abece-bajai | bajar-borza | borzo-dubor | duhbe-elsze | elszi-faras | farka-folde | foldi-gyujt | gyulh-hidon | hiede-izma | izmai-keres | kerez-kivit | kivol-lazit | lazon-maras | marci-melle | mello-nevez | nevre-on | onagy-rajot | rajon-soksa | sopan-szoke | szoko-testv | tesze-utana | utani-vigyo | vihar-zuzha
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
5524 V | tölté födél alatt. Lábai kivoltak takaróikból, haja összecsapzott
5525 XIV | dobütésre a többi csapatok is kivonulnak az utcára. A többire nézve
5526 III | állj meg ágya előtt, mikor kívüled senki sincs ott, vess keresztet
5527 III | gyászolnák, s nem akarnának többé kizöldülni annyi iszonyat után, mi
5528 IX | maradnak. Azzal neki az érdemes klasszis az utcának, azon való örömében,
5529 VI | kezeivel sorba vágta az egész klasszist.~Erre a commotióra egy kicsinyt
5530 XVI | vérvilág sejteni engedé, hogy a kőbe vésett sarkfordulókból kiolvadt
5531 XVI | könyörgött neki, hogy ne kockáztassa ily vakmerőn az életét.
5532 VII | tisztességes leányt nőül kérek, kockáztatom, miszerint annak rokonai
5533 IX | hátulsó padokban hangosan kocódott.~– Hej, te nebuló! Te, Turtyik
5534 XII | járók-kelők suttognának.~Egyszer kocogtatást hall az ajtón; Zudárné szólt
5535 II | Mely nap lefejezték, a kocsi mellett, mely őt a vesztőhelyre
5536 VIII | fiatal ismeretlen sietett kocsijához; az ifjú Széphalmi kikísérte.
5537 VII | nagyságos mamának, mikor azon kocsikázott; a kényes betegek sorsa
5538 VII | Szolgabíró nagybátyám mondá, ki kocsin jött onnan, míg a szökevényt
5539 XI | Hétfalusyt tudósítá, hogy mihelyt kocsira ülhet, siessen a székvárosba;
5540 X | összeüle a falu torkaival a kocsmában, a helység házánál, az erdőkerülőnél,
5541 XIII | s fel s alá szaladgált a kocsmaszobában, és fejét két kezébe fogta. –
5542 Elo | messze haladt az a távol ködeibe, honnét mint bús felleg,
5543 XV | mintha könnyes szemeinek ködfátyolán át egy idevarázsolt álomkép
5544 Elo | derek járnak és nehéz kék ködök, télen a nap éget. A házi
5545 IV | akarta volna morzsolni e ködös csillagot itt alant. – Ki
5546 Elo | felénk, minden új év új ködöt hagy előtte, míg ez is a
5547 IX | hm!~Itt nagyon rájött a köhögés az érdemes néptanítóra,
5548 Elo | A künn járók fullasztó köhögésről kezdtek panaszkodni, s ez
5549 VI | farkas, meg-megfogta magát a kökénybokrok közt; utoljára egy rongyos
5550 X | maga hogy gyúrja a sarat kölcsönkért polyvával a falrepedések
5551 II | igéknél, melyek a bűnök kölcsönös bocsánatát hirdetik, két
5552 XI | Jövő-menő emberek vallomásai költék a hírt, egy részeg gyógyszerészsegéd
5553 X | elő a szláv képzőtársulat költeményeit modoros leppegő szózatával.
5554 X | míveltség, igaz tudomány, költészet, műipar mezején; és tennék
5555 X | népélete, dalai, dallamai tele költészettel, kedélye romlatlan, szíve
5556 I | nádpadlatán most a csuvik költi tojásait, élt ezelőtt huszonöt
5557 XIII | egypár zúgolódó semmiházi költött rájuk veled egyetemben,
5558 X(1) | a benne szereplők neveit költöttekkel helyettesítém, s magából
5559 X | érez – nem maradt a puszta költői lelkesületnél néptudósunk
5560 X | mást egyebet, nem ismer más költőt, semmiféle nyelvűt; tán
5561 X | elhúzódott évekig; a sok ostoba költségre felment a pörlekedő minden
5562 XVI | gyilkolja meg, vagy nevelje kölykének: ami mindegy. Bolond mese;
5563 II | kidobta az ajtón, mint egy kölyökkutyát; képzelheted, milyen szép
5564 II | bocsánatát hirdetik, két nehéz könnycsepp gördült elő, s végigfolyott
5565 VIII | főkötőcskét, megnézte, egy könnye esett rá, megcsókolá, azután
5566 II | reszketett, mintha imádkoznék, s könnyei megeredtek. Azután felemelkedék.
5567 VIII | kezeimet tördeltem, és a könnyeim csorogtak.~Még most is kicsordult
5568 XIV | hogy balvégzetem másoknak könnyeket fog okozni, miket nem reméltem,
5569 IX | másutt nem eléglette az meg könnyekkel hímezni gyászpalástját;
5570 XV | akinek oly nehezére esik könnyekre nem fakadhatni, nyakába
5571 III | De panaszos volt az árva könnyel áztatott kenyér, nincs rajtad
5572 VIII | eltűnt arcáról az iménti könnyelműség kérkedő mosolya; a szilajon
5573 VIII | kifejezés, szempillái eltakarták könnyező szemeit, ajkai a fájdalom
5574 VII | futottak a tábornokhoz, s könnyezve mondák el neki, hogy ez
5575 V | vált vad, de szótalanul, könnytelenül.~Kinek isten fájdalmakat
5576 XVIII| leghatalmasabb pórlegény karját könyökben kettévágta, a támadók harckedve
5577 XII | falain.~A gyermek nem aludt. Könyökére emelkedve hallgatózott,
5578 VII | ember ott ül előtte, két könyökét térdeire téve, s két karját
5579 XIII | kérdezé Csicseri Márton, két könyökkel tehenkedve az asztalra.~–
5580 VIII | idegen röviden, s a tűzhelyre könyökölt.~– Maga tán azt gondolja,
5581 VII | ülve a kis zsámolyra, addig könyörge neki azokkal a kis kezecskékkel,
