abece-bajai | bajar-borza | borzo-dubor | duhbe-elsze | elszi-faras | farka-folde | foldi-gyujt | gyulh-hidon | hiede-izma | izmai-keres | kerez-kivit | kivol-lazit | lazon-maras | marci-melle | mello-nevez | nevre-on | onagy-rajot | rajon-soksa | sopan-szoke | szoko-testv | tesze-utana | utani-vigyo | vihar-zuzha
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
9541 V | fog siratni.”~– Harmadszor szököm az ezredemtől.~– Boldogtalan!
9542 VI | nappal az utcákon, mint szöktek meg a földesúr gabonatárából,
9543 XVIII| parasztgúnyát adtam rájuk, úgy szöktettem idáig az erdőn keresztül.~
9544 XII | szétnyiladoztak már, véres szemű tűzi szörnyek kandikáltak le a padmalyról,
9545 XIII | az asztalra.~A parasztok szörnyűködő műértéssel nézték körül
9546 VIII | kenetekről, boronyakról, szörpönyekről; rendel fördőket, hólyaghúzókat,
9547 XI | leszállt, de annyi ideig szöszmötült vele, hogy utóbb Mária maga
9548 II | arc egyik felén idétlen szöszös barkó.~Ez az emberi állat
9549 XII | lehet ez? Rablók, nejével szövetkezve?~– Vigyázzatok magatokra! –
9550 VIII | Kornéliára mutatva –, itt szövetségese van önnek, ki ugyanazt az
9551 XV | bosszúállás, a nép butasága erős szövetségesei ez őrült merényletnek, mely
9552 X | Nem én vagyok a feje e szövetségnek?~– De én vagyok a lelke.~–
9553 X | kézzel és fennhangon? A szövevény szálai messze elágaznak.
9554 IX | enni ne merjünk. Mi jó, szófogadó gyermekek voltunk, s meg
9555 VII | belőlük, emberségtudók és szófogadók, csinosak, mintha skatulyából
9556 IX | ismerve Kordé uramnak azt a jó szokását, hogy a többiek vijjongatásáért
9557 VII | akkoriban a katonai rangnál szokásos simára borotvált arc, de
9558 XIII | annyi mindenféle titkos szókat, aki figyelmezni tud rá,
9559 VII | rendűek is köszöntéseket szoknak vele váltogatni.~Számos
9560 VIII | legjobban.~A beteg Hétfalusy e szókra felnyitá szemeit merően,
9561 X | botlást olyan örömest át szoktunk ruházni.~*~Bodza Tamás esteli
9562 VII | nem magamért beszélek. Én szokva vagyok mindennemű strapáciákhoz.
9563 VIII | mélyeszté, s lelkesült hangon szóla hozzá, ki a pokol minden
9564 XVI | kuvikot, hogy ijesztő szavával szólaljon meg a háztetőn, odaülve
9565 IX | azt jelenté, hogy meg akar szólalni.~– No, mi kell, Slipik?~–
9566 II | villám visszhangzó dörgése, szólalt meg ez embertelen gúnykacaj
9567 XI | minden köteléket, ami urak és szolgák, adósok és hitelezők, alattvalók
9568 VII | csak illendő.~A tábornok a szolgálat alól sem igen szokott senkit
9569 VII | Számos nagy jelentőségű szolgálatáért a megye kinevezi őt táblabírájának,
9570 XV | fegyveres polgárság a mi szolgálatainkat felajánlván, hogy a nagyságos
9571 XIII | szerszámét, mely a harang szolgálatait végzi, és csakugyan bőrbe
9572 VIII | Szabja ön bármi díját e szolgálatának, nekem nem lehet az elég
9573 XV | ön, nekem igen kellemes szolgálatot tett, amit én önnek reménylek
9574 VI | egész családok az utolsó szolgalegényig egymás után mentek; volt
9575 X | egy időre a városba ment szolgálni. Ott egy éppen nem jó hírű
9576 VII | Mert akkor tulajdon apja szolgáltatta kézhez!~Kornélia bámulva
9577 XIV | esetet a komáromi várőrségnél szolgáltomban, hol egy háromszor szökött
9578 VIII | megszereznünk azt, hogy szólhassunk minden nép nyelvén, hirdetve
9579 V | sokáig bámult reá. Nem szólhatott, nyelvén még éltében úr
9580 XVI | Hogyne, csak a neveiken kell szólítanom, s odajönnek a kapualjához,
9581 X | könyörögnek előtte, és nevén szólítják.~Iván helyeslőleg inte fejével
9582 XIV | hogy egy igen komoly ügyről szóljak önhöz. Lesz-e kegyes kihallgatni?~–
9583 XVI | kiálta hozzájuk:~– Ha ők nem szólnak, majd szólok én. Atyámfiai,
9584 XVI | Ha ők nem szólnak, majd szólok én. Atyámfiai, földieim!
9585 VI | csillagos eget.~Künn volt a szőlőkben Csicseri Márton urammal
9586 II | terültek, a tér hátulján szép szőlőlugas, a pázsitból szív alakúra
9587 III | be van falazva, egyetlen szőlőtőke volt ültetve, melynek indái
9588 XVII | XVII. Az Úr szólott~A dühöngő némber istenkáromló
9589 VIII | Majd felköltöm a legényt; szóm van hozzá!~– De az ebek
9590 I | mellette elmenők látták, hogy szomjazik, hogy hörg és nem tud meghalni.
9591 IX | kiszárítjuk, s kényszerítünk szomjazni; hogy testedet felhasogatjuk,
9592 VIII | egy pohár vizet; erősen szomjazom.~A nő önkénytelenül kényszerítve
9593 VII | ítéltem ellenségem fiát, mert szomjaztam vérét! S te azt mondod,
9594 II | féltek a haláltól, milyen szomorúak voltak, hogy várták a kegyelmet,
9595 II | ribiszkebokrok, egy-egy szomorúfűz, amott sárgarózsabokor,
9596 II | dinnyeindát, ingó pipacsfőket, szomorúfűzfákat, sárga virágokat, kis, fehér
9597 XI | egyik falutól a másikig, és szomorúságot, rémületet visz mindenüve.
9598 X | kicsiny telke éppen a kastély szomszédjában. Emiatt örök perpatvar volt
