abece-bajai | bajar-borza | borzo-dubor | duhbe-elsze | elszi-faras | farka-folde | foldi-gyujt | gyulh-hidon | hiede-izma | izmai-keres | kerez-kivit | kivol-lazit | lazon-maras | marci-melle | mello-nevez | nevre-on | onagy-rajot | rajon-soksa | sopan-szoke | szoko-testv | tesze-utana | utani-vigyo | vihar-zuzha
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
4517 XV | hamvas kezet, melynek acél izmai nem árulák el a nőt.~– Önöknek
4518 VIII | kezd lépni; nézze, hogy izzad a beteg. Erős kínjai vannak;
4519 VII | szökése.~A tábornok homloka izzadni látszott, kezével végig
4520 XVI | mely a bántalomra fel nem jajdul? Ostorozni a hallgató halottat?~
4521 III | Szegény ember gyermeke, ha úgy jajgatna, a kútba dobnák.~– Szólj;
4522 XVIII| között lábaik előtt; majd jajgató némberek vegyültek a tömeg
4523 XIII | végünk van, végünk, végünk! – jajgatott a bőrharang, s fel s alá
4524 XVI | hallgató halottat?~A főúr egy jajkiáltással meg nem alázta magát.~Azt
4525 IV | szólani! Egyetlen fájdalmas jajszót, mely az egekbe hasson.
4526 X | oly szorgalmasak, sem oly jámborok nem voltak, mint ő és barátai,
4527 Elo | A tél vége derült volt. Januárban az ibolya nyílt, a hó elolvadt,
4528 V | A halottas háznál nagy járás-kelés volt; szemfedőt, koporsót
4529 VIII | vékony aranyzsinórral; járása, magatartása tanúsítja,
4530 VII | való gyönge ételeket, hadd járassa oda bizalmas háziorvosát!
4531 XII | Péter tudta benne jól a járást. Értette, hol áll a legjobb
4532 X | kalapja mellé.~– Te az éjjel járd el sorba a pásztorokat,
4533 VIII | a némber –, én csak nem járhatok valamennyi elment legényem
4534 VII | kötekedéssel igen rosszul járhatott volna nála az ember, a hízelkedéssel
4535 VIII | osztályait külön küldötteink járják be, akik szüntelen egynemű
4536 XI | egy emberre, mindig ketten járjanak követeid, hogy egyik a másikra
4537 VI | táborával bejőni, nehogy úgy járjon, mint Senakérib király,
4538 IX | Iskolába nem volt szabad járnunk, vakációt kaptunk bizonytalan
4539 Elo | levelei lelankadtak. A künn járók fullasztó köhögésről kezdtek
4540 XII | jönne-menne, s a konyhában járók-kelők suttognának.~Egyszer kocogtatást
4541 VII | akik e természet elleni járom alatt nyögnek. Csak vegye
4542 I | egész éjeken át sikoltozva járt-kelt a faluban, a kutyák kibújtak
4543 IX | legnagyobb vész idején sorba járta a házakat; fehér haja, piros
4544 XII | utána puskával, de nem volt jártányi ereje, a puskát hiába emelgette,
4545 VII | megkötve egy szál pamuttal és jártatni a kezeit, mint valami igen
4546 X | határaival történt változásokhoz járult a térképben a nagyobb és
4547 XIII | minőségben szüntelen házról házra járván, a bírólakból a piacra,
4548 XIV | rendkívüli, hírből sem ismert járvány miatt minő izgatott hangulat
4549 II | egy előre megjövendölhető járványról hallott, ezt hitte el. Gyanúja
4550 XVI | nevezték akkor az ismeretlen járványt) féltében nem engedte őket
4551 XVIII| Munkára, barátom! A gonosz játék kezdődik! Ha fél órát nyerünk,
4552 X | ügyesebbek voltak testgyakorló játékokban, nagyobb indulattal és több
4553 VII | visszaadja. Gyermekek még, hadd játsszanak.~Társaságokban igen vidám,
4554 VI | fogdostak, vagy pitykövekkel játszottak a kis múzsák, vagy ha igen
4555 IX | már akkor a falu bölcse, java mind együtt ült, és tanácskozott
4556 III | eset volt nála, hogy a vén javasasszonynál megfordult.~Ott ő magának
4557 VI | tudjátok, hogy én mindig javatokat akartam, de lássátok, ez
4558 XIII | famíliáját, akinek én annyi javával éltem, nem engedem holmi
4559 X | rendelt épületet sohasem javíttatá ki; hanem elnézte, hogy
4560 I | fenn, miken az elvadult jázminsövény túlnőtt, kihullatva az útra
4561 XVI | Mikor vetésedet elverte a jég, én adtam gabonát, amin
4562 X | leült megpihenni a nagy jegenyefa alá az út mentében az ismerős
4563 XI | az egy testvériségért a jeges tengertől a meleg tengerig.~
4564 I | a köznép, hogy valahol a jégeső el fogja verni a határt.
4565 III | a szél, úgy csapkodta a jéggel elegy záport az ablakokhoz.~
4566 X | keresztnél, ami Hétfalu tornyos jegye mellé volt feltéve, s ilyenkor
4567 VI | lehetetlen. Láthattátok az égi jegyekből, minő nagy változásoknak
4568 VIII | darab egy piros E betűvel jegyezve.~– Emlékül tartogatom ezeket
4569 XI | lőcsei kalendárium vásári jegyzékét) átnyújtá a derék bajtársnak,
4570 XI | tervét is a korán kezdett jeladás semmisítette meg; ha egy
4571 XVIII| földben akadt meg.~E véletlent jeladásnak vette az egész kis csapat,
4572 Elo | következést, melyekben hasonló jelek mutatták magukat hasonló
4573 Elo | jövőt, s élni aszerint a jelenben, s hogy el ne felejtsék,
4574 XI | akart. Átérté e nehány sötét jelenetből, hogy itt valami gonosz
4575 II | Tán a buzgó hívő előtt jelenhet meg ily kép, midőn lelkét
4576 XIII | pincébe mind a két esküdt jelenlétében, s hozott mindegyik hordóból
