abece-bajai | bajar-borza | borzo-dubor | duhbe-elsze | elszi-faras | farka-folde | foldi-gyujt | gyulh-hidon | hiede-izma | izmai-keres | kerez-kivit | kivol-lazit | lazon-maras | marci-melle | mello-nevez | nevre-on | onagy-rajot | rajon-soksa | sopan-szoke | szoko-testv | tesze-utana | utani-vigyo | vihar-zuzha
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
8039 XVI | bőrharang. – Ha Széphalmi úr őnagysága parancsolja. Nem jó vele
8040 I | kicsiny ablakában megvakult az ónszegélyes üveg, fonott kaskéményéről
8041 XVII | arccal, merev szemei körül ónszínű karikák, arcai beesve, ajkai
8042 XV | fölségért vérünket és életünket ontani készek lehessünk. Akasztófára
8043 XIII | tiszta közé! Menjen kend az óperenciákra.~– Hát kérem alássan, nem
8044 VII | készült.~– Aha! Ez aligha az óperencián túl volt.~– Szüntelen sápadt
8045 XV | lánccsörrenés volt hallható; két őr az elítéltet vezeté be;
8046 XV | percben. Egy sorlövés, egy órai utcai harc annak bizonyos
8047 VIII | most éppen nincs hivatalos órája; ilyenkor nejénél szokott
8048 V | háborítani lelkedet, halálom óráján ne taszíts el magadtól.~
8049 XVI | történtek vele az elmúlt órák alatt. A lázadás, a gyermek
8050 VIII | melltűvel nyakkendőmben, arany óralánccal, kis halhéj pálcikával a
8051 XIV | gyöngycsepp rajta.~– A jövő órának titkai vannak, Vértessy –
8052 XVIII| bátor megmentőiket. Csak egy óranegyed még, és azok igen szomorú
8053 VIII | végzik életüket. – Soha egy órára sem hagytam el magamtól
8054 IX | házakat; fehér haja, piros orcája, egyenes, délceg termete (
8055 XVI | mindegy. Bolond mese; a vén ordas elvette a porontyot, és
8056 VII | azt, húgám. Nem szabad az ordináncnak más kézbe adni a levelet,
8057 VII | szép emberséget tudsz. Az ordináncot beküldenéd a nagyságos asszony
8058 III | azon a tájon a farkasok ordítanak. Azok tán tudják, hogy hova
8059 XVII | elkezde torkaszakadtából ordítani:~– Előre! Amott szalad!
8060 XVI | kerül a sor.~Iván legelső ordítására látható volt, hogy a kastély
8061 VIII | tengerbe alá, s végre saját ordításomat sem hallottam többé. Ekkor
8062 XII | érzi a vadász szagát.~Ez ordításra egyszerre száz meg száz
8063 XVI | egymással; lármával, szitokkal, ordítással pótolva az ágyúdörgést!
8064 XII | zűrzavaros hangokat, sziszegést, ordítást, vad táncdanát, vérszomjú
8065 II | ismerős hangra megszűnt ordítni a komondor, s amint kinyílt
8066 II | megállj, akárki vagy! – ordító, s eszeveszetten puskát
8067 XVI | eszébe.~– Te vad marha, minek ordítottál az elébb? – súgá Mekipiros
8068 VIII | a bort, és annál jobban ordítottam a trágár tivornyadalokat,
8069 XVI | pillanatig megnémult a rút ordítozás, s e szünet alatt erős férfihang
8070 XVI | mely kényszeríti a ház őrebét, hogy kaparjon a fal mellett
8071 XVIII| sír szélén térdre esett őrei előtt, úgy könyörgött, hogy
8072 XI | Szlavóniába. Te itt azalatt organizáld az állandó hadsereget. Élelemről
8073 XIV | Fél század a kapun kívüli őrhelyet foglalja el, s elzárja az
8074 XII | nyögését.~A kétszerezett düh óriási erőt adott sámsoni termetének.
8075 XI | ereszkedjetek. Akiket elfogtok, őrizet alá kell tenni, és vigyázni,
8076 XVI | harcosok titkosan bemásznak az őrizetlen erősség ablakain, bástyáin,
8077 XIII | ember fia tudja magát előre őrizni.~– Mitől?~– Hát a veszedelemtől.~–
8078 II | imádkozó ajkkal aludt el; az őriző angyal hófehér ágya fejénél…~
8079 VIII | Ki tudja, minő sorstól őrizte őt meg az ég e csapással?
8080 VIII | éjszakára oda, akik a hullákat őrizzék. Az őrök elaludtak, s azalatt
8081 XIII | földesuramat agyonveretni. Az isten őrizzen meg attól.~– Hát kit?~–
8082 III | több?~– Elkárhozik!~– Te őrjöngsz! Egy gyermek, ki négy év
8083 IV | Segítség, segítség! – s őrjöngve futott a csengettyűzsinór
8084 Elo | legderültebb ég mellett orkáni viharok zaklatták a vidéket,
8085 XI | szólt Bodza a folyosón őrködő parasztoknak; azzal mind
8086 XVI | amerre a kastély hegyes ormait látta, sövényeken, palánkokon
8087 I | hogy a nyugodalmas ház ormára ülve jövendőt mondjon a
8088 XIV | hogy vele vesződtek, a jó őrmesternek, hogy kegyelmet kért neki,
8089 I | túlsó falu végén, egy nagy, ormótlan magtár háta mögé rejtőzve,
8090 VIII | fel az országút mellé, s őröket rendelt éjszakára oda, akik
8091 XVI | Iván az ajtó előtt álló őröknek.~A vén legényt betuszkolták.~–
8092 XI | légy üdvöz, testvér, én Oroszhonból jövök.~Bodza Tamás gyanakodva
8093 XII | érthető szó, de egy veszett oroszlán ordítása, melynek barlangját
8094 X | népeket számít, mint az oroszok, lengyelek, csehek és horvátok
8095 XI | hevesen kérdezé oroszul:~– Te Oroszországból jössz? Melyik részéből Oroszországnak?~–
8096 XI | Oroszországból jössz? Melyik részéből Oroszországnak?~– Az örök városból, a Kreml
8097 XI | maradtak, hevesen kérdezé oroszul:~– Te Oroszországból jössz?
