abece-bajai | bajar-borza | borzo-dubor | duhbe-elsze | elszi-faras | farka-folde | foldi-gyujt | gyulh-hidon | hiede-izma | izmai-keres | kerez-kivit | kivol-lazit | lazon-maras | marci-melle | mello-nevez | nevre-on | onagy-rajot | rajon-soksa | sopan-szoke | szoko-testv | tesze-utana | utani-vigyo | vihar-zuzha
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
6027 VI | halálizenetet hordja? – mondák a lázongók, körülállva a fickót; egyik
6028 XVI | mondott neki egy szót; egy lealázó, megbecstelenítő nevet,
6029 XI | országútra kiért. A nap lealkonyodott, látszott az a szembántó
6030 XVII | egyetlen, soha nem látott leányáról beszéltek; tudta akkor lélegzetét
6031 VIII | kellett; elébb megkóstolá azt leánykája, hogy kedvet szerezzen neki
6032 XVII | ezalatt ideje maradt magát a leánykával együtt a patak partja alá
6033 VIII | nyugodt. Ön jó atyja volt e leánynak; ha ön meghal, én jó anyát
6034 III | szép, ifjú nőket, mint a te leányod, az erős, derék férfiakat,
6035 I | minden fiadnak, minden leányodnak egyet!~A nép kétségbeesés
6036 I | akinek nevét viselék. Ezért a leányok és gyermekes asszonyok reszkettek
6037 VII | én.~– No, azt megnézd! Ez leányoknak való. Annyi úri asszonyság
6038 VIII | vagy ha nem hozhatja ide leányomat, vezessen engemet oda, hogy
6039 XVI | valamelyitek ráteszi kezét a leányra, előbb azt lövöm agyon,
6040 IX | napra, s elővéve zsebéből a lebbenccsé zsírozott hivatalos pátenst,
6041 II | néha mintha fekete zászló lebbenne meg. Egy-egy fekete holló
6042 XVI | Mekipirost, a kötél szabadon lebegő végét kezébe adva.~Kiáltani
6043 XVI | kiáltania nem lehetett.~Zudárné lebontá a lyánka fejéről a kendőt,
6044 VI | mindig nem szökött meg előle, lecammogott, fogott két pálcát a kezébe,
6045 X | elfoglalta cséplői számára, hogy lecke idején nem lehetett a kelepeléstől
6046 X | felől. Némelyik alig járt leckére, mégis az első padba ültették.
6047 IX | is feste hozzá, s kettős leckét tartott drága fizetéssel.~ ~
6048 XVII | látták fényes pallosát lecsapni, látták a némbert szörnyen
6049 II | kívánom” hol maradt?~Mint lecsapó villám visszhangzó dörgése,
6050 II | medvefókát, Mekipiros! Még lecsókolja az orrom.~A megszólított
6051 V | közé, fehér haja arcába lecsüggött, kezeit összekulcsolta s
6052 XIV | összetéve és nehéz szempilláit lecsukva nedves szemeire.~– A negyedik
6053 I | Szomorú, elpusztult hely. Ledúlt kőkerítés falazá el egykor
6054 I | esőszakadás, mutatja, hogy egykor leégett az, s most fehér aszú fűszálak
6055 XVI | sem volna rajta.~– Bárcsak leejtené! – dörmögé magában Zudárné.~
6056 XVIII| legnagyobb biztosságban leendett.~A bőrharang ezalatt mind
6057 IV | vétkezés évei, oly hosszúk leendnek a büntetésé?~Ki lesz, aki
6058 XII | füstfelhők háromlábnyira leereszkedtek; négykézláb futott ládájához;
6059 XI | a meleg tengerig.~Mária leereszté pisztolyai sárkányát, eltette
6060 VII | ragyogó orcával, hátul leeresztett pántlikafarkú hajjal, jön-megy
6061 XVI | ne hagyjatok elveszni! Leesem. Meghalok. Jaj, nekem. Hányjatok
6062 IX | hogy háta mögé nézzen; leesik és meghal. Felfordul, ottmarad.~
6063 XVI | lábaival, hogy hamarább leessenek, és ritka fogait beleásta
6064 XVI | dühre ingerelt, Hétfalusy lefegyverzése után a martalékul esett
6065 II | kelle halnia. – Mely nap lefejezték, a kocsi mellett, mely őt
6066 XII | feküdjél le, jó apám.~– Lefekszem, de nem merek alunni. Tedd
6067 VIII | átvittem azt szobámba, ott lefektettem ágyamra, kezébe adtam elveszett
6068 XII | s a szokottnál korábban lefeküdt.~A kisleányka imádsága rövid
6069 XII | ágyhoz támasztá.~Azután lefeküdtek.~Zudár sokáig beszélgetett
6070 VIII | ájtatoskodását. Mielőtt lefekünnék, ki szokta sütni puskáit;
6071 IX | inni, délben megint inni, lefekvés előtt szinte, és valahányszor
6072 XI | Fabius. A postahivatal lovait lefoglaltatni volt első gondom, hogy hírnököket
6073 VI | dolgot, sokat rögtön tótra lefordít, azután ismét a szeméhez
6074 Elo | végein. A nap meleg mosolyára lefoszlott a természet álma. Vidám,
6075 XI | nyugodt nőt, hogy az a legábrándosabb terveket, miket Mária egy
6076 XVI | letérdepelt. Oda a kastély legalsó lépcsőjére.~– Imádkozzál!~
6077 XI | száz pór, a néposztályok legalsóbb rétegéből, rajzott ki s
6078 XVI | senkit; hanem odaveté magát legázolt urára, s átölelve annak
6079 XVI | ekkor kiválasztott hatot a legbátrabbak közül: köztük a csőszt,
6080 Elo | vasdarabok hullanak alá a légből; a föld növényei elfajulnak,
6081 XVIII| felmászhatott az ablakokon; legcélszerűbb volt csupán egy szobát oltalmazniok.
6082 Elo | szét rajta, s míg olykor legderültebb ég mellett orkáni viharok
6083 II | ruhába öltözött, zömök alak a legdurvább férfiarculattal, gömbölyű
6084 I | vissza egy-egy tulok, ha legelés közben a fűben elfészkelt
