abece-bajai | bajar-borza | borzo-dubor | duhbe-elsze | elszi-faras | farka-folde | foldi-gyujt | gyulh-hidon | hiede-izma | izmai-keres | kerez-kivit | kivol-lazit | lazon-maras | marci-melle | mello-nevez | nevre-on | onagy-rajot | rajon-soksa | sopan-szoke | szoko-testv | tesze-utana | utani-vigyo | vihar-zuzha
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
5023 VII | volt nála. Az úrfiak sohsem kérezkedtek egyszernél többször a kórházba.
5024 XI | meg is szorítá Mária kezét kérges tenyerével, kinek borzas
5025 IX | Hanák, borzas Hanák, minek kergeted innen azt az ebet? Bizony
5026 XIV | tűz van-e, vagy gyilkost kergetnek?~Most az egyszer tűz is
5027 XI | csapással; néhány jó futó suhanc kergetni kezdte, két hosszú társzekér
5028 XII | odáig. Majd veszett farkas kergette a gyermeket; ő futni akart
5029 V | megütötte, mikor a hóhér kerítésén átugrott.~– Óh, minek jött
5030 II | nesz nélkül…~Itt azonban a kerítésig jókora ugrást kellett tennie,
5031 II | ennek ágairól könnyen a kerítésre lehete jutni; onnét aztán
5032 II | Ablakai nem látszanak a kerítéstől. Tetején néha mintha fekete
5033 VI | ezalatt, míg ennek híre megy, keríttessen egy nagy darabot a majorsági
5034 X | civódásoknál; ön nemzetiségüket kérkedéssel vallák, s az övét gúnyképpen
5035 X | szólt Iván, mellére ütve, s kérkedőleg feszíté előre izmos mellét;
5036 XVIII| újonc úgy szúrta keresztül a kérkedőt, hogy a szurony vége a földben
5037 XVI | Mekipiros. Az isten irgalmára kérlek!~De Mekipirosnak nem volt
5038 V | s aggódva ment hozzá, és kérlelni kezdte, s azután nyakába
5039 II | kislyán leszállt hozzá, s kérlelve simogatá verítékes homlokát,
5040 XIV | érdekelten tekinte reá, mintha kérné tőle, hogy folytassa.~–
5041 X | vannak állítva, s útlevelet kérnek a jövő-menőtől, akkoriban
5042 VIII | hirtelen válaszolt:~– Ha szabad kérnem valamit: adja ön át nekem
5043 XIII | elkerült az udvarból a kertek alá, s azzal rohant nagy
5044 II | a fehér zászló! Óh, mint kértek, mint csókolták kezeimet,
5045 III | a háztól Zihanyiné, s a kerteken keresztül Magdolna viskójához
5046 XIV | lakott a tábornok neje; a kerten keresztül a kaszárnyából
5047 XVIII| Ablakait berakták téglával, kertje elpusztult, lépcsői leomlottak;
5048 IX | hogy – a tisztelendő úr – kertjéből – nem szabad ellopni a barackot.~–
5049 IX | gyümölcs özöne lepte el kertjeinket. Ott hagytuk rothadni. Egy
5050 VI | bőven ennivalót? Eddig sem kértünk mi az uraktól alamizsnát,
5051 XVI | szavakat.~Zudárné figyelmét nem kerülé ki, hogy a kastély vasajtajába
5052 XI | sötétség közepette egy kis kerüléssel egészen kitérni előlük,
5053 I | küszöbén ki- s bejár, a házat kerülgeti s az ablakokon beleskelődik? –
5054 Elo | mintha egyenes égő kardok kerülgetnék egymást odafenn. Csöndes
5055 VIII | másikat leli meg benne. Újra kerülgettek az éjszakai suttogások,
5056 XI | a másikától, egyik ember kerüli a másikat, s nem kívánja
5057 V | hogy halála nem messze van, kerülje ki.~– Szemközt menne neki,
5058 IV | Pedig az csak nehány szóba kerülne.~A halálmadár megsúgta a
5059 VI | vármegye ápoló kezei alá kerülve, meg sem mozdultak a huszonöt
5060 XIV | mélyen, fájdalmasan, oly kérve kérdezé:~– Fog-e nekem kegyelmezni
5061 VIII | amelyért jöttem, veszélyes a késedelem. Az én nevem Kamienszky
5062 XI | Az én elvem az okszerű késedelmezés. II. Romulus tervét is a
5063 VIII | tudná gyógyítani.~Széphalmi keserűen mosolygott. Galvanizált
5064 XVIII| tartá feje fölé, s ádáz keserűséggel lázítá a népet kegyetlen
5065 VIII | Azután – újra elkezdtem a keserves ivást. A gonosz emlék még
5066 II | ablakán az ifjú, szájába fogva kését. Hason csúszva felkapaszkodott
5067 II | hajlott oda, és lenézett a keskeny nyíláson.~Szigorún bútorozott
5068 VIII | vonult el; egész termete keskenyebbnek látszék, vállai összébbhúzódtak,
5069 VIII | ki toppan be hozzá, este későn, sárosan, rongyosan? Az
5070 X | elhagyta, nehogy elfelejtse.~– Későre szabadulhattam. Harangozásig
5071 XVIII| az ablak ostromlói egyre késtek, az ajtó felül támadók is
5072 XV | vérünket és életünket ontani készek lehessünk. Akasztófára valók
5073 IX | nedvesség, amit akármiből lehet készíteni, ízére nézve pedig hasonlít
5074 VIII | tanítottam járni, beszélni, én készítettem neki ételt, később pedig
5075 IX | meg nem határozható színű; készítik azt mindenféléből; az ízére
5076 XV | határoztatott, hogy a patikáriusok készítsenek valami miasmát, amelynek
5077 XVIII| tiszt ágakból hordágyat készíttetett, s arra fektetve az alélt
5078 VI | alatt. Annyira ki voltak készítve.~Az iskolaház éppen az ő
5079 VIII | mesterséget kapta, engem pedig készpénzzel kifizetett, hogy keressek
5080 VII | faragva, s dicsekedett, hogy kesztyűje egy megholt barátnéja koporsójából
5081 V | félretakarítottak. Komor ünnepi készület volt ez, minő minden családnak
