1-500 | 501-542
Rész, fezejet
1 Elo | nem az oroszlánt keresem én, hanem csak a nyomát”. Kegyed
2 Elo | Ebből az ötletből írom én most, kegyednek válaszul,
3 1, I | gránit obeliszk jelöl meg: az én halottam domborművű mellképével,
4 1, I | fiatalkori arcképét hozzá?~– Mert én így akartam.~Azzal hátat
5 1, I | A kegyelmes asszony (az én kebelbarátném) a kocsisának
6 1, I | sodronyától.~– Jól van. Hát majd én beszélek a rendőrbiztossal.~
7 1, II | tanulmányozva.~– De hisz én nem vagyok gyakorló ügyvéd,
8 1, II | ketten fiatalok voltunk: én is deli legény, ő pedig
9 1, II | hol ő ápolt engem, hol én őtet. Ez átvirrasztott éjszakák
10 1, II | alaposan elecetesítettem az én tisztelt látogatónőm házasságkínáló
11 1, II | dobják a szemembe, hogy én félek.~– Hát azért sem félek.
12 1, III | hogy a ház jön énelém, nem én a ház elé; nem én lépegetek
13 1, III | énelém, nem én a ház elé; nem én lépegetek fel a lépcsőkön,
14 1, III | grádicsfokok szaladnak alám, s nem én nyitom ki az ajtót, hanem
15 1, III | ez így van.)~Mit tehetek én róla? A kíváncsiság sötét
16 1, III | komornyiknak, annak meg én adtam át a névjegyemet.
17 1, III | Nagy megkülönböztetés! Hogy én siettetem a főtisztelendő
18 1, III | hajtotta meg magát, hogy én hátrakaptam a kezemet: megijedtem,
19 1, III | szerény alaptőkén és az én hozományomon kívül, mind
20 1, III | Sátán azt mondta volna: „Én özvegyasszony vagyok, aki
21 1, III | legendából? És hát aztán én nem vagyok se szent, se
22 1, III | örökségüket azonnal megkapják. És én azt a megoldást keresem,
23 1, III | miniszteri segédfogalmazó. Az én megboldogultam pedig ezt
24 1, III | belőle.~– Az az eset, hogyha én másodszor férjhez mennék.~–
25 1, IV | alkotott bolond, az csak én lehetek.~Megírtam én azt
26 1, IV | csak én lehetek.~Megírtam én azt már valahol, hogy a
27 1, IV | nem volt Magyarországon. Én kálvinista voltam, ő pápista (
28 1, IV | simán ment a katasztrófa. Én reverzálist adtam. Mind
29 1, IV | belső szobájába vonult; én ottmaradtam a fiúkkal az
30 1, IV | inni, ugyan csalatkoztok. Én tudom, mire képes pohár
31 1, IV | elismerem a kancsók között; de én meg kipróbált kortesvezér
32 1, IV | várostromhoz?~– Óh, majd én bolond vagyok elárulni az
33 1, IV | édes új apuskám, csinálok én tebelőled olyan párbajozó,
34 1, IV | veszekedő asszonyhőst, amilyen én magam vagyok.~Folytatta
35 1, IV | kenetteljes mosollyal.~– Én pedig csinálok belőled olyan
36 1, IV | rajtam is túl fog tenni.~– Én pedig csinálok belőled olyan
37 1, V | elébb hadd beszéljek az én helyzetemről.~A változás
38 1, V | változás gyökeres volt. Az én csendes írószobám, dolgozóasztalom
39 1, V | botrányszámba vétetnék tőlem. Most én fizetek a lapoknak azért,
40 1, V | költi el rá a jövedelmét. Én tudni sem akarok arról,
41 1, V | hogy összekerültünk, s én azt a szándékomat nyilvánítottam
42 1, V | gratulálni jöttek), hogy én most az asszonyommal „fiaink
43 1, V | volt rakva eleséggel; de én találtam egy tarisznyát,
44 1, V | Határozottan kijelentettem, hogy én nem akarok az asszony vagyonának
45 1, V | fogva az égből, hogy az én hízott göbölyeimet eresszék
46 1, V | mi az a negotium!~Hiszen én is boldog voltam addig,
47 1, V | tízezer holdas gazdaságnál!~Ha én ezt úgy hexameterbe tudnám
48 1, V | Ennek az élvezetnek pedig én semmi hasznát sem vettem;
49 1, V | hasznát sem vettem; mert én olyan kitűnő vadász vagyok,
50 1, V | kitűnő vadász vagyok, hogy ha én egy nyúlra ráduplázok, az
51 1, VI | okvetlenül kaphatott az én fiacskám ezer forintos váltó
52 1, VI | száz forint. A váltóra az én legkisebb Benjáminom nem
53 1, VI | fejfájást kapott és fizetett. Én aztán a következő stratagémát
54 1, VI | fecsegtek. De az csak pletyka. Én tudom a kútforrását. Mint
55 1, VI | okosabb, pedig nem az.~Az én „ainé”-mnek az a mesés szerencséje
56 1, VI | leverte egy „outsider”.~Én csak azt nem bírtam megérteni,
57 1, VI | hogy a „zöld kapitány” az én feleségem, hanem arra is,
58 1, VI | sárga kapitány” pedig az én fiam.~„Nil admirari!” (Semmin
59 1, VI | szakértelmét és hivatottságát. Én rendesen kalligrafikus cifra
60 1, VII | boldog megszokásban öregedtem én meg. Ilyen volt a napirendem
61 1, VII | kapros túrós csusza! Ha én tirátok visszagondolok!
62 1, VII | aztán a „diner”!~Hol van az én jeles alföldi szakácsném?
