abece-bajai | bajar-borza | borzo-dubor | duhbe-elsze | elszi-faras | farka-folde | foldi-gyujt | gyulh-hidon | hiede-izma | izmai-keres | kerez-kivit | kivol-lazit | lazon-maras | marci-melle | mello-nevez | nevre-on | onagy-rajot | rajon-soksa | sopan-szoke | szoko-testv | tesze-utana | utani-vigyo | vihar-zuzha
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
7539 VII | tulajdonítandó.~Erre a névre olyan könnyű volt rájönni.~
7540 IV | jól húzva a függönyök, nem néz-e be valaki onnét kívülről,
7541 VII | meg, s aközben kíváncsian nézegette azt a sok furcsa gömbölyű
7542 II | járok; látom, ha az égbe nézek, látom, ha szemeimet behunyom.
7543 XVI | megrontása felől.~Három külön nézet küzd egymással. Numa Pompilius
7544 XVI | te pedig hallgatsz. Nem nézhettem, ahogy bántják, elbújtam
7545 VII | a szigorú, hibát el nem néző, meg nem bocsátó, kérlelhetlen
7546 VIII | hacsak a beszélő ajkaira nem néztem; nem vettem észre, ha valaki
7547 III | sötétben. – Menjenek ki, nézzék meg!…~– Nincs senki ott
7548 VIII | Azonközben beszélgettek. „Nincsen-e valaki ébren?” – „Minden
7549 VIII | alakzatba, melyben a művészek Niobét vagy a babiloni füzek szomorú
7550 IX | hangosan kezdé elhadarni.~– A nixnusz olyan porból lett nedvesség,
7551 II | röhögött minden ok nélkül.~Nő-e ez, kit a természet így
7552 VII | a fejüket a gőzhajón, a nő-emancipáción, a négerek felszabadításán,
7553 XI | ne bántsák. Valami fehér nőalak a küszöbön feküdt keresztül;
7554 XIV | intézkedéseit Vértessy, amint egy nőcselédje Kornéliának sietve jő hozzá,
7555 XVIII| Miért ne mondanád ki? Én nőd vagyok; a hírhedett Kamienszka
7556 VIII | gyermekéveimet katonai növeldében töltém, s még nemrég katona
7557 XI | kürtőiből fúna elő, s még növelte a tikkasztó nyomást.~Azután
7558 IX | szünnapokat engedett nagy reményű növendékeinek; mert hogy jön a morbus,
7559 X | ez a neme valóban ritka növény. Hasonlít azon kriptogámhoz,
7560 Elo | hullanak alá a légből; a föld növényei elfajulnak, a tiszta búza
7561 XVI | vetődtek eléje, tüskés fejű növényszörnyek; Zudár Péter úgy vagdalta
7562 VIII | tűzre, a vén mindenféle növényt hányt abba. Nem volt mitől
7563 XIV | ágy körül szolgálattevő nők álltak, az asztalnál orvos
7564 VII | mulatságban megsérte mint nőmet, és most őt, a család utolsó
7565 XV(1)| van fejezve a férfi- és nőnem közti különbség.~
7566 VII | után leskelődtem, mint azon nőre, hogy engemet megcsalt?
7567 X | összerándult, s a hasához kapott.~– Nos, mi lelt?~A legény kínlódva
7568 XVI | kidobta, és dajkája rábízta a nőstényfarkasra, hogy gyilkolja meg, vagy
7569 VII | vád, hogy pénzért akart nősülni.~– Önnek azután nagy ellensége
7570 XIV | volt Kamienszky gróf, kinek nőtestvérére ön bizonyosan fog emlékezni.~
7571 II | beszélhetni az öreggel? – kérdé a nőtől.~– Hagyjátok most abba,
7572 I | feszegetve, küszöbén nagyot nőtt a bógács és tövis. Útnak
7573 VII | Elhiszem azt, nem is nőttem volna meg különben ilyen
7574 IV | az ő szíve földébe vannak nőve. Jótét volna ugyan rá nézve
7575 II | hangzanak, s a hazatérő nyájak aprózott kolomphangja és
7576 VI | Bizonyos! Miért olyan nyájasak most hozzánk? Miért osztanak
7577 VIII | tőle.~Az idegen megveregeté nyájasan szép, szelíd orcáját, megcsókolá
7578 VII | járnak néha lopva félre, de a nyaka akkor sem mozdul meg.~Járnak
7579 VIII | Ivánhoz fordulva, s lekeríté nyakából a bő köpenyt, melyről csurgott
7580 XVII | egybe, s kész vagyok még a nyakamat is kitörni, hogy az igazságot
7581 VI | akasztófa bimbóját; mindenképpen nyakamba akarja a maga bűneit varrni. –
7582 XV | jutottam hozzá, hogy szinte a nyakamra hurkolódott az. A természeti
7583 VIII | vár reám: valami csinos nyakazás s más efféle. Óh, én nagyon
7584 VIII | gavallérosan felöltözve, melltűvel nyakkendőmben, arany óralánccal, kis halhéj
7585 VI | atyánkfiai akarják, kik most nyakra főre bort, gabonát osztanak
7586 XVIII| szánt ásót, s úgy ütött vele nyakszirton egy szotyákot, hogy az menten
7587 VII | támasztva erősen a kemény nyakszorítóban, s csákója lekötve álla
7588 XIII | támadt rá:~– Mondtam, hogy ne nyaláboljon kend fel annyit! Ahol van,
7589 II | elé. Az egyik szomorúan, nyámmogva evett belőle, a másik mohón
7590 XV | adott lovának, s társai után nyargalt.~Vértessy előtt most világosult
7591 VII | kigyógyította az úrfit minden nyavalyájából, hogy soha annak többet
7592 XVII | talált.~– Úgy van, úgy van; nyelje le, amit hozott, ha nem
7593 IX | padot faragta, s nagyot nyelt, elvörösödött. Kidülledtek
7594 X | mindezen elszámlált népek nyelvei annyira el vannak halmozva
7595 VI | foglalta el. A harangok nyelveit szedesse ki, hogy felötlő
7596 VIII | nyerték az égből az idegen nyelvek ismeretét, nekünk méltatlanabb
7597 VIII | ez órában visszanyertem nyelvem beszédét és ujjaim érzékenységét;