6085 VI | a népesség rettentésére legelsőbb is kordonokat fogunk felállítani,
6086 XIV | esniök. Az én apám neve áll a legelsők között. Jobbágyai annyira
6087 XI | repült az égen, egy marha nem legelt a mezőn, még a vidám prücskök
6088 X | és egy csoport legbátrabb legénnyel berontani a helység házához.
6089 VIII | siettet. Vannak-e önnek legényei, kik tán óhajtanák a lelki
6090 VI | gyepmester ilyennel fizeti a legényeit, ugye?~– Ejnye, megátalkodott
6091 VIII | lövöldözni, azokbul lehetne jó legényeket nevelni nekünk.~– Hallja,
6092 VIII | járhatok valamennyi elment legényem után, hogy mi lett belőle?
6093 XV | hogy már egy vásárra járó legényemnek összehúzta lábait a görcs;
6094 II | megvetően fordult az egyik legényhez, s büszkén nézett le rá.~–
6095 VII | lehetett a szívéhez férni. A „legénynek” jó helye van a kaszárnyában,
6096 VIII | hogy nincs több most egy legényüknél. Úgy látszik, önök nagyon
6097 VIII | senkit sem szeretett úgy legényül fogadni, mint szökött katonát.
6098 VIII | doktor még nagyobb szamár, de legeslegnagyobb szamár lesz az öregúr, ha
6099 XVI | árnyékot az éjszakára – a legfeketébb árnyékot.~Egész odalépett
6100 XV | készítgetett terv végrehajtására a legfélelmesebb rajongóknak. Ím, itt a kiáltvány,
6101 VIII | emberrel megvívni, azok legfeljebb kiugrattak az ablakon. Ez
6102 VIII | bevezettettem magamat a legfényesebb társaságokba; s az volt
6103 I | igazság pecsétét nyomta rá, leggyakrabban százértelmű jóslatokat,
6104 XI | közöttük keletkezett, a leggyöngédebbnek volt nevezhető.~Azon balesemény,
6105 XIII | faluvégi kocsma felé, a leggyorsabb veszély idejéni lépésben.
6106 VII | Ellenben felsőbb helyekre a leggyűlöletesebb sugdosásokat tették; intézkedéseimben
6107 XVII | nincs védelem.~Az orvos leghamarább észrevette kínzóján a facies
6108 XVIII| csapás után, mellyel Imre a leghatalmasabb pórlegény karját könyökben
6109 IX | szokta megtépászni, akik leghátul maradnak. Azzal neki az
6110 VII | akarja magát ölni, s mikor leghevültebb állapotban van, jéghideg
6111 V | részvétlen arcával… A harmadik leghidegebb, legrészvétlenebb… Élő,
6112 VII | tizenharmadik munkája által lett leghíresebb, mikor Omphale asszonyságnál
6113 II | az állatvér is lehet, a leghitványabb hizlalt állat vére, mit
6114 X | jelszóra leseprék a római légiókat Pannónia teréről. Ismerte
6115 X | mert a nép dühe éppen a legjobbakat, akik legtöbbet tettek jobbágyaikért,
6116 X | jobbágyaikért, sújtotta a legkegyetlenebbül. Beleszámíthatjuk a közönséges
6117 VIII | ily sürgetve háborítom, s legkellemesebb perceit rablom el; de az
6118 VII | tőle”.~Annyi igaz, hogy a legkényesebb, makrancos kamaszokat, kiket
6119 II | mindig azt hiszik el, amelyik legképtelenebb; mondtam, hogy készen legyenek
6120 VIII | folytatá az ifjú. – Megmértem a legmélyebb sebeket és a legmagasabb
6121 XIV | alkalmasnak. A néposztályok legmíveletlenebb salakja fel van kavarodva,
6122 VII | Vértessy ezredének tisztei a legmíveltebb, rendesebb és komolyabb
6123 XI | Ez lett volna az első, a legmúlhatlanabb teendő. Kiáltványokat küldeni
6124 XVIII| egyetlen fiát boldognak a legnemesebb, a legritkább nő szerelme
6125 IX | ránk írni a természet, a legpompásabb gyümölcs özöne lepte el
6126 XI | pénzt sokat! Ez a kurér!~A legrekedtebb éljenkiáltás üdvözlé e nagylelkű
6127 VI | tudta verni a házból, ki legrestebb volt a dologban, kinek legrondább
6128 V | A harmadik leghidegebb, legrészvétlenebb… Élő, és mégsem élő. Édesapja,
6129 XVIII| boldognak a legnemesebb, a legritkább nő szerelme által; látta
6130 II | kik valamit tanultak, a legrövidebb eszűek, két hír közül mindig
6131 VI | legrestebb volt a dologban, kinek legrondább volt a háza, ki legjobban
6132 II | gazdag ibolyabokrokkal s a legsajátosabb erdei virágok minden nemeivel;
6133 XVIII| sikoltá az ifjú, s azzal a legsűrűbb néptömeg közé vágtatott,
6134 XVI | hallott. A falu szélén volt, a legszélső házak körül.~Most kezde
6135 V | arcán a borzadály, mintha legszentebb fájdalmában az ördög nyúlt
6136 VII | még hátravan.~– És az a legszomorúbb benne, hogy a vége az én
6137 II | Luca napján.~És valóban a legtávolabb szobából mély, zúgó hangon
6138 VII | díszpolgáraul, s elvégre egyik legtekintélyesebb nemesi család egyetlen leánya,
6139 IX | tanulmányokon, olyanoknak, akik a legtermészetesebb tüneményben is természetfölöttit
6140 XVIII| tetejű viskó tartotta magát legtovább. A vén kuvik alig bírta
6141 VI | korukban is.~Ki a faluban a legügyesebb csirkelopó volt, ki legjobban
6142 XVIII| Isten parancsára sújtott legutolszor, emberi parancsra nem akart
6143 VIII | reszketve, lihegve monda neki, a legvalódibb szenvedély hangán:~– Óh,
6144 X | számára; a többi kártyavár, légvár, délibáb országa.~Bizonyára
6145 VI | féltudós, az emberi nem legveszedelmesebb osztályából.~Egy nap Kordé
