Rész,  fezejet

 1     1,  IV|     Rábólintottam a fejemmel.~– Isten éltessen! – Poharat koccintott
 2     1,  IV|        vissza a nagyvilágba. No Isten éltessen.~Azzal is koccintottam.~
 3     1,  V |      már mindannyian! De ne adj isten, hogy a látóhatáron egy
 4     1,  VI|       Osztoznak benne a zsokék, Isten éltesse őket! Ezért van
 5     1,  IX|         is velem.~– Te! Hisz az Isten ellen való vétek!~– Vétek
 6     2,  2 |      még Attilánál is: ha ő az „Isten ostora”, a gőz az „Isten
 7     2,  2 |        Isten ostora”, a gőz az „Isten gyeplűje”.~Az Attila-sír
 8     3,  1 | fillette!” (Jó napot, pápaszem: isten hozzád, lányka!)~Még erősebb
 9     3,  4 |         több annál: művészet! – Isten munkájának utánzása, a vízbefúlt
10     3,  8 |    választani kellett volna egy isten és egy hérosz közül? Erősen
11     3,  9 |  halhatok.~„Azzal áldjon meg az Isten!” Magam sürgettem a műtétet.~
12     4,  IV|        vagyok én a Szjadei-Hahe isten, akinek a szamojéd áldozatot
13     4,  IV|         suttogott hozzám, hogy „Isten önnel”, s ezzel elsietett.