bold = Main text
      Fezejet                                            grey = Comment text

11048 XII  |                 zilált haja úgy repkedett a viharban.~– Apám, jó apám! – nyögé
11049 VII  |              csákója lekötve álla hegyére a viharcsatlóval. Kabátja fehér, mint a kréta,
11050 II   |                      Ekkor meglátszék arca. Vihardúlta, kemény arc volt az, megbarnítva
11051 Elo  |              legderültebb ég mellett orkáni viharok zaklatták a vidéket, másszor
11052 V    |                 lett a reggel, mint szokott viharos éjszaka után.~A halottas
11053 XIV  |                      csákója fejében, még a viharszíj is állára csatolva, egy
11054 II   |                  kezeivel a borjú nagyságú, vihogó ebet örvénél fogva, s hanyatt
11055 II   |                    üsse, azután ügyetlenül, vihogva beugrott a konyhaajtón.~
11056 VIII |                                             VIII. A lengyel nő~– Ki van itthon? –
11057 IX   |                    szokását, hogy a többiek vijjongatásáért azokat szokta megtépászni,
11058 II   |                      vagy mintha futó őrült vijjongna, önlelke elől szaladva.~–
11059 XII  |               irtózattól; a vas ablaktáblák világa már fehérbe kezdett átmenni,
11060 VIII |                borzasztó kín, a siketség! A világbul ki van zárva az ember, jobban,
11061 VIII |                    mi? Erőtlen eszközök egy világépítő hatalom kezében. Nagyobb
11062 Elo  |                   éjszakájában összefoly.~A világesemények minden nagyobbszerű katasztrófjait
11063 VIII |                   valami, ami az élethez, a világhoz visszakössön. Nem, az nem
11064 IV   |                    népek szálltak táborba a világijesztő fergeteg ellen.~Hallgatva
11065 Elo  |                     után a föld szokatlanul világít, s madarak jelennek meg
11066 XI   |                veres fény kezdett a szobába világítani. – Már felgyújtották a hóhér
11067 XI   |                távoli égést, mely a szobába világított.~Egy pillanat alatt keresztülfutott
11068 IV   |                      ablakai mind ki vannak világítva, ajtajai zárva mind.~A kertre
11069 VIII |                 tapasztalt bölcs férfi, egy világjártas orvos áll előttünk.~Széphalmi
11070 XI   |             egyenesen haladt egy nem messze világló fény felé, mely valami útféli
11071 VIII |                    ég. Ártatlanság és jóság világol bennök; finom ajka oly parányi,
11072 VIII |                   ön, hogy van ilyen kohó a világon?~– Reménylem. Még egy levelem
11073 XV   |               nyargalt.~Vértessy előtt most világosult fel minden!~– Csodálatos
11074 Elo  |               elcserélt háziállatok jőnek a világra, természet csodái: kosfejű
11075 XVI  |                  ért hozzá. Ő lesz az anima vilis, akin megtudják, ha alszanak-e
11076 Elo  |                  lenni, tél végén szokatlan villámcsapások ütöttek le több helyütt,
11077 IV   |          kísértethalvány arca, amint néha a villámfény átlobbant az ablakon. …Elhatározta-e
11078 XVIII|                   betörni a nyíláson, a két villámgyors kard döfései legyőzték a
11079 II   |                  hangon a dicséret verse.~A villámos ében ki mennydörög ott fent? ~
11080 XVII |             pillanatban, mint az égből jövő villámot, látták fényes pallosát
11081 VIII |                    sasszemeit a nő szemeibe villantva.~– Igen, tulajdon gyermekem.~–
11082 XII  |                 Zudárné felbomlott hajával, villogó szemeivel úgy állt, mint
11083 X    |                      miképp valami Griffith Vilmos Angliában vasból akarja
11084 XIII |                kihúznák az ágyából pőrén, s vinnék megégetni, mit csinálnál
