abece-bajai | bajar-borza | borzo-dubor | duhbe-elsze | elszi-faras | farka-folde | foldi-gyujt | gyulh-hidon | hiede-izma | izmai-keres | kerez-kivit | kivol-lazit | lazon-maras | marci-melle | mello-nevez | nevre-on | onagy-rajot | rajon-soksa | sopan-szoke | szoko-testv | tesze-utana | utani-vigyo | vihar-zuzha
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
10547 X | bűnöket is: rablás, bosszú utáni vágyat, a fej mámorát, a
10548 X | munkáját, melyben szorgalmas utánjárással s vaskövetkezetességgel
10549 VIII | málhát, abban egy meggyilkolt utas véres tetemeit lelék meg.
10550 XI | Kiáltványokat küldeni szerteszét, utasítani a vezetőket, összpontosítani
10551 IX | néptanítóra, mert meg kellett, utasítás szerint, ismertetni azt
10552 VII | kérdezett, s nagyon rövid utasításokból saját esze után kiokoskodni
10553 XI | maga után; hetek óta nem utazik senki ezen a tájékon, egyik
10554 IX | aki pedig keresztül akar utazni, elébb bezárassék a helységen
10555 V | szótlan jövevénynek, s azzal útba igazítá.~– Na, mármost isten
10556 XI | négy garas miatt, amit egy útban talált batyus zsidótól foglaltak
10557 XIII | kell a kiszórtat seperni az útból.~Az orvos kivette mérgesen
10558 VI | kántor életpárja, előtte az utcaajtót jó korán kinyissa.~Mert
10559 I | Hétfalu egyetlen hosszú utcáján végigmegy, három házat fog
10560 X | Új hang töltötte be az utcákat, miket fényes jövevények
10561 XVI | Tamás elosztá népeit az utcákra; elállatott minden kijárást
10562 XIV | jól hallatszott a közeli utcákról az a határozatlan zaj, melynek
10563 IX | neki az érdemes klasszis az utcának, azon való örömében, hogy
10564 I | felhőszakadás támadt, hogy az utcáról a víz a házakba befolyt.~
10565 I | kőkerítés falazá el egykor az utcától. Most ennek csak egyes palánkjai
10566 XI | kivágtatott az országútra, útitársa lovát úgy kellett kivezetni
10567 Elo | hányszor eltévedt élte útjain, míg sírjára talált, hány
10568 XVI | kétségbeesés dühével állta útját a hátráló seregnek.~– Nyomorult
10569 XVI | őt bántani, pedig odaállt útjokba, s elég hangosan beszélt.
10570 X | hosszan fel vannak állítva, s útlevelet kérnek a jövő-menőtől, akkoriban
10571 X | sorba a pásztorokat, s az útmelléki magányos kocsma előtt gyűjtsd
10572 Elo | Sötét események, a balsors útmutatásai vannak abba lezárva, miket
10573 I | nőtt a bógács és tövis. Útnak nyoma sincs felé – talán
10574 X | Pannóniát a quádok és marahánok utódai számára.~A népség látta
10575 VIII | ismeretét, nekünk méltatlanabb utódoknak sok fáradsággal kell megszereznünk
10576 XI | melynek okát még nem érte utol az öntudat. Azon gondolkozott,
10577 XVIII| megmenekültek a véres haláltól, utolérheti őket a sápadt halál. A dögvész
10578 XVII | egymásnak, hogy nem bírták őt utolérni, de majd előkerítik.~Gondolta
10579 VI | elmentek más falut keresni, s útonútfélen megdermedve hullottak rakásra.~–
10580 II | és utánanézett.~Amint az utósó nesz elhallgatott, felszökött
10581 IV | kell, míg a kimért napok utósója eljön.~Pedig az csak nehány
10582 V | mint az én életem, nem kell útravaló. Egy iszonyú, pokoli tervet
10583 II | hozzád megtér, ~Azt nem űzöd el előled, ~ Sőt tetőled~
10584 VIII | elkábító sötétség, amit űztem volna magamtól, ahogy tudtam.
10585 VIII | e bajomat, nehogy csúfot űzzenek belőlem miatta. A siketség
10586 V | V. A nem szeretett fiú~Nagy
10587 IX | minden ház oldalára a „vivat vacatió”-t, s megdöngetvén a kapukat,
10588 VIII | tőlem, nem vagyok-e éhes, vacsoráltam-e már. Pedig erre igen hamar
10589 VIII | csak tessék! Mi már mind vacsoráltunk.~– Tehát senki sem hiányzik
10590 VII | tábornokra olyan jól illett az a vád, hogy pénzért akart nősülni.~–
10591 XVIII| valaki elsiratná. Erdők vadait, mezők madarait ki vehetné
10592 VI | fogva bitorolja ez idegen vadállat az ő ősi telkét.~Kordé uram
10593 XVIII| bezárt ajtóra, s azon percben vadállati véröröm üvöltésével rohantak
10594 VI | elaludt és horkolt, mint egy vadártány.~Isten őrzötte, hogy naponként
10595 XIII | elhinnék azt az irtózatos vádat, amit egypár zúgolódó semmiházi
10596 VI | valami igaz e borzasztó vádban, előbb-utóbb napfényre jövend,
10597 XVIII| nekik, egy-egy terebély vadgesztenyefa tövében.~Az öreg Hétfalusynak
10598 VIII | bűnöm, hogy az én üldözésem vadítá el őt az életben, s tette
10599 Elo | féleszűek jártak az utcákon, vadjóslatokat kiabálva a nép közé. A magasabb
10600 XVII | körül, és vezessétek elénk a vádlottat.~A csajhos népnek tetszett
10601 X | puskával, szétrebbennek, mint a vadludak. Haszontalan, gyáva nép.
10602 IV | sír…~Mint a szíven talált vadmadár sikoltása, oly hangon kiálta
10603 XVII | hogy gyógyszerei miatt vádolnak valakit mérgezéssel, nem
10604 II | ezen fiatalembert azzal vádolták, hogy apját megölte. Nem
10605 X | a hatalmas várromokat a Vág vizei mentében, s megpróbálta
