Rész, fezejet
1 Elo | van kedvem a munkához, most is olyan lélekkel tudok
2 Elo | Aztán azt is megvallom, hogy most is jobban dobog a szívem,
3 Elo | Ebből az ötletből írom én most, kegyednek válaszul, ezt
4 1, I | bekísértette az őrszobába. Most Eglantine nem mehet haza
5 1, II | énekeltünk, már férjnél volt. S most lehet a legidősebb fia huszonötesztendős.~–
6 1, II | kacagott rajta.~– Amit ön most elmondott, mind azt bizonyítja,
7 1, II | nagy boldogságnak, amit ön most oly ragyogó képben ecsetelt,
8 1, III | valami a hajporból.~Még most is meg lehetett rajta látni
9 1, III | dragonyos főhadnagy; az most ott akar maradni a katonai
10 1, III | diplomatának nevelt beállt papnak, most pápai prelátus; a financier-nek
11 1, III | oldva a bonyolult gubanc.~– Most az egyszer cserbenhagyta
12 1, IV | hiszitek, hogy ti engemet most le fogtok inni, ugyan csalatkoztok.
13 1, V | majd később tudjuk meg. Most elébb hadd beszéljek az
14 1, V | botrányszámba vétetnék tőlem. Most én fizetek a lapoknak azért,
15 1, V | gratulálni jöttek), hogy én most az asszonyommal „fiaink
16 1, V | vehet tonnaszámra; de most helyt kell állni! Ha felkötöttük
17 1, V | állapotával megismerkedjék.~Csak most vettem észre, hogy hivatalt
18 1, VI | VI.~No de most már hát csak volt elég pénzünk!~
19 1, VI | is úri módon juttattam. Most, hogy százezrével tolakodik
20 1, VIII| Deákné vásznánál!)~Hanem most már a dragonyostiszt fiacskám
21 1, VIII| megrontom az ifjú kebleket. Most már nem félhettem, hogy
22 1, VIII| térdkalácsáig végigléniázta.~No de most már nem vethetek semmit
23 1, VIII| asszonyok között éltem; de most muszáj azzá lennem, mikor
24 1, VIII| paradicsom kapuját. Csakhogy az most éppen nincs a kasszában.
25 1, VIII| kegyelmes cím nélkülözése miatt.~Most már még több okom van Bécsben
26 1, IX | kandidált, és meg is választott. Most nem volt szükségem a pártra
27 1, IX | Ötven év előtt!~Az ám, most lesz ötven éve!~És a fiatalság
28 2, 1 | beszerzésre, vetőmagra, s most az a hajdani mocsárvilág
29 2, 2 | megrozsdásodik a föld alatt: ennek most is megvolt az acélzománca.
30 2, 4 | Hollandia, a Németalföld, most már a németeknek is van
31 2, 4 | nektek magyaroknak is van most már három csatornátok, amik
32 2, 5 | kecskeméti diák vagyok most is.~– Heuréka! heuréka!
33 2, 5 | harma” – „három.” Viktória! Most ezzel csalhatatlanul be
34 2, 8 | össze. A gépek szüneteltek. Most aztán ott van a vállalat,
35 2, 9 | énektáncosnőkkel való barátkozáshoz. Most is valószínűleg nászutazáson
36 2, 9 | hogy ki adja meg az árát?~Most azután a két asszony azon
37 2, 9 | őrültség lelke szállt belém! Most mindjárt odarohanok közéjük,
38 2, 9 | valamelyikében találkoztam volna.~A most érkezett orvos odajött hozzám,
39 2, 10 | vívmánya a humánus kornak, hogy most az őrülteket gyöngéden kezelik,
40 2, 10 | inni kényszerítenek. És most idehozza az ördög önt, aki
41 2, 10 | magában: „jól van, jól! Te most meggyógyulást színlelsz.
42 2, 10 | vissza kellett tartanunk. Most már megengedem önnek, hogy
43 2, 10 | aztán áttértem arra, hogy most nemsokára be fog következni
44 2, 10 | esett a társaságuk, mint most. Itt próbáljanak elfogni!~
45 2, 10 | a bajuszát levágják?~Már most addig, amíg a bajuszom újra
46 2, 10 | volt hírlapokat vásárolni. Most már szabad.~A hírlapelárusító
47 2, 10 | targoncással a vasúthoz. Azok most bizonyosan beültek a Három
48 2, 10 | Csakhogy az egyszerre eltűnt; s most a világ minden rendőrségét
49 2, 10 | átkot és gyalázatot, ami most iszapként ömlik az egész
50 2, 10 | fáradságos keresményükből, most egyszerre koldussá vannak
51 2, 10 | Milyen orgiákat tartanak azok most a mi rovásunkra. Nem is
52 2, 10 | forgatmányosa is volt.~Most azután nem maradt semmije,
53 3, 1 | palotát.~Hát idáig a pénz – most következik a bolondság.~
54 3, 1 | minden új híddal szaporodik. Most már van hat: sőt hetedfél,
55 3, 2 | emberek egymásnak: „Hallga! Most égetnek a szigeti pokolban
56 3, 4 | bűzkörnyezte, féreglakta sárgömbre.~Most végre megvalósítottam, ami
57 3, 4 | szállíták föl a tárgyat.~Még most csak „tárgy” volt; lehet,
58 3, 4 | megszünteti az asphyxiát.~Most semmi sikere nem volt. A
59 3, 4 | fogák harapni a nyelvet.~Most azután a parafától fenntartott
60 3, 4 | a halál!~Mély csend van!~Most az utolsó ütőjét játssza
61 3, 4 | forróság, az arc tűzlángban ég. Most már szép volt…~Az orvosnő
62 3, 4 | melyeket önről lehasogattak, most újra össze vannak varrva,
63 3, 4 | híre van, mint egy nőnek.~Most én intéztem egy kérdést
64 3, 4 | van az étlap a zsebemben, most küldte fel a szakácsnő.~
65 3, 5 | hajlamom volt az önállóságra, most a helyzetem kényszerített
66 3, 5 | várjunk még, ne koccintsunk most”, s folytatá tovább)~„Én
67 3, 5 | sajnáltam azt, aki meghalt; de most már megvetem önt, s azt,
68 3, 5 | magát, imádom!”~(– No, hát most már igyunk egy pohár lacrimae
69 3, 5 | szellemnek köszönhetem… De most kérem önt: adasson pezsgőt,
70 3, 5 | Hahahhahhaha! Nos uram, most kínáljon ön már áldomást
71 3, 5 | játékot űztek velem. És most mindenki nevet rajtam, legjobban
72 3, 5 | dohányozik egy pipából. Hát most én vagyok a másik.)~Az én
73 3, 7 | ének újra megkezdődött; most már gyors allegrettóban;
74 3, 7 | tiszteltem minden törvényt, most kiszabadítom magamat alóluk.
