abece-bajai | bajar-borza | borzo-dubor | duhbe-elsze | elszi-faras | farka-folde | foldi-gyujt | gyulh-hidon | hiede-izma | izmai-keres | kerez-kivit | kivol-lazit | lazon-maras | marci-melle | mello-nevez | nevre-on | onagy-rajot | rajon-soksa | sopan-szoke | szoko-testv | tesze-utana | utani-vigyo | vihar-zuzha
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
6527 Elo | nem voltak, mint akkor.~Március elején virradóra, derült
6528 XIII | lassanként meggyűlt hallgatag, marcona alakokkal, akik közül egy,
6529 I | Egész nyáron lelte a hideg, marhái elhulltak, vetését felverte
6530 XVII | Megálljatok, ti ökrök, ti marhák, ti szarvasállatok!~Bodza
6531 X | elbúsító szegénység, kivált a marhatenyésztők és hajósokra nézve, akik
6532 XI | kalapja karimáját, s odalépett Máriához:~– No, ifjúúr, ha nem hiszi,
6533 XI | valahogy mégis utolérte Máriát, kísérve az elmaradott csapatok
6534 XIII | asztalról a gyanús port mind a markába seperte.~Csicseri Márton
6535 VIII | rémülve a váratlanul erős markolástól s a nekiszegzett fegyvertől,
6536 VIII | kábultan tekinte reá, s hajában markolászott, mintegy esztelenül.~Az
6537 XVI | görcsösen szorítva a kés markolatát.~Jöhet, aki akar.~– Istenem!
6538 II | földön, ujjaival hajába markolva, s nedves marad a föld,
6539 X | Themistocles történetét, ki egy maroknyi görög haddal milliónyi perzsákat
6540 X | Szviatopolszk királyról s a hős Mén Marótról, nem lelkesül fel Ziska
6541 XI | szálanként tépdesve; a kínzott martalék ordított, de nem felelt
6542 XVI | és ritka fogait beleásta martalékja combjaiba.~– Kegyelem! Kegyelem!
6543 XVI | Hétfalusy lefegyverzése után a martalékul esett főúron kedve szerint
6544 VI | iszonyú bokréták cseresznyébe mártott ujjal festve, mikből csak
6545 VI | próbára tegyem, kenyeret mártottam bele, s a kutyának dobtam,
6546 XIII | valami fehéres por a folyosó márványkockáin.~Az orvos mérgesen támadt
6547 III | vetettek az alattok elhelyezett márványpadra, hol komor, öreg úr szokott
6548 II | merész szökés kell, alig másfél ölnyi magasról.~Mint a kalitkájából
6549 XVIII| hogy a többire nem lesz-e másfelé szükség.~Imre nem is mulasztott
6550 XVI | kiáltozott Zudárné egyfelől, másfelől Bodza Tamás. – Nem szabad
6551 VIII | fogja ő ölni mind a kettőt! Máshoz akarta adni nőül. Gazdag,
6552 XI | tájékon, egyik falu retteg a másikától, egyik ember kerüli a másikat,
6553 VI | lesz, hogy egyik faluból a másikhoz ne csoportosulhasson a népség;
6554 XVI | a kazalok mögé rejte el, másikkal a méhest foglalta el, harmadikkal
6555 XI | egyik helyen kitör a láng, a másikon eloltják. Egyszerre kellett
6556 V | pedig talán akkor minden másképpen lett volna. Kiket úgy szerettél,
6557 VII | találom. Nem is engedném másnak. A cérna tartásához nagy
6558 XII | kettős téglasorból rakva. A másodikat is oly óvatosan kelle kiemelni.~
6559 VIII | Minek volna?~– Hogy győzheti másodmagával a mesterségét? Hisz az annyi
6560 XI | példányban le fogja azt másoltatni.~– Most pedig, derék Numa,
6561 X | tanulmányirataikat szegényebb társaikkal másoltatták. Közvizsgákon magyar verseket
6562 XI | dicsőségével együtt bízta másra.~– Sietek – szólt Mária,
6563 XIII | egyrészt az ütlegektől, másrészt attól félve, hogy ebből
6564 XV | származván, hogy a mi emberi massánk ebben a comitivában (értsd
6565 Elo | viharok zaklatták a vidéket, másszor napokig elállt egy és ugyanazon
6566 I | behajtotta benne. Vagy a másvilágra izent fennjáró, ép, egészséges
6567 II | szép lehet egy hóhér, ki a másvilágról prédikál, s ököllel hirdeti
6568 VII | kirukkoltatja katonáit, s saját maga mász legelöl az égő háztetőkre,
6569 II | rémséges bajusz volt neki mázolva, mit ő szörnyű öntetszéssel
6570 VIII | csecsemő volt letéve, a mécs lobogó világot vetett arcára;
6571 VIII | ajtó, egyik kezében égő mécsessel, másikban üvegkorsóval kilépett
6572 XVI | szerint töltheté undok dühét.~Meddő fáradság volt az!~Mi gyönyört
6573 VIII | moszjő?~– Comme toute la médecine, monsieur.~Doktor Sarkantyús
6574 IX | tüze előtt, hogy folyóidat mederbe szorítjuk, tavaidat kiszárítjuk,
6575 VIII | tanulta.~– Vuz-ét – ön – medeszén? Moszjő.~– Oui, monsieur
6576 VI | előszólongatva szittyáit, a médiumon végighasaltatá, s saját
6577 XII | Ütheted már!~– Sülj meg, vén medve, a magad barlangjában!~A
6578 II | Hahaha! Hívd csak be! Te medvebocs! Mekipiros!~Mekipiros bejött.~–
6579 II | a tatárba ezt a piszkos medvefókát, Mekipiros! Még lecsókolja
6580 XII | téglát a másik után kiemelni.~Meg-megállt néha e munkában, és hallgatózott.~
6581 VI | mint egy szakállas farkas, meg-megfogta magát a kökénybokrok közt;
6582 IV | asszony odahajolt ágya fölé. Meg-megjelent kísértethalvány arca, amint
6583 XIV | kis pálcát, fehér pálcát, meg-megnézi; még most egész; semmi törés
6584 II | ölébe rejté, s suttogva, meg-megszaggatva, fojtottan beszélt, mintha
6585 II | szobában végig, nyugtalanul meg-megszakadva. Olykor álmában szorongva,
6586 XV | kézzelfoghatóbb tények fogják megadni.~A tábornoknak pedig az
