Rész,  fezejet

 1   Elo     |           erkölcsű, becsületes. A leány szülői szegények, a bátyja
 2   Elo     |          Nem vén az, csak öreg. A leány megtört szívvel veszi fel
 3     2,  7 |       Felváltva, ahogy illik: egy leány, egy fiú.~Tíz esztendő múlva
 4     4,  II|     hímzéssel foglalkozott volna. Leány kell ahhoz, ábrándozó leány,
 5     4,  II|       Leány kell ahhoz, ábrándozó leány, aki álmait, reményeit öltögeti
 6     4,  IV|       tanítványaim között van egy leány meg egy fiú. Mind a kettő
 7     4,  IV|   iskolámba ezelőtt négy évvel. A leány volt akkor tizenhat éves,
 8     4,  IV|         éves, a fiú tizennyolc. A leány neve Stella, a fiúé Andor.
 9     4,  IV|        mert így magyaros.~Mikor a leány tizenhat éves korában beállított
10     4,  IV|          nem tudok”.~Igaz a! Ha a leány csúnya is, szegény is, akkor
11     4,  IV|         legérzékenyebben a fiút a leány, amikor Bandi egy históriai
12     4,  IV|      Esztával, s megesett, hogy a leány vívótőre maradt az övé felett
13     4,  IV|         hölgy ne nevessen. S ez a leány mindig készen volt a nevetésre.
14     4,  IV|         olyan csendes, miért az a leány komoly? Mind a kettőtöknél
15     4,  IV|    Férjhez megyek.~(Ahá!)~Elébb a leány arcára néztem e szó után,
16     4,  IV|          után, azután a fiúéra.~A leány arca halavány maradt, a
17     4,  IV| következik a színpadi jelenet!)~A leány félrehajtotta a fejét, rám
18     4,  IV|     Előttem volt a sápadt arca.~A leány egyhangú kifejezéssel folytatta.~–
19     4,  IV|         is sokat mondott.~Amint a leány becsukta maga után az ajtót,
20     4,  IV|    egyebet sem hajtva, mint „ez a leány! Ez a rettenetes leány.”~–
21     4,  IV|          a leány! Ez a rettenetes leány.”~– Te fiú! Meg ne szóld
22     4,  IV|           Hát nem vagy asszony?~– Leány vagyok. Sírból fölkelt halott
23     4,  IV|           akkor egy szerencsétlen leány lázbetegségénél, aki iránt
24     4,  V |          V.~Én félbeszakítottam a leány beszédét.~– És te kiálltad
25     4,  VI|            s hogy az a velem jött leány most szabadult ki a kórházból,
26     4,  VI|         néztem, hogyan eszik ez a leány, úgy fal, mint egy farkas.
27     4,  VI|       Élek!~… És énnekem e sápadt leány megjelenésére volt szükségem,