7598 VI | volna tőlök megtudni, mi nyelvet beszélnek.~Elindultak azután
7599 X | ismer más költőt, semmiféle nyelvűt; tán önmagát kivéve, ki
7600 II | tetőled~Bűnbocsánatot az nyér.~Angyalok nem énekelhetnek
7601 XI | nem maradhatott többé a nyeregben, attól félve, hogy lova
7602 XI | Ösztönszerűleg megtapintá a nyeregkápában pisztolyait. Helyeiken voltak.~
7603 XI | többé, kivette pisztolyait a nyeregkápákból; felhúzta sárkányaikat,
7604 VII | kacagott. Engem kikiáltottak nyerészkedőnek, s sokáig olyan hírben álltam,
7605 XI | elkezdett panaszkodni, hogy az ő nyerge le akar esni.~– Szállj le,
7606 XV | paripákig. A három lovag nyergébe vetette magát. Vértessy
7607 XVIII| minden veszélyéről, lerohant nyergéből, s ráborult atyjára, s átölelte
7608 VIII | legény feje búbjára.~– Eredj! Nyergeld fel gyorsan a lovamat!~Iván
7609 XI | terhelőjét, helyre igazította a nyerget.~– Ülj fel hamar!~Borzas
7610 XI | mód van, egyszerre diadalt nyerhetnünk.~– Mi az?~– A székvárost
7611 XVI | hatalomra.~Az első siker nyeri meg a tömegek szívét; ezt
7612 XIV | hasonló kérelemre kegyelmet nyert.~– S hiszi ön, hogy ez segíteni
7613 XI | percben, midőn az apa unokáját nyerte vissza, örömét azzal tetézendi,
7614 VIII | hajdani követei egyszerre nyerték az égből az idegen nyelvek
7615 XVIII| órát nyerünk, egész életet nyertünk.~Hétfalusy suttogva kérdezé
7616 XVIII| játék kezdődik! Ha fél órát nyerünk, egész életet nyertünk.~
7617 III | az elszabadult kútostor nyikorogva himbálta magát az ágason,
7618 VIII | izmok rángatóznak, az ajk nyiladozik, az artériák duzzadni kezdenek;
7619 I | vetését felverte a gaz, nyilallások vették elő, vagy a korcsmában
7620 X | görnyedt össze.~– A hasamba nyilallt valami egyszerre…~– S te
7621 XII | Eszébe jutott, hogy az a nyílás is fölösleges mármost.~A
7622 VI | kutya elbámulva ült le háza nyílása előtt, nem foghatva föl,
7623 VI | rejthelyéből, a kapu alatt az ebek nyílásán kicsúszott, s akkor elkezde
7624 XII | maga után vonva, a tört nyílásig csúszott; a párnát leveté
7625 XVIII| ostromlóknak, kik egyszerre a nyílásnak rohanva, hasztalanná tették
7626 XII | Zudár Péter lehajolt a nyílásra, s teleszítta mellét ez
7627 II | a padlásról, a hágcsót a nyílásról elveszi, s füttyent a kutyának,
7628 II | jött a kassai orvosnak azon nyilatkozata, hogy ha a nép a mentő vismuth
7629 XV | itteni lakosok részéről azon nyilatkozatban szerencsésítsem, hogy nem
7630 I | eszét elveszté, új világ nyílik meg előtte, s míg a múltakat
7631 VIII | akik a kiskutyákat szeretik nyíllal lövöldözni, azokbul lehetne
7632 VII | tették; intézkedéseimben nyíltan gáncsoskodtak; a megyét
7633 Elo | hogy ezekben isten keze nyilvánít nagyszerű titkokat, miket
7634 X | csak lehetett, tényekben is nyilvánítá Hétfalusy, az uraságtól
7635 II | egyszer-másszor lyukat harapdált.~– Nyisd ki, Mekipiros, ne kiabálj! –
7636 VIII | nesz ne hallassék; halkan nyitám fel az ajtót. És, íme, a
7637 I | szárnyra kelt…~Halál! Halál!~Ki nyitja meg száját a halálmadárnak,
7638 V | félelemből vagy szánalomból utat nyitottak neki.~Ekkor a fehér, ősz
7639 XI | kiáltványt gyors lovag által Nyitra vidékére, míg én a másikat
7640 III | Tudom. Az utcára kihallik nyögése. Szegény ember gyermeke,
7641 VIII | jobban hallottam azokat a nyögéseket, sóhajtásokat, miket kívülem
7642 XII | képzelé Elizke elfojtott nyögését.~A kétszerezett düh óriási
7643 IV | kis Emma… – nyögé a fiú.~E nyögésre a nő háromszor keresztet
7644 VII | természet elleni járom alatt nyögnek. Csak vegye fel, kedves
7645 VIII | visszahatás; a kór vonaglani fog, nyögni; arcán hideg veríték fogja
7646 X | valami egyszerre…~– S te azon nyögsz? Lám, az imént majd összetörted
7647 V | összeroskadva az isten keze alatt, nyögve, mint a halálra vált vad,
7648 III | van.~– Meghalt, meghalt – nyöszörgé hagymázosan félrebeszélve
7649 I | bement a házakba, sírva, nyöszörögve kért egy pohár vizet, megmosta
7650 VIII | rebegő ajakkal állt előtte.~– Nyolc év óta járok e saját világban –
7651 VII | édes: egy olyan ártatlan, nyolc-kilenc esztendős fiúcska, akiben
7652 XVI | tenyerét.~– Ez a gyermek most nyolcesztendős. Mikor ez a gyermek született,
7653 VII | kedvence, egyszer minden nyom nélkül eltűnt, s a másik
7654 I | ablakot raktak be, s hogy nyomaik se maradjanak, az egész
7655 X | búvárlatai s erős lelkesedés nyomán készített magának egy saját
7656 XII | magához téríté, a forróság nyomása elmúlt agyából, tűztől elvakult
7657 XI | még növelte a tikkasztó nyomást.~Azután lassan, igen lassan
7658 XI | tarlóból állana.~A levegő nyomasztó, nehezen ült az ember mellén,
7659 XVIII| egyet, ha bírsz!~Szavainak nyomatékául megcsóválta borzas Hanák
7660 XIV | lelkem megkönnyebbül. Nem nyomja oly nagyon. Köszönöm. A