5082 XV | e lázadás, nem fog többé készületlen találni.~A paripákat azalatt
5083 I | sikoltsa a félig aluvónak, hogy készüljön az örökkévaló álomra?…~Mi
5084 II | embereket; látva, hogy előre készülnek hozzá.~– Ördögien dicső
5085 VII | leány, aki mindig halni készült.~– Aha! Ez aligha az óperencián
5086 Elo | melynek eseményit rajzolni készülünk.~Sötét emlékű, fekete ünnepekkel
5087 XVI | kulcs a zárban. El volt készülve arra, ami következni fog.~
5088 XV | kardommal; félreismerném önt, ha kételkedném abban, hogy bajtársát követni
5089 XV | bajuszát, s odalépett nagy, kételkedő ábrázattal a tábornok elé,
5090 XII | pallos volt abban…~A fényes, kétélű fegyver, mely a büntető
5091 VIII | hátrafésült, hosszú haja, mely kétfelül fülei mögé volt simítva,
5092 VIII | halántékain lefelé.~Széphalmi kétkedő arccal állt mellette; az
5093 VIII | A hóhér neje bámulva és kétkedve nézett a beszélőre, s gyanakodva
5094 XV | vette észre, hogy mellette kétlépésnyire egy idegen ifjú áll, akinek
5095 VI | a rektor.~Mekipiros ült kétrétbe görnyedve, feje térdei közt,
5096 VI | következik, afelől nagy a kétség, hogy Kordé uram szemeivel
5097 Elo | mindent elhisz. Izgatható s kétségbeejtett föllobbanásokra kész, menekülni
5098 VII | nejét, már akkor csak a nő kétségbeesése kényszerítette rá. Sokszor
5099 VI | mosolygásra, amivel áldozatom kétségbeesésére szoktam felelni, s fagyjon
5100 XIV | Annak a rettegését, annak a kétségbeesését, annak halálos tusáját!
5101 XV | gondolatot. Ez a kezdete a kétségbeesési harcnak.~A tábornok csöngetett.
5102 Elo | dühétől, a sápadt éhhalál kétségbeesésitől, de azt nem tanulja meg,
5103 X | jelszót. Amiről a nép még kétségben volt, amit nem akart elhinni,
5104 VIII | szemei még fenntarták a kétséget.~– Kicsoda ön?~Az idegen
5105 XII | Elizke elfojtott nyögését.~A kétszerezett düh óriási erőt adott sámsoni
5106 XII | termetének. Az ajtó középen kettéhasadt kezei alatt, s az a fél,
5107 II | megmerevíti magát, s inkább kettétörik, mintsem megmozdulna.~A
5108 XIV | kegyelem.~A fehér pálca kettétörve hull a földre; a bűnös felsóhajt,
5109 XVIII| pórlegény karját könyökben kettévágta, a támadók harckedve alábbhagyott,
5110 XI | tudni akarja, úrfi!~– Ki keveri a mérget? – kérdezé Mária,
5111 XI | bízták a zsidókra, hogy keverjenek mérget a pálinkába? Mi?~
5112 X | öreg olyan mérget is tud keverni, ami a szívet kínozza. –
5113 XVI | lesz szép a világ; mentül kevesebb ember lakik benne.~A zendülők
5114 XV | szükséges legények számtalan kevesen levén tehát. Elhatároztatott
5115 VI | azonban őket minden módon kevésíteni. Evégett küldök kegyelmednek
5116 X | nézve, akik a vizet oly kevéssé nélkülözhetik.~Bodza Tamás
5117 VII | szabad az ordináncnak más kézbe adni a levelet, mint akinek
5118 XV | zördülés; minden fegyver kézben volt egyszerre.~A tolongók
5119 XI | Rozsnyóra, a másikat én kézbesítendem. Ne mulaszd el ugyanezen
5120 VIII | lepecsételni.~– Széphalmi kézbesítendi azt.~– Nem, uram. Magam
5121 II | be a szemedet.~– Mármost kezdd rá.~A monstrum elkezdte
5122 XI | magánkívül Mária.~– Ez volt a kezdemény. Most már nem lehet halogatni
5123 II | öltönye helyett most sárgát kezdene magára venni. Ha olykor
5124 I | mindenfelől rémséges előjelenetek kezdének jóslani azon nagyszerű csapásról,
5125 X | kincskeresést a filléreken kezdeni, és ezt a szent kötelességet
5126 X | indítsák meg; holmi apró falu kezdése nem ad tekintélyt.~Iván
5127 XV | hétfalusi kastélyt. Ez lesz a kezdet.~A tábornok arca vonaglott.
5128 XVI | ahogy az emberek, midőn kezdetben kitalálták a harcot, küzdöttek
5129 XV | visszatérésre való gondolatot. Ez a kezdete a kétségbeesési harcnak.~
5130 II | De akar-e majd a fiú e kezdetnek feje lenni?~– Ne aggódjál!
5131 XII | Az első ütésekre recsegni kezdettek az ajtó pántjai.~– Hamar
5132 VII | családtaggá válik, a városban úgy kezdik emlegetni, mint aki a többi
5133 XVIII| kimentél, akkor megint újra kezdjük…~Órákig elbeszélget ott
5134 VII | azután azt mondja, hogy:~– Kezdjünk másikat.~Nagy mulatságát
5135 XVIII| barátom! A gonosz játék kezdődik! Ha fél órát nyerünk, egész
5136 VIII | kincseinél; mert ezekkel kezdődnek lelkem nyugodtabb órái.
5137 VII | Kornéliám.~Kornélia letette kezecskéiből a gombolyagot, levette férje
5138 VIII | akarta elereszteni apró kezecskéit, s sietett apja szobájába.~
5139 XVI | s a gyermek összekötött kezeibe adta, hogy fogja azt.~–
5140 XVI | kivette a fáklyát a gyermek kezeiből, s annak arcát megvilágítá
5141 VIII | karszékhez, ültesd le; a te kezeid szép tiszták, hozzáérhetnek.
5142 VI | izzó vörös tárgyakat fogva kezeikben, mik szikrát hánytak a szélben.~–
5143 XVIII| félni sem tudott. Benyúltak kezeikkel az ablakszárnyakat kinyitni;
5144 XVI | Az ő tulajdon bűnök az én kezeimbe adta őket. Tudjátok meg,
5145 X | ahol magunk nem akarjuk kezeinket bekeverni. Ez nekimegy a