4577 XIII | nagy baj kerekedhet, s a jelenlevőknek tanúságot kell vallani.
4578 XI | És egykor újra meg fog jelenni, ugye?~Mária szótlan kézszorítással
4579 X | többek, apró pontocskákkal jelentéktelen falvakká látszottak degradálva,
4580 X | tanulókorában; nem tudja, mit jelentenek a betűk.~Iskolai szünhetek
4581 XIV | rejteni. És azután éppen ő jelentett fel. Most az a pokoli terve
4582 VIII | Vértessy tábornoknál jelentkezik az ismeretlen.~Mondják,
4583 VII | váltogatni.~Számos nagy jelentőségű szolgálatáért a megye kinevezi
4584 IX | századokig nem adja megint élete jelét. Tűr, mint minden jó édesanya,
4585 VIII | egy kegyes misszionárius jellegét viselte magán.~Valóban egy
4586 VIII | Vannak ismét dacos, kérkedő jellemek, akik pompáznak azzal, ami
4587 VIII | legyen ez irgalom az ön vas jellemén rozsda, mutassa fel ezt
4588 XV | az Csihos mester volt, jellemére nézve becsületes szabó.~–
4589 VIII | elébbi alakját; mihez ama jellemzetes, hideg, mozdulatlan szeglet
4590 XI | a lengyel nőket annyira jellemzi, nyomrul nyomra keresé az
4591 XI | visszatekintő előtt nem jelölé más a vész helyét, mint
4592 XI | éppen a középtávolságot jelölte a székváros és Hétfalu között.~
4593 XI | felejtsd el, hogy kiáltványunk jelszava: bátorság és egyetértés.
4594 X | bocsátott.~– Iván, a régen várt jelszó ki van mondva.~– Hogyan? –
4595 X | Maga a vármegye adta a jelszót. Amiről a nép még kétségben
4596 XI | Ki adta nektek erre a jelt?~– Az ég és a föld – felelt
4597 X | metropolisok és csillagos várak jelvényeit viselte.~E térkép előtt
4598 XI | hír, csak egy kiáltás, és Jerikó falai ott is leomlanak,
4599 III | belül.~– Jer leányom, fiam, jertek! – nyögé az öreg Benjámin,
4600 XVI | állókra:~– Segítsetek! A Jézus szerelméért! Emberek, ne
4601 VI | tanúsítja.~Egyébiránt szíves jóakaratába ajánlom magamat, kedves
4602 X | szíve jó; hogy ha tudósaik, jóakaróik ahelyett, hogy értetlen,
4603 X | legjobbakat, akik legtöbbet tettek jobbágyaikért, sújtotta a legkegyetlenebbül.
4604 VI | találnak jutni a kegyelmed jobbágyainak, rossz következhetik belőle.
4605 VI | földesuraik becsülésére intetik a jobbágyokat. Most már késő. Ezzel csak
4606 VI | emblémákkal. Az ablakok jobbára kitördelve, s tört helyeiken
4607 XVI | bal kezére csavargatva, s jobbjába görcsösen szorítva a kés
4608 XVIII| udvarra, kivont karddal jobbjaikban.~Olyan váratlanul jöttek,
4609 XII | Hasztalan, hasztalan, sem jobbra, sem balra, sem fölfelé
4610 XVI | ellenség. Nyiss ajtót, és jöjj elő!~A népség csendesen
4611 II | kegyelmet, mint nézték, hogy nem jön-e az a fehér zászló! Óh, mint
4612 VII | leeresztett pántlikafarkú hajjal, jön-megy a szobában, mintha valami
4613 XII | falakon szokottnál több ember jönne-menne, s a konyhában járók-kelők
4614 V | mindenes, s ezzel megfogta a jöttment kezét, s kifelé fordítá.~
4615 VIII | mint akármi más. Sőt, annál jövedelmesebb, minthogy olyan kevés ember
4616 VI | vádban, előbb-utóbb napfényre jövend, s akkor az isten keze sem
4617 I | mellett, mert nemegyszer jövendölte meg egyiknek vagy másiknak
4618 VIII | felelhet, ki a meg nem történt jövendőket tudja. Mi pedig homály által
4619 IV | Rémült, ijedt arcokkal jövének egyenként, lepedőkbe, ágyruhákba
4620 V | többi között. Odafutott a jövevényhez, feltette rá két első lábát,
4621 V | darab kenyeret a szótlan jövevénynek, s azzal útba igazítá.~–
4622 VI | őrszem fogja megvizsgálni a jövő-menőket; ez azért lesz, hogy egyik
4623 V | ide, ahol útjában lesz a jövő-menőknek.~A jövevény nem mozdult,
4624 X | állítva, s útlevelet kérnek a jövő-menőtől, akkoriban nagyon szokatlan
4625 I | múltakat elfelejti, megtudja a jövőket, míg saját életéről nem
4626 Elo | tanuljanak látni múltat és jövőt, s élni aszerint a jelenben,
4627 VI | foghatva föl, hogy mely jognál fogva bitorolja ez idegen
4628 IX | szép aranybélű dinnyét, s jóízűn evé meg; lám, őneki nem
4629 V | ilyenkor nyitva van; hadd jőjön be a nép a halottat bámulni,
4630 X | amelyek szinte nem olyan jók, mint Horácéi.~Ma is elolvasta
4631 Elo | tavak fenékig kiszikkadtak.~Jókai~
4632 II | mintha nem is öröm, nem is jókedv volna az, mi benne festve
4633 XVI | Vigyorgott most is, és jókedve akart lenni. De beszélni
4634 IX | ki rajtok, olyankor oly jólesett összetenni kezeimet, és
4635 XVIII| csöndes ember vagy most. Jóllaktál valahára földdel, olyan
4636 XVIII| lányának. Méltán is.~Egy jóltevő szélhűdés küldé őt haza
4637 VIII | adhatok hálaul önnek, lelki jóltevőm, isten után újjáteremtőm?
4638 XVII | másikban a halál. Ki hova jónak látja, vesse szavazócserepét.
4639 II | azok is végtelen távolból jőnének, tompán, enyészetesen…~A
4640 XVIII| őket, s nem tanítá semmi jóra; az ott halt meg fél óra
4641 X | degradálva, míg valamennyi jóravaló falu a Kárpátok alatt tornyos
4642 VIII | mint az ég. Ártatlanság és jóság világol bennök; finom ajka