7661 X | csak az eleje kínálkozik, a nyomor; ész, szerencse és szépség
7662 Elo | év tavasza.~Mindenfelől nyomor- és éhínségről beszéltek
7663 VIII | Nem veszett volna-e el nyomorban, elkárhozottan? Nem lett
7664 VI | legény egy farkasgúzsba nyomorított sihedert hozott elő a vállán,
7665 XV | borulhatni, midőn őt ily nyomorúnak látja.~A tábornok készen
7666 V | soha, el hagytál pusztulni nyomorúságomban, gyermekéveimtől fogva egy
7667 VI | Felnőttek, megvénültek, a nyomorúságon kívül semmit sem ismertek
7668 XI | annyira jellemzi, nyomrul nyomra keresé az eltűnt ifjat,
7669 XI | nőket annyira jellemzi, nyomrul nyomra keresé az eltűnt
7670 X | minden iskolában, kiszegezve nyomtatásban minden falu házára, minden
7671 V | kutya, egy öreg, sovány kopó nyüzsgött nyugtalanul a többi között.
7672 VIII | Uram!~– Csendesen. A beteg nyüzsög. A gyógyszer hatni kezd.
7673 Elo | hogy ébredjenek föl alvó nyugalmaikból, s tanuljanak látni múltat
7674 VIII | gondolva, hogy ez lelkemnek nyugalmat fog adni. Az a képzeletem
7675 VIII | hang ne zavarja a szenvedő nyugalmát.~Ha ugyan nyugalomnak lehet
7676 XVI | halvány arcán a vértanúk égi nyugalmával; az egész rémjelenet őt
7677 VIII | szenvedő nyugalmát.~Ha ugyan nyugalomnak lehet azt nevezni.~A magara
7678 VIII | valószínűbb, hogy inkább kíván nyugalomra térni.~– Biz, ifj’úr, annyira
7679 VIII | ezekkel kezdődnek lelkem nyugodtabb órái. E gyermek mellett
7680 VII | nyugodva, hogy te addig meg nem nyugszol, amíg a szerencsétlen ifjú
7681 XII | A tűz között~Zudár Péter nyugtalanabb volt, mint egyébkor.~Ablakain
7682 I | népet a természet maga is nyugtalanítá; csillagok hullottak, véres
7683 XIV | Nagyon idegzetes, s valami nyugtalanítja.~– Mi lehet az?~– Jó lenne,
7684 Elo | pokolfáklyája vezeti.~*~Ilyszerű nyugtalanító előjelenségek közt kezdődött
7685 XVI | hely közelében lenni.~A nyugtalanság sietésre unszolta.~Egy hosszú
7686 VII | abból, már akkor arca e nyugtalanságról nem tanúskodott.~Az ordonánc
7687 XVIII| reszkető kezeit fia fejére nyugtatá, míg szemei az eget látszottak
7688 X | okosabbak, értelmesebbek azzal nyugtaták meg a suttogókat, hogy ez
7689 XVII | hitemben megmaradok. Ha ön nyugton meg tudott maradni rejtekhelyében,
7690 VIII | fényükből.~Az idegen egy levelet nyújt át neki az első üdvözlet
7691 XII | tévelyegni, és kezét akarta nyújtani, hogy megfogja, visszatartsa;
7692 XV | állig begombolt polgártárs nyújtogatta a nyakát szörnyen, három
7693 VII | hát, no – szólt messziről nyújtogatva neki a tepertős pogácsákat,
7694 XVIII| fehér galambokkal, tengeri nyulacskákkal, és eljárt a templomba mindennap,
7695 II | sárga virágokat, kis, fehér nyulakat.~A lélek ezalatt lát véres
7696 IX | feltartani a két ujját, melynek nyúlfül billegetése azt jelenté,
7697 XVII | hogy ön hazudik. Senki ne nyúljon e fehér porokhoz, mert ezekben
7698 VII | hogy a két ujjával hátra nyúlva, jót csípett a leány kövér
7699 XVI | még jobban ismerhetnek, nyúzó!~Iván egy kést kapott fel
7700 II | szereti, mert nincs is oka rá; nyúzták, köpködték, alábbvaló volt
7701 III | Zihanyiné.~– Nem.~– Mindenemet odaadom annak, ki őt meggyógyítja.
7702 XV | azt most is megmutatja.~Odaáll bátran a tábornok elé, végigsodorintja
7703 XVII | barátságos kísérete mellett odaállíták a zöld asztal végére, mely
7704 XVI | merték őt bántani, pedig odaállt útjokba, s elég hangosan
7705 VII | gyaníttatni, hogy arra, aki odabelül lakik, valami befolyással
7706 II | ideges, reszkető kezével, odabútt hozzá, arcát ölébe rejté,
7707 VI | embernek csak nem nézhette –, odacammogott hozzá példátlan flegmával,
7708 XV | csomó szabó hitsorsos fejét odacsődítve magához, felolvasá a proklamációt
7709 XVIII| hogy várjon, míg ők is odaérhetnek; nem hallgatott rá. Egyedül
7710 XIII | volt a szolgálattevő hajdúk odaérkezte előtt valamennyi bundát
7711 XVI | érteni valamit?~Zudárné odafente a palotaablak kőtalajához
7712 XVI | sarkfordulókból kiolvadt az odafoglaló ón, s most csak egy hirtelen
7713 IV | Szegény kis Emma!~Az asszony odahajolt ágya fölé. Meg-megjelent
7714 VIII | Az illatos, gőzölgő italt odahelyezé az asztalra, hófehér abroszkát
7715 XVII | azt óvatosan felnyittatva, odahelyezteté a főúr elé.~– Te, nagy bűnös,
7716 XII | serrel, borral.~Egy üreset odahengerített a tört rés alá, s ott felállítá
7717 VI | összerogyva.~Mikor feleszmélt, odahítta néhány bizalmas jó emberét,
7718 XI | mondani el, amik nem voltak odaírva.~Mária azon a ponton állt,
7719 XIV | semmi törés nincsen rajta.~Odajön hozzá a vén őrmester; csákója
7720 XVI | neveiken kell szólítanom, s odajönnek a kapualjához, kiveszik
7721 XIV | kaszárnyából át lehetett odajutni.~Míg végzé intézkedéseit
7722 XVII | egész rémjelenetet, de mikor odajutott a dolog, hogy gyógyszerei