63 1, VII | amit az kotyvaszt, az az én gyomromat úgy megfekszi,
64 1, VII | mind eszi a méreg, hogy hát én mért nem akarok igazán beteg
65 1, VII | a számon, amilyenhez az én hajdani jó ismerőseim szokva
66 1, VII | kést. Ez illedelemsértő. Én utoljára azt tettem, hogy
67 1, VII | kifogása volt az ellen, hogy én a kenyeret késsel metszem,
68 1, VII | az igazhivők Angliában.~Én magyaráztam neki, hogy igenis,
69 1, VIII| financier cselekszi.~Hiszen ha én elmondanám, hogy milyen
70 1, VIII| gyémántos gyöngyfüzér, amit én…(Csitt, ne tovább!)~A majorescóm
71 1, VIII| kell maradnia. Hát aztán én kerestem fel. Persze hogy
72 1, VIII| mint egy szép hölgyért. Én szigorúan megdorgáltam emiatt.
73 1, VIII| templom építtetőjét.~Hát én mért lettem volna okosabb,
74 1, VIII| bolond história!~Mármost ha én is kapok egy olyan hétcentiméteres
75 1, VIII| nemzetiségi kérdés fölött? Én meg a magyar huszár? Ezzel
76 1, VIII| legázolni a vívótársát. Én azonban tudtam annak az
77 1, VIII| nászvacsora alkalmával. Hogy nem én fogom őt a párbajozásról
78 1, VIII| Azért azonban, hogy nem én kaptam a sebet, mégis én
79 1, VIII| én kaptam a sebet, mégis én vérzettem miatta. Állandó
80 1, VIII| asztalnál: a miss, az abbé meg én.~A miss baziliszkusz szemeket
81 1, VIII| meg még többet is!~S azzal én is kipakoltam előtte keblemnek
82 1, VIII| része jobban tudja azt, mint én.~Mikor befejeztem a gyónásomat (
83 1, VIII| is nekem a te absolutiód! Én pogány vagyok, nem hiszek
84 1, VIII| lettél rájuk figyelmes?~– Én? A nőm leveleire? Micsoda
85 1, VIII| Augur! Gondold meg, hogy én is augur vagyok! No, hát
86 1, VIII| excellenciásnak, amióta az én feleségemmé lett? Hisz az
87 1, VIII| felváltani.~– S hogyan növesszek én a fejemre ilyen sokágú agancsot?~–
88 1, VIII| katolikusoknak osztogatják, én pedig kálvinista vagyok.~–
89 1, VIII| kálvinista vagyok.~– Tudom én, hogy mi vagy. Azt is tudom,
90 1, VIII| fejedelemsarjadék volt; de én poéta vagyok.~– Ez éppen
91 1, VIII| vesztegesd a malasztot. Én nemcsak poéta vagyok, hanem
92 1, VIII| Ez az igaz demokrácia.~Én aztán elütöttem a dolgot
93 1, VIII| szívébe, valahányszor az én címemmel aposztrofálják.~
94 1, VIII| ide, akár oda. Nem is az én dolgom; hanem a bérlőé.
95 1, VIII| bérlőé. A munkabért nem én szállítom le, én csak a
96 1, VIII| munkabért nem én szállítom le, én csak a bérletet emelem föl.~
97 1, VIII| letette a tiszti rangját. Én eleget tenni véltem a lovagias
98 1, VIII| homloka közepébe.~Ennek bizony én voltam a közvetlen okozója.~
99 1, VIII| a közvetlen okozója.~Ha én meg nem bénítom a huszártiszt
100 1, VIII| az orvos, a két fia meg én alig bírtuk a kocsijához
101 1, VIII| miért kiáltja többesben?~Én megkísértém csillapítani.
102 1, VIII| elromlottak az éjszakai álmaim. Én is mindig a megölt fiúval
103 1, VIII| szobáról szobára közeledett, az én szobámon is végigrohant,
104 1, IX | tiltván a vagyonszerzést.~Én először arra az ajánlatosnak
105 1, IX | Alighieri a pokol leírásából. Én más élvezetet keresek. Vannak
106 1, IX | a famíliában. Megteszem.~Én bizony, mikor megint kezdődött
107 1, IX | fogadnak el negyediknek. Pedig én vagyok a „készpénzbácsi”.
108 1, IX | milyen meglepetést szerzek én tinektek!~Egyszer aztán
109 1, IX | Tenger pénz elfogyott, és én mégis megbuktam. A kálvinisták
110 1, IX | Megtámadtam a sajtószabadságot! Én, a március 15-ének hőse!~
111 1, IX | azt a lelkesedést, amit én ötven év előtt lángra lobbantottam.~
112 1, IX | március 15-ének, ott az én palotám ablakai alatt, melyek
113 1, IX | meg. Dehogy cserélnélek én el téged a világ minden
114 2, 1 | tértem át. Hiszen megírtam én ezt már valahol, hogy siheder
115 2, 1 | örökítém meg a nevemet.~Én építettem azt a világcsodájának
116 2, 1 | királyszobornak az arcához az én képmásomat modellálta a
117 2, 1 | így volt addig, amíg az én vízvezetékem el nem készült.
