abece-bajai | bajar-borza | borzo-dubor | duhbe-elsze | elszi-faras | farka-folde | foldi-gyujt | gyulh-hidon | hiede-izma | izmai-keres | kerez-kivit | kivol-lazit | lazon-maras | marci-melle | mello-nevez | nevre-on | onagy-rajot | rajon-soksa | sopan-szoke | szoko-testv | tesze-utana | utani-vigyo | vihar-zuzha
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
10044 XV | Uram, úgy hiszem, nem teszek rossz ajánlatot önnek, ha
10045 XVI | hogy meg nem ölöm; de azzá teszem, ami én voltam; és azt is
10046 VIII | bolond, szerencsétlenné teszesz mindnyájunkat, nem tudod,
10047 XVI | elpusztult várkastélyok tesznek, ahol nyög és sóhajt az
10048 II | látszanak a kerítéstől. Tetején néha mintha fekete zászló
10049 VI | vályognak, nem adott nádat a tetejére valót, ott rohadt a deszka
10050 XVIII| dolgozik rajta.~A mohos tetejű viskó tartotta magát legtovább.
10051 XVI | A földön két mozdulatlan tetem maradt, semmi seb nem látszik
10052 XVIII| odatört atyjának kínzott teteméig, s ott elfeledkezve magáról
10053 VIII | egy meggyilkolt utas véres tetemeit lelék meg. Ez volt az isten
10054 IV | és gyermeke.~Holt, sápadt tetemek; arcaikat úgy feledte a
10055 II | tenyér adott volna fejének tetemes mozzanatot.~A bőrködmenes
10056 XIV | végrehajtást délutánra, és tetesse délelőtt, korán hajnalban,
10057 XI | nyerte vissza, örömét azzal tetézendi, hogy fiával ajándékozza
10058 XVIII| aki feleljen neki.~A mohos tető is mindig összébb roskad;
10059 XVI | ajtók ellen, kőzáport a tetőkre, ahogy az emberek, midőn
10060 II | űzöd el előled, ~ Sőt tetőled~Bűnbocsánatot az nyér.~Angyalok
10061 XVI | ketten végighemperegtek a tetőn, hanem Iván megkapaszkodott
10062 XVI | lehengeredni vele együtt a tetőről; repülni egy ideig a levegőben,
10063 XI | lehetetlen volt meg nem tetszenie.~– Te jössz velem. Ülj fel
10064 XIV | kegyelmez, isten büntet – tetszése szerint. Vértessy érzé a
10065 Elo | hinti el közötte, azokat tettei evangéliomaul fogadja el,
10066 I | halálveszélyt, mert olvasták tetteit, látták lerajzolt arcát,
10067 V | házadból, mit egy kutyáddal sem tettél soha, el hagytál pusztulni
10068 XI | szenvedélyes hölgy szavai; ez oly tetterős, oly bátor, az első gondolatnál
10069 VIII | hasztalan; nő előtt lehetetlen a tettetés tovább; amint szemei Kornéliáéval
10070 VI | barátim! – szólt a rektor tettetett kegyességgel. – Látjátok,
10071 II | mely ha megfogatik, holtnak tetteti, megmerevíti magát, s inkább
10072 XVII | felvilágosítani, hogy mennyire tévedésben van e katulya tartalma felől.~
10073 IX | elhadart egy imádságot, tévedésből a reggelit az esteli helyett.
10074 VIII | bontva éjszakára, s szabadon tévedeztek sima hóvállain, apró, mezítelen
10075 II | ha nyitva hagynád, sem tévedne be más, mint édes körösztapád
10076 VIII | arc komolysága tökéletessé tevék a csalódást. Egy tudós,
10077 XII | szédületes sziklákon látta őt tévelyegni, és kezét akarta nyújtani,
10078 Elo | vakhitből vagy rosszakaratból téveszmék magvait hinti el közötte,
10079 XIII | alázatos mosolygással a kárt tevő.~– Birkáknak? E biz azt
10080 VI | a parasztok között. Mit tevők legyünk? Parasztjaink haragusznak
10081 X | összeolvasott életében.~Olvasta Themistocles történetét, ki egy maroknyi
10082 XVII | merednek, mester; hanem a tieid – szólt nyugodtan az orvos. –
10083 II | napi munkáik végezte után tikkadtan sietnek falvaik felé. Az
10084 XI | fúna elő, s még növelte a tikkasztó nyomást.~Azután lassan,
10085 IX | azt tartván, hogy ezt a tilalmat csak azért tették a nyílt
10086 IX | voltunk, s meg nem szegtük tilalmát. Pedig azon évben, mintha
10087 X | minden falu házára, minden tilalomfára. Maga a vármegye adta a
10088 VII | hogy ezt a tanárok be nem tiltják. Ha énnekem gyermekem volna,
10089 VIII | imádkoztatok, én visszaadom tinektek; mit éreznének önök erre?~
10090 XI | engedelmeskedék, s valami sutból tintát és papírt keresett elő;
10091 V | térdelt megostorozva, földre tiporva, mint letört ág, mely száradni
10092 XVI | felelt a jó ember. – A Tiszát, a Farkast én neveltem magam.
10093 XI | hallani, mint a tárgyakat tisztán felismerni.~Mária úgy képzelé,
10094 V | pompás legyen.~Az udvart tisztára seperték. Minden gazdasági
10095 II | az edények ragyogtak a tisztaságtól, rendben volt minden, a
10096 VII | találtak arra, hogy Vértessy tiszteit csoportokban leljék együtt.
10097 VII | tábornok ettől sem fél! Tisztelet! Vértessy tábornok bátor
10098 XVI | véleményt, s a lőfegyver iránti tiszteletből kezdett az udvarról kifelé
10099 VII | hajthatatlan férfi, akit tisztelői és haragosai vas embernek
10100 XIII | ma a rektor számára. Így tisztelték a gazdák, akiknek hivatalosan
10101 XV | és pékek azon bizalommal tiszteltetnek meg, hogy a főhadiszállás
10102 VII | gyávaságot el nem tűr; amelyik tiszten sérelem esett, annak meg