6146 VI | alatt a padok alá bújva legyeket fogdostak, vagy pitykövekkel
6147 II | legképtelenebb; mondtam, hogy készen legyenek a veszedelemre. Vigyázzanak
6148 VI | istennek annyi holt emberre?~– Legyetek csak egy pillanatig türelemmel;
6149 XIII | s kalapjával olyanforma legyintéseket tett, mintha szeretné az
6150 XVIII| villámgyors kard döfései legyőzték a durva erőszak túlsúlyát,
6151 VI | parasztok között. Mit tevők legyünk? Parasztjaink haragusznak
6152 II | eperfáig, megfogta annak egyik lehajló ágát, felkapaszkodott rá,
6153 VIII | azt bizonyítá.~Zudár Péter lehajlott az ifjú kezéhez, és megcsókolá
6154 II | végtelen csüggetegség által lehangolva, kis fekete bajuszának szálai
6155 VIII | beszélni akar veled? Jól félj, leharapja az orrodat.~Azzal durván
6156 II | padlás belsejére lopózik, ott lehasal, a gerendák közti hasadékon
6157 XI | hűs hajnali szél józanító lehelete szemközt fútta a lovaglókat;
6158 XIV | Hangjával titkolja; de én a leheletén érzem. Nagy-e a veszély?~
6159 VIII | csodaorvost, ki ujja hegyével, leheletével gyógyít, s azt sugdosá felőle:~–
6160 XVI | egyszerre megragadni azt, lehengeredni vele együtt a tetőről; repülni
6161 XV | életünket ontani készek lehessünk. Akasztófára valók tudniillik.
6162 II | Alszanak-e igazán? – Lehet-e ilyen helyen alunni? Szemeik
6163 XIV | hozzá, szemrehányólag. – Ön lehetetlenné tette, hogy más ítéletet
6164 XV | hogy a lázadás részeseinek lehetlenné tegyék a visszatérésre való
6165 XIII | vannak. Kár, hogy most nem lehetnek itten.~– No, komámuram,
6166 IX | másoknak is, ha ilyen kutyák lehetnétek, mint hogy kétlábú állatok
6167 VII | hízelkedéssel pedig, ha lehetséges, még rosszabbul.~A vas ember
6168 X | nádtetőt. Gyakran az utcán lehordta őt a köznép előtt, keresve
6169 II | vasakat s lobogó kötelet; lát lehullott, véres főket, szomorú bitófát,
6170 I | A ház elejéről itt-ott lehullt a vakolat, s ott a vörös
6171 VIII | feküdt egy mozdulatlan alak, lehunyt szempillákkal, maga mellé
6172 II | folynak, kalapja egészen lehúzva a szemére. Látszik rajta,
6173 XI | kiáltványokat számtalan példányban leíratni, s az ország minden részeibe
6174 VIII | érzékenységét; a legelső szó, amit leírok, amit kimondok, önhöz szól,
6175 XIII | élni, bizonyosan valaki leitatta édes borral, s elkezdett
6176 VI | nap Kordé uram szokatlanul leitta magát.~Mikor azt mondom,
6177 VII | kell várni, míg a fonal lejár.~– Természetes, azt én igen
6178 VII | sem veszi, hogy a fonál lejárt.~Akkor azután azt mondja,
6179 X | fokán, ha egy ezüstgombos úr lejön közéjük mézédes szavakkal,
6180 XII | beszakítaná, azon keresztül lejuthatna oda.~Ah, mi jó hűs lehet
6181 VI | viseltek. – Kinek képe volt lekarmolva, kinek az orra beütve, mikor
6182 VIII | szólt Ivánhoz fordulva, s lekeríté nyakából a bő köpenyt, melyről
6183 XIII | Az a sunyi Hamza megint lekiabált: „No, ha ebben nincs a méreg,
6184 XV | derekára csatolni.~A tábornok lekísérte őket a paripákig. A három
6185 XVI | söpredék!~A harcvágyó főnök leköpködte az előtte elfutókat, s elhalmozá
6186 VI | népe porzónak apránként lekörmölte.~A hosszú lágyfa padok,
6187 VII | nyakszorítóban, s csákója lekötve álla hegyére a viharcsatlóval.
6188 I | üveg, fonott kaskéményéről lekopott a csapóföld, s egész teteje
6189 VIII | parancsolt indulatának, s leküzdve dühét, hidegen válaszolt:~–
6190 VIII | megtelni. Még egyszer fölemelte lelankadt fejét, hogy erőt mutasson,
6191 Elo | kelyheiket, a fák levelei lelankadtak. A künn járók fullasztó
6192 II | szájuk elé, s nem mernek lélegzeni, s a harangok nyelvét előre
6193 II | kiszakadna nagy melléből a lélegzet.~– Lásd, kisleányom – egyszer
6194 IV | asztalon nem bírta elfúni; lélegzete kevés volt reá, leverte
6195 IX | balzsamokkal, eltakarni a lélegzetet; a láthatatlan halál keresztülmegy
6196 XVII | leányáról beszéltek; tudta akkor lélegzetét elfojtani, tudott reszketni,
6197 VI | lábdobogás, az erőködés lélegzetfúvása.~A csoda ez idő alatt folyvást
6198 X | egész.~Iván nagy sokára lélegzett fel.~– Már elmúlt. Milyen
6199 VIII | lehetett észrevenni, hogy lélegzik.~– Így szokott naphosszant
6200 VIII | meggyilkolt utas véres tetemeit lelék meg. Ez volt az isten ítélete!~
6201 VIII | Önöknél a baj fészke a lélekben rejlik, mindkettőjüket nagy
6202 IV | halálhoz, mi a megmérgezett léleké! Amabból tán van gyógyulás,
6203 VII | kis Kornéliám bizony nagy lélekerőt tanúsított, amikor hozzám
6204 VII | sokáig, sokáig küzdött nehéz, lélekfárasztó gondolataival.~
6205 X | gyönyörködni a szégyen, a bánat, a lélekfurdalásban, mert az öreg olyan mérget
6206 IV | csengettyű szólt, mint a lélekharang, midőn hirtelen földrendítő
6207 XIV | fényes nappal volt; – a lélekharangot is megcsendítették, pedig
6208 XVIII| mindazért megszenvedett.~A lélekizgalom fenntartá a roncsolt test