118 2, 1 | vize és a többi patakok az én aquaeductom csatornájába
119 2, 1 | rákövetkező nyáron már kiszáradt.~Én előre látva ezt az átalakulást,
120 2, 1 | egyik legnagyobb csatornája. Én nem a Dunából vezettem a
121 2, 1 | munkásnak adott keresetet. Az én szegedi, szentesi kubikosaim
122 2, 1 | kőépítményre akadtak.~Mikor én ezt a ciklopsi kőrakást
123 2, 2 | később idetelepült utódok. Az én fölfedezésem teljes világosságot
124 2, 2 | Attila sírkupoláját. Mikor én ez ősemléket felfedeztem,
125 2, 2 | a név mint predikátum az én nevemhez csatoltassék.~Azt
126 2, 2 | feltalálandó régiség egészen az én tulajdonomba megy át, a
127 2, 2 | városatyák vitatkoztak, azalatt én, a sírbontás időközében,
128 2, 2 | lehangolta ez a csalatkozás.~Én azonban, amint jobban szemügyre
129 2, 2 | a többi tudósokkal, majd én lebetűzöm a cikornyákat
130 2, 3 | kegyesen kiengeszteltetvén.~Én azonban mindezen fényes
131 2, 3 | nem hagyott nyugodnom, míg én a mehdruli írásnak a titkát
132 2, 3 | nem tanulom. Mi ketten az én örmény tudósommal (Dilariáninak
133 2, 4 | volt, csatornakészítő, mint én. Két külön világrészben
134 2, 4 | ellenvetéseket tettem.~– Ahogy én II. József csatorna-tervét
135 2, 4 | tervezete csábító volt.~De én még mindig birtokában voltam
136 2, 4 | eszemnek: meggondoltam, hogy én eddigelé az eszemmel, jó
137 2, 4 | kicsit unalmas volt, de már én abba a meggyőződésbe voltam
138 2, 5 | leírni? Hát regényíró vagyok én? Én architektus vagyok,
139 2, 5 | Hát regényíró vagyok én? Én architektus vagyok, aztán
140 2, 5 | estélyen szóba került az én Attila-sírleletem. A koporsókat
141 2, 5 | a megoldásához.~– Hátha én boldogulok vele? – mondá
142 2, 5 | valószínűleg olyan nyelven, amit én megint nem értek, de valaki
143 2, 5 | valaki majd csak megérti. Én már egyszer oldottam meg
144 2, 5 | fel az Attila-koporsót. Én pergament hoztam magammal,
145 2, 5 | nyelven száz ökröt jelent. Én ennél százökrösebb áldozatot
146 2, 6 | négyszemközött kezet csókol, annak én vagy a tenyeremet adom,
147 2, 6 | pofon vagy kézfogó?~S ha én a rendes hétköznapi eszemnek
148 2, 6 | sem emelkedett föl…~Hát én sem koldultam volna arról
149 2, 6 | szerelmi vallomás.~De hát én abban a pillanatban ész
150 2, 7 | constrictorokat a mézesheteikben? Én láttam elégszer Kelet-Indiában.
151 2, 7 | kereszténység korszakában. És amidőn én Attila őskirályunk koporsóit
152 2, 7 | választani.) Ezt a méltóságot én el is fogadtam, s attul
153 2, 7 | három mennyországgal!”~Az én Coronillámat a hun írás
154 2, 7 | Hiacint nevet adatott neki, de én a táltosommal, ősi hunnus
155 2, 7 | elállt.~Egy újszülött fiú az én házamnál!~Nincs a világon
156 2, 7 | mellettük a lovas járón én magam, erős orosz paripámon,
157 2, 7 | megállt a bámulatunkra. S én büszke voltam erre a bámultatásra.~
158 2, 7 | ezzel együtt járó élvezetek.~Én nem szeretem a színházat,
159 2, 7 | lehetetlen!~Azért tartottam én valóságos áldásnak reám
160 2, 7 | minden a vendéglős dolga.~Én pedig azalatt ülhettem a
161 2, 7 | estét kívántunk egymásnak, én megcsókoltam Coronilla kesztyűs
162 2, 7 | kezét, s azzal ő a jobb és én a bal oldali lépcsőn mentünk
163 2, 8 | egészen más tárgy az, amelyért én Szerafinót alteregómnak
164 2, 8 | kor legszélsőbb határáig.~Én magam a vagyonom egyharmadáig
165 2, 8 | vállalat teljes sikerének az én egyéniségem, aki a nagy
166 2, 8 | még nem volt feleségem! Én az alatt a tíz esztendő
167 2, 8 | akadályok kerültek elő, az én tapasztalataim, széles ismereteim,
168 2, 8 | Úgy szerettek engem az én munkásaim, mint az apjukat, –
169 2, 8 | voltam láncolva.~Mit törődtem én azzal, hogy a fővállalkozók
170 2, 8 | munkálatok előhaladása fölött; de én azalatt az előttem álló
171 2, 8 | a törtszámú fillérekig; én ahelyett, hogy azokra figyeltem
172 2, 8 | Szerafino. Majd fölvilágosítom én az újságírókat és a képviselőket
173 2, 8 | annak is egynegyed részét én magam írtam alá, túljegyzés
174 2, 8 | a Karsztban, aki akarta: én őriztem a szép asszonyomat
175 2, 9 | temetkezési pompának ne az én palotámban legyen a színhelye.~
176 2, 9 | Szerafino holttestét hozta.~Én egészen rábíztam a ravatal
177 2, 9 | testi-lelki jó barátom volt.)~Én azonban a saját lakosztályomból
178 2, 9 | szokatlan lárma hangja, aminőt én még soha nem hallottam ennél
179 2, 9 | zsámolyán.~Mit térdepelnek az én fiaim Szerafino ravatala
180 2, 9 | nem tudtak spanyolul, de én jól értettem.~A női háború
181 2, 9 | zuhant a fejemre! Hát ez az én családi boldogságom? Büszkeségem?~
182 2, 9 | elégtételadásra fel kell szólítaniok?~Én nyugodt hangon feleltem
183 2, 9 | megvitatásánál.~– Hát hiszen tudom én, hogy hol van Szerafino!
184 2, 9 | Szerafino! Onnan jövök. De én nem engedem neki, hogy meghaljon!
