abece-bajai | bajar-borza | borzo-dubor | duhbe-elsze | elszi-faras | farka-folde | foldi-gyujt | gyulh-hidon | hiede-izma | izmai-keres | kerez-kivit | kivol-lazit | lazon-maras | marci-melle | mello-nevez | nevre-on | onagy-rajot | rajon-soksa | sopan-szoke | szoko-testv | tesze-utana | utani-vigyo | vihar-zuzha
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
4017 VIII | megszökött a hadseregtől, mivel hiedelme szerint kapitányát meglőtte.~
4018 III | elszabadult kútostor nyikorogva himbálta magát az ágason, mintha
4019 IX | számunkra; hogy vérrel itatjuk hímes pázsitodat, s halottaink
4020 VIII | nefelejccsel és rózsabimbókkal hímezett főkötőt, s felmutatá azt
4021 V | ki aranyszegekkel, mint hímezik ki szemfedőjüket rózsákkal
4022 IX | eléglette az meg könnyekkel hímezni gyászpalástját; vért is
4023 VI | mikor a kútba fehér port hint, a kútban a víz még lángol,
4024 XVIII| meg sem említé vejét soha.~Hintaját előkerítve, abba befekteték;
4025 IX | kutak ivóvizébe is fogja hintetni, hogyha vonakodnak tőle.
4026 Elo | rosszakaratból téveszmék magvait hinti el közötte, azokat tettei
4027 VIII | megfőzeté a fördőket, egy könnyű hintó hajtatott be a kastély udvarára,
4028 XIII | láda, én vettem le azt a hintórul. Az isteni gondviselés rendelte,
4029 XVIII| öreg embereket ápolni.~A hintót lóháton ülve kísérték Imre
4030 VI | a halált kell segítségül hínunk. Azért is mi elhatároztuk
4031 VII | nyerészkedőnek, s sokáig olyan hírben álltam, hogy ha egy tisztességes
4032 XIV | tudja, hogy e rendkívüli, hírből sem ismert járvány miatt
4033 II | másvilágról prédikál, s ököllel hirdeti az isten igéit.~– Talán
4034 II | bűnök kölcsönös bocsánatát hirdetik, két nehéz könnycsepp gördült
4035 XIV | megígérem.~– És utoljára: hirdettesse ön e végrehajtást délutánra,
4036 VI | Kelmed ezalatt, míg ennek híre megy, keríttessen egy nagy
4037 Elo | éhínségről beszéltek a terjengő hírek, falvak égtek porrá; apró
4038 Elo | gyűlhelyein rejtett, titkolt hírekről kezdtek suttogni, mikről
4039 VII | jönni, aki arról voltam híres, hogy a menyasszonya elől
4040 X | fuvaros, utazó, vándorló hozta hírét a katonai őrvonatoknak,
4041 V | igazítá.~– Na, mármost isten hírével mehet kend, ne álljon ide,
4042 X | annyi hírök volt, hogy a hírlapok kuriózumként említék, miképp
4043 X | lévén, előre jól tudhatta hírlapokból a veszélyes ragály közeledtét,
4044 XI | lefoglaltatni volt első gondom, hogy hírnököket ne küldhessenek széjjel.
4045 X | a vasutaknak csak annyi hírök volt, hogy a hírlapok kuriózumként
4046 VI | az, hogy az ellenség azon hírre, hogy országunkban a dögmirigy
4047 X | szolgálni. Ott egy éppen nem jó hírű helyre került, ahol egyszer
4048 XIII | a háziasszonyok, akiknek hírül vitte, hogy ki halt meg
4049 II | monda a hóhérlegény.~– S hiszed, hogy elindulnak szavaidra?~–
4050 XVI | kínlódva békói között.~– Nem hiszek! – kiálta az vissza dacos
4051 XVI | megteszem.~– Asszony! Ha istent hiszesz – hörgé az ősz ember kínlódva
4052 IV | hallani a harangszót, mivel hitbuzgó népek szálltak táborba a
4053 X | Iván, teneked nincs igazi hited. Iván, te haszontalan ember
4054 XI | urak és szolgák, adósok és hitelezők, alattvalók és parancsolók
4055 XVII | teljes életében, és ebben a hitemben megmaradok. Ha ön nyugton
4056 X | földbirtokos ellenében. Ezen hitét, ahol csak lehetett, tényekben
4057 Elo | hítt „köznép” ösztönszerű hitgerjedelme vészeket sejt, s azáltal,
4058 XV | keresztül, s egy csomó szabó hitsorsos fejét odacsődítve magához,
4059 Elo | szimbólumai, mikből az úgy hítt „köznép” ösztönszerű hitgerjedelme
4060 I | vénasszony.~Magdolnának hítták.~Rég ideje lehetett már,
4061 XVII | kit megölve, eltemetve hittek, régen porrá égve szemeik
4062 XIII | bora volt. Belevágott a hivatala egy kicsinyt a kisbíróéba,
4063 VI | földönfutóvá lett, hogy hivatalából elcsapták, hogy ezentúl
4064 XVIII| ajtóéra Imre. Az orvos ezalatt hivatalához illő nyugalommal kötözé
4065 VIII | vagyok. Csak akkor lépek hivatalomba, ha megillető végrehajtás
4066 VIII | Nem tehetem, jámbor férfi; hivatásom tovább siettet. Vannak-e
4067 VIII | bocsátá maga elé többet. A hívatlan vendég, a kis csecsemő,
4068 II | valami imádságot?~– Hahaha! Hívd csak be! Te medvebocs! Mekipiros!~
4069 V | úr lett a halál; fia azt hivé, hogy nem ismert reá. Tán
4070 X | azelőtt, míg bizalmasabb hívei előtt célzó mondatokat hullatott
4071 X | cselekvék vala, ha a rábízott híveket egy kis írásra, olvasásra,
4072 XVIII| hogy bizonyára édesapjának hívhatja ő azt ezentúl is, mert aki
4073 VIII | Parasztember leányát Erzsunak hívják meg Böskének; úri kisasszonyok
4074 XVI | ezt biztosítani kellett.~– Hívjátok be a bőrharangot! – szólt
4075 VII | megbocsátott.~– Nem akarok magamnak hízelegni. Elfeledtem őket.~– Mármost
