Rész,  fezejet

 1   Elo       | harminc és egynéhány esztendei boldog házasság után (ahogy a fekete
 2     1,  II  | éjszakák még szentségesebbek a boldog nászéjnél. Ezüst menyegzőnket
 3     1,  V   |    annyit tesz magyarul, hogy~„Boldog, aki hivataltól menten~(
 4     1,  V   |       a negotium!~Hiszen én is boldog voltam addig, amíg a magam
 5     1,  VII |  embernek a boldogsága”.~Ilyen boldog megszokásban öregedtem én
 6     4,  I   |         egy legyezőn.~Oh, mily boldog voltam én, mikor az ecset
 7     4,  IV  |     már tanácsot!)~– S ki az a boldog, aki magát a festőállványától
 8     4,  V   |     keblemet betakarjam. Egész boldog voltam, hogy az ingem már
 9     4,  VI  |        azt hiszi, hogy én most boldog háziasszony vagyok. – Hagyjuk
10     4,  VII |     azt még fiatal koromban, a boldog időkben! Életemnek legkedvesebb
11     4,  VIII|       nevetséges.~Eszta igazán boldog volt.~Aztán még egy neme
12     4,  IX  |   legalább egyik a kettő közül boldog lehet még más úton.~Vagy