11085 XI   |                   erőnek erejével be akarta vinni lovagját az istállóba; ott
11086 V    |               szökött, a katonát el kellett vinnie.~Erre kétségbeesetten kezde
11087 II   |                  nyakába ugrált, nyüzsögve, vinnyogva.~– Vidd a tatárba ezt a
11088 II   |             pázsitból szív alakúra kivágott virágágyak, tele gazdag ibolyabokrokkal
11089 XVIII|                  egy kis telket, ott ápolta virágait, dinnyéit, játszott a fehér
11090 III  |                   parton szedtem a nárdusfű virágát. Egyszer egy partos sziklán
11091 I    |                 tele van mindennemű illatos virággal.~A másik épület a helység
11092 VII  |                     pórleány-ruhában, fejét virágos kendővel bekötve, egyedül
11093 I    |                    a másikat.~A fák siettek virágozni, siettek mentül hamarább
11094 VI   |        lelkiismeretesen sós vízben áztatott virgáccsal még egyszer megverte.~Vasárnap
11095 XVI  |                számunkra az uralkodás napja virrad. Bátraké a diadal.~A fellázított
11096 Elo  |                  mint akkor.~Március elején virradóra, derült éjszaka után váratlanul
11097 II   |           félelemmel tölti el az álmatlanul virrasztót. Majd mintha az ágy alatt
11098 VII  |                    midőn anyja betegágyánál virrasztott, a villám megütötte anyjával
11099 VIII |                     nagyon kicsiny volt, én virrasztottam ágyánál, ha aludt; most
11100 VI   |                 ember volt, leszámítva azon virtusát, hogy a bort rendkívül szerette,
11101 I    |                     volt, mint akinek nevét viselék. Ezért a leányok és gyermekes
11102 XVI  |                     egy se görbüljön meg?~– Viseljen rájuk gondot a mindenható.
11103 VIII |                előtt:~– E főkötőcske kedves viselőjét, ha visszaadná valaki tinéktek,
11104 VI   |                   egymással szörnyű hadakat viseltek. – Kinek képe volt lekarmolva,
11105 X    |             indulattal és több önbizalommal viselték magukat komolyabb civódásoknál;
11106 VII  |            furcsaságai irányában türelemmel viseltetik, s viszont nem iparkodik
11107 III  |                 kerteken keresztül Magdolna viskójához sietett.~Ez az úri asszonyság
11108 XVII |                  felől, szívesen beveszek a vismuth-porokból.~Bodza Tamás maga ment oda
11109 XVII |               kastélyban meglelt katulyát a vismuth-porokkal, s azt óvatosan felnyittatva,
11110 IX   |                     vismuthum. – Vismuthum, vismuthi, neutrius, secundae. Magyarul
11111 IX   |                    Magyarul viszmuta, tótul vismuthim, németül Wismuthen. Hm,
11112 XIII |                    Ahol van, ni: kiszórta a vismuthporokat.~– Majd fölszedem, kérem
11113 IX   |                szépszerével megbarátkozni a vismuthummal, mint vagy egy, vagy más
11114 XI   |                  vad fenyegetések egyszerre visszaadák a delnő lélekjelenlétét.
11115 VII  |                  szidja őket, labdájokat is visszaadja. Gyermekek még, hadd játsszanak.~
11116 VIII |             főkötőcske kedves viselőjét, ha visszaadná valaki tinéktek, ha azt
11117 VIII |                  halálaért imádkoztatok, én visszaadom tinektek; mit éreznének
11118 VII  |                    indítvány.~Kis idő múlva visszabandzsalgott a kis, kurta leányzó, elébb
11119 II   |                      bárha szíve a haláltól visszaborzadoz is?~Láthatja-e őt mosolyogni
11120 Elo  |                  vész előkészülete, melytől visszaborzadtában fölébred téli álma közepén
11121 II   |                  letévedni rólok, szüntelen visszabotlik rájok, s a lélek nem bír
11122 XVI  |               átjárta kábult agyát. Kezdett visszaemlékezni rá, mik történtek vele az