10606 XI | törülgeté bele izzadt üstökét.~– Vágd bele a sarkantyúdat!~– Ha
10607 XVI | kezébe kapta, s a lovak közé vagdalt.~Az út a halálmadár ajtaja
10608 XVI | kétségbeesett menekvési vággyal, hogy könyörgött neki nagy
10609 XVII | Bodza Tamás sietett szavába vágni:~– Azt állítja ön, hogy
10610 VII | volt házaséletében.~– Pedig vágyai célját érte el benne.~–
10611 X | tennék azt nem a ragyogni vágyás ambíciójával, hanem azzal
10612 X | is: rablás, bosszú utáni vágyat, a fej mámorát, a szív haragját,
10613 Elo | föllobbanásokra kész, menekülni vágyik félelmei börtönéből, s ha
10614 IX | A vismuthum olyan por, vagyis inkább nedvesség, de mégis
10615 XV | nagyon nagy qualicitással vagynak; ellenben nincsen igaza,
10616 VIII | azt kérdezné tőlem, nem vagyok-e éhes, vacsoráltam-e már.
10617 VIII | szemfényvesztő, aki önnek a vagyonában osztozni jött. Én csak egy
10618 VIII | tőlem akármit, parancsoljon vagyonommal; vagy ha nem hozhatja ide
10619 VIII | tiszteljék; szereznék neki vagyont, neveltetném tőlem és házamtól
10620 XVII | elégtételt érzett magában, midőn vágytársai így elvesztek mellőle. Ő
10621 XI | miszerint ne imádkozzék érte, vajha ki ne törné odáig a nyakát.~
10622 IX | nem volt szabad járnunk, vakációt kaptunk bizonytalan időre;
10623 XI | Borzas Hanák még jobban vakarta a fejét, s ezer igazítanivalót
10624 XV | tábornok elé, elöl, hátul vakarva a nyakát.~– Megkövetem,
10625 Elo | s ha akad korifeusa, ki vakhitből vagy rosszakaratból téveszmék
10626 IV | olvadtan hulla le; ekkor vakító fénnyel futott végig a csengettyűzsinór
10627 XVI | hogy ne kockáztassa ily vakmerőn az életét. Nem is engedte,
10628 I | elejéről itt-ott lehullt a vakolat, s ott a vörös téglarakás
10629 XVIII| ember vagy most. Jóllaktál valahára földdel, olyan éhes voltál
10630 XI | az istállóba; ott azonban valahogy mégis utolérte Máriát, kísérve
10631 XVI | vékony ajkak hasonlítanak valakihez, akit valaha szerettél?
10632 XVI | mindegyikben három golyó. Még valamelyikünkben kár történik. Feleségünk,
10633 XVI | ostromlóihoz:~– Kijöttem; de ha valamelyitek ráteszi kezét a leányra,
10634 VI | szemeiből, s mikor a fiúk valamennyire alábbhagytak a bőgéssel,
10635 VIII | hatását. Önök betegsége valamiben hasonlít egymáshoz.~– Hogyan?~–
10636 VII | a többi „legény”, aki ha valamiképp ki találja magát tüntetni
10637 VI | Hazug kígyó! Én tanítottalak valamire? Nézzétek ezt a kitanult
10638 IX | máris szédelegne a feje valamitől, s a lábai roskadnának.~
10639 XV | Vegye magához e leveleket, válassza ki ólamból legjobb paripámat,
10640 XVI | ablakból nem jött semmi válasz.~A pokoli némber dacos alakját
10641 XI | hogy előrevigyázó vagyok. Válaszd ki magadnak a legjobb lovat,
10642 II | Mekipiros, ne kiabálj! – válaszol az egyik jövevény, nyugtalanul
10643 XI | messze járt attól, hogy e választ megérthesse.~– Kicsoda? –
10644 VIII | némelyek a bukott kereskedőket választák ki lelki betegeikül, mások
10645 VIII | sorsom átkát örökölni tőlem; választanék neki pályát, melyen boldog
10646 VIII | Böske? Ilyen durva nevet választani ilyen gyöngéd gyermekhez.
10647 X | Iván megharagudott.~– Te választottál engem? Én választottalak
10648 VII | katona egészen családtaggá válik, a városban úgy kezdik emlegetni,
10649 II | lágyítani, hogy suttogássá válj ék.~– Ismerem – mondá –,
10650 XVIII| azt a reszkető kezet.~– Ne váljunk el egymástól sírva – szólt
10651 VI | hideg kezdte rázni.~– Mégsem vall a fertelmes csoda – ordítá
10652 XI | Bodza Tamás pironkodva vallá meg, hogy bizony arra nem
10653 VII | generális úr, és megveregeti a válladat”, de a rossz gyermekre nézve
10654 VI | Elindultak azután hazafelé, vállaikat egymásnak támasztva. Csicseri
10655 V | földre. A katonák felvették vállaikra, kihurcolták a szobából,
10656 XV | szuronyos puskával, ki a többiek vállain át a tábornokig szállíttatott,
10657 VIII | fürtökben göndörült alá vállaira.~– Ez nő! Ez nő! – suttogá
10658 XIII | pálcája elkezdi a hátát és a vállait püfölni irgalmatlanul.~–
10659 X | nemzetiségüket kérkedéssel vallák, s az övét gúnyképpen hányták
10660 VII | egyenes tartású alak, széles vállakkal, domború mellel; a fő szinte
10661 XI | több gyakorlata van ilyen vállalatoknál. Valakivel kísértetni kell
10662 VI | nyomorított sihedert hozott elő a vállán, s a nép között letette.~–
10663 XIII | sem bánja; csak azután ne vallassák többet, mert ő nem akart
10664 VI | szikrát hánytak a szélben.~– Vallasz-e? – hangzék odabenn.~A csoda
10665 VI | arccal néze feszülten a vallatottra.~– Ki adta teneked ezen
10666 XI | csapat emberei felváltva vallattak, szakállát szálanként tépdesve;
10667 XI | Kitudtuk. El van árulva minden. Valld meg, zsidó, hogy méreg van
10668 VIII | húzások a halántékról le a vállig csodákat mívelnek. A beteg
10669 XVI | Azt kívánták tőle, hogy vallja meg, miszerint a nemesség