8098 XVI | ér semmit. A bivalyfogó orozva akar menni. És a nyomorék
8099 IX | krumpli-fojtás Kordé uram orrára esett, amiért Slipik Jóskát
8100 XIII | nem vagyok, mint aki az orrával túrja a földet. „No, hát
8101 VIII | Jól félj, leharapja az orrodat.~Azzal durván megkapta a
8102 VII | De biz azt nem kötik a te orrodra, húgám.~– A generális urat
8103 II | Mekipiros! Még lecsókolja az orrom.~A megszólított sajátságos
8104 VIII | arcra voltam feküdve, a vér orromon, számon megindult, és egész
8105 XIII | ordíta reájok; egyiket orron üté vitézül, a másikat hanyatt
8106 XV | fegyvereiket, s a szokott őrségen kívül vonuljanak vissza
8107 XVI | álmaikban lepik meg a gyanútlan őrséget.~A hóhér neje gúnyosan mosolygva
8108 X | kártyavár, légvár, délibáb országa.~Bizonyára Bodza Tamás uram
8109 VI | fogunk ütni, hogy a szomszéd országból behozták a dögmirigyet,
8110 X | hányták szemére…~Hát még midőn országgyűlések alatt összecsoportosult
8111 XV | tábornok urat, hogy ama gonosz országháborítókat, akik tűzzel-vassal közelednek
8112 X | pedig ne vesszünk össze az országon – monda Bodza, engesztelőleg
8113 II | ártatlan volt. Egy év előtt egy országos zsiványt végeztem ki; mikor
8114 XIV | hogy kiöntsön az egész országra. Nem meséket mondok, tábornok
8115 VI | ellenség azon hírre, hogy országunkban a dögmirigy uralkodik, félni
8116 XI | szomszédját látni senki.~Az országútról levezető dűlőutak éppen
8117 VI | minden határszélben katonai őrszem fogja megvizsgálni a jövő-menőket;
8118 XIV | kell zárni, s belül két őrt állítani töltött fegyverrel.~
8119 XV | paripámat, és siessen az őrtanyákon elszórt kordon-vezetőkhöz.
8120 XII | Zudárt, ki már közel volt az őrület pillanatához; hirtelen lebukott
8121 VIII | hölgy maga ment oda önhöz, s őrültekhez hasonló arcával meglepve
8122 I | irtózatos meleg napjaival, a nő őrültsége a dühig látszott fokozódni;
8123 X | vándorló hozta hírét a katonai őrvonatoknak, melyek hosszan fel vannak
8124 XVI | Hétfalusy nem árulta el vejét és orvosát.~Hóhérai között különösen
8125 VIII | szenvedéseit okaikkal és orvoslataikkal jobban kitanulhatják. Egyik
8126 XVIII| megitatják az emberrel a saját orvosságát”.~Hétfalusy megérte, hogy
8127 IX | hozzátéve, hogy többet ér minden orvosságnál, kordonoknál és vismuth
8128 XV | teremben találkozott az orvossal. Az orvos eléje mosolygott,
8129 IX | hagytuk rothadni. Egy derék orvosunk volt, aki a legnagyobb vész
8130 IX | s ő is ment a zárvonalt őrzeni. Nagyobb bizodalmam volt
8131 VIII | Szerető atyára talált, aki őrzi, mint szeme fényét. Szép
8132 XI | zsidótól foglaltak el; hogy osszák azt fel ötfelé?~– Barátaim! –
8133 XVII | a lázadókat szidni, kik ostobául gyanúsítják az orvosi tudományt,
8134 II | Szent Istenünk ~Felemeld ostorodat. –~Oly bús, oly szívfacsaró
8135 XVI | bántalomra fel nem jajdul? Ostorozni a hallgató halottat?~A főúr
8136 XI | előttem; majd én ütöm hátul az ostorral.~Ez jól ment egy ideig;
8137 XVI | senki sem látta, hová. Az ostort kezébe kapta, s a lovak
8138 XVIII| megérkeztéig fenntarthassák a nép ostromát.~Nehány pillanat múlva újra
8139 XVI | előtt, rekedt hangon monda ostromlóihoz:~– Kijöttem; de ha valamelyitek
8140 XVIII| halált elvesztegetni.~Az ostromlókat nem lehetett a halállal
8141 XVIII| A lázadók otthagyták az ostromlott ablakot, s a kapuk elé tódultak.~
8142 XVIII| időszak állt be, amikor az ostromlottak percre kiszámíthatják, meddig
8143 VIII | ki ugyanazt az erősséget ostromolja, amelyet ön. Tanácskozzanak,
8144 XVIII| újra hangzott a zendülők ostromzaja. Kövek repültek be az ablakon,
8145 II | a falak mellett fügefák, őszibarackrostélyok terültek, a tér hátulján
8146 XV | delnő kezét, és katonás őszinteséggel monda neki:~– Én igen nagyra
8147 XVI | küldjünk.~A tömeg nagy része osztá ezen jó véleményt, s a lőfegyver
8148 X | népkedélynek, a tudatlanságnak. Van osztálya benne az úri rend korábbi
8149 VI | emberi nem legveszedelmesebb osztályából.~Egy nap Kordé uram szokatlanul
8150 XV | férfiú azon érdemes polgárok osztályához tartozik, akik az emberiséget
8151 VIII | szenvedőket a társadalom minden osztályaiban, minden rétegeiben, és igyekezzünk
8152 VIII | szívűnek. Az emberiség minden osztályait külön küldötteink járják
8153 VII | is meg volna csalva, ha osztályképpen jutott volna neki. Apró,
8154 VIII | titkos bánatát vagy a munkás osztályok nélkülöző tömegeit; némelyek
8155 IX | öregedtem meg), nem sok osztályom volt a közös rémületből;
8156 X | dolgaiban nagyon mértékletes osztályrésze jutván.~Ezek a legelső keserű
8157 VIII | templomajtóban alamizsnát osztó kegyest, azon bűneért, mit
8158 VI | magazinuma, hol ő harminc év óta osztogatá a tudományt és a pofleveket.
8159 VIII | hogy a halált büntetésül osztogatja az ég? Hátha jutalmul volt