4076 Elo | bogarak számtalanjai, az a hízelgő melegű ég fehér fellegeivel
4077 VII | járhatott volna nála az ember, a hízelkedéssel pedig, ha lehetséges, még
4078 VI | volna a szánkból, miért hízelkednek most? Mert félnek.~– Mert
4079 II | is lehet, a leghitványabb hizlalt állat vére, mit az ember
4080 XV | a bőrkötény alatt dobogó hő kebelre, hogy ő lesz az.~
4081 Elo | Januárban az ibolya nyílt, a hó elolvadt, a mezők, a vetések
4082 VII | is venni, félelemnek is, hódolatnak is, ahogy mondva volt. Természetesen
4083 VII | ismertem egy embert, aki abba a hölgybe szerelmes volt.~– Annál
4084 VIII | a babiloni füzek szomorú hölgyeit rajzolják; arcáról elmúlt
4085 VII | vidám, mulatságos ember, hölgyeknél finom és délceg udvarló,
4086 XV | szobákon végighaladt.~A hölgyszoba előtti teremben találkozott
4087 I | látták, hogy szomjazik, hogy hörg és nem tud meghalni. Ha
4088 II | A vénember mély, keserű hörgésbe fojtá el sóhaját.~– Ki fog
4089 XII | nehéz mángorlóval.~Zudár hörögve futott vissza szobájába,
4090 XVI | árulta el vejét és orvosát.~Hóhérai között különösen kitüntette
4091 XVI | hideg képet; ne csúfold hóhéraidat. Sírj, könyörögj nekik!
4092 XVI | Itt térdepel előttetek a hóhérasszony leánya. Ki szülte ezt, ki
4093 I | oka, hogy egyetlen leánya hóhérhoz ment nőül. Mások emlékeztek
4094 XVI | magatok jussatok aztán hóhérkézre. Így lesz szép a világ;
4095 II | Éjente a padláson hálnak a hóhérlegények. Maga a bakó az udvarra
4096 V | arcát látá bepislogni, a hóhérlegényét. Érzé, hogy veszve van.~
4097 I | tehéncsordája, s csak olykor hőköl vissza egy-egy tulok, ha
4098 VIII | üvegkorsóval kilépett rajta a holdfehér leányka; olyan csendesen,
4099 II | szállt rá az álom hófehér holdsugár képében. Mosolygó arccal,
4100 VII | ahogy mondá; az én halavány holdsugáram, midőn mindenki aludt a
4101 II | a farkát harapdálta, s a holdvilágra morgott.~Az ifjú kezében
4102 II | mint az árvalányhaj, mint a holdvilágsugár – arca mennyeien fehér,
4103 XVI | ének által akarja tudatni hollétét.~Egyszerre felrivallt az
4104 II | lebbenne meg. Egy-egy fekete holló az, mely a háztetőre szállott.
4105 II | sápadt, holt arcokat, fekete hollókat…~Hisz itt a hóhér lakik.~–
4106 XIII | csézához, hogy a doktor úr holmieit felhordja abból, s miután
4107 XIII | cselédet, kinek van eladó holmija, mi a piacon a búzának,
4108 XIII | hát én eljövök holnap is, holnapután is, eljövök mindennap; megmutatom,
4109 XIII | búskomoly bilim-balam szóban holtak beszédét hallani, annyi
4110 II | persze azért, hogy a többi holtakra el ne ragadjon a betegség,
4111 XVIII| dördült el, s két támadó holtan rogyott le az apa és fiú
4112 III | ártatlan leányom picike holtteste?~– Másnap kerestem, de nem
4113 VIII | szörpönyekről; rendel fördőket, hólyaghúzókat, löveteket és zuhanyokat;
4114 XI | Hétfalu között.~Az éjszakai homályban hamarább lehetett a zajt
4115 Elo | láthatárra kísérte, alaktalan homályként gyászlik felénk, minden
4116 II | égen, hanem valami tartós, homályos sárgaság fogta be az egészet,
4117 XI | kétségbeesett sikoltásokat hall, s homályosan kivehető tömegek mozogtak
4118 XVIII| több ízben odatartá a pór homlokához pisztolya végét, ki legjobban
4119 XVI | akar menni. És a nyomorék homlokegyenest.~– Hát te mit tudsz? – kérdi
4120 VIII | lelkedet, ott van a helye homlokodon.~A bakó homlokán mélyen
4121 Elo | gyümölcsfák, minőknek csak hónapok múlva lett volna itt az
4122 VIII | alig lehetett több pár hónaposnál. Finom pólába volt burkolva,
4123 XV | szólani.~– Ki itt ez érdemes honfiak vezére?~Vértessy rejtélyes
4124 I | Gyakran órákig eljajgatott honn a labodabokrok között; ilyenkor
4125 X | szinte nem olyan jók, mint Horácéi.~Ma is elolvasta azon sorokat,
4126 X | ki van mondva, miszerint Horácnál szebbet és nagyobbat emberi
4127 XIII | gyógyít, sok orvosságot hord magával. Te ügyetlen szamár,
4128 XVIII| parancsoló tiszt ágakból hordágyat készíttetett, s arra fektetve
4129 I | jövendő titkait rejtélyül hordák magukban.~Midőn a nyár jött
4130 VI | kutakba, melyekről az ivóvizet hordják. A nemes vármegye gondoskodott
4131 XIII | jelenlétében, s hozott mindegyik hordóból kóstolót. Nagyságos uram!
4132 XIII | hogy birkamétely ellen hordok gyógyszert.~– Merthogy olyan
4133 XII | vele.~Azzal felállt az üres hordóra, s a nedves párnával betömte
4134 VIII | Az ifjú ismeretlen halkan hordozá ujjait a pohár szélén, mely
4135 VII | kacag fölötte, ha ügyetlenül hordozta karjait, hanem azután bocsánatot
4136 X | történetét, ki éppen így hordta egykor maradék leveskéjét
4137 XII | rőzseköteget, s azokat az ajtóhoz hordva, azt egészen betemette vele.~–
4138 XII | fel-felriadt, rémületeseket horkantva álmában, s nagyot rúgva