10670 VII | majd megveregetnek ottan vállodtul sarkadig úgy, hogy megjavulsz
10671 XI | elhiszi?~– Jövő-menő emberek vallomásai költék a hírt, egy részeg
10672 XI | szükségünk leend rájuk, „vallomásaik” végett. Azért életükre
10673 VII | silbakon a hétfontos puskával a vállukon, mint akárki más, ha a szíve
10674 XVI | azután mindig lassúbbá váló ütenyekben egyenként pattantva.~
10675 XI | maguknak a klasszikus korból válogatni neveket.)~– Az én nevem
10676 XVI | elhalmozá őket mindenféle válogatott magasztalással, végre maga
10677 XV | készek lehessünk. Akasztófára valók tudniillik. Akiknek még
10678 XI | gyorsaságával rajzolt elé, valóknak és kivihetőknek tartsa.~
10679 VI | emlékébe, hogy utóbb is valóságnak hitte.~A holdvilág lement,
10680 XI | gyanúja elenyészett. Ez valóságos „ud”.~– Mi hír van Romulus
10681 VIII | öreg ember-e, mert akkor valószínűbb, hogy inkább kíván nyugalomra
10682 XIV | tábornokkal négyszemközt váltani.~Vértessy rögtön sietett
10683 VII | köszöntéseket szoknak vele váltogatni.~Számos nagy jelentőségű
10684 XVI | fiadat katonának vitték, én váltottam ki. Mikor vetésedet elverte
10685 X | országok határaival történt változásokhoz járult a térképben a nagyobb
10686 VI | égi jegyekből, minő nagy változásoknak kell történni a földön.
10687 IV | gondolatot, melynek iszonyú változatai alatt egy férfiszív is meg
10688 Elo | elfajulnak, a tiszta búza rozzsá változik, négylábú madarak s fejeiket
10689 VI | ember, rögtön kékre, zöldre változnak. Ég és föld érzi előre,
10690 III | velem, hágy elevenen lélekké változnom. Vén vagyok és rút, a halálnak
10691 VI | ismét néma lett, arca nem változott.~– Ugye bizony, édes fiam,
10692 IV | félrebeszélt; arcvonásai változtak minden percben.~És az anya
10693 XIII | mondja, néhány neki megtetsző változtatással; ilyenformán igen szépen
10694 XVI | fölött elsuhanni, idomaikat változtatni, mintha félnének, hogy itt
10695 IV | büntető kezének?…~Elfogad-e váltságul ennyi szenvedést az apa,
10696 VI | épített, nem adott neki sárt vályognak, nem adott nádat a tetejére
10697 XVII | állított a háta mögé egy vályogvető cigányt, hogy tartsa őt
10698 X | minden fuvaros, utazó, vándorló hozta hírét a katonai őrvonatoknak,
10699 VI | felebarátim, két hét előtt mint vándoroltak végig a patkányok fényes
10700 VIII | Széphalmi odaborult a néma beteg vánkosára, s ott zokogott keservesen.~
10701 XII | kezdé annak fejecskéjét a vánkoson.~Nem volt ott!~E pillanatban
10702 X | metropolisok és csillagos várak jelvényeit viselte.~E térkép
10703 X | akkor építenének igazi várakat népük számára; a többi kártyavár,
10704 I | egyet!~A nép kétségbeesés várakozásában élt; futott volna, ha lehetett
10705 XI | fél napot, csak hat órát várakoznak, a terv gyönyörűen sikerül.
10706 III | sokáig hagyta őt az udvaron várakozni, míg az ajtót kinyitá neki.
10707 XI | kirontással holnap délig várakozzatok. Kassáról holnap délben
10708 I | három ház eseményei iszonyú varázscsomóval vannak összekötve.~Azon
10709 II | fehérebbé, haját még ezüstösebbé varázsolta. Odasütött hófehér ágyára.
10710 VIII | kitűzött helyen. De biz az várhatott rám sokáig. Szeretek vért
10711 VIII | titkosrendőr alá.~Az idegen nem várhatta, míg elkészül vele, maga
10712 VIII | eső csak úgy szakad. Nem várhattam odakinn sokáig.~– De hallja,
10713 II | régóta hallá, hogy az urak várják a döghalált, s miután ez
10714 XVIII| marasztani akarta, hogy várjon, míg ők is odaérhetnek;
10715 XVI | az elhagyott, elpusztult várkastélyok tesznek, ahol nyög és sóhajt
10716 XV | városunkért, a tekintetes vármegyéért és a fölségért vérünket
10717 IV | halált sem szabad neki adni. Várnia kell, míg a kimért napok
10718 XVIII| minden pillanatban kellett várniok.~Mária rebegve súgá Imrének.~–
10719 VIII | házasságra, s feléje sem jött váró kedvesének. Egyszer azután
10720 XIV | hasonló esetet a komáromi várőrségnél szolgáltomban, hol egy háromszor
10721 VII | ott maradást. Ha pedig a városbeliek valamit megtudtak a párbaj
10722 XI | Oroszországnak?~– Az örök városból, a Kreml kapui alól – felelt
10723 IX | ejteni magán, hátát megrakni városokkal, csontjait töretni mély
10724 X | nagyobb és nevezetesebb városoknak szokatlan és csak az avatottak
10725 XIV | Lázadás volt. Valami távoli városrészben túlbuzgó hívek elkezdtek
10726 X | figyelemre, hogy minden létező várost visszavezessenek szláv eredetére,
10727 X | készítgetett benne utakat egyik várostól a másikig; felépíté a hatalmas
10728 XV | városban.~Nem is fél ő sem a várostul, sem a vármegyétől, még
10729 IX | hogy ennek igen örültem, városunk körül kordont húztak idegenek
10730 XV | parancsolatjára a mi hazánkért, városunkért, a tekintetes vármegyéért
10731 XV | tűzzel-vassal közelednek békességes városunkhoz, ezt mitőlünk távol tartani