5582 XIV | a törvény. Ha egész nap könyörgene érte édesapja, anyja, minden
5583 XVI | meghallgatá az én kérésemet. ~Könyörgésemre hajtá kegyes szívét, ~Melyért
5584 XIV | azokat a betűket le nem könyöröghetné onnan.~Akik ott a hosszú
5585 X | embert zavarba hoz az, ha könyörögnek előtte, és nevén szólítják.~
5586 XVI | tudott segíteni urán, csak könyörögni tudott, hogy kínozzák inkább
5587 III | ilyen lehetne az.~– Isten, könyörülj rajta, és vedd őt magadhoz –
5588 Elo | írja föl a tanítást oly könyvbe, melynek neve temető, s
5589 II | mézédes hangon olvas a szent könyvből bűnbocsátó hangokat, kis
5590 X | nyugalommal olvasgatott.~Horác könyve az, melynek minden versét
5591 X | rém, a mester kinyitott könyvében úgy táncoltak az apró, fekete
5592 VIII | férfi ajkához szorítá a könyvecskét ájtatosan, s elrejté azt
5593 XVII | törvényt a nagy, kutyabőrös könyvekből; most pedig, íme, egy főúr
5594 X | a mester, hóna alá dugva könyvét, miután behajtással megjegyzé
5595 X | közméltánylattal fogadtatott.~Megvoltak könyvtárában mindazon nagybecsű művek,
5596 X | elment, hóna alatt egy kis könyvvel, melyből filozófi nyugalommal
5597 XVI | Fehér, éji öltönyére hosszú köpeny volt borítva, mely mint
5598 X | sovány jusculumát vitte haza köpenye alatt, mázatlan szilkében,
5599 VIII | barátom, terítsd le addig a köpenyemet ide a tűzhely mellé – szólt
5600 VIII | megigézve teljesíté parancsait.~Köpenyét letéve, karcsú, idomzatos
5601 VIII | s lekeríté nyakából a bő köpenyt, melyről csurgott a víz.~
5602 XIII | kicsinyt a nyelve hegyéhez, s köpködött azután tőle mindenfelé;
5603 II | nincs is oka rá; nyúzták, köpködték, alábbvaló volt a kutyánál.
5604 VIII | lakában, mialatt egy szürke köpönyegbe burkolt alak lépett be a
5605 XVI | alám; tartsatok alám egy köpönyeget! Irgalom! Irgalom! Bocsáss
5606 VIII | kikísértetni; a konyhában felvevé köpönyegét, megmagyaráztatá magának,
5607 XV | ne mosolyodjék e szerény köpönyegfordítási mondolatra.~Vértessy kivont
5608 VIII | Egyik választá vigasztalása köréül a börtönöket, másik a családélet
5609 X | valami veszett állat, mar és körmöl, uszítani lehet, mint a
5610 VI | ez a halálveszedelem más környékeket is meglátogat, miről talán
5611 XI | tetszék neki, mintha annak a környékén is jövő-menő csoportok tünedeznének
5612 I | ért, egyetlen prófétája a környéknek egy tébolyodott nő volt,
5613 Elo | kiabálva a nép közé. A magasabb körökben, a szalonok és kaszinók
5614 XVI | kezeiben. Úgy látszott, mintha köröskörül ő vetné az árnyékot az éjszakára –
5615 II | tévedne be más, mint édes körösztapád az ördög, meg magam, la.~
5616 XII | mint egy bosszúálló démon, kört vágva villámló fegyverével,
5617 XVII | megcsonkított testtel összeroskadni körükben, s vérét széthullani a körülállókon,
5618 XVII | körükben, s vérét széthullani a körülállókon, és azután a bakó félelmes
5619 VI | hordja? – mondák a lázongók, körülállva a fickót; egyik a haját
5620 II | minden falu végén ott áll körülárkolva egy jó darab négyszegű föld,
5621 VIII | hirdető angyal-e ez itt körüled? – szólt az ifjú a szép
5622 VIII | értesülve; orvosnak minden apró körülményt kell ismerni, hogy betegét
5623 XII | keresztülcsúszhasson rajta.~Körülnézett még egyszer veszélyes kíváncsisággal
5624 VIII | suttognak, nem sóhajtanak körülöttem, hanem ahelyett hallok a
5625 XVIII| csapatja élén állott, s midőn körülözönlve látta magát a féktelen szilaj
5626 VI | példátlan flegmával, s elkezdte körülszaglászni.~Kordé uram pedig fogta,
5627 V | kutyák odamentek hozzá, körülszaglászták, és rámorogtak.~Csak egy
5628 XIII | a gyanús szert, s azzal körültekingetve, ha nem látta-e meg valaki,
5629 V | Érzé, hogy veszve van.~Körültekinte, kihez fusson ótalomért…
5630 II | kétségbeesés eszméletével kezde körültekinteni, mint a verembe hullott
5631 XI | bemeríté a csimbókjaiba, s körülvakarta a kalap alatt a fejét; azután
5632 I | minden tárgy, mi az embert körülveszi, s míg kívül oly holtnak,
5633 XV | hadsegédemtől egy kardot. Azt kösse fel!~Az ifjú Hétfalusy bámulva
5634 VIII | akarod, hogy a lovamhoz kösselek, úgy vigyelek el Dukláig.
5635 II | a kést ágyába rejtém el. Kössen fel hamar”… Óh, leányom,
5636 XVI | a gyermeket, s mi volt a köszönet érte? Az, hogy most meg
5637 XVII | hogy azok semmit sem láttak köszönetlen buzgósága miatt. Ahol végre
5638 XIII | lehetett valaha, de a sok köszöngetésben annyira meggörbült már a
5639 XV | keljen innen! Ezt nem nekem köszönheti, hanem istennek, és ezen
5640 VI | isten keze sem rövid.~– Köszönjük szépen, ha már egyszer a
5641 XV | abból semmi, uram.~Azzal köszönt, és futott haza.~Kamienszka
5642 VII | utcákon a polgári rendűek is köszöntéseket szoknak vele váltogatni.~
5643 VIII | ifjú áll meg előtte, bátran köszönti őt, illedelmesen az úrnőt;
5644 XVI | szerrel – szóval. Ti csak köszörüljétek a kést!~Azzal felbontá szekerén