7723 VIII | szóval.~– Jó gyermekem, szólj odaki a cselédnek, hogy lovamat,
7724 XII | számadást! – szólt Zudárné odakívül; a cimborák, a cinkosok
7725 XVII | eszméletére tért, az orvost pedig odakötötték háttal Hétfalusyhoz.~Doktor
7726 XIV | elkezdett mosolyogni szelíden.~… Odakünn hallatszott a hármas dobpördülés.~
7727 VIII | szokott aludni. Mi lehet ez? Odaléptem, s íme lépteim halk csoszogását
7728 XVI | alsó foglalóvasához, Iván odalódítá Mekipirost, a kötél szabadon
7729 II | ők megemlékeznek.~Lassan odalopózék, és hallgatott.~– Ha ezek
7730 III | találtam; aznap nem mertem odamenni, mert féltem, hogy majd
7731 VIII | lesz – susogá az öreg, s odanyomta azt az ifjú kezébe, ki eldugá
7732 XVIII| és társainak.~A zendülők odanyomták kezébe a kapát, s gúnyolódva
7733 XVI | zömök alakot fejénél fogva odaráncigálva elé, aminek az hallatlanul
7734 VIII | megkapta a gyermek kezét, s odarántá őt az idegenhez.~Az gyöngéden
7735 XVI | van irányozva.~Hirtelen odarántotta magához a leánykát.~– Célozhatsz,
7736 XV | állana előtte.~A lengyel nő odasietett hozzá, s megölelte, és sietett
7737 II | ezüstösebbé varázsolta. Odasütött hófehér ágyára. Rásütött
7738 VIII | ragadta jobb kezével, s odaszorítá a fejét a falhoz, míg a
7739 XVIII| többé. Mária több ízben odatartá a pór homlokához pisztolya
7740 VIII | Sarkantyús Lőrinc úr, naponként odateszi az ajtóba nagy gombú nádpálcáját,
7741 XVIII| osztva súlyos csapásokat, míg odatört atyjának kínzott teteméig,
7742 XVII | férfi szájába.~A körülállók odatolongtak körüle, és kíváncsian lesték,
7743 XVI | szólaljon meg a háztetőn, odaülve a nyikorgó szélvitorla mellé;
7744 XIII | észre, hogy két idegen ember odaugrik mellé a mester intésére,
7745 XVIII| ablakszárnyakat kinyitni; Mária odavágott a karddal a kézhez, s egy
7746 XVII | meg a szegény Mekipirost. Odaveték őket egy meszes verembe
7747 XVI | is majd bebújtak, mikor odavetődtem.~Zudárné gúnyosan szólt
7748 XVI | egy kupa sert bocsátott, odavitte az ajtóhoz, s végigönté
7749 VIII | megfogta azoknak egyikét, s odavoná magához, hol a kézre, hol
7750 XVI | végig, mely a szegleteken ódivatú delfinek alakjain végződött.
7751 XVI | kihozom a kígyót a maga odvából puszta kézzel.~Az ostromlóknak
7752 VIII | falhoz, míg a bal kezével egy öblös pisztolyt tartott az orra
7753 VIII | mintha alunnék.~– Héj, öcsém, talpra! – kiálta rá az
7754 VIII | Fogcsikorgatva szorítá öklébe a pisztolyt, olyan kedve
7755 VII | törülni, de nem lehetett, mert öklei nagyon össze voltak szorítva,
7756 VII | keményen kipödört két hegyes, öklelő bajusszal, melyek úgy állnak
7757 VI | hazamenésben, megfelelő rúgás és öklelőzés és ruhaszaggatás közben.~
7758 II | egyik jövevény, nyugtalanul öklözve befelé az aj tót. – Nem
7759 III | a kapun három erőszakos ökölütés hallék, az ebek vonítva
7760 I | fehér csontvázat vagy kitört ökörszarvat talál.~A háznak nincsen
7761 XVII | Megálljatok! Megálljatok, ti ökrök, ti marhák, ti szarvasállatok!~
7762 XIII | parasztok mind felverik az ökrös szekereikkel. Mind ezek
7763 X | haddal milliónyi perzsákat öldösött rakásra; olvasta a vitéz
7764 VII | gyöngéd elragadtatással ölelé magához piruló kis nejét.~
7765 XVI | egymáshoz szorítva térdeit vas öleléssel, s beleharapdálva inaiba
7766 II | Ördögi fiú vagy, Iván, hadd öleljelek meg…~Az ifjú minden ízében
7767 XVIII| elhallgatott.~A megszabadultak ölelő karokkal fogadták bátor
7768 XII | ugyan, midőn már egymást ölelték a lángok, úgy tetszék sokaknak,
7769 VIII | az ifjú, aki igaztalanul öletett meg? Ah, ki mondja akkor
7770 III | hanem hozzád. Engem nem ölhet meg senki. A halál itt felejtett
7771 VIII | leányának, hogy ha ez meg nem öli gyermekét, meg fogja ő ölni
7772 XVII | vallani, csak ne bántsák, ne öljék meg. Ő nem bűnös. Szidta
7773 XVI | Üssetek a nagy urakra, öljétek le gazdáitokat; magatok
7774 XVIII| bocsátott volna meg annak, aki őellene sokat vétett, de mindazért
7775 II | szeretett, s kit meg kellett ölnie, mert a törvény úgy parancsolá.
7776 XV | megölnek. Meg kell őket ölniök, hogy a lázadás részeseinek
7777 II | énnekem meg kellett őket ölnöm. Meggyilkoltam – mert a
7778 II | szökés kell, alig másfél ölnyi magasról.~Mint a kalitkájából
7779 X | módon, méreg által. Gyorsan ölő mérget hintenek a szérűkre,
7780 XVI | Megesküdtem, hogy meg nem ölöm; de azzá teszem, ami én
7781 VIII | hatalom kezében. Nagyobb őelőtte az alázatos erőtlen, mint
7782 XIV | repkény az erős fára –, ha te ölsz, én is meghalok; ami kínt
7783 VI | hideg kegyetlenség színét ölté magára, ajkait beszítta,
7784 VI | kinek seregeit éppen így ölték el egy éjszaka, mint ezt
7785 III | majd azt hiszik, hogy én öltem meg. Néhol egy-egy rongy
7786 XII | gyermek hirtelen felvevé öltönyeit, s kinyitva a bezárt ajtót,
