Rész, fezejet
1 1, III | ifjította.~Kenetteljes mosollyal mondá:~– A mama várja önt. – S
2 2, 4 | Gyermekes aggodalom – mondá Szerafino. – Nincs nekünk
3 2, 5 | Hátha én boldogulok vele? – mondá a miss.~– Hát ért ön a mehdruli
4 2, 8 | önök azt énreám, uraim! – mondá Szerafino. Majd fölvilágosítom
5 2, 9 | ijedséggel és nevetéssel, mondá:~– De édes barátom, hisz
6 2, 9 | fejükkel.~– Jól van, öregem – mondá az egyik. – Odamegyünk Szerafinóhoz,
7 2, 9 | nem kell kérkedni, öreg – mondá az egyik barátom. – Ellenfeled
8 2, 9 | be.~– Helyben vagyunk – mondá a segédem.~Körülnéztem.
9 2, 10 | szabad pohárba töltetni – mondá ki akaratát a doktor.~–
10 2, 10 | legártatlanabb italok közé tartozik – mondá az orvos. – Csakhogy én
11 3, 4 | téve, s édes, csengő hangon mondá:~– Nem. Ilyen kinematoszkópot
12 3, 5 | félig a kabátját, s azt mondá: nem, kisasszony, ön nem
13 3, 5 | vittem.~„Vive qui vive!” mondá az aranyhajú hölgy, a kristálykupicát
14 3, 8 | Az orvosnő azonban azt mondá: „megmenthető”.~S azzal
15 3, 9 | páciensekkel szemben, azt mondá: vigasztalja ön magát azzal,
16 4, IV | egész abnormis állapotot – mondá az ifjú orvos.~Erre aztán
17 4, IV | pedig veszedelmes baj – mondá a fiatal orvos –, mert ennek
18 4, IV | más módszert ajánlani – mondá hidegvérrel a fiatal orvos.~
19 4, V | egy napig. „Annál jobb”, mondá a tanár, és gyöngéden megcirógatta
20 4, VI | professzornő komolyságával mondá: „ez előrelátható volt a
21 4, VII | Hiszen önnek nem az a baja – mondá Eszta –, hanem az, hogy
22 4, VIII| barátunktól a beleegyezését – mondá a műítész.~– Ne tegye azt.~
23 4, IX | villanyos csillag. Mindenki azt mondá: „az ott a Stella.”~Az „
24 4, X | akarja visszaadni a képet – mondá elbúsultan.~– Azt mindjárt
|