6587 X | térképen, szemei mindig megakadtak annál a három veres keresztnél,
6588 XVI | a ti büszkeségteket, és megaláz benneteket énhozzám le a
6589 VIII | felemeljem.« – Önnek sorstul megalázott örökké hű szolgája, Hétfalusy
6590 XVIII| Tegyünk úgy, mint mikor az apa megáldja fiát, aki elmegy a hosszú
6591 VIII | szívvel, emberi érzéssel megáldott lényt, és ahhoz akarok szólani.~
6592 II | fekteti, kinek szépségén megáll a szem, fogva marad a lélek.~
6593 XVI | redőnyű ablak elé értek, ott megállítá a gyermeket, s azt mondá
6594 XVIII| akik, meglátva a katonákat, megálltak, s egy közülök nagy sebesen
6595 VIII | önnek? – kérdé, hirtelen megállva az idegen előtt.~– Csendesen,
6596 XVI | őket pallosával, mintha megannyi elítélt gonosztevő volna
6597 XVIII| csak ne kínozzák, inkább megássa mind a három sírt magának
6598 II | imitt-amott jókora sírok előre megásva.~– E kietlen magányban hirtelen
6599 VI | legényeit, ugye?~– Ejnye, megátalkodott gonosztevő – kiáltá egy
6600 XVI | gyermek született, apja megátkozta őt, és anyja kidobta, és
6601 VIII | hinni, akinek születését megátkoztátok, halálaért imádkoztatok,
6602 VIII | gonoszabb betegség is: a megbánás. Önöket egy keserű múlt
6603 IX | Azért jobb lesz szépszerével megbarátkozni a vismuthummal, mint vagy
6604 II | Vihardúlta, kemény arc volt az, megbarnítva sok év napjától, szakállában
6605 XVI | neki egy szót; egy lealázó, megbecstelenítő nevet, aminél gonoszabbat
6606 VII | gyöngédségnek. A népdal is megbecsüli vele a szerelem rabját,
6607 IX | életerejét, s egyszer – megbetegszik a föld.~Óh, mint hull az
6608 XI | kém, hátha áruló volnék! Megbízásaidat sohase ruházd egy emberre,
6609 IX | áhítatos képet csinált e megbízásra, eldugva a zsoltára alá
6610 XVI | ellenszegülni. Elfogadta a megbízást, pedig tudta, hogy a kutyákat
6611 II | meghalnia, s ha vétkes volna is, megbocsátanák neki azt a gyászruhát, hiszen
6612 XVIII| halálos ellenségét.~Most már megbocsáthattak egymásnak.~Hétfalusy megtudta,
6613 II | látszik, hogy tökéletesen megbolondult.~– Ördögök vannak vele;
6614 X | magát a Hétfalusy-családon megbosszulja. „Csigavér!” – szokta azokra
6615 IV | rajta átok az emlékezet.~Megbünteti az isten az apák bűneit
6616 VIII | gondolatot tolmácsolják. Isten megbüntette őtet és önt, az apát és
6617 VII | akinek szédelgős a feje, az megbukik vele. Ez tudomány. Aztán
6618 XVII | égre kiáltó hazugságot kell megcáfolnom. Tudtam én azt önről, hogy
6619 VII | azon nőre, hogy engemet megcsalt? Aztán mit tehetett arról,
6620 X | megkapta a kurta nemest, s megcsapatta. Ebből nagy per kerekedett;
6621 IX | hogy nem az lőtte meg.~A megcsapott fiú bömbölése közben rákezdte
6622 IX | Gyere csak a középre!~Megcsapta a jámbor felelőt. Pedig
6623 XIV | volt; – a lélekharangot is megcsendítették, pedig még beteg sem volt
6624 XV | az ország közhasználatára megcsinálják a revolúciót, eziránt egész
6625 VIII | találkozott a menyecskével. Megcsípte az orcáját, s a vállára
6626 XIV | odavonta férje fejét, hogy megcsókolhassa őt.~Egész arca oly fehér
6627 XVIII| foglak – zokog az ifjú, megcsókolva azt a reszkető kezet.~–
6628 XVII | látták a némbert szörnyen megcsonkított testtel összeroskadni körükben,
6629 XVIII| bírsz!~Szavainak nyomatékául megcsóválta borzas Hanák feje fölött
6630 XIV | kezében – susogá a hölgy, megdicsőülő szemeit felfelé emelve. –
6631 XVIII| és ne csüggedj!~Hétfalusy megdicsőülten emelé fel kezeit arca elé,
6632 XVII | E rövid ideje a kábult megdöbbenésnek elég volt Zudár Péternek
6633 XVI | Odalépett az ajtóhoz, s öklével megdöngeté azt.~– Csak három pillanat
6634 IX | oldalára a „vivat vacatió”-t, s megdöngetvén a kapukat, fellármáztak
6635 VIII | nagy gombú nádpálcáját, megdörzsöli zsebkendőjével rövidre nyírt,
6636 IX | volt darab pénz hamuval megdörzsöltessék, mely életveszélyes foglalatosságra
6637 XV | mely nem félti magát a megégetéstől, letakarhatja a vulkán száját,
6638 XIII | ágyából pőrén, s vinnék megégetni, mit csinálnál akkor? Te
6639 II | mit az ember megöl, hogy megegye…~Hisz itt a hóhér lakik.~
6640 VII | szakácsné?~– Azért, hogy megegyem.~– Jaj, be rossz ember kend.
6641 XVI | szörny, csak súgva adá tudtul megegyezését.~– Hamamama.~A másik percben
6642 VIII | csak azért jöttem, hogy ha megegyezhetem Zudár gazdával, megveszem
6643 X | bírtak egy közös nyelv felett megegyezni, melyen egymás között értekezhessenek,
6644 II | hangon az érkezteknek. – Megéheztetek, ugye. Mindjárt. Ott az
6645 IV | azt mondák: lehet, hogy megél, de örök időkre tébolyodott
6646 XI | pusztítjuk el őket. A bátrak megélnek, a gyávák meghalnak. Aki
6647 XIV | a kegyelem.~Másodszor is megemeli az őrmester tenyere hegyét
6648 VIII | fejünk fölött, amik mindent megemésszenek? Az Úr nem a külszínre,
6649 XIV | ismerek senkit, aki rólam megemlékezhetnék.~– De igen. Legelső volt
6650 II | senkit. Jaj annak, kiről ők megemlékeznek.~Lassan odalopózék, és hallgatott.~–
6651 Elo | vétkezett, hogy e szenvedést megérdemelje, hányszor eltévedt élte