5645 XIII | semmirevaló! Tán még magad köszörülnéd a kést, amivel torkát mesék?~
5646 XVI | kendője alól azt a fényesre köszörült kést, aminek az élit oly
5647 XII | mindkét élén; jól ki volt az köszörülve, sehol, sehol egy csorba
5648 VII | dicsőítették vele; lehetett kötekedésnek is venni, félelemnek is,
5649 VII | csak háta mögött, mert a kötekedéssel igen rosszul járhatott volna
5650 VIII | szavak után, s azt sokszoros kötelékeiből kicsavargatva, szétterjeszté
5651 VII | és földesúr a legerősebb kötelékek által fűzetik azon földhöz,
5652 XI | kétségbeesés fölbont minden köteléket, ami urak és szolgák, adósok
5653 VIII | mondott. Mit használ? Csak a kötelesség lesz általa súlyosabb.~–
5654 VII | inkább felvette a mindennapi kötelességeket.~Tisztei sem igen dicsekedhettek
5655 X | kezdeni, és ezt a szent kötelességet vennék át fiak az apáktól
5656 V | kezében a zsoltárt, másikban a kötelét viszi – a gyalázatos halál –
5657 XVIII| kívánt maradni, hivatalos kötelezettségéhez képest meglátogatandó azok
5658 VIII | társai fővezérüket levágták a kötélről és ellopák. A felébredt
5659 VIII | a falszekrényben, s azt kötényébe rejtve, ment ki.~Az idegen
5660 VII | midőn foglyul selyemszálra köti.~– Hanem, kedves édes, mikor
5661 VII | hallja?~– De biz azt nem kötik a te orrodra, húgám.~– A
5662 XVIII| saját ingét tépve széjjel kötölékül.~A lázadók már elfoglalták
5663 III | járt virágot szedni. Követ kötöttek a lábára, beledobták a sárga
5664 XVIII| hivatalához illő nyugalommal kötözé be Hétfalusy vérző sebeit,
5665 X | kipótlására, és saját kezeivel kötözi össze a bomlott nádtetőt.
5666 XVII | került az, meg sem kellett őt kötözni; amint eloldák a vasrácstól,
5667 XV | láncait, és hagyta oldalára köttetni a kardot, s nem vette észre,
5668 VIII | kemény kövek vannak. Ezeket a köveket kell elébb összemorzsolni,
5669 VI | magukkal, telerakták zsebeiket kövekkel, s azokkal ott ünnepélyesen
5670 VIII | beszélem. A szent hit hajdani követei egyszerre nyerték az égből
5671 XI | mindig ketten járjanak követeid, hogy egyik a másikra ellenőrködjék.
5672 VII | koporsójából való.~– Nem követek el gyöngédtelenséget, ha
5673 VII | atyja előtt olyan anyagi követelésekkel léptem fel, miket tudtam,
5674 X | körül, hogy árnyéka nem követi sehol, sem előtte, sem utána.~
5675 VIII | viszonynak el nem titkolható következése lett. Ön neje anya lett,
5676 Elo | földindulás, múlt időkről hozva következést, melyekben hasonló jelek
5677 XII | ásott.~Az első boltív után következett a másik. Jó erős boltozat
5678 VI | kegyelmed jobbágyainak, rossz következhetik belőle. De mi többiek sem
5679 XIII | olyan rettenetes dolgok következhetnek abból, amit ő mondott; nem
5680 IX | s lesz belőle epemirigy. Következőleg engemet meg ne haragítsatok.
5681 VI | pincéhez. E becsülendő szándék következtében nekiindult ismeretlen hegy-,
5682 XI | engem?~– Miért ne?~– Hibát követsz el. A népvezérnek gyanakodónak
5683 II | fölkelnek, nem marad kő kövön – monda a hóhérlegény.~–
5684 XVI | karjait összefonva, s halkan közbenevet, és magában dörmög.~– Tegyetek,
5685 VII | város mind a négy végén közbeszéd tárgya ne legyen, csaknem
5686 XV | Hétfalusy ijedten akart közbeszólani, de a hölgy visszarántotta,
5687 VIII | újra elkomorult, székét közelébb húzá vendégeéhez, s halkan
5688 X | egy rész vonuljon a falu közelébe.~– Legjobb gyűlhely lesz
5689 XVIII| dobpörgést, mely a kastély felé közeledett.~A lázadók otthagyták az
5690 VI | midőn látta, hogy négykézláb közeledik felé valami ismeretlen állat –
5691 XV | országháborítókat, akik tűzzel-vassal közelednek békességes városunkhoz,
5692 X | hírlapokból a veszélyes ragály közeledtét, melynek gyógyszerei, védeszközei
5693 VIII | Tudja ön, hogy engemet a közéletben minek neveznek? Csúfságból
5694 XV | természeti csapás, mely ránk közelg, alkalmat adott egy rég
5695 X | róla hivatalosan. A halál közelget, és jaj annak, aki fél tőle.
5696 VIII | utóbbi most már merészebben közelíte a rejtélyes alakhoz, s helyet
5697 I | de senki sem mert hozzá közelíteni, hogy megitassa.~Azon nap
5698 XV | oldaláról egy lovas látszott közelítni, ki nagy bajjal bírt keresztültörtetni
5699 VI | fel előttük.~A felolvasó közellátó volt, s amint a levelet
5700 XIV | embernek az agyát a halál közelléte lázba hozza; nem fogja ön
5701 II | Még az élőfa sem szereti közellétét.~Ablakai nem látszanak a
5702 XIV | laktanyába.~A zaj, a lárma közelről hallatszott már, és ő arról
5703 XVI | Világot gyújt, hogy jobban közénk lőhessenek onnan belülről.~–
5704 VIII | lépésnyiről éppen a szív közepébe.~– S mit akar e főtiszt?~–
5705 XV | beszédben is. – A megye közepében gonosz szellemű lázadás
5706 VI | hogy a kutya kiült az udvar közepére féltében, s ordított torkaszakadtából,
5707 XVI | Ekkor azon ablakból, melyen középett félig fel volt emelve a