10103 III | zsámolyra kuporodott, és gombát tisztított az ölében.~– Magdolna asszony,
10104 VII | komámuram fia, az meg a tiszttartómé”. Itt csak káplár, szabados
10105 XVI | Ennek az asszonynak az esze tisztul – dörmögé a borzas Hanák. –
10106 XI | zaja hallatszanék.~Most tisztult fel előtte, miért nevettek
10107 XVI | kezeitekből, mert az meg nem véd titeket többé! Valami rossznak kell
10108 XIV | gyöngycsepp rajta.~– A jövő órának titkai vannak, Vértessy – szólt
10109 XVI | hogy eltemessék gyalázatos titkaikat. Íme, én kibeszélem azokat;
10110 I | bármi történt, a jövendő titkait rejtélyül hordák magukban.~
10111 VII | el nem árultam azon hölgy titkát. Tartogasd azt szívedben,
10112 Elo | keze nyilvánít nagyszerű titkokat, miket ha képes volna megérteni,
10113 VIII | tilos viszonynak el nem titkolható következése lett. Ön neje
10114 XIV | előtt mutatni.~– Hangjával titkolja; de én a leheletén érzem.
10115 VIII | hasonló. Némelyik jobban tudta titkolni, másik kevésbé. Vannak hideg,
10116 Elo | kaszinók gyűlhelyein rejtett, titkolt hírekről kezdtek suttogni,
10117 VIII | ember, jobban, mint a vak. Titkoltam eleinte e bajomat, nehogy
10118 XVI | támadástól, ahol a harcosok titkosan bemásznak az őrizetlen erősség
10119 VIII | kicsinyt nagyon is jó egy titkosrendőr alá.~Az idegen nem várhatta,
10120 VII | készen, elárulá előttem e titkot. Úgy volt, ahogy mondá;
10121 Elo | természet rendhagyott folyása. Titokteljes jelenetek, félig misztikus
10122 VIII | jobban ordítottam a trágár tivornyadalokat, hogy ne halljam azokat
10123 VIII | szilaj valék; szerettem a tivornyát, a bort, az örömöket. Valami
10124 XVI | között elkezd csengetni, tizenegyet egymás után, jelentve, hogy „
10125 VII | Persze, Herkules is a tizenharmadik munkája által lett leghíresebb,
10126 VIII | egy bölcs király egykor tizenkét rablót akasztatott fel az
10127 II | kis szőke fejű angyal – tizenkét-tizenhárom éves – haja csaknem ezüstszőke,
10128 X | jókedvű jurátusok estenként tízével összefogózva a falhoz húzódni
10129 VII | kezecskékkel, amikkel egy tízéves gyermek is meg volna csalva,
10130 III | ordítá rá Benjámin, s alig tízlépésnyiről rásütötte fegyverét.~A halálmadár
10131 I | átlépni. Jaj volt annak, ki a tízparancsolat ellen vétett! Egész nyáron
10132 VIII | megtapintva a kór üterét. – Tízzel többet üt egy perc alatt,
10133 III | lábára, beledobták a sárga tóba. Istenem, istenem! – Miért
10134 III | erdőkön, mezőkön, a közel tóban, szerte a vidéken, a kedvenc
10135 XVIII| ostromlott ablakot, s a kapuk elé tódultak.~Az utolsó dobütés jelenté,
10136 X | különben minden népfajjal többé-kevésbé közös, s mely különösen
10137 X | Kecskemét, Nagykőrös és többek, apró pontocskákkal jelentéktelen
10138 XVI | aztán egyesült erővel a többieket. Azok a padláson keresztül
10139 XIII | kihullottat, s visszateszi a többihez.~Ezért megint majd megverte
10140 I | gyümölcsfa látszik kitördelve, a többit is esztendőnként háromszor
10141 Elo | hagy előtte, míg ez is a többivel a feledség éjszakájában
10142 VIII | bánatot. Ez osztály szenvedése többnyire mindenütt hasonló. Némelyik
10143 VI | alacsonyra a feje alját, de többre nem is vitte a dolgot; aludt,
10144 VIII | vonal, a vont arc komolysága tökéletessé tevék a csalódást. Egy tudós,
10145 V | fergetegest, ez is aligha tölté födél alatt. Lábai kivoltak
10146 VIII | gyermekéveimet katonai növeldében töltém, s még nemrég katona voltam.~–
10147 VII | akarod, hát beleteheted a tölténytartómba ide hátul.~– Ebbe ni? –
10148 XVIII| lövésekkel, mert csak négy töltényük volt; a védelem eszközeit
10149 II | nem akarja venni, erővel tölteti belé, kutakba önteti, szérűkön
10150 XIV | A kívül állók fegyverei töltetlenek maradnak.~Három dobütésre
10151 XVI | esett főúron kedve szerint töltheté undok dühét.~Meddő fáradság
10152 II | oly csodálatos félelemmel tölti el az álmatlanul virrasztót.
10153 XV | szétveretem ez embereket.~– Olajat töltök a tengerre – felelt az ifjú
10154 X | pompája, veleje. Új hang töltötte be az utcákat, miket fényes
10155 XV | Megállt a népség.~– Fegyvert tölts!~A katonaság, mint egyetlen
10156 V | Fölakasztanak? Ne félj. Töltve van az a pisztoly, mellyel
10157 XV | vasvillák is álltak ugyan ki a tömegből, de az emberek legnagyobb
10158 X | melyek reszkető, elfújható tömege csak ritka évben jelen meg,
10159 XVI | fegyvereket! – hangzott a lázadók tömegéből.~– Akkor leteszem. Esküdjetek
10160 VIII | munkás osztályok nélkülöző tömegeit; némelyek a bukott kereskedőket
10161 XVII | voncolták ki lábánál fogva.~A tömeget újra vérittas mámorba hozta
10162 XVIII| bátor nekitámadt a gyáva tömegnek, s dühödt viadallal kezdte
10163 VI | hatalma; ott felejtette a tömlöcben négy-öt esztendeig a szegény
10164 VIII | fejéről, s hosszú, fekete haja tömött fürtökben göndörült alá
