abece-bajai | bajar-borza | borzo-dubor | duhbe-elsze | elszi-faras | farka-folde | foldi-gyujt | gyulh-hidon | hiede-izma | izmai-keres | kerez-kivit | kivol-lazit | lazon-maras | marci-melle | mello-nevez | nevre-on | onagy-rajot | rajon-soksa | sopan-szoke | szoko-testv | tesze-utana | utani-vigyo | vihar-zuzha
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
9039 V | minek jött most haza? – sopánkodék a szolga. – Csak ma ne,
9040 XIII | térdei verődtek egymáshoz, sopánkodva rebegé, hogy ő nem gondolta,
9041 X | fekete betűk hosszú, tántorgó sorai:~„…pallida mors ~Aequo pede
9042 Elo | melynek neve temető, s melynek soraiban minden betű egy-egy sírhalom.
9043 IX | lelkész a megyei nyílt levél sorait, hozzátéve, hogy többet
9044 XV | küszöbén van e percben. Egy sorlövés, egy órai utcai harc annak
9045 VIII | levelet. S mindjárt az első sornál úgy elfogódott, hogy szemei
9046 X | Horácéi.~Ma is elolvasta azon sorokat, amiket olyan jól ismert
9047 XIII | jelenté, hogy ki lesz a soros forspontra menni, ki nem
9048 X | délcegség juttatá, és akinek sorsából az ő számára csak az eleje
9049 IX | csak aggódik gyermekei sorsán, önző, szívtelen gyermekein;
9050 VIII | Nem, az nem fogná utált sorsom átkát örökölni tőlem; választanék
9051 VIII | a ketten. Ki tudja, minő sorstól őrizte őt meg az ég e csapással?
9052 VIII | őt felemeljem.« – Önnek sorstul megalázott örökké hű szolgája,
9053 XVIII| kis csapat, s egyszerre sortüzet adott a lázadók sűrű csoportja
9054 VI | Mihály uram lelkiismeretesen sós vízben áztatott virgáccsal
9055 X | Pannónia teréről. Ismerte a spanyol történetekből VII. Ferdinándot,
9056 X | hogy görögök, marahánok, spanyolok, szkíták s a világ minden
9057 XVI | hozzákötötte egy csomag spárgához, melynek végére egy darab
9058 IX | támad, hogy az epe ráömlik a spiritusra, s lesz belőle epemirigy.
9059 X | lengyelek, csehek és horvátok stb., amit bizonyít az, hogy
9060 VII | szokva vagyok mindennemű strapáciákhoz. De különösen sajnálom a
9061 X | értekezést, melyben a hellén „su” és szláv „ti szi” felötlő
9062 VII | nem árt az annak.~– Nem sül ez el?~– Ha csak a te szikrázó
9063 XII | ostromlói:~– Ütheted már!~– Sülj meg, vén medve, a magad
9064 XII | puskát hiába emelgette, nem sült az el.~Egyszerre éles sikoltás
9065 XV | Mindkettőnek volt valami sürgetős mondanivalója, amit nem
9066 XV | és megfelelő zsemlyéket süssenek, varrjanak és öntsenek,
9067 VIII | Mielőtt lefekünnék, ki szokta sütni puskáit; akkor majd bemegyek
9068 XII | meg száz férfihang gúnyos süvöltése felelt vissza az udvarról,
9069 XII | népei úgy kacagtak, úgy süvöltöttek örömükben, hogy sikerült
9070 XIV | sietve jő hozzá, s valamit súg fülébe.~A tábornok arcán
9071 Elo | s mintha titkos ösztön sugallta volna az embereknek is,
9072 XII | melyek a kívüli lángtenger sugárait keresztülbocsátják, irtóztató
9073 II | domború keblének, piros, sugárzó arcának s égő szemeinek
9074 VIII | leheletével gyógyít, s azt sugdosá felőle:~– Ez egy bűvész!~ ~
9075 VII | helyekre a leggyűlöletesebb sugdosásokat tették; intézkedéseimben
9076 VI | hóhérlegény volt.~Nehány szót sugdosott a rektorral, azután a megkötözött
9077 VII | katonához, hogy az a fülébe súghatott, ez egyszerre kegyetlen
9078 XVI | ideje, hogy kínzója fülébe súghatta: „Hamama!”~Mit értett alatta?
9079 XV | hogyan cselekedjék? azt önnek súgja meg szíve. Ön családját
9080 XV | megölelte, és sietett fülébe súgni:~– Egy szót se hozzám! Még
9081 XV | hadsegéd fülébe néhány szót súgott, azzal leült, és írt nagy
9082 VI | bennünket.~– Hozzátok elő azt a suhancot, aki ezt a levelet hozta.~
9083 I | A vele szembejövők félve suhantak el oldala mellett, mert
9084 Elo | emlékezem ez időkre, emlékezem a sújtó aggodalomra, mely az arcokról
9085 X | legtöbbet tettek jobbágyaikért, sújtotta a legkegyetlenebbül. Beleszámíthatjuk
9086 VIII | a kötelesség lesz általa súlyosabb.~– Uram! – szólt a tábornok
9087 XIV | Istennél a kegyelem… – susogó azután halkan a hölgy.~Vértessy
9088 XVI | rajta.~Hah, mily hangosan sustorgott, sziszergett az izzó érc
9089 XI | engedelmeskedék, s valami sutból tintát és papírt keresett
9090 VI | bámulás és meglepetés hangán suttogák egymásnak:~– A kölyök elharapta
9091 XVI | Hallgatsz! – szólt elfojtott suttogás hangján Iván. – Még elárul
9092 II | asztal mellett ülőre.~A férfi suttogását nem lehete hallani, de az
9093 VIII | kerülgettek az éjszakai suttogások, a némasági nyögés, a rettegett
9094 XIV | tábornok úr. Hallottam a lázító suttogásokat, olvastam leveleiket, láttam
9095 II | annyira lágyítani, hogy suttogássá válj ék.~– Ismerem – mondá –,
9096 X | titokban, házrul házra, suttogással, majd nyílt utcán, fegyveres
9097 XII | a konyhában járók-kelők suttognának.~Egyszer kocogtatást hall
9098 X | értelmesebbek azzal nyugtaták meg a suttogókat, hogy ez nem külellenség