9599 XI | a másikat, s nem kívánja szomszédját látni senki.~Az országútról
9600 XIV | hogy menjenek haza vásznat szőni, csizmát varrni, s más afféle;
9601 XV | Mátyás mester hírhedett piaci szónok, tósztivó céhgyűléseken,
9602 XII | vad táncdanát, vérszomjú szónoklatokat…~Vagy tán ez mind csak a
9603 XVII | a hallgatást, kirúgta a szőnyegajtót, s kirohant a lázadók közé.~
9604 VIII | eresztve a függönyök, a padozat szőnyegekkel fedve, hogy semmi fény,
9605 XIV | nejéhez, s odatérdelt a szőnyegpárnára.~– Kornélia, hogy van ön?~–
9606 VI | szegletekben lelógó pókhálók szőnyegzete.~Ilyen szép volt Kordé Mihály
9607 II | természet, mely kívül dőreséget, szórakozottságot iparkodik mutatni, míg minden
9608 II | kutakba önteti, szérűkön szóratja el. Mintha minden ember
9609 XVIII| pitvarba, egy felhasgatott szőrderekaljra lefekteté, s akkor átölelte
9610 X | míveltségi fogékonysággal bír, szorgalma, takarékossága bámulandó;
9611 X | nagybecsű munkáját, melyben szorgalmas utánjárással s vaskövetkezetességgel
9612 X | tanodában, akik sem oly szorgalmasak, sem oly jámborok nem voltak,
9613 VI | érkeztek nem mulaszták el szorgalmatosan asinust, csacsit és szvinyát
9614 IX | hogy folyóidat mederbe szorítjuk, tavaidat kiszárítjuk, s
9615 II | kés volt, azt fogai közé szorította, és széttekintett. Szükség
9616 XI | akar esni.~– Szállj le, szorítsd meg!~A fickó leszállt, de
9617 XVI | ház, a pincében eltöltött szorongás eleven képekben támadt újra
9618 IV | csókolta, tépte őket. Kebléhez szorongatá, és üvöltött, mint kit az
9619 XII | megfogott méhecske, s a szorongatott szél ijedezve kiabált alá
9620 XV | előtt térdelt; annak kezeit szorongatva százszor meg százszor forró
9621 XIV | valami kínos gyanúval küzdött szorongó lelkében; azután derült
9622 XII | fényesen ragyogva égett, és szórta a szikrát az ég felé.~Nagy
9623 VI | szűk kutyaólba, míg a künn szorult kutya elbámulva ült le háza
9624 XIII | Hát te semmirevaló, hazug szószátyár! Így rágalmazod te a tulajdon
9625 XI | milyen lehet az a méreg.~A szószóló suhanc telemeríté kalapja
9626 II | érthetlen, eszméletlen szótagokat, s nyögött irtózatosan.~
9627 XVI | tudott, most pedig csak egy szótagot tud emlegetni.~Az udvarra
9628 V | mint a halálra vált vad, de szótalanul, könnytelenül.~Kinek isten
9629 XI | De mi tudjuk. Akárhogy szőtték, fonták. Kitudtuk. El van
9630 XVIII| ütött vele nyakszirton egy szotyákot, hogy az menten elfeledt
9631 II | tetszék neki, mintha e heves szóváltás tán mégsem szerelemről beszélne.
9632 XI | tünedeznének elő, s hangosabb szóváltások zaja hallatszanék.~Most
9633 XVI | már hozzá, s ő is felemelé szózatát, és visszaénekelt, mély,
9634 X | költeményeit modoros leppegő szózatával. Még az anyagi erő durva
9635 XI | válaszolt:~– Ud szlovenszke sztridnoszti.~A mester megszorítá az
9636 II | biztattam e szökésre; nagy szükségem volt rá, mert már harmadszor
9637 VIII | Eszerint van önnek fogalma azon szükségről, mely a katonaéletben a
9638 VIII | akartatok hinni, akinek születését megátkoztátok, halálaért
9639 IV | azt át; nyomorék, mikor születik, bűnös, mikor eszmélni kezd,
9640 VIII | uram, a hóhér házán kívül születnek azok, akik a hóhér küszöbénél
9641 VIII | vendég, a kis csecsemő, kinek születni nem volt szabad, jóvá is
9642 XV | legfőbb izgatottság szokott szülni, szállt szívére.~Most volt
9643 III | ne e gyermekre.~S a három szülő letérdelt az ágy mellé,
9644 IX | hogy azután odahaza édes szülőiknek mindent elmondjanak, minthogy
9645 XI | gyermekeit, testvéreit, szülőit kínlódva fetrengeni a porban,
9646 XVI | hóhérasszony leánya. Ki szülte ezt, ki adta néki? Nagyságos
9647 IV | követte. Ha néha a harsogás szünetet hagyott, lehete hallani
9648 II | mégis – mégis a gondolat szünetlen talált minden tárgyon valamit,
9649 X | jelentenek a betűk.~Iskolai szünhetek alatt rendesen elutazott
9650 IX | Mihály rektor uram rendkívüli szünnapokat engedett nagy reményű növendékeinek;
9651 XVII | kukoricaföldek közé.~Az ég is szürkülni kezdett már; hajnalodott,
9652 XI | idő hajnalodni kezdett, a szürkülő ég elhamvasztá az éjjeli
9653 VI | hallatott, s melyre a kutya szűkölve ordított, s félve kaparta
9654 III | taníttatá magát, amiktől a szúnyogok elvesznek, balzsamokat használt,
9655 II | küszöbben, talpig egy nagy szűrbe bújva, fejében széles karimás
9656 IX | ember könnyen behozhatja a szűrén vagy a tarisznyáján azt
9657 VI | torkaszakadtából, mintha szurkot evett volna.~Ami ezután
9658 XV | lemoshatatlanul be voltak balzsamozva szurokkal, a bőrkötény mellett feledett
9659 XI | és ugyanannyi dolmányt és szűrt tíz nap alatt haladéktalanul
9660 XVII | menthetlenül, mintha késsel szúrt volna szívébe.~A lázadók
9661 XVIII| pillanatban egy fiatal újonc úgy szúrta keresztül a kérkedőt, hogy
9662 X | A köznép mit sem tud már Szviatopolszk királyról s a hős Mén Marótról,
