956 VI | szétröffentek, s iparkodtak helyeikre jutni, ahonnét is a nagy
3957 VII | megsértett. Ellenben felsőbb helyekre a leggyűlöletesebb sugdosásokat
3958 IX | Guszti elégülten ült vissza helyére.~– Egyébiránt annyit mondok
3959 VII | ez indulatosan, felállva helyéről. – Hétfalusy kiadta szökevény
3960 XI | Bodza Tamás fogvacogva helyeslé e tervet; csak azt szerette
3961 X(1) | olvasó ki fogja találni és helyeslendi az okokat, miknél fogva
3962 II | sóhaját.~– Ki fog felelni majd helyettem, ha isten kérdeni fogja
3963 X(1) | szereplők neveit költöttekkel helyettesítém, s magából a szomorú eseménykörből
3964 XIII | rácsos padon, magát úgy helyeztetve, hogy a bágyadt naplementi
3965 VI | hogy hol van.~Bizonyosságba helyezvén magát afelől, hogy az iskolaház
3966 XVI | azok onnan a biztos erős helyről? Micsoda hatalma van ennek
3967 X | fejű ki ne szabaduljon a helységből, ha parasztgúnyában jár
3968 VI | tudományt Hétfalunak az ő helységében.~A másik népnevelő, mladipan
3969 IX | utazni, elébb bezárassék a helységen kívül levő bikaakolba, ruhái
3970 XVIII| néhány óra alatt, a roppant helységet egy szörnyű jajkiáltás vette
3971 XIII | haragosan nézett rá:~– Jó helyt vannak. A kalodában.~– Ugye?
3972 XVIII| ablak keresztvasait verte ki helyükből éles csákányokkal.~A védőknek
3973 IX | közös rémületből; sőt, a helyzet újdonsága még mulattatott
3974 XV | halála lenne.~Ez aggasztó helyzetben az utca átelleni oldaláról
3975 XVIII| a két vívó ura maradt a helyzetnek mindaddig, míg az ablak
3976 XVII | tagjai összezsugorodtak, úgy hengeredett az orvos lábaihoz, kíntól
3977 X | azután Magyarország egyik hercege, főura lett, és kastélyokat
3978 VII | tábornok bátor ember.~– Persze, Herkules is a tizenharmadik munkája
3979 VIII | állt a bakóval szemben. A herkulesi ember reszketve kelt föl
3980 X | bátor eszmét, mely szerint a Hernád és Poprád eredetét elválasztó
3981 XI | szekere hagyott maga után; hetek óta nem utazik senki ezen
3982 I | fogja verni a határt. S néha hetekig elbolygott, ki tudja hol,
3983 II | Ördögök vannak vele; a múlt héten három legény szökött meg
3984 XIII | a sor a kastélyba menni hetesnek, ki főz ma a rektor számára.
3985 XIII | amazokéinál.~Bőrharang volt Hétfaluban egy sajátságos ember címe,
3986 X | talált alkalmat, hogy magát a Hétfalusy-családon megbosszulja. „Csigavér!” –
3987 VIII | nem akar ugatni…~ ~A Hétfalusy-háznál még mindig állandó a gyász.
3988 X | Borcsa! Mikor ez az asszony a Hétfalusyakról beszél, pelyhes ajka felduzzad,
3989 VII | meséket mond. Ne szóljon nekem Hétfalusyék bajáról. Ha örömük van,
3990 XVII | pedig odakötötték háttal Hétfalusyhoz.~Doktor Sarkantyús az egész
3991 X | földesúrral, a dölyfös és követelő Hétfalusyval, éppen nem olyan természetűek
3992 VI | összeverekedtek.~Akinek aztán hétfőn reggel a képe meg volt karmolva,
3993 VII | úgy meredtek a silbakon a hétfontos puskával a vállukon, mint
3994 XIII | templomajtóban meg amazt; a heti vásáros szekerek között
3995 VI | a házát építette, három hétig folyvást robotoltak a jobbágyai;
3996 XI | amint az emberek jönnek a hetivásárra, azoknak olvasnám fel a
3997 VI | gabona.)~– Pedig ezelőtt két héttel ebből a gabonából kaptunk
3998 XV | tyúkszemekkel ellátják. Bajusza hetvenhét karikába volt sodorva szépen,
3999 X | kettőt. Látta az alföldi hetyke úrfiakat megjelenni a tanodában,
4000 I | kilátszik; másutt nagy halom kő hever előtte; a hátulja, mely
4001 XVIII| Ez a három nemes úr ne heverjen itt hiába; menjenek sírt
4002 XIII | porba, s az asztal alatt heverő komondort megkínálta vele.
4003 XVIII| ijedelemtől. Az utcákon hevertek a haldoklók, senki sem nyúlt
4004 VIII | miatt egész arca fel van hevülve. Ez csodálatos delejezés
4005 XIII | viszontagságos estén nagy hévvel-lével rohant be a kastély pitvarába
4006 VIII | vacsoráltunk.~– Tehát senki sem hiányzik a családból? Vannak önnek
4007 VIII | azon jövő pórt akasztának a hiányzó hulla helyébe. Egy ártatlan
4008 VI | festve, mikből csak itt-ott hiányzott valami, hol a falról a vakolatot
4009 XIII | nagyon, és szörnyen szidott a hibámért; láttam: egészen elsárgult.
4010 VII | dicsekvést a gyávasággal egyrangú hibának tartotta. Ez a szigorúsága
4011 X | azt mondhatjuk, ő volt a hibás.~A mester komoly szemrehányással
4012 VIII | számára. Elismeri, hogy ő hibázott; megsértett egy nőt, én
4013 XVII | forróságban, az éjszakai hidegben, és megöli az urat úgy,
4014 XII | öreg. – Belülről jön valami hidegség. Nem hallasz valami zajt
4015 VI | jutottak.~A hóhérlegény hidegvérű mormogása.~A rektor vallató
4016 XVII | el feje fölött a dobogó hídon keresztül százan meg százan,
|