6209 XI | egyszerre visszaadák a delnő lélekjelenlétét. Hirtelen olyat ütött lovagkorbácsa
6210 III | törődik velem, hágy elevenen lélekké változnom. Vén vagyok és
6211 V | tántorogva, fájdalomtól zsibbadt lélekkel lépett hozzá, s halkan,
6212 VIII | ahogy tudtam. Ez a nehéz léleknyomás, ez a fárasztó homály mindig
6213 XIV | nagyságod. Ilyen esetben a léleknyugalom élethalálkérdés, s a félelem
6214 XVIII| utolsó percre; minden silány lélekre nem lehetett a halált elvesztegetni.~
6215 XI | saját gazdag fantáziája leleményeivel is szaporítva azokat.~–
6216 X | meglepő alapossággal és leleményességgel volt kimutatva, s mely a **-
6217 VII | Vértessy tiszteit csoportokban leljék együtt. A tisztnek mindent
6218 XVI | alatta? Azt elmondhatták lelkeik egymásnak a másvilágon.~
6219 II | asztalhoz ülnek! Óh, e véres lelkek, mik fej nélkül járnak a
6220 XI | fejezték le, hanem helyette egy lelkes, jó barát áldozta fel magát?~–
6221 X | tudományos búvárlatai s erős lelkesedés nyomán készített magának
6222 X | a hős Mén Marótról, nem lelkesül fel Ziska nagy nevére, s
6223 I | Valami félelmes, ihletszerű lelkesülés látszott lényegén, ha olykor
6224 X | nem maradt a puszta költői lelkesületnél néptudósunk szívében.~Már
6225 X | szinte szokott versek írásáig lelkesülni, de amelyek szinte nem olyan
6226 XI | igaz – folytatá a mester lelkesülten –, hogy nem őt fejezték
6227 XIII | olyasmit, hogy a mérget lelketlen állatokon szokás előbb megkísérteni.
6228 XVIII| begyógyultak lassan, lassabban a lelkiek. Látta egyetlen fiát boldognak
6229 VII | A cérna tartásához nagy lelkierő kell, azt nem minden ember
6230 VI | beütve, azt Kordé Mihály uram lelkiismeretesen sós vízben áztatott virgáccsal
6231 VIII | felé kezét.~– Ön lelkész? Lelkipásztor? – rebegé a bakó. Valóban
6232 VIII | kicsapongó, szenvedélyes lelkületek, akik külső vígságban, borban,
6233 VIII | fejét a falhoz, s azután lelökte a földre, s egyet rúgott
6234 XI | hangon. – Aki közelebb lép, lelövöm! Mit akartok?~Amerre pisztolyait
6235 XVI | ércet szétfeszített tűz lelohad, egyszerre összeereszkednek
6236 XVI | Mekipiros megy legelöl; őt lelőhetik. Különben ez a fickó, meglássátok,
6237 X | hasához kapott.~– Nos, mi lelt?~A legény kínlódva görnyedt
6238 I | ellen vétett! Egész nyáron lelte a hideg, marhái elhulltak,
6239 VI | s reggelre háza küszöbén lelték félholtan összerogyva.~Mikor
6240 II | háromszor kopogtat, azután lemászik a hágcsón a padlásról, a
6241 VIII | mulatságos. Én sokszor bementem Lembergbe, gavallérosan felöltözve,
6242 VIII | nevet: „Kamienszka Mária, Lembergben.” Bármikor fog ön e cím
6243 X | csepp fénye sincs, mikor lemegy – dörmögé ez szédelgős fővel.~–
6244 XI | megszüntet minden árnyékot, a lemenő nap felől széles, veres
6245 XVI | palotátok ajtajához. Ez a kés lemetszi a ti büszkeségteket, és
6246 XV | árulnák is el, miknek bötykei lemoshatatlanul be voltak balzsamozva szurokkal,
6247 II | minőnek ember nem képzelé, és lemosolyog reá, mintha mondaná „Győztél
6248 II | gerendák közti hasadékon lenéz. Azután felkel, lábhegyen
6249 I | most fehér aszú fűszálak lengedeznek omló párkányzatán.~Ablakaiból
6250 XI | Gondolá magában: „Ezeknek a lengyeleknek mégis nagy praxisuk van
6251 XV(1)| A lengyeleknél a vezetéknévben is ki van
6252 XV | vezére?~Vértessy rejtélyes lengyelét ismeré meg a lovagban, kiben
6253 VIII | mesterség.~– Hová való?~– Lengyelországba, Rochowban lakik az apám.
6254 VII | katona lett volna.~– Ez Lengyelországban összeveszett kapitányával,
6255 I | ihletszerű lelkesülés látszott lényegén, ha olykor küszöbét átlépte,
6256 XVI | itt van ő!”.~Óh, e néma lények között olyan nagy egyetértés
6257 VIII | emberi érzéssel megáldott lényt, és ahhoz akarok szólani.~
6258 II | Késő este volt, a nap rég lenyugodott; kilenc, tíz óra felé lehetett
6259 Elo | bús felleg, mely a napot lenyugtában a láthatárra kísérte, alaktalan
6260 VIII | Fölkeltem, egy nagy dézsa vízben leöblítém arcomat s érzém, hogy fejem
6261 Elo | aggodalomra, mely az arcokról leolvasható volt. Mindenki leverten
6262 XI | és Jerikó falai ott is leomlanak, ahol senki sem féltette
6263 XVIII| kertje elpusztult, lépcsői leomlottak; enyészet dolgozik rajta.~
6264 III | leányának, az egykor oly kevély Leonórának kisfia, Ödönke.~Ezt a szegény
6265 XVIII| téglával, kertje elpusztult, lépcsői leomlottak; enyészet dolgozik
6266 IX | ott gubbasztott a templom lépcsőjénél, egy csomó orvosi fű az
6267 XVII | egyszerre felordítva bukott le a lépcsőről, s azon percben tagjai összezsugorodtak,
6268 VIII | azt maga összehajtani és lepecsételni.~– Széphalmi kézbesítendi
6269 VIII | bölcsőt a gerendára kötött lepedőbül, elringattam, elaltattam,
6270 IV | arcokkal jövének egyenként, lepedőkbe, ágyruhákba burkolva, ki
