Rész,  fezejet

 1     1,  VIII|              orvos, a két fia meg én alig bírtuk a kocsijához erőltetni.~
 2     1,  VIII|              rettenetesebbek voltak. Alig volt valami álma, s az is
 3     1,  VIII|           hanem az ellenkezőjét. Már alig mertem lefeküdni, előre
 4     2,  8   |              haladta felül, s így is alig került elég munkás össze.
 5     2,  9   | gyászkoszorúkat a palotámba a portás alig bírta az elismervényeket
 6     2,  10  |         csókoltam a doktornak ezért.~Alig is várhattam, hogy ebéd
 7     3,  2   |             hamuvá égeti a testüket. Alig marad az egész emberalakból
 8     3,  5   |               Egészen hivővé lettem. Alig vártam, hogy a levél megérkezzék
 9     3,  8   |             vett test mozdulatlan, s alig látható a négy ápolónő és
10     3,  8   |      alakjaitól. A fejéből különösen alig látni valamit az orrlikain
11     3,  9   |        ételeket, nem kívánom a bort, alig táplálkozom. Aludni sem
12     3,  9   |    beleénekelek?~Ez ingerültté tesz. Alig múlik egy este, hogy valakit
13     4,  I   |            amit megfestettünk, attól alig tudunk megválni, mindig
14     4,  IV  |            könnyfelét rejtenének el. Alig hallhatóan rebegé: „Még
15     4,  IV  |            sem reflektált. Egymáshoz alig szóltak. Ez már komoly jelenség
16     4,  IV  |             sápítozást, pörlekedést, alig várod, hogy levágd a keserves
17     4,  IV  |          Elijedtem, mikor megláttam.~Alig ismertem meg az arcát. Sápadt
18     4,  V   |             világtól.~Hanem az anyám alig akart rám ismerni. Ez nem
19     4,  V   |            megállt a villanyoskocsi. Alig tíz lépésnyire tőlem. Talán
20     4,  VI  |        Bolondnál bolondabb dolgokat. Alig várom, hogy elmondjam Esztának,
21     4,  VII |            az arcát az arcom mögé, s alig hallhatóan susogá: „Szeretsz-e?”~
22     4,  VIII|            szigetén, amikor az ember alig tud megválni a ragyogó éjszakától:
23     4,  IX  |            Stella.”~Az „én” Esztámra alig ismertem rá az ünnepély