9099 X | sárkányfejeit.~Azt beszélték, suttogták, dörmögték, később fennhangon
9100 XIII | asztalra döntött port onnan suttyomban elszelelni.~– Mármost te,
9101 VIII | messze tőle – szólt Iván.~– Sz-sz-sz! – sziszegett a némber feddő
9102 X | Szlávia eszméje, az orosz szabadelvűek földönfutók lettek Muravieff
9103 XVI | és rugdalás által ki nem szabadítá magát kezei közül.~– Marha
9104 XVI | hogy merre keresse, és mint szabadítsa meg. A legutolsó az volt,
9105 VII | tiszttartómé”. Itt csak káplár, szabados és őrmester teszi a különbséget;
9106 II | küzd, találékonnyá lesz, a szabadságérzet elfeledteti vele az élet
9107 IX | utolsó szóra.~Egy kölyök szabadságot vett magának feltartani
9108 X | nehogy elfelejtse.~– Későre szabadulhattam. Harangozásig az öreg nem
9109 XI | ellenőrködjék. Ez általános szabály; csodálom, hogy eddig meg
9110 VII | rokonáért, barátjáért a fegyelem szabályaiban kedvezést nem tanúsított,
9111 VII | borotválva, két kis, félkör alakú szabályszerűen nyírott oldalszakállal;
9112 VIII | csak úgy beszélhessek vele. Szabja ön bármi díját e szolgálatának,
9113 XI | parancsot a kassai és rozsnyói szabó- és csizmadiacéhek elöljáróínak,
9114 XIII | igazán megijedt, s elkezdett szabódni.~– Jaj, kedves, édes bíró
9115 XIII | tömlöcében.~A bőrharang szabódott, hogy csak oda ne küldjék,
9116 XV | a székvárosi csizmadiák, szabók és pékek azon bizalommal
9117 X | te kiejtheted ezt a szót szádon: „Ha rosszul talál sikerülni”?
9118 X(1) | emléke fájdalmas sebeket szaggathatna föl.~
9119 XVI | pattog úgy, mintha érchúrokat szaggatnának.~A pince vasajtaja hangosan
9120 VIII | Folytassuk a delejt. Ezek a szaggatott húzások a halántékról le
9121 II | az utóbb menőnek sarkába szaglálva, mialatt Mekipiros vigyorogva
9122 II | csitítva a nagy ebet, mely szaglászva dugta ki orrát az ajtó és
9123 II | láncos eb ordít az idegen szagra.~– Ki az? – kérdi belülről
9124 XV | az arcok, elcsendesülni a szájak; mozgás, zúgás lett a zajból.
9125 V | forgó szemekkel, tajtékzó szájal fordult vissza rájok, s
9126 XVI | kínált le sem vett addig a szájáról, míg volt benne valami.~
9127 XVI | volt; hangja nem volt a szájnak többé, a merev szemekről
9128 VII | azután sokáig eltanakodott a szakácsnéval, hogy milyen mulatság lehet
9129 VIII | idő van, az eső csak úgy szakad. Nem várhattam odakinn sokáig.~–
9130 IV | iszonyúan hal meg, egyenként szakadnak el erei; inai, ízei ropognak,
9131 IV | férfiszív is meg tudott volna szakadni.~Mit kelle szenvednie!~Ki
9132 Elo | földre, mely csak délutánra szakadozott fel, végtelen felleg alakjában
9133 Elo | verték le a keresztet. Hegyek szakadtak alá az alattok századok
9134 VI | kaptad, majd elhiszik; nálam szakajtóval áll az ágy alatt az arany,
9135 II | ítéltek. – Én istenem, még szakáll sem volt arcán – olyan fiatal
9136 II | megbarnítva sok év napjától, szakállában egy-egy csomó megőszült,
9137 VI | cserjéken, bozótokon, mint egy szakállas farkas, meg-megfogta magát
9138 XI | emberei felváltva vallattak, szakállát szálanként tépdesve; a kínzott
9139 XI | közé egy szék karjához ősz szakállos zsidó volt kötözve, akit
9140 VIII | Pedig a kórállapot kedvező szakba kezd lépni; nézze, hogy
9141 XI | zavarta azt meg; de meg nem szakítá, mert Mária azon férfias
9142 VII | mozdulatával igen apróra fogja őket szakítani.~– Mindjárt elveszem öntül,
9143 III | kárhozatos percben önagyát szakítsa szét velök.~– Mit akartál,
9144 XVII | ordítani:~– Előre! Amott szalad! Fogjátok el! Tartsátok
9145 XIII | a bőrharang, s fel s alá szaladgált a kocsmaszobában, és fejét
9146 II | hogy megjöttünk; no, eredj, szaladj! – s ezzel hátba ütötte
9147 IV | gyermek. – Fejetlen emberek. – Szaladnak utánam. – A fekete kutya
9148 VII | a konyhában.~A pesztonka szaladt; a veteránt bosszantani
9149 VI | múlva látta a kántor, mint szaladtak vissza a félszerbe, izzó
9150 II | vijjongna, önlelke elől szaladva.~– Halál! – Véres halál! –
9151 III | aranypillangós cipő s a tarka szalagok, mik hajába voltak fűzve.
9152 XI | felváltva vallattak, szakállát szálanként tépdesve; a kínzott martalék
9153 XVIII| tünemény itt, aki másodszor száll le az égből mentségemre?~
9154 II | között, mint ez leend. Mint szálland a hír faluról falura, saját
9155 XIV | vas ember félt hazamenni szállására.~Ha Kornélia kérdeni fogja,
9156 IX | asszonyai a templomból szállingóztak haza.~Minden arcon a néma
9157 XV | vállain át a tábornokig szállíttatott, s ott letevődött.~Itt van
9158 XI | ő nyerge le akar esni.~– Szállj le, szorítsd meg!~A fickó
9159 XI | forráshoz közelebb állva, a szállongó mendemondák után több mesét
9160 IV | harangszót, mivel hitbuzgó népek szálltak táborba a világijesztő fergeteg
9161 XII | betölté azt, rétegenkint szállva mindig alább, mint valami
9162 XII | ablakokat is mind elhalmozák szalma- és vesszőkévékkel, s egyenként