9663 VI | szorgalmatosan asinust, csacsit és szvinyát regisztrálni – akiben festői
9664 X | Aequo pede pulsat. ~Pauperum tabernas, ~Regumque turres!…”~
9665 XVI | záródtak le; csupán egy tábla maradt középen felemelve.~
9666 VII | szolgálatáért a megye kinevezi őt táblabírájának, a város elválasztja díszpolgáraul,
9667 VII | tábornok mint polgár és táblabíró, mint férj és földesúr a
9668 VII | komaságnak, patrónusságnak, táblabíróságnak, díszpolgárságnak és udvariasságnak
9669 I | szárnyaival verdesse annak tábláit, s ha hétszer elhajtják,
9670 VIII | vigaszt találand abban. Táblájára van azon hölgy neve írva,
9671 X | megyén, feljebb vitte a táblákra, elhúzódott évekig; a sok
9672 VI | dögmirigy uralkodik, félni fog táborával bejőni, nehogy úgy járjon,
9673 IV | hitbuzgó népek szálltak táborba a világijesztő fergeteg
9674 XVIII| vérszomjjal, mennyi egy egész tábornak elég.~A vezénylő ifjú tiszt
9675 VII | akkor is, s sarkon fordulva tábornoka felé, átnyújtá neki a keblébe
9676 XI | szomorú emlékekkel volt a tábornokéhoz kötve.~Az atyjától üldözött
9677 XV | ki a többiek vállain át a tábornokig szállíttatott, s ott letevődött.~
9678 VIII | bűvész!~ ~Vértessy tábornoknál jelentkezik az ismeretlen.~
9679 XI | lázítanunk; ha sikerül: elfogni a tábornokot; ha rosszul sikerül: legalább
9680 VII | ráhagytam a hírt; Vértessy tábornokra olyan jól illett az a vád,
9681 I | sáska, szöcskő, földi bolha, tábort járó pókok s más istencsudái
9682 IX | kaptunk bizonytalan időre; nem tagadhatom, hogy ennek igen örültem,
9683 II | hogy apját megölte. Nem tagadhatta, ott aludt a szobában, s
9684 VI | első alapjait.~Ki hazudni, tagadni legjobban tudott, ki legtöbb
9685 XVI | válaszolt:~– Nem igaz!~Minden tagadó szavát embertelen kínzás
9686 V | elbeszélje; tőle ez is meg volt tagadva. Ott térdelt megostorozva,
9687 VIII | vigaszait. Én Angliából jövök. Tagja vagyok egy ájtatos társulatnak,
9688 XVII | lépcsőről, s azon percben tagjai összezsugorodtak, úgy hengeredett
9689 XVII | valami kábító zsibbadást tagjaiban; néha facsaró görcs ragadta
9690 XVI | a vér serkedezett a főúr tagjaiból; Hétfalusy Benjámin egy
9691 XII | szobában; az izzadság minden tagján csorgott a férfinak a hőségtől
9692 XIII | Numa Pompilius, igazi római taglejtéssel kísérve szavait.~Bíró uramnak
9693 VI | Nagypénteken a mádi hegy táján véres eső esett; nemrég
9694 XI | az ablakon át az éjszakai tájba kitekintve, hidegvérrel
9695 XI | nem utazik senki ezen a tájékon, egyik falu retteg a másikától,
9696 XVI | siettek el innen erről a tájról, úgy iparkodtak egymás alatt,
9697 VI | orral, egy szemmel, nagy tajtékpipával; néhol falhoz vágott kalamáris
9698 V | vérben forgó szemekkel, tajtékzó szájal fordult vissza rájok,
9699 X | fogékonysággal bír, szorgalma, takarékossága bámulandó; népélete, dalai,
9700 III | Az anya könnyes szemekkel takargatá a beteg fiút, s az ősz öregapa
9701 II | Szénából vetett ágyon, durva takaró alatt egymás mellett alszik
9702 VII | szép szó: Fordulj! Indulj! Takarodj! Hínak a konyhában.~A pesztonka
9703 XVI | vagyok a hatalmasabb.~– Takarodjál! – hangzott most egyszerre
9704 XVI | hangját lehete sejdíteni.~– Takarodjam innen?! – kiálta a némber
9705 V | födél alatt. Lábai kivoltak takaróikból, haja összecsapzott a homlokán,
9706 IV | gyertya, szembehunyva fekszik takarója alatt az álmából fölriadó,
9707 II | lassan félre hajtja magáról a takarót, s négykézláb a padlás belsejére
9708 VIII | gömbölyű fejét gyöngyös főkötő takarta, mely alól oly szépen pöndörültek
9709 XV | mindaddig, míg a házak el nem takarták szemei elől.~Az utcák csendesek
9710 IX | rektor uram ütötte hozzá a taktust, nagyokat kommantva a léniával
9711 VIII | olvasni fog benne, vigaszt találand abban. Táblájára van azon
9712 II | megfeszíti minden erejét, küzd, találékonnyá lesz, a szabadságérzet elfeledteti
9713 XI | erejével, szerető szíve találékonyságával fogott a kétségbeesett munkához,
9714 VII | másikat.~Nagy mulatságát találhatja benne.~Az asszonykának most
9715 XVIII| azok igen szomorú emberekre találhattak volna itten.~Doktor Sarkantyús
9716 XIV | borzalmas munka kivitelére találják alkalmasnak. A néposztályok
9717 II | félelme volt? – S ha van találkozás ott fenn, vagy tán – ott
9718 VIII | kedves ismerős nevével találkozik azok között. Az ifjú valót
9719 VII | egyenesen álljanak. Mikor találkoznak vele az utcán, úgy vetik
9720 VII | faluvégi viskóban szokott találkozni egy ifjúval, aki nem más,
9721 XIII | meg, hogy minden szemközt találkozónak el ne mondja, néhány neki
9722 VIII | amint szemei Kornéliáéval találkoztak, egyszerre sírva fakadt,
9723 XIV | megmozdítására. És ha mégis meg találna mozdulni valaki, bizony
9724 VI | ember, aki ha ránézne, meg találná szánni. Tegyétek ide a tőkére.
9725 XIII | fejedelmekén is, s címei találóbbak amazokéinál.~Bőrharang volt