11123 XVI  |                    is felemelé szózatát, és visszaénekelt, mély, rezgő hangjának visszhangot
11124 XVI  |              felhajítá Iván a zsineget, s a visszaeső ólomnál fogva keresztülhúzta
11125 VI   |                    kölcsön aratásig.~– Majd visszafizessük jó interes mellett – ordíta
11126 XV   |                     amit én önnek reménylek visszafizethetni.~– A veszély közepéből jövök,
11127 II   |                 semmibe – szólt a jövevény, visszafordulva társához, ki mélán elbámulva
11128 VIII |                    e súlyos emlék alatt, ha visszagondolt rá.~– Egyszer azután elkezdtem
11129 VIII |                Nemsokára még erősebb lesz a visszahatás; a kór vonaglani fog, nyögni;
11130 VII  |                   különlét sajátságai által visszahatni. S ha mindjárt első tekintetre
11131 XVI  |             pribékek! Hát egy vaklövés elől visszahátráltok-e? Tömegestül, „sicut examen
11132 X    |                     akar törni az országba, visszahódítandó a századok óta elfoglalt
11133 XIII |                  Bolond kend – szólt a bíró visszahökkenve.~– Nem én. Láttam, kóstoltam,
11134 VIII |                     múlt emléke bántja, ami visszahozhatatlan. Önök nem szerették mindig
11135 VIII |             visszahozzam, és ez az, ha önök visszahozzák azt a fiút, akit elüldöztek
11136 VIII |                   önök elvesztett gyermekét visszahozzam, és ez az, ha önök visszahozzák
11137 XIV  |                     hogy egy pillanat múlva visszajön.~Nagy dolognak kellett történni,
11138 X    |                    hogy ha azokat egyszerre visszakérnék tőlük, hirtelen minden szóbeli
11139 XI   |               hátramaradoz tőle. Egypárszor visszakiálta rá.~– Bratyi. Ne maradj
11140 VIII |                 hűvösben; mert a többi mind visszakívánkozik a szép társaságokba, mindjárt
11141 VIII |                  ami az élethez, a világhoz visszakössön. Nem, az nem fogná utált
11142 VIII |                 valaha rá fognak találni, s visszakövetelik tőlem. De annyi év óta nem
11143 III  |                    szétdúlt arcától. Lassan visszalopózék ismét; fehér volt, mint
11144 VI   |                     Elhatározta tehát, hogy visszamegy a pincéhez. E becsülendő
11145 VII  |                      senkinek egy szót sem. Visszamentem a kastélyba; másnap a leány
11146 XII  |                      ha-ha-ha”. Zudár Péter visszanevetett rá: „Ha te kacagsz, én is
11147 II   |                 arca elsápadt. Azután ismét visszanyeré nyugodt tekintetét. Átölelte
11148 X    |                   túl vannak! – viszonza ez visszanyert daccal. – Jó éjszakát, mester!~–
11149 VIII |                     csodája által ez órában visszanyertem nyelvem beszédét és ujjaim
11150 XVIII|                     s egy perc múlva megint visszanyúlt ugyanaz a véres kéz, csonka
11151 XVIII|                akkor átölelte őt, és az apa visszaölelte gyermekét, eltaszított,
11152 V    |             gyilkolásra feszített ökleit, s visszarántá.~Amint a fiú e hideg, reszketeg
11153 XV   |                    közbeszólani, de a hölgy visszarántotta, s villámló szemekkel inte
11154 I    |                  hétszer elhajtják, hétszer visszarepüljön ismét, s éjjel látó nagy
11155 XV   |               szállt szívére.~Most volt idő visszasietni a szomszéd csendes házba.
11156 II   |                     azután lassanként ismét visszasüllyedt elébbi méla csüggetegségébe.~
11157 XVIII|                     azt a kastély ajtajától visszaszorítani.~Nemsokára hárman lettek;
11158 XVI  |                    a nyomorék öreg emberrel visszatartóztatni, akit fél kézzel a földhöz
11159 XII  |                    nyújtani, hogy megfogja, visszatartsa; de a kéz nem ért odáig.