8160 VII | háztetőkre, a veszély közepéből osztogatva parancsait, mintha csak
8161 III | egyenként – földeiden hogy osztoznak meg idegen emberek. – Eredj
8162 VIII | aki önnek a vagyonában osztozni jött. Én csak egy díját
8163 XVII | szavazócserepét. A klasszikus idők osztrakizmusa ez.~– Ti lesztek az archonok,
8164 V | Körültekinte, kihez fusson ótalomért… Mellette két halott, hideg,
8165 VIII | tolmácsolják. Isten megbüntette őtet és önt, az apát és nagyapát,
8166 XVI | iszonyodott senkitől annyira, mint őtőle.~A némber mosolyogva forgatá
8167 XVIII| felé közeledett.~A lázadók otthagyták az ostromlott ablakot, s
8168 VIII | Azzal kiment a szobából, otthagyva az ifjút nejével.~Amint
8169 XI | szarvai volnának.~Olyan valami otthoniatlan szomorú volt az egész tájon.
8170 IX | leesik és meghal. Felfordul, ottmarad.~A morbus úgy támad, hogy
8171 X(1) | tanúsághoz szükséges, s óvakodtam oly eseményeket elmondani,
8172 XVI | többiek előtt.~Semmi sem lehet óvatosabban kigondolva.~Amint a kötél
8173 X | gyaníttaták, hogy ez még az óvilág képe. Az országok határaival
8174 Elo | rügyei kezdtek fakadni, a pacsirtát lehetett hallani a falvak
8175 X | járt leckére, mégis az első padba ültették. Győztek magányleckékre
8176 IX | Klimpa Guszti volt az első a padban, mert az apja a szeszgyárt
8177 VI | emberevő képpel nézett szét a padlásablakból, nem jutva egyhirtelen eszébe,
8178 II | s morogva, nyüzsögve a padlásajtó előtt lefekszik.~A másik
8179 II | menekülési harcot.~Lenézett a padlásnyíláson. A hágcsó el volt onnan
8180 XII | mint fényes madárkák. A padlásnyílaton bekukucsáló rém úgy kacagott: „
8181 VI | káromkodva felfeküdt a padlásra, pipára gyújtott és elaludt
8182 XII | kiálta. Az alatta döngő padlat egyszerre világos eszmét
8183 II | elgondolkodva támaszkodék a padlatgerendának, merően bámulva lábai elé,
8184 II | társa a kémény mellett a padlatot háromszor megkopogtatá,
8185 XII | szörnyek kandikáltak le a padmalyról, kék füstöt fújva alá a
8186 VI | viselni, nekitehenkedtek a padnak, és aludtak keresztyéni
8187 IX | északvidéki ifjú szkíta a hátulsó padokban hangosan kocódott.~– Hej,
8188 XIII | egészséggel üldögélt egy rácsos padon, magát úgy helyeztetve,
8189 IX | penicilust, amivel eddig a padot faragta, s nagyot nyelt,
8190 VIII | eresztve a függönyök, a padozat szőnyegekkel fedve, hogy
8191 VII | besütni a napvilágot, hallja a pajtások lármáját oda kinn, amint
8192 XVIII| széttört hordók, üvegek, palackok cserepei az úton elszórva,
8193 I | utcától. Most ennek csak egyes palánkjai állanak fenn, miken az elvadult
8194 XIV | van a kegyelem.~A fehér pálca kettétörve hull a földre;
8195 XIII | bíró uram hosszú mogyorófa pálcája elkezdi a hátát és a vállait
8196 XIII | szólt a bőrharang, kalapját, pálcáját letéve az ajtóban. – Csókolom
8197 X | szavakkal, vagy egy hajdú hosszú pálcával, vagy legerősebb esetben
8198 VIII | arany óralánccal, kis halhéj pálcikával a kezemben, elbolondítottam
8199 XIII | esett, mert nem jár belém a pálinka; de nagyságod iránti háladatosságból
8200 XVI | foglalta el, harmadikkal a pálinkaházat, a cselédeket rövid ellenállás
8201 VI | bennünket veszteni. Tegnap is a pálinkaházban egy pohár pálinkát adtak
8202 IX | Ellenben használatos a pálinkaivás (mert ezáltal a spiritus
8203 X | hosszú, tántorgó sorai:~„…pallida mors ~Aequo pede pulsat. ~
8204 VIII | a lábam alatt nyikorgó palló neszét is hallottam. És
8205 XII | felszakítá a fejszével a pallókat; nem volt nehéz azokon alul
8206 XVI | Péter úgy vagdalta le őket pallosával, mintha megannyi elítélt
8207 XVIII| többé nem vette kezébe a pallost. Isten parancsára sújtott
8208 XVI | valamit?~Zudárné odafente a palotaablak kőtalajához a kést.~– Három
8209 VIII | jobban kitanulhatják. Egyik a paloták urai, másik a gunyhók lakói
8210 IX | megrendítve a ráhalmozott palotákat. Talán vannak, akik intésit
8211 XVI | szívetekhez, ez a kulcs a ti palotátok ajtajához. Ez a kés lemetszi
8212 VII | közepén, megkötve egy szál pamuttal és jártatni a kezeit, mint
8213 VII | velem, mindig tele volt panasszal, hogy minő szerencsétlen;
8214 V | mely száradni indul, és nem panaszkodik.~Az ifjú tántorogva, fájdalomtól
8215 VI | az udvarra becammogott. Panaszkodott neki, hogy földönfutóvá
8216 XIII | elmondani komoly eseményeket, s panaszló hangon mulatságos kalandokat,
8217 XVII | szitkozódva, átkozódva, s panaszolják egymásnak, hogy nem bírták
8218 III | Ugyan meghíztál tőle! De panaszos volt az árva könnyel áztatott
8219 XVI | hogy itt most nincs idő panaszra menni a bíróhoz, a paphoz,
8220 X | leseprék a római légiókat Pannónia teréről. Ismerte a spanyol
8221 X | a századok óta elfoglalt Pannóniát a quádok és marahánok utódai
8222 VI | mladipan Bodza, egy inkarnátus pánszláv.~Kevés ész mellé sok tudomány.