5146 XV | bízom az igazságos isten kezeire. Olyan idők vannak ránk
5147 XV | Ifjú ember, vetesse le kezeiről azokat a láncokat. Kérjen
5148 XIII | rohantak reája, elkapták kezeit-lábait, leteperték a földre, megkötözték;
5149 XVI | Rakjátok le azt a fegyvert kezeitekből, mert az meg nem véd titeket
5150 V | a fiú e hideg, reszketeg kezeket karjaihoz nyúlni érzé, kiesett
5151 VIII | katonaéletben a fegyelem szigorú kezelését kényszerűséggé teszi.~–
5152 II | vagyok”. Bekötém szemeit. De kezem reszketett, mikor hozzávágtam,
5153 X | karjáról az ingszárt. – Egy kezemmel többet érek, mint te mindenestől.~–
5154 II | mikor hozzávágtam, s a kezemre feccsent vér égetett, mint
5155 VI | húzta-vonta kifelé, hol kezénél, hol lábánál fogva. A bíró
5156 VIII | Az ifjú lerakta gyűrűit kezéről, egy pohár vizet kért, s
5157 VIII | gyermek, akárhol vettétek, kezetekbe nem kerül többet. Én magamhoz
5158 Elo | halott egy-egy elveszett kézirat, melynek ismeretlen tartalma
5159 II | lesznek, mint azon eszköz, ki kezökben halál és ember félelme volt? –
5160 XIV | Vértessy érzé a görcsös kézszorításról, mit kell szenvednie.~–
5161 XI | jelenni, ugye?~Mária szótlan kézszorítással válaszolt.~– Tehát igaz –
5162 XV | katonaság, mint egyetlen sok kezű gép, egyszerre bocsátá lábhoz
5163 XVIII| másikat nekem, élve ne jussak kezükbe.~Azonban az ablak ostromlói
5164 II | Mintha minden ember a mi kezünkre dolgoznék.~– Nem sejt ez
5165 XVI | mint valami nagy csodapók, kézzel-lábbal kapaszkodva feljebb-feljebb;
5166 XV | magyarázatot nehány pillanat múlva kézzelfoghatóbb tények fogják megadni.~A
5167 I | ugatna, ki gazdája küszöbén ki- s bejár, a házat kerülgeti
5168 XIV | melynek bántó félhangjai ki-kipendültek a csúnya hangzűr közül.~
5169 X | nem jobban. A kuvik csak kiabál.~– Hallottam tőle sokszor,
5170 XVI | dugni a száját, hogy ne kiabálja az örökös „hamamamát”.~Szegény
5171 XIV | urak és a katonák ellen kiabálnak, egymást lázítják izgató
5172 XV | hogy milyen jó azoknak ott kiabálni.~A tábornok a lármázó tömeg
5173 XI | ittas pásztoroknak nagy kiabáló szóval elmondá, hogy mi
5174 XVIII| amilyenek nekünk kellenek, kiadjuk a fogoly urakat, de halva;
5175 VII | felállva helyéről. – Hétfalusy kiadta szökevény fiát, erre esküdni
5176 VII | tömérdek üldözést kellett kiállania.~– Igen, sokat. A Hétfalusyaknak
5177 XI | nap alatt haladéktalanul kiállítsanak, s szekereken Hétfalura
5178 XI | között. Két nagy hordó volt kiállítva a ház elé, beütött fenékkel,
5179 XIV | szenved, azt én is mind kiállom. Annak a rettegését, annak
5180 VII | fordítva fél képét.~– De nem kiált a fülembe?~Mikor azután
5181 XVI | Jól van, megesküszünk – kiáltának néhányan oda hátul.~– Ez
5182 XVI | melytől sem látnia, sem kiáltania nem lehetett.~Zudárné lebontá
5183 XIV | bizony mondom, hogy az első kiáltása után némává fogom őt tenni!
5184 XI | küldtek s egyes fenyegető kiáltásokat:~– Csak hadd menjen! Jó
5185 XIII | Ejnye, láncos, lobogós!” – kiálték elförmedve én is, s elkeseredésemben
5186 XVI | annak a száját, hogy ne kiálthasson.~E percben Mekipiros szikrázó
5187 XVII | halállal, mikor egy égre kiáltó hazugságot kell megcáfolnom.
5188 XVI | akármit szóltak hozzá, ezt kiáltotta rá vissza:~„Hamamama!”~Ez
5189 XII | leánykám. Alszol-e? Te kiáltottál? – kérdezé halkan.~Hogy
5190 XIII | van benne?” – már ekkor én kiáltottam jobban. A sunyi Hamza nem
5191 III | Emmát, kistestvérét hítta, kiáltozá, és sírt, és megmereszté
5192 X | dörmögték, később fennhangon kiáltozák, hogy nem ragály készül
5193 XVI | volna.~– Félre innen! – kiáltozott Zudárné egyfelől, másfelől
5194 XV | lobogtatott kezében, szüntelen azt kiáltozva, hogy ez felszólítás a néphez,
5195 XV | legfélelmesebb rajongóknak. Ím, itt a kiáltvány, mely egy nap múlva az egész
5196 XI | Numa, ne felejtsd el, hogy kiáltványunk jelszava: bátorság és egyetértés.
5197 XVI | ismét nehány pillanat múlva kialudt. Az ablakredőnyök hallható
5198 VIII | azt elűzte az apa emiatt, kiátkozá, sohasem bocsátá maga elé
5199 I | állatok siettek egymással kibékülni; csodálatos volt, mint szűnt
5200 XV | lengyelét ismeré meg a lovagban, kiben gyanút kezdett vetni, azóta,
5201 XVI | gyalázatos titkaikat. Íme, én kibeszélem azokat; tudja meg minden
5202 III | hogy sírodat meglássam. Kiböjtöllek a világból, hogy meglássam,
5203 XIII | akkor tulajdon újdonságát kibővítve, kicifrázva hallotta elbeszéltetni,
5204 I | járt-kelt a faluban, a kutyák kibújtak elé a kapuk alatt, s ő melléjük
5205 XIII | tulajdon újdonságát kibővítve, kicifrázva hallotta elbeszéltetni,
5206 XI | törvényszolgáltatás mellett ily önkényű kicsapongásra vetemedik? Arra, hogy ez
5207 VIII | férkőzni. Vannak könnyelmű, kicsapongó, szenvedélyes lelkületek,
5208 II | megnémult, midőn hirtelen kicsapta a szél a félig betett ajtót,