11160 V    |                    káplár kíséretében.~Imre visszatekinte a zajra. Egy percre holt
11161 XI   |            elhamvasztá az éjjeli fényt, s a visszatekintő előtt nem jelölé más a vész
11162 XIII |                    porral összevegyült, azt visszatenné a tiszta közé! Menjen kend
11163 VIII |                 arra mutat, hogy az életerő visszatér; a nyugalom a halál jele,
11164 VIII |              kúrámat; néhány nap múlva majd visszatérek, akkor úgy hiszem, teljesen
11165 XV   |             részeseinek lehetlenné tegyék a visszatérésre való gondolatot. Ez a kezdete
11166 XVI  |                  kezde eszmélete lassankint visszatérni: a hűs éjjeli szél átjárta
11167 XI   |                   lakától egyenesen kellett visszatérnie.~Már késő volt az idő, midőn
11168 XVIII|                kastélyt meg nem védhették a visszatérő bőszült nép ellen, mely
11169 XI   |                    kellett a kísérő, nehogy visszatértében ismét feltartóztassák a
11170 X    |                   hegyet, völgyet bejárt, s visszatértekor rendesen gorombább volt
11171 VII  |                   nekem – monda a tábornok, visszatérve nejéhez, s annak szelíd
11172 XIII |                  tenyerébe a kihullottat, s visszateszi a többihez.~Ezért megint
11173 VIII |                    a gyöngyös fejkötőcskét, visszatette keblébe, s hidegen válaszolt:~–
11174 VIII |                 lovát felnyergelje; az ifjú visszautasítá.~– Majd felköltöm a legényt;
11175 II   |                     vala az ég. Mindenünnét visszaverődő visszfény kínzá az ember
11176 X    |                   hogy minden létező várost visszavezessenek szláv eredetére, s melyek
11177 V    |                  meglátják itt, felismerik, visszaviszik és…~– Fölakasztanak? Ne
11178 VIII |                    az remegve akarta azokat visszavonni.~– Óh, uram, ne érintsd
11179 VIII |                   elvesztettem az ügyet, és visszavonulok; de én embert keresek, uram,
11180 II   |                    Mindenünnét visszaverődő visszfény kínzá az ember szemeit;
11181 II   |                 tetszett, mintha fohászának visszhangjául suttogó szavakat hallana.
11182 XVI  |        visszaénekelt, mély, rezgő hangjának visszhangot adva a csengő gyermekhangra.~
11183 XVII |                  méreg – vegye be!~Ez ötlet visszhangra talált.~– Úgy van, úgy van;
11184 XII  |                 alatti boltozatot, mely úgy visszhangzik a léptek alatt, beszakítaná,
11185 II   |                 maradt?~Mint lecsapó villám visszhangzó dörgése, szólalt meg ez
11186 XVIII|              kastélyba; diadalmas üvöltésük visszhangzott a boltozatok között.~– Imre! –
11187 II   |                 hogy mikor a fiút akasztani viszik, kaszára, vasvillára kapjon,
11188 IX   |                neutrius, secundae. Magyarul viszmuta, tótul vismuthim, németül
11189 XIV  |                 amint engem a városon kívül visznek, amint a roppant nép összecsoportosul,
11190 XIII |             csakugyan bőrbe van foglalva.~E viszontagságos estén nagy hévvel-lével
11191 VIII |               gyógyszer hatni kezd. A tilos viszonynak el nem titkolható következése
11192 VII  |                    szépen.~– A volna szép – viszonz a hadfi –, ha az ordinánc
11193 VII  |                kórházban, engedje meg, hadd vitessék haza, vagy legalább hadd
11194 XIV  |                      Elmondom. Azonkívül ne vitessen ön a városon kívül, itt
11195 XVI  |                 Ébren az ellenség.~– Előre, vitézek! Itt az óra, melyből számunkra
11196 XIII |                   reájok; egyiket orron üté vitézül, a másikat hanyatt lökte;
11197 XVIII|                 hanem elindult a huszonnégy vitézzel egyenesen Hétfalunak.~Csak
11198 IX   |           végigírták minden ház oldalára a „vivat vacatió”-t, s megdöngetvén
