abece-bajai | bajar-borza | borzo-dubor | duhbe-elsze | elszi-faras | farka-folde | foldi-gyujt | gyulh-hidon | hiede-izma | izmai-keres | kerez-kivit | kivol-lazit | lazon-maras | marci-melle | mello-nevez | nevre-on | onagy-rajot | rajon-soksa | sopan-szoke | szoko-testv | tesze-utana | utani-vigyo | vihar-zuzha
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
8539 X | E magában igen ártatlan rajongás – mely különben minden népfajjal
8540 XI | Mária nem volt prozelitája e rajongó egyleteknek, de a forráshoz
8541 XI | szólt Mária. (Jól ismerte a rajongók azon gyöngeségét, miszerint
8542 XI | arcát megpillantá. Hasonló rajongókkal ő is találkozott elégszer,
8543 XV | végrehajtására a legfélelmesebb rajongóknak. Ím, itt a kiáltvány, mely
8544 XIII | szépen megérdemelte, hogy rajtahagyják a „bőrharang” nevet, mint
8545 XVII | irgalmazz!… Doktor, segíts rajtam, mert meghalok!~
8546 VII | összeveszett kapitányával, és rajtament, s pisztollyal rálőtt.~–
8547 XVI | Nem átok volt-e az, ami rajtatok fogott? Átok fogott a házatokon!
8548 IX | nyitva, s senki sem néz ki rajtok, olyankor oly jólesett összetenni
8549 VI | eleven képzelődése oly erősen rajzolá azt emlékébe, hogy utóbb
8550 II | csúcsaik éles ellentétül rajzolák magukat a láthatár egére.
8551 VIII | babiloni füzek szomorú hölgyeit rajzolják; arcáról elmúlt minden szilárd,
8552 Elo | írva, melynek eseményit rajzolni készülünk.~Sötét emlékű,
8553 XI | néposztályok legalsóbb rétegéből, rajzott ki s be a csárda ajtaján,
8554 III | A kerítés mellett nagy rakás deszka volt felrakva, mankójával
8555 VI | bőreiket az iskolaházba rakatta száradni, ha mindezek a
8556 IX | megcsapott fiú bömbölése közben rákezdte a többi az éneket; – ahol
8557 XVI | Nagy urak, büszke urak. Rakjátok le azt a fegyvert kezeitekből,
8558 III | melynek indái gyümölccsel rakodtan kapaszkodnak fel a háztetőig.
8559 VIII | megcsókolá szőke fejét, s ráköszöntve a poharat a gazdára, egy
8560 Elo | fellegeivel s a fehér virágokkal rakott gyümölcsfák, minőknek csak
8561 III | tán meg tudna élni e lelki ráksebbel, de a gyermeket meg fogja
8562 I | is egy vagy több ablakot raktak be, s hogy nyomaik se maradjanak,
8563 VIII | Hátha jutalmul volt ez ráküldve. Rég időkben egy istenfélő
8564 XII | volt, kettős téglasorból rakva. A másodikat is oly óvatosan
8565 V | hozzá, körülszaglászták, és rámorogtak.~Csak egy kutya, egy öreg,
8566 II | kiülő homlok, mély, durva ráncokkal, vastag tüskés szemöldök,
8567 II | gördült elő, s végigfolyott ráncos, durva arcán.~– Hahaha! –
8568 XVI | bezárt ajtókon keresztül, ránézéssel, ráolvasással?~„Egy, kettő,
8569 VI | mert akadna ember, aki ha ránézne, meg találná szánni. Tegyétek
8570 VIII | sebesebben az ütér: az izmok rángatóznak, az ajk nyiladozik, az artériák
8571 VIII | viszi magát.~A beteg karjai rángatózni kezdtek, és homlokát, mint
8572 II | arcát. Feltekinte, s ajkai rángatóztak, álla reszketett, mintha
8573 II | elkapta, s annál fogva dühösen rángatta lefelé.~– Ki az? – dörgött
8574 XVI | beleharapdálva inaiba és rugdalózva, rángatva ellenfelét a mélységbe le
8575 VII | még akkoriban a katonai rangnál szokásos simára borotvált
8576 XVI | kötél végét. Mekipiros izmos rántásokkal húzta őt fölfelé, kurta
8577 VI | lábánál fogva. A bíró minden rántásra felserkent egy kicsinyt,
8578 II | örvénél fogva, s hanyatt rántotta azt, s aközben éktelenül
8579 IX | morbus úgy támad, hogy az epe ráömlik a spiritusra, s lesz belőle
8580 XVI | ajtókon keresztül, ránézéssel, ráolvasással?~„Egy, kettő, három!”~Még
8581 XIII | még ha húsz-harminc botot ráolvasnak, azt sem bánja; csak azután
8582 XVIII| zokogva.~Az ádáz nép egyszerre rárohant veszett rikoltással, amidőn
8583 II | Odasütött hófehér ágyára. Rásütött szelíd szempilláira, mosolygó
8584 III | Benjámin, s alig tízlépésnyiről rásütötte fegyverét.~A halálmadár
8585 VIII | vas is?~A tábornok merően rászegzé szemeit az ifjúra, azután
8586 II | társa lenézett. Könnyű volt rátalálnia, alulról lámpavilág tört
8587 XII | szinte kiégett a szem, ha rátekintett. Sietnie kelle.~Zudár hirtelen
8588 XVII | a hűs reggeli szélben, s ráterítette gubáját. Hanem azért ez
8589 XVI | Kijöttem; de ha valamelyitek ráteszi kezét a leányra, előbb azt
8590 VIII | csontkezeknek, megtapintá üterét, rátette homlokára kezét. Mintha
8591 XVIII| azután egy nagy pőröllyel ráütöttek a fejére, hanyatt beleesett
8592 V | kopó ismét odafutott, s ráugrált a jövevény kezére, s úgy
8593 XI | azt mondá, hogy jó lesz, s rávagdalva a paripára, úgy vágtatott
8594 VIII | foglalkozik, és annak anyja, egy ravasz, gonosz vénasszony, kit
8595 XVI | forgatá a kést kezei között. Ravaszul lesüté szemeit, s féloldalt
8596 XVI | koponyák vannak festve, mint a ravatalokon; melynek léptei alatt recsegnek,