10165 XIII | lázadókat, míg száját be nem tömték, a bőrharang elbújt a kemence
10166 XII | látott. Mindig Elizkével töprengett álmában. Majd mély, szédületes
10167 XI | rendbontó had lehet az? – töprenkedék magában Mária, mely polgárisult
10168 Elo | kétségbeesés vérszemével utat tör magának, merre az ámítók
10169 VIII | istenem!” és a kezeimet tördeltem, és a könnyeim csorogtak.~
10170 XI | nem lehet! – szólt kezeit tördelve a mester; s aggodalmasan
10171 II | zendültek át az ének szavai töredelmes, fájdalmas reszketegséggel:~
10172 X | sem vonta el az erőművészi törekvésre, hanem Iván egyszerre nagyot
10173 XIV | meg-megnézi; még most egész; semmi törés nincsen rajta.~Odajön hozzá
10174 IX | megrakni városokkal, csontjait töretni mély bánya-aknákkal, enged
10175 VII | vasból lett volna öntve, s törhetlen ellenállása által egész
10176 XVI | leránták a földre.~– Üssétek, törjétek össze a méregkeverőt! –
10177 IX | hogy táplálj minket, és törjük a fejünket rajta, hol lakik
10178 XI | imádkozzék érte, vajha ki ne törné odáig a nyakát.~
10179 III | felejtett engem, nem gondol, nem törődik velem, hágy elevenen lélekké
10180 VII | parancsait, mintha csak annyit törődnék az életével, akár egy kiszolgált
10181 VII | megbocsátott nekik érte.~– Nem törődtem velök.~– Mondja, hogy megbocsátott.~–
10182 XVI | egyenesen arrafelé, nem törődve az utána rohanó házőrző
10183 XVI | magad után. Elbírsz-e?~A törpe csoda ujjongva rohant Ivánnak,
10184 XVI | amint végigpengeté, ha nem tört-e ki az éle, azzal eltűnt
10185 VII | valami gépet erre a célra; törték a fejüket a gőzhajón, a
10186 XVII | saját lábam csontját kétszer törtem el önkényt, mert rosszul
10187 X | emelkedni, helyet vívni ki a történetben: a magyarhoni szláv nép
10188 X | valaha a lengyel és orosz nép történeteibe bepillantott, ahol ez a
10189 X | teréről. Ismerte a spanyol történetekből VII. Ferdinándot, ki a mórokat
10190 Elo | Kísértsünk meg egyet e történeti sírhalmok közül fölbontani.
10191 X | veszi a bűnsúlyt a „vak történetről”, akire minden emberi botlást
10192 XI | gondolataiban mindaz, ami ott történhetett, és ami még másutt történni
10193 XV | óra, egy perc alatt minden történhetik, ami soha jóvá nem tehető.~
10194 VII | nagyobb mulatságok nem történhetnek meg nála nélkül, s az utcákon
10195 VI | hogy semmi bántásod ne történjék, felelj igazán, kényszerítés
10196 XIII | nem volna, mint neked, mi történnék akkor? Ha elhinnék azt az
10197 X | de amiknek mégis meg kell történniök. Értesz-e?~– Nagyon helyesen.
10198 VII | befolyással vannak a körüle történő dolgok.~Különben ezt a megtisztelő
10199 XI | lovam – lihegé Hanák, s törülgeté bele izzadt üstökét.~– Vágd
10200 XVIII| keresni többé. Minden porrá törve, széthasgatva, kiürítve;
10201 XVII | pedig, íme, egy főúr áll a törvényszék előtt, és a bírák mind csimbókos
10202 XVI | menni a bíróhoz, a paphoz, a törvényszékhez, s elvárni a súlyos ítéletet,
10203 XI | országban, rendes kormányzat és törvényszolgáltatás mellett ily önkényű kicsapongásra
10204 XVII | ültek, és olvasták rá a törvényt a nagy, kutyabőrös könyvekből;
10205 X | veszik eredetöket, mely fő-fő törzsei közé oly derék népeket számít,
10206 XVIII| terebély vadgesztenyefa tövében.~Az öreg Hétfalusynak nem
10207 I | nagyot nőtt a bógács és tövis. Útnak nyoma sincs felé –
10208 Elo | ugyan a fájdalom, melynek tövise szívében benntörött, megtanul
10209 II | fölverve soha nem látott tövisek- és gyomoktól; másutt le
10210 III | Gyönyörködhetett, hiszen szíve tövissel volt tele.~Ez volt Hétfalusy
10211 I | nádpadlatán most a csuvik költi tojásait, élt ezelőtt huszonöt évvel
10212 II | mely a tűzhely előtt egy tőkébe van vágva…~Két év előtt
10213 VI | találná szánni. Tegyétek ide a tőkére. Hol az a kötél? Egy dézsa
10214 XII | csendesen kétfelé nyitá a tokot.~A pallos volt abban…~A
10215 XVI | fület saját ordításával, s tolakodott az udvar belsejére.~Ekkor
10216 XV | csoportjai egészen előre tolakodtak, s igen valószínű volt,
10217 VIII | öreg nyugtalanul sürgeté.~– Told ide az asztalt, és adj íróeszközt.~
10218 X | Bodza meg fogja érdemelni a tollbokrétát kalapja mellé.~– Te az éjjel
10219 IX | e szóra; Klimpa Guszti a tollpuskával nagyot lőtt a pad alatt,
10220 IX | eldugva a zsoltára alá a tollszárat, amiből puskát faragott,
10221 VIII | ajk, mind ezt a gondolatot tolmácsolják. Isten megbüntette őtet
10222 VI | férfiú, hogy bajos lett volna tőlök megtudni, mi nyelvet beszélnek.~
10223 XV | akarnak önök? Mi bajuk? Miért tolongnak az utcán?~Az emberek egymást
10224 XV | kézben volt egyszerre.~A tolongók kezdtek egymásra nézni,
10225 VIII | szoba felőlem volt bezárva tolózárral; halkan kellett félrehúznom,
10226 VIII | ismeretlen, leülve az előre tolt karszékbe, míg a vén bakó
10227 XI | tessék.~Mária undorodva tolta el magától a piszkos kalapban