5708 XI | lett volna ugyan e sötétség közepette egy kis kerüléssel egészen
5709 XI | azonnal Hétfaluba, mely középpont leend, további rendeleteink
5710 IX | barackot.~– Gyere csak a középre!~Megcsapta a jámbor felelőt.
5711 XVI | világosság összesietett a középső terembe, s ott ismét nehány
5712 XI | számítása szerint éppen a középtávolságot jelölte a székváros és Hétfalu
5713 XII | kezébe kapta a gyeplőt, közévágott a lovaknak; előtte, utána
5714 XV | hogy az emberek, az ország közhasználatára megcsinálják a revolúciót,
5715 VII | finom és délceg udvarló, közhelyeken jó szándékú, értelmes és
5716 VII | életével, akár egy kiszolgált közkatona; az iskolás nép örvend láttára,
5717 XIV | ülnek: főtisztek, altisztek, közkatonák, mind úgy szánják, mind
5718 VIII | doktor Sarkantyús urat, közlé vele az egész levelet.~Doktor
5719 VI | feldúlta a házi boldogságát, a közlegelőt elfoglalta majorsági földnek,
5720 II | zárvonalak miatt minden közlekedés megszűnt; az országút kétfelől
5721 X | képzőtársulatban felolvastatván, közméltánylattal fogadtatott.~Megvoltak könyvtárában
5722 Elo | templomok látogatottabbak, a közmulatóhelyek üresebbek nem voltak, mint
5723 X | büszke magyar főuraság, köznemesség pompája, veleje. Új hang
5724 X | rend akarja elpusztítani a köznépet!~El akarják őket pusztítani
5725 XIII | XIII. A bőrharang~Köznépünk igen adakozó címek dolgában,
5726 VIII | velök a mennyei vigasztalást közölni, melyet oly ingyen osztogat
5727 XV | mondanivalója, amit nem lehetett a közönség előtt tenni.~– Uram – sietett
5728 X | legkegyetlenebbül. Beleszámíthatjuk a közönséges bűnöket is: rablás, bosszú
5729 Elo | téveszmék magvait hinti el közötte, azokat tettei evangéliomaul
5730 XI | bizalmas szóval. – Van-e közöttetek bátor, vakmerő fickó, aki
5731 VIII | közepén a két szemöldök közötti vékony vonal, a vont arc
5732 X | emberek, akiknek életirányát e központtalan eszmék határozzák.~Az emberi
5733 XIII | uraság szolgája volt, félig a községé, egy kicsinyt a papé, és
5734 XVI | hatot a legbátrabbak közül: köztük a csőszt, kinek erdei lakán
5735 XVI | egy Julius Caesar, midőn a közügyek azt kívánják, hogy hallgasson.~
5736 XVIII| katonákat, megálltak, s egy közülök nagy sebesen iramodott feléjök;
5737 XI | lesznek.~Mária kiválasztá közülük a borzas Hanákot. A fickónak
5738 X | harcát, midőn egy hajdani közvitézük bocskorát az égbe hajítva,
5739 X | társaikkal másoltatták. Közvizsgákon magyar verseket szavaltak,
5740 VII | nép örvend láttára, mert közvizsgálatok alkalmával mindig ott szokott
5741 II | ijesztésére épült?~Körüle magas kőfal, kapuja szegekkel kiverve,
5742 IX | használ elzárkózni előle kőfalak közé, a testet bekenni balzsamokkal,
5743 XVI | derék szarmaták epigonaihoz, kőfaltörő kosokkal és ballisztákkal
5744 VIII | Gondolja ön, hogy van ilyen kohó a világon?~– Reménylem.
5745 VIII | hisz a vas is megolvad a kohóban.~– Gondolja ön, hogy van
5746 I | elpusztult hely. Ledúlt kőkerítés falazá el egykor az utcától.
5747 XVI | úgy sírtatok, hogy az a koldus, aki a kapun kívül hálálkodik,
5748 Elo | egész vidékek lakói jutottak koldusbotra. Fiatal gyermekek kezdtek
5749 I | tehetős volt, s egyszerre koldussá lett, s azóta féleszű.~Ez
5750 I | tornácra felvezető fehér kőlépcsők fel vannak szedve s a falnak
5751 II | temetőt árkoltassanak el a kolerai halottak számára, persze
5752 VIII | Annál jobban örülök, kedves kolléga uram. (Eszébe jutott, hogy
5753 VI | hasadékán. – Mit keres itt az én kollégám, a myops iskolamester? Ni,
5754 II | hazatérő nyájak aprózott kolomphangja és a gazdáik elé ugató ebek
5755 VIII | hogy elmondá neki:~– Ű-le koma, itt a kű.~Az idegen megütközve
5756 VIII | míg a levelet feltöri.~Komája, Ligety Ambrus írja azt
5757 XIII | ott fogsz ülni reggelig, komám! Esküdtek! Kísérjék kendtek
5758 XIII | csak azért, hogy tán a bíró komámat majd ott találom, de biz
5759 XIV | magam tudok hasonló esetet a komáromi várőrségnél szolgáltomban,
5760 VII | barátságnak, atyafiságnak, komaságnak, patrónusságnak, táblabíróságnak,
5761 VII | ott olyankor, mint valami komédián.~– Jaj, csak már lenne mentül
5762 VII | árpakása leves s négy lat komiszkenyér úgy kigyógyította az úrfit
5763 IX | hozzá a taktust, nagyokat kommantva a léniával a hívek fejére,
5764 XIV | orvos odalépett hozzá, s komolyan monda neki:~– Tábornok úr,
5765 VIII | vékony vonal, a vont arc komolysága tökéletessé tevék a csalódást.
5766 VI | éneklésével, hogy a falu minden komondora utána vonított.~Ez éneklés
5767 VIII | dühében nekiesett a házi komondornak, kiütötte az egyik fogát;
5768 VIII | azzal kiment az udvarra.~A komondorok, amint rájuk nézett, félénk,
5769 XIII | s az asztal alatt heverő komondort megkínálta vele. A kutya
5770 VI | lépésnyire, de a bor rossz kompasz az ember fejében, hol ide,