4139 VI | Kordé uram pedig elkezde horkolni odabenn oly félelemgerjesztő
4140 XVI | kellett volna esni, de valami horogvasban öltönye megakadt, mely miatt
4141 X | oroszok, lengyelek, csehek és horvátok stb., amit bizonyít az,
4142 XIII | igazán). Jaj, de iszonyú nagy hőség van odakinn, milyen nagy
4143 XII | falnak támasztott fegyver a hőségben magától elsült, a golyók
4144 XVI | egymással. Numa Pompilius nyílt, hősi támadást kíván, mint illik
4145 X | fényes jövevények széltiben, hosszában elfoglaltak; midőn jókedvű
4146 XVI | megkapaszkodott esés közben, még hosszabbá tette a gyönyörűség pillanatát
4147 XIV | pár száz embere. A többi a hosszadalmas határzár fenntartására volt
4148 X | nélkülözhetik.~Bodza Tamás hosszas tudományos búvárlatai s
4149 IV | szóra a gyermek; azután hosszat, nagyot sóhajta, és elhallgatott.~–
4150 XV | bámulatra méltó módon kezdtek hosszúra nyúlni az arcok, elcsendesülni
4151 XII | és ivott belőle szörnyű hosszút, azután megmosta vele a
4152 VII | karjain.~– Ez volt legnagyobb hőstette. Önök, delnők, nem képzelik,
4153 VIII | szabadon tévedeztek sima hóvállain, apró, mezítelen lábacskái
4154 VIII | vagyonommal; vagy ha nem hozhatja ide leányomat, vezessen
4155 XVIII| A bakó megismerte áldást hozó ifját, bár annak más alakja
4156 VIII | Lengyelországból jövök, s kérelmet hozok bizonyos ifjú Hétfalusy
4157 II | Üldözőit mindenesetre nyomába hozom, kik őt elfogják, s elviszik
4158 VIII | én elrejtsem.~– Nem azért hoztad ide, hogy elrejtsd? Hazug
4159 XVIII| eloldák kezeiket, ásót, kapát hoztak számukra, s kimutatták nekik
4160 XI | katonákat meg a nagy urakat; hozunk puskát, lőport, meg pénzt
4161 XIII | akkor a másik hordóban van. Hozz abból, Sámsi!” A Sámsi maga
4162 XIV | a halál közelléte lázba hozza; nem fogja ön hinni, hogy
4163 VIII | te kezeid szép tiszták, hozzáérhetnek. Óh, az én házamban lelkész?
4164 III | volt felrakva, mankójával hozzáért:~– Mennyi szép koporsónak
4165 XIII | s belemártotta a porba, hozzáértette egy kicsinyt a nyelve hegyéhez,
4166 XII | megvizsgálta gyutacsát hozzáértőleg, s az ágyhoz támasztá.~Azután
4167 XI | meríték a pálinkát, akik hozzáfértek, nehány már csak támaszkodva
4168 VIII | másik kevésbé. Vannak hideg, hozzájárulhatlan kedélyek, zárkózott szívek,
4169 XVI | erős kötelet vett elő, azt hozzákötötte egy csomag spárgához, melynek
4170 XV | háznál – suttogá az orvos, és hozzátevé mosolyogva. – Mégpedig fiúangyal.~
4171 IX | megyei nyílt levél sorait, hozzátéve, hogy többet ér minden orvosságnál,
4172 XI | mellett tanyázó csoportok.~– Hozzatok elő két paripát!– szólt
4173 II | kezem reszketett, mikor hozzávágtam, s a kezemre feccsent vér
4174 X | hatalmas összefogó láncot hozzon létre, mely a Fehér- és
4175 XII | kiabált alá a kéményen: „hu-hu-hu”.~– Táncolnak odakinn, és
4176 VI | katekizmust meg valamiféle Hübnert, hogy azt tanulják fennhangon,
4177 VIII | Hát a kutyák? – kérdé hüledezve a házi nő.~– Nem bántottak.
4178 XVI | egyet, mint a bagoly:~– Huhu!~– Hallgatsz! – szólt elfojtott
4179 XVII | hátuljában, hogy ne lássák hulláikat mások.~A főizgató titkos
4180 VIII | rendelt éjszakára oda, akik a hullákat őrizzék. Az őrök elaludtak,
4181 X | hívei előtt célzó mondatokat hullatott el a világ rendének megváltozása,
4182 VIII | homlokára kezét. Mintha egy hullával bánt volna, szemeit sem
4183 XII | szobájában, mint egy verembe hullt fenevad, a falakat döngeté
4184 XI | keresett elő; egészen meg volt hunyászkodva magánál okosabb embert érezve
4185 II | Úgy. Tedd össze a kezed. Hunyd be a szemedet.~– Mármost
4186 XVI | valami szomorú hangszer húrját, mely csak egy hangot tud
4187 XV | hogy szinte a nyakamra hurkolódott az. A természeti csapás,
4188 Elo | fog, ha a hangját vesztett húrt, melynek szava egykor kétségbeejté,
4189 XVI | van e kendőbe kötve nehány húsdarab, oda tudnád-e ezt adni a
4190 VIII | pár ikerfiainak istenhezi hűségeért a legnagyobb jutalmat kérte
4191 III | főzetett, miktől a férjek hűségesek lesznek, szavakra taníttatá
4192 VI | dolog? Ötszázezer nemes hússzor annyi paraszt ellen! Egyikünk
4193 II | Azután egy tál tarhonyás húst tett a jövevények elé. Az
4194 X | közt, mint szokták, akik húsukra és csontjaikra büszkék.~–
4195 XIII | hogy azt megérdemli; még ha húsz-harminc botot ráolvasnak, azt sem
4196 XI | maguk előtt, akkor tízen, húszan furakodtak elő, bizonyozva,
4197 VI | hajlamok voltak, vörös krétával huszárokat pingált a falra, kétlábú
4198 V | kezébe kést, másikba nehéz huszárpisztolyt ragadott. A szárnyaszegett
4199 VII | s a legjobban felelőknek húszast és tallért osztogat, s biztatja
4200 VI | felbőszített kegyetlenségének hűtő tárgyára akadhatni. A fiú