8223 XII | recsegni kezdettek az ajtó pántjai.~– Hamar hányjátok a rőzsekötegeket
8224 VII | orcával, hátul leeresztett pántlikafarkú hajjal, jön-megy a szobában,
8225 XIII | menni, ki nem adta még meg a papbért, ki tartozik a robottal.
8226 XIII | községé, egy kicsinyt a papé, és azután minden jó emberé,
8227 VIII | záros szekrényből valami papírba tekert csomagot vett ki
8228 VI | egész arcát eltakarta a papiros.~Mi az ördög? – gondolá
8229 VI | hogy húzza végig az orrát a papiroson…~Mit olvas? Szavait szélesen
8230 II | éjjeli bogarak valahol papirosra akadnak, s úgy megzörögnek
8231 VI | helyeiken beragasztva írott papirossal, az egész házban por és
8232 XI | maga ugyanazt egy másik papírra írta egyszerre.~„Testvérek!~
8233 XVII | maga ment oda hozzá, egy papírral beletöltött a megkötözött
8234 XIII | kastélyba, a kastélyból a paplakra, innen a malomba, a szeszgyárba,
8235 VI | mennyre-földre, hogy az paplanos ágy, aminthogy ugyancsak
8236 VI | és nem ette meg.~– Hát a papok miért prédikálnak annyit
8237 VI | kórházakat alapítanak, a papokkal előre józanságra, istenben
8238 VI | templommal sohasem gondolt, a papot egyszer megpálcázta, jus
8239 XVIII| érkezett meg a tábornok parancsával a zárvonalnál parancsnokló
8240 XVI | jó ember volt, hogy semmi parancsnak sem tudott ellenszegülni.
8241 XVIII| több időt azzal, hogy másik parancsnokhoz is menjen, hanem elindult
8242 XVIII| parancsával a zárvonalnál parancsnokló tiszthez. Az huszonnégy
8243 VII | Vértessy tábornok több év óta parancsnokolt Magyarhon egyik felvidéki
8244 XIV | helyet.~Hirtelen rábízta a parancsnokságot első századosára, s sietett
8245 XI | kiálta Mária felpattanva.~– A parancsok már ki vannak osztva.~–
8246 IX | mint a kullancs, azért az a parancsolat, hogy senki a faluból ki
8247 XV | a nagyságos tábornok úr parancsolatjára a mi hazánkért, városunkért,
8248 XVI | Ha Széphalmi úr őnagysága parancsolja. Nem jó vele tréfálni. Hatcsövű
8249 VIII | Kérjen tőlem akármit, parancsoljon vagyonommal; vagy ha nem
8250 XIII | diktátori hangon.~– Most én parancsolok.~A megkötözött bíró szidta,
8251 XI | hitelezők, alattvalók és parancsolók között van. Csak egy szikra
8252 VIII | én ezzel önnek?~Az idegen parancsolt indulatának, s leküzdve
8253 VII | melyre ha egyszer rá van parancsolva a szigorú, hideg érctekintet,
8254 XI | hát írj sietve egy nyílt parancsot a kassai és rozsnyói szabó-
8255 XVIII| sújtott legutolszor, emberi parancsra nem akart többé halálkaszája
8256 XIV | utcára. A többire nézve parancsszó fog határozni.~A szomszéd
8257 VIII | világol bennök; finom ajka oly parányi, mint egy eperszem; ha mosolyog,
8258 IX | mikor a föld beteg!~Mint a parasyt aphis-féreg az elsárgult
8259 VIII | bolondítja már az apja? Parasztember leányát Erzsunak hívják
8260 VI | fiatal volt kegyelmed, sok parasztembernek feldúlta a házi boldogságát,
8261 X | szabaduljon a helységből, ha parasztgúnyában jár is. A többi azután az
8262 XVIII| rejtettem el őket a híd alatt, s parasztgúnyát adtam rájuk, úgy szöktettem
8263 VI | között. Mit tevők legyünk? Parasztjaink haragusznak ránk, mert rosszul
8264 VI | nyomorú!… Nézzétek… ez a parasztkölyök! Csak olyan rongyos, mint
8265 XI | sötétben.~Nehány félénkebb parasztlegény az ajtó mögül mutatá neki
8266 XVII | nemesek nem mérgezik meg a parasztokat?~– Az is bolond, aki ilyent
8267 XIII | félelmesen maga körül, míg öt-hat parasztot maga körül csődített, akkor
8268 VI | lesz elérve. Egy az, hogy a parasztság idebenn megritkul, és az
8269 XVI | lángpattogás helyett már csak a parázs egyhangú zsizsergése hangzott
8270 VIII | ismeretlen, mialatt a tűzből egy parazsat rántott ki finom mutatóujjával;
8271 VII | városbeliek valamit megtudtak a párbaj kimeneteléről, akkor azért
8272 VII | kaputos emberrel végbement párbajnál meggátolni, hogy az másnap
8273 VIII | egyszer egy fiatal kadét párbajra is kihívott. Magasabb rangú
8274 II | a kalitkájából menekülő párduc, mászott ki a padlás szűk
8275 XVI | fakardjával háborút visel paréjbozótok ellen. Ha valaki látta volna,
8276 I | együtt irtózatos, undok páréneket. Azután bement a házakba,
8277 XI | megdöbbenve vevé észre, hogy paripája elkezd sántítani, nagyokat
8278 XI | azzal sarkantyúba kapva paripáját, egy perc alatt kiugratott
8279 XV | többé készületlen találni.~A paripákat azalatt a kapu alá vezették.
8280 XV | tábornok lekísérte őket a paripákig. A három lovag nyergébe
8281 XV | válassza ki ólamból legjobb paripámat, és siessen az őrtanyákon
8282 XV | rendelkezzék szinte egy paripámmal és egy kardommal; félreismerném
8283 XVI | magához hasonló csodát talált paripának, s onnan kiáltott le egyet,
8284 XVIII| kacagtak e tréfának!~Egyszerre pariparobogás hangzott, s két lovag vágtatott
8285 XVI | meglátogatta azt a veszedelem, hogy párjával volt benne a halott, és