5771 XVI | felfalták a nekik hányt koncot. Óh, igen szívesen vették.~–
5772 VI | is mi elhatároztuk titkos konferenciánkban, hogy a népesség rettentésére
5773 VI | iskolatársam?” S ezzel oly konfúzióba hozta a nagy ebet, hogy
5774 VI | Igen, balgatag, mert a konkolyosából és csermelésiből kaptál,
5775 II | tűz; szép fekete haja nagy kontyba volt csavarva feje hátulján,
5776 VI | mogyorófát elnyűtt, melyet konvencióképpen minden tanítványa maga tartozott
5777 X | költeni, s felülmúlták a konviktusban magoló szegény diákot. Cifra
5778 XII | volna ő közéjük; hanem a konyhaajtó már akkor zárva volt, s
5779 XII | keresett elő, s rohant vissza a konyhaajtóhoz. Az első ütésekre recsegni
5780 II | karimás kalappal.~A kutya a konyhaajtóig kísérte a betérőket, az
5781 VIII | pohár borlevest hozva a konyhárul.~Az illatos, gőzölgő italt
5782 XII | futó lépések hagyják el a konyhát, a tornácot, s hallá még
5783 I | szinte egy vörös márvány kőpad is a tornác alatt.~A ház
5784 II | valaki rázná kívülről – kopognak, suttognak az ember körül –
5785 II | a deszkafalon háromszor kopogtat, azután lemászik a hágcsón
5786 VI | felelni, s fagyjon meg a koponyádban a velő, ha rá emlékezel;
5787 XVI | pillangókat, miknek hátára halvány koponyák vannak festve, mint a ravatalokon;
5788 VII | amidőn testvére és annak fia koporsóban feküdtek, jelent meg az
5789 VII | kesztyűje egy megholt barátnéja koporsójából való.~– Nem követek el gyöngédtelenséget,
5790 V | ragyogni, mint fényesítik ki koporsójukat, mint verik ki aranyszegekkel,
5791 III | hozzáért:~– Mennyi szép koporsónak való fa! – mormogá magában,
5792 VI | s mikor két szegény fiú koporsóra valót lopott belőle az apjának,
5793 X | falhoz húzódni kényszeríték a kopott kabátú alumnistát, ki sovány
5794 XV | hallatszott a vas puskavesszők koppanása a fegyverek csöveiben. Azután
5795 Elo | az embereknek is, hogy e kora tavaszlásnak nincsen mit
5796 X | osztálya benne az úri rend korábbi szigorának, bár ez csekély,
5797 VIII | ön zavar engem. Pedig a kórállapot kedvező szakba kezd lépni;
5798 XV | netalántán tulajdonképpen koránsem lehetett volna kivenni a
5799 VIII | cselédek. Egy összerokkant, koravén férfi lépett elő; arca kétfelől
5800 XI | szerettek maguknak a klasszikus korból válogatni neveket.)~– Az
5801 X | gyáva nép. Nem is tiszta; – korcs. Pedig mégis innen kell
5802 I | nyilallások vették elő, vagy a korcsmában verték meg.~Gyakran órákig
5803 XV | siessen az őrtanyákon elszórt kordon-vezetőkhöz. Csapatjainak felét mindenki
5804 VI | rettentésére legelsőbb is kordonokat fogunk felállítani, minden
5805 IX | többet ér minden orvosságnál, kordonoknál és vismuth poroknál az isten
5806 IX | örültem, városunk körül kordont húztak idegenek megvizsgálására;
5807 X | mentében az ismerős gömbölyeg kőre, s éppen ott járt, ahol
5808 VI | osztanak ki alattvalóik közt, kórházakat alapítanak, a papokkal előre
5809 VII | kérezkedtek egyszernél többször a kórházba. A nagyságos mamák kétségbeesetten
5810 X | X. A korifeus~Bodza Tamás rektor uram
5811 Elo | félelmei börtönéből, s ha akad korifeusa, ki vakhitből vagy rosszakaratból
5812 XV | decretuma által az emberek üdvös korlátok között tartatódjanak. Immár
5813 X | mostohaságát, saját tehetségei korlátolt erejét azontúl is mindig
5814 XI | polgárisult országban, rendes kormányzat és törvényszolgáltatás mellett
5815 VIII | tettetés tovább; amint szemei Kornéliáéval találkoztak, egyszerre sírva
5816 XIV | csörögjön vele. Odafutott Kornéliához; megfogta annak reszkető,
5817 XIV | Vértessy, amint egy nőcselédje Kornéliának sietve jő hozzá, s valamit
5818 VIII | Maradjon ön itt. Íme – szólt Kornéliára mutatva –, itt szövetségese
5819 I | háznak nincsen teteje, a korom, mit falán végigmosott a
5820 XI | magasan, mintha a rémangyal koronájának szarvai volnának.~Olyan
5821 X | fajneheztelés kínjait szaporíták.~A koronkénti érintkezések a földesúrral,
5822 VIII | visszatért a gyermek, a telt korsóval kezében.~– Kedves leánykám –
5823 VI | nevelés még felnőtt kamasz korukban is.~Ki a faluban a legügyesebb
5824 Elo | világra, természet csodái: kosfejű lovak, a vizekből emberarcú
5825 XVI | szarmaták epigonaihoz, kőfaltörő kosokkal és ballisztákkal s egyéb
5826 VI | urammal a pincében borokat kóstolni, s ott úgy megverte magát
5827 XIII | megmutatom, hogy sorba kóstolom a kendtek italát mind, és
5828 XIII | hozott mindegyik hordóból kóstolót. Nagyságos uram! Nehezemre
5829 XIII | visszahökkenve.~– Nem én. Láttam, kóstoltam, hoztam is belőle. Most
5830 XVI | Zudárné odafente a palotaablak kőtalajához a kést.~– Három pillanatig
5831 XVI | fogadat!~A szegény bőrharang kotródott.~– Most hozzátok be a Mekipirost!~
5832 X | Bertezénáról, ki egyszerű kovácslegény létére letörte a faját elnyomó
5833 X | látni mutatóujján egy durva kovácsmunkájú vasgyűrűt, melynek pecsétlapjára