6652 XIII | ilyenformán igen szépen megérdemelte, hogy rajtahagyják a „bőrharang”
6653 VIII | ugyanazon vérpadon méltán, megérdemelve halálát? Erre csak az felelhet,
6654 VI | kegyetlenül fogunk büntetni, amint megérdemled, ha átalkodottan megmaradsz
6655 V | ördög nyúlt volna kezéhez.~– Megérdemlem, hogy utálj, hogy ne ismerj.
6656 XIII | mellé. Elismeri, hogy azt megérdemli; még ha húsz-harminc botot
6657 II | mintha imádkoznék, s könnyei megeredtek. Azután felemelkedék. A
6658 XIII | előadást doktor Sarkantyús megérkezése, ki rossz csézájában, forspontos
6659 XIII | jó hangosan súgta oda:~– Megérkezett már a méreg…~– Bolond kend –
6660 XVIII| határzár-pontokon, hogy ha Hétfalusy megérkezik, egyenesen az ő házához
6661 XVIII| célja, hogy a katonaság megérkeztéig fenntarthassák a nép ostromát.~
6662 I | siettek mentül hamarább megérlelni gyümölcseiket. Az egész
6663 XI | gyógyszerészsegéd gondatlan beszéde megerősíté, elfogott levelek, miket
6664 III | érte, ha bűneink büntetése megért, ránk szálljon az, ne e
6665 XVIII| saját orvosságát”.~Hétfalusy megérte, hogy elveszett unokáját
6666 VIII | neki –, mert lassabban is megértem.” – „Hová tetted azt a gyermeket?” – „
6667 XI | leend, további rendeleteink megértése végett. Bátorság és egyetértés!
6668 XI | azt mondá, hogy mindent megértett belőle, s szépen összehajtogatva
6669 XI | járt attól, hogy e választ megérthesse.~– Kicsoda? – szólt a fickó
6670 I | saját életéről nem eszmél, megérzi az idegen halált?~*~Ki Hétfalu
6671 IX | nebulóknak.~– Minthogy mégis megeshető dolog, hogy más falubeli
6672 X | feleséget? Megtudta, mikor megesküdött vele. Az volt a hétfalusi
6673 XVI | itt van unokád kezemben.~– Megesküdtél, hogy nem bántod.~– Megesküdtem,
6674 XVI | Megesküdtél, hogy nem bántod.~– Megesküdtem, hogy meg nem ölöm; de azzá
6675 XVI | semmi gondom.~– Arra tehát megesküszöm – szólt a némber; s izmos
6676 XVI | bántani semmivel.~– Jól van, megesküszünk – kiáltának néhányan oda
6677 VIII | vettem a kisdedet, és szépen megetettem őt magam, azután csináltam
6678 V | lett arca, a katonák háta megett rossz ördöge arcát látá
6679 VI | aztán majd szétvetett, mikor megettem.~(Persze, mert cupákossá
6680 VI | Meg vagyunk mérgezve, megettük a halált mindnyájan.~– Engedjetek
6681 III | balzsamokat használt, miktől a bőr megfehérül, s hitte a vénasszony minden
6682 VIII | néze rá; okos lelke már megfejté a talányt, de szemei még
6683 XV | legutoljára, mint akinek legjobban megfeküdte a gyomrát bizonyos számú
6684 XV | nationalgarde tökéletesen megfelel a katonaságnak.~– Megállj! –
6685 VII | és hallgattam. Megvívtam, megfeleltem, tűrtem, és el nem árultam
6686 IX | felemelé száraz ujját, s megfenyegeté az egyházfit.~– Hanák, borzas
6687 Elo | sír a csapások alatt, mint megfenyített gyermek, s holnap elfelejti,
6688 II | mely keresi a menekülést, megfeszíti minden erejét, küzd, találékonnyá
6689 II | mint az a kígyó, mely ha megfogatik, holtnak tetteti, megmerevíti
6690 XVII | karjára, s másik kezével megfogatva véres pallosát, utat nyisson
6691 XII | kezét akarta nyújtani, hogy megfogja, visszatartsa; de a kéz
6692 XII | döngött valami élesen, mint megfogott méhecske, s a szorongatott
6693 X | fegyvernek, ha pálinkát kapott, s megfojtja az édesapját is. S ha valami
6694 VI | kérdé ismét a rektor megfordítva a kérdést.~Mekipiros nem
6695 VIII | midőn már dr. Sarkantyús megfőzeté a fördőket, egy könnyű hintó
6696 IX | kívül levő bikaakolba, ruhái megfüstöltessenek, ő maga pedig lúgos vízben
6697 X | pusztító ragály behozatalának meggátlása végett.~Ekkor egy még ennél
6698 XII | vannak az ablakon, amik meggátolják a tűz betörését. Körös-körül
6699 VII | emberrel végbement párbajnál meggátolni, hogy az másnap a város
6700 XVI | valakinek közülünk egy hajszálát meggörbítik a nagyságos urak, én e gyermek
6701 XIII | sok köszöngetésben annyira meggörbült már a háta, s a sok lótás-futásban
6702 XI | az eljárásban, higgadt a meggondolásban, kérlelhetlen a kivitelben,
6703 XIII | beszél.~– No, iszen, majd meggondolhatja kend a vármegye tömlöcében.~
6704 VII | tanácsadására oda akartam rohanni és meggyilkolni mind a kettőt; hanem lassankint
6705 VIII | megvizsgálák a málhát, abban egy meggyilkolt utas véres tetemeit lelék
6706 III | halántékából a vér. Látta, hogy meggyilkolta testvérét, s hasztalanul
6707 II | meg kellett őket ölnöm. Meggyilkoltam – mert a törvény parancsolá.~
6708 III | Mindenemet odaadom annak, ki őt meggyógyítja. Óh, ha látná, mennyit szenved,
6709 VIII | azután le fog csillapulni, és meggyógyuland, ha isten is megsegít bennünket.~
6710 VIII | nem vagyok többé beteg. Én meggyógyulok.~– A gyűlöletből. Önnek
6711 VIII | gyermekem”, akkor lesz ön meggyógyulva, akkor mondhatja: én nem
6712 X | s magában erősen kezde meggyőződni, hogy Bodza nagy hadvezéri
6713 XVII | felkanalazza. Egyébiránt, hogy meggyőzzelek benneteket állításom igazsága
6714 XVI | rája, azt kiütött csóvával meggyújtá, s a gyermek összekötött