4643 IX | nagy toronykulcsot.~A vén jósasszony felemelé száraz ujját, s
4644 IX | orrára esett, amiért Slipik Jóskát jól megvágta hatig, pedig
4645 I | leggyakrabban százértelmű jóslatokat, miket ahány ember, annyifelé
4646 XVIII| halálkaszája lenni.~Ott Kamienszka jószágai közelében bérlett egy kis
4647 X | Hétfalusy elfoglalta volna jószágaikat; de nem lehet a szavain
4648 XVIII| vidéken.~Elutazott neje jószágaira, a kis Elizkével együtt,
4649 VIII | válaszolt:~– Elment maga jószántából, megutálta a szép mesterséget.~–
4650 XII | tűztől elvakult szemeire jótékonyan hatott e félhomály, mit
4651 IV | szíve földébe vannak nőve. Jótét volna ugyan rá nézve a halál.
4652 XIII | gyógyszer nem enni való.~Egy-két józanabb paraszt helyeslőleg morgott
4653 XI | idő, a hűs hajnali szél józanító lehelete szemközt fútta
4654 VI | alapítanak, a papokkal előre józanságra, istenben bizalomra, földesuraik
4655 VII | hol a kapuajtóban fiatal juhásznak öltözve várt reá kedvese.
4656 XVI | meghalni szótlanul, mint egy Julius Caesar, midőn a közügyek
4657 X | elfoglaltak; midőn jókedvű jurátusok estenként tízével összefogózva
4658 VI | papot egyszer megpálcázta, jus gladiit gyakorlott, noha
4659 X | kabátú alumnistát, ki sovány jusculumát vitte haza köpenye alatt,
4660 XVIII| a másikat nekem, élve ne jussak kezükbe.~Azonban az ablak
4661 XVI | le gazdáitokat; magatok jussatok aztán hóhérkézre. Így lesz
4662 VIII | osztogatja az ég? Hátha jutalmul volt ez ráküldve. Rég időkben
4663 XVIII| vívók a kastély ajtajáig juthassanak, s azt maguk után bezárhassák,
4664 II | kerítés is magas volt, hogy juthasson azon keresztül? A hágcsót
4665 III | Ha valaha festőnek eszébe jutna négyéves gyermek arcával
4666 IV | álmából fölriadó, s bűnei jutnak eszébe, s azoknak büntetése –
4667 VI | mindnyájan.~– Engedjetek szóhoz jutnom, felebarátim – szólt a kegyes
4668 XV | csomója kezembe jutott. Úgy jutottam hozzá, hogy szinte a nyakamra
4669 X | legnagyobb férfiúi délcegség juttatá, és akinek sorsából az ő
4670 X | melyek azon leverő tudomást juttaták számunkra, miszerint a magyarnak
4671 VIII | származik, mely neki azon éveit juttatja eszébe, amidőn megholt leánya
4672 VI | szét a padlásablakból, nem jutva egyhirtelen eszébe, hogy
4673 X | mértékletes osztályrésze jutván.~Ezek a legelső keserű benyomások
4674 XVI | szívébe kést ütök!~A gyülevész kába zúgása hangzott fel ez ádáz
4675 X | sovány árpakenyér, a foltos kabát, mind ezen keserű fajneheztelés
4676 VIII | ezúttal divatos fekete kabátba öltözve, finom kecskebőr
4677 IX | szeszgyárt bérlette, s legjobb kabátban járt; ez volt a mester kegyence.
4678 X | húzódni kényszeríték a kopott kabátú alumnistát, ki sovány jusculumát
4679 XVII | reggel óta érzett valami kábító zsibbadást tagjaiban; néha
4680 VIII | borban, gyönyörben hiszik a kábulást feltalálhatni. Vannak ismét
4681 IV | mintegy föleszmélve bűvös kábulatból, melynek hatása alatt szenvedett.~–
4682 VIII | meg füleimet, mely örökös kábultságban tartott. Nem értettem a
4683 VII | el ne akadjon, s nagyokat kacag fölötte, ha ügyetlenül hordozta
4684 XII | kacagsz, én is kacagok; kacagjunk ketten”.~Félig a nyíláson
4685 XVI | a hideg nedvtől, mintha kacagna örömében, hogy ők ketten
4686 XII | rá: „Ha te kacagsz, én is kacagok; kacagjunk ketten”.~Félig
4687 XII | visszanevetett rá: „Ha te kacagsz, én is kacagok; kacagjunk
4688 VIII | közé.~– Képzelhetik, hogy kacagtam szegény fiún, ahogy megismerém.
4689 XII | felelt vissza az udvarról, kacaj és káromkodás s fenyegető
4690 XV | tábornok elé, végigsodorintja kacskaringós bajszát, s olyakat csap
4691 VIII | mert a tapogatott, fehér kacsók egyike úgy megszorítá vastag,
4692 III | Elsápadva állt mellette a fiatal Káin, ijedten, elmerülve nézte,
4693 VI | bakterek alunni mentek, s a kakas hajnalra kezdett kukorítani,
4694 VI | tajtékpipával; néhol falhoz vágott kalamáris pecsétmaradványi s iszonyú
4695 III | asszonyt sok csapás érte. Lázas kalandok közt leélt fiatalság után
4696 XIII | panaszló hangon mulatságos kalandokat, amik rendesen az ő rovására
4697 VIII | tőle a láng, a vén egy nagy kalánnal fölözte. Azonközben beszélgettek. „
4698 XI | tolta el magától a piszkos kalapban nyújtott ronda italt.~–
4699 XIII | uram – szólt a bőrharang, kalapját, pálcáját letéve az ajtóban. –
4700 XIII | meghunyászkodva állt a bíró előtt, s kalapjával olyanforma legyintéseket
4701 XV | lehetett egyebet látni, mint a kalapokat. Itt-amott ugyan kaszák
4702 XI | engedelmeskedve emeltek előtte kalapot, utat engedve az ajtónyílásig.~
4703 XI | szépen összehajtogatva bedugá kalapzsinórja mellé.~– Majd szépen elolvasom
4704 XI | voltak (valami régi lőcsei kalendárium vásári jegyzékét) átnyújtá
4705 XVIII| nevelve a nép, hogy mikor kalitját kitörte, saját gazdáit tépje