10732 XV | megfelelő zsemlyéket süssenek, varrjanak és öntsenek, és azokat haladéktalanul
10733 X | másikig; felépíté a hatalmas várromokat a Vág vizei mentében, s
10734 II | milyen szomorúak voltak, hogy várták a kegyelmet, mint nézték,
10735 X | fölzavarák csöndes élvezetéből.~– Vártalak, Iván – szólt a mester,
10736 XV | vissza bátran. – Ez ajánlatot vártam, és elfogadom. A reggelizést
10737 XV | az rögtön cselekszik, nem várva a napot, nem órát, nem percet,
10738 XVI | érchúrokat szaggatnának.~A pince vasajtaja hangosan figyelmezteté gazdáját,
10739 XVI | kerülé ki, hogy a kastély vasajtajába belülről kulcsot dugtak,
10740 I | párkányzatán.~Ablakaiból a vasak ki vannak feszegetve, küszöbén
10741 II | véres kínpadot, jéghideg vasakat s lobogó kötelet; lát lehullott,
10742 XI | régi lőcsei kalendárium vásári jegyzékét) átnyújtá a derék
10743 VI | és ruhaszaggatás közben.~Vasárnaponként rendesen kikeresték a fickók,
10744 XIII | templomajtóban meg amazt; a heti vásáros szekerek között megütötte
10745 XV | mondhatok, hogy már egy vásárra járó legényemnek összehúzta
10746 XIV | segéde, s jelenté, hogy a vásártéreken és az utcákon gyanús forrongást
10747 VI | egész gyülekezetet.~– Tüzes vasat ide – ordítá végre egy elmérgedt
10748 Elo | néhol véres eső esik, s égő vasdarabok hullanak alá a légből; a
10749 VIII | Olyan a keze, mint a vasfogó.~Az ismeretlennek igen jó
10750 X | szorgalmas utánjárással s vaskövetkezetességgel ki van mutatva, hogy görögök,
10751 VII | erősebben szorítá össze azokat a vasöklöket.~– S ha jól tudom, ez már
10752 VIII | egyszerre elhidegült. Az a vasöntetű szobor lett belőle, ami
10753 XVII | kötözni; amint eloldák a vasrácstól, összeroskadt, s úgy maradt,
10754 XII | feje fölött.~A két ablak vastáblája lassankint izzóvá kezde
10755 XII | Vissza az első szobába; ott vastáblák vannak az ablakon, amik
10756 XII | mint egyébkor.~Ablakain a vastáblákat már alkonyat után bezárta,
10757 X | egybekapcsolja.~Még akkor a vasutaknak csak annyi hírök volt, hogy
10758 VI | mellett – ordíta közbe egy, vasvilláját rázogatva kezében.~(Ez az
10759 XV | Itt-amott ugyan kaszák és vasvillák is álltak ugyan ki a tömegből,
10760 II | akasztani viszik, kaszára, vasvillára kapjon, őt kiszabadítsa,
10761 XII | udvar tele volt kaszás, vasvillás csapatokkal, mik között
10762 XIV | rábeszélje, hogy menjenek haza vásznat szőni, csizmát varrni, s
10763 XII | ütve, a fülkében meglelte a vászonkorsót, teleereszté friss serrel;
10764 XVI | kezeitekből, mert az meg nem véd titeket többé! Valami rossznak
10765 XVIII| megszoríták egymás kezét, azzal védállásaikba mentek, amire legfőbb idő
10766 III | Isten, könyörülj rajta, és vedd őt magadhoz – hörgé az asztalra
10767 XVIII| nem nevezhetni.~És most a védelemre!~Ők hárman az egész kastélyt
10768 XIII | megkötözték; egy-két ismerőse védelmezni akarta, azokat félretaszigálták.~
10769 VI | isten teremtette. Nekünk védelmeznünk kell magunkat a kétségbeesés
10770 VI | legtöbb pálinkát meg tudott vedelni egy hajtókában, ki a feleségét
10771 XI | vagytok? Ha rablók vagytok, védem magamat ellenetek, ahogy
10772 XVI | annyiszor elénekelt kedves védencével éjjeli álom előtt:~„Szeretem
10773 XVII | cserepeket vegyen kezébe, két veder áll a tornác előtt, egyikben
10774 II | bárd…~Az a kötél, mely a vederre van kötve… az a görbe vas,
10775 X | közeledtét, melynek gyógyszerei, védeszközei még akkor ismeretlenek voltak.~
10776 XVIII| az egész kastélyt meg nem védhették a visszatérő bőszült nép
10777 XVI | vonni a szörnyű mondást, s védni magát szörnyű ítélete ellen,
10778 XIV | lesznek ezáltal.~– A harmadik védő volt önnek édesatyja.~–
10779 XVIII| helyükből éles csákányokkal.~A védőknek gazdálkodniok kellett a
10780 II | testéből kisírva, láthatlan védszentjéhez felzokog, s az egy mámoros
10781 XIV | semmit.~– De én azért tudok. Védték önt mások. S ha dacos feleleteivel
10782 VII | bevádoltak fent és alant. Én védtem magamat, és hallgattam.
10783 VII | miután egy kaputos emberrel végbement párbajnál meggátolni, hogy
10784 XIII | rettentő munkáját kelle végbevinni.~Valamelyik hallott valaha
10785 VI | rohadt a deszka az udvara végében, s mikor két szegény fiú
10786 VIII | mert megtudom, s akkor véged.~– Jó helyen van már, nagyságos
10787 Elo | lehetett hallani a falvak végein. A nap meleg mosolyára lefoszlott
10788 IV | lesz, aki szenvedéseinek véget vessen?… Hallgatva ül ágya
10789 XV | elfogadom. A reggelizést végezhetjük lóháton is. Időnk nincs
10790 VI | mintha nagy, sietséges munkát végeznének, hallatszék a sok lábdobogás,
10791 XV | siessen egy rövid reggelizést végezni ifjú barátjával, s azután
10792 XI | kivihetőknek tartsa.~Azt végezték egymás között, hogy az öreg
10793 II | előtt egy országos zsiványt végeztem ki; mikor a hágcsóra léptem
10794 XII | egyenesen fel az égnek.~– Ezzel végeztük a számadást! – szól Zudárné;