10228 IX | sokat használ; s eltiltotta tőlünk, hogy dinnyét, barackot
10229 XVI | Gyönyörűséges sötét éjjel. Egészen tolvajoknak, gyilkosoknak való; amilyet
10230 XVII | színét adja az eddigi aljas tombolásnak.~Bodza Tamás felállt a kastély
10231 XII | a cinkosok kacagtak és tomboltak odafenn.~A vén hóhér pedig
10232 II | végtelen távolból jőnének, tompán, enyészetesen…~A közel látkörön
10233 III | kétségbeesés, nekifutott a tónak. Én láttam, mint tekinte
10234 III | játszott a két gyermek a tóparton, én a túlsó parton szedtem
10235 VIII | világba. Hát egyszer ki toppan be hozzá, este későn, sárosan,
10236 XV | felelni, a hang elszorult torkában; csak odaborult némán a
10237 X | mint hogy összeüle a falu torkaival a kocsmában, a helység házánál,
10238 VIII | szó kétszer is megakadt a torkán:~– Igen, saját gyermekem.~–
10239 VIII | ki!~– Mondom már. Jaj, a torkom! – Kamienszka grófné.~–
10240 XIII | Egészen a mellemre meg a torkomra szállott… Óh, köszönöm alássan,
10241 XIII | látta-e meg valaki, kiosont a tornácból, elkerült az udvarból a
10242 XVII | nagy tekintéllyel felült a tornáclépcső legmagasabb fokára, s inte
10243 I | padlás szelelő ablakai, a tornácra felvezető fehér kőlépcsők
10244 II | dörmögve egymás közt. A tornyok sorba háromnegyedet ütnek;
10245 XVI | a vén boszorka, és tele torokkal fogja kiáltani a bőszült
10246 XIII | a bőrharangnak, mintha a toronyban húznák a harangot. Még ez
10247 IX | egyházfi, utánahajítva a nagy toronykulcsot.~A vén jósasszony felemelé
10248 XII | pokoli fényt vet dühtől torzított arcára. – Most következik
10249 XVII | tekintetében a hűlt rémület torzképe; azután egyszerre felordítva
10250 XI | hosszú, felyül borzas, alul torzon, hogy lehetetlen volt meg
10251 XV | hírhedett piaci szónok, tósztivó céhgyűléseken, kitanult
10252 VI | némely dolgot, sokat rögtön tótra lefordít, azután ismét a
10253 IX | secundae. Magyarul viszmuta, tótul vismuthim, németül Wismuthen.
10254 VIII | sarlatáneri, moszjő?~– Comme toute la médecine, monsieur.~Doktor
10255 XI | Hétfaluba, mely középpont leend, további rendeleteink megértése végett.
10256 VIII | szemét-száját sárral. Az idegen tovarobogott.~A távozó lódobogásnál a
10257 IX | kikerülte az asszonyt, s amint tovasietett, úgy tetszett neki, mintha
10258 XV | megtudván, máris a szomszéd tractusokban és sequestrumokban lakozó
10259 VIII | annál jobban ordítottam a trágár tivornyadalokat, hogy ne
10260 XVIII| azzal vége volt a rémes tragédiának.~Egyetlen dördülés szétszórta
10261 XVI | Zudárné gúnyosan nevetett e tragikomikus jelenet alatt.~– Ugyan,
10262 X | mérgezve, Iván.~– Óh, ne tréfálj az ilyennel – lihegé ez
10263 XVI | parancsolja. Nem jó vele tréfálni. Hatcsövű fegyverei vannak,
10264 IX | is éppen olyan), mindig tréfált velünk; mondta, hogy aki
10265 XVIII| elég mély-e?~Úgy kacagtak e tréfának!~Egyszerre pariparobogás
10266 VII | hogy már ez több volt a tréfánál, mert a derék hadfi egészen
10267 IX | föld maga beteg.~Milyen tréfás még a rémület is!~Emlékezem
10268 VII | kényszerítik. Láncot viselni tréfaság, de mikor megkötik az embert
10269 VIII | doktor Sarkantyús azt a tréfát vette magának, hogy elmondá
10270 X | legalkalmasabb lesznek a Tribo1 vidékiek. Sok közöttük
10271 VIII | most, s olyan süket, hogy a trombitaszót sem hallja.” Végre elkészültek
10272 VIII | előttünk.~Széphalmi úr után tudakozódék.~Azt előhívták a cselédek.
10273 VIII | a homlokon a szív nehéz tudását jelenti. A te kezed azért
10274 XIV | Ah, tábornok úr. Ez a tudat enyhíteni fogja halálomat.~–
10275 IX | hogy magyarázzák meg a tudatlan népnek a nyílt levelek mondanivalóit.~
10276 X | míveletlen, tompa népkedélynek, a tudatlanságnak. Van osztálya benne az úri
10277 XIV | tábornok úr; köszönöm, hogy tudatta velem. Sajnálom, hogy balvégzetem
10278 IX | fellármáztak minden kutyát, úgy tudatták a faluval, hogy Kordé Mihály
10279 XI | egyetértés tekintetéből tudd meg, hogy miért hívnak engemet
10280 VI | istenen kívül senki sem tudhat előre, csak aki ölni akar.~–
10281 VIII | hallhatóan rebegé:~– Honnan tudhatja ön ezt? (Ami olyan mélyen
10282 VII | Valóban úgy történt.~– S hogy tudhatod te ezt elébb, mint nekem
10283 X | írástudó ember lévén, előre jól tudhatta hírlapokból a veszélyes
10284 XVIII| segédének vezénylete alá, nem tudhatva, hogy a többire nem lesz-e
10285 II | lehet egy hóhér szíve belül?~Tudja-e őt szeretni valaki; azon
10286 VII | ha bánatuk van, arról se tudjak. Örökké keresve keresték
10287 XVI | kinek a gyermeke. És akkor tudjátok-e, hogy kinek a szívében áll
10288 VIII | sejtelmeden kívül; anélkül, hogy tudnád, honnan jött?~A férfi megtépte
10289 XVI | kötve nehány húsdarab, oda tudnád-e ezt adni a kutyáknak szép
10290 VIII | maradok mellettük.~– És ha nem tudnánk azon ifjút megmenteni?~Az