5209 VII | kiket minden iskolából kicsaptak, ha végre nagy, anyai sírás-rívás
5210 VIII | azt sokszoros kötelékeiből kicsavargatva, szétterjeszté az idegen
5211 VIII | zuhogott a tűz felett, ha néha kicseppent, olyat lobbant tőle a láng,
5212 XVIII| adott és vett csapások csak kicserélt pénz; amelyiké hamarább
5213 VII | kerültek ki onnan, mintha kicserélték volna. Pontos, rendes, férfias
5214 XII | tűzszerszámot kezei közül; maga kicsiholt, beledugta a szalmacsóvába
5215 VII | vennem. Óh, még akkor ön kicsike volt; ilyen pici kis leány,
5216 XI | a csillagok nagy sokára kicsillámlottak a sápatag égből, egyenkint
5217 VII | domború mellel; a fő szinte kicsinynek tetszik e rendkívül kifejlett
5218 VIII | könnyeim csorogtak.~Még most is kicsordult a könny e szavaknál a bakó
5219 II | az aj tót. – Nem szükség kicsuknod, aki jön; ha nyitva hagynád,
5220 VI | kapu alatt az ebek nyílásán kicsúszott, s akkor elkezde futni;
5221 VI | iskolába.~Kit minden vasárnap kidobtak a kocsmából, kinek a fejét
5222 IX | nagyot nyelt, elvörösödött. Kidülledtek a szemei a nagy igyekezetben,
5223 VI | A hosszú lágyfa padok, kidűlt-bedűlt oldalaikkal, összevissza
5224 VIII | e tűzben forgó szemek, e kiduzzadó ajk, mind ezt a gondolatot
5225 XII | messziről sütött, hogy szinte kiégett a szem, ha rátekintett.
5226 VII | megszólal, e jó, tiszta kiejtésű, teljes magyar ércükben
5227 II | iparkodik mutatni, míg minden kiejtett szóra fülel, mint az a kígyó,
5228 XIII | gondviselés rendelte, hogy kiejtettem a kezemből, erre kidűlt
5229 X | nézett tanítványára.~– S te kiejtheted ezt a szót szádon: „Ha rosszul
5230 X | természetűek voltak, hogy kedélyét kiengesztelődésre bírhatták volna. Hétfalusy
5231 XI | idő, midőn az országútra kiért. A nap lealkonyodott, látszott
5232 V | kezeket karjaihoz nyúlni érzé, kiesett mindkét kezéből a fegyver,
5233 VI | rektor, türelméből kikapva.~– Kifáraszt a nyomorú – dörmögé a bakó. –
5234 IX | Minden arcon a néma rémület kifejezése uralkodott.~Ott a szentegyházban
5235 IV | lázálmának; azon vonások minden kifejezésiben feltalálta a gondolatot,
5236 VIII | kiülnek, és sokat elvesztettek kifejezésteljes fényükből.~Az idegen egy
5237 X | tökéletesen egy értelmet kifejező mivolta meglepő alapossággal
5238 II | harangszerűen zúgó hangok kifejeztek! Zsoltári ének egy hóhér
5239 VII | kicsinynek tetszik e rendkívül kifejlett termethez, rövidre nyírt
5240 X | mint inkább tenyérizmainak kifejlettségét akarva elismertetni a mesterrel.~
5241 I | azt hitték, hogy haldokol.~Kifeküdt a kút mellé, s szüntelen
5242 XVI | elkezdé az ajtót závárából kifeszegetni. Elébb, mint várta, kilódult
5243 XVI | elszáradt karjainál fogva kifeszíték őt a palota rácskapujához.
5244 XVI | ostoba golyók számára?~A kifeszített cső lassankint aláhanyatlott.~–
5245 VII | karján van egy tekercs cérna kifeszítve, amit a kis, finom asszonyka
5246 VIII | engem pedig készpénzzel kifizetett, hogy keressek magamnak
5247 I | alvó ösztön, mely, ha lelke kifordult helyéből, akkor fölébred;
5248 VI | kaparta a kapu alját, hogy kifuthasson.~A kántort a hideg kezdte
5249 II | ingása kit jelent?…~Az üstből kifutó forró víz egy percre eloltá
5250 XIV | valami bolondnak a feje kigondolhatta. Nem gondolom azonban, hogy
5251 XIV | megszabadítására valamit kigondolni.~– Csodálkozom, hogy engem
5252 VII | elégséges tudománnyal bír őt kigyógyítani. Rendesen azután négy-öt
5253 VIII | kell ismerni, hogy betegét kigyógyíthassa. Most már engedte volna
5254 XIII | felháborodik tőle, de a beteget meg kigyógyítja. Hisz ezt tudja minden ember.
5255 VII | négy lat komiszkenyér úgy kigyógyította az úrfit minden nyavalyájából,
5256 XII | mely vágtat szilaj lovakon, kígyós fejével, bősz fenevadak,
5257 XVI | az udvarra, s kihozom a kígyót a maga odvából puszta kézzel.~
5258 XII | nádkévékkel, miken recsegve kígyózik fel a láng, s okádja a füstöt
5259 XV | lovaikról, és siettek a kihallgatási terembe.~Mindkettőnek volt
5260 XIV | szóljak önhöz. Lesz-e kegyes kihallgatni?~– Beszéljen ön.~– És amiket
5261 III | olyankor.~– Tudom. Az utcára kihallik nyögése. Szegény ember gyermeke,
5262 IX | két nap alatt egész család kihalt, átellenben az ablakok ki
5263 XVI | ordítása, kiknek szavából kihangzik a vérszomj.~Hétfalusy akkor
5264 V | veszve van.~Körültekinte, kihez fusson ótalomért… Mellette
5265 IX | Ott a szentegyházban is kihirdeté a lelkész a megyei nyílt
5266 VIII | fiatal kadét párbajra is kihívott. Magasabb rangú tisztnek
5267 XVI | bemegyek egyedül az udvarra, s kihozom a kígyót a maga odvából
5268 VIII | fővárosbul. Egyik fogat kihozza, a másik beszállítja. Két
5269 I | elvadult jázminsövény túlnőtt, kihullatva az útra mérges, piros cseresznyéit.~
5270 XIII | összesepri a tenyerébe a kihullottat, s visszateszi a többihez.~