9163 XII | maga kicsiholt, beledugta a szalmacsóvába a tüzet, s kezével lóbálva
9164 XVI | Iván, szájához tartva egy szalmás butykost, mit a kínált le
9165 III | úri asszonyság leült egy szalmaszékre, és elkezdett sírni. A vénasszony
9166 VI | gyönyörűséges népnevelő, kirázta a szalmát a hajából; széttörülte a
9167 Elo | A magasabb körökben, a szalonok és kaszinók gyűlhelyein
9168 Elo | végigtekintünk, a fejfákon az év száma van legsűrűbben. Azóta messze
9169 XVI | többiek elvégzik unalmas számaikat, s az ő programjára kerül
9170 XVIII| mezők madarait ki vehetné számba!~
9171 X | törzsei közé oly derék népeket számít, mint az oroszok, lengyelek,
9172 XI | megpillantá az útfélen, mely számítása szerint éppen a középtávolságot
9173 XI | kedves összeesküvők olyan jól számították ezt ki, a terv oly regényes
9174 XV | még fegyvertelen volt, nem számítva a gyarló botok sokaságát.~
9175 XVI | s mankójával mutogatva számlálgatta az előtte elmenőket:~„Egy,
9176 IX | a térdére támasztá, úgy számlálta a templomból kijövőket: „
9177 VIII | feküdve, a vér orromon, számon megindult, és egész fekhelyemet
9178 VII | szoknak vele váltogatni.~Számos nagy jelentőségű szolgálatáért
9179 Elo | szökdelő tarka bogarak számtalanjai, az a hízelgő melegű ég
9180 XVIII| kezeiket, ásót, kapát hoztak számukra, s kimutatták nekik a kastély
9181 II | emberek lakaitól messze száműzetve, kitagadva a társaságból,
9182 XVIII| melytől oly szomorú emlékek száműzték.~Velük távozott el Zudár
9183 VIII | siketség iránt senkinek sincs szánalma. Azt hittem, hogy ha két
9184 V | rájok, s félelemből vagy szánalomból utat nyitottak neki.~Ekkor
9185 VI | a pincéhez. E becsülendő szándék következtében nekiindult
9186 XI | éljenkiáltás üdvözlé e nagylelkű szándékot. Egy vigyorgó kaszás meg
9187 XV | hogy bajtársát követni szándékozik a veszélybe.~Hétfalusy ijedten
9188 VII | udvarló, közhelyeken jó szándékú, értelmes és illő élcekkel
9189 XIV | annak halálos tusáját! Óh, szánj meg engem, férjem. Légy
9190 XIV | altisztek, közkatonák, mind úgy szánják, mind úgy szeretnék, ha
9191 VII | arra, hogy balsorsukat szánjam, nem vagyok elég jó; arra,
9192 VI | volt is, kivették volna a szánkból, miért hízelkednek most?
9193 VI | ha ránézne, meg találná szánni. Tegyétek ide a tőkére.
9194 XVIII| maguknak; szép helyeket szántak nekik, egy-egy terebély
9195 II | örömcsaholása… Most néma minden, a szántóföldek nagy része ugaron maradt,
9196 VIII | főtiszttől, akinek golyója szánva volt. A golyó nem talált,
9197 V | mondani?~– Na, induljunk szaporán, édes földim, ne ugattassuk
9198 X | keserű fajneheztelés kínjait szaporíták.~A koronkénti érintkezések
9199 XI | fantáziája leleményeivel is szaporítva azokat.~– Romulus nem halt
9200 IX | a spiritus mindenesetre szaporodik az emberben). Veszedelmes
9201 IX | bánya-aknákkal, enged élni és szaporodni porából támadt fajokat.~
9202 VIII | az évek szomorú emlékei szaporodtak, és én annál inkább ittam
9203 III | üresen – ezek a fák hogy száradnak ki egyenként – földeiden
9204 XIII | a fülét, azt elmondta a szárazmalom alatt. Mire a kocsmába ért,
9205 XVI | kíván, mint illik a derék szarmaták epigonaihoz, kőfaltörő kosokkal
9206 VIII | a betegnek azon emlékből származik, mely neki azon éveit juttatja
9207 XV | Mivelhogy úgy levén, és akképpen származván, hogy a mi emberi massánk
9208 XVI | győzte az törülni a kabátja szárnyaihoz.~– Ez lesz az ágyútöltelék –
9209 V | huszárpisztolyt ragadott. A szárnyaszegett sas így fordul vissza üldözőire,
9210 V | gyilkolásra nyitva, s fél szárnyával arcul csapva megtámadóját.~
9211 I | jőnek. A pusztulás angyala szárnyra kelt…~Halál! Halál!~Ki nyitja
9212 XII | gonosz láng, amint egy-egy szarufát dörögve szétpattantott,
9213 XI | a rémangyal koronájának szarvai volnának.~Olyan valami otthoniatlan
9214 XVII | ti ökrök, ti marhák, ti szarvasállatok!~Bodza ijedten ugrott fel
9215 IX | Pedig azon évben, mintha szatírát akart volna ránk írni a
9216 XVII | tömegre. Bodza Tamás sietett szavába vágni:~– Azt állítja ön,
9217 XVI | bőszült férfi ordítása, kiknek szavából kihangzik a vérszomj.~Hétfalusy
9218 V | beszélni nem tud.~– Egy szavad sincs számomra. Legyen az
9219 XV | emlékezni rá.~Az elítélt szavaiban mégis összefüggésnek kell
9220 II | isten meghallgatja a te szavaidat. Óh, a te apád oly bűnös,
9221 II | hiszed, hogy elindulnak szavaidra?~– Gondoskodtam róla. Ez
9222 V | múlva nem élek, nem fogják szavaim háborítani lelkedet, halálom
9223 II | betegség, úgy hitte a nép szavaimat, mint a próféciát, s várja,
9224 II | jőni. A nép gyanút kapott szavaimra, mert régóta hallá, hogy
9225 X | jószágaikat; de nem lehet a szavain elmenni. Azt beszéli, hogy
9226 XVIII| magadnak egyet, ha bírsz!~Szavainak nyomatékául megcsóválta
9227 Elo | fog tenni tanúbizonyságot szavaink igazsága felől, s az előidézett