10291 XI | család ellen. Meg kelle tudnia, mi az, és talán segíteni
10292 XV | lehessünk. Akasztófára valók tudniillik. Akiknek még hatezer pár
10293 VI | csak átkozott mesterségem tudnom engedett, mindazt remekben
10294 VII | az ezred orvosa elégséges tudománnyal bír őt kigyógyítani. Rendesen
10295 VI | mind Kordé uramnál rakta le tudománya első alapjait.~Ki hazudni,
10296 Elo | eseményes évek – örök igazság tudományával vannak beírva. De e tudományt
10297 X | nélkülözhetik.~Bodza Tamás hosszas tudományos búvárlatai s erős lelkesedés
10298 X | ábrándos eszmének, arról tudomása lehet mindenkinek, aki valaha
10299 X | eredetére, s melyek azon leverő tudomást juttaták számunkra, miszerint
10300 VIII | tökéletessé tevék a csalódást. Egy tudós, egy tapasztalt bölcs férfi,
10301 XI | melyben az öreg Hétfalusyt tudósítá, hogy mihelyt kocsira ülhet,
10302 VII | levelet.~Az volt a hivatalos tudósítás a szökevény elfogatásáról.
10303 VI | rektor a levélből.)~Sürgetve tudósítom kegyelmedet, hogy az ellenséges
10304 X | tudta könyv nélkül jeles tudósunk, ** azon nagybecsű munkáját,
10305 VII | ordinánc bácsi?~– Hát te tudsz-e? No, hát mit kérdezed másról?
10306 VIII | mondom, igazat mondok.~– Tudtad, hogy az az ember mért szökik?~–
10307 IX | melyről maguk az értesítők sem tudtak többet, mint tíz évvel azelőtt,
10308 IX | templomkulcsot, a lelkész tudtára adá, hogy hatósági rendeletből,
10309 VIII | küldötte-e őt az ég le hozzád, tudtod-, sejtelmeden kívül; anélkül,
10310 VII | esküdni merek, mielőtt valaki tudtomra adná.~Kornélia csüggedten
10311 IX | zsírozott hivatalos pátenst, tudtukra adá, hogy ő ezt azért fogja
10312 XVI | kis szörny, csak súgva adá tudtul megegyezését.~– Hamamama.~
10313 XIV | ember annyira megretten: nem tudva, tűz van-e, vagy gyilkost
10314 VIII | homály által látunk, és tükörből csupán, s még csak azt sem
10315 V | volt sötétítve egészen, a tükrök és képek sötét fátyollal
10316 XI | környékén is jövő-menő csoportok tünedeznének elő, s hangosabb szóváltások
10317 XVIII| kérdezé fiától:~– Ki ezen tünemény itt, aki másodszor száll
10318 IX | akik a legtermészetesebb tüneményben is természetfölöttit keresnek,
10319 XVII | facies hyppocratica borzasztó tüneményét, s midőn azt mondá neki: „
10320 VII | fűszerezett beszédei által tünteti ki magát, a polgári osztály
10321 VII | valamiképp ki találja magát tüntetni azáltal, hogy a kabátja
10322 VI | kérdek! – rikolta a rektor, türelméből kikapva.~– Kifáraszt a nyomorú –
10323 X | sóhajtott, mintha sokallná a türelmet, mit a sors a beteljesülés
10324 XVI | összefonva, mint valami türelmetlen hangversenyi művész, aki
10325 VI | az egész gyülekezetet.~– Tüzes vasat ide – ordítá végre
10326 VII | meghatva a derék katona jeles tulajdonai által, nejévé lesz, s ilyenformán
10327 X | Ezt is a Hétfalusyaknak tulajdoníták. Anna asszony azután sokszor
10328 VII | mind annak a „vas embernek” tulajdonítandó.~Erre a névre olyan könnyű
10329 VI | egészet isten csapásának tulajdonítva, félni fog egy általános
10330 XV | mégis haneha netalántán tulajdonképpen koránsem lehetett volna
10331 VII | udvariasságnak s minden egyéb tulajdonságnak, ami az embert kellemetessé
10332 XIV | Valami távoli városrészben túlbuzgó hívek elkezdtek egy harangot
10333 II | kutyák utánavonítanak, a tulkok bőgve futnak el előle, csak
10334 XIII | dolgában, s ez érdemben túlmegy fantáziája a kelet-indiai
10335 I | az elvadult jázminsövény túlnőtt, kihullatva az útra mérges,
10336 X | anyagi erő durva küzdterén is túlnyomó akart lenni az ázsiai faj.
10337 I | olykor hőköl vissza egy-egy tulok, ha legelés közben a fűben
10338 XVIII| legyőzték a durva erőszak túlsúlyát, a két vívó ura maradt a
10339 II | kellett tennie, s eközben túlszámítá az ág erejét, melyen állt;
10340 II | míg az magát a kerítésen túlvetni erőködve hánykolódott, öltönye
10341 II | fehér arc mosolygása oly túlvilági, mintha nem is öröm, nem
10342 XVII | valakit mérgezéssel, nem tűrhette tovább a hallgatást, kirúgta
10343 XIII | vagyok, mint aki az orrával túrja a földet. „No, hát meghaltam-e
10344 VII | a pap előtt, hogy „véle tűrök, véle szenvedek”. Íme, tanúsítom.
10345 X | Pauperum tabernas, ~Regumque turres!…”~
10346 VII | Megvívtam, megfeleltem, tűrtem, és el nem árultam azon
10347 IX | kocódott.~– Hej, te nebuló! Te, Turtyik Miska. Miről beszéltem most?~
10348 XIV | kétségbeesését, annak halálos tusáját! Óh, szánj meg engem, férjem.
10349 XVI | kerítésnek dűlve, magában tusakodva, úgy tetszék neki, mintha
10350 XI | bátor, vakmerő fickó, aki tűzbe-vízbe menni kész, ha kell?~A rábámuló
10351 VIII | az ismeretlen, mialatt a tűzből egy parazsat rántott ki
10352 XII | szürke felhőben apró libegő tűzfoszlányok repkedtek ideoda, mint fényes
10353 II | különbözött az más ember tűzhelyétől; az edények ragyogtak a