5271 V | katonák felvették vállaikra, kihurcolták a szobából, láncot tettek
5272 XIII | ősz beteg nagyságos urat kihúznák az ágyából pőrén, s vinnék
5273 X | mégis innen kell mindennek kiindulni. Kényszeríteni kell őket,
5274 XVI | összeesküdött a parasztok kiirtására; erre hidegen válaszolt:~–
5275 IX | hogy a szép hűs erdőket kiirtjuk felőled, mezetlenül hagyva
5276 XIII | elkeseredésemben rögtön kiittam valamennyi elől egyenkint
5277 X | Éjfél után a helység minden kijárását el kell foglalni és egy
5278 XVI | utcákra; elállatott minden kijárást a kastélyból, egy csapatot
5279 VIII | némber. – Majd mindjárt kijön a leánya, szokás szerint
5280 XIII | A Sámsi maga nem mert kijönni a szobából, azt vetette,
5281 XVI | hangon monda ostromlóihoz:~– Kijöttem; de ha valamelyitek ráteszi
5282 IX | úgy számlálta a templomból kijövőket: „Egy, kettő, három”. A
5283 VI | hogy három nap sem tud kijózanodni.~Senki sem jött arra a gondolatra,
5284 V | ez, minő minden családnak kijut.~Az utcaajtó ilyenkor nyitva
5285 VI | rikolta a rektor, türelméből kikapva.~– Kifáraszt a nyomorú –
5286 X | sorba szokott látogatni, s kikben ábrándos kilátásait olyankor
5287 IX | Idehallgasson mindenik, mert majd kikérdezem, hogy mit mondtam. A vismuthum
5288 VI | Vasárnaponként rendesen kikeresték a fickók, hogy hova mennek
5289 XVIII| Hanem kíséretül mindenesetre kikért magának egypár fegyveres
5290 XVII | isten segítsége mellett kikerülhetitek a bajt.~Bodza Tamás megütközve
5291 II | lépjen az ember, hogy azt kikerülje. Különben is, olyankor az
5292 IX | Becsukta csendesen az ajtót, kikerülte az asszonyt, s amint tovasietett,
5293 VI | láttatja. Kik az ő keze alól kikerültek, nem néha a vármegye ápoló
5294 XVI | s elég hangosan beszélt. Kikerülték mind szépen.~Bodza Tamás
5295 VII | vették volna ki. Hogy micsoda kikészítések történtek velök ott a skatulyában
5296 VII | A világ kacagott. Engem kikiáltottak nyerészkedőnek, s sokáig
5297 VIII | kocsijához; az ifjú Széphalmi kikísérte. Minden ember, aki látta
5298 VIII | idegen nem engedte magát kikísértetni; a konyhában felvevé köpönyegét,
5299 VI | lopott belőle az apjának, kiköttette mind a kettőt az égő napra,
5300 XI | ajtónyílásig.~A csárdaszobából kiküldött a mester mindenkit, s midőn
5301 X | látogatni, s kikben ábrándos kilátásait olyankor mindig felfrissíté.~
5302 VIII | gyász. Az orvos mindennap kilátogat a fővárosbul. Egyik fogat
5303 XI | parasztoknak; azzal mind a ketten kiléptek a pórhad közé.~Egy-egy csoport
5304 XVI | kifeszegetni. Elébb, mint várta, kilódult az sarkaiból, s egyenesen
5305 XVI | hogy mind a két fegyvert kilője a levegőbe, nehogy valami
5306 XVIII| majd csak a vén kuvik is kimarad fészkéről, anélkül, hogy
5307 II | s ezáltal saját neveink kimaradnak a lázadásból, mely ha el
5308 XII | ott az ablakon át a kertre kimenekülhet.~Rémülettel vevé észre,
5309 VII | valamit megtudtak a párbaj kimeneteléről, akkor azért büntette szigorúan
5310 XVIII| azt az ajtót, amelyiken te kimentél, akkor megint újra kezdjük…~
5311 II | Ki fog felelni, ki fog kimenteni engem, midőn bíráim is oly
5312 VI | ajkait beszítta, és szemeit kimereszté.~– Hallod-e, édes fiam –
5313 I | éjjel látó nagy szemeit kimeresztve, fülébe sikoltsa a félig
5314 XIV | ha nem kellene azt a szót kimondani. Maga a tábornok is eltakarja
5315 II | szót hallott, mi ott alatta kimondaték.~Percig félőrülten, eszméletlenül
5316 IX | vette észre. Amint az ámen kimondatott, felzajdult a fiatalság,
5317 VIII | örömöket. Valami nehéz, kimondhatatlan teher nyomta szívemet örökké,
5318 II | Hétfalura, hol a hadbíró kimondja majd rá a halált, s ekkor
5319 VIII | legelső szó, amit leírok, amit kimondok, önhöz szól, önhöz, akinek
5320 VIII | volnának.~De amint e szavakat kimondta, egyszerre el is sikoltotta
5321 XIV | halt meg.~A szegény bűnösre kimondták a kemény ítéletet: meg kell
5322 IV | úgy feledte a halál, amint kimúltak: a rémület és kétségbeesés
5323 VIII | mesterségre való, az már korán kimutatja a foga fehérit; azok a gyerekek,
5324 XVIII| kapát hoztak számukra, s kimutatták nekik a kastély udvarán
5325 X | és leleményességgel volt kimutatva, s mely a **-i képzőtársulatban
5326 VIII | Óh, ez valami borzasztó kín, a siketség! A világbul
5327 VIII | alája, s nyájas, édes hangon kínálgatá az idegent, hogy fogadja
5328 X | ő számára csak az eleje kínálkozik, a nyomor; ész, szerencse
5329 XI | előtt. Soha jobb alkalom nem kínálkozott, mint a mostani. A rettenetes
5330 XIII | minden jó emberé, akinek kínálni való pohár bora volt. Belevágott
5331 XVI | szalmás butykost, mit a kínált le sem vett addig a szájáról,
5332 II | hátra beszélt, hol társát kínálta, hol a kutyának hányt csontokat,
5333 XIII | akik azonnal előfogtak, és kínáltak, hogy igyam pálinkát. Méltóztatik
5334 XI | nem hagyta magát kétszer kínáltatni; nagy üggyel-bajjal felhasalt