4201 VIII | két-három ízben ki nem töltött a hűvösben; mert a többi mind visszakívánkozik
4202 VIII | elkomorult, székét közelébb húzá vendégeéhez, s halkan folytatá:~–
4203 XVI | rúgást, amit kapott tőle a huzakodásban.~Zudárné gúnyosan nevetett
4204 VIII | delejt. Ezek a szaggatott húzások a halántékról le a vállig
4205 Elo | vizekből emberarcú halakat húznak ki, a vándormadarak nyár
4206 XIII | bőrharangnak, mintha a toronyban húznák a harangot. Még ez is több
4207 XVI | azon a kötélen fel fogsz húzni engemet magad után. Elbírsz-e?~
4208 X | kincsszomjat, de egy veres vonal húzódik végig az egész gyászfátyolon
4209 XVI | borzas! Nem fognak rád lőni. Húzódjatok a kapubálvány mögé. Majd
4210 XVI | gyülekezni, amik csendesen húzódnak a kastély felé.~A csárda
4211 XV | értekezni. A hátrább állók húzódoztak a fal mellé, mint akik nem
4212 XVI | Mekipiros izmos rántásokkal húzta őt fölfelé, kurta karjaival
4213 VI | elaludt.~Kordé uram egy ideig húzta-vonta kifelé, hol kezénél, hol
4214 IX | városunk körül kordont húztak idegenek megvizsgálására;
4215 IV | megnézni: vajon be vannak-e jól húzva a függönyök, nem néz-e be
4216 XVI | elárul bennünket a fenevad! Húzz fel!~Iván két kezére csavarta
4217 VI | myops iskolamester? Ni, hogy húzza végig az orrát a papiroson…~
4218 XVII | észrevette kínzóján a facies hyppocratica borzasztó tüneményét, s
4219 Elo | derült volt. Januárban az ibolya nyílt, a hó elolvadt, a
4220 II | virágágyak, tele gazdag ibolyabokrokkal s a legsajátosabb erdei
4221 III | s gyönyörködött a pompás ibolyákban, mikkel udvara tele volt.~
4222 XVIII| adtam rájuk, úgy szöktettem idáig az erdőn keresztül.~Kamienszka
4223 VII | tudom. Férje volt ifjúkori ideálja.~– Ezen csodálkozom. Valahányszor
4224 VI | Egy az, hogy a parasztság idebenn megritkul, és az egészet
4225 VIII | ember vagyok. Igaz, hogy idecsaltam azt az úrfit; egykor inasa
4226 IX | tetszik-e az neked, amit mi idefenn cselekszünk; hogy a szép
4227 IX | városunk körül kordont húztak idegenek megvizsgálására; jó apám,
4228 VIII | Széphalmi újra kijött az idegenért, s kérte, hogy lépjen be
4229 Elo | szegletein, s titokban terjedő idegenkedés kezde támadni urak és szegények
4230 IX | valahányszor az ember valami idegenséget érez gyomrában. Ez a legjobb.
4231 VIII | hallható szóval kérdezé az idegentől, hogy mit kíván tőle. Talán
4232 XIV | segíteni fog?~– Uram, midőn az idegzet-erő ennyire hatványaira van
4233 XIV | Szokás szerint. Nagyon idegzetes, s valami nyugtalanítja.~–
4234 IX | gyümölcstenyésztéssel.~– Térjünk a dologra. Idehallgassatok, nebulók.~– Veszedelmes
4235 IX | pátens betűiből.~– No hát! Idehallgasson mindenik, mert majd kikérdezem,
4236 VIII | nem felelt neki.~– Ki van idehaza? – kérdé ez újra, közelebb
4237 IX | Vagyon pedig ez a morbus az idei dinnyében, sárgabarackban
4238 VIII | franciául. Még Napóleon idejében tanulta.~– Vuz-ét – ön –
4239 XIII | felé, a leggyorsabb veszély idejéni lépésben. Ilyenkor a feje
4240 VIII | viselni:~– Ha most valaki idejönne önökhöz, és azt mondaná:
4241 XII | tűzfoszlányok repkedtek ideoda, mint fényes madárkák. A
4242 XV | mellé, mint akik nem akarnak idetartozni.~Végre Mátyás mester nekitámasztotta
4243 XV | szemeinek ködfátyolán át egy idevarázsolt álomkép állana előtte.~A
4244 IX | bogarakkal, amiknek beszívása idézi elő a betegséget? „Aki e
4245 VII | megtisztelő elnevezést nem a békés időkből kapta a tábornok; hajdan
4246 XVIII| távulról káromkodni. E rövid időköz elég volt arra, hogy a nemes
4247 Elo | népek vagy földindulás, múlt időkről hozva következést, melyekben
4248 VIII | elveszté katonás magatartását; idomai szenvedő roskadással hajlottak
4249 XVI | alatt, fölött elsuhanni, idomaikat változtatni, mintha félnének,
4250 VIII | Köpenyét letéve, karcsú, idomzatos termetet láttatott az idegen,
4251 XVIII| sem fáj már többé.~Az az időszak állt be, amikor az ostromlottak
4252 Elo | kezdtek panaszkodni, s ez időtől kezdve vetve volt minden
4253 XIV | félt.~Amint sokáig ott időzött, a porkoláb jő hozzá jelenteni,
4254 VIII | nyugalomra térni.~– Biz, ifj’úr, annyira utálja az a
4255 XVIII| volt, azok is mind újonc ifjak, és ellenükben ezernyi zagyvalék
4256 VIII | vén elejté a szilkét, az ifjasszony dühösen támadt rám: „Süket
4257 XI | nyomra keresé az eltűnt ifjat, s midőn rátalált, lelkének
4258 XVIII| bakó megismerte áldást hozó ifját, bár annak más alakja volt
4259 VII | boldogságig tudom. Férje volt ifjúkori ideálja.~– Ezen csodálkozom.
4260 VIII | merően rászegzé szemeit az ifjúra, azután csendesen végigolvasá
4261 XI | odalépett Máriához:~– No, ifjúúr, ha nem hiszi, hogy méreg
4262 XIII | nekimennének annak a te jámbor ifjúuradnak, aki annyi jót tett veled,
4263 VII | viskóban szokott találkozni egy ifjúval, aki nem más, mint Széphalmi,