185 2, 9 | engedem neki, hogy meghaljon! Én akarom őt megölni! Magam,
186 2, 9 | gyalázatosság, akkor azt mondja: én meghaltam, vigyetek ki,
187 2, 9 | szobákban is meghallják.~Én aztán alábbszállt hangon
188 2, 9 | veletek menni, ahová hívjátok. Én ezt bizonyosan tudom. Mert
189 2, 9 | engedi magát pofonveretni.~Az én két barátom egymásra nézett,
190 2, 9 | a jelentésünket.~– Nem! Én abba a házba többet be nem
191 2, 9 | soká váratott magára. Ez az én kedves doktorom, ezzel a
192 2, 9 | mehetünk.~Odalenn nem az én fogatomat használtuk, annak
193 2, 9 | ott lesz.~– Ha el nem jön, én kutyakorbáccsal verem meg.~
194 2, 9 | megálltunk egy kapu előtt. Én fel akartam emelni a függönyt,
195 2, 9 | már Szerafino? – kérdém én nyugtalanul.~– Mindjárt
196 2, 9 | térdem fölötti inamra, hogy én attól egyszerre felkaptam
197 2, 9 | szemeimbe.~– Uram! – szóltam én, felállva a székről. – Nem
198 2, 9 | doktor erre odafordult az én doktoromhoz, s azt mormogá
199 2, 9 | emberek gyülekezete! Hogy én őrült legyek?~Pedig hát
200 2, 10 | Ohó! okos ember vagyok én még: túljárok a profán bölcsek
201 2, 10 | koponyáját kifúrják.~Ezt én szerencsésen átugrottam
202 2, 10 | múlt századokban!~Hanem én azért mégis megszököm innen.~
203 2, 10 | engem ingerelt. Mit vétettem én ennek az embernek? Hisz
204 2, 10 | valahányszor engem meglát? Vétettem én önnek valamit?~– Véteni
205 2, 10 | No hát. Hogy ne rettegek én öntől, aki magam is egy
206 2, 10 | nekem veszedelmes ember. Én már meghaltam, nem élek,
207 2, 10 | már meghaltam, nem élek, én nem engedek golyókat lövetni
208 2, 10 | embernek a rögeszméje éppen az én rögeszmémnek az ellentmondója.~
209 2, 10 | válasz.~– Hát nem bánnám én, ha külföldi lapot kapnék
210 2, 10 | Vergilius Aeneisét.~– Olvastam én azt deák koromban eleget.
211 2, 10 | volt egy falinaptár, amiből én kitanultam, hogy nemsokára
212 2, 10 | egészen jó barátok lettünk. Én iparkodtam a doktort régi
213 2, 10 | fog kerülni, de hát azt én kész vagyok mind a sajátomból
214 2, 10 | kell inniok. Folytattam én a tervezést.~– Márpedig
215 2, 10 | nézve valóságos méreg. Hanem én tudok egy egészen ártatlan
216 2, 10 | szelídítve. Ezt szoktam én felhordatni, mikor gyermekbált
217 2, 10 | mondá az orvos. – Csakhogy én nem tudom, hogy ezt valahol
218 2, 10 | Németországban mindenütt kapható.~Én aztán készen voltam a kisegítéssel.~–
219 2, 10 | termesztésre való, tessék az én nevemben megrendelést tenni,
220 2, 10 | a megtekintésükre, majd én bontom fel az első palackot.
221 2, 10 | lépcsőfeljáraton eltűntek, én hirtelen ledobtam a kabátomat
222 2, 10 | felől. Közéjük keveredtem, s én is velük együtt énekeltem
223 2, 10 | sokszor hajlongott előttem. Én nyugodtan mondtam neki,
224 2, 10 | hírhedett ügy lesz még ebből az én erőszakos becsukatásomból.~
225 2, 10 | jól ismert arckép. Ez az én Karszt-csatornám főügyvivője:
226 2, 10 | partot éri. Ugyanazon arc: az én ügyvezetőm.~De aztán találtam
227 2, 10 | egynehány órai haladék.~Én tehát bevettem magam az
228 2, 10 | átcsikkentette az útijegyemet, amiért én neki egy koronát nyomtam
229 2, 10 | lepra, ez a bélpokol az én nevem!)~Olvassuk csak tovább.~
230 2, 10 | kapjanak.~A főbűnös (mármint én) szibaritai berendezésű
231 2, 10 | jött hát olyan zavarba az én doktorom, mikor annak a
232 2, 10 | Belőlem kitört a sírás.~Az én Attila-koporsóimat is eladták!
233 2, 10 | jutott, hogy hiszen voltam én férfi hetven esztendős koromig,
234 2, 10 | Rátaláltam a régi magamra.~Én magam teremtettem magamat
235 2, 10 | elhomályosítja egyetlenegy folt: az én nevem. Egy voltizsáló ugrás
236 2, 10 | Attila is alhatik felőlem.~Én vagyok, még mindig én vagyok.~
237 2, 10 | felőlem.~Én vagyok, még mindig én vagyok.~Jaj de szeretem,
238 2, 10 | szeretem, hogy még mindig én vagyok.~„János, még egy
239 3, 1 | Hosszú munka; de ingyen.~És én láttam ezt a szigetet megszületni,
240 3, 1 | keletkezett évtizedek alatt, az én szemem láttára, az én kedves
241 3, 1 | az én szemem láttára, az én kedves emlékű barátom, Tisza
242 3, 1 | halom pénz is.~Nem jutottam én ahhoz se csalással, se spekulációval,
243 3, 1 | aztán Kalifornia bányái az én számomra termelték a – chimaerát!~
244 3, 1 | Bölcs a természet.)~Az én képzeletem egy új válfaját
245 3, 1 | ezek a „naïades noyées”. Az én dunaszigeti palotám ápoltjai.~
246 3, 1 | fiatal leányoké a Duna.~Az én megbízottaim, akik éjjel-nappal
247 3, 1 | fölött tartani.~Ezért az én megbízottaim tíz eset közül
248 3, 1 | cinkostársai, akik úszni tudnak. Én tehát rendes gárdát tartottam
249 3, 2 | a muchomór-szesz, ami az én érzékeimet még rezgésbe
250 3, 2 | sikerben mutatkozott is. Én azonban úgy éreztem, hogy
251 3, 2 | haláltól, a pokoltól, az én paradicsomom számára.~(Hát
252 3, 3 | babiloni szerelem istennője.) Én tudom, hogy milyen szép
253 3, 3 | ahogy ezt sok év előtt az én kedves öcsém, Hegedüs Lóránt
254 3, 3 | ennek az epizódnak ebbe az „én” regényembe magát befészkelni?
