Rész,  fezejet

 1     4,  IV  |           azonban úgy hívom őket, hogy Eszta és Bandi; mert így magyaros.~
 2     4,  IV  |          mondanak, hogy „természetes”.~Eszta egészen ellentéte volt.
 3     4,  IV  |          egymásnak. S a csípősködésben Eszta volt az erősebb. Gyakran
 4     4,  IV  |               a kenyérmezei ütközetet, Eszta odaírta alája: „képviselőválasztás
 5     4,  IV  |           festett. És dühöngött hozzá. Eszta meg nevetett rajta is, és
 6     4,  IV  |                feltűnően megváltozott. Eszta komoly lett, nem kacagott
 7     4,  IV  |              nyílt az ajtó, s belépett Eszta. Ez is szokottnál korábban
 8     4,  IV  |          biztosítva lesz.~– Igaza van, Eszta. Egy derék férj többet ér
 9     4,  IV  |          hagyja itt, majd én elteszem.~Eszta valami olyanformát suttogott
10     4,  IV  |             megszoktam ott látni: – se Eszta, se Bandi. Az állványaik,
11     4,  IV  |            székeik üresen maradtak. Az Eszta állványára még rá volt dobva
12     4,  IV  |             Bandin nem csodálkozom; de Eszta nem festőnő már: az bizony
13     4,  IV  |             híven talált arcképe volt. Eszta ludat töm…~Kegyetlen gúny
14     4,  IV  |               Odatettem a festményt az Eszta üres festőállványára; de
15     4,  IV  |           hideg volt az.~– Te vagy az, Eszta?~– Én vagyok, Eszta.~– Hát
16     4,  IV  |                az, Eszta?~– Én vagyok, Eszta.~– Hát nem vagy asszony?~–
17     4,  IV  |            hagytak őrizetlenül.~– Édes Eszta – szóltam közbe –, ne idézze
18     4,  IV  |              hozzám.~– Megálljon csak, Eszta! Hát a szülői idehaza nem
19     4,  V   |       álomlátványomra.~– Pihenjen meg, Eszta. Várjon, adok egy pohár
20     4,  V   |       ezüstkanál nyelével.~– Állj meg, Eszta! Reggeliztél már?~– Ma még
21     4,  VI  |           Gondoljunk ki valami okosat, Eszta, a te dolgodban.~– Amit
22     4,  VI  |        kacagást hallok a hátam mögött. Eszta hangja volt az.~Bámulva
23     4,  VI  |              között világbölcsességet.~Eszta rögtön otthon találta magát
24     4,  VI  |             mikor ilyen arany nap süt?~Eszta is előkerült a tyúkudvarból,
25     4,  VI  |             szürkéskék árnyéka.~– Nos, Eszta! Mernénk mi ezt lefesteni?~
26     4,  VI  |            fáradnom a tetőre. Ámbár az Eszta pénzeslevele emlékeztetett
27     4,  VII |           szédül.~Egy reggel meglepett Eszta, mikor éppen a fiolából
28     4,  VII |            önnek nem az a baja – mondá Eszta –, hanem az, hogy jéger-inget
29     4,  VII |                meg a Jordán vizében”.)~Eszta is megszépült, mire az idő
30     4,  VII |                 Feleltem rá: „De igen, Eszta, szeretlek.”~Erre a szóra
31     4,  VII |          szorítám igazán.~– Szeretlek, Eszta. És mindig szeretni foglak.~–
32     4,  VIII|       eszmecsere fejlődik ki közöttük. Eszta ragyogtatja szelleme és
33     4,  VIII|          teaestélyen már kívánja látni Eszta színvázlatait, s kér belőlük
34     4,  VIII|       illusztrált lapjában közölhesse. Eszta ezt természetesen megtagadja.
35     4,  VIII|               azt a lapja élén kiadja. Eszta megmondja, hogy neki nincs
36     4,  VIII|       sejtettem, hogy miért ellenkezik Eszta.~Azonban rögtön sietett
37     4,  VIII|              múlva ki volt híresztelve Eszta mint illusztráló zseni a
38     4,  VIII|            kiválóságai. A társalgásban Eszta kitűnt nagy értelmisége
39     4,  VIII|            ember meg éppen nevetséges.~Eszta igazán boldog volt.~Aztán
40     4,  VIII|                elhozta magával: azokat Eszta kényeztette, becézgette:
41     4,  IX  |           esztétikus karon fogva vezet Eszta emelvénye felé egy újonérkezett
42     4,  IX  |          mindeddig nem tudta azt, hogy Eszta az én feleségem. De Eszta
43     4,  IX  |              Eszta az én feleségem. De Eszta is összeborzadt: éreztem
44     4,  IX  |        villanyhuzalt.~– Fázom. – Szólt Eszta hozzám fordulva.~Én ráadtam
45     4,  IX  |           étkező terméig; jobb karomba Eszta kapaszkodott. Esztétikus
46     4,  IX  |             csak hagyta magát vitetni, Eszta pedig két kézzel kapaszkodott
47     4,  IX  |              meglehetős feszesen ment. Eszta még mindig burnuszába burkolózott,
48     4,  IX  |           Olyan nagy volt-e a bizalmam Eszta jellemerejében?~Vagy azt
49     4,  IX  |     becsületesen végeztük a munkánkat.~Eszta intézkedett az én súgott
50     4,  IX  |               mire visszakerült.~Hanem Eszta kimentette magát, hogy nem
51     4,  X   |          festőiskolám.~A könyvtáram az Eszta budoárja fölött volt: mind
52     4,  X   |               akarja vele tűzbe hozni. Eszta élesen vagdalt neki oda,
53     4,  X   |            végeztével magunkra hagyott Eszta. Mi szivarra gyújtottunk,
54     4,  X   | patronesse-eihez.~Bandi utánam jött.~– Eszta nem akarja visszaadni a
55     4,  X   |              minden kérés, kunyorálás. Eszta nem akar megválni attól
56     4,  X   |          engedd meg, hadd fessem én le Eszta arcképét úgy, ahogy őt azon
57     4,  X   |                  mondám Bandinak –, ha Eszta beleegyezik.~Olyan forró
58     4,  X   |            hogy válság előtt állok. Ha Eszta beleegyezik Bandi ajánlatába,