7787 XVI | aláfutott szemek. Fehér, éji öltönyére hosszú köpeny volt borítva,
7788 V | csatahangján, s mellén széttépve az öltönyt, egyik kezébe kést, másikba
7789 XVIII| haza, elbújt, jámbor arcot öltött, megmosta kezét a vértől,
7790 VIII | Az idegen rendbe szedte öltözetét, haját kétfelől lesimítá
7791 VIII | összetéve; a kisleányka karjába öltve kezeit, állt mellette.~–
7792 III | nehogy egy kárhozatos percben önagyát szakítsa szét velök.~– Mit
7793 X | nagyobb indulattal és több önbizalommal viselték magukat komolyabb
7794 XV | ezen derék úrnak itt, ki önért oly sokat merészelt. Az
7795 XIV | fogom őt tenni! És büszke önérzettel csapott kardjára.~E pillanatban
7796 XVI | ütötték, hiába rugdalták, az ő önfeláldozó háta elviselt mindent, s
7797 V | ifjú. Fölébredt benne az önfenntartás ösztöne. Egy mágikus perc
7798 Elo | Fiatal gyermekek kezdtek öngyilkosok lenni, tél végén szokatlan
7799 VIII | Nem lett volna-e egykor öngyilkossá? Nem veszett volna-e ugyanazon
7800 VIII | erősen szomjazom.~A nő önkénytelenül kényszerítve érezte magát
7801 XI | törvényszolgáltatás mellett ily önkényű kicsapongásra vetemedik?
7802 II | mintha futó őrült vijjongna, önlelke elől szaladva.~– Halál! –
7803 XVIII| fekszik olyan sírban, melyet önmaga ásott magának.~Hétfalusy
7804 VII | tanított meg arra, hogy én önmagamat rendkívül derék embernek
7805 IV | Terheül a világnak, terheül önmagának, a lélek halála után évtizedekig
7806 X | semmiféle nyelvűt; tán önmagát kivéve, ki szinte szokott
7807 VIII | Ha most valaki idejönne önökhöz, és azt mondaná: íme, azt
7808 VIII | mellénye alá.~– És most isten önökkel, pihenjenek le, késő az
7809 XV | izmai nem árulák el a nőt.~– Önöknek sietniök kell. Amily váratlan
7810 VIII | mindkettőnek egy oka van. Önöknél a baj fészke a lélekben
7811 XVII | megcáfolnom. Tudtam én azt önről, hogy ön gyáva, még akkor,
7812 II | erővel tölteti belé, kutakba önteti, szérűkön szóratja el. Mintha
7813 XIII | ostoba szemekkel a földre öntött porfélét. Azután megnyálazta
7814 VIII | kegyelmet soha! Kegyelem öntől, aki mint bíró nem adott
7815 VIII | földnél, hogy ennek még öntudata is van.~Az ismeretlen odalépett
7816 VII | szakítani.~– Mindjárt elveszem öntül, ha szépen nem viseli magát.
7817 VII | igazán vasból lett volna öntve, s törhetlen ellenállása
7818 IX | aggódik gyermekei sorsán, önző, szívtelen gyermekein; a
7819 V | katonák háta megett rossz ördöge arcát látá bepislogni, a
7820 XVI | hozzá, mint az angyal az ördöghöz?~– Asszony! – sziszegé onnan
7821 II | tudni, hogy hol vannak.~– Ördögi fiú vagy, Iván, hadd öleljelek
7822 II | előre készülnek hozzá.~– Ördögien dicső fiú vagy, Iván.~–
7823 III | gyermek arcával festeni ördögöt, elesett, elkárhozott lelket,
7824 XVI | lehete tudni, melyik volt; az öreg-e, vagy az ifjú.~Zudárné közelebb
7825 XIII | hogy az méreg. Méreg az öregapád lelke! Hisz az bizonyos,
7826 VIII | az apám is az volt, az öregapám is; firól-fira szállt nálunk
7827 III | a kisleány.~– Mint fogja öregapja siratni mind a kettőt. Neki
7828 XII | nagyot riasztott rájuk olykor öregapjuk, a gonosz láng, amint egy-egy
7829 IX | együtt lenni.~ ~A népség örege, asszonyai a templomból
7830 IX | bizonyossággal, hogy mikor öregedtem meg), nem sok osztályom
7831 XIV | megbocsát nekik? Annak a szegény öregembernek, akinek mármost senkije
7832 II | elkapá.~– Nem beszélhetni az öreggel? – kérdé a nőtől.~– Hagyjátok
7833 V | térden csúszott lábaihoz az öregnek, ki reszketve támaszkodott
7834 VIII | hogy kísérletet tegyen az öregúrral; neki okai vannak hinni,
7835 I | aluvónak, hogy készüljön az örökkévaló álomra?…~Mi kínozza a láncra
7836 VIII | csak az Úr kegyelme az, ami örökkön él. Az ég mindenki előtt
7837 VIII | fogná utált sorsom átkát örökölni tőlem; választanék neki
7838 X | kigondolva, hogy a népet örökösen lovalják az uraságok ellen.
7839 VIII | maradt rám a „mesterség” örökségül. Ifjabb férfiéveimben könnyelmű,
7840 X | felé, olvasva tovább Horác örökszép verseit; Iván pedig sietett
7841 II | a gazdáik elé ugató ebek örömcsaholása… Most néma minden, a szántóföldek
7842 VIII | annál jobb; neje előtt még örömestebb szól vele.~A tábornoknak
7843 XVIII| méltónak; érzett jótékony örömet, midőn ellensége családi
7844 XIV | képzelet mindenható; egy örömhír életet ad, egy ijedelem
7845 VIII | a tivornyát, a bort, az örömöket. Valami nehéz, kimondhatatlan
7846 XIV | körül az az önkénytelen örömrándulat. Visszament nejéhez, s odatérdelt
7847 XI | elmaradott csapatok borzalmas örömrivalgásától.~Mária sietve vágtatott
7848 VII | Hétfalusyék bajáról. Ha örömük van, engem nem érdekel;
7849 XII | kacagtak, úgy süvöltöttek örömükben, hogy sikerült nekik ez
7850 VIII | Mindjárt azon sóhajtozik, hogy őérte kár, hogy ő nagyon jó ehhez