5335 VIII | valamit: adja ön át nekem kincsei felét, a kis hímzett főkötőt.~
5336 VIII | drágább énnekem az élet minden kincseinél; mert ezekkel kezdődnek
5337 X | bölcsességet az ábécé betűin és a kincskeresést a filléreken kezdeni, és
5338 X | mámorát, a szív haragját, a kincsszomjat, de egy veres vonal húzódik
5339 XIII | mikor bejött jelenteni, hogy kinél lesz keresztelő, eskető
5340 VII | jelentőségű szolgálatáért a megye kinevezi őt táblabírájának, a város
5341 II | az ablaka előtti zajra, s kinézett az udvarra. Egy embert látott
5342 X | bolond is. Tudod, hogy kínjában elharapta a nyelvét.~– Annál
5343 I | megszabadult volna az élet kínjaitól, de senki sem mert hozzá
5344 II | atyám!…~Az ősz óriás iszonyú kínlódással fetrengve hanyatt fordult,
5345 III | orvosság.~– Sokáig fog-e még kínlódni?~– Ha nem akarod küszködését
5346 XVIII| óra alatt soha nem látott kínok között lábaik előtt; majd
5347 VIII | rebegé:~– Óh, uram, miért kínoz ön e szavakkal bennünket?
5348 II | lélek ezalatt lát véres kínpadot, jéghideg vasakat s lobogó
5349 XVI | földre és a pokol minden kínszenvedéseire.~– Asszony! – lihegé Hétfalusy,
5350 XIV | ölsz, én is meghalok; ami kínt e szomszéd házban egy halálraítélt
5351 II | nézett szembe a haldokló kínvonagló tekintetével, kit talán
5352 VI | előtte az utcaajtót jó korán kinyissa.~Mert noha kerítésnek nyoma
5353 XVI | belülről bezárt ajtókat kinyitják a többiek előtt.~Semmi sem
5354 XVIII| kezeikkel az ablakszárnyakat kinyitni; Mária odavágott a karddal
5355 XVI | magam is az vagyok. Majd kinyitok én előttetek minden ajtót
5356 X | denevérszárnyú alvilági rém, a mester kinyitott könyvében úgy táncoltak
5357 XII | hirtelen felvevé öltönyeit, s kinyitva a bezárt ajtót, kilépett
5358 XV | mester.~Az hosszú kezét kinyújtá három előtte álló emberen
5359 XI | paripa zabláját, s többen kinyújták kezeiket Mária ellen.~A
5360 VIII | helyen fog állani, és ön kinyújtja elé karjait, és azt mondja: „
5361 II | Mindenünnét visszaverődő visszfény kínzá az ember szemeit; nem látszott
5362 XVI | Hideg, érzéketlen csontot kínzának, mely újra azt felelte:~–
5363 VIII | a fárasztó homály mindig kínzóbb kezdett lenni rám nézve,
5364 XVI | volt még annyi ideje, hogy kínzója fülébe súghatta: „Hamama!”~
5365 XVII | orvos leghamarább észrevette kínzóján a facies hyppocratica borzasztó
5366 XVI | rejteni örömét. Ha együtt lesz kínzójával ott a szédítő magasban,
5367 XIII | kibontá a zsebkendőt, s kiönté a fehér port az asztalra.~
5368 XIV | csak egy jelszóra vár, hogy kiöntsön az egész országra. Nem meséket
5369 VII | utasításokból saját esze után kiokoskodni a kivitel részleteit. Azt
5370 XVI | kőbe vésett sarkfordulókból kiolvadt az odafoglaló ón, s most
5371 XVIII| mosta meg azokat, melynek kiomlása kedves volt az isten előtt.~
5372 XIII | nem látta-e meg valaki, kiosont a tornácból, elkerült az
5373 X | pelyhes ajka felduzzad, arcai kipirulnak, két fekete szeme úgy szikrázik,
5374 VIII | átváltozott kedéllyel, kipirult arccal előjönni, bámulá
5375 VII | termetű vitéz, keményen kipödört két hegyes, öklelő bajusszal,
5376 III | fiatalnak, mikor házamból kipöröltél, s kivetted kezemből a száraz
5377 VII | kabátja ronda, az rajta úgy kiporoltatik, amint csak illendő.~A tábornok
5378 X | polyvával a falrepedések kipótlására, és saját kezeivel kötözi
5379 VI | elfoglalni, a magyar földesurakat kipusztítani, s földeiket felosztani
5380 I | egy nap alatt eltűntek, kipusztultak.~Egyszer azt hitték, hogy
5381 XIII | a kastélyát felgyújtsák, kirabolják? Te gyalázatos lázító, akasztófáravaló.
5382 X | sem tud már Szviatopolszk királyról s a hős Mén Marótról, nem
5383 VI | gyönyörűséges népnevelő, kirázta a szalmát a hajából; széttörülte
5384 XIV | határzár fenntartására volt kirendelve.~Hanem hiszen elég volt
5385 II | tudnak ők senkit. Jaj annak, kiről ők megemlékeznek.~Lassan
5386 XI | tanácslom neked, hogy a kirontással holnap délig várakozzatok.
5387 XVII | tűrhette tovább a hallgatást, kirúgta a szőnyegajtót, s kirohant
5388 VII | mikor a tűzveszély idején kirukkoltatja katonáit, s saját maga mász
5389 XVI | adta néki? Nagyságos úri kisasszony, aki nem más, mint Hétfalusy
5390 VIII | hívják meg Böskének; úri kisasszonyok neve Eliz, Lizinka. No,
5391 XIII | hivatala egy kicsinyt a kisbíróéba, jó nagyon az egyházfiéba;
5392 VII | cérnagombolyítástól. Mikor kisdiák voltam, kétszer szöktem
5393 XII | mármost.~A pince ászokain kisebb-nagyobb hordók voltak elhelyezve,
5394 XVII | s két hajdú barátságos kísérete mellett odaállíták a zöld
5395 XVIII| nyavalya kínjai közt. Hanem kíséretül mindenesetre kikért magának
5396 XIII | reggelig, komám! Esküdtek! Kísérjék kendtek odáig!”~– De nem
5397 VIII | Engedje meg neki, hogy kísérletet tegyen az öregúrral; neki