8286 I | fűszálak lengedeznek omló párkányzatán.~Ablakaiból a vasak ki vannak
8287 XII | üres hordóra, s a nedves párnával betömte a nyílást.~Most
8288 XIII | robottal. Így nevezték őt a parókián, mikor bejött jelenteni,
8289 I | hogy ki hordja méltán a pártát, ki nem. A gyermekek arcáról
8290 XI | hogy most egy hatalmas pártfőnöküket látják maguk előtt, akkor
8291 XVII | leánykával együtt a patak partja alá elrejteni. Senki sem
8292 Elo | hallották a tavak és folyamok partjain. A városokban őrült féleszűek
8293 VIII | fitestvére védelmére kelt, s pártját fogta tulajdon apja ellen,
8294 VI | hanem a részeg embereket pártolja a fátum.~Végre is beletévedt
8295 III | gyermek a tóparton, én a túlsó parton szedtem a nárdusfű virágát.
8296 III | nárdusfű virágát. Egyszer egy partos sziklán a két gyermek egy
8297 III | a kisgyermek leesett a partról, fejét egy kemény fa gyökerébe
8298 XVI | valami biztos híd egyik parttól a másikig a tűzpatakon keresztül.~
8299 XI | mert az is nekünk fogja pártunkat. Ne szabaduljon meg senki,
8300 IX | nem járni a napon.~Ez a passzus nagyban tetszett a nebulóknak.~–
8301 X | Sok közöttük a juhász, pásztor, mezőn élő ember, akiket
8302 X | az éjjel járd el sorba a pásztorokat, s az útmelléki magányos
8303 XI | eléje csoportosuló ittas pásztoroknak nagy kiabáló szóval elmondá,
8304 XVII | magát a leánykával együtt a patak partja alá elrejteni. Senki
8305 XVII | miatt. Ahol végre egy szűk patakhídon kellett átfutniok, ott hirtelen
8306 IX | most ismerte meg először a pátens betűiből.~– No hát! Idehallgasson
8307 IX | tekintetes szolgabíró úr pátense, amiben azt jelenti, hogy
8308 IX | lebbenccsé zsírozott hivatalos pátenst, tudtukra adá, hogy ő ezt
8309 IX | Kapni pedig ezt Kassán a patikában; aki nem szerez magának,
8310 XV | az határoztatott, hogy a patikáriusok készítsenek valami miasmát,
8311 XV | az.~Kamienszka nagyszerű pátosszal nyújtá át az érdemes hazafinak
8312 VII | atyafiságnak, komaságnak, patrónusságnak, táblabíróságnak, díszpolgárságnak
8313 IV | aranyos bojtján, s halk pattanással elenyészett.~A csattanásra
8314 XI | lova van.~Mária könnyeden pattant fel a másik paripára. Jó
8315 XVI | váló ütenyekben egyenként pattantva.~Akik egy érckemence ajtajára
8316 XVI | kiterjesztett rostjai, s az pattog úgy, mintha érchúrokat szaggatnának.~
8317 XII | fütyölése, és a száraz gerendák pattogása körös-körül és a feje fölött.~
8318 I | bútorok elkezdenek ropogni, pattogni – ki jár ott? Kinek lépte
8319 XII | száraz rőzsekötegek egyszerre pattogva kaptak lángra, az ablakokat
8320 X | mors ~Aequo pede pulsat. ~Pauperum tabernas, ~Regumque turres!…”~
8321 II | van összekötve. Szép zöld pázsit teríté be az egész udvart,
8322 II | hátulján szép szőlőlugas, a pázsitból szív alakúra kivágott virágágyak,
8323 IX | hogy vérrel itatjuk hímes pázsitodat, s halottaink elássuk kebledbe?
8324 II | teljes pipacsfejek s a pázsiton futó, piros szemű, fehér
8325 II | piros virágokat lát, zöld pázsitos udvart, futó dinnyeindát,
8326 VI | egyet, harmadik az orrát peckelte fel; mindegyik örült, felbőszített
8327 IX | ellenben igen használatos pecsenyét enni és nem járni a napon.~
8328 I | mikre a jövendő igazság pecsétét nyomta rá, leggyakrabban
8329 X | kovácsmunkájú vasgyűrűt, melynek pecsétlapjára e három betű volt vésve:
8330 VI | falhoz vágott kalamáris pecsétmaradványi s iszonyú bokréták cseresznyébe
8331 XVI | könnyeden, mintha csak egy pehelyvánkost venne kezébe, emelte le
8332 XV | székvárosi csizmadiák, szabók és pékek azon bizalommal tiszteltetnek
8333 VIII | Bizonyítja, hogy ez ifjú példánya volt a katonai becsületességnek,
8334 VII | melyben magamért véres, példás bosszút állhattam ellenségemen.
8335 IV | kárhozat arcával rettentő példát mutasson a népnek, eleven
8336 X | a Hétfalusyakról beszél, pelyhes ajka felduzzad, arcai kipirulnak,
8337 XVI | még zsoltáraidat odalenn, pengeted-e még ujjaiddal a pallos élét,
8338 IX | A fiú eldugta hirtelen a penicilust, amivel eddig a padot faragta,
8339 X | Hétfalusy vette azt meg potom pénzen, s még a pör folyama alatt
8340 XI | hozunk puskát, lőport, meg pénzt sokat! Ez a kurér!~A legrekedtebb
8341 VII | miket tudtam, hogy az zavart pénzviszonyai mellett nem teljesíthet.
8342 VIII | kenyérmorzsából és tejből pépet főztem borszesz mellett;
8343 X | megcsapatta. Ebből nagy per kerekedett; Hétfalusy kétségbe
8344 II | az egy mámoros ihlettség percében megjelen előtte, oly alakban,
8345 VIII | háborítom, s legkellemesebb perceit rablom el; de az ügyben,
8346 XV | a hős delnő, mint akinek perceivel gazdálkodni kell még a beszédben
8347 XV | várva a napot, nem órát, nem percet, hanem téve rögtön. Egy
8348 II | ruhástul végigdőlt abban. Percnyi hánykolódás után dörgő horkolása
8349 VI | majd ha el talál ájulni…~E perctől fogva a kántor nem látott