8597 VI | nem tudta találni. Néha rávicsorította fehér fogait az idegenre,
8598 IX | történni maga felett, csak néha rázkodik meg futó borzadállyal, megrendítve
8599 II | meg a szél, mintha valaki rázná kívülről – kopognak, suttognak
8600 VI | A kántort a hideg kezdte rázni.~– Mégsem vall a fertelmes
8601 VI | ordíta közbe egy, vasvilláját rázogatva kezében.~(Ez az én tanítványom,
8602 III | talán majd elhallgat.~Künn rázta a fákat a zivatar.~– Jaj –
8603 II | cammogott morogva s örvét rázva nyakán. Olykor a bundáját
8604 XIII | azonban erre tízen rohantak reája, elkapták kezeit-lábait,
8605 XIII | dolog ez? Hej! – ordíta reájok; egyiket orron üté vitézül,
8606 VIII | megillető végrehajtás vár reám: valami csinos nyakazás
8607 VIII | ajkai nyitva voltak, nyelve rebegett valamit, ami érthetetlen
8608 VIII | mellén, halkan kezdé el rebegni:~– „Mi atyánk isten, ki
8609 XVIII| pillanatban kellett várniok.~Mária rebegve súgá Imrének.~– A lövéseket
8610 II | maradt a kerítésen.~A nagy reccsenésre észrevette a komondor a
8611 II | erejét, melyen állt; nagyot reccsenve tört le az alatta, s ő félesésben,
8612 VIII | megtapogatja az ütereket, ír recipéket drága jó kenetekről, boronyakról,
8613 XII | és ivott.~Odafenn nagy recsegéssel, ropogással omlott össze
8614 XII | konyhaajtóhoz. Az első ütésekre recsegni kezdettek az ajtó pántjai.~–
8615 XII | fedve nádkévékkel, miken recsegve kígyózik fel a láng, s okádja
8616 VIII | keresztté vágó, baljóslatú redő.~Az ifjú odatevé hűs kezét
8617 XIV | hogy aztán annál sötétebb redőknek adjon ismét helyet.~Hirtelen
8618 XVI | félig fel volt emelve a redőny, egy lövés történt kifelé,
8619 XVI | puska csöve villant elő a redőnyök közül; a hóhérné észreveheté,
8620 XVI | golyótól.~Midőn a felnyitott redőnyű ablak elé értek, ott megállítá
8621 X(1) | vettem át több valódi tényt regényemhez, mint mennyi az abban célzott
8622 XI | számították ezt ki, a terv oly regényes és mégis valószínű volt,
8623 VIII | a másikat eltemetni.~Egy reggelen, midőn már dr. Sarkantyús
8624 XVII | oly pőrén feküdt ott a hűs reggeli szélben, s ráterítette gubáját.
8625 IX | imádságot, tévedésből a reggelit az esteli helyett. Rektor
8626 III | rosszabbul lett, s apja, anyja reggeltől reggelig sírtak ágya mellett.~
8627 VI | asinust, csacsit és szvinyát regisztrálni – akiben festői hajlamok
8628 X | pulsat. ~Pauperum tabernas, ~Regumque turres!…”~
8629 VIII | a baj fészke a lélekben rejlik, mindkettőjüket nagy csapások
8630 Elo | pillangók jőnek elő ismeretlen rejtekeikből, miknek hátára halálfej
8631 XVII | rémültében elájult, midőn rejtekét felfedezve látta, azt úgy
8632 XVII | nyugton meg tudott maradni rejtekhelyében, midőn idekinn önnek egyetlen,
8633 XVII | hozott a házra, s amiért rejtekhelyét őrült módra elárulta.~–
8634 XI | istenek – szólt Mária, és rejtélyesen mosolygott, mintha ő többet
8635 I | történt, a jövendő titkait rejtélyül hordák magukban.~Midőn a
8636 II | gyilkoltam meg, s a kést ágyába rejtém el. Kössen fel hamar”… Óh,
8637 VIII | katonát üldözök, akit te rejtettél el; mondjad, hova tetted?~
8638 XVIII| ezt halálra üldözik. Én rejtettem el őket a híd alatt, s parasztgúnyát
8639 VI | pillanatát, kimászott a sötétben rejthelyéből, a kapu alatt az ebek nyílásán
8640 XVI | bizonyosan tudni kell, hová rejtőztek amazok? Hétfalusy nem árulta
8641 I | ormótlan magtár háta mögé rejtőzve, udvara tele labodafűvel,
8642 VIII | s nekem könyörgött, hogy rejtsem el, amint meglátott Duklában
8643 VI | Oda hallgatsz! – súgá rekedten a hóhérlegény, karjába csípve.~
8644 IX | No, mi kell, Slipik?~– Rektoram: édes az a – izé?~– Asine.
8645 VI | Nehány szót sugdosott a rektorral, azután a megkötözött monstrum
8646 XIII | ötlött eszébe, hogy a jámbor rektort, ki különben nem szokott
8647 XI | barnán, magasan, mintha a rémangyal koronájának szarvai volnának.~
8648 VIII | jelenti. A te kezed azért remeg az enyémben, mert ártatlan
8649 VIII | nekem jutottak a bűnösök rémei, a bakók.~Az idegen szilárd
8650 VI | tudnom engedett, mindazt remekben elpróbálom rajtad, ha mindent
8651 VIII | házamban lelkész? Soha nem remélhettem ezt.~– Én messze földről
8652 XIV | könnyeket fog okozni, miket nem reméltem, miket nem érdemeltem, de
8653 XIV | szemeivel, mintegy biztatást remélve tőle.~Az orvos félreintette.
8654 IX | meg bennünket félni, pedig reményeivel mindenki hozzá fordul…~Nem
8655 VIII | Lelkem egészen felderült e reményektől. Azután – újra elkezdtem
8656 III | Egyetlenegy fiam, kedves szép reményem!~A gyermek futni, bújni
8657 XV | szolgálatot tett, amit én önnek reménylek visszafizethetni.~– A veszély
8658 VIII | ilyen kohó a világon?~– Reménylem. Még egy levelem van önhöz.
8659 X | rendének megváltozása, régi reménységek, különös események felől.~