4264 IX | Nevetett, ha kérdeztük: igaz-e, miszerint a lég most tele
4265 IX | haláltól nincs mit félni az igazaknak.~A vén boszorka, a halálmadár
4266 V | jövevénynek, s azzal útba igazítá.~– Na, mármost isten hírével
4267 XI | vakarta a fejét, s ezer igazítanivalót talált a lószerszámon; végre
4268 XI | a ló terhelőjét, helyre igazította a nyerget.~– Ülj fel hamar!~
4269 XVII | nyakamat is kitörni, hogy az igazságot bebizonyítsam. Ez az én
4270 VI | nem mentem az urakat, de igazságtalanul vádolni sem akarok senkit;
4271 VIII | ártatlan volt az ifjú, aki igaztalanul öletett meg? Ah, ki mondja
4272 II | elsajátítani, s szemeiből azon igéknél, melyek a bűnök kölcsönös
4273 VI | csontjai ropognak.~– Mondj igent, és szabad vagy. Eleresztünk.~–
4274 XVIII| ítélőszéke előtt álljunk. Igérd meg nekem, hogy nem fogsz
4275 XVIII| üldöztelek. Fogadd meg, ígérd meg!~– Szerettelek, és szeretni
4276 VII | azután bocsánatot kér, és ígéri, hogy jobban fog ügyelni.~–
4277 VII | nem kellett volna nekem ígérnie kezét. Kezet szív nélkül –
4278 XIV | ki magának hosszú életet ígért.~A nő bágyadt tekintettel
4279 XIV | századosára, s sietett lakására, ígérve, hogy egy pillanat múlva
4280 VI | a kettőt az égő napra, s iglicetüskével veretett a meztelen testére;
4281 XIII | előfogtak, és kínáltak, hogy igyam pálinkát. Méltóztatik tudni,
4282 IX | Kidülledtek a szemei a nagy igyekezetben, ahogy meg akart felelni.~–
4283 X | vagy.~A legény zavarultan igyekezett magát menteni.~– Iván, te
4284 XVII | Tartsátok fel!~És futott nagy igyekezettel, mintha valami nagy díjakat
4285 XI | bolondok vagytok, akkor igyekezlek felvilágosítani; ha derék,
4286 VIII | osztályaiban, minden rétegeiben, és igyekezzünk velök a mennyei vigasztalást
4287 VIII | fátyolozott szemeken áhítatos ihlet vonult el; egész termete
4288 I | népre.~Valami félelmes, ihletszerű lelkesülés látszott lényegén,
4289 II | felzokog, s az egy mámoros ihlettség percében megjelen előtte,
4290 I | ki lelkének őrült, kínos ihlettségében gyakran vaktában oly dolgokat
4291 IX | címe a jeles fiatalságnak.) Ihol van a tekintetes szolgabíró
4292 III | III. Gyermekgonosztévő~Azon
4293 XIV | egy örömhír életet ad, egy ijedelem halált; egy édes gondolat
4294 VIII | összerezzent.~– No! Mit ijedezel? – förmedt rá a némber. –
4295 XII | méhecske, s a szorongatott szél ijedezve kiabált alá a kéményen: „
4296 II | magányban hirtelen vad, ijedős kutyaordítás hangzik végig,
4297 XVII | az a névvel nem nevezhető ijedség, melynek hatása alatt a
4298 VIII | tetted?~Iván kezdett az első ijedségből magához térni.~– Hiszen
4299 IV | egész cselédség.~Rémült, ijedt arcokkal jövének egyenként,
4300 II | kitagadva a társaságból, világ ijesztésére épült?~Körüle magas kőfal,
4301 VII | fel-felnézve rá, ha nem ijeszti-e meg, s aközben kíváncsian
4302 VIII | időkben egy istenfélő pár ikerfiainak istenhezi hűségeért a legnagyobb
4303 V | selyemben, mely drága balzsamtól illatoz.~És a balzsam nem bírja
4304 VIII | előtte, bátran köszönti őt, illedelmesen az úrnőt; kezében kis katonasipka
4305 XI | Hanák a háta mögött –, hogy illenék a kaszám hegyébe.~– Csitt –
4306 XVI | család utolsó ivadéka oda fog illeni az utálat házaiba. Nézd,
4307 XIV | a helyet, mely a katonát illeti, egy ily pillanatban!~Sietve
4308 X(1) | okokat, miknél fogva mind az illető helységek, mind a benne
4309 XVII | parasztokat?~– Az is bolond, aki ilyent kérdezni tud.~– Tehát mi
4310 III | iszonyú!~– Igazat mondtál, ilyesmit csak a te családod érdemelt
4311 XV | hanem éles hangon tesz hozzá ilyetén mondást:~– Nagyságos generális
4312 Elo | pokolfáklyája vezeti.~*~Ilyszerű nyugtalanító előjelenségek
4313 XV | legfélelmesebb rajongóknak. Ím, itt a kiáltvány, mely egy
4314 IV | fergeteg ellen.~Hallgatva imádkozik ilyenkor minden lélek néma
4315 II | álla reszketett, mintha imádkoznék, s könnyei megeredtek. Azután
4316 III | lőtt volna! Ah! Az életért imádkozónak ámenére halált kiáltani!~
4317 II | homlokon ütötte tenyérrel az imádkozót. – Hát a „kedves egészségére
4318 XV | szeretteik a túlvilágról imádkoztak vissza…~… „Istennél volt
4319 VI | halálozás. A templomban imádkoztasson e csapás elfordulásáért,
4320 VIII | megátkoztátok, halálaért imádkoztatok, én visszaadom tinektek;
4321 VIII | életemben jutott eszembe, hogy imádkozzam. Nem tudtam egyebet, mint: „
4322 XI | állhatta meg, miszerint ne imádkozzék érte, vajha ki ne törné
4323 XVI | kegyes szívét, ~Melyért imádom őt mindörökké”…~… Sokaknak
4324 XII | korábban lefeküdt.~A kisleányka imádsága rövid időre megnyugtatá
4325 I | könyvet kért, s a haldokló imádságát behajtotta benne. Vagy a
4326 I | benne a halottszag?” Másutt imádságos könyvet kért, s a haldokló