4706 II | másfél ölnyi magasról.~Mint a kalitkájából menekülő párduc, mászott
4707 XIII | küldjék, inkább csukassa a kalodába, oda a Hamza mellé. Elismeri,
4708 XIV | őrmester tenyere hegyét a kalpag ernyőjeig, és újra könyörög:~–
4709 XV | hátának, maga levette a kalpagját, lesimította a bajuszát,
4710 VI | fölséges nevelés még felnőtt kamasz korukban is.~Ki a faluban
4711 VII | legkényesebb, makrancos kamaszokat, kiket minden iskolából
4712 IX | mindenikünk nyakába darabka kámfort akasztott, amiről meg voltunk
4713 XV | írt nagy sebesen, intve Kamienszkának, hogy folytassa.~– Tábornok
4714 XV | ifjú csak most tekintett Kamienszkára, s úgy tetszék neki, mintha
4715 IX | tisztelendő úr ad kölcsön egy kanalat), ha az nem használ, egy
4716 III | az erdőben, hol makkoló kanászok találtak reá, s azóta szüntelen
4717 V | káplárt, ki nekiesett a kandallónak, s azt bedönté dühös zökkenésével.~–
4718 XII | véres szemű tűzi szörnyek kandikáltak le a padmalyról, kék füstöt
4719 I | labodafűvel, közepén görbe, kankalikos kútágas; két kicsiny ablakában
4720 XI | hanem leszállt, s lova kantárát karjára akasztva, úgy vezette
4721 XVIII| csaknem elbukott, ha Imre kantárjába nem fogózik.~Imre megismerte
4722 XI | feszítve kelle tartania a kantárszárát, hogy lova ne botorkázzon
4723 VI | alját, hogy kifuthasson.~A kántort a hideg kezdte rázni.~–
4724 XIV | tán, hogy ezek a jámbor kapa-kaszaforgató emberek, ezek a gyaluval,
4725 XVI | kényszeríti a ház őrebét, hogy kaparjon a fal mellett sírokat, mely
4726 XII | alatt, mintha valaki a falat kaparná?~– Az eb fészkelődik, az
4727 Elo | házi ebek mély gödröket kaparnak az udvaron, s naplemente
4728 VI | szűkölve ordított, s félve kaparta a kapu alját, hogy kifuthasson.~
4729 XVII | Bodza Tamás tántorogva kapaszkodék a mellette álló Hanák karjába.
4730 III | indái gyümölccsel rakodtan kapaszkodnak fel a háztetőig. Most elvadulva
4731 II | mialatt Mekipiros vigyorogva kapaszkodott az örvébe; orra alatt vérrel
4732 XII | paraszt sokáig bírt szikrát kapatni a nedves taplóval, Zudárné
4733 X | tartott, aki nem ásóval, kapával keresi a kenyerét, ha már
4734 XII | bőrtokot vett elő, melyet kapcsainál fogva kétfelé lehetett nyitni.~
4735 XII | kétfelé lehetett nyitni.~A kapcsokat egész nyugalommal fejté
4736 VIII | világban, semmi által sem kapcsolva egymáshoz, mint egy rettentő
4737 VIII | tallért vetett a lábaihoz.~– Kapd fel, kutya. Fáradságodért.
4738 XIII | ahová híven bemondá: hol kaphatni szegődő cselédet, kinek
4739 IV | ágyruhákba burkolva, ki mit kaphatott magára hirtelen, mint kísértetek,
4740 VIII | szeretője miatt rálőtt a kapitányára, s emiatt szökni kellett
4741 VII | Lengyelországban összeveszett kapitányával, és rajtament, s pisztollyal
4742 V | van az a pisztoly, mellyel kapitányomat meglőttem, nekem is elég
4743 II | viszik, kaszára, vasvillára kapjon, őt kiszabadítsa, vállára
4744 XVI | vállai közül. A két kéz még kapkodott a levegőben, mintha vissza
4745 V | erejével taszítá el magától a káplárt, ki nekiesett a kandallónak,
4746 IX | el nem hagyja a beteget. Kapni pedig ezt Kassán a patikában;
4747 VI | a dolgot; aludt, mint a káposztakő.~A kántor elhagyatva érzé
4748 X | geneológiákkal, olcsó nagyravágyással kápráztatják szemeit, akarnák őt vezetni
4749 VI | bámulj. Mondd, hogy tőlem kaptad, majd elhiszik; nálam szakajtóval
4750 XII | rőzsekötegek egyszerre pattogva kaptak lángra, az ablakokat is
4751 VI | konkolyosából és csermelésiből kaptál, az tette kékké.)~– S aztán
4752 VII | a faluvégi házhoz, hol a kapuajtóban fiatal juhásznak öltözve
4753 XVI | szólítanom, s odajönnek a kapualjához, kiveszik a kezemből.~–
4754 XVI | fognak rád lőni. Húzódjatok a kapubálvány mögé. Majd én bemegyek egyedül
4755 VI | utcaajtó még mindig ott állt a kapubálványokkal egyben, s Mihály úr azt
4756 XVIII| váratlanul jöttek, hogy csak a kapuban ácsorgó némberek sikoltozása
4757 XI | Az örök városból, a Kreml kapui alól – felelt Mária szinte
4758 XVII | utat nyisson magának a kapuig.~A lázadók akkor tértek
4759 IX | vacatió”-t, s megdöngetvén a kapukat, fellármáztak minden kutyát,
4760 XI | le, s azzal sarkantyúba kapva paripáját, egy perc alatt
4761 XVI | mik ez órában utálatos kardalt dúdoltak szerte az ilyen
4762 IX | bizodalmam volt ahhoz a kardhoz, mint az angoloknak minden
4763 XV | Az ifjú rettenve kapott kardjához.~– Hallgassa ön végig nyugodtan,
4764 XIV | büszke önérzettel csapott kardjára.~E pillanatban sietve lépett
4765 Elo | égen, mintha egyenes égő kardok kerülgetnék egymást odafenn.
4766 VII | édes. Van nekem egy régi kardom a francia háborúból; nem
4767 XV | szinte egy paripámmal és egy kardommal; félreismerném önt, ha kételkedném
4768 XVII | végére, mely mellett fényes, kardos urak ültek, és olvasták
4769 V | ravatal mellett nagy ezüst kargyertyatartókban négy szál viaszgyertya égett,