9228 X | Közvizsgákon magyar verseket szavaltak, s azt olyan büszkeséggel,
9229 XVII | azért ez is halálára fog szavazni.~Borzas Hanák azután oda
9230 XVII | hova jónak látja, vesse szavazócserepét. A klasszikus idők osztrakizmusa
9231 IX | intésit elértik?~Azután századokig nem adja megint élete jelét.
9232 XIV | rábízta a parancsnokságot első századosára, s sietett lakására, ígérve,
9233 I | nyomta rá, leggyakrabban százértelmű jóslatokat, miket ahány
9234 X | Ferdinándot, ki a mórokat annyi százéves uralgás után kiűzte az Alhambrából;
9235 VII | búsulj, húgám. Lesz annál is szebb. Főbelövés lesz nemsokára.~–
9236 II | Angyalok nem énekelhetnek szebben a mennyországban, mint minő
9237 X | mondva, miszerint Horácnál szebbet és nagyobbat emberi lantverő
9238 IX | tetszett neki, mintha máris szédelegne a feje valamitől, s a lábai
9239 II | orra alatt vérrel vagy szederlével rémséges bajusz volt neki
9240 VI | el. A harangok nyelveit szedesse ki, hogy felötlő ne legyen
9241 XVI | együtt lesz kínzójával ott a szédítő magasban, egyszerre megragadni
9242 III | mikor az erdőn járt virágot szedni. Követ kötöttek a lábára,
9243 III | tóparton, én a túlsó parton szedtem a nárdusfű virágát. Egyszer
9244 XII | töprengett álmában. Majd mély, szédületes sziklákon látta őt tévelyegni,
9245 V | egész teste összehanyatlott, szédülten, ájultan rogyott le a földre.
9246 II | Körüle magas kőfal, kapuja szegekkel kiverve, előtte elcsenevészett
9247 VII | fehér ruhát viselt fekete szegéllyel, egy vénasszony házában,
9248 XVI | Némelyiknek veres volt még a szegélye a távoli gyulladás lángjától.
9249 VII | hogy táncvigalmakban fekete szegélyű, fehér ruhában jelent meg,
9250 Elo | idegenkedés kezde támadni urak és szegények között.~A tél vége derült
9251 VIII | s emiatt szökni kellett szegénynek.~A nő és Iván önkénytelen
9252 XVII | megöli az urat úgy, mint a szegényt, személyválogatás nélkül,
9253 III | Ablakai, mik most be vannak szegezve vagy téglával berakva, egykor
9254 VIII | jellemzetes, hideg, mozdulatlan szeglet az ajkak mellett, a homlok
9255 XIII | mellénye zsebéből, annak egyik szegletébe belekötötte a gyanús szert,
9256 Elo | suttogott, piacokon, utcák szegletein, s titokban terjedő idegenkedés
9257 VI | és összegyűlt szemét. A szegletekben lelógó pókhálók szőnyegzete.~
9258 XVI | érccsatorna futott végig, mely a szegleteken ódivatú delfinek alakjain
9259 XVI | volt, hogy a kastély két szegletszobájában hirtelen világosság támadt,
9260 XIII | híven bemondá: hol kaphatni szegődő cselédet, kinek van eladó
9261 XI | felől széles, veres küllők szegték át a csodálatos színű eget,
9262 IX | gyermekek voltunk, s meg nem szegtük tilalmát. Pedig azon évben,
9263 XI | körös-körül, s egy kasza hegye szegült a jövevény mellének.~Mária
9264 XI | elborult eget, haragos bíborral szegve a felhőket; a fényes füstöt
9265 X | ellenségét, s gyönyörködni a szégyen, a bánat, a lélekfurdalásban,
9266 XVII | egy szemölcskivágásnál nem szégyenlett sírva fakadni. Ön gyáva,
9267 VII | házasság elmaradt. A vendégek széjjelmentek. A világ kacagott. Engem
9268 XV | fenyegetve, nagy zúgással széjjeloszlott.~Az oroszlánpék maradt legutoljára,
9269 VIII | ereszkedék az ismeretlen széke mellett, s két összetett
9270 VII | egy kis hímzett kartalan székecskén; átellenben egy magas, emelvényes
9271 XI | áthaladt, boldogtalan utazó szekere hagyott maga után; hetek
9272 XVI | Zudárné kisietett gyékényes szekeréhez, felugrott az ülésbe; egy
9273 XIII | parasztok mind felverik az ökrös szekereikkel. Mind ezek csinálják a port.
9274 XIII | meg amazt; a heti vásáros szekerek között megütötte valami
9275 XI | haladéktalanul kiállítsanak, s szekereken Hétfalura küldjenek; ellenkező
9276 XVI | köszörüljétek a kést!~Azzal felbontá szekerén a gyékényt, mely eddig le
9277 IV | zörögni találjon, állt fel székéről, az éjjeli lámpát az asztalon
9278 XII | legények!~Azzal felugrott a szekérre, kezébe kapta a gyeplőt,
9279 XI | jó mén, midőn átszökött a szekértorlaszon, bizonyosan megrándította
9280 VII | ni. – Meg is törülte a széket kötényével szépen.~– A volna
9281 VIII | ezután újra elkomorult, székét közelébb húzá vendégeéhez,
9282 II | Mikor leült elém a halálos székre, letevé ruháját, még akkor
9283 II | előtt. A fal mellett fekete szekrény állt, hármas lakattal bezárva,
9284 VIII | alszik.~A bakó egy kis záros szekrényből valami papírba tekert csomagot
9285 VIII | ájtatosan, s elrejté azt szekrényébe.~– Hát én mit adjak, mit
9286 XV | felszólítását, melyben a székvárosi csizmadiák, szabók és pékek
9287 XVIII| kísérték Imre és Mária a székvárosig. Még egyszer kellett azután
9288 XI | nyerhetnünk.~– Mi az?~– A székvárost is fel kell lázítanunk;
9289 XVI | felverte a kastélyt. A csatorna széle mind jobban csúszott kifelé
9290 XVI | megkapaszkodott a rézcsatorna szélében mind a két kezével, s fenntartotta