6715 XII | vesszőkévékkel, s egyenként meggyújtogaták azokat. Az egész ház szépen
6716 XIV | halálítélet~A gyertyákat meggyújtották az asztalon, pedig még fényes
6717 XIII | hogy az ivóterem lassanként meggyűlt hallgatag, marcona alakokkal,
6718 VIII | csüggedt fejét. Még most is meghajolt az e súlyos emlék alatt,
6719 VIII | ifjúhoz, s tisztelettel meghajtván magát előtte, monda:~– Moszjő,
6720 XIV | rettegek tőle, és siettetem meghalásomat.~A tábornok pedig valóban
6721 XVIII| istenem, hogy ez órában meghaljak.~Az ifjú és bátor neje megszoríták
6722 XVIII| tovább fenntartani.~Mária meghallá Imre rémületkiáltását, s
6723 VIII | megölhetnek, anélkül, hogy meghallanám, ha valaki rám töri az ajtóm;
6724 XVI | áldom az Úristent, ~Mert meghallgatá az én kérésemet. ~Könyörgésemre
6725 II | imádkozzál, én angyalom! Az isten meghallgatja a te szavaidat. Óh, a te
6726 XVI | behallatszott ordítása; meghallottam két falon keresztül, és
6727 VI | arra szolgált, hogy ezt meghallva otthon a tisztes kántor
6728 XI | bátrak megélnek, a gyávák meghalnak. Aki látja gyermekeit, testvéreit,
6729 II | ártatlan ő, hogy nem szabad meghalnia, s ha vétkes volna is, megbocsátanák
6730 III | isten áldása. – Megvénültél. Meghalsz. Nem hagysz magad után senkit,
6731 VII | van.~– Csak volt.~– Ah. Meghaltak?~– Borzasztó sors nehezült
6732 XIII | nem megiszom én ezt? Hát meghaltam én ettől?” Az a sunyi Hamza
6733 XIII | túrja a földet. „No, hát meghaltam-e tőle, ha méreg van benne?” –
6734 X | választottalak e nagy munkára.~Iván megharagudott.~– Te választottál engem?
6735 VII | család egyetlen leánya, meghatva a derék katona jeles tulajdonai
6736 VIII | asszonyt odakinn? Ez az én nőm. Megházasodtam, azt gondolva, hogy ez lelkemnek
6737 XI | szólt Mária közéjük lépve meghitt, bizalmas szóval. – Van-e
6738 III | száraz kenyeret is. Ugyan meghíztál tőle! De panaszos volt az
6739 XI | veszélyesebb tartományt a meghódítás dicsőségével együtt bízta
6740 XII | baj fog velem történni.~– Meghűtötted magadat, jó apám – csillapítá
6741 VI | olvas? Szavait szélesen meghúzza, olykor kétszer is elmond
6742 XIV | megtörténhetik az velem.~– Jó, ezt megígérem.~– És utoljára: hirdettesse
6743 VIII | A nő és a férfi mintegy megigézve teljesíté parancsait.~Köpenyét
6744 XVI | azután a leányt.~Kár volt megijedni fenyegetésétől; hiszen kezei
6745 V | arcát elrejté.~A vén szolga megijedve állt meg. Először nem akart
6746 VIII | akkor lépek hivatalomba, ha megillető végrehajtás vár reám: valami
6747 VIII | feküdve, a vér orromon, számon megindult, és egész fekhelyemet ellepte.
6748 XI | rovatni.~Bodza Tamás híven megírta azt is. Gondolá magában: „
6749 I | beteljesült az.~A hajadonokon megismeré, hogy ki hordja méltán a
6750 VIII | kacagtam szegény fiún, ahogy megismerém. Valahányszor elém került
6751 XIV | emberek tervét véletlenül megismerhetni, kik e rémületes napokat
6752 VIII | amidőn megholt leánya önnel megismerkedék.~– Mit tud ön ez évekről,
6753 VII | Annyi idő alatt az emberek megismerkednek egymással; a katona egészen
6754 XVI | szétszakadva, hogy azt se lehessen megismerni, melyik volt az egyik, melyik
6755 XIII | van ebben, méreg? Hát nem megiszom én ezt? Hát meghaltam én
6756 I | mert hozzá közelíteni, hogy megitassa.~Azon nap éjjel háromszor
6757 XVIII| ott doktor, ahol a betegek megitatják az emberrel a saját orvosságát”.~
6758 XIII | iránti háladatosságból mind megittam azt is. Csoda, hogy most
6759 XII | friss levegővel. Ah, szinte megittasult tőle!~A rés éppen elég volt
6760 VII | vállodtul sarkadig úgy, hogy megjavulsz tőle”.~Annyi igaz, hogy
6761 X | könyvét, miután behajtással megjegyzé benne a helyet, ahol az
6762 VIII | akinek meg is ígértem, hogy megjelenek a kitűzött helyen. De biz
6763 X | alföldi hetyke úrfiakat megjelenni a tanodában, akik sem oly
6764 I | a határban, mik, mihelyt megjött, mintha magvok szakadt volna,
6765 II | Mondd meg nekik, hogy megjöttünk; no, eredj, szaladj! – s
6766 II | magyarázat, mit egy előre megjövendölhető járványról hallott, ezt
6767 Elo | nép ajkain élő hagyomány megjövendöli, hogy mi fog ezekre következni.
6768 VIII | íróeszközt.~Midőn a kívántakat megkapá, az idegennek inte.~– Hallgassa
6769 IX | intézkedések dacára mégis megkapná a morbust, arra nézve csak
6770 VI | gabonából kenyeret; isten engem! Megkékült, mint a bolondgomba, mikor
6771 XVI | Nabukodnázár zsidó férfiai. Megkeményíté szívét.~Odalépett az ajtóhoz,
6772 XV | alázattal és tisztelettel megkéretik. És mi nem vagyunk bolond
6773 XIII | győzelmi öröme egyszerre megkeserítődött, mert amikor legkevésbé
6774 X | az alkalom e nagy munkát megkezdeni.~Ő maga írástudó ember lévén,
6775 XIII | asztal alatt heverő komondort megkínálta vele. A kutya megszagolta,
6776 VI | Nincs iszonyúbb, mint egy megkínzott állat, aki beszélni nem
6777 XIII | lelketlen állatokon szokás előbb megkísérteni. Egy darabka kenyeret belehengergetett