8660 VIII | ifjú mintegy biztatást, reményt keresve tekinte ekkor a
8661 IX | szünnapokat engedett nagy reményű növendékeinek; mert hogy
8662 XVIII| közé.~És azzal vége volt a rémes tragédiának.~Egyetlen dördülés
8663 XVIII| bőrharang ezalatt mind elmondá a rémeseményeket, mik estétől reggelig történtek
8664 XVI | nem is sejtve azt a sötét rémet, mely ellensége mindennek,
8665 XVIII| nem lehetett a halállal rémíteni többé. Mária több ízben
8666 XVI | égi nyugalmával; az egész rémjelenet őt nem látszott rettegtetni.
8667 XI | valami elterjedt lázadás rémjelenete is lehet, távolról sem gondolt.~
8668 V | végigfuttatá lelke előtt a rémjeleneteket, miket a jövendő készített
8669 XVII | s ott hallgatta az egész rémjelenetet, de mikor odajutott a dolog,
8670 XVI | feltárult ajtóban egy rém állt. Rémnek kell őt neveznem, mert nem
8671 XVI | Azt hitte, hogy az egész rémtörténet egyedül a gyermek körül
8672 IX | sok osztályom volt a közös rémületből; sőt, a helyzet újdonsága
8673 XIV | véletlenül megismerhetni, kik e rémületes napokat valami borzalmas
8674 XII | melyből olykor fel-felriadt, rémületeseket horkantva álmában, s nagyot
8675 XI | másikig, és szomorúságot, rémületet visz mindenüve. Az emberek
8676 XIII | nézték körül az idegen, rémületgerjesztő port, melynek emberölés,
8677 XVIII| fenntartani.~Mária meghallá Imre rémületkiáltását, s azon percben elfeledkezve
8678 XII | át a kertre kimenekülhet.~Rémülettel vevé észre, hogy az ablak
8679 XVII | közé.~Az ifjú Széphalmi rémültében elájult, midőn rejtekét
8680 II | vesztek el. A láncos eb rémülten vonított utána.~S midőn
8681 VIII | képet.~A legény el volt rémülve a váratlanul erős markolástól
8682 VIII | apja szobájába.~Az idegen rendbe szedte öltözetét, haját
8683 II | ragyogtak a tisztaságtól, rendben volt minden, a tűz vígan
8684 XI | megszabadulni.~De miféle rendbontó had lehet az? – töprenkedék
8685 VII | iparkodtak békében élni a polgári renddel, miután egy kaputos emberrel
8686 VIII | boronyakról, szörpönyekről; rendel fördőket, hólyaghúzókat,
8687 XVIII| székvárosba.~A tábornok rendelést adott a határzár-pontokon,
8688 IX | tudtára adá, hogy hatósági rendeletből, nehogy a nép megrémüljön,
8689 XV | teendőkre nézve írásbeli rendeletei vannak. Mit és hogyan cselekedjék?
8690 IX | vismuth poroknál az isten rendeleteiben való megnyugvás és a tiszta
8691 XI | középpont leend, további rendeleteink megértése végett. Bátorság
8692 VII | Ugyebár azt a generális úr rendeli el? Ha én generális volnék,
8693 XV | önnel siető százados úr rendelkezésére fogja bocsátani. Mihelyt
8694 XV | ifjú barátjával, s azután rendelkezzék szinte egy paripámmal és
8695 X | mondatokat hullatott el a világ rendének megváltozása, régi reménységek,
8696 VII | tisztei a legmíveltebb, rendesebb és komolyabb férfiak, és
8697 XVI | meg ne gyújtsa.~A sötétben rendetlen csoportok látszanak az utcákon
8698 Elo | előre jóslani a természet rendhagyott folyása. Titokteljes jelenetek,
8699 VII | emlegetni, mint aki a többi úri rendhez tartozik, nagyobb mulatságok
8700 XI | lehetetlen, hogy meg ne rendítse a tábornok szívét, ki azon
8701 VI | később ez a mirigy az úri rendre is elragadjon. Ezáltal két
8702 VIII | is szenved, uram. Az én rendszerem önt is meg tudná gyógyítani.~
8703 XVIII| elmúlt a lázadásból minden rendszernek.~Az elbukott népvezér esete
8704 XI | összpontosítani a mozgalom erejét; rendszert hozni az egészbe. Ah, ti
8705 VII | s az utcákon a polgári rendűek is köszöntéseket szoknak
8706 I | fejtetőre, agyveleje akkor rendült meg. Némelyek szerint az
8707 XIV | Vértessy lelkében meg volt rendülve. Az orvos odalépett hozzá,
8708 VI | udvarból egy nagy lompos, renyhe komondor cammogott elibe,
8709 XV | egész országot be fogja repkedni.~A tábornok bámulva olvasá
8710 XII | utána romlás és kárhozat repkedő denevérei…~Zudár, amint
8711 XIV | karjára fonva karjait, mint repkény az erős fára –, ha te ölsz,
8712 I | holdvilág sütötte ablaknak repüljön, s szárnyaival verdesse
8713 XVI | lehengeredni vele együtt a tetőről; repülni egy ideig a levegőben, s
8714 XI | egész tájon. Egy madár nem repült az égen, egy marha nem legelt
8715 XVIII| zendülők ostromzaja. Kövek repültek be az ablakon, ütések csattogtak
8716 XII | kimászott megint a tört résből; egyenesen állva nem lehetett
8717 XII | keresztül volt bontva, a résen át, mint a rohanó szél tódult
8718 XVIII| zuhanással omlott be, s rést nyitott a kívül álló ostromlóknak,
8719 VIII | elhanyagolták ez üzletet. Azt restellem. Nehéz lesz újra jó lábra
8720 X | hangyaszorgalommal, mely nem restelli a bölcsességet az ábécé
8721 XV | ragadnunk. Ha a megye több részében is kitörne e lázadás, nem
8722 XI | Oroszországból jössz? Melyik részéből Oroszországnak?~– Az örök