9291 XVIII| felül támadók is kezdtek széledezni; mindenki csodálkozva vevé
9292 V | két ravatal közti oltár széléhez; haja szerteállt, szemei
9293 VIII | hegyét végighúzogatá annak szélein, azután ismét az öreg szemöldein
9294 I | deszkával beszegezve a padlás szelelő ablakai, a tornácra felvezető
9295 VII | bántalmaztak téged; maga ez a szeles fiú nyílt mulatságban megsérte
9296 X | mázatlan szilkében, egy szelet barna kenyérrel, és forgatta
9297 XVIII| Méltán is.~Egy jóltevő szélhűdés küldé őt haza az ő halottaihoz
9298 VIII | hogy megszorítá a beteg szélhűdött ujjaival kezemet! E gyógyszer
9299 VIII | felnőtt oly széppé, oly szelíddé, aminők az angyalok, akik
9300 XVI | valami úgy szólni, mint a szélkelep, elébb sebesen pörögve,
9301 XV | A megye közepében gonosz szellemű lázadás ütött ki; melynek
9302 X | miket fényes jövevények széltiben, hosszában elfoglaltak;
9303 XVI | háztetőn, odaülve a nyikorgó szélvitorla mellé; mely beküldözi az
9304 XI | lealkonyodott, látszott az a szembántó verőfény az égen, mely minden
9305 II | arc, mely annyiszor nézett szembe a haldokló kínvonagló tekintetével,
9306 IV | ablakban sem ég a gyertya, szembehunyva fekszik takarója alatt az
9307 I | érzik azon menni. A vele szembejövők félve suhantak el oldala
9308 XVII | füleit bedugni, én meg tudok szembeszállni a halállal, mikor egy égre
9309 XIII | veled, s agyoncsapnák a szemed előtt, ha azt az ősz beteg
9310 II | össze a kezed. Hunyd be a szemedet.~– Mármost kezdd rá.~A monstrum
9311 VI | lefordít, azután ismét a szeméhez kapja a papirost, oly közel,
9312 XVI | könyörögj nekik! Lássak könnyet szemeidben, mert addig nem vagyok boldog.~
9313 VII | Ha csak a te szikrázó szemeidtől nem.~A pesztonka félve nyitotta
9314 XVII | szemei! Hogyan sápad!~– Az én szemeim nem merednek, mester; hanem
9315 II | az égbe nézek, látom, ha szemeimet behunyom. Ő nem kerül senkit. –
9316 VIII | vékony ajkakon, a fátyolozott szemeken áhítatos ihlet vonult el;
9317 IX | beszéltem most?~A gyerek nagy szemeket meresztve felállt, s hebegve
9318 XVI | a szájnak többé, a merev szemekről kétszer, háromszor is felnyíltak
9319 XVII | urat úgy, mint a szegényt, személyválogatás nélkül, mely meg fog benneteket
9320 VI | Összeharapja a fogát, és szemem közé nevet, mikor a csontjai
9321 VIII | a bakó: „Ne jöjjön addig szememre álom”.~Az ifjú sietett a
9322 VIII | lehet rá, hogy nő! Ez a szemérem pírja az arcon.~Néhány perc
9323 IV | szava elűzte azt az emberek szeméről, úgy mennydörgött az ég,
9324 IX | fiává lenni nem akar, egy szemet se merészeljen megtorkoskodni.~
9325 VI | házban por és összegyűlt szemét. A szegletekben lelógó pókhálók
9326 VIII | kaput!~A ló telefecskendé szemét-száját sárral. Az idegen tovarobogott.~
9327 VI | irtózattal fordult félre, mintha szemével látná a csoda véres arcát.~
9328 V | aranyszegekkel, mint hímezik ki szemfedőjüket rózsákkal és aranyfonalakkal,
9329 V | háznál nagy járás-kelés volt; szemfedőt, koporsót kelle csináltatni,
9330 V | volt mellette, leterítve szemfedővel, mit érdekelte őt a bánatos
9331 VIII | nagy.~– Uram, én nem vagyok szemfényvesztő, aki önnek a vagyonában
9332 XV | elolvasta azt figyelmesen.~Szemlátomást képzelhető volt, hogy egyenesedett
9333 VII | megmozdulni az örömtől, szemnek elborulni fájdalomtól, szemöldnek
9334 XVII | piócacsípéstől elájult, s egy szemölcskivágásnál nem szégyenlett sírva fakadni.
9335 VIII | szélein, azután ismét az öreg szemöldein és halántékain lefelé.~Széphalmi
9336 VIII | látható lőn, élesen rajzolt szemöldeivel, vékony, de erőteljes ajkaival
9337 VII | szemnek elborulni fájdalomtól, szemöldnek haraggal összehúzódni, vagy
9338 VIII | szilárd, erőteljes kifejezés, szempillái eltakarták könnyező szemeit,
9339 II | ágyára. Rásütött szelíd szempilláira, mosolygó arcára, imát rebegő,
9340 XIV | kezeit összetéve és nehéz szempilláit lecsukva nedves szemeire.~–
9341 XVI | háromszor is felnyíltak a szempillák, míg végre fájdalmasan lecsukódtak
9342 VIII | mozdulatlan alak, lehunyt szempillákkal, maga mellé tett kezekkel;
9343 XVI | dacosan törülte meg e csöndes szemrehányásra véres száját, s utálatos
9344 X | a hibás.~A mester komoly szemrehányással nézett tanítványára.~– S
9345 XIV | szólt, amint belépett hozzá, szemrehányólag. – Ön lehetetlenné tette,
9346 XVI | szerekkel, mell mell ellenében, szemtől szemben az ellenséggel.~
9347 VIII | volt simítva, s igen éles szemüvege különben is eléggé elváltoztaták
9348 II | éjszaka mélységes fekete.~Szénából vetett ágyon, durva takaró
9349 XVI | Meghalok. Jaj, nekem. Hányjatok szénát alám; tartsatok alám egy
9350 IX | a bú és bánat, az emberi szenny és a bűn lassan megrontják
9351 IX | kifejezése uralkodott.~Ott a szentegyházban is kihirdeté a lelkész a
9352 II | tartja a vén fojtogató?~– Szentet akar belőle nevelni, mintha