7851 VII | elég jó; arra, hogy rajta örüljek, nem vagyok elég rossz.
7852 XVIII| Tegyünk úgy, mint akik örülnek, hogy egymást viszont feltalálták.
7853 VIII | francia.~– Annál jobban örülök, kedves kolléga uram. (Eszébe
7854 XVI | fenn ült a rézdelfin hátán, örülve, hogy magához hasonló csodát
7855 II | vigyorogva kapaszkodott az örvébe; orra alatt vérrel vagy
7856 VII | közkatona; az iskolás nép örvend láttára, mert közvizsgálatok
7857 XVI | volt benne valami.~Azzal örvendve nyújtá azt vissza Ivánnak.~–
7858 II | borjú nagyságú, vihogó ebet örvénél fogva, s hanyatt rántotta
7859 XVIII| A mohos tető is mindig összébb roskad; egyszer majd csak
7860 VIII | keskenyebbnek látszék, vállai összébbhúzódtak, melle behajlott; az egész
7861 VI | gyerekek, ők is odamentek, összebeszéltek, vittek botokat magukkal,
7862 X | félek. Hát te?~A legény összeborzadt; de mégis azt mondá:~– Én
7863 VIII | nem lángoknak kellene összecsapni fejünk fölött, amik mindent
7864 V | saját szemeinek, azután összecsapta kezét, s csodálkozva kiálta:~–
7865 V | kivoltak takaróikból, haja összecsapzott a homlokán, szemei be voltak
7866 II | síron innen.~A vénember összecsókolá a gyermek kezeit, lábait,
7867 XVI | elkaphatta Ivánnak, azt úgy összecsókolta, hogy nem győzte az törülni
7868 XIV | visznek, amint a roppant nép összecsoportosul, azt fellázítsa, a csekély
7869 X | midőn országgyűlések alatt összecsoportosult az ország minden vidékéből
7870 IV | inai, ízei ropognak, velője összeég. Óh, de mi ez azon halálhoz,
7871 XVI | szétfeszített tűz lelohad, egyszerre összeereszkednek az érc kiterjesztett rostjai,
7872 II | vastag szemöldei szinte összeértek, s dagadó, piros ajka felett
7873 XVI | meg, miszerint a nemesség összeesküdött a parasztok kiirtására;
7874 XI | ajándékozza őt meg.~A kedves összeesküvők olyan jól számították ezt
7875 VIII | mely a katonai becsülettel összefér, és én követni fogom azt.~
7876 X | egyesítése által egy oly hatalmas összefogó láncot hozzon létre, mely
7877 X | jurátusok estenként tízével összefogózva a falhoz húzódni kényszeríték
7878 Elo | a feledség éjszakájában összefoly.~A világesemények minden
7879 XVI | gyönyörködve nézte.~Ott állt összefont karokkal kínzott ellensége
7880 XV | elítélt szavaiban mégis összefüggésnek kell lenni. Egy óra előtt
7881 II | akarna lelkében költeni, összefüggést találni annyi zavart, kietlen
7882 IV | elenyészett.~A csattanásra összefutott az egész cselédség.~Rémült,
7883 III | látszék így, mint szokott összegörnyedve lenni; mankójával a temető
7884 VI | az egész házban por és összegyűlt szemét. A szegletekben lelógó
7885 VIII | ismeretlen, s sietett azt maga összehajtani és lepecsételni.~– Széphalmi
7886 VIII | ismeretlen vállat vonított, összehajtogatá a gyöngyös fejkötőcskét,
7887 VIII | reszkető betűit leírta vele az összehajtott levélre:~„Nagyságos Vértessy
7888 VIII | végigolvasá a levelet, akkor összehajtotta azt, s keblébe tevé. Azután
7889 III | előjőni.~A vénasszony ismét összehanyatlék. A kerítés mellett nagy
7890 V | zsibbadtan estek alá, egész teste összehanyatlott, szédülten, ájultan rogyott
7891 VI | nyomorú – dörmögé a bakó. – Összeharapja a fogát, és szemem közé
7892 XIV | elbocsátották. A véletlen összehozott vele Galíciában, hol ő titkos
7893 VII | fájdalomtól, szemöldnek haraggal összehúzódni, vagy akármiféle vonásnak
7894 XV | vásárra járó legényemnek összehúzta lábait a görcs; és én tudom,
7895 VII | Valahányszor újabb időkben összejött velem, mindig tele volt
7896 XVI | lakán tartották a titkos összejöveteket, Hamzát, az egyházfit és
7897 XIII | mindenfelé; végre hevenyében összekapargált belőle nehány csipetet,
7898 XVIII| volt már fáradva, lábacskái összekarcolva, sebezve, csak Zudárba kapaszkodva
7899 VI | ábrázatja, az ő félállati arca, összekínozva, gyötörve. Nincs iszonyúbb,
7900 XVIII| kik őt egy órával elébb összekínzák, s kiknek családjaik szenvednek
7901 XIII | állt az urasági hajdúnál, összeköttetésben volt az ispánsággal. Ebben
7902 V | egyikre, hol másikra nézett, összekulcsolt kezeit szájához szorítá,
7903 V | arcába lecsüggött, kezeit összekulcsolta s rebegő ajkához emelte,
7904 IX | Hétfalu egyik népnevelője, összekurjantatá a maga alattvalóit; ez évben
7905 VIII | Ezeket a köveket kell elébb összemorzsolni, uram, ezeket felolvasztani.
7906 Elo | Az ember meghal, sírján összenő a mezők füve, a könyv be
7907 XIII | valamennyi bundát és katulyát összenyalábolni, azt érte el e nagyravágyás
7908 X | Tamás rektor uram sokat összeolvasott életében.~Olvasta Themistocles
7909 XII | nem. Rövid félóra múlva összeomlik a háztető, beroskad a négy
7910 X | szisszent, kérkedő arca összerándult, s a hasához kapott.~– Nos,
7911 VIII | szeretetteli hangon.~A gyermek összerezzent.~– No! Mit ijedezel? – förmedt