10795 XIV | nem énértem. Velem be van végezve a számadás. Én már nem létezek.~–
10796 XVI | odább nyújtva a versek véghangjait, mint a templomban szokták.~
10797 V | öreg lassan felemelkedett, véghetlen megvetéssel nézett le rongyba
10798 X | oly követelő tűzzel vitték véghez, hogy a hallgatóság közül
10799 II | keményfa asztal, két ágy egymás végiben, egy nagy és egy kicsiny,
10800 XI | vett szívén, nehányszor végigborzadt egész teste, azon ösztönszerű
10801 II | ágyához vezettetni, s ruhástul végigdőlt abban. Percnyi hánykolódás
10802 I | templomajtóba ült, s mankóját végigfektette a küszöbön, s várta, hogy
10803 II | könnycsepp gördült elő, s végigfolyott ráncos, durva arcán.~– Hahaha! –
10804 V | ösztöne. Egy mágikus perc végigfuttatá lelke előtt a rémjeleneteket,
10805 XV | amint a csendes szobákon végighaladt.~A hölgyszoba előtti teremben
10806 XVII | férkőzhetett asszonyáig.~Végighallgatá annak őrjöngő beszédét,
10807 VI | előszólongatva szittyáit, a médiumon végighasaltatá, s saját becses kezeivel
10808 XVI | a tetőre.~Mind a ketten végighemperegtek a tetőn, hanem Iván megkapaszkodott
10809 XI | melletti fák oldalait, az égen végighömpölygő felhőket; végre csak annyira
10810 XII | tiéd a dicséret!~És végig – végighordozá ujjait a pallos mindkét
10811 VIII | vizet kért, s ujjai hegyét végighúzogatá annak szélein, azután ismét
10812 IX | egypárnak a fejét kővel, végigírták minden ház oldalára a „vivat
10813 XVI | úri laktól; nem akart azon végigkerülni, hanem amerre a kastély
10814 II | gerincére, ott óvatosan végigmászott az eperfáig, megfogta annak
10815 I | egyetlen hosszú utcáján végigmegy, három házat fog ott észrevenni,
10816 I | Ha ilyenkor az utcákon végigment, a kutyák összevonítottak
10817 II | nélkül esett le a földre, s végigmeredt rajta. A szökevény egy lódulással
10818 I | teteje, a korom, mit falán végigmosott a sokévi esőszakadás, mutatja,
10819 VIII | hátratette a két kezét, végignézte a fiatalembert, először
10820 XIII | egyiknek felpattant a zárja, s végigömlött belőle valami fehéres por
10821 XVI | odavitte az ajtóhoz, s végigönté azt rajta.~Hah, mily hangosan
10822 VIII | ifjúra, azután csendesen végigolvasá a levelet, akkor összehajtotta
10823 Elo | ráeszmélni egyes epizódok végigolvastánál: „Ez velem, ez az enyéimmel
10824 VI | lakásába a kocsmából, s végigordítá a falut harsány éneklésével,
10825 XVI | meg kezei között, amint végigpengeté, ha nem tört-e ki az éle,
10826 XV | Odaáll bátran a tábornok elé, végigsodorintja kacskaringós bajszát, s
10827 Elo | eszébe jutni, s melyet – ha végigtanulna – bölcs lenne az ember.~
10828 VIII | tábornok átvevé a leveleket, végigtekinté. Nem egy régi bajtárs, kedves
10829 Elo | teljes év; ha egy sírkertet végigtekintünk, a fejfákon az év száma
10830 XI | aki azt műértő szemekkel végigtekintve, azt mondá, hogy mindent
10831 VIII | vendégfogadó, hogy úgy a város végire esik.~– Nem gondolom, szép
10832 VIII | mint az, ki a vértettet végrehajtá; nem óhajtá-e apja halálát,
10833 VIII | hivatalomba, ha megillető végrehajtás vár reám: valami csinos
10834 XV | egy rég készítgetett terv végrehajtására a legfélelmesebb rajongóknak.
10835 XV | vissza nem vonhatom, de végrehajtását bízom az igazságos isten
10836 XIV | utoljára: hirdettesse ön e végrehajtást délutánra, és tetesse délelőtt,
10837 VIII | a férfi.~– Ha ez irgalom végtelensége nem fedné be a földet, ki
10838 XII | feleletet adott annak, ki végveszedelmében hozzá kiálta. Az alatta
10839 XVII | fölött. A nép cserepeket vegyen kezébe, két veder áll a
10840 XIV | Három nap múlva meghalok. Vegyük úgy, mintha nagybeteg volnék,
10841 XVIII| előtt; majd jajgató némberek vegyültek a tömeg közé, kiknek két-három
10842 VIII | nem is állhatta sokáig a vegzát, megszökött harmadnapra;
10843 XIV | át lehetett odajutni.~Míg végzé intézkedéseit Vértessy,
10844 X | elnevezése, a klasszikus „grad” végzet sokszoros előfordultával;
10845 XIII | mely a harang szolgálatait végzi, és csakugyan bőrbe van
10846 VIII | akik a hóhér küszöbénél végzik életüket. – Soha egy órára
10847 XVI | ódivatú delfinek alakjain végződött. Egy ily delfinre felhajítá
10848 XVIII| vadait, mezők madarait ki vehetné számba!~
10849 XI | ily állapotban hasznát nem vehette, elszántan nekiindult a
10850 VIII | Hétfalusy susogva monda vejének:~– Adj tollat és papírt.~
10851 XI | hogy az öreg Hétfalusyt vejével együtt felhozzák a tábornokhoz,
10852 X | főuraság, köznemesség pompája, veleje. Új hang töltötte be az
10853 XVI | nagy része osztá ezen jó véleményt, s a lőfegyver iránti tiszteletből
10854 XIV | onnan elbocsátották. A véletlen összehozott vele Galíciában,
10855 XVIII| vége a földben akadt meg.~E véletlent jeladásnak vette az egész
10856 VI | fagyjon meg a koponyádban a velő, ha rá emlékezel; amit csak