10354 II | Hisz itt a hóhér lakik.~A tűzhelynél egy nő sütött, főzött; magas,
10355 VIII | felelt az idegen röviden, s a tűzhelyre könyökölt.~– Maga tán azt
10356 VIII | ez újra, közelebb lépve a tűzhöz, melynek lobogó fényénél
10357 XII | szétnyiladoztak már, véres szemű tűzi szörnyek kandikáltak le
10358 IV | végigfutott, mint fényes tűzkígyó a csengettyű sodronyán;
10359 XVI | egyik parttól a másikig a tűzpatakon keresztül.~Zudár Péter egy
10360 VIII | egy serpenyőt tartott a tűzre, a vén mindenféle növényt
10361 XII | pörölt, civódott egymással, a tűzszellem apró fiai, kik a rablott
10362 IV | be valaki onnét kívülről, tűzszemekkel, mik keresztüllátnak a fekete
10363 XII | taplóval, Zudárné kikapta a tűzszerszámot kezei közül; maga kicsiholt,
10364 XII | nyomása elmúlt agyából, tűztől elvakult szemeire jótékonyan
10365 VIII | ami a szökevényre ki volt tűzve. Csak te még egyszer ártsd
10366 VII | polgárok bámulják, mikor a tűzveszély idején kirukkoltatja katonáit,
10367 XII | mit csak a nyíláson besütő tűzvilág deríte fel.~Eszébe jutott,
10368 XV | országháborítókat, akik tűzzel-vassal közelednek békességes városunkhoz,
10369 XIV | halassza ön három napig. Tűzzön ki arra rövidebb határidőt;
10370 XV | tartozik, akik az emberiséget tyúkszemekkel ellátják. Bajusza hetvenhét
10371 VIII | magának, hogy elmondá neki:~– Ű-le koma, itt a kű.~Az idegen
10372 II | úton.~Ott álltak a bakó udvarában. Valami megragadó ellentét
10373 X | ki a mesternek, az iskola udvarát elfoglalta cséplői számára,
10374 VIII | idegennek a bejöhetésre.~Csinos, udvarias ifjú áll meg előtte, bátran
10375 VIII | gyógyítani.~A fiatalember finom udvariassággal üdvözlé őt, míg doktor Sarkantyús
10376 VII | táblabíróságnak, díszpolgárságnak és udvariasságnak s minden egyéb tulajdonságnak,
10377 VII | hölgyeknél finom és délceg udvarló, közhelyeken jó szándékú,
10378 VIII | hiszem, teljesen fel fog üdülni. Addig bízzunk istenben.~
10379 XI | a mesternek.~– Úgy légy üdvöz, testvér, én Oroszhonból
10380 VIII | levelet nyújt át neki az első üdvözlet után; Széphalmi engedelmet
10381 XI | tatárfutás után!~A ló egyedül ügetett előre, sem előtte, sem utána
10382 XI | kétszer kínáltatni; nagy üggyel-bajjal felhasalt a lóra, s nem
10383 VI | megverte, egyet-mást, ami keze ügyébe tévedt, összezúzott, ordítva,
10384 VIII | bizonyos ifjú Hétfalusy ügyében, ki megszökött a hadseregtől,
10385 XI | nagy praxisuk van az ilyen ügyekben”.~– És most az egyik iratot
10386 XVIII| szavakat, amikre senki sem ügyel. Ami por, az elnyugodott
10387 VII | a bilincstől, ettől!…~– Ügyeljen a cérnámra!~Valóban a veszélyes
10388 VII | és ígéri, hogy jobban fog ügyelni.~– Kedves édes. Van nekem
10389 II | amannak minden mozdulatát ügyelve kísérte. Ha feléje fordult,
10390 X | alföldi fiúk jobban birkóztak, ügyesebbek voltak testgyakorló játékokban,
10391 VIII | bántójának rohant, de az oly ügyesen, mint a kígyó, torkon ragadta
10392 VIII | vagyok”, úgy elvesztettem az ügyet, és visszavonulok; de én
10393 XIII | orvosságot hord magával. Te ügyetlen szamár, elejted az orvosságot,
10394 XI | fejét a mester. – Hű az ügyhöz, lelkesült az eljárásban,
10395 XIV | úr, hogy egy igen komoly ügyről szóljak önhöz. Lesz-e kegyes
10396 XIII | úr lábadozó egészséggel üldögélt egy rácsos padon, magát
10397 VII | menté meg a diadalmas ellen üldözése elől. Maga az ellenfél vezére
10398 VIII | az én bűnöm, hogy az én üldözésem vadítá el őt az életben,
10399 VII | És önnek emiatt tömérdek üldözést kellett kiállania.~– Igen,
10400 XVIII| meglakolt már. Most ezt halálra üldözik. Én rejtettem el őket a
10401 I | csodálatos volt, mint szűnt meg üldözni egyik állat a másikat.~A
10402 VIII | gazember! Egy szökött katonát üldözök, akit te rejtettél el; mondjad,
10403 V | szárnyaszegett sas így fordul vissza üldözőire, véres száját gyilkolásra
10404 II | De más célom van vele. Üldözőit mindenesetre nyomába hozom,
10405 VI | rivallt rá fogcsikorgatva üldözője, s megrázta fejét izmos
10406 XVII | teleszórta sziporkával az üldözők szemeit, hogy azok semmit
10407 II | ki a fiút teljes életében üldözte, azt lerombolja, s ezzel
10408 VIII | amik ébren és álmomban üldöztek, és én ittam és daloltam
10409 XVIII| mondod el, hogy halálra üldöztelek. Fogadd meg, ígérd meg!~–
10410 XVI | szekeréhez, felugrott az ülésbe; egy pillanatra hosszú,
10411 XI | tudósítá, hogy mihelyt kocsira ülhet, siessen a székvárosba;
10412 XIII | beküldelek a vármegyére, majd ülhetsz ott, amíg rád kerül a sor.
10413 VIII | benn a városban lakom, ott ülök az első vendéglőkben, kávéházakban;
10414 II | mutogattak az asztal mellett ülőre.~A férfi suttogását nem
10415 VIII | e jó urat a karszékhez, ültesd le; a te kezeid szép tiszták,
10416 X | leckére, mégis az első padba ültették. Győztek magányleckékre
10417 III | egyetlen szőlőtőke volt ültetve, melynek indái gyümölccsel