8350 X | bebizonyítani. Elvesztette a perét a megyén, feljebb vitte
8351 X | szomszédjában. Emiatt örök perpatvar volt közte és a földesuraság
8352 X | maroknyi görög haddal milliónyi perzsákat öldösött rakásra; olvasta
8353 VII | akiben még olyan elevenen pezsg a vér, aki látja az ablakon
8354 XV | Mátyás mester hírhedett piaci szónok, tósztivó céhgyűléseken,
8355 Elo | a köznép is suttogott, piacokon, utcák szegletein, s titokban
8356 XIII | van eladó holmija, mi a piacon a búzának, baromfinak az
8357 XIII | házra járván, a bírólakból a piacra, piacról a kastélyba, a
8358 XIII | a bírólakból a piacra, piacról a kastélyba, a kastélyból
8359 XVI | egyetlen ellenség szavára. Pih! Gyalázat! Utálatos söpredék!~
8360 IV | sírni sem tud; keble mint piheg; nem volna jó embernek tudni,
8361 XV | lóháton is. Időnk nincs pihenésre.~– Igaza van önnek – szólt
8362 VIII | És most isten önökkel, pihenjenek le, késő az éj. Nekem még
8363 XVIII| voltál rá életedben mindig. Pihennél már, ugye, hogyha én nem
8364 VIII | A férfi nagyot sóhajtva pihent meg, mintha szétágazó eszméi
8365 XI | minden erejét a veszély pillanatában.~– Tíz lépésnyire tőlem! –
8366 XII | már közel volt az őrület pillanatához; hirtelen lebukott a földre,
8367 XVI | óra óta örült ő ennek a pillanatnak; azért kacagott, azért ujjongott
8368 XVIII| közeli lárma alábbhagyott, s pillanatnyi szünet állt be.~– Felmentőink
8369 XVI | látogatójegyeit, a nagy fekete éji pillangókat, miknek hátára halvány koponyák
8370 VIII | mert az idegenre többet pillantani.~– Hanem ez baj, hogy nincs
8371 X | fekete felhőre, s bámulva pillantva maga körül, hogy árnyéka
8372 XII | volt nehéz azokon alul a pinceboltozat zárköveire találni.~Azonban
8373 VI | tehát, hogy visszamegy a pincéhez. E becsülendő szándék következtében
8374 X | erdőkerülőnél, meg a külső pincékben, s biztatá őket olyan dolgokkal,
8375 XII | óvatosan utána ugrott.~A hűs pincelég lassankint magához téríté,
8376 XVI | ház tüze az alatta levő pincét is átfűtötte már, a bennszorult
8377 VI | vörös krétával huszárokat pingált a falra, kétlábú fejeket,
8378 XVII | gyáva, még akkor, midőn egy piócacsípéstől elájult, s egy szemölcskivágásnál
8379 II | sárgarózsabokor, ezerszínű, teljes pipacsfejek s a pázsiton futó, piros
8380 II | futó dinnyeindát, ingó pipacsfőket, szomorúfűzfákat, sárga
8381 VIII | megrázogatta, s kisded pipájába helyezé.~A nő és Iván egymás
8382 VI | káromkodva felfeküdt a padlásra, pipára gyújtott és elaludt és horkolt,
8383 X | Micsoda? Ezekkel a vékony, pipaszár karokkal? Nézd az én karjaimat.
8384 VII | minden óráját; a kávéházak pipázótermei s az utcai verőfény nagyon
8385 VIII | hogy nő! Ez a szemérem pírja az arcon.~Néhány perc múlva
8386 XI | gondoskodtál-e előre?~Bodza Tamás pironkodva vallá meg, hogy bizony arra
8387 IX | vismuth íze hasonlít a – pis…~A gyerek beleigazodván
8388 IX | eminentissime. Csakhogy nem piskolta, hanem piskoltum; nem faeminini,
8389 IX | az ízére nézve hasonlít a piskolthumhoz, a szagát nem igen nagyon
8390 IX | Csakhogy nem piskolta, hanem piskoltum; nem faeminini, hanem neutrius
8391 IX | ízére nézve pedig hasonlít a piskótához.~– Bene, praestanter; eminentissime.
8392 XI | gyászkárpitot a halottas sírbolt pislogó lámpái elé.~Már éjszaka
8393 VII | katona? Pedig így is elég pisze volt.~– Ordinánc bácsi.
8394 VII | kapitányával, és rajtament, s pisztollyal rálőtt.~– Ez nagy baj, igen
8395 V | Ne félj. Töltve van az a pisztoly, mellyel kapitányomat meglőttem,
8396 XVIII| odatartá a pór homlokához pisztolya végét, ki legjobban dolgozott
8397 XI | tengerig.~Mária leereszté pisztolyai sárkányát, eltette azokat
8398 XIII | hévvel-lével rohant be a kastély pitvarába a bőrharang, hol az öreg
8399 XVIII| most már édesatyját a pitvarba, egy felhasgatott szőrderekaljra
8400 VI | legyeket fogdostak, vagy pitykövekkel játszottak a kis múzsák,
8401 XV | vétessék, és confirmáltassék, a plenipotentiák mellett az határoztatott,
8402 VIII | takarta, mely alól oly szépen pöndörültek elő a finom aranyszálhoz
8403 X | meg potom pénzen, s még a pör folyama alatt azt a bosszút
8404 X | ostoba költségre felment a pörlekedő minden gazdasága, elpusztult,
8405 XVI | szélkelep, elébb sebesen pörögve, azután mindig lassúbbá
8406 XVI | magatokat eltagadnotok! Én pörölni jöttem. Folytatni, amibe
8407 XII | keresztül. Ezer meg ezer hang pörölt, civódott egymással, a tűzszellem
8408 X | beleépítette a szomszéd pörös telekbe. Dudokyt erre megütötte
8409 XVIII| hogy nem folytathatjuk a pörpatvart? No, majd ha én is megtalálom
8410 XI | A fickónak éppen olyan pofája volt, szélesebb, mint hosszú,
8411 VII | veszedelmes szurony, két piros pofáján egy-egy kemény ránc vonul
8412 VII | csókot cuppantott a piros pofájára.~A leány az ajtóig ugrott
