Rész,  fezejet

 1   Elo       |                 annak a vádoló szavát: „Te nyomorult, önző, gyilkos!”~
 2     1,  IV  |                volt.~– Hát kedves papa, te elvetted az anyánkat, azzal
 3     1,  IV  |              elismerésünket. Eszerint a te feladatod az lesz, hogy
 4     1,  VIII|          ünnepélyes hangon rebegé: „ego te absolvo!”~Volt benne valami
 5     1,  VIII|              szörnye.~– Kell is nekem a te absolutiód! Én pogány vagyok,
 6     1,  VIII|                 suttogá:~– Dehogy válsz te el az anyánktól. Soha mink
 7     1,  VIII|                fájdalommal sem jár. Nem te lennél az első. Nézd! Az
 8     1,  IX  |                 jobbik eszedet, s tarts te is velem.~– Te! Hisz az
 9     1,  IX  |                  s tarts te is velem.~– Te! Hisz az Isten ellen való
10     1,  IX  |             excellenciás asszonyom.~Óh, te szeretett írótollam! életem
11     2,  9   |               magamban. Hiszen nem vagy te veszett bolond! Hogy úgy
12     2,  9   |           asszonyvérrel, gyermekvérrel. Te férfi vagy és gentleman.
13     2,  9   |               ott fekszik a ravatalon a te saját palotádban.~A vér
14     2,  9   |           Szerafinóhoz, s kihívjuk őt a te nevedben.~– Legsúlyosabb
15     2,  9   |                mintha azt mondaná: „Hát te ezt csak ma tudtad meg?
16     2,  10  |                 magában: „jól van, jól! Te most meggyógyulást színlelsz.
17     3,  4   |           tenyerével.~– Hallod-e, öreg, te nekem tetszel!~Vállat vontam.~–
18     3,  5   |                románcát:~„Ki volt tanú?~Te szólj!~Két gólya, az ott
19     3,  6   |             József versben megörökíté:~„Te vagy szépek szépe s te~Rád
20     3,  6   |                  Te vagy szépek szépe s te~Rád rózsát a szép este~Ecsetje
21     3,  7   |           megnyilatkozása a hatásnak.~– Te nem ismersz egyebet Rossinitől,
22     3,  7   |          nevetett.~– Úgy látom én, hogy te csak teszed magadat ostobának.
23     3,  8   |                adni.~– Édes barátom. Ha te olyan alaposan tanultad
24     4,  I   |               parancsa: „Ne vétkezzél a te szemeiddel” – nem a festőknek
25     4,  IV  |              ennyi cserepet.”~„Megállj, te boszorkány!”~Aztán megtorlásul
26     4,  IV  |           mindent megtudtam.~Miért vagy te olyan csendes, miért az
27     4,  IV  |               pompáznak a műtárlatokon, te azokat is lekarikírozod,
28     4,  IV  |           kínálom, hanem kölcsönképpen. Te azt nekem vissza fogod téríteni,
29     4,  IV  |               Ez a rettenetes leány.”~– Te fiú! Meg ne szóld ezt a
30     4,  IV  |              ezt levegőnek nevezni?~Óh, te bámulatos szép Pestem! Vannak
31     4,  IV  |                  olyan hideg volt az.~– Te vagy az, Eszta?~– Én vagyok,
32     4,  V   | félbeszakítottam a leány beszédét.~– És te kiálltad ezt a műtétet?~–
33     4,  VI  |                 valami okosat, Eszta, a te dolgodban.~– Amit ön mond,
34     4,  VI  |           egynémely praktikus kérdésre. Te most így kerültél hozzám,
35     4,  VI  |        hipochondriás kedélyborongás. Ó, te áldott napmelegség! Te mindent
36     4,  VI  |                  te áldott napmelegség! Te mindent meggyógyító! Hogy
37     4,  VII |                mondja: „Bizony vén vagy te!”~A patológiai Erinnys körmeinek
38     4,  VII |                ördög elvinne, mint hogy te hordod az ördögöt a hátadon?~
39     4,  VII |          melletted a világ szép leánya, te nem gondolsz másra, csak
40     4,  VII |             lekötötted magadat. El vagy te már jegyezve az arzenikummal,
41     4,  VII |               kiírni, hogy „ön” – hogy „te” – hogy „mink” Olaszországba
42     4,  VIII|                Tudod mit, apa? Eredj el te mihelyettünk a Svájcba kéjutazásra,
43     4,  IX  |             mondtam neki: „Sohse keresd te a vendéglődet, maradj nálunk,
44     4,  IX  |                 akartam magamat tenni. „Te akartad, Dandin György!”~
45     4,  X   |              Azt mindjárt gondoltam. De te is természetesnek találhatod