4327 XII | ládájához; felnyitá azt; egy kis imakönyv, egypár ruhafoszlány volt,
4328 VIII | Fogadja ön tőlem e kis imakönyvet emlékül, valahányszor olvasni
4329 XVII | s midőn azt mondá neki: „Ime, a te arcod halálszínű”,
4330 VIII | tinéktek, ha azt mondaná: ímé, megmaradt egyetlen vigasztalástok,
4331 VIII | egészen eltűnt arcáról az iménti könnyelműség kérkedő mosolya;
4332 VI | bugyog a méreg erejétől, s imhol kitagadja magát belőle.~–
4333 I | cseresznyéit.~A kapu csak imígy-amúgy van bálványai közé támasztva;
4334 II | darab négyszegű föld, benne imitt-amott jókora sírok előre megásva.~–
4335 XV | korlátok között tartatódjanak. Immár pedig ez így levén, és ezt
4336 XV | mindazonáltal a tekintetes impostoratus (értsd compossessoratus)
4337 XV | ellenségnek az országba való impulsusra kívánatos óhajtása. Mindamellett,
4338 XVIII| leugrott lováról, s felrántá Imrét:~– Most vívni kell életre-halálra,
4339 IV | egyenként szakadnak el erei; inai, ízei ropognak, velője összeég.
4340 XVI | öleléssel, s beleharapdálva inaiba és rugdalózva, rángatva
4341 VIII | idecsaltam azt az úrfit; egykor inasa voltam, később együtt katonává
4342 III | szőlőtőke volt ültetve, melynek indái gyümölccsel rakodtan kapaszkodnak
4343 II | odább dinnyefészkek szétfutó indákkal, piros ribiszkebokrok, egy-egy
4344 X | Kényszeríteni kell őket, hogy ők indítsák meg; holmi apró falu kezdése
4345 XI | lószerszámon; végre előállt az indítvánnyal:~– Hallod-e, atyafi; nem
4346 VII | kezdé már a sok együgyű indítvány.~Kis idő múlva visszabandzsalgott
4347 XVII | helybenhagyták Bodza Tamás indítványát, ki maga nagy tekintéllyel
4348 XVI | a tenyereit örömében ez indítványra.~– Azután azon a kötélen
4349 V | letört ág, mely száradni indul, és nem panaszkodik.~Az
4350 VIII | önnek?~Az idegen parancsolt indulatának, s leküzdve dühét, hidegen
4351 VIII | szorítá meg az öreg kezét, s indulatáruló hangon monda néki:~– Legyen
4352 VIII | rossz hírt megtudta, iszonyú indulatba jött; ő erős szenvedélyű
4353 VII | ahogy mondom? – szólt ez indulatosan, felállva helyéről. – Hétfalusy
4354 XVIII| emelé fel kezeit arca elé, s indulattól meleg szóval susogá:~– Nem
4355 VII | volt a szép szó: Fordulj! Indulj! Takarodj! Hínak a konyhában.~
4356 XI | Minden faluból két követ induljon azonnal Hétfaluba, mely
4357 V | mit akar mondani?~– Na, induljunk szaporán, édes földim, ne
4358 IX | kóválygott, amint hazafelé indult, mintha minden szál haja
4359 XV | hogy az instantiák hová infestálnak? Arra nézve bátor vagyok
4360 II | fent? ~A földnek reszkető ingása kit jelent?…~Az üstből kifutó
4361 XVI | többé. Hirtelen felgyűrte inge ujjait, haját félresimítá
4362 XVI | pedig még nagyobb dühre ingerelt, Hétfalusy lefegyverzése
4363 XVII | mester gonosz fantáziával ingerelve a nép képzelődését. – Mint
4364 XVI | el nem kapja a kezét. Ez ingerkedés nehezen esett neki.~– Ugyan,
4365 XVIII| Hétfalusy vérző sebeit, saját ingét tépve széjjel kötölékül.~
4366 II | udvart, futó dinnyeindát, ingó pipacsfőket, szomorúfűzfákat,
4367 X | felgyűrve húsos karjáról az ingszárt. – Egy kezemmel többet érek,
4368 VI | népnevelő, mladipan Bodza, egy inkarnátus pánszláv.~Kevés ész mellé
4369 VI | egy pohár pálinkát adtak innya. Láttam, hogy nem olyan,
4370 II | nagy, izmos ember lassan, inogva állt térdre. Keblére szorítá
4371 XV | dolgok mivoltából, hogy az instantiák hová infestálnak? Arra nézve
4372 XVII | s ha vallani nem akar, integesse a korbáccsal.~Bodza Tamás
4373 VI | Majd visszafizessük jó interes mellett – ordíta közbe egy,
4374 XIII | odaugrik mellé a mester intésére, s megragadják a kezeit.
4375 IX | palotákat. Talán vannak, akik intésit elértik?~Azután századokig
4376 VI | földesuraik becsülésére intetik a jobbágyokat. Most már
4377 XI | viszonza:~– Úgy félszeg minden intézkedés, míg egy helyen ébren vagytok,
4378 VII | leggyűlöletesebb sugdosásokat tették; intézkedéseimben nyíltan gáncsoskodtak; a
4379 IX | pedig valaki mindezen bölcs intézkedések dacára mégis megkapná a
4380 X | akkoriban nagyon szokatlan intézményt.~Az okosabbak, értelmesebbek
4381 I | magadnak!~Ez volt legsűrűbben intő szava.~Jaj volt a családnak,
4382 XV | leült, és írt nagy sebesen, intve Kamienszkának, hogy folytassa.~–
4383 V | bírája; hadd lássa, mint iparkodnak a gazdagok még halálok után
4384 XVIII| egy közülök nagy sebesen iramodott feléjök; mire odaért, úgy
4385 X | keresztülvágva, e két ellenkező irányban futó folyam egyesítése által
4386 XVI | az egészen szívének van irányozva.~Hirtelen odarántotta magához
4387 X | ki szinte szokott versek írásáig lelkesülni, de amelyek szinte
4388 XV | a többi teendőkre nézve írásbeli rendeletei vannak. Mit és
4389 X | rábízott híveket egy kis írásra, olvasásra, nép- és földismeretre,