8723 XVI | ádáz szavakra, mik gonosz részegség mámorát terjeszték el a
8724 XI | leíratni, s az ország minden részeibe egyszerre szétküldözni.~
8725 XVII | görcs ragadta meg belső részeit, s olyankor mindig valami
8726 XIII | már voltaképpen volt is részem benne; mert hogy nem állhattam
8727 XV | polgárság és az itteni lakosok részéről azon nyilatkozatban szerencsésítsem,
8728 XV | őket ölniök, hogy a lázadás részeseinek lehetlenné tegyék a visszatérésre
8729 X | mégis nagy kitüntetésben részesültek tanáraik felől. Némelyik
8730 II | szavai töredelmes, fájdalmas reszketegséggel:~Uram, bűneink soksága,~
8731 VIII | elolvashassa. Kezei egyre reszketnek, míg a levelet feltöri.~
8732 II | közepett a mellékszobából reszkettető hangon a dicséret verse.~
8733 VII | után kiokoskodni a kivitel részleteit. Azt tudta mindenki, hogy
8734 V | Mellette két halott, hideg, részvétlen arcával… A harmadik leghidegebb,
8735 VIII | akik szüntelen egynemű rétegben forogva, annak általános
8736 XI | a néposztályok legalsóbb rétegéből, rajzott ki s be a csárda
8737 VIII | minden osztályaiban, minden rétegeiben, és igyekezzünk velök a
8738 XII | embermagasságnyira betölté azt, rétegenkint szállva mindig alább, mint
8739 XI | ezen a tájékon, egyik falu retteg a másikától, egyik ember
8740 XIV | képzeltem ezt a dolgot, hanem rettegek tőle, és siettetem meghalásomat.~
8741 VIII | ki gyermeke lehetett, sőt rettegtem attól, hogy valaha rá fognak
8742 XVI | rémjelenet őt nem látszott rettegtetni. Egészen elfoglalta az a
8743 XI | felkeresni azt, amitől éppen rettegünk, nem engedé azon határozatától
8744 Elo | szívében benntörött, megtanul retteni a polgárhadak vériszonyaitól,
8745 VI | konferenciánkban, hogy a népesség rettentésére legelsőbb is kordonokat
8746 XV | családja lakik.~Az ifjú rettenve kapott kardjához.~– Hallgassa
8747 XV | közhasználatára megcsinálják a revolúciót, eziránt egész alázattal
8748 XVI | hanem Iván megkapaszkodott a rézcsatorna szélében mind a két kezével,
8749 XVI | felsegíté őt kapaszkodni a rézcsatornára.~Iván alig érezte magát
8750 XVI | pillanat múlva fenn ült a rézdelfin hátán, örülve, hogy magához
8751 VII | ragyog díszesen az a nagy rézérem, mire hajdanában olyan büszkék
8752 II | könyv, az ágy felett nehéz, rezes puska. A halavány fényű
8753 XVI | és visszaénekelt, mély, rezgő hangjának visszhangot adva
8754 VI | nem most álmodott először rézorrú bagókkal.~Ha azt mindig
8755 VIII | A nő és Iván önkénytelen rezzenéssel néztek egymás szeme közé.~–
8756 II | csüggeteg ifjú zavartan rezzent fel e hangokra. Végigfutott
8757 XVIII| pillanatban hallani lehetett a riadó dobpörgést, mely a kastély
8758 XII | zsindelyeken veszekesznek, nagyot riasztott rájuk olykor öregapjuk,
8759 II | szétfutó indákkal, piros ribiszkebokrok, egy-egy szomorúfűz, amott
8760 XVI | irtóztató halálon kívül, rikácsolva kiabált az alant állókra:~–
8761 VI | arra felelj, amit kérdek! – rikolta a rektor, türelméből kikapva.~–
8762 XVIII| egyszerre rárohant veszett rikoltással, amidőn egyszerre két lövés
8763 V | jöjjön, ki halni akar! – rikoltott Imre a düh elszánt csatahangján,
8764 XI | be a csárda ajtaján, vad rikoltozás és szilaj dana között. Két
8765 XIII | bíró uram a bőrharang sok rimánkodására annyit alábbhagyott a fenyegetéséből,
8766 VIII | addig gyermekemet! – szólt rimánkodva Széphalmi.~– Uram, ön nagyon
8767 VI | barátja nyakán fog élni, sírt, rítt, és könnyeit törülte, és
8768 VI | építette, három hétig folyvást robotoltak a jobbágyai; mikor fiatal
8769 XIII | a papbért, ki tartozik a robottal. Így nevezték őt a parókián,
8770 VIII | való?~– Lengyelországba, Rochowban lakik az apám. Ugye, venni
8771 VIII | Megosztoztunk a bátyámmal; ő a rochowi mesterséget kapta, engem
8772 II | felelé a félember állatian röhögve.~– Mondd meg nekik, hogy
8773 I | sarkaiból volt kivetve, s azután röstellték újra helyre tenni.~A ház
8774 XIV | három napig. Tűzzön ki arra rövidebb határidőt; nem énértem.
8775 XIV | Köszönöm. A halál órái rövidebbek lesznek ezáltal.~– A harmadik
8776 VIII | gazdát – felelt az idegen röviden, s a tűzhelyre könyökölt.~–
8777 VI | nádat a tetejére valót, ott rohadt a deszka az udvara végében,
8778 XVIII| kik egyszerre a nyílásnak rohanva, hasztalanná tették az ifjú
8779 X | Feketetenger között lakó rokon fajú népeket mind egybekapcsolja.~
8780 VII | embernek hínak, aki soha semmi rokonáért, barátjáért a fegyelem szabályaiban
8781 VII | kockáztatom, miszerint annak rokonai ajtót mutatnak. Az én kedves
8782 VII | Hétfalusyaknak hatalmas rokonaik vannak, akik mindent elkövettek,
8783 X | értekezhessenek, s hogy a nemzetiségi rokonszenvek minő egyetemességet biztosítanak
8784 X | hatalmasan uralkodó, óriás rokont érez – nem maradt a puszta
8785 II | A szem nem bír letévedni rólok, szüntelen visszabotlik