5398 XVI | rejtekben egy férfihang kísérné azt halkan, odább nyújtva
5399 IX | Tehát már ezután ezek fogják kísérni a halottakat?~Nem is talált
5400 XI | pedig csak azért kellett a kísérő, nehogy visszatértében ismét
5401 XVIII| ápolni.~A hintót lóháton ülve kísérték Imre és Mária a székvárosig.
5402 VIII | szívű bűnöst, ki elbukott a kísértés alatt.~A bakó lassanként
5403 III | magát az ágason, mintha kísértet énekelne odakinn.~– Ah –
5404 XVIII| dördülés szétszórta az egész kísértet-tábort; halottak maradtak az udvaron,
5405 VIII | ujjait a pohár szélén, mely kísértetes nyögéssel hangzott bele;
5406 IV | ágya fölé. Meg-megjelent kísértethalvány arca, amint néha a villámfény
5407 IV | dúlt fehér hajakkal, mint kísértetkirály.~Nem tudott szólani. Szélütött
5408 XI | vállalatoknál. Valakivel kísértetni kell őt. Máriának pedig
5409 I | üvölteni, mintha láthatlan kísértetre ugatna, ki gazdája küszöbén
5410 Elo | nem lenne fájdalom többé.~Kísértsünk meg egyet e történeti sírhalmok
5411 III | egykor oly kevély Leonórának kisfia, Ödönke.~Ezt a szegény asszonyt
5412 III | Nincs senki ott kinn, kisfiam, édes, beteg fiam.~– Van,
5413 VII | Hanem, kedves édes, mikor én kisgyerek voltam, s aztán cérnatekercset
5414 III | gyermekarcon. Angyalokat szoktak kisgyermekek alakjában festeni. Ha valaha
5415 XVI | dugva mellénye alá.~Zudárné kisietett gyékényes szekeréhez, felugrott
5416 V | ad hozzá, melyben bánatát kisírja, és szavakat, mikben kínjait
5417 II | kép, midőn lelkét testéből kisírva, láthatlan védszentjéhez
5418 VIII | denevéreket szétfeszítik, akik a kiskutyákat szeretik nyíllal lövöldözni,
5419 II | vonaglott, reszketett.~A kislyán leszállt hozzá, s kérlelve
5420 VIII | fejecskéjét.~– Ne félj tőlem, kislyánykám, semmit se félj. Hogy hívnak?
5421 III | ilyenkor szüntelen Emmát, kistestvérét hítta, kiáltozá, és sírt,
5422 XI | alól Máriára, s azzal a kisujjára vont vasgyűrűt szemei elé
5423 II | kaszára, vasvillára kapjon, őt kiszabadítsa, vállára emelje, s azzal
5424 XVIII| bezárhassák, az öreg Hétfalusyt kiszabadítva gyilkosai kezéből.~Szerencsére
5425 VIII | örült, hogy a szűk szobából kiszabadulhatott, ahol olyan közel érte őt
5426 II | az iszonyú szavak alatt kiszakadna nagy melléből a lélegzet.~–
5427 XVIII| amikor az ostromlottak percre kiszámíthatják, meddig tart még az élet,
5428 XVI | volt az!~Mi gyönyört ád egy kiszáradt fát kínozni, mely a bántalomra
5429 III | azok a fák, mik most körüle kiszáradva állnak, mintha urokat gyászolnák,
5430 IX | mederbe szorítjuk, tavaidat kiszárítjuk, s kényszerítünk szomjazni;
5431 II | a harangok nyelvét előre kiszedték – minden falu végén ott
5432 X | templomban, minden iskolában, kiszegezve nyomtatásban minden falu
5433 IX | is!” Mind a két tenyere kiszenvedett a füleiért.~– Állj fel,
5434 VII | inkább.~– És azután nagyon kiszeretett belőle.~– Ne siessen ön
5435 Elo | és az álló tavak fenékig kiszikkadtak.~Jókai~
5436 II | amint kinyílt az ajtó, vígan kiszökött, s a jövevény nyakába ugrált,
5437 VII | törődnék az életével, akár egy kiszolgált közkatona; az iskolás nép
5438 XIII | fel annyit! Ahol van, ni: kiszórta a vismuthporokat.~– Majd
5439 XIII | fejének. No, most el kell a kiszórtat seperni az útból.~Az orvos
5440 VIII | akik a verebek szemeit kiszúrják, akik a denevéreket szétfeszítik,
5441 VI | méreg erejétől, s imhol kitagadja magát belőle.~– Azt a port
5442 II | lakaitól messze száműzetve, kitagadva a társaságból, világ ijesztésére
5443 XVI | emberek, midőn kezdetben kitalálták a harcot, küzdöttek egymással;
5444 VIII | és orvoslataikkal jobban kitanulhatják. Egyik a paloták urai, másik
5445 VI | magában Kordé uram, amint kitekinte a kutyalak hasadékán. –
5446 XI | ablakon át az éjszakai tájba kitekintve, hidegvérrel vizsgálá a
5447 XVI | én adtam gabonát, amin kiteleltél egész családoddal.~Borzas
5448 XVIII| volt már, ajtók, ablakok kitépve helyeikből, széttört hordók,
5449 VII | Azután szobájába vonult, kiteríté maga elé az iratot, hozzá
5450 XVI | összeereszkednek az érc kiterjesztett rostjai, s az pattog úgy,
5451 X | nagyrabecsülést különösen kiterjesztette pedig az iskolamesterekre,
5452 XI | egy kis kerüléssel egészen kitérni előlük, de valami veszélyes
5453 II | majd rá a halált, s ekkor kiteszik a siralomházba. A hétfalusi
5454 VI | lámpás volt a félszer alá kitéve, körülötte tömérdek ember
5455 VIII | Végre elkészültek vele, kitöltötték egy szilkébe, s jöttek a
5456 XV | a megye több részében is kitörne e lázadás, nem fog többé
5457 XVII | vagyok még a nyakamat is kitörni, hogy az igazságot bebizonyítsam.
5458 XVII | kellett. Valami nagy, emlékből kitörölhetlen jelenet által, mely az ünnepélyes
5459 I | elfészkelt fehér csontvázat vagy kitört ökörszarvat talál.~A háznak
5460 XVIII| nép, hogy mikor kalitját kitörte, saját gazdáit tépje szét.~