4390 XI | leveleket olvastatok fel az írástudatlan nép előtt. Ez nagyon célszerűen
4391 X | munkát megkezdeni.~Ő maga írástudó ember lévén, előre jól tudhatta
4392 I | tettek ekkor a bölcsek, az írástudók, kik jól tudták előre a
4393 XI | főhadiszállásunkon, Hétfalu alatt.”~– Írd alá nevedet: Numa Pompilius,
4394 I | bizalmat öntsenek belé isten irgalmába?~Külön temetőt árkoltattak
4395 III | iszonyú. – Testvérgyilkolás.~– Irgalmas isten! – Ne halljam, amit
4396 VII | hálálkodva emlegetik, mert irgalmasan bánik velök; a polgárok
4397 XVI | a nyelv még mozgott, tán irgalmat, bocsánatot akart kérni
4398 VIII | simula hozzá.~– Nem az ég irgalmát hirdető angyal-e ez itt
4399 XIII | hátát és a vállait püfölni irgalmatlanul.~– Hát te semmirevaló, hazug
4400 XVI | mi fajunkat, hát mi mért irgalmaznánk nekik? Most nem mi vagyunk
4401 XVII | ordítva:~– Irgalom istene, irgalmazz!… Doktor, segíts rajtam,
4402 XI | Mária diktálta, hogy mit írjon, míg saját maga ugyanazt
4403 II | megzörögnek vele, mintha írna valaki a sötétben; – künn
4404 XVII | letelepedve; akik nem is írnak, nem is olvasnak, hanem
4405 VI | a falról a vakolatot az irodalom népe porzónak apránként
4406 XI | csak lengyel érti. Van-e íróeszköz itt közelében?~Bodza meglepetve
4407 VIII | Told ide az asztalt, és adj íróeszközt.~Midőn a kívántakat megkapá,
4408 VIII | Hallgassa ön, uram, amit írok.~Azzal fölemelkedék ágyából,
4409 X | jó éjszakát! – szólt ez iróniás mosollyal.~– Csöndes álmot!~–
4410 VI | tört helyeiken beragasztva írott papirossal, az egész házban
4411 XI | ugyanazt egy másik papírra írta egyszerre.~„Testvérek!~A
4412 XI | elfogott levelek, miket főurak írtak egymásnak, tanúbizonyságul
4413 XI | tanúbizonyságul szolgáltak.~– S főurak írták volna egymásnak, hogy jobbágyaikat
4414 XVI | esküdtek. Ok ki akarják irtani a mi fajunkat, hát mi mért
4415 Elo | Néha a természet, az isten irtó keze egész népeknek ad fenyítő
4416 XIV | láthatja, hogy a legnagyobb irtózat fog el, amidőn e tárgyról
4417 XVIII| testvérét többé… És mindezen irtózatért az uraknak kelle lakolni.~
4418 II | eszméletlen szótagokat, s nyögött irtózatosan.~A kis, fehér leány pedig
4419 VI | miket látott; beszéde közben irtózattal fordult félre, mintha szemével
4420 XII | férfinak a hőségtől és az irtózattól; a vas ablaktáblák világa
4421 I | deszkák? Ereznek-e valamit? Irtóznak-e azon fekete bútortól, melynek
4422 VI | semmit, de képzelete annál irtóztatóbb képeket feste az egyes elkapott
4423 XVIII| elvetette magától, az most irtóztatón eléktelenítve fekszik olyan
4424 VI | levelem biztos vivőjétől egy iskátula port; hintesse el ezt kegyelmed
4425 X | minden templomban, minden iskolában, kiszegezve nyomtatásban
4426 VII | kamaszokat, kiket minden iskolából kicsaptak, ha végre nagy,
4427 VI | elhullottak, a bőreiket az iskolaházba rakatta száradni, ha mindezek
4428 VI | az én kollégám, a myops iskolamester? Ni, hogy húzza végig az
4429 X | kiterjesztette pedig az iskolamesterekre, mint akik, hite szerint,
4430 IX | amiben azt jelenti, hogy iskolát nem kell tartani többet,
4431 VI | ismersz-e még édes, hajdani iskolatársam?” S ezzel oly konfúzióba
4432 X | olvas soha mást egyebet, nem ismer más költőt, semmiféle nyelvűt;
4433 XIV | engem védett valaki. Nem ismerek senkit, aki rólam megemlékezhetnék.~–
4434 VIII | aki iránt én magam nem ismerék kegyelmet soha! Kegyelem
4435 VII | írás, számadás, katonai ismeretek betölték a nap minden óráját;
4436 VIII | égből az idegen nyelvek ismeretét, nekünk méltatlanabb utódoknak
4437 X | gyógyszerei, védeszközei még akkor ismeretlenek voltak.~Egyszer csak elkezdett
4438 VIII | uram? – kérdezé az öreg, az ismeretlenhez fordítva arcát.~Volt szemeiben
4439 VIII | keze, mint a vasfogó.~Az ismeretlennek igen jó étvágya volt. Hagyott
4440 VIII | kastély udvarára, melyből a mi ismeretlenünk szállt ki, ezúttal divatos
4441 XVI | Ivánnak:~– Téged még jobban ismerhetnek, nyúzó!~Iván egy kést kapott
4442 V | Megérdemlem, hogy utálj, hogy ne ismerj. Vétettem ellened sokat.
4443 VII | mint katonára van bízva.~Ismerői általában mind bizalommal
4444 VIII | maradtam. Azért csúfoltak is ismerőim, hogy olyan ember vagyok,
4445 XIII | földre, megkötözték; egy-két ismerőse védelmezni akarta, azokat
4446 X | falujában voltak személyes ismerősei, kiket minden évben sorba
4447 VI | be régen nem láttalak, ismersz-e még édes, hajdani iskolatársam?”
4448 VII | még ez nem volt elég; te ismerted Hétfalusynak azt a fiát,
4449 VI | nyomorúságon kívül semmit sem ismertek életökben, s most bizony
4450 IX | mialattunk, kinek életét még nem ismerték el a bölcsek, pedig hatalmáról
4451 IX | kellett, utasítás szerint, ismertetni azt a rejtélyes „izét”,