6778 XIV | Vétsége halálos.~– De lelkem megkönnyebbül. Nem nyomja oly nagyon.
6779 VIII | érzém, hogy fejem egészen megkönnyebbült; nem hallom azt a tenger
6780 XIV | földre; a bűnös felsóhajt, megköszöni szépen a jelen volt uraknak,
6781 XV | hamarább letörje az agyát. Megköszörüli azután a torkát, s nem egészen
6782 XVI | Felemelték őt a földről, megköték kezeit, s azután sovány,
6783 VII | viselni tréfaság, de mikor megkötik az embert szál cérnával,
6784 VI | a kérdező, s felrúgta a megkötözöttet –, még rám akarja kenni
6785 XIII | kezeit-lábait, leteperték a földre, megkötözték; egy-két ismerőse védelmezni
6786 XVI | cselédeket rövid ellenállás után megkötözteté és elzáratta.~A kastélyban
6787 XV | hátul vakarva a nyakát.~– Megkövetem, nagyságos tábornok úr.
6788 XVII | szemeik láttára; egy ideig megkövülve álltak ott körüle, mint
6789 II | mellett a padlatot háromszor megkopogtatá, világosan hallá, hogy két
6790 VIII | több kínálás kellett; elébb megkóstolá azt leánykája, hogy kedvet
6791 XI | méreg van benne, hát tessék megkóstolni, tessék.~Mária undorodva
6792 XVIII| hóhérné elárulta. De az is meglakolt már. Most ezt halálra üldözik.
6793 XVI | lelőhetik. Különben ez a fickó, meglássátok, még egypár golyóval a testében
6794 VI | pofleveket. Mily sikerrel? Alább meglátandjuk.~Mikor a bakterek alunni
6795 V | futna előle; de az úrfit meglátják itt, felismerik, visszaviszik
6796 XVII | jutott ki számára az alkalom, meglátni a tekintetes törvényszéket,
6797 X | irtózatos asszony; majd meglátod.~– Valódi Libussa – mondá
6798 VI | halálveszedelem más környékeket is meglátogat, miről talán csak isten
6799 Elo | népeknek ad fenyítő tanítást, meglátogatja őket súlyos bal kezével,
6800 III | itten lakni. Odakint majd meglátogatlak.~A halálmadár fölegyenesedék
6801 XVI | pedig beköszöntött a villám, meglátogatta azt a veszedelem, hogy párjával
6802 VIII | hogy rejtsem el, amint meglátott Duklában az utcán.~– Mit
6803 II | ökleivel veré mellét. Ekkor meglátszék arca. Vihardúlta, kemény
6804 X | vésve: U. S. S. Ilyenkor meglátszott rajta, hogy a szokottnál
6805 XVIII| valaki begázolt, s messzire meglátszottak léptein a vérnyomok…~A kis
6806 VIII | hozzám, csak amidőn hirtelen megláttam. Óh, ez valami borzasztó
6807 XVIII| cserje közt bujkálva, akik, meglátva a katonákat, megálltak,
6808 XVII | előhozatta a kastélyban meglelt katulyát a vismuth-porokkal,
6809 XII | csapra ütve, a fülkében meglelte a vászonkorsót, teleereszté
6810 III | anya.~– Ha nem kívánnád is, meglenne. Vén ember tán meg tudna
6811 VI | odabenn, azután a bámulás és meglepetés hangán suttogák egymásnak:~–
6812 VI | hogy az leült mellé nagy meglepetésében, s elfelejtett ugatni.~Kordé
6813 II | való vagy, Iván.~– Soha meglepőbb lázadás nem ütött ki a nép
6814 XVII | panaszkodni róla.~Most újra meglepte az a névvel nem nevezhető
6815 VIII | őrültekhez hasonló arcával meglepve önt, azzal fenyegetőzött…~–
6816 VII | még az eleven embert is meglövi, s odakinn a konyhában azután
6817 XII | ordítása, melynek barlangját meglopták, s mely érzi a vadász szagát.~
6818 V | pisztoly, mellyel kapitányomat meglőttem, nekem is elég lesz egy
6819 IX | ő ezt azért fogja nekik megmagyarázni, hogy azután odahaza édes
6820 VIII | konyhában felvevé köpönyegét, megmagyaráztatá magának, hogy hol alszik
6821 XVII | életében, és ebben a hitemben megmaradok. Ha ön nyugton meg tudott
6822 VI | megérdemled, ha átalkodottan megmaradsz hallgatásod mellett; ki
6823 X | Európa delnői alakja s a megmásíthatlan folyamok gyaníttaták, hogy
6824 XVIII| innen a székvárosba, mert ha megmenekültek a véres haláltól, utolérheti
6825 XVIII| karokkal fogadták bátor megmentőiket. Csak egy óranegyed még,
6826 VII | törvény szigora alól, hogy megmentse ellensége fiát. Óh, én ismerem
6827 V | lövés, hogy a bitófától megmentsen. – Mutasd meg, hol van apám!~–
6828 III | hítta, kiáltozá, és sírt, és megmereszté arcát és szemeit, mint egy
6829 II | megfogatik, holtnak tetteti, megmerevíti magát, s inkább kettétörik,
6830 IV | mi ez azon halálhoz, mi a megmérgezett léleké! Amabból tán van
6831 XVI | mindnyájunkat e nagy urak; megmérgezik ételünket, italunkat, hogy
6832 VI | kántor –, a patkányok voltak megmérgezve, nem a gabona.)~– Pedig
6833 XI | egymásnak, hogy jobbágyaikat megmérgezzék?~– Nem; de aki a levelet
6834 VIII | világban – folytatá az ifjú. – Megmértem a legmélyebb sebeket és
6835 IX | s ígérte, hogy mindent megmond odahaza.~– No, mármost énekeljünk
6836 I | nem. A gyermekek arcáról megmondá, hogy ki fiai; s gyakran
6837 VII | vesszőzés lesz, hát aztán megmondja neki.~– Szereti a szakácsné
6838 I | előtt a lopott lovat, s megmondta gazdájának: „Ezt loptad,
6839 IX | maga pedig lúgos vízben megmosattassék, s minden nála volt darab
6840 XIV | látszanék egy ilyen terv megmozdítására. És ha mégis meg találna
6841 II | inkább kettétörik, mintsem megmozdulna.~A másik fiatal, sápadt
6842 VII | érctekintet, az ajknak nem szabad megmozdulni az örömtől, szemnek elborulni