9726 VII | gyöngédtelenséget, ha mosolyogni találok?~– Nagyon kérem, hogy ne
9727 VIII | imént magyarul bíztában azt találta mondani: „Ördög a kollégád,
9728 II | midőn az urak azt az okosat találták ki, hogy eleve külön temetőt
9729 III | Másnap kerestem, de nem találtam; aznap nem mertem odamenni,
9730 VIII | mellékterembe lépett, s ott találva doktor Sarkantyús urat,
9731 VIII | okos lelke már megfejté a talányt, de szemei még fenntarták
9732 VIII | kis Erzsike bejött, egy tálcán két pohár borlevest hozva
9733 XVI | Iván alig érezte magát talpain, midőn hála helyett félretett
9734 X | népét kell behozni az első támadásra; legalkalmasabb lesznek
9735 XVI | Numa Pompilius nyílt, hősi támadást kíván, mint illik a derék
9736 XVI | vár a csendesen meglepő támadástól, ahol a harcosok titkosan
9737 XIV | foglalkozó polgárok erőszakkal támadhatnák meg őt, és kényszeríthetnék,
9738 XI | ismét hasonló veszedelmünk támadjon. Én tanácslom neked, hogy
9739 Elo | terjedő idegenkedés kezde támadni urak és szegények között.~
9740 XVI | fickónak! – szólt azután Bodza Tamáshoz, a zömök alakot fejénél
9741 XI | volt képes mondani Bodza Tamásnak, mint az őneki, saját gazdag
9742 XI | egyszer kezet szorított Bodza Tamással, azzal sarkantyúba kapta
9743 II | fölállt, sokáig elgondolkodva támaszkodék a padlatgerendának, merően
9744 XII | ropogás, mit az égő nádkévék támasztának, és a lángok fütyölése,
9745 XII | hangzott háta mögött. A falnak támasztott fegyver a hőségben magától
9746 I | vannak szedve s a falnak támogatva, mint szinte egy vörös márvány
9747 VII | őket beszélni. Az első düh tanácsadására oda akartam rohanni és meggyilkolni
9748 XVI | csárda szobájában gonosz tanácskozás foly a kastélyban alvók
9749 IX | java mind együtt ült, és tanácskozott a nagy eljövendő napokról.~
9750 VIII | ostromolja, amelyet ön. Tanácskozzanak, gondoljanak ki valamit.
9751 XI | veszedelmünk támadjon. Én tanácslom neked, hogy a kirontással
9752 XVI | gúnyosan mosolygva ül a két tanakodó fővezér előtt a keresztlábú
9753 X | kitüntetésben részesültek tanáraik felől. Némelyik alig járt
9754 VII | emiatt. Csodálom, hogy ezt a tanárok be nem tiltják. Ha énnekem
9755 XII | sziszegést, ordítást, vad táncdanát, vérszomjú szónoklatokat…~
9756 XII | kéményen: „hu-hu-hu”.~– Táncolnak odakinn, és dalolnak – mormogá
9757 VII | mint az ujjam, akkor tanult táncolni; fel sem tűnt.~– Ön az esküvő
9758 X | kinyitott könyvében úgy táncoltak az apró, fekete betűk hosszú,
9759 VII | mentek bizarr eszméi, hogy táncvigalmakban fekete szegélyű, fehér ruhában
9760 VI | pálcát a kezébe, s ment tanítani.~A fiúk ezalatt egymással
9761 X | bankót csinált: „Ha írni nem tanítják, nem vetemedik rá”. A népiskola-tanítók
9762 XVI | Gyönyörű társaság! Egy tanító, egy hóhérlegény meg egy
9763 IX | tudnak beszélni; kitől nem tanítottak meg bennünket félni, pedig
9764 VIII | magamtól e gyermeket. Én tanítottam járni, beszélni, én készítettem
9765 III | hűségesek lesznek, szavakra taníttatá magát, amiktől a szúnyogok
9766 XIII | Ugye kend is meg van már tanítva, hogy miből igyék, miből
9767 VI | melyet konvencióképpen minden tanítványa maga tartozott beszerezni,
9768 XI | ígérte, hogy holnap reggel tanítványaival sok példányban le fogja
9769 X | komoly szemrehányással nézett tanítványára.~– S te kiejtheted ezt a
9770 VI | rázogatva kezében.~(Ez az én tanítványom, mert verekedhetnék – gondolá
9771 VII | után beadták a tábornok tanodájába, azok egypár év múlva úgy
9772 XVIII| kezébe a kapát, s gúnyolódva tanogatták, hogyan hányja ki a földet
9773 X | apró, fekete betűk hosszú, tántorgó sorai:~„…pallida mors ~Aequo
9774 VII | kemény ránc vonul végig, élő tanúbizonyságaul, hogy a vitéz már nem mai
9775 Elo | élő emlékezet fog tenni tanúbizonyságot szavaink igazsága felől,
9776 II | átkos, iszonyatos esemény tanúi lehettek valaha…? Talán
9777 IV | mutasson a népnek, eleven tanújelét büntető kezének?…~Elfogad-e
9778 VI | valamiféle Hübnert, hogy azt tanulják fennhangon, maga pedig ment
9779 Elo | föl alvó nyugalmaikból, s tanuljanak látni múltat és jövőt, s
9780 X | Cifra ruhában jártak, s tanulmányirataikat szegényebb társaikkal másoltatták.
9781 VII | őket foglalni egész nap; tanulmányok, hadgyakorlatok, írás, számadás,
9782 IX | sem voltak felyül az elemi tanulmányokon, olyanoknak, akik a legtermészetesebb
9783 XI | elégszer, s alkalma volt őket tanulmányozhatni.~Bodza szemei felvillantak
9784 VII | Dehogy sietek; négy évig tanulmányoztam ezt a pert.~– Mint alperes?~–
9785 XI | csodálom, hogy eddig meg nem tanultad.~Bodza Tamás elismerte hibáját;
9786 II | az okosabbak, kik valamit tanultak, a legrövidebb eszűek, két
9787 X(1) | mennyi az abban célzott tanúsághoz szükséges, s óvakodtam oly
9788 Elo | minden emberéletet mint egy tanúságokkal teljes könyvet mutat fel,