4770 III | szedte ki abból, nehogy egy kárhozatos percben önagyát szakítsa
4771 III | hosszú életre, s egy örök kárhozatra elég.~– Úgy annak a véteknek
4772 IV | bűnös, mikor eszmélni kezd, kárhozott, mikor meghal.~A gyermek
4773 XV | ellátják. Bajusza hetvenhét karikába volt sodorva szépen, s azonkívül
4774 XVII | merev szemei körül ónszínű karikák, arcai beesve, ajkai elsárgulva,
4775 XI | suhanc telemeríté kalapja karimáját, s odalépett Máriához:~–
4776 II | szűrbe bújva, fejében széles karimás kalappal.~A kutya a konyhaajtóig
4777 XI | két hordó közé egy szék karjához ősz szakállos zsidó volt
4778 V | hideg, reszketeg kezeket karjaihoz nyúlni érzé, kiesett mindkét
4779 X | pipaszár karokkal? Nézd az én karjaimat. Nézd! – szólt Iván, felgyűrve
4780 II | természetű némber, izmos karjainak, domború keblének, piros,
4781 XVI | azután sovány, elszáradt karjainál fogva kifeszíték őt a palota
4782 VII | hadfi egészen elfeledkezék a karjaira bízott tekercsről, s gyöngéd
4783 VII | gombolyagot, levette férje karjairól a tekercset, s azután mellé
4784 XVI | húzta őt fölfelé, kurta karjaival oly könnyeden szedve fel
4785 X | szólt Iván, felgyűrve húsos karjáról az ingszárt. – Egy kezemmel
4786 XIV | felelt a nő, és másik karjával odavonta férje fejét, hogy
4787 XV | bőrkötény mellett feledett kármentő bizonyságot tenne róla,
4788 VI | hétfőn reggel a képe meg volt karmolva, vagy a feje beütve, azt
4789 XVI | folytatá a némber, pokoli kárörömmel arcán –, hogy jutott a hóhér
4790 XVIII| hátrább húzódni és távulról káromkodni. E rövid időköz elég volt
4791 VI | tévedt, összezúzott, ordítva, káromkodva felfeküdt a padlásra, pipára
4792 VI | szavai.~A körülállók dühös káromlása.~S egy-egy kétségbeesett
4793 VII | attul tartok, hogy elszakad karomon ez a fonál, ha ilyen meséket
4794 X | valamennyi jóravaló falu a Kárpátok alatt tornyos metropolisok
4795 XI | gondolt.~Eközben ama sötét kárpit mindjobban bevonta az eget,
4796 VII | meséket szoktak mondani, azzal kárpótoltak.~– Szívesen.~– Tehát: „Hol
4797 VIII | csodákat okoz.~Széphalmi a karszék mélyébe vonta magát, és
4798 VIII | ismeretlen, leülve az előre tolt karszékbe, míg a vén bakó levett föveggel
4799 VIII | kézen fogva e jó urat a karszékhez, ültesd le; a te kezeid
4800 VIII | összetett kezét odatevé annak kartámjára.~– Mik vagyunk mi? Erőtlen
4801 III | megfordult.~Ott ő magának kártyát vettetett, jövendőt mondatott,
4802 X | várakat népük számára; a többi kártyavár, légvár, délibáb országa.~
4803 I | ónszegélyes üveg, fonott kaskéményéről lekopott a csapóföld, s
4804 IX | beteget. Kapni pedig ezt Kassán a patikában; aki nem szerez
4805 II | s azzal nekirontson apja kastélyának, ki a fiút teljes életében
4806 X | hercege, főura lett, és kastélyokat bírt, és nagy címeket viselt;
4807 XI | közé.~Egy-egy csoport férfi kaszáinak egyenesre ütésével foglalkozott;
4808 XVII | Utána! – kiálta Hanák, kaszáját ragadva.~– Utána! – ordíta
4809 XV | kalapokat. Itt-amott ugyan kaszák és vasvillák is álltak ugyan
4810 II | gyomoktól; másutt le van kaszálva a felgyomosodott zöld búzavetés.
4811 XI | mögött –, hogy illenék a kaszám hegyébe.~– Csitt – szólt
4812 II | a fiút akasztani viszik, kaszára, vasvillára kapjon, őt kiszabadítsa,
4813 XIV | neje; a kerten keresztül a kaszárnyából át lehetett odajutni.~Míg
4814 XI | ágyúkat, meg elfoglalni a kaszárnyát?~– Még többet is, hogyha
4815 XII | dühödt csoportok, fáklyával, kaszával; közöttük ő szertezilált
4816 Elo | körökben, a szalonok és kaszinók gyűlhelyein rejtett, titkolt
4817 Elo | világesemények minden nagyobbszerű katasztrófjait meg szokta előre jóslani
4818 VI | arasszal egy nagy darab katekizmust meg valamiféle Hübnert,
4819 XIV | már vége van, tábornok úr; katonadolog volt. Három nap múlva meghalok.
4820 VIII | azon szükségről, mely a katonaéletben a fegyelem szigorú kezelését
4821 VII | azután olyan közel volt a katonához, hogy az a fülébe súghatott,
4822 VII | azt is eredményezte, hogy katonái iparkodtak békében élni
4823 VII | tűzveszély idején kirukkoltatja katonáit, s saját maga mász legelöl
4824 VII | mint őfelségének mindenik katonája, az ezred orvosa elégséges
4825 XVI | szólt Iván, egy rozsdás katonapisztolyt dugva mellénye alá.~Zudárné
4826 VII | Hétfalusynak azt a fiát, akit katonaságra adott?~– Ismertem. Heves
4827 VIII | illedelmesen az úrnőt; kezében kis katonasipka van, vékony aranyzsinórral;
4828 XIV | forrongók egyik főnöke hajdan katonatársam volt; onnan elbocsátották.
4829 VIII | inasa voltam, később együtt katonává lettünk; engem azután elbocsátottak,
4830 XVII | mennyire tévedésben van e katulya tartalma felől.~Csak Széphalmi
4831 XIV | legmíveletlenebb salakja fel van kavarodva, s csak egy jelszóra vár,
4832 VII | betölték a nap minden óráját; a kávéházak pipázótermei s az utcai
4833 VIII | ülök az első vendéglőkben, kávéházakban; ki mondja rólam, hogy mi