11199 XV   |               gyülekezet még egyszer hangos vivátot kiáltott a tábornoknak,
11200 XVIII|                    erőszak túlsúlyát, a két vívó ura maradt a helyzetnek
11201 VI   |            kegyelmednek ezen levelem biztos vivőjétől egy iskátula port; hintesse
11202 XVIII|                     volt arra, hogy a nemes vívók a kastély ajtajáig juthassanak,
11203 XVIII|                    kiálta a vitéz doktor, a vívókhoz csatlakozva, de Széphalmi
11204 VIII |                    kérdeztem tőle: „No, hát vívunk-e párbajt?” Az nem is állhatta
11205 Elo  |                 döghalál, vérengző háborúk, vízáradások, lázadó népek vagy földindulás,
11206 Elo  |                    fekvő falvakra. Éjenként vízbefúlók sírását hallották a tavak
11207 VIII |              krízise. Csak nehány cseppet e vízből. Így. Nemsokára még erősebb
11208 Elo  |                 volt vesztegetve a folyamok vize, az emberi forró vér, beteg
11209 X    |                   hatalmas várromokat a Vág vizei mentében, s megpróbálta
11210 Elo  |                    csodái: kosfejű lovak, a vizekből emberarcú halakat húznak
11211 X    |                Bodza Tamás úrnak ez európai vízi útról eszméje méltán nevezhető
11212 XI   |                     kitekintve, hidegvérrel vizsgálá a távoli égést, mely a szobába
11213 IX   |                     mindenféle mosdás hideg vízzel, mert azáltal is könnyen
11214 III  |                 erős, derék férfiakat, mint vőd; a gyenge piros gyermekeket,
11215 X    |                messze földekre, sok hegyet, völgyet bejárt, s visszatértekor
11216 VI   |                nekiindult ismeretlen hegy-, völgynek, belebódorodott a kukoricaföldekbe;
11217 II   |                   vas, mely a tűzben izzóvá vörösült… az a nehéz lánc, mely a
11218 XI   |                  nevét:~– Fabius Cunctator, volhyniai quaestor.~Azután mind a
11219 II   |                     rossz ember, mert ha az volnál, engemet nem szeretnél.
11220 XVIII|                valahára földdel, olyan éhes voltál rá életedben mindig. Pihennél
11221 X    |                   annyira barátsága szilárd voltát, mint inkább tenyérizmainak
11222 VIII |                     szelíd, nyájas küllemet vőn fel, s halkan bekocogtatott
11223 XVI  |                    egyszerre valami új hang voná magára figyelmét.~Nem messze
11224 VIII |                     ősz Hétfalusy erőszakos vonaglással veté fel magát ágyából,
11225 IX   |                   is fogja hintetni, hogyha vonakodnak tőle. Azért jobb lesz szépszerével
11226 VII  |                   száj, szemek, a legkisebb vonás is, egytül egyig kemény,
11227 II   |                  fiatal, sápadt arcú férfi, vonásai végtelen csüggetegség által
11228 VII  |               összehúzódni, vagy akármiféle vonásnak gyaníttatni, hogy arra,
11229 IV   |                    halálos lázálmának; azon vonások minden kifejezésiben feltalálta
11230 II   |                    volt, elmosott, gömbölyű vonásokkal, ajkaiban sok megszokott
11231 VIII |                  leírta, látszott a kuszált vonásokon; de mégis rájok ismert.~
11232 XVII |                   felfedezve látta, azt úgy voncolták ki lábánál fogva.~A tömeget
11233 XV   |                   Én ez ítéletet vissza nem vonhatom, de végrehajtását bízom
11234 VIII |                  mögé futva, ott kezdtek el vonítani. Bűbája volt csodás szemeinek
11235 IX   |                  adósság volna. Az ebek úgy vonítottak a helységben. Tehát már
11236 III  |                    ökölütés hallék, az ebek vonítva futottak végig az udvaron,
11237 III  |                   testet, s képtelen erővel vonszolta azt egy árokig, melyet sűrűn