9789 XIII | kerekedhet, s a jelenlevőknek tanúságot kell vallani. Ő nem akart
9790 VII | tűrök, véle szenvedek”. Íme, tanúsítom. Ahol, ni. A fonal megint
9791 VII | arca e nyugtalanságról nem tanúskodott.~Az ordonánc ott állt az
9792 V | az esztendőben; szomorú tanya ez a mi házunk, két halott
9793 XI | feltartóztassák a csárda mellett tanyázó csoportok.~– Hozzatok elő
9794 VIII | hozta.~– Ha nem utál a bakó tányéráról enni, uram!~– Ejh, hagyja
9795 XVII | Bodza Tamás megütközve tapasztalá, hogy a lázadók egy része
9796 VIII | fogja ön. Egy óra alatt tapasztalni fogja hatását. Önök betegsége
9797 VIII | csalódást. Egy tudós, egy tapasztalt bölcs férfi, egy világjártas
9798 IX | áldunk, és átkozunk, hogy táplálj minket, és törjük a fejünket
9799 XVI | tavaly betegen feküdtél, én tápláltam egész családodat. Mikor
9800 XII | szikrát kapatni a nedves taplóval, Zudárné kikapta a tűzszerszámot
9801 IX | lég; békével hágy magára tapodni, enged sebeket ejteni magán,
9802 XVI | a kő, ez a fűszál, amire tapodok itt?~– Könnyen tied lehet
9803 VIII | sikoltotta magát a némber, mert a tapogatott, fehér kacsók egyike úgy
9804 X | hallgatóság közül még az is tapsolt, aki egy szót sem értett
9805 I | neve koporsó?~Él-e minden tárgy, mi az embert körülveszi,
9806 VII | mind a négy végén közbeszéd tárgya ne legyen, csaknem lehetetlen
9807 VI | felbőszített kegyetlenségének hűtő tárgyára akadhatni. A fiú hallgatott,
9808 II | szünetlen talált minden tárgyon valamit, mi borzasztó eseményekre
9809 II | mód reá…~Azután egy tál tarhonyás húst tett a jövevények elé.
9810 IX | behozhatja a szűrén vagy a tarisznyáján azt a morbust, ami ragad,
9811 XVI | adtam nekik kenyeret. Még a tarisznyámba is majd bebújtak, mikor
9812 XI | aszott mező, mintha csupa tarlóból állana.~A levegő nyomasztó,
9813 VIII | felkeressük a szenvedőket a társadalom minden osztályaiban, minden
9814 II | jövevény, visszafordulva társához, ki mélán elbámulva állt
9815 X | tanulmányirataikat szegényebb társaikkal másoltatták. Közvizsgákon
9816 XVIII| a három sírt magának és társainak.~A zendülők odanyomták kezébe
9817 VI | Kedves barátom, régi kenyeres társam, be régen nem láttalak,
9818 II | száműzetve, kitagadva a társaságból, világ ijesztésére épült?~
9819 VII | Gyermekek még, hadd játsszanak.~Társaságokban igen vidám, mulatságos ember,
9820 IX | Áldott, gondos anyánk kicsi tarsolyokban mindenikünk nyakába darabka
9821 VIII | Tagja vagyok egy ájtatos társulatnak, mely nevezi magát az „égi
9822 XI | kergetni kezdte, két hosszú társzekér volt keresztbe fordítva
9823 VII | Mármost, ha ezt a szobalyány tartaná, ön bosszankodnék, az én
9824 XI | szüntelen feszítve kelle tartania a kantárszárát, hogy lova
9825 VIII | hányt abba. Nem volt mitől tartaniok, mégis suttogva beszéltek
9826 VII | aztán cérnatekercset kellett tartanom, nekem akkor a nénéim meséket
9827 VIII | asztalára téve. – Önnek tartásából és modorából azt sejtem,
9828 VII | engedném másnak. A cérna tartásához nagy lelkierő kell, azt
9829 VII | hozzá illett. Magas, egyenes tartású alak, széles vállakkal,
9830 XV | emberek üdvös korlátok között tartatódjanak. Immár pedig ez így levén,
9831 VIII | betűvel jegyezve.~– Emlékül tartogatom ezeket magamnál. E kis,
9832 VII | kedves édesem, ahogy én tartogattam eddig.~Kornélia megcsókolta
9833 VII | elkomorult.~– Kedves édes, attul tartok, hogy elszakad karomon ez
9834 Elo | madarak jelennek meg távol tartományokból, minőket addig senki sem
9835 XI | nagylelkű volt. A veszélyesebb tartományt a meghódítás dicsőségével
9836 XVI | csőszt, kinek erdei lakán tartották a titkos összejöveteket,
9837 XVII | önt igen silány embernek tartottam teljes életében, és ebben
9838 VII | tekintetre az ismeretlent tartózkodóvá teszi is e még akkoriban
9839 VI | konvencióképpen minden tanítványa maga tartozott beszerezni, de volt is láttatja.
9840 VII | rendkívül derék embernek tartsam. Azelőtt, ha mondták, hogy
9841 XVI | Hányjatok szénát alám; tartsatok alám egy köpönyeget! Irgalom!
9842 XVII | Amott szalad! Fogjátok el! Tartsátok fel!~És futott nagy igyekezettel,
9843 IX | íze? Nem hallgattál ide; tartsd a tenyered.~A fickó jót
9844 IX | helyesen okoskodott, azt tartván, hogy ezt a tilalmat csak
9845 VII | félve nyitotta fel a katona táskája fényes fedelét, fel-felnézve
9846 XV | utcán?~Az emberek egymást taszigálták előre; végre egy elkiáltá
9847 V | az őrültség vas erejével taszítá el magától a káplárt, ki
9848 V | kit nem szerettél, magad taszítád el, most egyedül vagy a
9849 XVI | s most csak egy hirtelen taszítás kell az ajtónak, hogy az
9850 V | lelkedet, halálom óráján ne taszíts el magadtól.~Az öreg lassan
9851 XVIII| fegyveres embert, mert a „tatár legyen ott doktor, ahol
9852 II | nyüzsögve, vinnyogva.~– Vidd a tatárba ezt a piszkos medvefókát,