10857 IV | erei; inai, ízei ropognak, velője összeég. Óh, de mi ez azon
10858 VIII | maga elé többet. A hívatlan vendég, a kis csecsemő, kinek születni
10859 VIII | elkomorult, székét közelébb húzá vendégeéhez, s halkan folytatá:~– Nőm
10860 VII | A házasság elmaradt. A vendégek széjjelmentek. A világ kacagott.
10861 VI | a becsülettudó házigazda vendégét előre akarja bocsátani,
10862 VIII | gondolja, hogy ez a ház vendégfogadó, hogy úgy a város végire
10863 VIII | lakom, ott ülök az első vendéglőkben, kávéházakban; ki mondja
10864 VIII | konyhaajtón, ráhagyva a vendégre, hogy keresse, amit akar.~
10865 VIII | Egészen fölélénkíte.~A vénembernek több kínálás kellett; elébb
10866 XVI | mintha csak egy pehelyvánkost venne kezébe, emelte le arról
10867 X | ezt a szent kötelességet vennék át fiak az apáktól ivadékról
10868 XVI | tudták őket feltalálni.~A vénnek bizonyosan tudni kell, hová
10869 VII | nekem kellett volna nőül vennem. Óh, még akkor ön kicsike
10870 VIII | másik megőszül, s késő vénséget ér. Ugyanaz a féreg ölte
10871 VIII | uram! Az égre…~– Ah, mint ver sebesebben az ütér: az izmok
10872 X | különös fájdalom volt az.~– Verd ki a fejedből, és igyál
10873 I | repüljön, s szárnyaival verdesse annak tábláit, s ha hétszer
10874 II | hanyatt fordult, s ökleivel veré mellét. Ekkor meglátszék
10875 VIII | azok a gyerekek, akik a verebek szemeit kiszúrják, akik
10876 VI | az én tanítványom, mert verekedhetnék – gondolá a kántor.)~– És
10877 VII | esett, annak meg kellett verekednie, vagy ki nem állta az ott
10878 XVIII| hogyan hányja ki a földet a veremből; azután belefektették, hogy
10879 VI | volt, ki legjobban értett a veremfeltöréshez, az bizonyosan Kordé uramnál
10880 Elo | következni. Éhség, döghalál, vérengző háborúk, vízáradások, lázadó
10881 II | Óh, a te apád kezei oly véresek! Ki mossa le azokat? Annyi
10882 XI | látszott már meg, mint egy nagy vereslő csillag a földön, mint egy
10883 XII | terjesztének a szobában, mely veresre festett minden tárgyat,
10884 XVI | felfogta az urának szánt verést.~Hiszen jó ember volt ő
10885 VI | napra, s iglicetüskével veretett a meztelen testére; egyik
10886 XIII | fenyegetéséből, hogy tehát nem vereti őt vasra mint lázítót, s
10887 XIII | akasztófáravaló. No, megállj! Vasra veretlek, beküldelek a vármegyére,
10888 I | s agyon hagyták magukat veretni a házak küszöbei előtt.~
10889 VI | legényt, azalatt üttette, verette; ha a szegény ember épített,
10890 XVI | mint annak. Itt, e helyen veretted meg az én apámat. Emlékezel-e
10891 XVIII| úton elszórva, közbe egyes vérfoltok, mikbe valaki begázolt,
10892 XV | izzadt lovával a nyílt térig vergődve.~Mátyás mester büszkén mutatott
10893 V | fényesítik ki koporsójukat, mint verik ki aranyszegekkel, mint
10894 Elo | megtanul retteni a polgárhadak vériszonyaitól, a ragálytól, elemek dühétől,
10895 II | hozzá, s kérlelve simogatá verítékes homlokát, ölébe vette nehéz
10896 XVII | lábánál fogva.~A tömeget újra vérittas mámorba hozta e váratlan
10897 II | Hisz én nem vagyok oka e vérnek.~– Eredj alunni, édes jó
10898 XVIII| meglátszottak léptein a vérnyomok…~A kis csapat hallgatva
10899 XIII | A bőrharangnak a térdei verődtek egymáshoz, sopánkodva rebegé,
10900 Elo | s hogy el ne felejtsék, vérökkel írja föl a tanítást oly
10901 XVIII| s azon percben vadállati véröröm üvöltésével rohantak annak
10902 VIII | veszett volna-e ugyanazon vérpadon méltán, megérdemelve halálát?
10903 VIII | hogy gyermekét megölte, és vérpadra viszi magát.~A beteg karjai
10904 II | reszkettető hangon a dicséret verse.~A villámos ében ki mennydörög
10905 X | olvasva tovább Horác örökszép verseit; Iván pedig sietett a magányos
10906 X | másoltatták. Közvizsgákon magyar verseket szavaltak, s azt olyan büszkeséggel,
10907 XVI | van jó mezejök a dicsőség versenyfutóinak; rajta, lábtókat a falnak,
10908 XVI | állva maradt, három hosszú vérsugárt lövellve fel üres vállai
10909 Elo | leend, ha a kétségbeesés vérszemével utat tör magának, merre
10910 XVI | kiknek szavából kihangzik a vérszomj.~Hétfalusy akkor adta át
10911 XII | lovaknak; előtte, utána vérszomjas, dühödt csoportok, fáklyával,
10912 XVIII| szerzett fegyverekkel és annyi vérszomjjal, mennyi egy egész tábornak
10913 XII | ordítást, vad táncdanát, vérszomjú szónoklatokat…~Vagy tán
10914 XVI | ártatlan, halvány arcán a vértanúk égi nyugalmával; az egész
10915 II | szüntelen véres főket s vértelen arcokat látna maga előtt?~
10916 VIII | szívében, mint az, ki a vértettet végrehajtá; nem óhajtá-e
10917 IV | negyedíziglen. Beoltják vérük rosszaságát fiaikba; egyik
10918 XV | vármegyéért és a fölségért vérünket és életünket ontani készek
10919 XVI | azonban a sarkainál besütő vérvilág sejteni engedé, hogy a kőbe
10920 XII | keresztülbocsátják, irtóztató vérvilágot terjesztének a szobában,