7912 VI | küszöbén lelték félholtan összerogyva.~Mikor feleszmélt, odahítta
7913 VIII | előhívták a cselédek. Egy összerokkant, koravén férfi lépett elő;
7914 VIII | visszanyerte szavát.~Az összeroncsolt, roskatag, ősz ember erőszakosan
7915 XVII | amint eloldák a vasrácstól, összeroskadt, s úgy maradt, ahogy leesett.~
7916 V | A vén, fehér hajú ember összeroskadva az isten keze alatt, nyögve,
7917 XIII | s letérdelt, hogy majd összesepri a tenyerébe a kihullottat,
7918 XVI | azután mind a két világosság összesietett a középső terembe, s ott
7919 VIII | szeme közé néztek, mintha összeszólalkoznának adandó feleletért, azután
7920 XVI | megvetéssel nézett a fúriára, és összeszorítá ajkait.~Azután mondott neki
7921 XI | legjobban beszél, megragadni, összeszorítani és beléfojtani a lelket.~–
7922 VII | a tábornok, olyan erősen összeszorítva ökleit, hogy ha akármi lett
7923 VI | feltalált barátját még egyszer összeszorongatta, vele együtt az udvarra
7924 XV | ütött ki; melynek legelső összetartó csomója kezembe jutott.
7925 IX | rajtok, olyankor oly jólesett összetenni kezeimet, és arra gondolni,
7926 I | baja sem volt; kinn járt összetöpörödve, reszketve, mankójára támaszkodva,
7927 IX | felhasogatjuk, hantjaidat összetörjük, és kényszerítjük azokat
7928 VII | volna bennök, csakugyan összetörött volna.~– E tény után azonban
7929 XVI | miután minden zúzhatót összetört, az ifjú Széphalmit és az
7930 X | nyögsz? Lám, az imént majd összetörted ujjaimat, én nem szepegtem.~–
7931 X | gyümölcsoltásra oktatgatja, mint hogy összeüle a falu torkaival a kocsmában,
7932 VII | gáncsoskodtak; a megyét összeütközésbe akarták velem hozni; bevádoltak
7933 VI | Mit tehetünk mi, ha nyílt összeütközésre kerül a dolog? Ötszázezer
7934 XIII | a doktor.~– Ami a porral összevegyült, azt visszatenné a tiszta
7935 VI | azokkal ott ünnepélyesen összeverekedtek.~Akinek aztán hétfőn reggel
7936 VII | volna.~– Ez Lengyelországban összeveszett kapitányával, és rajtament,
7937 VII | mellett nem teljesíthet. Ezen összevesztünk. A házasság elmaradt. A
7938 I | utcákon végigment, a kutyák összevonítottak az egész faluban, mint szokták,
7939 VIII | hóhér neje Ivánnak, gyanúsan összevont sűrű szemöldei alól kémlelve
7940 XVII | lépcsőről, s azon percben tagjai összezsugorodtak, úgy hengeredett az orvos
7941 VI | ami keze ügyébe tévedt, összezúzott, ordítva, káromkodva felfeküdt
7942 XVI | azután elterülni a földön, összezúzva, szétszakadva, hogy azt
7943 XI | utasítani a vezetőket, összpontosítani a mozgalom erejét; rendszert
7944 VII | egyedül suhan át a kert ösvényein a faluvégi házhoz, hol a
7945 XI | hagyva fenn egy kis tekergő ösvényt középen, azon is el volt
7946 V | Fölébredt benne az önfenntartás ösztöne. Egy mágikus perc végigfuttatá
7947 II | elfeledteti vele az élet ösztönét, nincs félelme semmitől.
7948 XI | veszélyes kíváncsiság, mely úgy ösztönöz felkeresni azt, amitől éppen
7949 XI | mozogtak alá s fel a ház körül.~Ösztönszerűleg megtapintá a nyeregkápában
7950 VIII | embert. És íme, amidőn a pór öszvérén megvizsgálák a málhát, abban
7951 XI | hamar!~Borzas Hanák mind az öt ujját bemeríté a csimbókjaiba,
7952 XI | népszónokot fogtak körül, vagy öten iszonyú lármát csaptak négy
7953 XI | el; hogy osszák azt fel ötfelé?~– Barátaim! – szólt Mária
7954 XVII | nem méreg – vegye be!~Ez ötlet visszhangra talált.~– Úgy
7955 XVI | magát borzas Hanák kegyetlen ötletei által; a főúr csendesen
7956 VIII | Mind a hárman kacagtak ez ötleten.~– De hallják csak, még
7957 XVIII| vezényszóra, csak aki új ötletet tudott mondani, az volt
7958 VI | összeütközésre kerül a dolog? Ötszázezer nemes hússzor annyi paraszt
7959 VIII | enném a főtt ételt, mint az övéből. Míg nagyon kicsiny volt,
7960 VIII | csatolják óhajtásukat az övéhez, hogy mentse fel büntetése
7961 X | kérkedéssel vallák, s az övét gúnyképpen hányták szemére…~
7962 IX | a legpompásabb gyümölcs özöne lepte el kertjeinket. Ott
7963 Elo | folyamok áradtak pusztító özönné, egész vidékek lakói jutottak
7964 XVIII| ember sebeit mutogatta; egy özvegyasszony, az elesettek egyikének
7965 IX | alatt, elhagyott árvák, özvegyek zokogását, dübörgő halottas
7966 VII | kap illendő ápolást, mint őfelségének mindenik katonája, az ezred
7967 VIII | vétkezve, mint az, ki ez óhaját teljesíté? Keleten egy bölcs
7968 VIII | vértettet végrehajtá; nem óhajtá-e apja halálát, gonoszabbul
7969 VIII | önnek legényei, kik tán óhajtanák a lelki vigaszt?~Zudár Péter
7970 XV | való impulsusra kívánatos óhajtása. Mindamellett, hogy ennek
7971 VIII | s egyhangúlag csatolják óhajtásukat az övéhez, hogy mentse fel
7972 XI | Ebből értheted, hogy miért óhajtom a halasztást holnap reggelig.~
7973 XI | midőn az apa és nagyapa az óhajtott gyermekre fognak ismerni,
