Rész,  fezejet

 1     1,  I |        tapadó fátyol alól valami édes szót rebegett (már amilyen
 2     1,  I |       szót rebegett (már amilyen édes szót lehet fekete szájjal
 3     1,  IV|     Velem pedig azt kell tenned, édes papa, hogy levetesd velem
 4     1,  IV|        katonatisztnek.~– No hát, édes új apuskám, csinálok én
 5     2,  9 |          nevetéssel, mondá:~– De édes barátom, hisz Szerafino
 6     2,  10|  gyermekeknek való tengeri szőlő édes savanykás nedve, nádcukorral
 7     3,  2 |          nekünk kell a természet édes magzatait ekevassal, ásóval,
 8     3,  2 | kedvencét, a vadfát, hogy nekünk édes, zamatos gyümölcsöt teremjen:
 9     3,  4 |           kezeit keblére téve, s édes, csengő hangon mondá:~–
10     3,  7 |        Egész életében keresve az édes bűnöket, szedve a paradicsom
11     3,  7 |        vétkezett, mikor az olyan édes!~A fejünk fölött Pergolese „
12     3,  8 |   korrekt választ tudott adni.~– Édes barátom. Ha te olyan alaposan
13     3,  8 |        egész világ kinevet.~Nem, édes Ariadném, nekünk Naxosz
14     4,  IV|       nem hagytak őrizetlenül.~– Édes Eszta – szóltam közbe –,