8786 IX | becsukná a száját, amíg róluk beszél, mert berepülnek
8787 XI | mint Muravjovot, ki az új Róma falait volt felépítendő,
8788 XII | kíséretében. Előtte, utána romlás és kárhozat repkedő denevérei…~
8789 X | tele költészettel, kedélye romlatlan, szíve jó; hogy ha tudósaik,
8790 IX | tőle fél. Nem kell hozzá romlott lég, fekélyes érintés; elég
8791 XVIII| lélekizgalom fenntartá a roncsolt test életét.~Hétfalusy még
8792 III | öltem meg. Néhol egy-egy rongy akadt fenn a bokrokon kis,
8793 XI | hernyó, s ronda pókhálója rongyaival vonta be szép zöld lombok
8794 V | véghetlen megvetéssel nézett le rongyba öltözött fiára, s ajka,
8795 VIII | hozzá, este későn, sárosan, rongyosan? Az én hadapródom, aki velem
8796 X | elágaznak. Sokat fel lehet róni az emberi gyöngeségnek,
8797 VIII | erősítő szereket, az nem rontja az én kúrámat; néhány nap
8798 VI | hazamehetnek.~Azok aztán rontottak ki az ajtón, mint mikor
8799 XII | hangzott az a csendes, sziszegő ropogás, mit az égő nádkévék támasztának,
8800 XII | Odafenn nagy recsegéssel, ropogással omlott össze a háztető;
8801 VIII | tenyerét, hogy a csontjai is ropogtak bele.~– Ez férfi, hogy a
8802 XVIII| mohos tető is mindig összébb roskad; egyszer majd csak a vén
8803 VIII | magatartását; idomai szenvedő roskadással hajlottak azon festői alakzatba,
8804 IX | feje valamitől, s a lábai roskadnának.~Amint bevitte a paphoz
8805 III | magadhoz – hörgé az asztalra roskadva arcával az öregapa. Nem
8806 Elo | korifeusa, ki vakhitből vagy rosszakaratból téveszmék magvait hinti
8807 XIV | Alkalmam volt bizonyos rosszakaratú emberek tervét véletlenül
8808 VII | ember kend. Mindenre olyan rosszakat mond. Azér küldte, hogy
8809 IV | negyedíziglen. Beoltják vérük rosszaságát fiaikba; egyik nemzedék
8810 XVI | véd titeket többé! Valami rossznak kell történni ezen az éjszakán,
8811 X | rendelt deputatum-gabonát a rostaaljából mérette ki a mesternek,
8812 V | A hideg börtönfal, szűk rostély őrzötte ablakával – a nehéz
8813 XVI | összeereszkednek az érc kiterjesztett rostjai, s az pattog úgy, mintha
8814 IX | kertjeinket. Ott hagytuk rothadni. Egy derék orvosunk volt,
8815 X | nemzetisége sérelmei közé rótta fel. A nélkülözés évei,
8816 XIII | kalandokat, amik rendesen az ő rovására történtek meg.~– Csókolom
8817 XI | kegyetlen sarc fog rájuk rovatni.~Bodza Tamás híven megírta
8818 V | hímezik ki szemfedőjüket rózsákkal és aranyfonalakkal, hogy
8819 III | akadt fenn a bokrokon kis, rózsaszínű ruhácskájából, meg egy kis,
8820 VIII | irgalom az ön vas jellemén rozsda, mutassa fel ezt a levelet
8821 XVI | mehetünk! – szólt Iván, egy rozsdás katonapisztolyt dugva mellénye
8822 I | vesznek ki egyenként, sárga rozsdával ellepve.~A harmadik ház
8823 XII | vele az udvaron keresztül a rőzsék aljába teendő a kanócot;
8824 XII | lovai voltak fogva.~A száraz rőzsekötegek egyszerre pattogva kaptak
8825 XVI | mely a ház körül halmozott rőzsekötegekből támadt; itt az idő a szabadulásra.~
8826 XII | pántjai.~– Hamar hányjátok a rőzsekötegeket az ajtó elé! – kiálta kívülről
8827 XII | hirtelen széttépett egy csomó rőzseköteget, s azokat az ajtóhoz hordva,
8828 XI | nyílt parancsot a kassai és rozsnyói szabó- és csizmadiacéhek
8829 XI | küldd el gyors futár által Rozsnyóra, a másikat én kézbesítendem.
8830 Elo | elfajulnak, a tiszta búza rozzsá változik, négylábú madarak
8831 Elo | kezdtek. Februárban a fák rügyei kezdtek fakadni, a pacsirtát
8832 VI | hazamenésben, megfelelő rúgás és öklelőzés és ruhaszaggatás
8833 XVI | elszívelte azt az egypár rúgást, amit kapott tőle a huzakodásban.~
8834 XVI | Iván sokszoros cibálás és rugdalás által ki nem szabadítá magát
8835 XVI | beleharapdálva inaiba és rugdalózva, rángatva ellenfelét a mélységbe
8836 XVI | szörnyeteg ádáz hangon, és rugdalta a falat lábaival, hogy hamarább
8837 XVI | ellen.~Hiába ütötték, hiába rugdalták, az ő önfeláldozó háta elviselt
8838 XII | horkantva álmában, s nagyot rúgva ágya falain.~A gyermek nem
8839 II | természetnek. Egy egészen női ruhába öltözött, zömök alak a legdurvább
8840 III | bokrokon kis, rózsaszínű ruhácskájából, meg egy kis, piros, aranypillangós
8841 XII | egy kis imakönyv, egypár ruhafoszlány volt, amiket keblébe rejte
8842 IX | helységen kívül levő bikaakolba, ruhái megfüstöltessenek, ő maga
8843 II | tántorogva ágyához vezettetni, s ruhástul végigdőlt abban. Percnyi
8844 VI | megfelelő rúgás és öklelőzés és ruhaszaggatás közben.~Vasárnaponként rendesen
8845 XI | hadsereget. Élelemről és ruházatról gondoskodtál-e előre?~Bodza
8846 XI | volnék! Megbízásaidat sohase ruházd egy emberre, mindig ketten
8847 X | olyan örömest át szoktunk ruházni.~*~Bodza Tamás esteli harangszó
8848 VII | arra a katonai különlét sajátságai által visszahatni. S ha