5834 IX | harangozni.~Borzas Hanák feje úgy kóválygott, amint hazafelé indult,
5835 IX | beverték egypárnak a fejét kővel, végigírták minden ház oldalára
5836 XVI | gerendákat az ajtók ellen, kőzáport a tetőkre, ahogy az emberek,
5837 XI | Oroszországnak?~– Az örök városból, a Kreml kapui alól – felelt Mária
5838 VII | viharcsatlóval. Kabátja fehér, mint a kréta, s gombjai úgy fénylenek
5839 VII | halál.~– Sok nyers kávét és krétát evett bizonyosan.~– Kérem,
5840 VI | festői hajlamok voltak, vörös krétával huszárokat pingált a falra,
5841 X | ritka növény. Hasonlít azon kriptogámhoz, melyet csillag hamvának
5842 VIII | fájdalmakban van a betegség krízise. Csak nehány cseppet e vízből.
5843 IX | nagyot lőtt a pad alatt, a krumpli-fojtás Kordé uram orrára esett,
5844 VIII | neki:~– Ű-le koma, itt a kű.~Az idegen megütközve nézett
5845 VIII | Az idegen leemelte kerek kucsmáját fejéről, s hosszú, fekete
5846 VIII | első eset az ilyen.~– Úgy küldetésemet e háznál bevégeztem – szólt
5847 XI | gondom, hogy hírnököket ne küldhessenek széjjel. Láthatod, hogy
5848 XIII | vasra mint lázítót, s nem küldi a vármegye kezére. „De a
5849 XIII | szabódott, hogy csak oda ne küldjék, inkább csukassa a kalodába,
5850 XI | s szekereken Hétfalura küldjenek; ellenkező esetben kegyetlen
5851 VII | édesanyja a kórházban, hadd küldjön neki betegnek való gyönge
5852 XVI | Majd reggel deputációt küldjünk.~A tömeg nagy része osztá
5853 VI | módon kevésíteni. Evégett küldök kegyelmednek ezen levelem
5854 VIII | gyermekre mutatva. – Nem úgy küldötte-e őt az ég le hozzád, tudtod-,
5855 VIII | minden osztályait külön küldötteink járják be, akik szüntelen
5856 XI | rémséges hahotát, amit utána küldtek s egyes fenyegető kiáltásokat:~–
5857 XVII | kérdésemre igazán. Miért küldték tehozzád a vármegyétől ezt
5858 X | suttogókat, hogy ez nem külellenség miatt történik, hanem a
5859 X | falvakban, hogy egy hatalmas külfaj be akar törni az országba,
5860 VIII | miáltal arca szelíd, nyájas küllemet vőn fel, s halkan bekocogtatott
5861 XI | nap felől széles, veres küllők szegték át a csodálatos
5862 II | konyhába léptek. Semmivel sem különbözött az más ember tűzhelyétől;
5863 XV(1)| a férfi- és nőnem közti különbség.~
5864 VII | szabados és őrmester teszi a különbséget; a többi „legény”, aki ha
5865 VII | iparkodik arra a katonai különlét sajátságai által visszahatni.
5866 XII | pincébe.~A pincébe a ház külsejéről volt a bejárat, s azon is
5867 VIII | megemésszenek? Az Úr nem a külszínre, hanem a szívekbe néz, elítéli
5868 XI | mintha az ércolvasztók kürtőiből fúna elő, s még növelte
5869 III | kínlódni?~– Ha nem akarod küszködését látni, állj meg ágya előtt,
5870 XVIII| ajtót; egyszerre az egyik küszöb nagy zuhanással omlott be,
5871 II | mélán elbámulva állt ott a küszöbben, talpig egy nagy szűrbe
5872 I | magukat veretni a házak küszöbei előtt.~Mi fog történni?
5873 VIII | születnek azok, akik a hóhér küszöbénél végzik életüket. – Soha
5874 I | látszott lényegén, ha olykor küszöbét átlépte, melyen belül rendesen
5875 XVI | kezdetben kitalálták a harcot, küzdöttek egymással; lármával, szitokkal,
5876 X | Még az anyagi erő durva küzdterén is túlnyomó akart lenni
5877 XVII | segítettek neki, s az elfutott a kukoricaföldek közé.~Az ég is szürkülni
5878 VI | völgynek, belebódorodott a kukoricaföldekbe; neki kendernek, ugarnak,
5879 VI | a kakas hajnalra kezdett kukorítani, akkor tért meg rendesen
5880 IX | nagyon fél a morbustól, és a kulacsom most is ott van nálatok.~
5881 XII | szobája ajtaját kívülről kulccsal zárják be.~Egy szökéssel
5882 IX | morbust, ami ragad, mint a kullancs, azért az a parancsolat,
5883 XVI | szabadulásra.~Zudár Péter még egy kupa sert bocsátott, odavitte
5884 III | vénasszony pedig egy zsámolyra kuporodott, és gombát tisztított az
5885 VIII | szereket, az nem rontja az én kúrámat; néhány nap múlva majd visszatérek,
5886 X | hírök volt, hogy a hírlapok kuriózumként említék, miképp valami Griffith
5887 X | Mindezeket mai világban puszta kuriózumoknak fogják tartani.~Alig foga
5888 VII | is futni, hajigálózni és kurjongatni, szeretne birkózni és bukfenceket
5889 XVI | mostan Hanák, mert én mostan kuruc vagyok.~A szegény bőrharang
5890 III | dacára minden babonát és kuruzslást hitt és használt, s e gyöngesége
5891 I | közepén görbe, kankalikos kútágas; két kicsiny ablakában megvakult
5892 II | veszedelemre. Vigyázzanak kutaikra, szérűikre, mert az urak
5893 IX | belétölti minden emberbe, sőt a kutak ivóvizébe is fogja hintetni,
5894 VIII | semmit mást a földön. Sohasem kutattam, ki gyermeke lehetett, sőt
5895 VI | kútba fehér port hint, a kútban a víz még lángol, még bugyog
5896 III | fütyült a szél, az elszabadult kútostor nyikorogva himbálta magát
5897 VIII | tornácon keresztül sietve a kútra.~– Ez a kegyed tulajdon