11238 XV   |                     a szokott őrségen kívül vonuljanak vissza a laktanyába.~A lármás
11239 X    |                   maradjatok mind, egy rész vonuljon a falu közelébe.~– Legjobb
11240 XVI  |                    ház küszöbe mellé mertek vonulni, onnan hallgatóztak, mit
11241 XV   |                megégetéstől, letakarhatja a vulkán száját, ha az rögtön cselekszik,
11242 VIII |                Napóleon idejében tanulta.~– Vuz-ét – ön – medeszén? Moszjő.~–
11243 IX   |                    tótul vismuthim, németül Wismuthen. Hm, hm!~Itt nagyon rájött
11244 X    |                                             X. A korifeus~Bodza Tamás
11245 XI   |                                             XI. Az első szikra~Kamienszka
11246 XII  |                                             XII. A tűz között~Zudár Péter
11247 XIII |                                             XIII. A bőrharang~Köznépünk igen
11248 XIV  |                                             XIV. A halálítélet~A gyertyákat
11249 XV   |                                             XV. Olaj a tengerre~Az egész
11250 XVI  |                                             XVI. Jó, hogy az éj fekete~A
11251 XVII |                                             XVII. Az Úr szólott~A dühöngő
11252 XVIII|                                             XVIII. Az előre megásott sírok~
11253 XI   |                hirtelen megragadta a paripa zabláját, s többen kinyújták kezeiket
11254 XVIII|                ifjak, és ellenükben ezernyi zagyvalék csoport hirtelen szerzett
11255 XI   |                     s hangosabb szóváltások zaja hallatszanék.~Most tisztult
11256 XV   |                szájak; mozgás, zúgás lett a zajból. Mátyás mester, Csihos mester
11257 XI   |                      elszántan nekiindult a zajgó csoportnak.~Könnyű lett
11258 XV   |             csendesek voltak már, senki sem zajgott a téren, ezt a csendet érezte
11259 Elo  |                   ég mellett orkáni viharok zaklatták a vidéket, másszor napokig
11260 III  |                    csapkodta a jéggel elegy záport az ablakokhoz.~A gyermek
11261 XVI  |               fordul másodszor is a kulcs a zárban. El volt készülve arra,
11262 XIII |                    az egyiknek felpattant a zárja, s végigömlött belőle valami
11263 XII  |                 azokon alul a pinceboltozat zárköveire találni.~Azonban vigyáznia
11264 VIII |                  hozzájárulhatlan kedélyek, zárkózott szívek, mikhez nehéz férkőzni.
11265 XVI  |             ablakredőnyök hallható zörejjel záródtak le; csupán egy tábla maradt
11266 VIII |               hogyan alszik.~A bakó egy kis záros szekrényből valami papírba
11267 IX   |           láthatatlan halál keresztülmegy a zárt ajtókon, s keresi azt, ki
11268 II   |            felgyomosodott zöld búzavetés. A zárvonalak miatt minden közlekedés
11269 XVIII|                    a tábornok parancsával a zárvonalnál parancsnokló tiszthez. Az
11270 IX   |                     oldalára, s ő is ment a zárvonalt őrzeni. Nagyobb bizodalmam
11271 VIII |                előtt.~– Csendesen, uram, ön zavar engem. Pedig a kórállapot
11272 XVI  |              feszítőrúddal elkezdé az ajtót závárából kifeszegetni. Elébb, mint
11273 XVII |                    A sötétben, az általános zavarban feltűnés nélkül férkőzhetett
11274 II   |                     lesz nagy mesterség ily zavargós időben felbujtogatni a népet,
11275 VIII |                   semmi fény, semmi hang ne zavarja a szenvedő nyugalmát.~Ha
11276 XI   |                hegyei közt laknak?~A mester zavarodtan felelé, hogy nem.~Mária
11277 XI   |                futni kényszeríté, gyászosan zavarta azt meg; de meg nem szakítá,