8849 I | azóta féleszű.~Ez asszony sajátszerű befolyást gyakorolt akkoriban
8850 XIV | néposztályok legmíveletlenebb salakja fel van kavarodva, s csak
8851 XIII | kénytelen voltam betekinteni a Sámsihoz; óh, bizony nem azért, nem
8852 XII | kétszerezett düh óriási erőt adott sámsoni termetének. Az ajtó középen
8853 XI | Tamás gyanakodva tekinte sanda szemöldei alól Máriára,
8854 XI | észre, hogy paripája elkezd sántítani, nagyokat botlik, s egyre
8855 Elo | zománcát, mintha valami lázas sápadság terült volna szét rajta,
8856 VIII | ki vagyok. Hahaha! Mint sápadtak el az emberek, hogy álltak
8857 II | levetkőzék; a feljött holdvilág sápadtan sütött át az ablakon, s
8858 XI | sokára kicsillámlottak a sápatag égből, egyenkint eltakargatá
8859 X | saját maga hogy gyúrja a sarat kölcsönkért polyvával a
8860 XI | ellenkező esetben kegyetlen sarc fog rájuk rovatni.~Bodza
8861 IX | morbus az idei dinnyében, sárgabarackban és minden gyümölcsnek a
8862 II | egy-egy szomorúfűz, amott sárgarózsabokor, ezerszínű, teljes pipacsfejek
8863 II | valami tartós, homályos sárgaság fogta be az egészet, mint
8864 II | szürke öltönye helyett most sárgát kezdene magára venni. Ha
8865 II | betérőket, az utóbb menőnek sarkába szaglálva, mialatt Mekipiros
8866 VII | megveregetnek ottan vállodtul sarkadig úgy, hogy megjavulsz tőle”.~
8867 VII | sem moccanik meg rajta, sarkai egymáshoz nyomva, két tenyere
8868 XVI | volna nyúlni, azonban a sarkainál besütő vérvilág sejteni
8869 XI | izzadt üstökét.~– Vágd bele a sarkantyúdat!~– Ha volna.~– Hát eredj
8870 XVII | folyosójáról előrohanni doktor Sarkantyúst.~A derék férfiú jól el volt
8871 XV | súgá a delnő halkan; azzal sarkantyút adott lovának, s társai
8872 XI | nyeregkápákból; felhúzta sárkányaikat, új gyutacsot tett csappantyúik
8873 XI | Mária leereszté pisztolyai sárkányát, eltette azokat oldalzsebébe,
8874 X | borzasztóbb hír kezdte felütögetni sárkányfejeit.~Azt beszélték, suttogták,
8875 XVI | engedé, hogy a kőbe vésett sarkfordulókból kiolvadt az odafoglaló ón,
8876 VII | előszobában akkor is, s sarkon fordulva tábornoka felé,
8877 VIII | bonhomme.~– Szet – űn – sarlatáneri, moszjő?~– Comme toute la
8878 V | ember jött be az ajtón. Sáros volt, és egészen át meg
8879 VIII | toppan be hozzá, este későn, sárosan, rongyosan? Az én hadapródom,
8880 VIII | telefecskendé szemét-száját sárral. Az idegen tovarobogott.~
8881 VI | épített, nem adott neki sárt vályognak, nem adott nádat
8882 XI | hogy négy-négy ezer pár sarut és ugyanannyi dolmányt és
8883 V | ragadott. A szárnyaszegett sas így fordul vissza üldözőire,
8884 I | iszonyúan elszaporodott a sáska, szöcskő, földi bolha, tábort
8885 VIII | kérdé az ismeretlen, bátor sasszemeit a nő szemeibe villantva.~–
8886 VIII | erőteljes ajkaival s bátor sasszemeivel, amik merészen tekintének
8887 II | de apját gyűlöli, mint a sátánt. Nem lesz nagy mesterség
8888 II | Sírsz mindjárt! Csinálj savanyú képet. Úgy. Tedd össze a
8889 XVIII| azután fél évig élt, testi sebei begyógyultak lassan, lassabban
8890 VIII | Az égre…~– Ah, mint ver sebesebben az ütér: az izmok rángatóznak,
8891 VII | család.~– Sértettek, de nem sebesítettek.~– Ön megbocsátott nekik
8892 XVIII| lábacskái összekarcolva, sebezve, csak Zudárba kapaszkodva
8893 XV | és sequestrumokban lakozó secularis népség fellázadott, és tudni
8894 XVIII| adott rögtön a tábornok segédének vezénylete alá, nem tudhatva,
8895 VIII | találni; én tartani fogok több segédet, magam benn a városban lakom,
8896 XVIII| rebegé elkeserülten.~A segédtiszt marasztani akarta, hogy
8897 XVI | elmondá az „isten engem úgy segéljen”-t –, hogy a gyermeknek
8898 XVIII| ablakot, és futott kedvese segélyére.~Nehány pillanatig dühödten
8899 XVI | hallotta, hogy ordított segélyért, hogy vonaglott kétségbeesett
8900 XIV | egy édes gondolat többet segít minden gyógyszernél.~Vértessy
8901 XVII | volt elereszteni, mert nem segítettek neki, s az elfutott a kukoricaföldek
8902 III | Magdolna asszony, nem segíthet-e fiamon? – zokogá Zihanyiné.~–
8903 XVI | kettős teher alatt. Senki sem segíthetett rajta. Az alant állók átkozták,
8904 XVII | istene, irgalmazz!… Doktor, segíts rajtam, mert meghalok!~
8905 XI | friss csapatokkal megyek segítségedre!~Mária azt mondá, hogy jó
8906 VI | gerjesztünk. Nekünk a halált kell segítségül hínunk. Azért is mi elhatároztuk
8907 VIII | az isten irgalmára kérem, segítsen, ne hagyjon el!~Kornélia
8908 VIII | maga engem?~– Mit-e? Te sehonnai, azt majd mindjárt megtudod;
8909 XVI | Hétfalusy hangját lehete sejdíteni.~– Takarodjam innen?! –
8910 VIII | az ég le hozzád, tudtod-, sejtelmeden kívül; anélkül, hogy tudnád,
8911 VIII | tartásából és modorából azt sejtem, hogy önt katonának nevelték.~–