5898 XVII | olvasták rá a törvényt a nagy, kutyabőrös könyvekből; most pedig,
5899 V | kivertél házadból, mit egy kutyáddal sem tettél soha, el hagytál
5900 III | a kilincset zörgeti, a kutyákkal enyeleg; nem hallják, hogy
5901 XVI | oda tudnád-e ezt adni a kutyáknak szép szóval?~– Hogyne, csak
5902 VI | uram, amint kitekinte a kutyalak hasadékán. – Mit keres itt
5903 VI | gondolá magában Kordé uram a kutyalyukban. – Hogy bolondítja a népet
5904 II | köpködték, alábbvaló volt a kutyánál. Egy üszköt kell közé vetni,
5905 VI | bepréselé magát a szűk kutyaólba, míg a künn szorult kutya
5906 II | magányban hirtelen vad, ijedős kutyaordítás hangzik végig, melyre a
5907 XVI | magához térni, midőn egyszerre kutyaugatást hallott. A falu szélén volt,
5908 II | esetén megvívott volna a kutyával, s lehet, hogy megölte volna.
5909 VI | fogta, átnyalábolta a nagy kuvasz nyakát, s kezdte azt összevissza
5910 XVI | sírokat, mely felhíja a kuvikot, hogy ijesztő szavával szólaljon
5911 XIII | lépéssel elébb járt, mint a lába.~Amint benyitott a kocsmába,
5912 XIII | hol az öreg nagyságos úr lábadozó egészséggel üldögélt egy
5913 XVIII| nem látott kínok között lábaik előtt; majd jajgató némberek
5914 XI | már csak támaszkodva bírt lábán maradni, a két hordó közé
5915 VII | együgyű gépnek, és egyik lábáról a másikra állani és várni
5916 III | a ráhalmozott leveleket lábával letaposta, felnyögött, és
5917 VII | csak meg sem szidja őket, labdájokat is visszaadja. Gyermekek
5918 VII | sokszor behajítják az ablakát labdával, bigefával, még csak meg
5919 VII | lármáját oda kinn, amint labdáznak, aki szeretne maga is futni,
5920 VI | fickók, hogy hova mennek labdázni a lutrános gyerekek, ők
5921 IX | luteránus gyerekeknek, akik ott labdáztak a templom előtt; azoktól
5922 VI | végeznének, hallatszék a sok lábdobogás, az erőködés lélegzetfúvása.~
5923 II | hasadékon lenéz. Azután felkel, lábhegyen a kémény mellé suhan, a
5924 VII | zavarba jött fonáltekercs labirintjait, s azután nagyot sóhajtva
5925 I | órákig eljajgatott honn a labodabokrok között; ilyenkor hitte a
5926 I | mögé rejtőzve, udvara tele labodafűvel, közepén görbe, kankalikos
5927 XVI | Ivánra, s átkarolva annak lábszárait, egy perc alatt lerántá
5928 XVI | versenyfutóinak; rajta, lábtókat a falnak, ütő gerendákat
5929 XII | leereszkedtek; négykézláb futott ládájához; felnyitá azt; egy kis imakönyv,
5930 XIII | Arra ő kikapta kezemből a ládát, s azt felelte, hogy majd
5931 VI | apránként lekörmölte.~A hosszú lágyfa padok, kidűlt-bedűlt oldalaikkal,
5932 II | erős, dörgő hangját annyira lágyítani, hogy suttogássá válj ék.~–
5933 VII | dicsekedni; hanem annyit a laikusok is gyaníthattak, hogy odabenn
5934 XIV | leveleiket, láttam a nevek lajstromát, akiknek legelébb áldozatul
5935 X | Legjobb gyűlhely lesz a hóhér laka.~– Nem árul el bennünket
5936 VIII | erős, csengő hang a hóhér lakában, mialatt egy szürke köpönyegbe
5937 XVII | benneteket az erdőn, a mezőn, a lakadalmas házban, ha mindjárt minden
5938 II | osztani, mely az emberek lakaitól messze száműzetve, kitagadva
5939 XVI | köztük a csőszt, kinek erdei lakán tartották a titkos összejöveteket,
5940 VI | Mihály uram az ő díszes lakásába a kocsmából, s végigordítá
5941 XIV | első századosára, s sietett lakására, ígérve, hogy egy pillanat
5942 XI | székvárosba; neki Zudár lakától egyenesen kellett visszatérnie.~
5943 II | fekete szekrény állt, hármas lakattal bezárva, a szoba közepén
5944 XI | és Csernagora hegyei közt laknak?~A mester zavarodtan felelé,
5945 X | Fehér- és Feketetenger között lakó rokon fajú népeket mind
5946 XVIII| kastély nem népesült meg lakókkal, félt belemenni új család,
5947 XVIII| irtózatért az uraknak kelle lakolni.~Úgy volt nevelve a nép,
5948 VIII | segédet, magam benn a városban lakom, ott ülök az első vendéglőkben,
5949 XV | érdemes polgárság és az itteni lakosok részéről azon nyilatkozatban
5950 XV | tractusokban és sequestrumokban lakozó secularis népség fellázadott,
5951 I | jövendőt mondjon a benne lakozónak?~Ki kényszeríti rá, hogy
5952 XVI | utca választá el őt az úri laktól; nem akart azon végigkerülni,
5953 VII | magát. Ki látta azt: ennyit lamentálni egy kis cérnagombolyítás
5954 II | puska. A halavány fényű lámpa az asztalra volt téve. Mellette
5955 XI | halottas sírbolt pislogó lámpái elé.~Már éjszaka volt, midőn
5956 VI | udvarán nagy zaj volt.~Egy lámpás volt a félszer alá kitéve,
5957 XI | kilépett rajta Bodza Tamás lámpával kezében.~– Ki beszélt itt? –
5958 II | volt rátalálnia, alulról lámpavilág tört keresztül a gerendázat
5959 XVII | főurat kíntól vonaglani nehéz láncai közt, látta szelíd gyermekét
5960 XV | elé, s hagyta elvétetni láncait, és hagyta oldalára köttetni
5961 XV | nem tehető.~Az ajtó előtt lánccsörrenés volt hallható; két őr az
5962 XIV | eléje nyújtott jobbját. A láncok úgy csörömpöltek a megrázott
