Rész,  fezejet

 1     1,  I   |            egy futósáncnak, mellyel engem fognak megostromolni.~–
 2     1,  II  |          meg bennünket; hol ő ápolt engem, hol én őtet. Ez átvirrasztott
 3     1,  IV  |            meg: a pápai prelátus.~– Engem pedig az oltártól kell eltérítened,
 4     1,  V   | jelenlétemet! Ezek a mestermű képek engem lenéznek! Gondolom, hogy
 5     1,  VIII|          belőle, hogy a huszártiszt engem is provokált egy szál kardra.~
 6     1,  VIII|       keblemnek minden titkát. Hogy engem ez az itthoni élet halálra
 7     1,  IX  |          gyűlölnek, vagy kinevetnek engem a honatyatársaim a szabadelvű
 8     1,  IX  |            lelkes fiatalságot, mely engem egész életemen át szeretetével
 9     2,  5   |         Bátran közelíthettem hozzá. Engem már nem visz bálványimádásra
10     2,  5   |              aztán meg archeológus. Engem egy négyezer éves múmia
11     2,  7   |            ősvallásnak: a tuhudunok engem kiáltottak ki főrabonbánjuknak. (
12     2,  7   |           dolgot meg kell vallanom.~Engem a házasságtól nem azok a
13     2,  8   |           leányokkal. Úgy szerettek engem az én munkásaim, mint az
14     2,  9   |        mintha tíz asszony lármázna.~Engem nem vehettek észre: eltakartak
15     2,  9   |             Mert dacára annak, hogy engem hallatlanul meggyalázott,
16     2,  9   |       kihívni: hisz akkor ő szúr le engem. S végül még ki is nevetnek.
17     2,  9   |       karosszékek. Azoknak egyikébe engem leültetett a doktor.~– Itt
18     2,  9   |            gazemberek, ide hoztatok engem?~Azzal nekirohantam a két
19     2,  9   |             az egyenlőtlen tusának. Engem lefogtak, s minden rugdalózásom,
20     2,  9   |        halottal, s a halott ölt meg engem.~Meg voltam felőle győződve,
21     2,  9   |        megmentse a bosszúmtól.~Hogy engem őrültnek nyilvánítanak!
22     2,  9   |             őrültnek nyilvánítanak! Engem, ki a mai napon a legjózanabb
23     2,  10  |          befejezésig, amely komédia engem innen ki fog szabadítani.~
24     2,  10  |          járó férfi volt.~Ez, amint engem szemközt jönni látott, egyszerre
25     2,  10  |             sűrű jázminbokrokba.~Ez engem ingerelt. Mit vétettem én
26     2,  10  |          meg a sarkán, valahányszor engem meglát? Vétettem én önnek
27     2,  10  |             ribiszkeboros palackok, engem kihívjanak a megtekintésükre,
28     2,  10  |        pofában. Ilyennek nem látott engem senki. Nem volt rajtam semmi
29     2,  10  |             Sokszor látott ez ember engem. Hanem aztán csak egyet
30     3,  2   |          úgy, hogy ők nem láthatnak engem. Az enyimek ők: megvettem
31     3,  4   |       visszahúzódott a mellékajtón. Engem a szabónő kísért, egy csomaggal
32     3,  5   |        rosszakaróim szerettek volna engem megkeseríteni. – De rosszul
33     3,  9   |          meg, előzetes fejfájással. Engem! Aki sohasem ismertem a
34     4,  IV  |          miért cirógatnak ezek most engem olyan feltűnően? Egy délután,
35     4,  IV  |        Hiányzik a kedv. Hát mi lelt engem?~Az a két üres szék, ott
36     4,  IV  |             De ők hűségesen ápoltak engem. Talán maga a holt fiúnak
37     4,  IV  |          van töltve: hadd vigyen el engem is az áldozatom után. Éjjel
38     4,  IV  |            lakik az a kísértet, aki engem agyonkínoz. Itt a saját
39     4,  V   |       helyzetébe képzeltem magamat. Engem is elküldtek a nap mezejére
40     4,  V   |            helyét, ahonnan kiűzték!~Engem azután még hetekig ott tartottak
41     4,  V   |             világban egy hely, ahol engem jó szóval fogadtak valamikor.
42     4,  VII |               Hát nem szeret ön már engem?”~„Hát nem szeret ön már
43     4,  VII |               Hát nem szeret ön már engem?”~S amikor ezt mondta, a
44     4,  VII |           ezzel minden rendben van. Engem sértett valami gondolat.~
45     4,  X   |           hanem művészi ambícióból. Engem sért az, hogy ilyen iromba