4834 IX | Először be kell venni egy kávéskanállal (a tisztelendő úr ad kölcsön
4835 VII | mint a halál.~– Sok nyers kávét és krétát evett bizonyosan.~–
4836 XVI | kastélyból, egy csapatot a kazalok mögé rejte el, másikkal
4837 XV | bőrkötény alatt dobogó hő kebelre, hogy ő lesz az.~Kamienszka
4838 IV | tébolyodik. Már sírni sem tud; keble mint piheg; nem volna jó
4839 VIII | minden kínjait látszott keblében viselni:~– Ha most valaki
4840 IX | pázsitodat, s halottaink elássuk kebledbe? Tetszik-e az neked, hogy
4841 XVIII| csatában. Bizalom, atyám, kebleden van fiad, egy óra múlva
4842 II | izmos karjainak, domború keblének, piros, sugárzó arcának
4843 VIII | fekete kabátba öltözve, finom kecskebőr cipőkkel lábain; hátrafésült,
4844 X | eredetű városok, Debrecen, Kecskemét, Nagykőrös és többek, apró
4845 X | dallamai tele költészettel, kedélye romlatlan, szíve jó; hogy
4846 VII | mert az a te tiszta, szép kedélyedet nagyon feldúlná, arra a
4847 VIII | hideg, hozzájárulhatlan kedélyek, zárkózott szívek, mikhez
4848 X | természetűek voltak, hogy kedélyét kiengesztelődésre bírhatták
4849 XI | magával ragadta a szelíd kedélyű, nyugodt nőt, hogy az a
4850 VII | családra. A kisleány, atyjának kedvence, egyszer minden nyom nélkül
4851 VIII | az apa, hogy leánya régi kedveséhez menjen nőül, de ekkor már
4852 VIII | arcába.~– Azt majd megmondom, kedvesem. Elébb adjon egy pohár vizet;
4853 VII | asszonyka elneveté magát, olyan kedvesen tudott nevetni. Mintha az
4854 VIII | s feléje sem jött váró kedvesének. Egyszer azután a hölgy
4855 VII | fenyegette Eliz egykori kedvesét, én teneked soha meg nem
4856 VIII | megkóstolá azt leánykája, hogy kedvet szerezzen neki hozzá. Látszik,
4857 VII | a fegyelem szabályaiban kedvezést nem tanúsított, mindent
4858 VIII | engem. Pedig a kórállapot kedvező szakba kezd lépni; nézze,
4859 IX | kapnak doktor Sarkantyús kegyelméből, aki, ha be nem akarják
4860 VI | levélből.)~Sürgetve tudósítom kegyelmedet, hogy az ellenséges seregek
4861 VI | kevésíteni. Evégett küldök kegyelmednek ezen levelem biztos vivőjétől
4862 III | nagyságos asszony, az isten kegyelmét nem adják pénzért.~– És
4863 XVI | mondta senki.~– De hallják kegyelmetek, ugye, a nagyságos urat
4864 XIV | felfelé emelve. – Isten kegyelmez, isten büntet – tetszése
4865 VII | tulajdon fia volna, sem kegyelmezne meg neki, aki vétett; mert
4866 XIV | angyalának – rebegé a tábornok.~– Kegyelmeztél-e te annak, aki tehozzád könyörgött?~
4867 IX | kabátban járt; ez volt a mester kegyence. A fiú eldugta hirtelen
4868 VI | szólt a rektor tettetett kegyességgel. – Látjátok, az isten keze
4869 II | tőle, mert nem állhatta a kegyességit tovább; ebéd előtt fél óráig
4870 VIII | templomajtóban alamizsnát osztó kegyest, azon bűneért, mit az lelkében
4871 VI | mindegyik örült, felbőszített kegyetlenségének hűtő tárgyára akadhatni.
4872 VI | mindeneket megvallasz; ellenben kegyetlenül fogunk büntetni, amint megérdemled,
4873 XV | mond ön? – kiálta Vértessy kéjtől remegve; pedig hiszen tudta
4874 V | képe csupa csont, ajkai kékek és csüggedtek.~Bejött az
4875 VI | csermelésiből kaptál, az tette kékké.)~– S aztán majd szétvetett,
4876 VI | leszakít az ember, rögtön kékre, zöldre változnak. Ég és
4877 III | volt, mint a halál, és ajka kékült. Széttekinte: nem látta-e
4878 X | lecke idején nem lehetett a kelepeléstől hallani a szót a tanodában;
4879 XI | színű eget, míg átellenben, kelet felől, ugyanolyan napküllők
4880 XIII | érdemben túlmegy fantáziája a kelet-indiai fejedelmekén is, s címei
4881 VIII | ki ez óhaját teljesíté? Keleten egy bölcs király egykor
4882 XI | a viszony, mely közöttük keletkezett, a leggyöngédebbnek volt
4883 VIII | majd mindjárt megtudod; kelj fel!~A legény nem sietett
4884 VII | egész Hétfalusy család? Nem kell-e emlékeznem arra, ha mindent
4885 III | vagyok és rút, a halálnak sem kellek már; az is jobb szereti
4886 XV | Bárki legyen ön, nekem igen kellemes szolgálatot tett, amit én
4887 VII | tulajdonságnak, ami az embert kellemetessé teszi. Itt Vértessy csak
4888 VII | elkövettek, hogy az életet kellemetlenné tegyék rám nézve. Egy unokaöccse
4889 XVIII| magunk, amilyenek nekünk kellenek, kiadjuk a fogoly urakat,
4890 VII | Akkor majd korán fel kell kelni, mert bizonyosan hajnalban
4891 Elo | elhallgatott, a virágok becsukták kelyheiket, a fák levelei lelankadtak.
4892 XI | kell lenni; hátha én csak kém, hátha áruló volnék! Megbízásaidat
4893 XIII | tömték, a bőrharang elbújt a kemence mellé, egyrészt az ütlegektől,
4894 II | az a nehéz lánc, mely a kéményből alálóg… Ki tudja, minő átkos,
4895 XII | szél ijedezve kiabált alá a kéményen: „hu-hu-hu”.~– Táncolnak
4896 IV | villám beütött a kandalló kéményén át a szobába, végigfutott,
4897 II | bezárva, a szoba közepén keményfa asztal, két ágy egymás végiben,