9853 XI | sötétebb fű termett.~Mint a tatárfutás után!~A ló egyedül ügetett
9854 IX | folyóidat mederbe szorítjuk, tavaidat kiszárítjuk, s kényszerítünk
9855 XVI | Emlékezel-e rá, Hanák, mikor tavaly betegen feküdtél, én tápláltam
9856 Elo | a környék, mint szokott tavasz elején lenni; az a friss,
9857 Elo | embereknek is, hogy e kora tavaszlásnak nincsen mit örülni, hogy
9858 XI | szép zöld lombok helyett; távolabb eső gyümölcsöskertek olyan
9859 II | utolsó hangok már a messze távolban vesztek el. A láncos eb
9860 XI | lázadás rémjelenete is lehet, távolról sem gondolt.~Eközben ama
9861 II | ha jő, utána nézzen, ha távozik? Van-e, ki azon kezet meg
9862 VIII | Az idegen tovarobogott.~A távozó lódobogásnál a bakó gondolá
9863 XVI | ifjabb földesúré. – Ha nem távozol, rajta halhatsz meg. S egy
9864 XI | amint messzebb-messzebb távoztak, a láng kevésbé világítá
9865 XVIII| elkezdtek hátrább húzódni és távulról káromkodni. E rövid időköz
9866 I | Némelyek szerint az volt tébolyodásának oka, hogy egyetlen leánya
9867 IV | Csoda, hogy ő is meg nem tébolyodik. Már sírni sem tud; keble
9868 IV | évtizedekig élni. Örökre tébolyodottul!~Jót tenne vele, ki meg
9869 XV | vele Hétfaluba; a többi teendőkre nézve írásbeli rendeletei
9870 I | csak ablakai vannak mind téglákkal berakva. Be van falazva
9871 XII | erős boltozat volt, kettős téglasorból rakva. A másodikat is oly
9872 XII | foglalvány közül, s egyik téglát a másik után kiemelni.~Meg-megállt
9873 VI | akarnak bennünket veszteni. Tegnap is a pálinkaházban egy pohár
9874 X | Én nem mondom, hogy mit tégy, majd belátod saját eszeddel.
9875 XIV | hagyj engem meghalni.~– Mit tegyek? Mit tehetek? – szólt rebegő
9876 VI | a többi, s hogy próbára tegyem, kenyeret mártottam bele,
9877 XVI | közbenevet, és magában dörmög.~– Tegyetek, amit akartok. Egyik sem
9878 VI | ránézne, meg találná szánni. Tegyétek ide a tőkére. Hol az a kötél?
9879 VI | szérűkön, a mezőkben, hol a tehéncsorda legelész, kiváltképpen pedig
9880 I | nyugodtan legelész a falu tehéncsordája, s csak olykor hőköl vissza
9881 XIII | Csicseri Márton, két könyökkel tehenkedve az asztalra.~– Óh, mindenképpen
9882 XVI | levegőbe, nehogy valami kárt tehessen még velök valaki.~Abban
9883 XIV | meghalni.~– Mit tegyek? Mit tehetek? – szólt rebegő hangon a
9884 VII | engemet megcsalt? Aztán mit tehetett arról, ha mást szeretett?
9885 IV | az édesanya…~Nem, ő nem teheti azt.~Hiszen ő mégis anyja
9886 XV | történhetik, ami soha jóvá nem tehető.~Az ajtó előtt lánccsörrenés
9887 I | asszony igen gazdag, igen tehetős volt, s egyszerre koldussá
9888 X | sors mostohaságát, saját tehetségei korlátolt erejét azontúl
9889 X | hogy Bodza nagy hadvezéri tehetségekkel bír.~– Valami szomszéd falu
9890 VI | mert hiszen te arról nem tehetsz, ami abban a levélben írva
9891 VI | bennünket szeressenek. Mit tehetünk mi, ha nyílt összeütközésre
9892 VIII | gépemet, kenyérmorzsából és tejből pépet főztem borszesz mellett;
9893 VIII | szép csendesen elővettem tejfőző gépemet, kenyérmorzsából
9894 Elo | fegyvercsattogás hallatik a felhőtelen tejút körül, csillagok hullanak
9895 VII | elfeledkezék a karjaira bízott tekercsről, s gyöngéd elragadtatással
9896 XI | alig hagyva fenn egy kis tekergő ösvényt középen, azon is
9897 III | egreseivel a közel bokrokra tekergőzik.~Ez ablakok sűrűen le voltak
9898 VIII | szekrényből valami papírba tekert csomagot vett ki e szavak
9899 VIII | beszéltek egymással, és félve tekingettek körül. Én nem tudtam, mi
9900 II | szelíd szemeivel áhítattal tekint fel, midőn az isten neve
9901 XVII | indítványát, ki maga nagy tekintéllyel felült a tornáclépcső legmagasabb
9902 XI | Hanák hevenyében nem talált tekintélyesebb címet a „kurér”-nál.~Amint
9903 X | apró falu kezdése nem ad tekintélyt.~Iván bámulattal hallgatá
9904 II | megragadó ellentét volt ez udvar tekintete azon kietlen eszmével, mely
9905 XVII | ajkai elsárgulva, egész tekintetében a hűlt rémület torzképe;
9906 VII | visszahatni. S ha mindjárt első tekintetre az ismeretlent tartózkodóvá
9907 III | volt mindig oly szomorú tekintetű.~Ablakai, mik most be vannak
9908 XII | meglelte a vászonkorsót, teleereszté friss serrel; leült a hordó
9909 VIII | Fáradságodért. Nyiss kaput!~A ló telefecskendé szemét-száját sárral. Az
9910 VI | nem volt, de annál inkább teleirkálva a falu valamennyi ott megfordult
9911 X | beleépítette a szomszéd pörös telekbe. Dudokyt erre megütötte
9912 XI | méreg.~A szószóló suhanc telemeríté kalapja karimáját, s odalépett
9913 Elo | járnak és nehéz kék ködök, télen a nap éget. A házi ebek
9914 VI | vittek botokat magukkal, telerakták zsebeiket kövekkel, s azokkal
9915 XVII | fáklyát, s előreszaladva úgy teleszórta sziporkával az üldözők szemeit,
9916 XVI | klasszikus buzdításból, úgy teletölte minden fület saját ordításával,