6843 XV | generálistól sem, ahogy azt most is megmutatja.~Odaáll bátran a tábornok
6844 VII | már?~– Nem én.~– No, azt megnézd! Ez leányoknak való. Annyi
6845 VIII | a gyöngyös főkötőcskét, megnézte, egy könnye esett rá, megcsókolá,
6846 XIII | öntött porfélét. Azután megnyálazta a mutatóujja hegyét, s belemártotta
6847 XIII | háta mögött, s mindenkinek megnyalod a kezét szemben; ilyen mesékkel
6848 V | feltette rá két első lábát, megnyalta lelógó kezét, s félvígan
6849 VII | hazai hangok, annál jobban megnyerik azt számára.~Hanem mindez
6850 VII | hogy akiért epedett, midőn megnyerte, az által lett boldogtalan.
6851 VIII | égből küldött angyal, akiben megnyugodjatok újra, megmaradt, felnőtt
6852 VIII | mondták, hogy meghalt, s megnyugodott benne. Sőt talán ő akarta,
6853 I | mit tettek, hogy a népet megnyugtassák aggodalmai közt, s bizalmat
6854 XII | kisleányka imádsága rövid időre megnyugtatá lelkét. „Ámen, ámen” – mondogatá
6855 IX | volna? De a hit erős és megnyugtató.~Egyedül e benyomásra emlékezem
6856 IX | isten rendeleteiben való megnyugvás és a tiszta keresztényi
6857 XVIII| hogy elveszett unokáját megölelheté. A gyermek elfogadta őt
6858 XV | lengyel nő odasietett hozzá, s megölelte, és sietett fülébe súgni:~–
6859 XVIII| bolondul akar cselekedni, megölheti, de hogy ő tegye azt a bolondot,
6860 VIII | elaludni, attul tartva, hogy megölhetnek, anélkül, hogy meghallanám,
6861 XVII | az éjszakai hidegben, és megöli az urat úgy, mint a szegényt,
6862 VIII | Sőt talán ő akarta, hogy megöljék. Óh, uram, a hóhér házán
6863 VI | cégérnek.~– Nem, barátim, megölnetek nem szabad őt, szükségünk
6864 III | hagymázosan félrebeszélve a fiú –, megölték a rossz emberek, mikor az
6865 XVI | gyermek? Mit akarhattak vele? Megölték-e? Ezek voltak legelső gondolatjai.
6866 VIII | gyermeket, akit ti holtnak, megöltnek akartatok hinni, akinek
6867 XVII | mindjárt minden nemesembert megöltök is e helységben; ezért okosabban
6868 XVII | mindnyájukhoz közel, kit megölve, eltemetve hittek, régen
6869 VIII | ember”. Hanem hisz a vas is megolvad a kohóban.~– Gondolja ön,
6870 VIII | szerencsétlen nő, aki szeret, s megőrül, meghal azért, akit szeret.~
6871 IX | el közülünk senkit, isten megőrzött bennünket minden siralomtól.
6872 V | volt tagadva. Ott térdelt megostorozva, földre tiporva, mint letört
6873 VIII | vagyok?~– De az arcán is.~– Megosztoztunk a bátyámmal; ő a rochowi
6874 VIII | elhal fiatal korában, másik megőszül, s késő vénséget ér. Ugyanaz
6875 X | látni a bánat, a bú alatt megőszülni büszke ellenségét, s gyönyörködni
6876 V | Vétettem ellened sokat. Korán megőszültél miattam. De mindez egy halállal
6877 VI | gondolt, a papot egyszer megpálcázta, jus gladiit gyakorlott,
6878 XIII | élek. A doktor mindjárt megparancsolta a házi cselédségnek, hogy
6879 XI | Azután mind a két okiratot megpecsételék az ismeretes hárombetűs
6880 XV | hozzátevé mosolyogva. – Mégpedig fiúangyal.~Vértessy a jövő
6881 Elo | egykor kétségbeejté, újra megpendítjük, tán nem egy leend, ki megdöbbenve
6882 X | ismert már. Ma is leült megpihenni a nagy jegenyefa alá az
6883 X | a Vág vizei mentében, s megpróbálta azon bátor eszmét, mely
6884 IX | morbus” a neve. Akit a morbus megragad, arra sem ér rá, hogy háta
6885 XIII | mellé a mester intésére, s megragadják a kezeit. Sohasem látta
6886 II | a bakó udvarában. Valami megragadó ellentét volt ez udvar tekintete
6887 XVI | védtelen földesúrra, kinek megragadták ősz fehér fürteit, erőtlen
6888 IX | sebeket ejteni magán, hátát megrakni városokkal, csontjait töretni
6889 VIII | kiálta rá az idegen, s megráncigálta üstökét, hogy az ijedten
6890 XI | szekértorlaszon, bizonyosan megrándította egyik első lábát.~Nemsokára
6891 VIII | puha tenyerébe felkapta, megrázogatta, s kisded pipájába helyezé.~
6892 XIV | láncok úgy csörömpöltek a megrázott kézen.~– És most engedje
6893 II | hallani, amint láncos örvét megrázza nyakán, s morogva, nyüzsögve
6894 IX | rendeletből, nehogy a nép megrémüljön, a mirigy kiütésekor nem
6895 XIII | Igaz ez? – kérdezé egy megrémült paraszt az asztalon keresztül.~–
6896 IX | rázkodik meg futó borzadállyal, megrendítve a ráhalmozott palotákat.
6897 XIV | gyönge szívű ember annyira megretten: nem tudva, tűz van-e, vagy
6898 IX | érintés; elég a nevét hallani, megrettenni tőle, és meghalni.~Nem emberek
6899 XVI | tömeg, melyet az ellenállás megriasztott, az engedékenység pedig
6900 VI | hogy a parasztság idebenn megritkul, és az egészet isten csapásának
6901 VIII | fenyegetett, hogy mindenféleképpen megront; én pedig szép csendesen
6902 XVI | foly a kastélyban alvók megrontása felől.~Három külön nézet
6903 IX | emberi szenny és a bűn lassan megrontják életerejét, s egyszer –
6904 VI | venni, hogy saját földieit megrontsa. Elfogom, mikor a kútba
6905 VIII | meggyógyuland, ha isten is megsegít bennünket.~Az ifjú folytatá
6906 VII | szeles fiú nyílt mulatságban megsérte mint nőmet, és most őt,
6907 VIII | bizonyosan mondhatom, hogy megsértette, mert én testvére vagyok