8413 XV | meg az oroszlánpék hűlt pofákkal kezdtek értekezni. A hátrább
8414 VI | feleséged, s forrójában pofáztál belőle.)~– Meg vagyunk mérgezve,
8415 VI | osztogatá a tudományt és a pofleveket. Mily sikerrel? Alább meglátandjuk.~
8416 VIII | fejét, azt gondolta, megint pofont kap.~Az idegen egy tallért
8417 VII | nyújtogatva neki a tepertős pogácsákat, mint valami harapós ugatárnak,
8418 VII | szakácsné küldött három pogácsát magának.~– Hát jól van.~–
8419 XIII | valamennyi elől egyenkint a poharakat. „No hát! Méreg van ebben,
8420 XI | pusztító hernyó, s ronda pókhálója rongyaival vonta be szép
8421 VI | szemét. A szegletekben lelógó pókhálók szőnyegzete.~Ilyen szép
8422 I | földi bolha, tábort járó pókok s más istencsudái a határban,
8423 IV | rémület és kétségbeesés pokol-kifejezésivel. Keserű jajkiáltás hangzott
8424 II | gyakran felemelkedék.~– Pokolba vele! – kiálta.~– Csitt,
8425 Elo | magának, merre az ámítók pokolfáklyája vezeti.~*~Ilyszerű nyugtalanító
8426 VIII | több pár hónaposnál. Finom pólába volt burkolva, hímzett ingecske
8427 VII | ilyenformán a tábornok mint polgár és táblabíró, mint férj
8428 Elo | benntörött, megtanul retteni a polgárhadak vériszonyaitól, a ragálytól,
8429 XI | töprenkedék magában Mária, mely polgárisult országban, rendes kormányzat
8430 XV | között lehetett látni tisztes polgárokat is, kik, bár egyenruha nélkül
8431 XIV | gondolkozni, hogy e zajos polgártársakat szép szavakkal rábeszélje,
8432 XIV | szétszelelni őket, mint a polyvát!~
8433 X | gyúrja a sarat kölcsönkért polyvával a falrepedések kipótlására,
8434 X | magyar főuraság, köznemesség pompája, veleje. Új hang töltötte
8435 VIII | kérkedő jellemek, akik pompáznak azzal, ami másoknak félelem,
8436 XI | kérdé Mária a derék Numa Pompiliustól. – Ki adta nektek erre a
8437 XI | mint egy messzire világító pont. Utoljára az is elenyészett;
8438 X | Nagykőrös és többek, apró pontocskákkal jelentéktelen falvakká látszottak
8439 XI | voltak odaírva.~Mária azon a ponton állt, hogy undor és iszonyat
8440 VII | mintha kicserélték volna. Pontos, rendes, férfias alakok
8441 X | mely szerint a Hernád és Poprád eredetét elválasztó hegyláncot
8442 IX | enged élni és szaporodni porából támadt fajokat.~Kérdezte-e
8443 XVII | felyülről jő, és nem az én poraimból.~Bodza Tamás tántorogva
8444 IX | elhadarni.~– A nixnusz olyan porból lett nedvesség, amit akármiből
8445 VII | soha annak többet semmi porcikája sem kívánt a kórházban mulatni,
8446 XIII | szemekkel a földre öntött porfélét. Azután megnyálazta a mutatóujja
8447 Elo | benne rejtve van, még el sem porhadt. Ne féljetek azt fölnyitva
8448 VII | mindenki aludt a kastélyban, pórleány-ruhában, fejét virágos kendővel
8449 II | mindenfelől, a mezőkön jókedvű pórleányok édes-bús danái hangzanak,
8450 XVIII| mellyel Imre a leghatalmasabb pórlegény karját könyökben kettévágta,
8451 VI | fegyvereivel. Most már késő volna a pórnépet hozzánk édesgetni akarni,
8452 XVIII| senki. Ott azután egy nagy pőröllyel ráütöttek a fejére, hanyatt
8453 XVII | Senki ne nyúljon e fehér porokhoz, mert ezekben a halál lakik!
8454 IX | kordonoknál és vismuth poroknál az isten rendeleteiben való
8455 XVI | mese; a vén ordas elvette a porontyot, és maga nevelte fel; a
8456 VI | vakolatot az irodalom népe porzónak apránként lekörmölte.~A
8457 XI | többé.~– Lesz, Fabius. A postahivatal lovait lefoglaltatni volt
8458 X | mindenki, aki nyírott főt és posztóruhát visel; nem lehet hinni senkinek!~
8459 XVI | lármával, szitokkal, ordítással pótolva az ágyúdörgést! Ébren az
8460 X | Hétfalusy vette azt meg potom pénzen, s még a pör folyama
8461 X | minden iránt, ami magyar. Pozsonyban járt iskolába, e sajátságos
8462 XI | Pompilius, felső-pannóniai praetor. Bodza Tamás vonagló mosollyal
8463 XI | lengyeleknek mégis nagy praxisuk van az ilyen ügyekben”.~–
8464 VI | templomba is elvitte őket, hol prédikáció alatt a padok alá bújva
8465 II | hóhér, ki a másvilágról prédikál, s ököllel hirdeti az isten
8466 VI | meg.~– Hát a papok miért prédikálnak annyit az isten csapásairól,
8467 VII | Innen hozta még a vas prédikátumot.~Később azután, hol csúfolták,
8468 XVI | seregnek.~– Nyomorult gyáva pribékek! Hát egy vaklövés elől visszahátráltok-e?
8469 XVI | aminek az élit oly gondosan próbálgatá az elébb.~– Látjátok ezt
8470 VIII | ha meggyógyul tőle. Ám próbálják meg.~Nem állhatá meg, hogy
8471 VI | olyan, mint a többi, s hogy próbára tegyem, kenyeret mártottam
8472 II | a nép szavaimat, mint a próféciát, s várja, hogy az urak hogy
8473 I | gondolat életet ért, egyetlen prófétája a környéknek egy tébolyodott
8474 XVI | unalmas számaikat, s az ő programjára kerül a sor.~Iván legelső
8475 X | a földmíves természetes prókátorai a földbirtokos ellenében.