10921 V | ifjú, kinek bal keze erősen vérzett. Igen megütötte, mikor a
10922 III | belefullad! Ah, istenem –, hogy vérzik a homloka… Ah…~A szögletben
10923 XVIII| nyugalommal kötözé be Hétfalusy vérző sebeit, saját ingét tépve
10924 XVI | sejteni engedé, hogy a kőbe vésett sarkfordulókból kiolvadt
10925 III | kívüled senki sincs ott, vess keresztet magadra háromszor,
10926 XVII | halál. Ki hova jónak látja, vesse szavazócserepét. A klasszikus
10927 XII | kívülről a szilaj némber. – S vessetek belé kanócot, mert még kitör
10928 XVI | Maga árul el a gyáva. Vessz meg, ha élni nem tudsz!~–
10929 XVI | szegény ember ivókútjába, hogy vesszen el tőle minden ivadékával
10930 XII | mind elhalmozák szalma- és vesszőkévékkel, s egyenként meggyújtogaták
10931 VII | Szereti a szakácsné a vesszőzést nézni, ugyé? Szép mulatság
10932 VII | volnék, mindennap reggel vesszőztetnék, este muzsikáltatnék.~–
10933 VII | vétkes katonákat meg is vesszőztette, és nem kérdezgette tőlük,
10934 X | büszkék.~– Addig pedig ne vesszünk össze az országon – monda
10935 X | pecsétlapjára e három betű volt vésve: U. S. S. Ilyenkor meglátszott
10936 IV | kelle szenvednie!~Ki mérget vesz be, iszonyúan hal meg, egyenként
10937 XI | a mostani. A rettenetes vészangyal házrul házra jár, nagyokat
10938 II | hogy készen legyenek a veszedelemre. Vigyázzanak kutaikra, szérűikre,
10939 XIII | őrizni.~– Mitől?~– Hát a veszedelemtől.~– Hát ki mondta neked,
10940 XI | Nehogy ezúttal ismét hasonló veszedelmünk támadjon. Én tanácslom neked,
10941 XII | kik a rablott zsindelyeken veszekesznek, nagyot riasztott rájuk
10942 Elo | ösztönszerű hitgerjedelme vészeket sejt, s azáltal, hogy előre
10943 XV | bajtársát követni szándékozik a veszélybe.~Hétfalusy ijedten akart
10944 XI | Bodza nagylelkű volt. A veszélyesebb tartományt a meghódítás
10945 XVIII| Egyedül is kész volt a veszélynek nekirohanni. De hiszen nem
10946 IX | helységek bölcseit a közelgő veszélyről, melyről maguk az értesítők
10947 XVII | átkozott szerekkel ilyen veszélyt hozott a házra, s amiért
10948 XVI | növekedő áhítattal hallgatá e vészes szavakat.~Zudárné figyelmét
10949 X | ugyanazon egy hatalmas fajból veszik eredetöket, mely fő-fő törzsei
10950 I | senki rájuk sem néz, úgy vesznek ki egyenként, sárga rozsdával
10951 IX | mert hiszen más ember nem vesződik a faluban gyümölcstenyésztéssel.~–
10952 XIV | volt uraknak, hogy vele vesződtek, a jó őrmesternek, hogy
10953 VIII | ön nejét és két gyermekét veszté, az öregúr leányát és két
10954 VIII | Csak egy van. Arra ne vesztegesd az isten igéit, uram, nem
10955 VII | odabenn a kaszárnyában nemigen vesztegetik az időt a sok beszéddel.~
10956 XVI | nyúlni. Most én vagyok a vesztegető.~Azzal odatevé a leányka
10957 II | hangok már a messze távolban vesztek el. A láncos eb rémülten
10958 VI | Mert el akarnak bennünket veszteni. Tegnap is a pálinkaházban
10959 Elo | fájni fog, ha a hangját vesztett húrt, melynek szava egykor
10960 II | hiszen csak ők az árvák, ők vesztettek mindent! Hasztalan, meg
10961 VIII | fia, ki e percben talán a vesztőhely szélin áll; ön rá sem gondol
10962 XV | felelősségemre felmentem önt a vesztőhelyi halál alól. Önre más helyen
10963 II | kocsi mellett, mely őt a vesztőhelyre vitte, két asszony futott
10964 V | bámuló népség – a fehér vesztőing – a halál embere, a bakó,
10965 IX | nem árt, mert ő nem fél a vésztül. Csak rendesen kell élni,
10966 XVI | földieim! Ezek az urak itt a mi vesztünkre esküdtek. Ok ki akarják
10967 V | hóhérlegényét. Érzé, hogy veszve van.~Körültekinte, kihez
10968 XII | Zudárné; a tűz pokoli fényt vet dühtől torzított arcára. –
10969 VIII | Hétfalusy erőszakos vonaglással veté fel magát ágyából, s megragadva
10970 III | kárhozatra elég.~– Úgy annak a véteknek még nincs neve az emberek
10971 XIV | ezek a gyaluval, árral, vetélővel foglalkozó polgárok erőszakkal
10972 XV | compossessoratus) arra a causára vetemedett, hogy ez így semmiképpen
10973 VII | A pesztonka szaladt; a veteránt bosszantani kezdé már a
10974 XVI | én váltottam ki. Mikor vetésedet elverte a jég, én adtam
10975 Elo | hó elolvadt, a mezők, a vetések zöldülni kezdtek. Februárban
10976 I | hideg, marhái elhulltak, vetését felverte a gaz, nyilallások
10977 XV | beszélt hozzá.~– Ifjú ember, vetesse le kezeiről azokat a láncokat.
10978 XV | Mindamellett, hogy ennek eleje vétessék, és confirmáltassék, a plenipotentiák
10979 VIII | Mit vétettél? Bolond! Azt vétetted, hogy én most hiába fáradtam,
10980 III | egykor gazdag árnyékot vetettek az alattok elhelyezett márványpadra,
10981 VIII | hidegen válaszolt:~– Mit vétettél? Bolond! Azt vétetted, hogy
10982 VIII | bennem a lélek, kétségbeesve vetettem magamat ágyamra, és először
10983 VII | siralomházba, vajon mit véthetett? Hátha meg találnak neki
10984 VII | utolsó ivadékát, a sors úgy veti elém, mint bírája elé, akinek