4452 XII | mondogatá utána, sokszor ismételve e szót; de valami úgy borzongatta
4453 XI | rajta.~– Mit akartok itt? – ismétlé a kérdést.~E pillanatban
4454 XIII | összeköttetésben volt az ispánsággal. Ebben a minőségben szüntelen
4455 VIII | magának, hogy hol alszik az istálló mellett a legény, kezébe
4456 XI | akarta vinni lovagját az istállóba; ott azonban valahogy mégis
4457 XII | apám. A lovak dobognak az istállóban.~– Nem hallasz beszélni,
4458 I | tábort járó pókok s más istencsudái a határban, mik, mihelyt
4459 XVII | iszonyúan ordítva:~– Irgalom istene, irgalmazz!… Doktor, segíts
4460 XI | Miként Romulus. Elragadták az istenek – szólt Mária, és rejtélyesen
4461 XVI | Az isten nevére; az élő istenére!~– Azt tudom. Nem az ördög
4462 VIII | ráküldve. Rég időkben egy istenfélő pár ikerfiainak istenhezi
4463 VIII | istenfélő pár ikerfiainak istenhezi hűségeért a legnagyobb jutalmat
4464 XIII | vettem le azt a hintórul. Az isteni gondviselés rendelte, hogy
4465 XVII | szólott~A dühöngő némber istenkáromló szavai alatt senki sem vevé
4466 VIII | szoba közepén. Mintha az istennyila ütött volna közéjük! A vén
4467 XVIII| is ott lesz; gondolj az istenre, és ne csüggedj!~Hétfalusy
4468 II | hogy ellenünk ~ Szent Istenünk ~Felemeld ostorodat. –~Oly
4469 XVI | kezével Zudárnéra mutatva. Nem iszonyodott senkitől annyira, mint őtőle.~
4470 V | után, hogy megcsókolja.~Iszonyodva kapta az vissza kezét. Látszék
4471 VI | összekínozva, gyötörve. Nincs iszonyúbb, mint egy megkínzott állat,
4472 I | nem tud meghalni. Ha egy ital hideg vizet adtak volna
4473 X | a kutakba, a csapszékek italaiba; úgy akarják elveszteni
4474 XIII | sorba kóstolom a kendtek italát mind, és nem lesz tőle semmi
4475 XVII | a földben, az ételben, italban, amit isten adott, a nappali
4476 XIII | nehezemre esik is, mert nem élek italfélével; de a nagyságod úri famíliáját,
4477 III | vettetett, jövendőt mondatott, italokat főzetett, miktől a férjek
4478 XIII | különben nem szokott szeszes italokkal élni, bizonyosan valaki
4479 XVI | megmérgezik ételünket, italunkat, hogy eltemessék gyalázatos
4480 XIII | láda méreggel, hogy azt itassa meg velünk. Kezemben volt
4481 IX | termeni számunkra; hogy vérrel itatjuk hímes pázsitodat, s halottaink
4482 VI | akar.~– Függesszétek fel ítéleteiteket, jó barátim! – szólt a rektor
4483 VII | belőle.~– Ne siessen ön ítéletével.~– Dehogy sietek; négy évig
4484 VIII | földet, ki mentené meg az ítélettől mindazokat, akik élnek?
4485 XVIII| óra múlva mind a ketten ítélőszéke előtt álljunk. Igérd meg
4486 XV | méltó okoknál fogva, halálra ítélte a haditörvényszék. Én ez
4487 II | fiatal gyermeket halálra ítéltek. – Én istenem, még szakáll
4488 VII | ellenségemen. Hogy bitófára ítéltem ellenségem fiát, mert szomjaztam
4489 XVI | addig, amíg el nem lesz ítélve.~A két főnöknek sikerült
4490 I | a kút mellé, s szüntelen itta a vizet. Végre úgy elerőtlenedett,
4491 XI | a hordóban.~Hanem azért itták, ami a hordóban volt, mintha
4492 IV | IV. Isten látogatásai~Sötét
4493 XVI | Hétfalusy család utolsó ivadéka oda fog illeni az utálat
4494 VII | most őt, a család utolsó ivadékát, a sors úgy veti elém, mint
4495 XVI | hogy vesszen el tőle minden ivadékával együtt.~A népség növekedő
4496 X | fiak az apáktól ivadékról ivadékra, akkor építenének igazi
4497 X | vennék át fiak az apáktól ivadékról ivadékra, akkor építenének
4498 VIII | a tűzhely mellé – szólt Ivánhoz fordulva, s lekeríté nyakából
4499 XVI | szemekkel fordult vissza Ivánra, s átkarolva annak lábszárait,
4500 XVI | kérdezé gyámoltalan arccal Ivántól.~– Nem, öreg, nem.~– Meg
4501 VIII | újra elkezdtem a keserves ivást. A gonosz emlék még jobban
4502 XVI | hintenek a szegény ember ivókútjába, hogy vesszen el tőle minden
4503 XIII | sem vette észre, hogy az ivóterem lassanként meggyűlt hallgatag,
4504 IX | minden emberbe, sőt a kutak ivóvizébe is fogja hintetni, hogyha
4505 VI | pedig kutakba, melyekről az ivóvizet hordják. A nemes vármegye
4506 IX | IX. A mirigy~Van egy hatalmas
4507 VII | nagy pecsétes levél; semmi íz sem moccanik meg rajta,
4508 IX | Rektoram: édes az a – izé?~– Asine. Nem mondtam, hogy
4509 II | öleljelek meg…~Az ifjú minden ízében reszketve kelt föl kémhelyéről.
4510 IV | szakadnak el erei; inai, ízei ropognak, velője összeég.
4511 I | őket, hogy el ne felejtsék izenetét.~– Készíttess egy keresztet
4512 IX | ismertetni azt a rejtélyes „izét”, aminek a nevét pedig maga
4513 Elo | s ezért mindent elhisz. Izgatható s kétségbeejtett föllobbanásokra
4514 XIV | kiabálnak, egymást lázítják izgató beszédekkel. A megyeház
4515 XV | nyugalom, mit a legfőbb izgatottság szokott szülni, szállt szívére.~
4516 II | egészen ki volt véve, minden izma vonaglott, reszketett.~A
|