6271 VIII | Gavallér vagyok. Csak akkor lépek hivatalomba, ha megillető
6272 VIII | faliszekrényből egy tál lepényt vett elő, s azt az idegen
6273 XI | Addig valami elhatározó lépésbe ne ereszkedjetek. Akiket
6274 XIII | leggyorsabb veszély idejéni lépésben. Ilyenkor a feje egy lépéssel
6275 VIII | jól volt célozva, harminc lépésnyiről éppen a szív közepébe.~–
6276 XIII | lépésben. Ilyenkor a feje egy lépéssel elébb járt, mint a lába.~
6277 XVI | ablakain, bástyáin, s álmaikban lepik meg a gyanútlan őrséget.~
6278 II | tenni a természetet?~– Na, lépj be te is, ne nézz ott a
6279 VIII | hallám. Még halkabban kellett lépnem. Még halkabban; a lábam
6280 X | képzőtársulat költeményeit modoros leppegő szózatával. Még az anyagi
6281 I | pattogni – ki jár ott? Kinek lépte alatt recsegnek a deszkák?
6282 XVI | mint a ravatalokon; melynek léptei alatt recsegnek, ropognak
6283 VIII | lehet ez? Odaléptem, s íme lépteim halk csoszogását is hallám.
6284 XVIII| s messzire meglátszottak léptein a vérnyomok…~A kis csapat
6285 XI | botlik, s egyre lassabban léptet.~A jó mén, midőn átszökött
6286 XI | Az út maga pedig be volt lepve gyeppel kétfelől, alig hagyva
6287 I | olvasták tetteit, látták lerajzolt arcát, tudták, hányat lép
6288 VIII | Széphalmi az idegennek.~Az ifjú lerakta gyűrűit kezéről, egy pohár
6289 XVI | lábszárait, egy perc alatt lerántá őt magával a tetőre.~Mind
6290 XVI | fürteit, erőtlen tagjait, s leránták a földre.~– Üssétek, törjétek
6291 XII | lebukott a földre, az ágyról lerántotta a párnát, s azt maga után
6292 III | futni, futott, míg aléltan lerogyott az erdőben, hol makkoló
6293 XVIII| pillanat minden veszélyéről, lerohant nyergéből, s ráborult atyjára,
6294 II | teljes életében üldözte, azt lerombolja, s ezzel meg van kezdve
6295 II | felkoncolá apját, testvéreit, s lerontá ősi házát. Irtózatos fekete
6296 X | marha!”, és e jelszóra leseprék a római légiókat Pannónia
6297 VIII | öltözetét, haját kétfelől lesimítá halántékaira, miáltal arca
6298 XV | maga levette a kalpagját, lesimította a bajuszát, s odalépett
6299 XVII | odatolongtak körüle, és kíváncsian lesték, hogyan fog meghalni tőle.~–
6300 XVI | kést kezei között. Ravaszul lesüté szemeit, s féloldalt tekintve
6301 VIII | szavaknál a férfi arcára, ki lesütött szemekkel, rebegő ajakkal
6302 V | átölelő fiút akarta volna lesújtani vele.~E fájdalmas jelenet
6303 III | észre. Mindkettő sietett leszakasztani. A lyány hamarabb odaért,
6304 VI | mint a bolondgomba, mikor leszakasztják.~(Igen, balgatag, mert a
6305 VI | vetik föl magukat, miket ha leszakít az ember, rögtön kékre,
6306 III | hamarabb odaért, s amint leszakítá a virágot, a fiú elkezde
6307 VIII | angyalok, akik a földre leszállnak.~Az apa e szavaknál az idegen
6308 XV | udvarára, ott mindketten leszálltak lovaikról, és siettek a
6309 VI | talpig nevelt ember volt, leszámítva azon virtusát, hogy a bort
6310 XVIII| keresztül.~Kamienszka e szavakra leszökött lováról, s a gyermekhez
6311 XVII | idők osztrakizmusa ez.~– Ti lesztek az archonok, akik ítélni
6312 XI | többet is, hogyha benne leszünk a dologban.~Borzas Hanák
6313 XV | félti magát a megégetéstől, letakarhatja a vulkán száját, ha az rögtön
6314 III | ráhalmozott leveleket lábával letaposta, felnyögött, és azt mondta: „
6315 XI | düledeztek erre-arra, azokat is letarolta valami pusztító hernyó,
6316 XVII | földiek, ott körül gubáikra letelepedve; akik nem is írnak, nem
6317 XIII | elkapták kezeit-lábait, leteperték a földre, megkötözték; egy-két
6318 XVI | A gyermek szót fogadott, letérdepelt. Oda a kastély legalsó lépcsőjére.~–
6319 V | két halott volt mellette, leterítve szemfedővel, mit érdekelte
6320 XVI | lázadók tömegéből.~– Akkor leteszem. Esküdjetek meg, hogy nem
6321 XVI | alusznak el, ahova fejüket letették. Csak Mekipirosnak volt
6322 II | leült elém a halálos székre, letevé ruháját, még akkor is felém
6323 II | Talán vér? A szem nem bír letévedni rólok, szüntelen visszabotlik
6324 XV | tábornokig szállíttatott, s ott letevődött.~Itt van Mátyás mester.~
6325 XIV | végezve a számadás. Én már nem létezek.~– Tehát miért?~– Elmondom.
6326 XIV | amit ön mondott, az tervben létezhet; valami bolondnak a feje
6327 X | figyelemre, hogy minden létező várost visszavezessenek
6328 XVI | dühöngő csapatokat a főúr letiport testétől.~Felemelték őt
6329 XV | szándéka, hogy mentül hamarább letörje az agyát. Megköszörüli azután
6330 V | megostorozva, földre tiporva, mint letört ág, mely száradni indul,
6331 X | egyszerű kovácslegény létére letörte a faját elnyomó hatalmas
6332 X | összefogó láncot hozzon létre, mely a Fehér- és Feketetenger
6333 I | míg kívül oly holtnak, oly léttelennek tetszik, lát-e, tud-e többet,
6334 XVI | reszketett.~– Az is temiattad lettem! – hörgé elfullasztó dühvel. –