6908 VIII | idegenhez.~Az gyöngéden megsimogatá a lyánka fejecskéjét.~–
6909 XII | őt a lyánka, kis kezével megsimogatva az öreg homlokát. – Kezed
6910 VII | hozzá, midőn ön elhagyta.~– Megsúgok neked valamit, édes kedves,
6911 VII | lenne. Gyere ide hát, majd megsúgom!~– Igazán? – kérdé a leány
6912 IV | szóba kerülne.~A halálmadár megsúgta a bűvös mondatot, melynek
6913 XV | szíve. Ön családját megy megszabadítani és családját oltalmazni.
6914 XIV | előtt, tudtam volna önnek megszabadítására valamit kigondolni.~– Csodálkozom,
6915 XVIII| Csakhogy ezt az ártatlant megszabadíthattuk bajjal. – Miféle ártatlant?~–
6916 XI | kétségbeesett munkához, hogy őt megszabadítsa.~Kornéliát egészen felvillanyozták
6917 XIV | katonaságot szétverje, s engemet megszabadítva, mint egyszerre elhírhedett
6918 XI | most alig bírt volna előlük megszabadulni.~De miféle rendbontó had
6919 I | adtak volna neki, mindjárt megszabadult volna az élet kínjaitól,
6920 XVIII| vértől, és elhallgatott.~A megszabadultak ölelő karokkal fogadták
6921 XIII | megkínálta vele. A kutya megszagolta, és otthagyta a kenyeret.~–
6922 XVII | elé.~Egy jámbor paraszt megszánta, hogy oly pőrén feküdt ott
6923 XI | ki kiáltványokat?~Bodza megszégyenülten felelé, hogy nem.~– Úgy
6924 I | farkasok jöttek be a faluba megszelídülve, mint az ebek, s agyon hagyták
6925 XVIII| sokat vétett, de mindazért megszenvedett.~A lélekizgalom fenntartá
6926 VIII | utódoknak sok fáradsággal kell megszereznünk azt, hogy szólhassunk minden
6927 VII | hogy a menyasszonya elől megszököm.~– És önnek emiatt tömérdek
6928 II | vonásokkal, ajkaiban sok megszokott nyugalom, tengerszínű szemeiben
6929 XVIII| fejét. Óh, ő már nagyon megszokta azt: öreg embereket ápolni.~
6930 II | Ismerem – mondá –, majd megszoktassuk itt… Senki sem fogja keresni…
6931 VII | borotvált arc, de amint megszólal, e jó, tiszta kiejtésű,
6932 VIII | kezével a kis gyöngyfejkötőt, megszólalt sikoltva:~– Eliz!…~Az orvosság
6933 II | Még lecsókolja az orrom.~A megszólított sajátságos csudája volt
6934 X | mit az teljes erejéből megszoríta, nem annyira barátsága szilárd
6935 XVIII| némán intett fejével, s megszorító nagyúri kezével a hóhér
6936 XI | utóbb Mária maga ugrott le, megszorította a ló terhelőjét, helyre
6937 XI | sárga világba burkol, s megszüntet minden árnyékot, a lemenő
6938 XV | zavarodva, midőn barátját megtagadta. Azzal derekasan megrázta
6939 XVII | a dézmát házaitokból, és megtalál benneteket az erdőn, a mezőn,
6940 II | akasztófa alatt nem. S ha itt megtalálják, nem messze kell neki fáradni.~–
6941 XVIII| pörpatvart? No, majd ha én is megtalálom azt az ajtót, amelyiken
6942 XVI | valaha? A szegény ember megtalálta a gyermeket, a szegény ember
6943 XVI | akkor adta át fegyvereit megtámadóinak.~Zudár Péter most már nem
6944 V | szárnyával arcul csapva megtámadóját.~A katonák hátrálni kezdtek
6945 XVI | maradt középen felemelve.~A megtámadottak készen voltak.~Most Numa
6946 Elo | tövise szívében benntörött, megtanul retteni a polgárhadak vériszonyaitól,
6947 VI | azt, amit hallott, mind megtanulta, de meg nem értette; féltudós,
6948 VIII | órái. E gyermek mellett megtanultam imádkozni, uram. Valami
6949 VIII | erősen – szólt az ifjú, megtapintva a kór üterét. – Tízzel többet
6950 VIII | rövidre nyírt, szürke haját, megtapogatja az ütereket, ír recipéket
6951 XVI | hogy lassabban beszéljek? Megtehetem. Látjátok, már egészen közel
6952 VIII | érzékiségétől látszottak megtelni. Még egyszer fölemelte lelankadt
6953 IX | vijjongatásáért azokat szokta megtépászni, akik leghátul maradnak.
6954 VIII | tudnád, honnan jött?~A férfi megtépte keblén ruháját, és azt mondá:~–
6955 II | átallja~Bűneit, s hozzád megtér, ~Azt nem űzöd el előled, ~
6956 VIII | kívánságot, ami annak annyira megtetszik, hogy engedelmet ad az idegennek
6957 XIII | el ne mondja, néhány neki megtetsző változtatással; ilyenformán
6958 VII | a kezét, de annyit mégis megtett, hogy a két ujjával hátra
6959 XV | felhívás egy perc alatt megtette a körutat a sokaság közt,
6960 VIII | Csúfságból vagy félelemből, vagy megtisztelésből, az mindegy.~– Tudom, uram.
6961 XIII | legkevésbé várt volna hasonló megtiszteltetést, azon vevé észre magát,
6962 X | akire haragudott, szerette megtölteni a pompás palota belső szobáit
6963 VIII | fegyvereit, hogy azokat újra megtöltse. Attól tart, hogy nappal
6964 XIV | kaszárnya belső udvarán is megtörténhetik az velem.~– Jó, ezt megígérem.~–
6965 IX | jött oda, s mint ez gyakran megtörténik, bepillantott a templomba.~–
6966 VII | kegyelmezni? De iszen az nem fog megtörténni, a tábornok nem ad kegyelmet
6967 VIII | azzal felvette a tallért, megtörülte, zsebre tevé, s aztán dühében
6968 IX | egy szemet se merészeljen megtorkoskodni.~Egypár északvidéki ifjú
6969 VIII | férfinak, aki e sérelmet megtorolni előállt.~– Kérni nem elég;
6970 I | míg a múltakat elfelejti, megtudja a jövőket, míg saját életéről