8912 XVI | sarkainál besütő vérvilág sejteni engedé, hogy a kőbe vésett
8913 II | az urak eliszonyodva, a sejthetlen veszély kitörtével azt sem
8914 XVI | csöndesen aludt mindenki, nem is sejtve azt a sötét rémet, mely
8915 V | halotti ágyon is habos, fehér selyemben, mely drága balzsamtól illatoz.~
8916 III | voltak függönyözve. A sárga selyemfüggönyök beteges fényt árasztottak
8917 VII | szerelem rabját, midőn foglyul selyemszálra köti.~– Hanem, kedves édes,
8918 VII | asszonykának most már gombolyítandó selyme is van. Ez magasabb jele
8919 II | be te is, ne nézz ott a semmibe – szólt a jövevény, visszafordulva
8920 II | lehettek valaha…? Talán semmié, talán nagyon is egyszerű
8921 X | egyebet, nem ismer más költőt, semmiféle nyelvűt; tán önmagát kivéve,
8922 XIII | vádat, amit egypár zúgolódó semmiházi költött rájuk veled egyetemben,
8923 XVI | neveznem, mert nem hasonlított semmihez, ami emberi.~Halvány arc,
8924 XI | a korán kezdett jeladás semmisítette meg; ha egy fél napot, csak
8925 II | ösztönét, nincs félelme semmitől. Sikertelen erőszak után
8926 VI | nehogy úgy járjon, mint Senakérib király, kinek seregeit éppen
8927 XIV | öregembernek, akinek mármost senkije nem lesz, és védeni foga
8928 II | az isten nem haragszik senkire. Minek sírsz? Hiszen te
8929 XIII | most el kell a kiszórtat seperni az útból.~Az orvos kivette
8930 XIII | gyanús port mind a markába seperte.~Csicseri Márton bíró uram
8931 V | legyen.~Az udvart tisztára seperték. Minden gazdasági eszközt
8932 XV | szomszéd tractusokban és sequestrumokban lakozó secularis népség
8933 VI | Senakérib király, kinek seregeit éppen így ölték el egy éjszaka,
8934 VI | kegyelmedet, hogy az ellenséges seregek már az ország határain vannak.
8935 XVI | dühével állta útját a hátráló seregnek.~– Nyomorult gyáva pribékek!
8936 VII | nem tűr; amelyik tiszten sérelem esett, annak meg kellett
8937 X | háttérbe szorított nemzetisége sérelmei közé rótta fel. A nélkülözés
8938 VIII | kegyelmet azon férfinak, aki e sérelmet megtorolni előállt.~– Kérni
8939 XVI | durva kötél alatt a vér serkedezett a főúr tagjaiból; Hétfalusy
8940 VIII | csinálnak az asszonyok tovább; a serpenyő tartalma főtt, zuhogott
8941 VIII | éjszaka? A fiatal asszony egy serpenyőt tartott a tűzre, a vén mindenféle
8942 XVI | Zudár Péter még egy kupa sert bocsátott, odavitte az ajtóhoz,
8943 XVI | közepéből csak nem jönnek sértetlenül elő az emberek, mint Nabukodnázár
8944 VII | lett a Hétfalusy család.~– Sértettek, de nem sebesítettek.~–
8945 III | akartál, Benjámin? – szólt sértő, nyugodt hangon a vénasszony. –
8946 XIII | orvos kivette mérgesen a sérült katulyát az ember kezéből,
8947 X | sétált a mezőn. Ez rendes sétája volt. Néha a szomszéd falu
8948 X | esteli harangszó után kinn sétált a mezőn. Ez rendes sétája
8949 XII | betömte a nyílást.~Most már setét volt a pincében, hanem azért
8950 XVI | visszahátráltok-e? Tömegestül, „sicut examen apum” egyetlen ellenség
8951 XVI | közelében lenni.~A nyugtalanság sietésre unszolta.~Egy hosszú feszítőrúddal
8952 XVIII| elfulladt az iszonyattól.~– Sietnem kell apámat megmenteni vagy
8953 XI | Pompilius, a mondott tervvel sietni kell. Valami paripa van-e
8954 XII | a szem, ha rátekintett. Sietnie kelle.~Zudár hirtelen felszakítá
8955 XV | árulák el a nőt.~– Önöknek sietniök kell. Amily váratlan jött
8956 XI | terv gyönyörűen sikerül. A sietség buktatott meg bennünket.
8957 VI | nekitürkőzve, mintha nagy, sietséges munkát végeznének, hallatszék
8958 VIII | férfi; hivatásom tovább siettet. Vannak-e önnek legényei,
8959 XIV | hanem rettegek tőle, és siettetem meghalásomat.~A tábornok
8960 III | négyesztendős korában. A ti bűneitek siettetik a világ elmúlását.~– S hova
8961 VI | valamennyi ott megfordult sihederének kereszt- és vezetéknevével,
8962 VI | farkasgúzsba nyomorított sihedert hozott elő a vállán, s a
8963 VI | tudományt és a pofleveket. Mily sikerrel? Alább meglátandjuk.~Mikor
8964 XVI | ismeri a maga népét, s több sikert vár a csendesen meglepő
8965 XVI | tetszett az, hogy Iván terve sikerüljön, különböző okok miatt.~Azonban
8966 XVIII| nemes.~– Atyám! Atyám! – sikoltá az ifjú, s azzal a legsűrűbb
8967 II | másik édestestvére. Hiába sikolták, hogy ártatlan ő, hogy nem
8968 XII | sült az el.~Egyszerre éles sikoltás hangzott füleibe.~– Apám!~
8969 XI | szitkok között kétségbeesett sikoltásokat hall, s homályosan kivehető
8970 VIII | kimondta, egyszerre el is sikoltotta magát a némber, mert a tapogatott,
8971 XVIII| kapuban ácsorgó némberek sikoltozása értesíté felőlük a dühöngő
8972 I | fokozódni; egész éjeken át sikoltozva járt-kelt a faluban, a kutyák
8973 I | szemeit kimeresztve, fülébe sikoltsa a félig aluvónak, hogy készüljön
8974 VII | uracskák csak úgy meredtek a silbakon a hétfontos puskával a vállukon,