6335 VIII | később együtt katonává lettünk; engem azután elbocsátottak,
6336 VII | hadfi –, ha az ordinánc leülne a generális szobájában.
6337 VI | miatt; kelmed egy béresének leütötte a csípejét, máig is nyomorék;
6338 XVIII| voltak, ki azzal hirtelen leugrott lováról, s felrántá Imrét:~–
6339 VIII | rablók társai fővezérüket levágták a kötélről és ellopák. A
6340 XVI | közül; már az egyik keze levált róla; már csak fél kezével
6341 XII | tódult elő a pince hideg levegője. Zudár Péter lehajolt a
6342 XV | ujjával szétpiszkálva a levegőt, monda neki:~– Nem lesz
6343 XII | mellét ez életadó, friss levegővel. Ah, szinte megittasult
6344 IX | csak azért tették a nyílt levélbe, hogy a pap gyümölcsétől
6345 VI | nem tehetsz, ami abban a levélben írva van; hanem ha azt akarod,
6346 VI | Ezeket olvasá a rektor a levélből.)~Sürgetve tudósítom kegyelmedet,
6347 Elo | becsukták kelyheiket, a fák levelei lelankadtak. A künn járók
6348 XIV | lázító suttogásokat, olvastam leveleiket, láttam a nevek lajstromát,
6349 XIII | egyházfiéba; igen erősen a levélhordóéba; feljebb állt az urasági
6350 XV | A tábornok készen volt a levélírással; odafordult hozzá egészen:~–
6351 VII | ordonánc, kezében nagy pecsétes levéllel.~Egy magas, granátos termetű
6352 XVIII| legalkalmasabb volt a családi levéltár, vassal bélelt ajtajával.~
6353 X | megkezdeni.~Ő maga írástudó ember lévén, előre jól tudhatta hírlapokból
6354 X | eredetére, s melyek azon leverő tudomást juttaták számunkra,
6355 IV | lélegzete kevés volt reá, leverte azt onnét, úgy oltá el.~
6356 Elo | leolvasható volt. Mindenki leverten várta, hogy mi lesz ezeknek
6357 VII | folytatott egy tányér árpakása leves s négy lat komiszkenyér
6358 X | így hordta egykor maradék leveskéjét mázatlan szilkében, s ki
6359 XII | nyílásig csúszott; a párnát leveté előre, s maga óvatosan utána
6360 II | eloltá a lámpát, mielőtt levetkőzék; a feljött holdvilág sápadtan
6361 VIII | karszékbe, míg a vén bakó levett föveggel állt előtte, nagy,
6362 XI | látni senki.~Az országútról levezető dűlőutak éppen egészen el
6363 XVI | Iván. – Ha a kastélyban levők neszt kapnak, s észreveszik
6364 XI | néha egy-egy lomha szellő libbent végig a tájon, az is oly
6365 XII | A szürke felhőben apró libegő tűzfoszlányok repkedtek
6366 X | est bibendum! Nunc pede libero ~Pulsanda tellus…”~amidőn
6367 X | majd meglátod.~– Valódi Libussa – mondá gyönyörrel Tamás. –
6368 VIII | szeretett. Látja ön, uram, e lihegő mell, e tűzben forgó szemek,
6369 VIII | kisasszonyok neve Eliz, Lizinka. No, erre ne hallgass te!
6370 XII | fegyverrel van, s közétek lő, ha ezeren vagytok is.~De
6371 XII | szalmacsóvába a tüzet, s kezével lóbálva azt a szélben, lángra szította
6372 II | kell közé vetni, s lángra lobban. Maguk az okosabbak, kik
6373 VIII | ha néha kicseppent, olyat lobbant tőle a láng, a vén egy nagy
6374 VIII | hogy a konyhában nagy tűz lobog; a tűzhely mellett nőm foglalkozik,
6375 XIII | maguk?” – „Ejnye, láncos, lobogós!” – kiálték elförmedve én
6376 XV | mert a lovag egy iratot lobogtatott kezében, szüntelen azt kiáltozva,
6377 VIII | Nézze, elférünk ketten is a lócán; beszélgessünk egyről, másról.~
6378 XI | takarva voltak (valami régi lőcsei kalendárium vásári jegyzékét)
6379 VIII | idegen tovarobogott.~A távozó lódobogásnál a bakó gondolá magában~–
6380 II | végigmeredt rajta. A szökevény egy lódulással átugrott a falon.~
6381 XIII | vitézül, a másikat hanyatt lökte; azonban erre tízen rohantak
6382 XVI | három hosszú vérsugárt lövellve fel üres vállai közül. A
6383 XVIII| és fiú mellé. Ezek Mária lövései voltak, ki azzal hirtelen
6384 VIII | hangzottak a bakó ablakából a lövések. Éjszakára mindig ki szokta
6385 XVIII| rebegve súgá Imrének.~– A lövéseket tartogasd utoljára. Az egyiket
6386 XVIII| gazdálkodniok kellett a lövésekkel, mert csak négy töltényük
6387 VIII | fördőket, hólyaghúzókat, löveteket és zuhanyokat; és mégsem
6388 VII | Talán éppen kegyelmed lövi meg?~– Az bizony meglehet,
6389 XVIII| törnek, vagy hátulról le nem lövik őket.~Ezt minden pillanatban
6390 VIII | kiskutyákat szeretik nyíllal lövöldözni, azokbul lehetne jó legényeket
6391 XVI | kezét a leányra, előbb azt lövöm agyon, azután a leányt.~
6392 XVI | osztá ezen jó véleményt, s a lőfegyver iránti tiszteletből kezdett
6393 XVI | másik percben már a kötélen lógott, mint valami nagy csodapók,
6394 XVI | gyújt, hogy jobban közénk lőhessenek onnan belülről.~– Ne félj,
6395 XI | rongyaival vonta be szép zöld lombok helyett; távolabb eső gyümölcsöskertek
6396 VIII | ifjú, sima arca látható lőn, élesen rajzolt szemöldeivel,
6397 I | gazdájának: „Ezt loptad, most lopd vissza!”.~Máskor a templomajtóba
6398 V | udvarba tétovázva, mintha lopni jőne és nem tudna hozzá,
6399 II | négykézláb a padlás belsejére lopózik, ott lehasal, a gerendák