9917 Elo | visszaborzadtában fölébred téli álma közepén a természet,
9918 VIII | visszatérek, akkor úgy hiszem, teljesen fel fog üdülni. Addig bízzunk
9919 XVI | megijedt, hogy fenyegetéseit teljesíteni foga, s odaveté magát az
9920 VII | pénzviszonyai mellett nem teljesíthet. Ezen összevesztünk. A házasság
9921 X | volt neki holmi kicsiny telke éppen a kastély szomszédjában.
9922 XVI | zörgetek, nem az én ősi telkemre van-e építve? Nem enyim-e
9923 X | afféle hatalmas úr, saját telkén megkapta a kurta nemest,
9924 XVIII| közelében bérlett egy kis telket, ott ápolta virágait, dinnyéit,
9925 X | Nunc pede libero ~Pulsanda tellus…”~amidőn hozzá közelgő lépések
9926 VIII | visszatért a gyermek, a telt korsóval kezében.~– Kedves
9927 XVI | mellette, ahogy én most temelletted, és gyönyörködtél benne.
9928 III | hagysz magad után senkit, te temeted el mind, akiket szerettél.
9929 XIII | hogy ki halt meg ma, mikor temetik, kin van a sor a kastélyba
9930 VI | darabot a majorsági földeiből temetőnek. Ajándékozhat kelmed nekik,
9931 XVI | termete reszketett.~– Az is temiattad lettem! – hörgé elfullasztó
9932 I | lopd vissza!”.~Máskor a templomajtóba ült, s mankóját végigfektette
9933 IX | Amint bevitte a paphoz a templomkulcsot, a lelkész tudtára adá,
9934 VI | elfoglalta majorsági földnek, a templommal sohasem gondolt, a papot
9935 Elo | lesz ezeknek vége?~Soha a templomok látogatottabbak, a közmulatóhelyek
9936 Elo | több helyütt, mik magas templomokról verték le a keresztet. Hegyek
9937 VIII | megkönnyebbült; nem hallom azt a tenger mélységébül jövő zúgást
9938 VIII | volna egy zúgó, feneketlen tengerbe alá, s végre saját ordításomat
9939 XVIII| játszott a fehér galambokkal, tengeri nyulacskákkal, és eljárt
9940 XI | jeges tengertől a meleg tengerig.~Mária leereszté pisztolyai
9941 II | sok megszokott nyugalom, tengerszínű szemeiben hideg egykedvűség
9942 XI | egy testvériségért a jeges tengertől a meleg tengerig.~Mária
9943 IX | bogarakban hisz, addig is jól tenné, ha becsukná a száját, amíg
9944 X | költészet, műipar mezején; és tennék azt nem a ragyogni vágyás
9945 VIII | reggelig nagy utat kell tennem.~A bakó maga akart vele
9946 II | kerítésig jókora ugrást kellett tennie, s eközben túlszámítá az
9947 VII | csakugyan összetörött volna.~– E tény után azonban a fiú megszökött.~–
9948 XV | pillanat múlva kézzelfoghatóbb tények fogják megadni.~A tábornoknak
9949 X | hitét, ahol csak lehetett, tényekben is nyilvánítá Hétfalusy,
9950 IX | hallgattál ide; tartsd a tenyered.~A fickó jót kapott a tenyerébe
9951 XVI | esetlen szörny úgy dörzsölte a tenyereit örömében ez indítványra.~–
9952 XVII | hitte magában, hogy a sors tenyerén hordja őt, és amidőn kezébe
9953 XI | szorítá Mária kezét kérges tenyerével, kinek borzas Hanák hevenyében
9954 X | szilárd voltát, mint inkább tenyérizmainak kifejlettségét akarva elismertetni
9955 II | hóhérnő, s homlokon ütötte tenyérrel az imádkozót. – Hát a „kedves
9956 I | mint a bársony, a buján tenyésző mohától.~E három házban
9957 X(1) | sem vettem át több valódi tényt regényemhez, mint mennyi
9958 XI | vallattak, szakállát szálanként tépdesve; a kínzott martalék ordított,
9959 VII | messziről nyújtogatva neki a tepertős pogácsákat, mint valami
9960 XVIII| kalitját kitörte, saját gazdáit tépje szét.~Nem hallgatott többé
9961 VI | ordított addig, míg a haját tépték, szemei egészen eltűntek,
9962 XVIII| vérző sebeit, saját ingét tépve széjjel kötölékül.~A lázadók
9963 XVI | ujjongva rohant Ivánnak, s térdeinél átkapva a férfit, felemelte
9964 VII | ül előtte, két könyökét térdeire téve, s két karját előre
9965 III | Benjámin, és letérdelt. – Térdeljetek mellém, imádkozzunk érte,
9966 XVI | hangosabban beszélt.~– Itt térdepel előttetek a hóhérasszony
9967 XVI | neki itt meg kell halni.~– Térdepelj le! – szólt hozzá a némber
9968 XVI | s azt mondá neki, hogy térdepeljen le.~Aztán erős, felcsattanó
9969 III | imádkozó öreg fölugrott térdéről, dühösen, mint kin az őrültség
9970 XVIII| helyeket szántak nekik, egy-egy terebély vadgesztenyefa tövében.~
9971 II | egy nagy eperfa, melynek terebélyes ágai ráhajlottak a háztetőre;
9972 V | benyitott a szobába.~A terem be volt sötétítve egészen,
9973 XV | végighaladt.~A hölgyszoba előtti teremben találkozott az orvossal.
9974 XVI | Ugye, ezt a karcsú, szelíd teremtést kár volna céltáblának venni
9975 VI | marad ott, hova azt az isten teremtette. Nekünk védelmeznünk kell
9976 X | római légiókat Pannónia teréről. Ismerte a spanyol történetekből
9977 XI | ugrott le, megszorította a ló terhelőjét, helyre igazította a nyerget.~–
9978 IX | mintha minden szál haja egy terhes adósság volna. Az ebek úgy
9979 XV | izzadt lovával a nyílt térig vergődve.~Mátyás mester
9980 II | összekötve. Szép zöld pázsit teríté be az egész udvart, a falak
9981 VIII | engedelmeskedni.~– Te meg, barátom, terítsd le addig a köpenyemet ide