5963 XV | vetesse le kezeiről azokat a láncokat. Kérjen magának hadsegédemtől
5964 XI | szikra kellett, hogy minden lángba boruljon. Ez a szikra már
5965 X | lábaival; neki az kell, hogy lánggal égve lássa a büszke kastélyt.
5966 XVI | szegélye a távoli gyulladás lángjától. Az úgy sietett a többi
5967 XII | azt mondaná a füstnek, a lángnak: „Féljetek éntőlem! Én vagyok
5968 VIII | helyett a földön!”, nem lángoknak kellene összecsapni fejünk
5969 VI | hint, a kútban a víz még lángol, még bugyog a méreg erejétől,
5970 VIII | kezébe fogva az öreg kezét, lángoló szemeit annak szemeibe mélyeszté,
5971 XVI | gondolkoznia.~Az eddigi lángpattogás helyett már csak a parázs
5972 XII | volnának, melyek a kívüli lángtenger sugárait keresztülbocsátják,
5973 X | szebbet és nagyobbat emberi lantverő többé zengeni nem tud, Bodza
5974 XVIII| nevezte Kornéliát kedves jó lányának. Méltán is.~Egy jóltevő
5975 III | falevéllel. Még ekkor volt élet a lánykában; amint a fiú a ráhalmozott
5976 Elo | könyvet mutat fel, melynek lapjai – a leélt eseményes évek –
5977 II | hangokat, kis kezével olykor a lapokat fordítja, s szelíd szemeivel
5978 X | Egyszer csak elkezdett a lappangó hír terjedni a falvakban,
5979 VII | napvilágot, hallja a pajtások lármáját oda kinn, amint labdáznak,
5980 XVI | harcot, küzdöttek egymással; lármával, szitokkal, ordítással pótolva
5981 XV | ott kiabálni.~A tábornok a lármázó tömeg elé lovagolt, s kemény
5982 X | szíverősítőt. Most pedig eredj, és láss a rád bízottak után.~Iván
5983 XVI | Sírj, könyörögj nekik! Lássak könnyet szemeidben, mert
5984 XVII | ház hátuljában, hogy ne lássák hulláikat mások.~A főizgató
5985 VIII | nem vagyok beteg.~– Én ne lássam addig gyermekemet! – szólt
5986 VI | mindig javatokat akartam, de lássátok, ez a halálveszedelem más
5987 XVI | sebesen pörögve, azután mindig lassúbbá váló ütenyekben egyenként
5988 VII | tányér árpakása leves s négy lat komiszkenyér úgy kigyógyította
5989 I | oly léttelennek tetszik, lát-e, tud-e többet, mint maga
5990 XVI | ropognak a bútorok, s az a kis látatlan bogárka ott az ágy deszkái
5991 VIII | vezessen engemet oda, hogy én láthassam; ne mondja meg neki, hogy
5992 XI | lámpást, hogy amannak arcába láthasson.~– Milyen szép feje van
5993 Elo | mely a napot lenyugtában a láthatárra kísérte, alaktalan homályként
5994 IX | eltakarni a lélegzetet; a láthatatlan halál keresztülmegy a zárt
5995 XIV | lázadáshoz… Tábornok úr, ön láthatja, hogy a legnagyobb irtózat
5996 II | haláltól visszaborzadoz is?~Láthatja-e őt mosolyogni valaki? Látta-e
5997 XI | ne küldhessenek széjjel. Láthatod, hogy előrevigyázó vagyok.
5998 VIII | házamhoz. Reggelre, mielőtt láthattam volna, megszökött a padláson
5999 VI | eljövetele nem lehetetlen. Láthattátok az égi jegyekből, minő nagy
6000 II | főket s vértelen arcokat látna maga előtt?~Van-e, ki őt,
6001 V | hozzám, apám, mielőtt halva látnál! – szólt, s térden csúszott
6002 XVI | gyapotkendőbe, melytől sem látnia, sem kiáltania nem lehetett.~
6003 I | visszarepüljön ismét, s éjjel látó nagy szemeit kimeresztve,
6004 IV | IV. Isten látogatásai~Sötét volt az egész vidék,
6005 VIII | közel érte őt a veszedelmes látogató mind a két kezével, s ment
6006 XVI | beküldözi az előtornácokba látogatójegyeit, a nagy fekete éji pillangókat,
6007 Elo | ezeknek vége?~Soha a templomok látogatottabbak, a közmulatóhelyek üresebbek
6008 VIII | jött.~– Úgy van. Szívembe látsz. Úgy van minden.~– És ez
6009 XIV | idő, amely alkalmatosnak látszanék egy ilyen terv megmozdítására.
6010 VII | Szép mulatság is az. Hát te láttad-e már?~– Nem én.~– No, azt
6011 XVII | szemeit, hogy azok semmit sem láttak köszönetlen buzgósága miatt.
6012 VI | tartozott beszerezni, de volt is láttatja. Kik az ő keze alól kikerültek,
6013 VI | népet ez a népnevelő.)~– Láttátok, ugye, felebarátim, két
6014 VIII | karcsú, idomzatos termetet láttatott az idegen, mely férfinak
6015 X | lomha szárnyaival az egész láttér kerekét; mint valami denevérszárnyú
6016 VIII | tudja. Mi pedig homály által látunk, és tükörből csupán, s még
6017 XIV | fel egy pokoli gyújtogató lázadáshoz… Tábornok úr, ön láthatja,
6018 XVI | erős férfihang kiálta ki a lázadókra.~– Ez még csak vaklövés
6019 XVI | gyanította, hogy ki ellen lázadt fel amaz őrjöngő csoport.
6020 IV | minden szavát értette halálos lázálmának; azon vonások minden kifejezésiben
6021 XIV | agyát a halál közelléte lázba hozza; nem fogja ön hinni,
6022 XIV | fogja ön hinni, hogy én is lázban beszélek? Elhiszi ön, hogy
6023 XVIII| fölé, s ádáz keserűséggel lázítá a népet kegyetlen bosszúra.~
6024 XI | A székvárost is fel kell lázítanunk; ha sikerül: elfogni a tábornokot;
6025 XIV | ellen kiabálnak, egymást lázítják izgató beszédekkel. A megyeház
6026 XIII | nem vereti őt vasra mint lázítót, s nem küldi a vármegye
|