Rész,  fezejet

 1     1,  III |        a kíváncsiság az, ami az embert a verembe ejti.~A szalonba
 2     1,  VIII|        oda, ahová minden magyar embert, kit örömmel, kit haraggal,
 3     2,  1   | televényföld tőzeggé alakul, se embert, se állatot nem táplál.
 4     2,  7   |        koromig vissza, amik más embert szoktak a szent frigytől
 5     2,  8   |         Ez olyan, mint mikor az embert a legédesebb álmából egy
 6     2,  10  |        minden becsületes magyar embert, helyeselné-e, valahányszor
 7     3,  5   |       közé szorítá.)~„És azt az embert én hat esztendeig sirattam
 8     3,  5   |             No én ismerek olyan embert, aki nem fél ettől.~Magam
 9     3,  6   |        mert ez a fatális szó az embert mindjárt a szakállára emlékezteti:
10     3,  8   |    Bámultam és rettegtem ezt az embert.~Tudtam, hogy mi lesz a
11     3,  9   |         nem „én” vagyok! Ezt az embert én nem ismerem. Micsoda
12     4,  I   |    ismertem volna egyszer ilyen embert.) No, az pokolbeli fáradság
13     4,  VII |     olyan baj ez, amely már sok embert kergetett az öngyilkosságba.
14     4,  VII |       ebből a világból, ahol az embert üldözi az árnyéka. Talán
15     4,  IX  | egyszerre elkezdte adni a józan embert. Prédikációt tartott a cimboráknak,