9982 VIII | asztalra, hófehér abroszkát terítve alája, s nyájas, édes hangon
9983 X | elkezdett a lappangó hír terjedni a falvakban, hogy egy hatalmas
9984 Elo | utcák szegletein, s titokban terjedő idegenkedés kezde támadni
9985 VI | jobbra-balra, hogy a fiú eszéhez térjen.~Ez pedig ordított addig,
9986 XVIII| hangon felszólítá őket, hogy térjenek házaikba vissza, tiszteljék
9987 Elo | és éhínségről beszéltek a terjengő hírek, falvak égtek porrá;
9988 VI | életbölcsességet.~Ki is harminc év óta terjeszté ekképpen a tudományt Hétfalunak
9989 XVI | gonosz részegség mámorát terjeszték el a szívekben. Zudárné
9990 XII | keresztülbocsátják, irtóztató vérvilágot terjesztének a szobában, mely veresre
9991 X | lehet hinni senkinek!~Ki terjesztette ezt a borzasztó hírt? Elébb
9992 IX | gyümölcstenyésztéssel.~– Térjünk a dologra. Idehallgassatok,
9993 X | várak jelvényeit viselte.~E térkép előtt órákig el tudott üldögélni
9994 X | történt változásokhoz járult a térképben a nagyobb és nevezetesebb
9995 X | mikor elmélázott e furcsa térképen, szemei mindig megakadtak
9996 XV | más alakot adhat Európa térképének. Még most csekély a láng.
9997 X | készített magának egy saját térképet, melyen az országok a mostaniaktól
9998 VIII | mosolyganak így.~– Számomra nem termenek a füvek írt.~– Nem is durva
9999 IX | kényszerítjük azokat ételt, italt termeni számunkra; hogy vérrel itatjuk
10000 VI | hiszen sohasem volt olyan jó termés, mint most; mint tudhatják
10001 VII | hódolatnak is, ahogy mondva volt. Természetesen csak háta mögött, mert a
10002 II | ő akarja csúffá tenni a természetet?~– Na, lépj be te is, ne
10003 IX | legtermészetesebb tüneményben is természetfölöttit keresnek, és olyan dolgot
10004 XV | nyakamra hurkolódott az. A természeti csapás, mely ránk közelg,
10005 Elo | misztikus babona, félig természetkihágás szimbólumai, mikből az úgy
10006 II | sajátságos csudája volt a természetnek. Egy egészen női ruhába
10007 X | nép- és földismeretre, természettanra és gyümölcsoltásra oktatgatja,
10008 II | sütött, főzött; magas, ideges természetű némber, izmos karjainak,
10009 X | Hétfalusyval, éppen nem olyan természetűek voltak, hogy kedélyét kiengesztelődésre
10010 VII | könnyű volt rájönni.~Arc, termet és kifejezés úgy hozzá illett.
10011 XII | óriási erőt adott sámsoni termetének. Az ajtó középen kettéhasadt
10012 VIII | letéve, karcsú, idomzatos termetet láttatott az idegen, mely
10013 XVI | átölelve annak roskatag termetét, saját testével fedezé őt
10014 XII | éppen elég volt arra, hogy termetével keresztülcsúszhasson rajta.~
10015 VII | tetszik e rendkívül kifejlett termethez, rövidre nyírt gesztenyeszín
10016 XVII | azután hosszú idő múlva hogy térnek ismét vissza szitkozódva,
10017 XVII | kapuig.~A lázadók akkor tértek magukhoz, midőn őt menekülni
10018 VII | hanem lassankint eszemre tértem, elgondolva, hogy nem nagyobb
10019 Elo | mintha valami lázas sápadság terült volna szét rajta, s míg
10020 II | fügefák, őszibarackrostélyok terültek, a tér hátulján szép szőlőlugas,
10021 Elo | végtelen felleg alakjában terülve szét az égen. Estefelé minden
10022 XVIII| mellére ütve szólt:~– Nem térünk addig házainkba, amíg egy
10023 XIV | hogy amit ön mondott, az tervben létezhet; valami bolondnak
10024 XI | hogy az a legábrándosabb terveket, miket Mária egy óra alatt
10025 XI | Numa Pompilius, a mondott tervvel sietni kell. Valami paripa
10026 XVIII| lélekizgalom fenntartá a roncsolt test életét.~Hétfalusy még azután
10027 XVI | meglássátok, még egypár golyóval a testében is felmászik a falra. Olyan
10028 II | meg ily kép, midőn lelkét testéből kisírva, láthatlan védszentjéhez
10029 XVI | puskacsővel el lehet érni testemet. De ti nem fogtok énhozzám
10030 XVI | jön ez az ének.~Zudárné testén valami hideg borzongás futott
10031 VI | iglicetüskével veretett a meztelen testére; egyik hatodnapra meghalt
10032 VIII | Zudárné úgy érzé, hogy testét borzongatja valami. Nem
10033 XVI | csapatokat a főúr letiport testétől.~Felemelték őt a földről,
10034 XVI | roskatag termetét, saját testével fedezé őt be a dühöngők
10035 X | birkóztak, ügyesebbek voltak testgyakorló játékokban, nagyobb indulattal
10036 XVIII| még azután fél évig élt, testi sebei begyógyultak lassan,
10037 VII | Egy unokaöccse Benőnek a testőrségtől a nyílt utcán megsértett.
10038 XVII | némbert szörnyen megcsonkított testtel összeroskadni körükben,
10039 VII | meg ily balhelyzetben.~– Testvéredet nem; de ezt igen. Én meg
10040 XI | tudósítva e mozgalomról többi testvéreink, kik a Dráva mellett és
10041 X | hosszú harca. Hatalmasabb testvéreknél is hajótörést szenvede a
10042 III | átkozott és iszonyú. – Testvérgyilkolás.~– Irgalmas isten! – Ne
10043 XI | férfiak, kik harcolunk az egy testvériségért a jeges tengertől a meleg
|