11278 II   |                   házában!~A csüggeteg ifjú zavartan rezzent fel e hangokra.
11279 X    |            haszontalan ember vagy.~A legény zavarultan igyekezett magát menteni.~–
11280 XV   |                   haza.~Kamienszka a furcsa zendülés eloszlása után a tábornokkal
11281 II   |                  szobából mély, zúgó hangon zendültek át az ének szavai töredelmes,
11282 II   |          mennyországban, mint minő e szózat zenéje volt! Ki lehet ő? Bűnbocsánatot
11283 X    |             nagyobbat emberi lantverő többé zengeni nem tud, Bodza nem is olvas
11284 VIII |                 magosba, s kezeit összetéve ziháló nagy mellén, halkan kezdé
11285 III  |                   férjhez ment a becsületes Zihanyihoz, s lett két szép gyermeke,
11286 X    |                  Marótról, nem lelkesül fel Ziska nagy nevére, s rég elmosódott
11287 VIII |                  födél alá, ne ázzék kinn a zivatarban.~– Majd magam bevezetem –
11288 V    |            kandallónak, s azt bedönté dühös zökkenésével.~– Ide jöjjön, ki halni
11289 Elo  |                   lenni; az a friss, zsenge zöldszín, azok az egynapos életű
11290 XVII |             meghalni tőle.~– Nézzétek, hogy zöldül az arca – szólt a mester
11291 Elo  |                elolvadt, a mezők, a vetések zöldülni kezdtek. Februárban a fák
11292 XV   |                csöveiben. Azután megint egy zördülés; minden fegyver kézben volt
11293 XVI  |                   Az ablakredőnyök hallható zörejjel záródtak le; csupán egy
11294 XVI  |                 házszeglet, melynek ablakán zörgetek, nem az én ősi telkemre
11295 III  |                    fákat a zivatar.~– Jaj – zörgetnek az ajtón. Engemet keresnek.
11296 VIII |                    ajtó. Kétszer, háromszor zörgettem, nem nyitotta ki senki;
11297 IV   |              fekhelyéről, csendesen, nehogy zörögni találjon, állt fel székéről,
11298 II   |             fordítná valaki – vagy az ajtót zörrenti meg a szél, mintha valaki
11299 XVIII|           Szerettelek, és szeretni foglak – zokog az ifjú, megcsókolva azt
11300 IX   |                   elhagyott árvák, özvegyek zokogását, dübörgő halottas szekér
11301 VIII |                 néma beteg vánkosára, s ott zokogott keservesen.~Az ifjú ekkor
11302 Elo  |                    is, s az ég elveszté kék zománcát, mintha valami lázas sápadság
11303 XVI  |                     ez neki annyi, mint egy zsák pehely; míg Iván sokszoros
11304 XII  |                    sokaknak, mint a láng és zsarátnak mélységes fenekéből egy
11305 XVI  |    keresztülcsapódott a még előtte füstölgő zsarátnakon, mint valami biztos híd
11306 VII  |               delnők, nem képzelik, mekkora zsarnokságot gyakorolnak a férfinemen,
11307 VI   |              erszény aranyat is én tettem a zsebedbe? No, bámulj. Mondd, hogy
11308 VI   |                botokat magukkal, telerakták zsebeiket kövekkel, s azokkal ott
11309 VI   |                  Azt a port is kend tette a zsebembe.~– Jó, megállj, hát ezt
11310 XIII |                  nehány csipetet, kivonta a zsebkendőjét a mellénye zsebéből, annak
11311 VIII |                    nádpálcáját, megdörzsöli zsebkendőjével rövidre nyírt, szürke haját,
11312 XIII |     zsebkeszkenőmben.~A bőrharang kibontá a zsebkendőt, s kiönté a fehér port az
11313 XIII |                     egy csipetet; itt van a zsebkeszkenőmben.~A bőrharang kibontá a zsebkendőt,
11314 X    |             elmosódott lelkéből Giskra és a zsebrákok hosszú harca. Hatalmasabb
11315 VIII |             felvette a tallért, megtörülte, zsebre tevé, s aztán dühében nekiesett
11316 XV   |                     nadrágokat és megfelelő zsemlyéket süssenek, varrjanak és öntsenek,