9353 X | testvéreknél is hajótörést szenvede a nagy Szlávia eszméje,
9354 VII | hogy „véle tűrök, véle szenvedek”. Íme, tanúsítom. Ahol,
9355 VIII | monda neki, a legvalódibb szenvedély hangán:~– Óh, asszonyom,
9356 VIII | Látja, énnekem éppen ez a szenvedélyem. Én most csak azért jöttem,
9357 VIII | iszonyú indulatba jött; ő erős szenvedélyű ember; azt mondá leányának,
9358 IV | büntetésé?~Ki lesz, aki szenvedéseinek véget vessen?… Hallgatva
9359 VIII | forogva, annak általános szenvedéseit okaikkal és orvoslataikkal
9360 XIV | halott, aki az élet kínjait szenvedi.~Az ágy körül szolgálattevő
9361 IV | családnak vétkeznie, hogy annyit szenvedjen?~
9362 X | szóbeli értekezlet fennakadást szenvedne közöttük.~Bodza Tamás mindezt
9363 XVIII| összekínzák, s kiknek családjaik szenvednek tán odahaza ismeretlen nyavalya
9364 III | Tudom; még fog többet is szenvedni.~– Egy orvos sem tud rajta
9365 XIV | halálra ítélt raboknak hasonló szenvedők kérésére kegyelmet adtak.~
9366 VIII | célunk az, hogy felkeressük a szenvedőket a társadalom minden osztályaiban,
9367 I | átlépte, melyen belül rendesen szenvtelen, hallgatag szokott lenni.~
9368 X | összetörted ujjaimat, én nem szepegtem.~– De ez irtóztató. Milyen
9369 VIII | nekiszegzett fegyvertől, s féltében szepegve kérdezé:~– De hát uram s
9370 VII | szerencsétlen; én azt hittem, hogy Széphalmihoz csak dacból ment hozzá,
9371 VII | hanem annyi bizonyos, hogy Széphalminál erősebb ok volt a félelem,
9372 XVII | jól el volt rejtve az ifjú Széphalmival egy kandalló vak fülkéjébe,
9373 XVIII| által; látta kis unokáját szépnek, okosnak, szeretetre méltónak;
9374 VIII | megmaradt, felnőtt oly széppé, oly szelíddé, aminők az
9375 X | nyomor; ész, szerencse és szépség dolgaiban nagyon mértékletes
9376 II | lábaihoz fekteti, kinek szépségén megáll a szem, fogva marad
9377 VI | tud harapni, mint ő.~Így szépségesen beballagtak az udvarba mindketten
9378 IX | vonakodnak tőle. Azért jobb lesz szépszerével megbarátkozni a vismuthummal,
9379 VIII | kegyed a betegnek erősítő szereket, az nem rontja az én kúrámat;
9380 XVIII| mellette bátor kedvese: szerelemben egész nő, bajban egész férfi,
9381 XIV | akire ön rálőtt ostoba szerelemféltésből.~– Tehát nem halt meg?–
9382 VII | volt.~– Kedves Kornéliám, a szerelemhez becsülés is kell. Mikor
9383 II | heves szóváltás tán mégsem szerelemről beszélne. A hóhérnő szava
9384 XVIII| kiszabadítva gyilkosai kezéből.~Szerencsére benn a kastélyban egy sem
9385 XIII | hosszú mogyorófapálcája.~– Szerencsés jó estét kívánok, kedves
9386 XVI | mindketten a földre; oly szerencsésen, hogy egyik sem kelt fel
9387 XV | részéről azon nyilatkozatban szerencsésítsem, hogy nem is mi akarjuk
9388 VIII | féltsétek!” – „Őrült bolond, szerencsétlenné teszesz mindnyájunkat, nem
9389 XV | csendesen el ne mosolyodjék e szerény köpönyegfordítási mondolatra.~
9390 X | Tamás. – Ha győzünk, nagy szerep vár reá. Te szerelmes vagy
9391 X(1) | helységek, mind a benne szereplők neveit költöttekkel helyettesítém,
9392 VI | lehet rá, hogy bennünket szeressenek. Mit tehetünk mi, ha nyílt
9393 VIII | Fogadott apja csupa merő szeretet; ön pedig csupa gyűlölet.
9394 XVIII| unokáját szépnek, okosnak, szeretetre méltónak; érzett jótékony
9395 VIII | őt meg az idegen, nyájas, szeretetteli hangon.~A gyermek összerezzent.~–
9396 XIV | mind úgy szánják, mind úgy szeretnék, ha nem kellene azt a szót
9397 II | ha az volnál, engemet nem szeretnél. Lásd, a múlt nyáron két
9398 II | hogy kapitányát agyonlőtte. Szeretőjénél kapta, s rálőtt, az ember
9399 XV | le reá, minő azoké, kiket szeretteik a túlvilágról imádkoztak
9400 XVIII| Fogadd meg, ígérd meg!~– Szerettelek, és szeretni foglak – zokog
9401 VIII | könnyelmű, szilaj valék; szerettem a tivornyát, a bort, az
9402 IX | Kassán a patikában; aki nem szerez magának, magára vessen,
9403 VIII | melyen becsüljék, tiszteljék; szereznék neki vagyont, neveltetném
9404 XI | népet, fegyvert és lőport szerezni magunknak, s a legfőbb urakat
9405 XVII | hatalmat, melyet fegyvereink szereztek. Üljetek körül, és vezessétek
9406 VIII | azt leánykája, hogy kedvet szerezzen neki hozzá. Látszik, hogy
9407 XVI | én előttetek minden ajtót szerrel – szóval. Ti csak köszörüljétek
9408 XIII | bőrharang” nevet, mint olyan szerszámét, mely a harang szolgálatait
9409 XIII | szegletébe belekötötte a gyanús szert, s azzal körültekingetve,
9410 V | közti oltár széléhez; haja szerteállt, szemei forogtak. Megragadta
9411 XI | teendő. Kiáltványokat küldeni szerteszét, utasítani a vezetőket,
9412 XII | fáklyával, kaszával; közöttük ő szertezilált hajjal; mint a háború, a
9413 II | veszedelemre. Vigyázzanak kutaikra, szérűikre, mert az urak meg akarják
9414 X | Gyorsan ölő mérget hintenek a szérűkre, a kutakba, a csapszékek
9415 XVIII| zagyvalék csoport hirtelen szerzett fegyverekkel és annyi vérszomjjal,