4898 II | és rakta a tüzet, hogy a kéményig lobogott, pokolbeli színt
4899 XVII | irtózatos fenyegetést. Látta a keményszívű főurat kíntól vonaglani
4900 II | ízében reszketve kelt föl kémhelyéről. Minden szót hallott, mi
4901 II | feltűnő volt az a hallgatózó, kémkedő természet, mely kívül dőreséget,
4902 VII | be a konyhaajtón, mintha kémlelni akarná, ha vajon nem harapja-e
4903 VIII | összevont sűrű szemöldei alól kémlelve az ismeretlent. Azután közelebb
4904 VI | a kukoricaföldekbe; neki kendernek, ugarnak, bejárt véghetetlen
4905 XIII | kit? – kérdé tőle.~– Hanem kendet magát! – kiálta Numa Pompilius,
4906 XIII | miből igyék, miből nem? Ugye kendnek is megmondták már, hogy
4907 XVI | a beszédet:~– Itt van e kendőbe kötve nehány húsdarab, oda
4908 XVI | kivonta keblén átkötött kendője alól azt a fényesre köszörült
4909 VII | pórleány-ruhában, fejét virágos kendővel bekötve, egyedül suhan át
4910 VII | neki mondani: félek ám én kendtül.~– Ugyan mér nem ül le,
4911 VIII | ütereket, ír recipéket drága jó kenetekről, boronyakról, szörpönyekről;
4912 II | utána.~S midőn a meggyújtott kéngyertya némi világot derített a
4913 VI | megkötözöttet –, még rám akarja kenni a vétket. Kötelet ide! Az
4914 VI | hogy „Kedves barátom, régi kenyeres társam, be régen nem láttalak,
4915 X | ásóval, kapával keresi a kenyerét, ha már egyszer nem született
4916 VIII | elővettem tejfőző gépemet, kenyérmorzsából és tejből pépet főztem borszesz
4917 X | szilkében, egy szelet barna kenyérrel, és forgatta eszében egy
4918 VII | mikor azon kocsikázott; a kényes betegek sorsa pedig éppen
4919 XI | balesemény, mely az ifjút futni kényszeríté, gyászosan zavarta azt meg;
4920 X | összefogózva a falhoz húzódni kényszeríték a kopott kabátú alumnistát,
4921 X | kell mindennek kiindulni. Kényszeríteni kell őket, hogy ők indítsák
4922 VI | történjék, felelj igazán, kényszerítés nélkül azokra, amiket tőled
4923 VII | csak a nő kétségbeesése kényszerítette rá. Sokszor beszélték, hogy
4924 XIV | erőszakkal támadhatnák meg őt, és kényszeríthetnék, hogy előlük hátráljon.~
4925 XVIII| ásson, arra ugyan nem fogják kényszeríthetni.~Csak Széphalmi fogadott
4926 VII | rettenetes rabszolgaságra kényszerítik. Láncot viselni tréfaság,
4927 IX | hantjaidat összetörjük, és kényszerítjük azokat ételt, italt termeni
4928 VIII | hogy a beszélőt hallgatásra kényszerítse.)~– Ez erősen hat, erősen –
4929 IX | tavaidat kiszárítjuk, s kényszerítünk szomjazni; hogy testedet
4930 VIII | fegyelem szigorú kezelését kényszerűséggé teszi.~– Jól ismerem azt,
4931 XIV | beszédekkel. A megyeház kapuit már kénytelenek voltak előlük bezárni, s
4932 XV | Arra nézve bátor vagyok kényteleníttetni azon szívességre, miszerint
4933 II | az álom hófehér holdsugár képében. Mosolygó arccal, összetett
4934 V | sötétítve egészen, a tükrök és képek sötét fátyollal behúzva,
4935 XVI | eltöltött szorongás eleven képekben támadt újra elé.~Hová lehetett
4936 VII | katona felé fordítva fél képét.~– De nem kiált a fülembe?~
4937 VI | széttörülte a bajuszát, s emberevő képpel nézett szét a padlásablakból,
4938 III | felölelte az élettelen testet, s képtelen erővel vonszolta azt egy
4939 XIII | hogy aki először látja, nem képzel egyebet róla, mint hogy
4940 VI | látott a sötétben semmit, de képzelete annál irtóztatóbb képeket
4941 VIII | nyugalmat fog adni. Az a képzeletem volt, hogy ha nekem egy
4942 II | mint egy kölyökkutyát; képzelheted, milyen szép lehet egy hóhér,
4943 VIII | néztek egymás szeme közé.~– Képzelhetik, hogy kacagtam szegény fiún,
4944 XV | figyelmesen.~Szemlátomást képzelhető volt, hogy egyenesedett
4945 XV | mely hasonló esetekben azt képzeli, hogy a szuronyos nationalgarde
4946 VII | hőstette. Önök, delnők, nem képzelik, mekkora zsarnokságot gyakorolnak
4947 VI | részeg fővel álmodá, s eleven képzelődése oly erősen rajzolá azt emlékébe,
4948 XVII | fantáziával ingerelve a nép képzelődését. – Mint merednek ki szemei!
4949 XIV | hogy nem álmodtam, nem képzeltem ezt a dolgot, hanem rettegek
4950 XII | hallgatózott, és nézett a képzetgazdag sötétségbe.~Neki is úgy
4951 X | hatástalan adta elő a szláv képzőtársulat költeményeit modoros leppegő
4952 X | kimutatva, s mely a **-i képzőtársulatban felolvastatván, közméltánylattal
4953 X | Mégis gyáva vagy, ha azt kérded, hogy fog-e sikerülni.~–
4954 VI | hanem arra felelj, amit kérdek! – rikolta a rektor, türelméből
4955 VIII | korábban is fog írni, mint ön kérdené.~Az öregember kezeit csókolá
4956 XVI | és helybenhagyás hangja, kérdés és felelet. – Mekipiros,
4957 XVII | nagy bűnös, felelj az én kérdésemre igazán. Miért küldték tehozzád
4958 XVI | Széphalmi, itt vagy-e?~E kérdésére nem válaszolt senki.~– Hiába
4959 XV | bizonyságot tenne róla, hogy a kérdéses férfiú azon érdemes polgárok
4960 VII | te tudsz-e? No, hát mit kérdezed másról? Ha írni tudnék,