10418 Elo | készülünk.~Sötét emlékű, fekete ünnepekkel teljes év; ha egy sírkertet
10419 VII | mindig ott szokott lenni az ünnepélyen, s a legjobban felelőknek
10420 VI | kövekkel, s azokkal ott ünnepélyesen összeverekedtek.~Akinek
10421 V | félretakarítottak. Komor ünnepi készület volt ez, minő minden
10422 X | erős hite volt.~Gyakran ünnepnapon lehetett látni mutatóujján
10423 Elo | látogatottabbak, a közmulatóhelyek üresebbek nem voltak, mint akkor.~
10424 XII | tele serrel, borral.~Egy üreset odahengerített a tört rés
10425 X | előtt, keresve keresett ürügyekért, s úgy bánt vele, ahogy
10426 II | hogy még egyszer hátba üsse, azután ügyetlenül, vihogva
10427 XVI | kívánni lehet. Rajta, rajta. Üssetek a nagy urakra, öljétek le
10428 XVI | s leránták a földre.~– Üssétek, törjétek össze a méregkeverőt! –
10429 XIII | világnak, mintha mondaná, hogy üssön rá, akinek tetszik.~Az öreg
10430 II | reszkető ingása kit jelent?…~Az üstből kifutó forró víz egy percre
10431 VI | s megrázta fejét izmos üstökénél fogva jobbra-balra, hogy
10432 Elo | rettegett beteljesültét. Fényes üstökös csillagok járnak át az égen,
10433 II | alábbvaló volt a kutyánál. Egy üszköt kell közé vetni, s lángra
10434 XIII | ordíta reájok; egyiket orron üté vitézül, a másikat hanyatt
10435 XVI | azután mindig lassúbbá váló ütenyekben egyenként pattantva.~Akik
10436 VIII | mint ver sebesebben az ütér: az izmok rángatóznak, az
10437 VIII | szürke haját, megtapogatja az ütereket, ír recipéket drága jó kenetekről,
10438 XVII | fejére a nehéz korbáccsal.~Ez ütés hangjára egyszerre elkiáltá
10439 XVIII| repültek be az ablakon, ütések csattogtak az ajtón; káromkodás,
10440 XII | a konyhaajtóhoz. Az első ütésekre recsegni kezdettek az ajtó
10441 XI | férfi kaszáinak egyenesre ütésével foglalkozott; mások ingerülten
10442 XII | döngeté az ajtót; minden ütésre hangosan kacagtak fel ostromlói:~–
10443 XII | kacagtak fel ostromlói:~– Ütheted már!~– Sülj meg, vén medve,
10444 XVI | akit fél kézzel a földhöz üthetne, ha akarna. Menjetek az
10445 III | dühösen, mint kin az őrültség üti ki magát, átkozódva kapta
10446 XIII | kemence mellé, egyrészt az ütlegektől, másrészt attól félve, hogy
10447 II | bejött.~– Gyere ide, hadd ütlek pofon. Nesze. Mégis vigyorogsz?
10448 II | tornyok sorba háromnegyedet ütnek; nem tudni, hányra. Az idő
10449 XVI | rajta, lábtókat a falnak, ütő gerendákat az ajtók ellen,
10450 VII | üvegharmonika harangjai ütődnének egymáshoz.~– Értem a célzást.
10451 XI | felpálinkázott ifjú arra is ütögette a mellét ököllel, hogy ők
10452 XVI | én e gyermek szívébe kést ütök!~A gyülevész kába zúgása
10453 XI | Hát eredj előttem; majd én ütöm hátul az ostorral.~Ez jól
10454 Elo | szokatlan villámcsapások ütöttek le több helyütt, mik magas
10455 IX | előtt; azoktól elszedték az ütőfákat, beverték egypárnak a fejét
10456 VI | szegény legényt, azalatt üttette, verette; ha a szegény ember
10457 XVIII| helyeikből, széttört hordók, üvegek, palackok cserepei az úton
10458 VIII | égő mécsessel, másikban üvegkorsóval kilépett rajta a holdfehér
10459 XII | s mintha valami átlátszó üvegtáblák volnának, melyek a kívüli
10460 I | soha nem szólt, elkezdjen üvölteni, mintha láthatlan kísértetre
10461 XVIII| percben vadállati véröröm üvöltésével rohantak annak feszítővasaikkal,
10462 XVIII| be a kastélyba; diadalmas üvöltésük visszhangzott a boltozatok
10463 XII | mélységes fenekéből egy tompa, üvöltő ének zsolozsmája hangzanék
10464 I | átölelte fejüket, s úgy üvöltöttek együtt irtózatos, undok
10465 II | komondor a menekülőt, s üvöltve rohant neki, s míg az magát
10466 VIII | mesterségéről.~– Miért ne? Üzlet az is, mint a többi. Csakolyan
10467 VIII | nagyon elhanyagolták ez üzletet. Azt restellem. Nehéz lesz
10468 VI | kukoricaföldekbe; neki kendernek, ugarnak, bejárt véghetetlen utat,
10469 II | szántóföldek nagy része ugaron maradt, fölverve soha nem
10470 VII | pogácsákat, mint valami harapós ugatárnak, aki láncra van kötve.~–
10471 I | mintha láthatlan kísértetre ugatna, ki gazdája küszöbén ki-
10472 II | kolomphangja és a gazdáik elé ugató ebek örömcsaholása… Most
10473 V | lelógó kezét, s félvígan ugatott reá.~Erre kijött a mindenes,
10474 V | szaporán, édes földim, ne ugattassuk itt magunkra a kutyákat
10475 II | kiszökött, s a jövevény nyakába ugrált, nyüzsögve, vinnyogva.~–
10476 XVI | felemelte azt a levegőbe, úgy ugrándozott vele alá s fel, annak bizonyságául,
10477 II | azonban a kerítésig jókora ugrást kellett tennie, s eközben
10478 VIII | szálai az ég felé.~– Nem ugratták meg azután?~– De biz egyszer
10479 XIII | valamennyi egyszerre rám támad: „Úgy-é? Ugye kend is meg van már
10480 XI | négy-négy ezer pár sarut és ugyanannyi dolmányt és szűrt tíz nap
10481 VI | paplanos ágy, aminthogy ugyancsak bele is feküdt, és elaludt.~
