Rész,  fezejet

 1     3,  2  |   mutatkozott is. Én azonban úgy éreztem, hogy ebből az egész intézményből
 2     3,  5  |    felnőttem, egészen elhagyatva éreztem magamat a világban. Tudtam,
 3     3,  5  |      enyémmel. S én rendesen úgy éreztem, hogy az imponál jobban,
 4     3,  5  |       tengerbe ölte magát.”~„Azt éreztem, hogy a lelkem lángba gyulladt
 5     3,  9  |          csavarta a gépet. És én éreztem, hallottam annak a működését,
 6     4,  III|          felsarjadzani, soha nem éreztem a keserűséget, hogy az új
 7     4,  V  |       föltámadást. Fájdalmat nem éreztem, csak egy végtelen eltompulást,
 8     4,  V  |         egészen megkönnyült. Azt éreztem, hogy repülök. Nem volt
 9     4,  VI | levegőben egyszerre más embernek éreztem magamat: rekedtség, mellszorulás
10     4,  IX |        De Eszta is összeborzadt: éreztem a vállára tett kezemmel.
11     4,  IX |    eljöttél a mi ünnepélyünkre.” Éreztem, hogy a megszorított keze
12     4,  IX |          jóleső megkönnyebbülést éreztem a lelkemen, olyanformát,
13     4,  X  |          fázó didergés vett elő. Éreztem, hogy válság előtt állok.