255 3, 4 | agyamban az a csodaeszme, vajha én azt a nemrég felfedezett
256 3, 4 | nemes rokonszenvből: hogy ha én ezt a bolygót úgy kisajátíthatnám
257 3, 4 | bolygót úgy kisajátíthatnám az én magyar nemzetem számára,
258 3, 4 | együtt, akiknek a testét én adtam vissza, ahonnan ki
259 3, 4 | boldogok a benne lakók. Én is örömest vagyok itten.~
260 3, 4 | Tibi unum! etc.”~Ez az én tabernákulumom.~Egy koranyári
261 3, 4 | kezéből átvették az ápolónők.~Én egy szegletfülkéből láthattam
262 3, 4 | Útban volt a működésnél.~Én rájuk parancsoltam, hogy
263 3, 4 | kiáltani. Az élet visszatért!~Én mindezt végignéztem. Bizony
264 3, 4 | a többi nő eltávozott.~Én is mentem a reggeli lapokat
265 3, 4 | s azzal tovább ment.~Az én szanatóriumom legfelsőbb
266 3, 4 | számára a szent keresztségben.~Én nem találkoztam vele soha,
267 3, 4 | nem is múlik el soha. És én mégis emlékszem egy ilyen
268 3, 4 | gimnasztikát, fityfenét; hátha az én debreceni kúrám valamennyit
269 3, 4 | tagadni.~– Majd beszélek hát én vele. Küldje ide a szabónét.~
270 3, 4 | közé tartozott az, hogy én magam avatkozzam az életmentés
271 3, 4 | tanagra-figura volt.~Rám sem nézett.~Én, a rendes üdvözlés után,
272 3, 4 | ismét a Dunába fog ugrani, én önt újra kihalásztatom,
273 3, 4 | udvariasságot nem adhatom vissza; de én önre még csak kíváncsi sem
274 3, 4 | fejemhez vágta az egészet.~Én aztán fogtam azt a hosszú
275 3, 4 | igen. Az közel van.~– De én nem hagyom ám magamat odaküldetni.~–
276 3, 4 | Ön még nem is tudja, hogy én ki vagyok. (Ezzel ismét
277 3, 4 | érdekelne megtudnom.~– De én azt józanon el nem mondhatom.
278 3, 4 | bor?~(Bor? Ez kitalálja az én gyógyrendszeremet!)~– Van,
279 3, 4 | Van, mint orvosság. De én azt önnek az orvosnő rendelése
280 3, 4 | a kísérletem eredményét.~Én egész nyugalommal mondám
281 3, 4 | van, mint egy nőnek.~Most én intéztem egy kérdést az
282 3, 4 | Húskivonat és zabdara.~– De az én gyomromnak semmi baja. Én
283 3, 4 | én gyomromnak semmi baja. Én éhes vagyok.~– Ez határozott
284 3, 4 | határozott gyógyulást jelent. Én megengedem, hogy egyék,
285 3, 4 | s bort is ihatik hozzá.~Én bátorkodtam valamit ajánlani:~–
286 3, 4 | valamit ajánlani:~– Talán az én szerény ebédemet oszthatná
287 3, 4 | s a kezembe adta, mintha én volnék a patikárius.~– Átruházom
288 3, 5 | pendülése jelenté, hogy az én ebédem készen van.~Egyedül
289 3, 5 | mintha neheztelne érte. Én elmondom önnek azt is, ami
290 3, 5 | nem igaz. A rossz híreknek én ismerem a kútforrását a
291 3, 5 | bárcsak az apám csődbe jutna. Én biztattam, hogy csak pazaroljon:
292 3, 5 | teszem: ő fog megházasodni. Én pedig utáltam egytül egyig
293 3, 5 | a híreszteléssel csak az én rosszakaróim szerettek volna
294 3, 5 | Az atyám halála után én maradtam itt mint egyedüli
295 3, 5 | belekábult, aki értett hozzá. Én pedig semmit sem értettem
296 3, 5 | gyámhatóság, vagy nem tudom én miféle hatalom két ügyvéddel
297 3, 5 | európai nyelveket, amiken én kedvenc íróim műveit olvastam,
298 3, 5 | találkozott az enyémmel. S én rendesen úgy éreztem, hogy
299 3, 5 | kormány elkobozza, akkor én olyan szegény vagyok, mint
300 3, 5 | sörbetet küldött fel. – Én bizony elfelejtettem az
301 3, 5 | fedezik a passzívákat.”~„Én azt feleltem rá, hogy meghajtom
302 3, 5 | meg legyen mentve. Majd én magam elmegyek szolgálni.