9416 IX | elpatkolni.~A fiatalság jó szesszel röhögött az utolsó szóra.~
9417 XIII | ki különben nem szokott szeszes italokkal élni, bizonyosan
9418 X | észrevetetnék. A faluban szeszgyár is van, s nem hazudik, aki
9419 XIII | paplakra, innen a malomba, a szeszgyárba, a csapszékbe, megint a
9420 IX | a padban, mert az apja a szeszgyárt bérlette, s legjobb kabátban
9421 VIII | Oui, mon cher bonhomme.~– Szet – űn – sarlatáneri, moszjő?~–
9422 VIII | sóhajtva pihent meg, mintha szétágazó eszméi fonalát keresné.~–
9423 III | színéről felnézett reá tulajdon szétdúlt arcától. Lassan visszalopózék
9424 VII | kissé kellene a karjait szétfeszítenie, s az egész tekercs szétszakadna
9425 XVI | honnan ered.~Mikor az ércet szétfeszített tűz lelohad, egyszerre összeereszkednek
9426 VIII | kiszúrják, akik a denevéreket szétfeszítik, akik a kiskutyákat szeretik
9427 II | Irtózatos fekete esetek fognak szétfutni az országban. A nép őrült
9428 II | nemeivel; odább dinnyefészkek szétfutó indákkal, piros ribiszkebokrok,
9429 XVIII| többé. Minden porrá törve, széthasgatva, kiürítve; a nagyobb rész
9430 XVII | összeroskadni körükben, s vérét széthullani a körülállókon, és azután
9431 XI | minden részeibe egyszerre szétküldözni.~Bodza ígérte, hogy holnap
9432 XII | kiemelni.~A gerendák itt-amott szétnyiladoztak már, véres szemű tűzi szörnyek
9433 XII | egy-egy szarufát dörögve szétpattantott, közbe úgy zúgott, zsizsergett
9434 XII | láng, s okádja a füstöt a szétpattogott ablaküregeken keresztül.~
9435 XV | lovaghoz, s kövér ujjával szétpiszkálva a levegőt, monda neki:~–
9436 X | vadász töltött puskával, szétrebbennek, mint a vadludak. Haszontalan,
9437 IX | A megyei nyílt levelek szétrepültek, faluról falura, értesítve
9438 VI | ajtón, a kis zendülők rögtön szétröffentek, s iparkodtak helyeikre
9439 VII | szétfeszítenie, s az egész tekercs szétszakadna róla, de tud vigyázni, hogy
9440 XVI | elterülni a földön, összezúzva, szétszakadva, hogy azt se lehessen megismerni,
9441 XIV | volna közéjük rontani, és szétszelelni őket, mint a polyvát!~
9442 XVIII| tragédiának.~Egyetlen dördülés szétszórta az egész kísértet-tábort;
9443 III | a halál, és ajka kékült. Széttekinte: nem látta-e valaki? Azután
9444 II | fogai közé szorította, és széttekintett. Szükség esetén megvívott
9445 XI | Ki beszélt itt? – kérdezé széttekintve a sötétben.~Nehány félénkebb
9446 XII | fúriája.~A pórhad hirtelen széttépett egy csomó rőzseköteget,
9447 V | elszánt csatahangján, s mellén széttépve az öltönyt, egyik kezébe
9448 VIII | kötelékeiből kicsavargatva, szétterjeszté az idegen előtt.~Egy finom
9449 XVIII| ablakok kitépve helyeikből, széttört hordók, üvegek, palackok
9450 VI | kirázta a szalmát a hajából; széttörülte a bajuszát, s emberevő képpel
9451 XV | Én az első moccanásra szétveretem ez embereket.~– Olajat töltök
9452 XIV | csekély számú katonaságot szétverje, s engemet megszabadítva,
9453 VI | tette kékké.)~– S aztán majd szétvetett, mikor megettem.~(Persze,
9454 VII | ellenállása által egész szétzavart hadtestét menté meg a diadalmas
9455 X | hellén „su” és szláv „ti szi” felötlő hasonlatossága
9456 VII | bigefával, még csak meg sem szidja őket, labdájokat is visszaadja.
9457 XVII | nem szűnt meg a lázadókat szidni, kik ostobául gyanúsítják
9458 XIII | megijedt nagyon, és szörnyen szidott a hibámért; láttam: egészen
9459 VII | kivételt tegyen a törvény szigora alól, hogy megmentse ellensége
9460 X | benne az úri rend korábbi szigorának, bár ez csekély, mert a
9461 VII | kimeneteléről, akkor azért büntette szigorúan embereit, mert a dicsekvést
9462 VII | ennyi szenvedést. A sors szigorúbb hozzá, mint ahogy érdemelte.~–
9463 II | lenézett a keskeny nyíláson.~Szigorún bútorozott szobát látott
9464 VII | egyrangú hibának tartotta. Ez a szigorúsága aztán azt is eredményezte,
9465 XII | álmában. Majd mély, szédületes sziklákon látta őt tévelyegni, és
9466 III | virágát. Egyszer egy partos sziklán a két gyermek egy szép virágot
9467 X | kipirulnak, két fekete szeme úgy szikrázik, mint a pattogó tűz, s ha
9468 VIII | könnyelműség kérkedő mosolya; a szilajon hányt-vetett fej szelíden
9469 XVI | arcát elhagyta a kemény szilárdság.~– Ugye! – kiálta a némber
9470 VII | nem tehetem – válaszolt szilárdul a hadfi.~– Hát nincsen keze?~–
9471 VIII | elkészültek vele, kitöltötték egy szilkébe, s jöttek a szobába mind
9472 VIII | közéjük! A vén elejté a szilkét, az ifjasszony dühösen támadt
9473 Elo | félig természetkihágás szimbólumai, mikből az úgy hítt „köznép”
9474 X | arcát is olyan különös sárga szín lepte el.~– Milyen sárga
9475 III | attól az arctól, mely a víz színéről felnézett reá tulajdon szétdúlt
9476 VII | iszik. Az akkor már nem volt színlés többé. Minő jelenetek történtek
9477 XI | felelé, hogy nem.~Mária színlett csüggedtséggel viszonza:~–
