Rész,  fezejet

 1   Elo       |       nyomorult, önző, gyilkos!”~És mármost engedje meg kegyed, kedves
 2     1,  III |                                III.~Mármost itt az következnék, hogy
 3     1,  III |        Kezdtem érteni a dolgot.~– S mármost kegyelmes asszonyomnak a
 4     1,  III |         másodszor férjhez mennék.~– Mármost kitalálom a többit. A végrendelkező
 5     1,  VIII|                VIII.~No, de térjünk mármost vissza oda, ahová minden
 6     1,  VIII|              No ez bolond história!~Mármost ha én is kapok egy olyan
 7     2,  6   | következményeivel együtt.~      ~De mármost kérek egy kis moratóriumot,
 8     3,  8   |     kikölcsönző kisasszonynak, hogy mármost kössön belőle harisnyát,
 9     3,  8   |      rendelkezést érvényesíté, hogy mármost hagyják magára mindannyian
10     4,  IV  |      szakálla, bajusza megnőtt, hát mármost ő egész ember!~– Hát kedves
11     4,  VI  |             falusi gazdaságomba. De mármost térjünk át egynémely praktikus
12     4,  VI  |            az orvosságos ládikóért! Mármost hogy ebédelek én meg szomatóze
13     4,  VI  |          hogy ezzel a pénzsegéllyel mármost Esztát fogom kiküldeni Münchenbe
14     4,  IX  |                Nagyon jól tetted.~– Mármost hát itt maradsz nálunk?~–
15     4,  X   |            Hiszen tudok én mást is. Mármost hát arra kérlek, hogy engedd