303 3, 5 | semmi munkától.”~„Erre az én jogtudósom kigombolta félig
304 3, 5 | is magáévá óhajtja tenni. Én felajánlom önnek szívemet
305 3, 5 | most”, s folytatá tovább)~„Én meg voltam hatva. Elfogódottan
306 3, 5 | nappal önnek a jó barátja, az én jogügyi tanácsosom ugyanazt
307 3, 5 | nekem. Megkérte a kezemet. Én egyheti gondolkodási határidőt
308 3, 5 | eljöjjön a válaszért.”~„Erre az én kérőm olyan sajátszerűen
309 3, 5 | rajzónjától megörökítve. »Az én barátom nem fog ma estig
310 3, 5 | táviratban az volt, hogy az én kérőm, a jogtanácsos a marseille-i
311 3, 5 | el kellett azt hagyni!« – Én égtem és fáztam. – »Menjen
312 3, 5 | fetrengtem a szőnyegen.”~„Az én kérőm pedig azalatt, amíg
313 3, 5 | kérőm pedig azalatt, amíg én kétségbeesve jajveszékeltem,
314 3, 5 | lábát a térdére vetve, amíg én magamhoz térek.”~„Én fölálltam,
315 3, 5 | amíg én magamhoz térek.”~„Én fölálltam, s csak egy tiltó
316 3, 5 | szemközt. Röviden végzek.”~„Én durcásan leültem az asztal
317 3, 5 | jövedelmet biztosít önnek.”~„Én nagyot bámultam rá. Hát
318 3, 5 | ezüstforintos közbenjárásával. Az én szellemem természetesen
319 3, 5 | túlvilágról jött mondásait én egy albumba mind följegyeztem,
320 3, 5 | szabadítani? Azt felelte: „van”. Én kérdeztem, ki az? Felelt
321 3, 5 | dobozkát: azt is, amiben az én fogsorom gipszlenyomata
322 3, 5 | fizetni, mert az a – cserélőé. Én kifizettem az egészet. Azzal
323 3, 5 | hogy nem ismerjük egymást. Én kifizettem a honoráriumát,
324 3, 5 | ezután el kell mondanom.”~(Én leizentem a pincemesterhez
325 3, 5 | szorítá.)~„És azt az embert én hat esztendeig sirattam
326 3, 5 | társaságban énrajtam nevetnek, az én hóbortomon. Aki az utcán
327 3, 5 | fenekén?”~(Láttam, hogy az én páciensem recidivázik. Ennek
328 3, 5 | félelem megcsókolni.”~– No én ismerek olyan embert, aki
329 3, 5 | kristálykupicát az enyimhez koccintva.~Én sohasem dohányoztam, hanem
330 3, 5 | dohányfüstöt imádom. Az én tündérkirálynémnak olyan
331 3, 5 | pofácskáját teleszítta, azt az én szájamba át ne fújja.~„Csumpa
332 3, 5 | dohányozik egy pipából. Hát most én vagyok a másik.)~Az én tündérnőm
333 3, 5 | most én vagyok a másik.)~Az én tündérnőm aztán elhagyta
334 3, 6 | tavasza az életnek.) De én akként fordítok rajta: „
335 3, 6 | ellentétben a „kikelet”-hez. Én jobb szeretem ezt a szót,
336 3, 6 | Mások dicsérjék a tulipánt, én jobb szeretem a kökörcsint,
337 3, 6 | szakáll ne volna!~Ismertem én velem egykorú, sőt nálamnál
338 3, 7 | ültünk az asztalnál: „Ő” meg én.~Rendes dolog, hogy vénségére
339 3, 7 | mink helyet: Diadalma és én.~Csak ketten voltunk.~Fejünk
340 3, 7 | időn mind betanította az én halottaimat: kit éneklésre,
341 3, 7 | különösen hatott énrám.~Én nem rajongok semmi hírességért,
342 3, 7 | nekem Diadalma elmondá.~Én persze nem értek a zenéhez,
343 3, 7 | hölgy aztán, mikor látta az én elragadtatásomat, a fejemnél
344 3, 7 | gyászzsolozsmába.”~– Hát az igaz, hogy én nem értek hozzá.~Odafenn
345 3, 7 | allegro maestoso”.~Tudom is én, hogy mi az.~Ezt már teljes
346 3, 7 | pesarói hattyúra. Ezt csak az én kedvencem csinálhatta: a
347 3, 7 | és nevetett.~– Úgy látom én, hogy te csak teszed magadat
348 3, 7 | vettünk benne: Diadalma és én. Egy tányérból ettünk, egy
349 3, 7 | törvénye sem! Odakünn tél van, én nyarat varázsolok elő a
350 3, 7 | túlföldi gyönyört.~De az én paradicsomi muchomórom ébren
351 3, 7 | földi gyönyöröket többé.~Én nem járok a lelkek világában.
352 3, 7 | járok a lelkek világában. Az én fantáziám nem kalandoz a
353 3, 7 | kalandoz a jövendőkben. Én az elmúlt világok rajongója
354 3, 7 | világok rajongója vagyok.~Az én ideáljaim a paleontológiában
355 3, 7 | nem csal, valamikor írtam én egy regényt, melyben ez
356 3, 8 | mutatott be legközelebb az én kedves barátom, Herczeg
357 3, 8 | felfedezte. No hát!~Efölött én többször értekeztem az én
358 3, 8 | én többször értekeztem az én Ariadnémmal: Diadalmával,
359 3, 8 | keblén, s azt mondani: „Uram! én nem vagyok Ariadne kisasszony,
360 3, 8 | Dionysiosné asszonyság. Én jól emlékezem, hogy mit
361 3, 8 | nekem volt aposztrofálva.~Én bizony még eddig nem gondoltam
362 3, 8 | Kálvin téri augurra, hogy az én Diadalmámat hozzájuk vezessem.
363 3, 8 | kellett volna hagynom az én külön planétámat, kis paradicsomomat,
364 3, 8 | bonmot az lesz rólunk, hogy én bigámiát követtem el: elvettem
365 3, 8 | philtrák segítenek.~Itt én vagyok az egyedüli „úr”,
366 3, 8 | ilyen megmenekült férfit én, amint elhagyhatja a kórházi
367 3, 8 | zónáit gyapjúval betakarták. Én magam fogadtam az ápolónők
368 3, 8 | De hogy került ez ide, az én halottébresztő kamarámba?