9478 XVII | előreszaladva úgy teleszórta sziporkával az üldözők szemeit, hogy
9479 Elo | csillagok hullanak sűrűen, sziporkázva; néhol véres eső esik, s
9480 X | hanem Iván egyszerre nagyot szisszent, kérkedő arca összerándult,
9481 XVI | az ördöghöz?~– Asszony! – sziszegé onnan belülről valaki. Azt
9482 XII | mindenféle zűrzavaros hangokat, sziszegést, ordítást, vad táncdanát,
9483 VIII | szólt Iván.~– Sz-sz-sz! – sziszegett a némber feddő figyelmeztetéssel.
9484 XII | körös-körül hangzott az a csendes, sziszegő ropogás, mit az égő nádkévék
9485 VIII | el, férfi – suttogó a nő sziszegve Ivánnak. – Olyan a keze,
9486 XVI | mily hangosan sustorgott, sziszergett az izzó érc a hideg nedvtől,
9487 X | szláv. Az ipar az urasághoz szít, a szegénység azután gyűlöli
9488 XI | úgy képzelé, hogy nyers szitkok között kétségbeesett sikoltásokat
9489 XVI | küzdöttek egymással; lármával, szitokkal, ordítással pótolva az ágyúdörgést!
9490 XII | lóbálva azt a szélben, lángra szította azt, s maga futott vele
9491 X | tanulókorában keserű gyűlölettel szítta tele lelkét minden iránt,
9492 VI | egyenként előszólongatva szittyáit, a médiumon végighasaltatá,
9493 XI | kivéve oldalzsebéből egypár szivart, a papirost, melybe azok
9494 VIII | a bakó.~– Szálljon a te szívedbe az ég kegyelme, fiam – szólt
9495 VIII | hozzájárulhatlan kedélyek, zárkózott szívek, mikhez nehéz férkőzni.
9496 VIII | nem a külszínre, hanem a szívekbe néz, elítéli ő a templomajtóban
9497 XVI | mámorát terjeszték el a szívekben. Zudárné figyelmesen hallgatá,
9498 II | bosszantani, tudja, hogy sohasem szívelhettem semmit, ami szent.~– Az
9499 XIV | bátor vagyok és józan, és szívem; eszem helyén van?~A tábornok
9500 VIII | napfényre jött.~– Úgy van. Szívembe látsz. Úgy van minden.~–
9501 VIII | és azt mondá:~– Olvass szívemben! Te mindent jól tudsz, uram.~
9502 VIII | kimondhatatlan teher nyomta szívemet örökké, valami elkábító
9503 IV | kis Emma nem sír…~Mint a szíven talált vadmadár sikoltása,
9504 XV | izgatottság szokott szülni, szállt szívére.~Most volt idő visszasietni
9505 IX | haza Hanák, hanem betért szíverősítésül a pálinkásboltba, ahol már
9506 X | fejedből, és igyál egy kis szíverősítőt. Most pedig eredj, és láss
9507 VI | biblia tanúsítja.~Egyébiránt szíves jóakaratába ajánlom magamat,
9508 XV | vagyok kényteleníttetni azon szívességre, miszerint a nagyságos tábornok
9509 X | mérget is tud keverni, ami a szívet kínozza. – Nem ilyen Borcsa!
9510 XVI | kulcsot? Ez a kulcs a ti szívetekhez, ez a kulcs a ti palotátok
9511 II | ostorodat. –~Oly bús, oly szívfacsaró volt a bűnbánat, mit e férfias,
9512 XVII | ítéletet mondanak, ahogy szívök szerint tetszik. Mind helybenhagyták
9513 VIII | akarok szólani.~Az idegen oly szívrehatóan tudott kérni nagy sötét
9514 V | mint ki mélyen álmodik.~Oly szívszorító volt e tekintet. A vén,
9515 IX | gyermekei sorsán, önző, szívtelen gyermekein; a bú és bánat,
9516 VIII | osztogat az isten minden tört szívűnek. Az emberiség minden osztályait
9517 X | görögök, marahánok, spanyolok, szkíták s a világ minden nevezetes
9518 X | hajótörést szenvede a nagy Szlávia eszméje, az orosz szabadelvűek
9519 XI | véve magamhoz, sietek vele Szlavóniába. Te itt azalatt organizáld
9520 XI | mosolyogva válaszolt:~– Ud szlovenszke sztridnoszti.~A mester megszorítá
9521 IV | eljön.~Pedig az csak nehány szóba kerülne.~A halálmadár megsúgta
9522 XII | kifeszítésével, s a ház hátulsó szobáiba futott, azt gondolva, hogy
9523 X | megtölteni a pompás palota belső szobáit sírással és nyögéssel, látni
9524 II | gerendázat hasadékán, mely a bakó szobájából jött.~Óvatosan hajlott oda,
9525 II | ház túlsó felén, a hóhér szobájának ablaka előtt volt egy nagy
9526 VII | kedéllyel hagyta el neje szobáját; de amint kilépett abból,
9527 XVI | Mindent felforgattak a szobákban, mégsem tudták őket feltalálni.~
9528 VII | akadt. Mármost, ha ezt a szobalyány tartaná, ön bosszankodnék,
9529 VIII | mikor semmi hang nem volt szobámban, mikor egyedül maradtam.
9530 III | beteges fényt árasztottak el a szobán, hol minden oly csendes,
9531 XIII | egyhangú, búskomoly bilim-balam szóban holtak beszédét hallani,
9532 XVIII| Egy ablaka volt a védett szobának az udvarra, s egy ajtaja
9533 X | visszakérnék tőlük, hirtelen minden szóbeli értekezlet fennakadást szenvedne
9534 I | iszonyúan elszaporodott a sáska, szöcskő, földi bolha, tábort járó
9535 III | vérzik a homloka… Ah…~A szögletben az apa térden állva imádkozott.
9536 Elo | életű virágok, a vidám, szökdelő tarka bogarak számtalanjai,
9537 II | onnét aztán csak egy merész szökés kell, alig másfél ölnyi
9538 VII | jól tudom, ez már harmadik szökése.~A tábornok homloka izzadni
9539 II | katonaságtól. Régóta biztattam e szökésre; nagy szükségem volt rá,
9540 VII | kocsin jött onnan, míg a szökevényt gyalog kísérik fel.~– Ide,
|