5461 II | eliszonyodva, a sejthetlen veszély kitörtével azt sem fogják tudni, hogy
5462 XI | Akárhogy szőtték, fonták. Kitudtuk. El van árulva minden. Valld
5463 X | ő és barátai, mégis nagy kitüntetésben részesültek tanáraik felől.
5464 XVI | Hóhérai között különösen kitüntette magát borzas Hanák kegyetlen
5465 VIII | ígértem, hogy megjelenek a kitűzött helyen. De biz az várhatott
5466 XI | várt óra ütött. A zászlót kitűztük. A főurak méreggel akarnak
5467 VIII | elhalványulva; szemei merően kiülnek, és sokat elvesztettek kifejezésteljes
5468 II | száj, tömpe butyok orr, kiülő homlok, mély, durva ráncokkal,
5469 VI | félelemgerjesztő hangon, hogy a kutya kiült az udvar közepére féltében,
5470 VIII | gazdára, egy férfias hajtással kiüríté azt.~– Igen jó volt, kis
5471 XVIII| porrá törve, széthasgatva, kiürítve; a nagyobb rész lenn a pincében
5472 IX | nép megrémüljön, a mirigy kiütésekor nem lesz szabad a halottakra
5473 XVI | gyújtson beléd! Eredj már, mert kiütöm a fogadat!~A szegény bőrharang
5474 XVI | gyászmenetből maradt rája, azt kiütött csóvával meggyújtá, s a
5475 VIII | nekiesett a házi komondornak, kiütötte az egyik fogát; ráfogta,
5476 XI | paripáját, egy perc alatt kiugratott a tömeg közül; egy utána
5477 VIII | megvívni, azok legfeljebb kiugrattak az ablakon. Ez egy magyar
5478 X | annyi százéves uralgás után kiűzte az Alhambrából; olvasott
5479 II | a pázsitból szív alakúra kivágott virágágyak, tele gazdag
5480 XI | sarkantyúba kapta a lovat, s kivágtatott az országútra, útitársa
5481 XII | Óvatosan kellett késsel kivájnia a vakolatot a foglalvány
5482 XI | való emberek lesznek.~Mária kiválasztá közülük a borzas Hanákot.
5483 XVI | és az orvos.~Iván ekkor kiválasztott hatot a legbátrabbak közül:
5484 X | különösen hazánkat méltaták azon kiváló figyelemre, hogy minden
5485 VI | a tehéncsorda legelész, kiváltképpen pedig kutakba, melyekről
5486 XV | országba való impulsusra kívánatos óhajtása. Mindamellett,
5487 XI | előlük, de valami veszélyes kíváncsiság, mely úgy ösztönöz felkeresni
5488 XII | Körülnézett még egyszer veszélyes kíváncsisággal a szobában. A mestergerenda
5489 XVI | Caesar, midőn a közügyek azt kívánják, hogy hallgasson.~Iván kétségbeesetten
5490 VIII | az ilyen fajta ember nem kívánkozik a világba. Hát egyszer ki
5491 XIV | miszerint az elítélt nehány szót kívánna a tábornokkal négyszemközt
5492 III | kétségbeestében az anya.~– Ha nem kívánnád is, meglenne. Vén ember
5493 XVI | rablásra, gyújtogatásra kívánni lehet. Rajta, rajta. Üssetek
5494 XI | legjobb lovat, és siess, ahova kívánod. Ezt a provinciát rád bízom.~
5495 XIII | mogyorófapálcája.~– Szerencsés jó estét kívánok, kedves bíró uram, komámuram.
5496 II | Hát a „kedves egészségére kívánom” hol maradt?~Mint lecsapó
5497 VIII | háztól. Nekem csodálatos kívánságaim vannak, de maradok mellettük.~–
5498 VIII | bejelentik ezt a furcsa kívánságot, ami annak annyira megtetszik,
5499 XVI | Bodza Tamás is aligha nem kívánta ezt magában. Egyiknek sem
5500 XVI | meg nem alázta magát.~Azt kívánták tőle, hogy vallja meg, miszerint
5501 VIII | adj íróeszközt.~Midőn a kívántakat megkapá, az idegennek inte.~–
5502 VIII | eltakarva arcát kezeiben.~– Te kivégeztél egy elítéltet, akinek ártatlansága
5503 XIV | arra akarom önt kérni, hogy kivégeztetésemet ne halassza ön három napig.
5504 II | hallana. Figyelt – világosan kiveheté a hóhérnő erőteljes, dörmögő
5505 VIII | nyitva hagyott ajtaján át kivehetém, hogy a konyhában nagy tűz
5506 XI | sikoltásokat hall, s homályosan kivehető tömegek mozogtak alá s fel
5507 II | Hétfalu hegyes tornyai voltak kivehetők; fekete csúcsaik éles ellentétül
5508 V | szerettél engemet soha, kivertél házadból, mit egy kutyáddal
5509 II | kőfal, kapuja szegekkel kiverve, előtte elcsenevészett ákászfák.~
5510 XVII | látogatni, ha ma nem, holnap, és kiveszi a dézmát házaitokból, és
5511 XVI | odajönnek a kapualjához, kiveszik a kezemből.~– Tehát siess;
5512 VII | követni, hogy egyszer életében kivételt tegyen a törvény szigora
5513 XV | számú kenyér és zsemlye kivetése. Csak akkor tért magához,
5514 III | mikor házamból kipöröltél, s kivetted kezemből a száraz kenyeret
5515 VI | alamizsnát, de amink volt is, kivették volna a szánkból, miért
5516 I | hogy egykor sarkaiból volt kivetve, s azután röstellték újra
5517 XI | útitársa lovát úgy kellett kivezetni az udvarból, mert erőnek
5518 IX | fejére, ha félrevitték a kivihetetlen melódiát.~Klimpa Guszti
5519 XI | rajzolt elé, valóknak és kivihetőknek tartsa.~Azt végezték egymás
5520 VII | esze után kiokoskodni a kivitel részleteit. Azt tudta mindenki,
5521 XI | meggondolásban, kérlelhetlen a kivitelben, és rettenetlen a veszélyben.~
5522 XIV | napokat valami borzalmas munka kivitelére találják alkalmasnak. A
5523 XI | bátor, az első gondolatnál a kivitelre kész, magával ragadta a
|