4961 VII | tudni, amit a tábornok tőle kérdezett, s nagyon rövid utasításokból
4962 VIII | asszony. Maga is mindig mást kérdezget, mint amit kellene. Ahelyett,
4963 VII | is vesszőztette, és nem kérdezgette tőlük, hogy ki fiai. A büntetés
4964 VIII | kellene. Ahelyett, hogy azt kérdezné tőlem, nem vagyok-e éhes,
4965 XVII | Az is bolond, aki ilyent kérdezni tud.~– Tehát mi az, amitől
4966 VI | semmirevaló – ordítá dühösen a kérdező, s felrúgta a megkötözöttet –,
4967 XI | is él – szólt suttogva a kérdezőnek.~– Hogyan? – kérdezé Bodza
4968 IX | porából támadt fajokat.~Kérdezte-e már valaki: óh, én uram,
4969 III | halljam, amit mondasz.~– Minek kérdeztél? Én nem szóltam senkinek.
4970 IX | bízni istenben. Nevetett, ha kérdeztük: igaz-e, miszerint a lég
4971 VII | tisztességes leányt nőül kérek, kockáztatom, miszerint
4972 X | megcsapatta. Ebből nagy per kerekedett; Hétfalusy kétségbe vonta
4973 XIII | hogy ebből még nagy baj kerekedhet, s a jelenlevőknek tanúságot
4974 X | szárnyaival az egész láttér kerekét; mint valami denevérszárnyú
4975 XI | volt már mosódva az utolsó kerékvágás, melyet valami áthaladt,
4976 X | vasból akarja csinálni a kerékvágást; azért Bodza Tamás úrnak
4977 VIII | szokott lenni.~– Kitől e kérelem?~– Ugyanazon főtiszttől,
4978 VIII | Lengyelországból jövök, s kérelmet hozok bizonyos ifjú Hétfalusy
4979 XI | jellemzi, nyomrul nyomra keresé az eltűnt ifjat, s midőn
4980 VIII | visszavonulok; de én embert keresek, uram, embert, szívvel,
4981 XVI | Mert meghallgatá az én kérésemet. ~Könyörgésemre hajtá kegyes
4982 XIV | raboknak hasonló szenvedők kérésére kegyelmet adtak.~Vértessy
4983 VIII | leánykám.~A kis Erzsi valamit keresgélt a falszekrényben, s azt
4984 II | szökni. Másutt akárhol fogják kereshetni, csak az akasztófa alatt
4985 XVI | győződve, hogy azt halálra keresik, el akarják ölni, s annál
4986 VIII | tömegeit; némelyek a bukott kereskedőket választák ki lelki betegeikül,
4987 VIII | szétágazó eszméi fonalát keresné.~– Látott ön talán egy asszonyt
4988 VIII | készpénzzel kifizetett, hogy keressek magamnak másutt állomást.
4989 XVII | engem találni, amidőn nem kerestek.~Az üldöző csapat növekedő
4990 VIII | Duklában az utcán.~– Mit kerestél te Galíciában?~– A gazdám
4991 III | picike holtteste?~– Másnap kerestem, de nem találtam; aznap
4992 VIII | a másikat. E baljóslatú kereszt a homlokon a szív nehéz
4993 VI | ott megfordult sihederének kereszt- és vezetéknevével, mely
4994 XIII | jelenteni, hogy kinél lesz keresztelő, eskető vagy temetés, kinek
4995 IX | való megnyugvás és a tiszta keresztényi öntudat. Egyébiránt mindnyájan
4996 XVI | Sem a hajdút. Látják, keresztfiam szegény.~– Azt sem, öreg,
4997 XVI | tanakodó fővezér előtt a keresztlábú asztalon; vastag, izmos
4998 X | megakadtak annál a három veres keresztnél, ami Hétfalu tornyos jegye
4999 VIII | látszott e percben az egymást keresztté vágó, baljóslatú redő.~Az
5000 VI | beletévedt az erdőbe, csörtetett keresztül-kasul cserjéken, bozótokon, mint
5001 XII | kívüli lángtenger sugárait keresztülbocsátják, irtóztató vérvilágot terjesztének
5002 XIII | most az asztal alatt akar keresztülbújni. Egészen az alázatosság
5003 XVI | kell az ajtónak, hogy az keresztülbukjék a küszöbön.~Zudár Péter
5004 XII | ketten”.~Félig a nyíláson keresztülbútt már; onnan nézte, hogy hajladoznak
5005 XVI | az sarkaiból, s egyenesen keresztülcsapódott a még előtte füstölgő zsarátnakon,
5006 XII | volt arra, hogy termetével keresztülcsúszhasson rajta.~Körülnézett még egyszer
5007 XVII | elbukott, egypár utána siető keresztülesett rajta, a fáklya behullott
5008 XI | attól félve, hogy lova fején keresztülesik, hanem leszállt, s lova
5009 XI | világított.~Egy pillanat alatt keresztülfutott gondolataiban mindaz, ami
5010 VI | belevágtatott a mocsárba, és keresztülgázolt rajta. Józan korában bizonyosan
5011 XI | előtte az út, akadálytalanul keresztülhaladhatott.~De most már többet akart.
5012 XVI | visszaeső ólomnál fogva keresztülhúzta rajta a kötelet.~A terv
5013 XII | szívén, az egész lelkén keresztüljárt az. Elizke kiáltott.~Tán
5014 IV | kívülről, tűzszemekkel, mik keresztüllátnak a fekete éjen. Hah! Minőt
5015 IX | lélegzetet; a láthatatlan halál keresztülmegy a zárt ajtókon, s keresi
5016 VIII | mutatott.~– Itt egy ránc keresztülszeli a másikat. E baljóslatú
5017 XV | közelítni, ki nagy bajjal bírt keresztültörtetni a sűrű néptömegen, mely
5018 XVIII| Még egyszer kellett azután keresztülvágniok magokat gyülevész fegyveres
5019 X | eredetét elválasztó hegyláncot keresztülvágva, e két ellenkező irányban
5020 XVIII| ki legjobban dolgozott a keresztvas kifeszítésével; az meg sem
5021 XVIII| feszítővasaikkal, míg más rész az ablak keresztvasait verte ki helyükből éles
5022 VI | nekitehenkedtek a padnak, és aludtak keresztyéni módon.~De meg is látszott
|