10482 XI | kézbesítendem. Ne mulaszd el ugyanezen kiáltványokat számtalan
10483 XI | átellenben, kelet felől, ugyanolyan napküllők emelkedtek barnán,
10484 VII | csodálkozom. Valahányszor újabb időkben összejött velem,
10485 IX | rémületből; sőt, a helyzet újdonsága még mulattatott is. Iskolába
10486 XIII | ért, már akkor tulajdon újdonságát kibővítve, kicifrázva hallotta
10487 VIII | egy pohár vizet kért, s ujjai hegyét végighúzogatá annak
10488 XVI | odalenn, pengeted-e még ujjaiddal a pallos élét, mint valami
10489 VIII | visszanyertem nyelvem beszédét és ujjaim érzékenységét; a legelső
10490 X | az imént majd összetörted ujjaimat, én nem szepegtem.~– De
10491 VI | bokréták cseresznyébe mártott ujjal festve, mikből csak itt-ott
10492 VII | pici kis leány, mint az ujjam, akkor tanult táncolni;
10493 VIII | lelki jóltevőm, isten után újjáteremtőm? Mit adhatok én?~Az idegen
10494 XVI | pillanatnak; azért kacagott, azért ujjongott olyan nagyon. Nem bírta
10495 XVI | Elbírsz-e?~A törpe csoda ujjongva rohant Ivánnak, s térdeinél
10496 XI | egészbe. Ah, ti ebben mind újoncok vagytok, Numa. Miért is
10497 IX | három”. A háromnál mindig újrakezdte; minden harmadik kivető.~
10498 VIII | cher bonhomme.~– Szet – űn – sarlatáneri, moszjő?~–
10499 XVI | míg a többiek elvégzik unalmas számaikat, s az ő programjára
10500 II | bűneink soksága,~ Undoksága ~Érdemli haragodat.~Méltók
10501 XI | azon a ponton állt, hogy undor és iszonyat miatt elárulja
10502 XVI | ember. Ez a leány Hétfalusy unokája. Ez a leány a mi hatalmunkban
10503 IV | apák bűneit a fiakban és az unokákban negyedíziglen. Beoltják
10504 VII | kellemetlenné tegyék rám nézve. Egy unokaöccse Benőnek a testőrségtől a
10505 VIII | mindig úgy a gyermeket, az unokát, miként most, midőn ez a
10506 VIII | Üljön mellém!~Az öreg csak unszolásra fogadott szót, és leült
10507 XVI | A nyugtalanság sietésre unszolta.~Egy hosszú feszítőrúddal
10508 VII | felmenteni; a drága kadét uracskák csak úgy meredtek a silbakon
10509 IX | mezetlenül hagyva testedet kínzó urad, a nap tüze előtt, hogy
10510 I | épület a helység közepén uradalmi kastély. Szomorú, elpusztult
10511 VIII | kitanulhatják. Egyik a paloták urai, másik a gunyhók lakói között
10512 XVI | Rajta, rajta. Üssetek a nagy urakra, öljétek le gazdáitokat;
10513 VI | Eddig sem kértünk mi az uraktól alamizsnát, de amink volt
10514 X | a mórokat annyi százéves uralgás után kiűzte az Alhambrából;
10515 XVI | óra, melyből számunkra az uralkodás napja virrad. Bátraké a
10516 XVII | ész az igazi hatalom, mely uralkodásra van hivatva, és ez az ész –
10517 X | hegyláncon túl hatalmasan uralkodó, óriás rokont érez – nem
10518 IX | néma rémület kifejezése uralkodott.~Ott a szentegyházban is
10519 VI | egytől egyig Kordé Mihály uramtól tanulta az életbölcsességet.~
10520 XVI | bőrharang nem tudott segíteni urán, csak könyörögni tudott,
10521 XVI | s türelmesen felfogta az urának szánt verést.~Hiszen jó
10522 XVI | hanem odaveté magát legázolt urára, s átölelve annak roskatag
10523 X | szegénység szláv. Az ipar az urasághoz szít, a szegénység azután
10524 XIII | levélhordóéba; feljebb állt az urasági hajdúnál, összeköttetésben
10525 X | nyilvánítá Hétfalusy, az uraságtól rendelt deputatum-gabonát
10526 IV | senki sem alszik ott a ház urától kezdve a házőrző ebig. A
10527 VII | irtóztató volt nála. Az úrfiak sohsem kérezkedtek egyszernél
10528 X | Látta az alföldi hetyke úrfiakat megjelenni a tanodában,
10529 VII | el neki, hogy ez meg emez úrficska halálos betegen fekszik
10530 XI | Milyen szép feje van az úrfinak – dörmögé a borzas Hanák
10531 VIII | köszönti őt, illedelmesen az úrnőt; kezében kis katonasipka
10532 III | kiszáradva állnak, mintha urokat gyászolnák, s nem akarnának
10533 X | milyen hosszú, sötét felhő úszik ott az ég határán. Mint
10534 X | veszett állat, mar és körmöl, uszítani lehet, mint a kutyát.~–
10535 V | és aranyfonalakkal, hogy úsznak a halotti ágyon is habos,
10536 XVI | ivadéka oda fog illeni az utálat házaiba. Nézd, milyen szép!
10537 VIII | ahogy csak valaki méltán utálhatja azt.~– Pedig az nagyon mulatságos.
10538 V | kezéhez.~– Megérdemlem, hogy utálj, hogy ne ismerj. Vétettem
10539 VIII | Biz, ifj’úr, annyira utálja az a mesterségét, mint ahogy
10540 VIII | visszakössön. Nem, az nem fogná utált sorsom átkát örökölni tőlem;
10541 XIV | feleleteivel be nem vágja utamat a hadtörvényszék előtt,
10542 XVI | ha akarna. Menjetek az utamból! Nem férfiaknak való az
10543 XV | Csodálatos asszony – szólt utánabámulva, mindaddig, míg a házak
10544 IX | kiálta rá az egyházfi, utánahajítva a nagy toronykulcsot.~A
10545 IV | Fejetlen emberek. – Szaladnak utánam. – A fekete kutya kaparja
10546 II | sem szereti őt. A kutyák utánavonítanak, a tulkok bőgve futnak el
|