Rész,  fezejet

 1     1,  I   |            Eglantine-nak.~– Ki az?~– Ah! ön nem emlékszik rá. A kegyelmes
 2     1,  II  |            fekete.~– Barátném, tisztelje ön az ősz szakállamat.~– Eglantine
 3     1,  II  |            Nagyot kacagott rajta.~– Amit ön most elmondott, mind azt
 4     1,  II  |                mind azt bizonyítja, hogy ön fél…~– Félek? Mitől?~– Attól,
 5     1,  II  |                  nagy boldogságnak, amit ön most oly ragyogó képben
 6     1,  III |                    A dolgok közepébe.)~– Ön ismeri a tárgyat, amiért
 7     1,  III |                  férjem végrendeletéről. Ön ismerte a férjemet?~– Legrégibb
 8     1,  III |                 Akkor azt is tudni fogja ön, hogy a megboldogult azt
 9     2,  5   |                  mondá a miss.~– Hát ért ön a mehdruli íráshoz?~– Ahhoz
10     2,  5   |                nem értek belőlük semmit. Ön talán sejt hozzájuk valamit.~
11     2,  5   |         százökrösebb áldozatot hoztam.~– Ön megoldotta a feladott talányt,
12     2,  10  |                  a karját.~– Mért fordul ön meg a sarkán, valahányszor
13     2,  10  |                  hoz. Nem azért került-e ön ide, hogy egy halottat kihívott
14     2,  10  |          halottakat kényszerít párbajra. Ön nekem veszedelmes ember.
15     2,  10  |               tüdőmön keresztül. Hagyjon ön nekem békét.~Ez egy új világosságot
16     2,  10  |             ökölcsapásokért, melyeket az ön jelenlétében nekik kiosztani
17     2,  10  |                 ejt az unalom.~– Olvassa ön Vergilius Aeneisét.~– Olvastam
18     2,  10  |                meglátogatott.~– No lássa ön, mennyire bízom önnek a
19     3,  4   |                akadályozni.~– Nem mondta ön neki, hogy intézetünknek
20     3,  4   |             Úrnőm! Értesültem róla, hogy ön már felépült. Sietek önnek
21     3,  4   |             előttünk fölfedezné, elmehet ön, ahová akar, és teheti,
22     3,  4   |                hozzá.~– De hát mért akar ön itt maradni?~– Azért, hogy
23     3,  4   |                 küldjem.~– Pokolba? Hisz ön nem hiszi a túlvilágot.~–
24     3,  4   |                 egy más planétán vagyok. Ön még nem is tudja, hogy én
25     3,  4   |                 el nem mondhatom. Van az ön planétáján bor?~(Bor? Ez
26     3,  5   |                   Miután a nevemet tudja ön, bárha velem soha nem találkozott
27     3,  5   |                   és azt is, ami koholt; ön válogassa ki tetszés szerint.”~„
28     3,  5   |                  azt határozták, hogy az ön megboldogult atyjának a
29     3,  5   |                  mondá: nem, kisasszony, ön nem fog szolgálni menni.
30     3,  5   |                 szolgálni menni. Itt áll ön előtt egy régi tisztelője,
31     3,  5   |               égtem és fáztam. – »Menjen ön előlem! Ne lássam önt soha
32     3,  5   |                  nagyot bámultam rá. Hát ön ezt tudta?”~„Azzal a másik
33     3,  5   |     pénzügyminiszter átirata, melyben az ön atyjának félmilliónyi biztosítékát
34     3,  5   |                 neki.)~„Szívesen leírnám ön előtt a csodadoktort s a
35     3,  5   |         kisasszony! Nem tarthatom meg az ön által nekem küldött orvosi
36     3,  5   | visszaszármaztatom. Engedje meg, hogy az ön bájos alkatrészének azon
37     3,  5   |             követném önt az óvilágba; de ön tudni fogja, hogy azzal
38     3,  5   |                  Nos uram, most kínáljon ön már áldomást a nemeslelkű
39     3,  5   |           kímélni tanácsos. Azért legyen ön óvatos, amikor valakinek
40     3,  5   |                     Tökéletesen. Adasson ön a többi najádoknak is Marsalát.”~„
41     3,  8   |                  augur előtt, takarodjék ön előlem!” s aztán szavainak
42     3,  9   |                   azt mondá: vigasztalja ön magát azzal, hogy ez csak
43     4,  IV  |                     Csak nem gyalog jött ön le Kőbányáról?~– Uram! ön
44     4,  IV  |                ön le Kőbányáról?~– Uram! ön a tanítványait tegezni szokta.~
45     4,  IV  |                 vitaet szépen lerajzolta ön, mondhatom.~– Minden vonás
46     4,  IV  |                  száraz hangon felelt:~– Ön nem ismeri, és magam is
47     4,  IV  |                  ami most.~– S nem veszi ön észre, hogy ez a ruha most
48     4,  IV  |          szenvedéseimre emlékezem. Nézze ön, hogy elment a hajam!~Azzal
49     4,  IV  |                bajuk lehetett?~– Hallott ön arról eleget. – Hát a sertésvész.~
50     4,  V   |              Igenis. Halálveszélyes. Fél ön?~– Istennek ajánlom a lelkemet.~–
51     4,  VI  |                   a te dolgodban.~– Amit ön mond, az jó lesz.~– Hát
52     4,  VII |               szemeit.~– Hát minek szedi ön az arzenikumot?~Megmondtam
53     4,  VII |                az a müncheni tanár, mint ön?”~– A rajzolásban tökéletes.
54     4,  VII |       illusztrációit.~– De hát mért akar ön most egyszerre elküldeni?~–
55     4,  VII |                  rebegé: „Hát nem szeret ön már engem?”~„Hát nem szeret
56     4,  VII |                  engem?”~„Hát nem szeret ön már engem?”~S amikor ezt
57     4,  VII |                 nem fogják kiírni, hogy „ön” – hogy „te” – hogy „mink”
58     4,  VIII|             gondolatom: kissé merész, az ön beleegyezése kell hozzá.
59     4,  IX  |           kérdéseket intézett Bandihoz: „Ön régóta nem volt Budapesten? –
60     4,  X   |           Ismétlem önnek, hogy ha kedves ön előtt az életem, a lelkem
61    Ut       |               vén” ember lenni.~Válassza ön ki, hogy melyiket találja