75 3, 8 | mindazt a gyönyört, amiben most dirvatlankodunk: a kriptánk
76 3, 8 | bajusza nincs, a sima áll most szakállt visel: vonásai
77 3, 8 | De hát én mit játszom most?~Hiszen ha kétharmadával
78 3, 8 | és koponyák a tanúim rá), most egy más férfinak kölcsönzi
79 3, 8 | még a templomban is. Akkor most a körúti palotámban fogadná
80 3, 8 | a nevetségessé tételtől.~Most aztán előkerült ez a régi
81 3, 9 | Hiszen tudta minden ember.~Most már aztán olyan üres volt
82 3, 9 | ki az a daliás gavallér? Most meg nem tudok bot nélkül
83 3, 9 | fejfájást. Őrületes kínok! Most valamennyi életműszerem
84 3, 9 | koponyacsont közölte a füleimmel. Most mindjárt… Most mindjárt
85 3, 9 | füleimmel. Most mindjárt… Most mindjárt át lesz törve a
86 4, IV | helyzetnek, mely szerint én most ezzel az álhajas fejjel,
87 4, IV | szabályosakká nemesültek. – Most már tudna fizetni.~Rendes
88 4, IV | Vajon miért cirógatnak ezek most engem olyan feltűnően? Egy
89 4, IV | Minden vonás igaz benne. Hát most hadd szóljak hozzád úgy,
90 4, IV | festőállványától elragadja?~(No, most következik a színpadi jelenet!)~
91 4, IV | szóld ezt a leányt. Mert ez most azért, hogy tégedet megmentsen,
92 4, IV | lebontakozott a fiú a nyakamból.~– Most elfogadom önnek az ajánlatát…~
93 4, IV | ki ne egészítsem. Ő pedig most bizonyosan vajat köpültet.~
94 4, IV | volt.~Hát csak szereti még most is a fiú – mert haragszik
95 4, IV | ruha volt rajtad akkor, ami most.~– S nem veszi ön észre,
96 4, IV | ön észre, hogy ez a ruha most sincs elviselve? Pedig ugyan
97 4, IV | ájultan estem össze.~Még most is elfulladt a szava, mikor
98 4, V | az indokolása annak, hogy most itt vagyok önnél. Végig
99 4, V | a derekam körül kötni.~– Most már kimehet! – mordult rá
100 4, V | az elrejtőzött leánnyal; most annak a helyzetébe képzeltem
101 4, V | elbocsátotta a szolgálatából, most ő Belgrádban kapott új alkalmazást,
102 4, V | utazzam utánuk.~– Tehát most derül ki, hogy a sertésvész
103 4, V | mély, dörmögő hangján, hogy most már minden veszélyen kívül
104 4, V | arra gondoltam, hogy ha én most megállok, semmi mást nem
105 4, VI | hogy teneked legjobb lesz most minden munkától tartózkodnod,
106 4, VI | tehát azt hiszi, hogy én most boldog háziasszony vagyok. –
107 4, VI | egynémely praktikus kérdésre. Te most így kerültél hozzám, ebben
108 4, VI | utánad hozatjuk később; de most a legelső dolgunk, hogy
109 4, VI | hogy az a velem jött leány most szabadult ki a kórházból,
110 4, VI | betegnek való ebéd, akik most szabadultak el a halál révéből.~
111 4, VI | még nem lehet megválni. Most gyulladnak ki a lámpások
112 4, VI | oda nem ront hozzám, én most ott ülnék a kandallóm előtt,
113 4, VII | Ezzel elbocsátott.~… No most aztán csinálj regényt, csinálj
114 4, VII | illusztrációit.~– De hát mért akar ön most egyszerre elküldeni?~– Azért,
115 4, VII | De hát miért kell nekem most mindjárt elutaznom, mikor
116 4, IX | Stella. (Hogy miért nevezem most egyszerre Stellának, azt
117 4, IX | mozdulattal fogadja.~– No, most gyere velünk vacsorálni:
118 4, IX | megcsókolt.~Visszaadta most az én ölelésemet, üdvözlő
119 4, IX | tudott eddig prolongáltatni. Most már szét van tépve a váltó!~
|