6400 XVIII| tornácot, a hátulsó ablakokról lopózva be a kastélyba; diadalmas
6401 VII | valami dolga volna ottan, s loppal felkacsingat a szál katonára,
6402 I | megmondta gazdájának: „Ezt loptad, most lopd vissza!”.~Máskor
6403 VIII | orvos, tekintetes Sarkantyús Lőrinc úr, naponként odateszi az
6404 II | Azután oda célozott. A lőszer eldördült… A nagy láncos
6405 XI | igazítanivalót talált a lószerszámon; végre előállt az indítvánnyal:~–
6406 XIII | meggörbült már a háta, s a sok lótás-futásban annyira előrement a feje,
6407 IX | pedig látta, hogy nem az lőtte meg.~A megcsapott fiú bömbölése
6408 VIII | szegény. Bizonyosan főbe lőtték azóta.~– Ha még nem tették
6409 XV | rejtélyes lengyelét ismeré meg a lovagban, kiben gyanút kezdett vetni,
6410 XV | odament az ifjú lengyel lovaghoz, s kövér ujjával szétpiszkálva
6411 XI | erejével be akarta vinni lovagját az istállóba; ott azonban
6412 XI | lélekjelenlétét. Hirtelen olyat ütött lovagkorbácsa gombos felével a lovát feltartóztató
6413 XI | lehelete szemközt fútta a lovaglókat; a messzeségben már látszottak
6414 XI | csak akkor látszottak a lovagot észrevenni, midőn közöttük
6415 XII | szekéren, melybe a hóhér lovai voltak fogva.~A száraz rőzsekötegek
6416 XV | ott mindketten leszálltak lovaikról, és siettek a kihallgatási
6417 XI | Fabius. A postahivatal lovait lefoglaltatni volt első
6418 VIII | Galíciában?~– A gazdám küldött lovakért, de nem kaptam nekünk valót.
6419 VIII | alunni ment; a legény a lovakhoz; a gyermek kinn fog maradni
6420 XII | a gyeplőt, közévágott a lovaknak; előtte, utána vérszomjas,
6421 XII | nemtője, mely vágtat szilaj lovakon, kígyós fejével, bősz fenevadak,
6422 X | kigondolva, hogy a népet örökösen lovalják az uraságok ellen. Mintha
6423 XI | Ne maradj el!~– Fárad a lovam – lihegé Hanák, s törülgeté
6424 VIII | szépet, ha azt akarod, hogy a lovamhoz kösselek, úgy vigyelek el
6425 XV | azzal sarkantyút adott lovának, s társai után nyargalt.~
6426 VIII | Azután gyorsan felszökött lovára, s valamit nyújtott feléje.~–
6427 XV | utca átelleni oldaláról egy lovas látszott közelítni, ki nagy
6428 XV | kiálta Kamienszka, izzadt lovával a nyílt térig vergődve.~
6429 XVIII| Hétfalunak.~Csak hárman voltak lovon, a tábornok segéde, Kamienszka
6430 II | mint akármelyik tót diák Luca napján.~És valóban a legtávolabb
6431 IX | megfüstöltessenek, ő maga pedig lúgos vízben megmosattassék, s
6432 IX | mert jön a morbus! Neki a luteránus gyerekeknek, akik ott labdáztak
6433 VI | hogy hova mennek labdázni a lutrános gyerekek, ők is odamentek,
6434 VIII | uram.~Az idegen most a lyánkához fordulva, őt szólítá meg
6435 VIII | kezével aggodalmasan keresve lyánkája kezét, alig hallható szóval
6436 VII | felperes, hol alperes. Azt a lyánkát nekem kellett volna nőül
6437 II | melyen egyszer-másszor lyukat harapdált.~– Nyisd ki, Mekipiros,
6438 II | benne gazdájukat. Ezek az ő madarai.~Késő este volt, a nap rég
6439 XVIII| elsiratná. Erdők vadait, mezők madarait ki vehetné számba!~
6440 XII | repkedtek ideoda, mint fényes madárkák. A padlásnyílaton bekukucsáló
6441 VI | a földön. Nagypénteken a mádi hegy táján véres eső esett;
6442 X(1) | költöttekkel helyettesítém, s magából a szomorú eseménykörből
6443 III | könyörülj rajta, és vedd őt magadhoz – hörgé az asztalra roskadva
6444 III | sincs ott, vess keresztet magadra háromszor, s mondd neki
6445 V | halálom óráján ne taszíts el magadtól.~Az öreg lassan felemelkedett,
6446 VIII | és mindegyiknek nehéz a magáé. Egyik választá vigasztalása
6447 XV | tábornok elébb elmondani a magáét. – Bárki legyen ön, nekem
6448 VII | ember, én csak hallgattam magamban; beszéljetek, beszéljetek;
6449 VIII | Emlékül tartogatom ezeket magamnál. E kis, fodros ingecske,
6450 XVI | rájuk gondot a mindenható. Magamra semmi gondom.~– Arra tehát
6451 XI | egészen meg volt hunyászkodva magánál okosabb embert érezve maga
6452 VIII | éjszakában, a sötétben, a magány-, némaságban, annál jobban
6453 II | előre megásva.~– E kietlen magányban hirtelen vad, ijedős kutyaordítás
6454 X | padba ültették. Győztek magányleckékre költeni, s felülmúlták a
6455 VIII | nyugalomnak lehet azt nevezni.~A magara vetett ágyon feküdt egy
6456 X | rajta, hogy a szokottnál magasabban hordja fejét. Ha kérdezték
6457 XI | napküllők emelkedtek barnán, magasan, mintha a rémangyal koronájának
6458 XVI | úgy szökött fel a feje a magasba, hogy termete állva maradt,
6459 XVI | kínzójával ott a szédítő magasban, egyszerre megragadni azt,
6460 V | felemelte azt jobb kezével magasra, mintha a térdeit átölelő
6461 II | kell, alig másfél ölnyi magasról.~Mint a kalitkájából menekülő
6462 XVII | által, mely az ünnepélyes magasság színét adja az eddigi aljas
6463 XVI | kétségbeesetten vergődött a négyölnyi magasságban, s mindent feledve az irtóztató
