Rész, fezejet
1 1, II | látogassak el hozzá: egy igen bonyolult végrendeleti ügyben
2 1, VIII| egy-egy levele a kezedbe?~– De igen. A postakihordó velem szokta
3 1, VIII| márványszobrot vettem feleségül. Igen: Niobé szobrát, ami a palotánk
4 1, IX | rettenetes hangra fölébredtem.~Igen. A kandallómban lobog a
5 2, 4 | Adriai-tengerénél, és így az lefelé igen, de fölfelé nem vezethető.~–
6 2, 4 | mindennapi látogatóm lett. Igen kedves fiú volt. A felesége
7 2, 5 | a sírjában megmozdítani (igen! az eltemetett fiatalságot
8 2, 8 | írtam alá, túljegyzés nem is igen következett be. De névleg
9 2, 9 | aztán alábbszállt hangon igen okos dolgokat mondtam el
10 2, 10 | kihívott párbajra?~– De igen.~– No hát. Hogy ne rettegek
11 2, 10 | szembeállítani, s kérem önt igen szépen, legyen szíves azt
12 2, 10 | Karszt-csatornám főügyvivője: igen, ő az, azzal a megfordított
13 2, 10 | a vizet zuhogni…~ ~Igen. A szolgám nyitotta meg
14 3, 4 | messze van. De a poklot igen. Az közel van.~– De én nem
15 3, 4 | tanúsított: ételundort.~– Igen: a Liebig-leves, meg a quaker-oats
16 3, 5 | túlvilágon élt már.”~(És amellett igen jóízűen evett a pastichiból,
17 4, IV | megjegyzése, hogy az alak igen jó, kifejezésteljes, csakhogy
18 4, IV | Nekem e napokban egy igen előnyös ajánlatot tettek.
19 4, IV | Ah! utazik valahová?~– Igen, elutazom. Búcsúzni jöttem.~–
20 4, IV | öntől búcsút vettem itt.~– Igen. Ugyanez a fekete ruha volt
21 4, IV | hátulján? Én mondtam, hogy igen, gyakran akadályozott a
22 4, VII | megcsókolta.~Feleltem rá: „De igen, Eszta, szeretlek.”~Erre
23 4, IX | hírlapokat?” – Amikre rövid „igen” és „nem” volt a felelet.~
24 4, X | aztán csak megszólalt.~– Egy igen nagy kérésem volna hozzád,
|