11317 Elo  |                   elején lenni; az a friss, zsenge zöldszín, azok az egynapos
11318 XVII |                    óta érzett valami kábító zsibbadást tagjaiban; néha facsaró
11319 V    |                     tántorogva, fájdalomtól zsibbadt lélekkel lépett hozzá, s
11320 V    |                   kezéből a fegyver, karjai zsibbadtan estek alá, egész teste összehanyatlott,
11321 XI   |                    Hát nem az urak bízták a zsidókra, hogy keverjenek mérget
11322 XI   |                     egy útban talált batyus zsidótól foglaltak el; hogy osszák
11323 XII  |                    apró fiai, kik a rablott zsindelyeken veszekesznek, nagyot riasztott
11324 XVI  |                   delfinre felhajítá Iván a zsineget, s a visszaeső ólomnál fogva
11325 VIII |                     nem talált, fennakadt a zsinórzatban; különben jól volt célozva,
11326 II   |                    udvaron.~Az egyik talpig zsíros bőrbe öltözött, magas, szőke
11327 IX   |               elővéve zsebéből a lebbenccsé zsírozott hivatalos pátenst, tudtukra
11328 II   |                   Egy év előtt egy országos zsiványt végeztem ki; mikor a hágcsóra
11329 XVI  |                  már csak a parázs egyhangú zsizsergése hangzott füleibe; azt elhallgatta
11330 XII  |           szétpattantott, közbe úgy zúgott, zsizsergett valami, mint a gyermekeit
11331 XII  |            fenekéből egy tompa, üvöltő ének zsolozsmája hangzanék fel… Talán csak
11332 XVI  |                  tartva, elkezdé az ájtatos zsolozsmát énekelni:~„Szeretem és áldom
11333 XVI  |                    volt csalódás. Valóban a zsoltár szavai voltak, és valóban
11334 IX   |                     e megbízásra, eldugva a zsoltára alá a tollszárat, amiből
11335 XVI  |                    vermében, énekeled-e még zsoltáraidat odalenn, pengeted-e még
11336 XVIII|             mindennap, és énekelte áhítatos zsoltárait. Senki sem mondta volna
11337 II   |                     zúgó hangok kifejeztek! Zsoltári ének egy hóhér házában!~
11338 VIII |              csúfoltak később, hogy egyedül zsoltárokat énekelek.~A férfi nagyot
11339 XVIII|                összekarcolva, sebezve, csak Zudárba kapaszkodva bírt még előrehaladni.~
11340 XVI  |                  Hétfalusy reszkető kezével Zudárnéra mutatva. Nem iszonyodott
11341 XVII |            halottakat az udvarról; Ivánt és Zudárnét, meg a szegény Mekipirost.
11342 XII  |                     csattanás eszére téríté Zudárt, ki már közel volt az őrület
11343 X    |                népnevelői lak Hétfalu egyik zugában, a sovány árpakenyér, a
11344 XIII |                 kenyeret.~– Méreg! méreg! – zúgák elszörnyedve a körülállók.~–
11345 XVI  |                 kést ütök!~A gyülevész kába zúgása hangzott fel ez ádáz szavakra,
11346 XV   |                  tárgyakat fenyegetve, nagy zúgással széjjeloszlott.~Az oroszlánpék
11347 VIII |                     tenger mélységébül jövő zúgást magam felett többé, nem
11348 XIII |                irtózatos vádat, amit egypár zúgolódó semmiházi költött rájuk
11349 XVIII|              egyszerre az egyik küszöb nagy zuhanással omlott be, s rést nyitott
11350 XVI  |                   jó Mekipiros, bocsáss el, zuhanj le egyedül!”~– Hamamama!
11351 XVI  |                    a szándéka, hogy magában zuhanjon le a földre. Óh, már egy
11352 XVI  |              megakadt, mely miatt egyszerre zuhantak mindketten a földre; oly
11353 VIII |                 hólyaghúzókat, löveteket és zuhanyokat; és mégsem akar használni
11354 VIII |                     serpenyő tartalma főtt, zuhogott a tűz felett, ha néha kicseppent,
11355 XVI  |               bőszült csorda, miután minden zúzhatót összetört, az ifjú Széphalmit