6464 XVI | ordítás hangzott végig a magastól a mélységig, s azzal valami
6465 XVI | őket mindenféle válogatott magasztalással, végre maga ragadott egy
6466 VIII | aranyzsinórral; járása, magatartása tanúsítja, hogy valaha katonának
6467 VIII | termete elveszté katonás magatartását; idomai szenvedő roskadással
6468 XIII | egy capitoliumi szobor magatartásával, onnan vezényelt diktátori
6469 XVI | válaszolt senki.~– Hiába magatokat eltagadnotok! Én pörölni
6470 XII | szövetkezve?~– Vigyázzatok magatokra! – hangzik e zaj közepett
6471 VI | Kordé Mihály uram akadémiai magazinuma, hol ő harminc év óta osztogatá
6472 VI | van mérgezve a gabona a magazinumban.~(Ott gebedj meg – ordítá
6473 I | egy eszelős vénasszony.~Magdolnának hítták.~Rég ideje lehetett
6474 V | önfenntartás ösztöne. Egy mágikus perc végigfuttatá lelke
6475 XII | körül volt gyújtva, mint egy máglya.~A bennszorult férfi iszonyú
6476 VIII | kollégád, nem én. Vuz – ét őn – magnetizőr, moszjő?~– Oui, mon cher
6477 XVIII| azután keresztülvágniok magokat gyülevész fegyveres nép
6478 X | felülmúlták a konviktusban magoló szegény diákot. Cifra ruhában
6479 VIII | szemekkel tekintett fel a magosba, s kezeit összetéve ziháló
6480 I | végén, egy nagy, ormótlan magtár háta mögé rejtőzve, udvara
6481 XVII | A lázadók akkor tértek magukhoz, midőn őt menekülni látták.~–
6482 VI | összebeszéltek, vittek botokat magukkal, telerakták zsebeiket kövekkel,
6483 VIII | áldást, amit elhajítottak ők maguktól önkényt; és most oly egyedül,
6484 VI | Nekünk védelmeznünk kell magunkat a kétségbeesés minden fegyvereivel.
6485 XI | fegyvert és lőport szerezni magunknak, s a legfőbb urakat elfogni
6486 V | földim, ne ugattassuk itt magunkra a kutyákat hiába – szólt
6487 Elo | természet elleni betegség magva minden fűbe, minden gyümölcsbe,
6488 Elo | rosszakaratból téveszmék magvait hinti el közötte, azokat
6489 I | mihelyt megjött, mintha magvok szakadt volna, egy nap alatt
6490 VIII | monda neki:~– Galambom. Magy úgy látszik, hogy nem jó
6491 II | s miután ez volt az első magyarázat, mit egy előre megjövendölhető
6492 XV | igen valószínű volt, hogy a magyarázatot nehány pillanat múlva kézzelfoghatóbb
6493 I | miket ahány ember, annyifelé magyarázhatott, s mik, bármi történt, a
6494 VI | előtt, mit Kordé uram oda magyarázott, hogy a becsülettudó házigazda
6495 IX | keresnek, és olyan dolgot magyarázzanak, ami azóta is titok a világ
6496 VII | több év óta parancsnokolt Magyarhon egyik felvidéki hadőrségi
6497 X | vívni ki a történetben: a magyarhoni szláv nép annyi természetes
6498 X | juttaták számunkra, miszerint a magyarnak még csak egy folyóvize sincsen,
6499 X | mázatlan szilkében, s ki azután Magyarország egyik hercege, főura lett,
6500 VI | béresének leütötte a csípejét, máig is nyomorék; kelmed mikor
6501 XI | falait volt felépítendő, mely majdan ura legyen az egész világnak.
6502 III | lerogyott az erdőben, hol makkoló kanászok találtak reá, s
6503 IV | Fájdalmas hörgése közt szavakat makogott.~– Milyen kék – a szája…
6504 VII | igaz, hogy a legkényesebb, makrancos kamaszokat, kiket minden
6505 VIII | szólt az ismeretlen szelíd, malasztteljes hangon.~– Ámen. Ámen – sietett
6506 VIII | öszvérén megvizsgálák a málhát, abban egy meggyilkolt utas
6507 XIII | kastélyból a paplakra, innen a malomba, a szeszgyárba, a csapszékbe,
6508 VII | a kórházba. A nagyságos mamák kétségbeesetten futottak
6509 XVII | A tömeget újra vérittas mámorba hozta e váratlan öröm, hogy
6510 II | védszentjéhez felzokog, s az egy mámoros ihlettség percében megjelen
6511 XII | s eltorlaszolva a nehéz mángorlóval.~Zudár hörögve futott vissza
6512 IX | csomó orvosi fű az ölében, mankója a hóna alatt; állát a térdére
6513 I | Máskor a templomajtóba ült, s mankóját végigfektette a küszöbön,
6514 X | mind e bántalmakat felrótta mappája hátára, s mikor elmélázott
6515 X | mint valami veszett állat, mar és körmöl, uszítani lehet,
6516 VII | vagy ki nem állta az ott maradást. Ha pedig a városbeliek
6517 X | éppen így hordta egykor maradék leveskéjét mázatlan szilkében,
6518 XI | fejét hányta. Mária nem maradhatott többé a nyeregben, attól
6519 XI | visszakiálta rá.~– Bratyi. Ne maradj el!~– Fárad a lovam – lihegé
6520 I | raktak be, s hogy nyomaik se maradjanak, az egész falat bemeszelték;
6521 X | Az országúton azonban ne maradjatok mind, egy rész vonuljon
6522 XI | bemégy a városba, én idekinn maradnék, s amint az emberek jönnek
6523 II | Nem fagyott-e meg, nem maradt-e örökké mereven, mintha szüntelen
6524 VIII | szobámban, mikor egyedül maradtam. Azért csúfoltak is ismerőim,
6525 XVIII| Pompilius elestével az utolsó maradványa is elmúlt a lázadásból minden
6526 XVIII| elkeserülten.~A segédtiszt marasztani akarta, hogy várjon, míg
|