10985 VI | még rám akarja kenni a vétket. Kötelet ide! Az ember arca
10986 IV | amilyen hosszúk voltak a vétkezés évei, oly hosszúk leendnek
10987 IV | mennyit kellett e családnak vétkeznie, hogy annyit szenvedjen?~
10988 VIII | apja halálát, gonoszabbul vétkezve, mint az, ki ez óhaját teljesíté?
10989 XVI | látszott, mintha köröskörül ő vetné az árnyékot az éjszakára –
10990 VI | egy rongyos csőszházhoz vetődött, melynek nyitva volt a kapuja.~
10991 XVI | útjában nagy bógácskórók vetődtek eléje, tüskés fejű növényszörnyek;
10992 XIV | Ez önre nézve mindegy. Vétsége halálos.~– De lelkem megkönnyebbül.
10993 XVII | törvényszéket, mikor valami vétségeért felvitték a vármegyére megvasalva,
10994 VIII | hogy e gyermek, akárhol vettétek, kezetekbe nem kerül többet.
10995 III | megfordult.~Ott ő magának kártyát vettetett, jövendőt mondatott, italokat
10996 XIII | szobor magatartásával, onnan vezényelt diktátori hangon.~– Most
10997 XVIII| rögtön a tábornok segédének vezénylete alá, nem tudhatva, hogy
10998 XVIII| egy egész tábornak elég.~A vezénylő ifjú tiszt kis csapatja
10999 XVIII| Nem hallgatott többé senki vezényszóra, csak aki új ötletet tudott
11000 XVIII| urakat, de halva; ha pedig vezér kell közülünk való, fogj
11001 XVIII| elfogott urakat és lázító vezéreiket.~E bátor felhívásra kivált
11002 XVI | elbuktatok, én előállok akkor.~A vezérek féltékenyek kezdtek lenni
11003 XV | felszólítás a néphez, ő a vezérrel akar szólani.~– Ki itt ez
11004 VIII | az én házamban? Leánykám, vezesd kézen fogva e jó urat a
11005 VIII | mely a kapun kívül maradt, vezesse be valami födél alá, ne
11006 XVII | szereztek. Üljetek körül, és vezessétek elénk a vádlottat.~A csajhos
11007 XV | hallható; két őr az elítéltet vezeté be; a porkoláb utána jött.~
11008 XV(1)| A lengyeleknél a vezetéknévben is ki van fejezve a férfi-
11009 VI | sihederének kereszt- és vezetéknevével, mely után a később érkeztek
11010 VIII | volt?~– Nemrég késő este vezetett amaz egy idegent házamhoz.
11011 Elo | az ámítók pokolfáklyája vezeti.~*~Ilyszerű nyugtalanító
11012 XIV | melyek neje hálószobájához vezetnek.~A függönyök le voltak eresztve,
11013 X | kápráztatják szemeit, akarnák őt vezetni a míveltség, igaz tudomány,
11014 XV | paripákat azalatt a kapu alá vezették. A megbízott százados felkészülten
11015 II | magát tántorogva ágyához vezettetni, s ruhástul végigdőlt abban.
11016 XI | házba! – szólt, őt magával vezetve, míg a parasztok engedelmeskedve
11017 VI | VI. Két famózus népnevelő~Egyik
11018 XVIII| gyáva tömegnek, s dühödt viadallal kezdte azt a kastély ajtajától
11019 XVI | Azután egy félig elégett viaszfáklyát vett kezébe, mely valami
11020 V | kargyertyatartókban négy szál viaszgyertya égett, középen kis asztalkán
11021 V | sápadt alak, mint fehér viaszkép.~Nem lehetett volna rájok
11022 II | nyüzsögve, vinnyogva.~– Vidd a tatárba ezt a piszkos
11023 X | összecsoportosult az ország minden vidékéből a büszke magyar főuraság,
11024 Elo | áradtak pusztító özönné, egész vidékek lakói jutottak koldusbotra.
11025 XI | gyors lovag által Nyitra vidékére, míg én a másikat véve magamhoz,
11026 Elo | orkáni viharok zaklatták a vidéket, másszor napokig elállt
11027 X | legalkalmasabb lesznek a Tribo1 vidékiek. Sok közöttük a juhász,
11028 VIII | nyelvén, hirdetve nékik az ég vigaszait. Én Angliából jövök. Tagja
11029 XIII | kinek van szüksége az utolsó vigaszra, mennyi bort ád az uraság
11030 VIII | és most oly egyedül, oly vigasztalanul állnak önök a világban,
11031 VIII | a magáé. Egyik választá vigasztalása köréül a börtönöket, másik
11032 VIII | mely nevezi magát az „égi vigasztalásról”. A mi célunk az, hogy felkeressük
11033 VIII | igyekezzünk velök a mennyei vigasztalást közölni, melyet oly ingyen
11034 VIII | ímé, megmaradt egyetlen vigasztalástok, az égből küldött angyal,
11035 XVI | akarják megmérgezni.~Hanem vigasztalta magát azzal, hogy ezt neki
11036 VIII | szenvedélyes lelkületek, akik külső vígságban, borban, gyönyörben hiszik
11037 VIII | ágyánál, ha aludt; most ő vigyáz, míg én elalszom. Mikor
11038 XI | jelen légy. Bátorság és vigyázat!~Mária még egyszer kezet
11039 XII | zárköveire találni.~Azonban vigyáznia kellett, nehogy beszakítsa
11040 XI | végett. Azért életükre vigyáznotok kell. Ítélni fogunk mindenki
11041 II | legyenek a veszedelemre. Vigyázzanak kutaikra, szérűikre, mert
11042 VIII | Ez férfi, hogy a sátán vigye el, férfi – suttogó a nő
11043 VIII | a lovamhoz kösselek, úgy vigyelek el Dukláig. Hova tetted
11044 VI | mormogá fogait csikorgatva. – Vigyétek őt oda a gerenda alá. A
11045 XI | azután egyszerre furcsa vigyorgással fordítá orcáját Mária felé.~–
11046 XI | nagylelkű szándékot. Egy vigyorgó kaszás meg is szorítá Mária
11047 II | ütlek pofon. Nesze. Mégis vigyorogsz? Nesze, még egy. Sírsz mindjárt!
|