Rész,  fezejet

501     4,  VIII|                megtagadni.” Ez volt az én véleményem.~Hanem Esztának
502     4,  VIII|       sokszorosítási jog a szerzőé.”~– Én kieszközlöm Bandi barátunktól
503     4,  VIII|               műítész.~– Ne tegye azt.~Én sejtettem, hogy miért ellenkezik
504     4,  VIII|              jelent meg. Azt szeretném én illusztrálni! Nézze, már
505     4,  IX  |             előadások terveztettek.~Az én tervem egyesítette valamennyit.~
506     4,  IX  |            egyesítette valamennyit.~Az én festőiskolámnak volt egy
507     4,  IX  |               kitűnt Stella. Ez nem az én véleményem: ez valamennyi
508     4,  IX  |                  az ott a Stella.”~Az „én” Esztámra alig ismertem
509     4,  IX  |             ünnepélynek, s azok között én voltam a Nagy Mogul. Minden
510     4,  IX  |          szüretelte a hódolatokat. – S én annak örültem. – S azt hiszem,
511     4,  IX  |            felé lehetett az idő, mikor én ismét odakerültem Stellához,
512     4,  IX  |             elnyelte a büfé, amidőn az én legfáradhatlanabb rendezőm,
513     4,  IX  |             öltözve.~Bandi volt az. Az én hajdani kedvenc tanítványom.~
514     4,  IX  |              eljött Párizsból, hogy az én ünnepélyemben részt vegyen.~
515     4,  IX  |               tudta azt, hogy Eszta az én feleségem. De Eszta is összeborzadt:
516     4,  IX  |        tündöklő csillag. Bizonyosan az én kezem kapcsolta ki a villanyhuzalt.~–
517     4,  IX  |           Szólt Eszta hozzám fordulva.~Én ráadtam a fekete burnuszát.
518     4,  IX  |              az arca is, a termete is.~Én odaléptem Bandihoz, kezemet
519     4,  IX  |          táncolt – cigányzene mellett. Én is táncoltam. Még Stella
520     4,  IX  |      székvárosban nem található.~Ekkor én megfogtam Bandinak a karját,
521     4,  IX  |             rögtöni hatást, mint ez az én néhány szavam.~Bandi egyszerre
522     4,  IX  |             egy szót sem szólt többet.~Én valamit súgtam Esztának
523     4,  IX  |        munkánkat.~Eszta intézkedett az én súgott szavaim szerint.
524     4,  IX  |           nagyot aludni. (Különösen az én merényletemre.) Annyi bolondot
525     4,  IX  |                véget az alvásnak.~Mire én felöltöztem, már akkor Bandi
526     4,  IX  |                az asztalnál: Bandi meg én.~Minden ételt egyszerre
527     4,  IX  |             odáig, hogy miként lett az én feleségemmé.~Bandi hallgatta
528     4,  IX  |         megcsókolt.~Visszaadta most az én ölelésemet, üdvözlő csókomat,
529     4,  X   |             nekem valamit izenni, vagy én őneki, csak csengetnünk
530     4,  X   |                   Mondjad, fiacskám.~– Én egyszer valamikor egy genre-képet
531     4,  X   |                azt a képet.~Kitaláltam én ezt!~– Szívesen tenném,
532     4,  X   |              de az a kép nem az enyim: én azt Esztának ajándékoztam;
533     4,  X   |            hallgatagok voltak. Ezúttal én hagytam őket magukra: dolgozószobámba
534     4,  X   |               nem is bűnbánatból kérem én azt vissza, hanem művészi
535     4,  X   |  hánydel-vesdel munkában. Hiszen tudok én mást is. Mármost hát arra
536     4,  X   |                engedd meg, hadd fessem én le Eszta arcképét úgy, ahogy
537     4,  X   |      Megmutatod, hogy mit tudsz? Értem én azt, fiacskám. Mikor egy
538     4,  X   |           asszonyi teremtést! Tudom ám én, hogy mi ennek a neve! –
539     4,  X   |    kalandjairól, miket neki elmondott. Én vettem észre a szándékot.
540     4,  X   |          festményről nem szólt semmit. Én sem hoztam neki elő.~A következő
541     4,  X   |    kihallgatnom, hogy mit beszélnek az én nőm szobájában?~Azt mondtam
542     4,  X   |           férfihang így szólt:~– Akkor én lövöm magamat főbe.~Megint