369 3, 8 | aztán megtudta, hogy az én intézetemnek szabadalma
370 3, 8 | amitől féltem.~Amint az én Ariadném ráismert Theseusára,
371 3, 8 | Próba nélkül.)~De hát én mit játszom most?~Hiszen
372 3, 8 | át a lelkét, hanem hát az én érverésemet csak a mérgek
373 3, 8 | rettentő gyászorgián. Hátha én is úgy maradok: csípőtől
374 3, 8 | hogy ez így bekövetkezett, én magam vagyok az oka.~Ha
375 3, 8 | magam vagyok az oka.~Ha én valósággal úgy szerettem
376 3, 8 | Liberára változtatták.~De hát én ezt elmulasztottam. Bálványomból
377 3, 9 | dalok virágerdejében.~De az én szívem már ragálymentessé
378 3, 9 | az arcomtól.~Hisz ez nem „én” vagyok! Ezt az embert én
379 3, 9 | én” vagyok! Ezt az embert én nem ismerem. Micsoda kidülledt
380 3, 9 | kidülledt szemek! Hová lettek az én szelíd tekintetükről híres
381 3, 9 | hullatni. Majd kiittam volna én azt egyszerre. Nem adták
382 3, 9 | az orvosi jelentéseket az én állapotomról. Különben sem
383 3, 9 | viszontlátás.~Összevissza vizsgált.~Én arra kértem, hogy engedjen
384 3, 9 | engedjen már meghalnom.~Az én híres doktorom a maga jól
385 3, 9 | nevetek.~„Azt nevetem, hogy az én koponyámat a fúrt lik miatt
386 3, 9 | harmadik csavarta a gépet. És én éreztem, hallottam annak
387 3, 9 | pokolból.~Itt vagyok, az én csendes kis tusculanumomban.~
388 4, I | újrakezdeni az egészet.~Az én metódusom ettől megszabadít.
389 4, I | festői rendszeremnek, hogy az én kis keretű képeim minden
390 4, I | Oh, mily boldog voltam én, mikor az ecset volt a kezemben,
391 4, II | II.~Az én festőiskolámnak nem volt
392 4, II | tanítványait.~Így gyakoroltam én azt még kecskeméti rajztanító
393 4, II | a tanító megdögönyözte.~Én is így tettem a tanítványaimmal,
394 4, II | tettem a tanítványaimmal, én voltam a rajztanító. Püfölés
395 4, II | Hiclipuclit az inkák.~Az én iskolám nem volt akadémia,
396 4, II | kortársai fölött? Hát mindezt az én iskolámban nem lehetett
397 4, II | feministák közé tartoztam. Én a nőt minden életpályára
398 4, II | fegyverviselőre is. Láttam én már gyáván megfutamodó férfiseregeket,
399 4, II | az ellenkezőjét mondani.~Én tehát a gyakorlati életben
400 4, II | a látottat őrzeni.~Ezért én mindenkor nagy előszeretettel
401 4, II | festőművészi kiképzése iránt.~Az én modorom egészen arra volt
402 4, II | széles ecsetkezelés. Az én képeimet mind finom mókusfark
403 4, II | ez, mint a tűvel hímzés; én még nem láttam férfit, aki
404 4, III | örök fiatalság.~Ismertem én kilencvenesztendős festőt
405 4, III | pálya állt már mögöttem, és én még mindig nem engedtem
406 4, III | hanem a főrendiházba.~Nohát, én ezt a temetést nem engedtem
407 4, III | hogy az új geszt sudarai az én pálmafám levélkoronáján
408 4, IV | helyzetnek, mely szerint én most ezzel az álhajas fejjel,
409 4, IV | neve Stella, a fiúé Andor. Én azonban úgy hívom őket,
410 4, IV | Ez előlegezi magának az én beleegyezésemet!~Elmosolyodtam
411 4, IV | No jól van, kisleány, hát én elfogadlak tanítványomnak
412 4, IV | egyszerre veres lett.~– Uram, én nem szoktam az ajándékokhoz.~–
413 4, IV | bír egy fiatal leánynál. Én láttam őt évről évre szépülni,
414 4, IV | egy döböz liptai túrót.~Én, amint meggyőződtem a fiú
415 4, IV | velem együtt. Elfogadta. Én otthon tartottam konyhát,
416 4, IV | feladott egy sült csirkét, én abból kivettem magamnak
417 4, IV | csontot tisztára lerágogatott. Én gyönyörködtem benne, hogy
418 4, IV | annak ellentétes irányzata.~Én mindezt hidegvérrel figyeltem
419 4, IV | tartoznak nekem valamivel: én tettem őket emberré, én
420 4, IV | én tettem őket emberré, én neveltem művészekké, az
421 4, IV | neveltem művészekké, az én lángomnál gyulladt meg az
422 4, IV | azt tudhatnák rólam, hogy én semmit sem utálok úgy, mint
423 4, IV | háladatosságot. Nem vagyok én a Szjadei-Hahe isten, akinek
424 4, IV | halnak a farkát).~Akivel én jót teszek, attól én nem
425 4, IV | Akivel én jót teszek, attól én nem kívánok egyebet, mint
426 4, IV | szeret, szeressen azért, hogy én „én” vagyok.~Vajon miért
427 4, IV | szeressen azért, hogy én „én” vagyok.~Vajon miért cirógatnak
428 4, IV | szalaszd, ne légy bolond! Én mondom: az apád!”~– Mintha
429 4, IV | dörmögé Bandi.~– De hát én nem vagyok neked apád, hanem
430 4, IV | apád, hanem mestered. Tudom én jól, hogy mi jár az eszedben.