8476 XV | odacsődítve magához, felolvasá a proklamációt fennhangon is.~– Háromezer
8477 XI | siess, ahova kívánod. Ezt a provinciát rád bízom.~Bodza nagylelkű
8478 XI | világnak. Mária nem volt prozelitája e rajongó egyleteknek, de
8479 XI | legelt a mezőn, még a vidám prücskök cirpelése sem hangzott az
8480 XIII | elkezdi a hátát és a vállait püfölni irgalmatlanul.~– Hát te
8481 X | bibendum! Nunc pede libero ~Pulsanda tellus…”~amidőn hozzá közelgő
8482 X | pallida mors ~Aequo pede pulsat. ~Pauperum tabernas, ~Regumque
8483 XVI | már egészen közel állok, a puskacsővel el lehet érni testemet.
8484 XV | jöttek, de elhozták szuronyos puskáikat, s azokkal különös bátorságára
8485 VIII | lefekünnék, ki szokta sütni puskáit; akkor majd bemegyek hozzá.
8486 V | megnyílt az ajtó, lábhoz ütött puskák csörrenése hallék, három
8487 VII | tömpe elbámulva. – Hátha puskapor van benne?~– Tedd közé,
8488 XV | fegyvereit, hallatszott a vas puskavesszők koppanása a fegyverek csöveiben.
8489 X | köznépet!~El akarják őket pusztítani átkos, rettenetes módon,
8490 XII | hajjal; mint a háború, a pusztítás nemtője, mely vágtat szilaj
8491 XI | elpusztítani, mi tűzzel és vassal pusztítjuk el őket. A bátrak megélnek,
8492 III | világból, hogy meglássam, hogy pusztul el minden, ami a tied volt.
8493 I | fekete éjszakák jőnek. A pusztulás angyala szárnyra kelt…~Halál!
8494 V | tettél soha, el hagytál pusztulni nyomorúságomban, gyermekéveimtől
8495 XVIII| hétfalvi három ház pedig pusztulóra vált.~A magányos, elégett
8496 VII | bácsi.~A tömpe leányzó el is pusztult abból a szobából, ahol olyan
8497 X | óta elfoglalt Pannóniát a quádok és marahánok utódai számára.~
8498 XI | Fabius Cunctator, volhyniai quaestor.~Azután mind a két okiratot
8499 XV | céhbeliek már nagyon nagy qualicitással vagynak; ellenben nincsen
8500 XVIII| az egész kastélyt, végre ráakadtak a bezárt ajtóra, s azon
8501 XI | tűzbe-vízbe menni kész, ha kell?~A rábámuló lázadók nemigen feleltek
8502 XIV | polgártársakat szép szavakkal rábeszélje, hogy menjenek haza vásznat
8503 X | okosabban cselekvék vala, ha a rábízott híveket egy kis írásra,
8504 VII | megbecsüli vele a szerelem rabját, midőn foglyul selyemszálra
8505 X | a közönséges bűnöket is: rablás, bosszú utáni vágyat, a
8506 XVI | gyilkosoknak való; amilyet csak rablásra, gyújtogatásra kívánni lehet.
8507 XV | az átnyújtott iratot.~– A rablásvágy, a bosszúállás, a nép butasága
8508 VIII | s legkellemesebb perceit rablom el; de az ügyben, amelyért
8509 VIII | bölcs király egykor tizenkét rablót akasztatott fel az országút
8510 XII | tűzszellem apró fiai, kik a rablott zsindelyeken veszekesznek,
8511 VIII | betegeikül, mások a halálra ítélt rabokat: – nekem jutottak a bűnösök
8512 XIV | miszerint halálra ítélt raboknak hasonló szenvedők kérésére
8513 XVIII| veszélyéről, lerohant nyergéből, s ráborult atyjára, s átölelte őt zokogva.~
8514 VII | férfinemen, mikor e rettenetes rabszolgaságra kényszerítik. Láncot viselni
8515 XVI | fogva kifeszíték őt a palota rácskapujához. A durva kötél alatt a vér
8516 III | A halálmadár ott állt a rácskerítés előtt, szemeivel az ablakokra
8517 XIII | egészséggel üldögélt egy rácsos padon, magát úgy helyeztetve,
8518 Elo | leend, ki megdöbbenve fog ráeszmélni egyes epizódok végigolvastánál: „
8519 XIII | orvosságot, ellopsz belőle, s még ráfogod, hogy az méreg. Méreg az
8520 IX | tarisznyáján azt a morbust, ami ragad, mint a kullancs, azért
8521 X | lesznek, az élők fegyvert ragadnak, és keresni fogják, hogy
8522 XV | hirtelen kell azt torkon ragadnunk. Ha a megye több részében
8523 XVII | kiálta Hanák, kaszáját ragadva.~– Utána! – ordíta a bőrharang,
8524 XIII | semmirevaló, hazug szószátyár! Így rágalmazod te a tulajdon földesuradat?
8525 XIII | holmi bitang parasztok által rágalmaztatni.~Az öreg Hétfalusy hagyta
8526 VIII | moccanj, semmirevaló; vagy ide ragasztalak a falhoz, mint egy festett
8527 VIII | Csak az aggaszt, ha néha rágondolok: mi lesz belőle, ha elhalok,
8528 VII | boltbul; a melle közepén ott ragyog díszesen az a nagy rézérem,
8529 VII | hozott pesztonka, gömbölyű, ragyogó orcával, hátul leeresztett
8530 II | tűzhelyétől; az edények ragyogtak a tisztaságtól, rendben
8531 XII | az egész épület fényesen ragyogva égett, és szórta a szikrát
8532 VII | azért lépett vissza.~– Én ráhagytam a hírt; Vértessy tábornokra
8533 VIII | bepöndörült a konyhaajtón, ráhagyva a vendégre, hogy keresse,
8534 II | melynek terebélyes ágai ráhajlottak a háztetőre; ennek ágairól
8535 XV | ajkaihoz, és könnyeit hagyta ráhullani.~– Keljen ön, keljen innen!
8536 XVI | valami gyászmenetből maradt rája, azt kiütött csóvával meggyújtá,
8537 VII | névre olyan könnyű volt rájönni.~Arc, termet és kifejezés
8538 IX | Wismuthen. Hm, hm!~Itt nagyon rájött a köhögés az érdemes néptanítóra,
|