8975 VIII | kétfelül fülei mögé volt simítva, s igen éles szemüvege különben
8976 VIII | átölelte a vénember karját, úgy simula hozzá.~– Nem az ég irgalmát
8977 VIII | homlokáról, s íme azon el volt simulva a gonosz ránc, a bakó könnyes
8978 XVI | ki nem fogyott belőle a siralom. Nem átok volt-e az, ami
8979 V | felolvasott ítélet – a nyílt siralomház – a bámuló népség – a fehér
8980 II | volt. Három napig ült a siralomházban; minden ember siratta, aki
8981 IX | megőrzött bennünket minden siralomtól. A remény gyönge volt, mi
8982 VII | kicsaptak, ha végre nagy, anyai sírás-rívás után beadták a tábornok
8983 Elo | falvakra. Éjenként vízbefúlók sírását hallották a tavak és folyamok
8984 XI | tevé kezét. – Ne sírj, ne sirasd! Látod, hogy én sem siratom,
8985 X | pompás palota belső szobáit sírással és nyögéssel, látni a bánat,
8986 V | ő. Az ifjú ment, s hol a sírást hallotta, benyitott a szobába.~
8987 XI | sirasd! Látod, hogy én sem siratom, pedig nekem testvérem volt.
8988 II | siralomházban; minden ember siratta, aki látta – ezen fiatalembert
8989 XVI | amit most hánytak ki a sírból.~– Most lássuk, mit tud
8990 XI | gyászkárpitot a halottas sírbolt pislogó lámpái elé.~Már
8991 XVIII| halottaihoz a hétfalvi családi sírboltba.~Imre nem maradt azontúl
8992 XVIII| Hétfalusy család nagy, fényes sírboltja állott, s ott leülve a vasajtó
8993 Elo | Kísértsünk meg egyet e történeti sírhalmok közül fölbontani. Még friss
8994 Elo | soraiban minden betű egy-egy sírhalom. Az ember sír a csapások
8995 Elo | tanulni. Az ember meghal, sírján összenő a mezők füve, a
8996 Elo | eltévedt élte útjain, míg sírjára talált, hány átkot, hány
8997 VIII | csak azt sem tudjuk, mikor sírjunk, mikor nevessünk.~Az ifjú
8998 Elo | ünnepekkel teljes év; ha egy sírkertet végigtekintünk, a fejfákon
8999 Elo | a könyv be van zárva, a sírkő a puszta címlapot mutatja
9000 Elo | leend.~„1831” van azon év sírkövére írva, melynek eseményit
9001 V | asszony és a kis Ödönke. Mint sírnak odabenn.~– Én leszek a harmadik.~
9002 XVI | sírsz már! De vért kell sírnod, ősz átkozott, mert amit
9003 XVIII| elesettek egyikének neje, síró gyermekét tartá feje fölé,
9004 III | De én élve maradok, hogy sírodat meglássam. Kiböjtöllek a
9005 XVI | hogy kaparjon a fal mellett sírokat, mely felhíja a kuvikot,
9006 II | Mint egy elkárhozott – a síron innen.~A vénember összecsókolá
9007 I | tanítá meg rá, hogy valakinek sírra lesz szüksége?~Midőn éjjelenként
9008 III | anyja reggeltől reggelig sírtak ágya mellett.~Éppen úgy,
9009 XVI | után az ajtót, akkor úgy sírtatok, hogy az a koldus, aki a
9010 II | vitte, két asszony futott sírva-ríva, fekete gyászruhában. Egyik
9011 III | kiáltani!~És ismét hangzék a sivító hang: „Halál, halál!”. Éppen
9012 III | végig az udvaron, s éles sivöltő hangon hallék e szó: „Halál!
9013 VII | kikészítések történtek velök ott a skatulyában azalatt, azzal rendesen
9014 VII | szófogadók, csinosak, mintha skatulyából vették volna ki. Hogy micsoda
9015 XV | hetvenhét karikába volt sodorva szépen, s azonkívül minden
9016 IV | fényes tűzkígyó a csengettyű sodronyán; a csengettyű érce olvadtan
9017 XVI | Pih! Gyalázat! Utálatos söpredék!~A harcvágyó főnök leköpködte
9018 VI | Szegény Mekipiros volt. Az ő sörtés ábrázatja, az ő félállati
9019 V | szobába.~A terem be volt sötétítve egészen, a tükrök és képek
9020 VII | többet tudnak beszélni nagy, sötétkék szemei, mik e pillanatban
9021 XII | és nézett a képzetgazdag sötétségbe.~Neki is úgy tetszett, mintha
9022 IV | élet nem volt sehol.~De e sötétségben nem lakott az álom. Isten
9023 XI | a vész helyét, mint egy sötétszürke füstoszlop a halaványsárga
9024 VI | harapni a betűket.~„Kedves sógor uram! (Ezeket olvasá a rektor
9025 VI | ajánlom magamat, kedves sógoromnak szerető atyafia~Ligety Ambrus, ~
9026 II | keserű hörgésbe fojtá el sóhaját.~– Ki fog felelni majd helyettem,
9027 XVI | várkastélyok tesznek, ahol nyög és sóhajt az egész ház, és senki sem
9028 XII | Óh, apám, szegény apám! – sóhajtá a gyermek, ki a szekéren
9029 VIII | többé, nem suttognak, nem sóhajtanak körülöttem, hanem ahelyett
9030 II | falevél sem mozdult, az alvó sóhajtását meg lehete hallani.~Ilyenkor
9031 VIII | akar lakni. Mindjárt azon sóhajtozik, hogy őérte kár, hogy ő
9032 XI | áruló volnék! Megbízásaidat sohase ruházd egy emberre, mindig
9033 VII | irtóztató volt nála. Az úrfiak sohsem kérezkedtek egyszernél többször
9034 X | nagyokat sóhajtott, mintha sokallná a türelmet, mit a sors a
9035 XV | alatt megtette a körutat a sokaság közt, lassankint eltűnve
9036 XV | számítva a gyarló botok sokaságát.~A forrongó tömeg között
9037 I | mit falán végigmosott a sokévi esőszakadás, mutatja, hogy
9038 II | reszketegséggel:~Uram, bűneink soksága,~ Undoksága ~Érdemli
|