7974 II | kutyája lefelé ráncigálta. – Ohó, megállj, akárki vagy! –
7975 XII | recsegve kígyózik fel a láng, s okádja a füstöt a szétpattogott
7976 VIII | annak általános szenvedéseit okaikkal és orvoslataikkal jobban
7977 VII | ezt a leányt.~– E tettem okait, úgy hiszem, sohasem tudta
7978 XI | ösztönszerű iszonyattól, melynek okát még nem érte utol az öntudat.
7979 VII | megbízott vén, nem tudom, mi okból, éppen azon a napon, midőn
7980 XI | alákanyarítá azt a veszedelmes okiratnak.~Azután Mária vevé kezébe
7981 XI | quaestor.~Azután mind a két okiratot megpecsételék az ismeretes
7982 XVI | terve sikerüljön, különböző okok miatt.~Azonban nem ejté
7983 X(1) | találni és helyeslendi az okokat, miknél fogva mind az illető
7984 XV | ezelőtt egy órával, méltó okoknál fogva, halálra ítélte a
7985 XI | volt hunyászkodva magánál okosabb embert érezve maga mellett.~–
7986 X | tudja, s minthogy az igen okosan ki van mondva, miszerint
7987 II | S midőn az urak azt az okosat találták ki, hogy eleve
7988 IX | felelőt. Pedig az helyesen okoskodott, azt tartván, hogy ezt a
7989 XVIII| látta kis unokáját szépnek, okosnak, szeretetre méltónak; érzett
7990 XIV | balvégzetem másoknak könnyeket fog okozni, miket nem reméltem, miket
7991 XI | Cunctatornak. Az én elvem az okszerű késedelmezés. II. Romulus
7992 X | természettanra és gyümölcsoltásra oktatgatja, mint hogy összeüle a falu
7993 VI | életökben, s most bizony semmi okuk sem lehet rá, hogy bennünket
7994 Elo | emberek elfeledték, nem okultak utána. Pedig minden halott
7995 II | harmadszor szökik, s ezért okvetlen felakasztják. Nem rossz
7996 VI | kutya megállt háromszegletű óla előtt, mit Kordé uram oda
7997 XV | XV. Olaj a tengerre~Az egész utcát,
7998 XV | szétveretem ez embereket.~– Olajat töltök a tengerre – felelt
7999 XV | e leveleket, válassza ki ólamból legjobb paripámat, és siessen
8000 I | szembejövők félve suhantak el oldala mellett, mert nemegyszer
8001 VI | lágyfa padok, kidűlt-bedűlt oldalaikkal, összevissza faragva nevekkel
8002 XI | utat, az út melletti fák oldalait, az égen végighömpölygő
8003 XVI | hátát egykedvűleg a szekér oldalának vetve, s karjait összefonva,
8004 XV | helyzetben az utca átelleni oldaláról egy lovas látszott közelítni,
8005 XI | e jelenetek egészen más oldalról érdeklik.~– Numa Pompilius,
8006 VII | alakú szabályszerűen nyírott oldalszakállal; egyenes orr, kicsiny száj
8007 XII | adott neki a szabadulásra. Oldalt és fölfelé nincs menekülés,
8008 XI | sárkányát, eltette azokat oldalzsebébe, s bizalmasan nyújtá kezét
8009 XI | helyben Mária, s kivéve oldalzsebéből egypár szivart, a papirost,
8010 VII | a kardját használhatnám olló gyanánt.~– Igazán mondom.~–
8011 XVI | zsineget, s a visszaeső ólomnál fogva keresztülhúzta rajta
8012 IV | leverte azt onnét, úgy oltá el.~Azután a sötétben az
8013 VII | fűzetik azon földhöz, melynek oltalma rá mint katonára van bízva.~
8014 XV | megszabadítani és családját oltalmazni. Ott isten keze lesz ön
8015 XVIII| legcélszerűbb volt csupán egy szobát oltalmazniok. Erre legalkalmasabb volt
8016 VI | gerenda alá. A lámpást el kell oltani, mert akadna ember, aki
8017 V | támaszkodott a két ravatal közti oltár széléhez; haja szerteállt,
8018 VII | mint a szerelem, mely őt oltárhoz vezette. Hanem én mégis
8019 VIII | idegen –, hadd lássuk, nem olvad-e meg a vas is?~A tábornok
8020 IV | sodronyán; a csengettyű érce olvadtan hulla le; ekkor vakító fénnyel
8021 X | híveket egy kis írásra, olvasásra, nép- és földismeretre,
8022 X | benne a helyet, ahol az olvasást elhagyta, nehogy elfelejtse.~–
8023 X | melyből filozófi nyugalommal olvasgatott.~Horác könyve az, melynek
8024 XVII | akik nem is írnak, nem is olvasnak, hanem ítéletet mondanak,
8025 XI | jönnek a hetivásárra, azoknak olvasnám fel a proklamáckit?~– Tudsz
8026 X(1) | Az olvasó ki fogja találni és helyeslendi
8027 VIII | ruháját, és azt mondá:~– Olvass szívemben! Te mindent jól
8028 XIV | Hallottam a lázító suttogásokat, olvastam leveleiket, láttam a nevek
8029 XI | Tehát hamis leveleket olvastatok fel az írástudatlan nép
8030 X | visszafordult a falu felé, olvasva tovább Horác örökszép verseit;
8031 XV | kacskaringós bajszát, s olyakat csap a puskával a földre,
8032 XIII | bíró előtt, s kalapjával olyanforma legyintéseket tett, mintha
8033 VIII | puha kezecskékkel; nem is olyanok, mintha férfi kezei volnának.~
8034 IX | az elemi tanulmányokon, olyanoknak, akik a legtermészetesebb
8035 XIII | Valamelyik hallott valaha olyasmit, hogy a mérget lelketlen
8036 I | aszú fűszálak lengedeznek omló párkányzatán.~Ablakaiból
8037 VII | lett leghíresebb, mikor Omphale asszonyságnál tartotta a
8038 XVI | sarkfordulókból kiolvadt az odafoglaló ón, s most csak egy hirtelen
|