6971 XVI | lesz az anima vilis, akin megtudják, ha alszanak-e a kastélyban,
6972 XIV | lehet az?~– Jó lenne, ha megtudná tőle nagyságod. Ilyen esetben
6973 VIII | sehonnai, azt majd mindjárt megtudod; kelj fel!~A legény nem
6974 VIII | ez ember? Ne hazudj, mert megtudom, s akkor véged.~– Jó helyen
6975 VII | pedig a városbeliek valamit megtudtak a párbaj kimeneteléről,
6976 VIII | azután a mulatság, mikor megtudták, hogy ki vagyok. Hahaha!
6977 XV | így levén, és ezt a nép megtudván, máris a szomszéd tractusokban
6978 XIII | kutyája, aki minden embert megugatsz a háta mögött, s mindenkinek
6979 Elo | előidézett megdöbbenés, a megújult fájdalom üdvös leend.~„1831”
6980 VIII | Elment maga jószántából, megutálta a szép mesterséget.~– Hm.
6981 IX | amiért Slipik Jóskát jól megvágta hatig, pedig látta, hogy
6982 I | kútágas; két kicsiny ablakában megvakult az ónszegélyes üveg, fonott
6983 VIII | azután elbocsátottak, mert megvakultam. Igazán mondom, akkor vak
6984 VI | nem akarunk, ha mindeneket megvallasz; ellenben kegyetlenül fogunk
6985 II | hangja:~De tudjuk, hogy ki megvallja ~ És átallja~Bűneit,
6986 VIII | Ha nehezére esik önnek megválni tőle, nem viszem el.~– Jó
6987 X | hullatott el a világ rendének megváltozása, régi reménységek, különös
6988 Elo | álma közepén a természet, s megváltoztatja rendes folyását.~Én emlékezem
6989 XVII | vétségeért felvitték a vármegyére megvasalva, s két hajdú barátságos
6990 VI | népeink nevelésére. Felnőttek, megvénültek, a nyomorúságon kívül semmit
6991 III | nincs rajtad isten áldása. – Megvénültél. Meghalsz. Nem hagysz magad
6992 VIII | felmelegszik tőle.~Az idegen megveregeté nyájasan szép, szelíd orcáját,
6993 VII | eljön a generális úr, és megveregeti a válladat”, de a rossz
6994 VII | generális úrhoz, s majd megveregetnek ottan vállodtul sarkadig
6995 VIII | megegyezhetem Zudár gazdával, megveszem tőle a mesterségit, amit
6996 XVI | törvényszéket is, akit nem fogtok megvesztegethetni. Most én vagyok a hatalmasabb.~–
6997 II | monstrum. A dacos, kevély nő megvetően fordult az egyik legényhez,
6998 XIV | hangján az ifjú. – Ah, ez megvigasztal.~– Ez önre nézve mindegy.
6999 XVI | kezeiből, s annak arcát megvilágítá vele.~– Ide nézz. Ugye,
7000 XII | büntető törvény szavára megvillan: az ítélet fegyvere.~Midőn
7001 XIV | egy új élet” szónál ismét megvillant Vértessy ajkai körül az
7002 VIII | nem illett ilyen emberrel megvívni, azok legfeljebb kiugrattak
7003 II | széttekintett. Szükség esetén megvívott volna a kutyával, s lehet,
7004 VII | magamat, és hallgattam. Megvívtam, megfeleltem, tűrtem, és
7005 VIII | íme, amidőn a pór öszvérén megvizsgálák a málhát, abban egy meggyilkolt
7006 IX | kordont húztak idegenek megvizsgálására; jó apám, kinek szelíd,
7007 VI | határszélben katonai őrszem fogja megvizsgálni a jövő-menőket; ez azért
7008 XII | leemelte a falról a fegyvert, megvizsgálta gyutacsát hozzáértőleg,
7009 II | hallott, ezt hitte el. Gyanúja megvolt. S midőn az urak azt az
7010 X | közméltánylattal fogadtatott.~Megvoltak könyvtárában mindazon nagybecsű
7011 X | bebizonyítani. Elvesztette a perét a megyén, feljebb vitte a táblákra,
7012 VII | nyíltan gáncsoskodtak; a megyét összeütközésbe akarták velem
7013 XIII | és ért az emlékezéshez!~Megzavarta e jeles előadást doktor
7014 II | papirosra akadnak, s úgy megzörögnek vele, mintha írna valaki
7015 XII | valami élesen, mint megfogott méhecske, s a szorongatott szél ijedezve
7016 XVI | mögé rejte el, másikkal a méhest foglalta el, harmadikkal
7017 V | Na, mármost isten hírével mehet kend, ne álljon ide, ahol
7018 XVIII| mely ha az ajtón be nem mehetett, felmászhatott az ablakokon;
7019 XVI | szívesen vették.~– Akkor mehetünk! – szólt Iván, egy rozsdás
7020 VII | Önök, delnők, nem képzelik, mekkora zsarnokságot gyakorolnak
7021 II | visszafordulva társához, ki mélán elbámulva állt ott a küszöbben,
7022 VIII | hangzék belülről a mély, melankolikus hang. Az ifjú ismeretlen
7023 VIII | kezével, s megszorítva azokat melegen, elérzékenyült hangon rebegé:~–
7024 XIII | állhattam ki ezt a rettentő melegséget, meg ezt az irtózatos port,
7025 Elo | számtalanjai, az a hízelgő melegű ég fehér fellegeivel s a
7026 II | szavak alatt kiszakadna nagy melléből a lélegzet.~– Lásd, kisleányom –
7027 V | hozzá, s halkan, nesztelenül melléje térdelt.~Az öreg ránézett
7028 I | kibújtak elé a kapuk alatt, s ő melléjük ült, átölelte fejüket, s
7029 VIII | lépjen be vele a beteghez.~A mellékszobában, hol az öreg Hétfalusy feküdt,
7030 II | embertelen gúnykacaj közepett a mellékszobából reszkettető hangon a dicséret
7031 VIII | egymáshoz.~Azután Széphalmi egy mellékterembe lépett, s ott találva doktor
7032 XI | hegye szegült a jövevény mellének.~Mária visszanyerte lelke
7033 VIII | gyermeksírás újra áthallatszott a mellettem levő szobából, melyben nőm
7034 XI | világítá már be az utat, az út melletti fák oldalait, az égen végighömpölygő
7035 VIII | kívánságaim vannak, de maradok mellettük.~– És ha nem tudnánk azon
|