431 4, IV | a kedves tanítványához. Én tudom, hogy mit érsz, ismerem
432 4, IV | tanulj ott három esztendeig. Én teneked felajánlom azt a
433 4, IV | rendes leckeóra előtt. Mikor én a tanterembe léptem, már
434 4, IV | szólt, se beszélt többet. Én is leültem a festőasztalomhoz
435 4, IV | kilenc múzsájával együtt. Én szerencsét kívánok önnek
436 4, IV | frázison.~(Hiszen gondoltam én valami mást is, de azt nem
437 4, IV | Emlékezzék rám néha, ahogy én önre mindig vissza fogok
438 4, IV | van, hát hagyja itt, majd én elteszem.~Eszta valami olyanformát
439 4, IV | elfogadom önnek az ajánlatát…~Én aztán még biztattam, hogy
440 4, IV | következtek a nyári szünnapok: az én festőiskolám üresen maradt,
441 4, IV | vázlatokkal. Mennyit fogok én dolgozni a jövő munkaévadban!~
442 4, IV | küldtek hozzám.~Hiszen tudom én azt jól, hogy egy hímnemű
443 4, IV | Te vagy az, Eszta?~– Én vagyok, Eszta.~– Hát nem
444 4, IV | dobbant erre a gonosz szív: „én győztem!” Hanem aztán nem
445 4, IV | igazságuk lett volna, mert az én rossz szívemnek az akarata
446 4, IV | a holt fiúnak az anyja. Én csak a pokolbeli szenvedéseimre
447 4, IV | a szerencsétlen ifjúnak én okoztam a halálát. Ébren
448 4, IV | engemet fogad el gyermekéül. Én pedig mind csak azon rimánkodtam,
449 4, IV | aztán az ő tanácsára az én áldott jó rokonaim egy fiatal
450 4, IV | létezését az agyam hátulján? Én mondtam, hogy igen, gyakran
451 4, IV | az öreg doktor.~– Valóban én sem tudok más módszert ajánlani –
452 4, V | V.~Én félbeszakítottam a leány
453 4, V | órakor megtörténik a műtét.~Én azt kérdeztem tőle, hogy
454 4, V | parancsolá a tanár az ápolónőnek.~Én kitaláltam, hogy ez a spanyolfal
455 4, V | Kértem, hogy távolítsák el: én akarom látni, szemlélni
456 4, V | hogy vessem le az ingemet.~Én rémültem kaptam a keblemre
457 4, V | női test csak tanulmány.~Én arra kértem, hogy bocsássa
458 4, V | morzsolva a szót, de úgy, hogy én hallhattam, „hanem, hogy
459 4, V | eseteknek az orvosi klinikán, én azalatt bizonyosan valahol
460 4, V | hogy lefesthetném?” De én magam nem emlékszem már
461 4, V | akart rám ismerni. Ez nem az én arcom volt. Kékre, veresre
462 4, V | megegyeztem magamnak minden szót. Én jól tudok másoknak engedelmeskedni
463 4, V | vetekedtek az agyamban. Én kiszenvedtem a poklokat!
464 4, V | volna már!” sóhajtottam én kínjaim közt.~Az orvosok
465 4, V | vége szakad egyszer. Az én megszabadítóim, akikre áldva
466 4, V | kórházból mint felgyógyultat.~Én aztán ott álltam a ködös
467 4, V | arra gondoltam, hogy ha én most megállok, semmi mást
468 4, V | is megállóhelye volt ott. Én kiléptem a sínek közül. –
469 4, V | Mennyit szenvedtél! – rebegtem én, a sápadt, sovány alakot
470 4, VI | mond, az jó lesz.~– Hát én azt mondom, hogy teneked
471 4, VI | erőltetned, hanem kiköltöznöd az én budai gazdaságomba. Ott
472 4, VI | szilvát, mind megkapod.~Én a szobámban levő telefonon
473 4, VI | fiú tehát azt hiszi, hogy én most boldog háziasszony
474 4, VI | Nem akarsz neki írni? Én tudom a címzetét.~– Sőt,
475 4, VI | hadd fessen torzképeket az én falusi idilljeimről.~– Megéred,
476 4, VI | fognak. Ha belekerülsz az én falusi gazdaságomba. De
477 4, VI | ott maradt a kórházban. Én azzal a szándékkal mentem
478 4, VI | gyújtsa meg a lámpásait.~Én akkor jöttem ki először
479 4, VI | ládikóért! Mármost hogy ebédelek én meg szomatóze nélkül?~Azt
480 4, VI | konyháján. Csak tudja tán, hogy én halálos beteg vagyok; s
481 4, VI | Chimaera! Régóta nem ismerem én azt. Hiszen félek minden
482 4, VI | szabadultak el a halál révéből.~Én mind csak arra néztem, hogyan
483 4, VI | sem lehetne ám lefesteni. Én nem merném. Azok a képtelen
484 4, VI | egyszerre érezhető lesz. Az én influenzás testem azt leghamarább
485 4, VI | ez oda nem ront hozzám, én most ott ülnék a kandallóm
486 4, VI | beszélgetünk az élményeinkről. Én 71 esztendős vagyok, ő pedig
487 4, VI | nincs rászorulva többé az én barátságos segélyemre, s
488 4, VI | ez csak „fiatal művész!”~Én félretettem a visszakapott
489 4, VI | segélyösszeget illeti, azt én teljesen kiegyenlítettnek
490 4, VII | A hála is nagy kerítő.~Én ennek a leánynak az életemmel
491 4, VII | Itáliába! Hajh, hiszen bejártam én azt még fiatal koromban,
492 4, VII | meg kellett mondanom az én okomat.~– Azért, mert énnekem,
493 4, VII | másé; de az enyim lett, én találtam”.~Aztán valami
494 4, VII | melegség hevíté át a belsőmet.~Én még merek élni! Én még érdemes
495 4, VII | belsőmet.~Én még merek élni! Én még érdemes vagyok arra,
496 4, VII | kacagtató egy ötlet ez!~Én hagytam kacagni. Magam nem
497 4, VIII| intézménye az új kornak.~Az én gyermekkoromban híre sem
498 4, VIII| nézve, aki maga is művész. Én magam már többször bejártam
499 4, VIII| Esztának minden új volt. Én magam voltam a ciceronéja.
500 4, VIII| karikatúra. A lúdtömő arckép.~Az én íróbarátom addig unszolódik,
1-500 | 501-542 |