Rész, fezejet
1 Elo | az szelíd megtisztelés, de ha azt mondjuk: „vén ember”,
2 Elo | old, sztari, vecchio”.~De még furcsább a címhatározó: „
3 Elo | írójukra nézve képzeltek; de valósággal mind emlékezetben
4 Elo | emezek a más szárnyai alatt, de amellett elég vagyonos és
5 Elo | férjnek illik a féltékenység, de a festett szakállú nevetséges
6 1, I | szép szellem. Régi ismerős; de azért nem koros hölgy; az
7 1, I | bizony nem vetett keresztet. De majd erről a második fejezetben.~
8 1, II | arcképét tanulmányozva.~– De hisz én nem vagyok gyakorló
9 1, II | arcáról elmúltak is a rózsák, de a szíve mindig tele volt
10 1, II | érdemes lehetett végigélni. De hogyan vegyen nőül egy öreg
11 1, III | asszony tartotta jour fixeit. De nem írom le, mert azt nem
12 1, III | előttem, hogy elnyeljen! – De hát ez így van.)~Mit tehetek
13 1, III | mondja, hogy a „szerelem” az. De hát ezt csak a rím kedvéért
14 1, III | változatlanul megtartja; de különösen a szép szemöldökök!
15 1, III | nagyhatású szónoklatokat tartani, de a fiainak nem tudott a lelkére
16 1, III | eszét, szorgalmát kifejteni. De nehéz azoknak, akik tudják,
17 1, IV | maga Sába királynéja sem, de azzal, hogy millióknak az
18 1, IV | elismerem a kancsók között; de én meg kipróbált kortesvezér
19 1, V | pennája arany, gyémántheggyel.~De minek is ütném a tollat
20 1, V | aukció”; vehet tonnaszámra; de most helyt kell állni! Ha
21 1, V | tele volt rakva eleséggel; de én találtam egy tarisznyát,
22 1, V | tanulás lett volna a dolgom; de a sokágazatú üzlet, vállalat
23 1, V | hallgatnom a telefonon… Jaj, de rettenetes dolog gazdag
24 1, V | két sort idézni a poéták. De elhallgatják a közbeeső
25 1, V | ám! Fizetségtől szabadon. De próbálja csak meg Horatius
26 1, V | egy-egy regényemnek az ára; de megvolt érte a magam gyönyörűsége.~
27 1, V | volnánk már mindannyian! De ne adj isten, hogy a látóhatáron
28 1, V | marad a levegőben függve, de a Mahomed koporsója nélkül,
29 1, VI | VI.~No de most már hát csak volt elég
30 1, VI | Disztingváljunk!~Pénz volt sok; de elég soha! A gazdag embernek
31 1, VI | legkevesebb száz forintot. De azért nem kell a becsületes
32 1, VI | csinált nagy scénákat, de véges-végül mégiscsak be
33 1, VI | asszonyi kegyről fecsegtek. De az csak pletyka. Én tudom
34 1, VI | gyapját, meg kell nyírni. De hát a publikum pénze csak
35 1, VI | fogadás az igazi kövér „filet de cheval”.~Hanem az efféle
36 1, VI | rézderes, hóka, holdas stb.” De már annak a meghatározására,
37 1, VI | tudományom.~Szégyen biz az! De hát nem tehetek róla!~Mikor
38 1, VI | két szürkét meg két pejt; de magam mindig gyalog jártam;
39 1, VI | ha nem is miniszterek, de legalábbis államtitkárok
40 1, VI | mint a kínai alfabéthez. De valamennyit megültem becsülettel.
41 1, VI | kellemetes társaságban). De ennek egy külön fejezetet
42 1, VII | megebédeltem kedvem szerint.~De micsoda ebédek is voltak
43 1, VII | darabnak a végét kivárni.~De volt is aztán olyan álmom,
44 1, VII | felvonást; aztán megint haza, de nem lefeküdni, hanem estélyhez
45 1, VII | őrizz meg Uram minket.” De még félelmetesebb egy asszony,
46 1, VII | katakönyöke alakú volt, de nálunk Magyarországon a
47 1, VII | hogy nemcsak a túlvilágon, de a földi életben is ez a
48 1, VII | emiatt az anglikán miss-szel; de mindig ő maradt a győztes.~
49 1, VII | miss Lizzie-től az abbé. – De még manapság is, amikor
50 1, VII | csak fizet vagy harcol; de szenvedni nem tud a vallásáért.~
51 1, VIII| VIII.~No, de térjünk mármost vissza oda,
52 1, VIII| vagy a Práter Csárdába? De világért sem mentem velük
53 1, VIII| térdkalácsáig végigléniázta.~No de most már nem vethetek semmit
54 1, VIII| Bűntársak vagyunk már.~De hiszen bejelentette ő ezt
55 1, VIII| bekötve. Szóltam hozzá, de nem felelt. Egy szóval sem
56 1, VIII| asszonyok között éltem; de most muszáj azzá lennem,
57 1, VIII| duzzog rám.~– Duzzog bizony: de nem azért, amit Bécsben
58 1, VIII| egy-egy levele a kezedbe?~– De igen. A postakihordó velem
59 1, VIII| helyesebbekkel fölcserélni.~– De ezt a saját leveleimen gyakran
60 1, VIII| fokkal feljebb. Ez nem baj. De a mama neve fölé a régi
61 1, VIII| Fölösleges aprólékoskodás ugyan, de korrekt felfogás.~– No,
62 1, VIII| szarvasagancs, amit le lehet vetni, de aztán egy pár ággal nagyobbal
63 1, VIII| fejedelemsarjadék volt; de én poéta vagyok.~– Ez éppen
64 1, VIII| ugyanaz, ami a római hitűeké; de azért a Megváltó keresztre
65 1, VIII| hiszitek a Szűz Máriát, de fenséges alakját kitiltjátok
66 1, VIII| is a költészetet éleszti. De a lélek belső világáról.
67 1, VIII| politikus is, s nemcsak eretnek, de demokrata.~Az abbé mégsem
68 1, VIII| Csupa tőrök a szívben!~De hát Eglantine-nak mindezek
69 1, VIII| csak a bérletet emelem föl.~De ennek a százezer forintnak,
70 1, VIII| kevesebb baj lett volna belőle; de a férj nem foghatott kardot,
71 1, VIII| kegyetlenül lenyilazták; de egy keresztyén katolikus
72 1, IX | ráállt: odaszállásolta magát.~De egy hétnél tovább nem állta
73 1, IX | nem tudnak éjszaka aludni; de azt legalább zeneszó mellett
74 1, IX | való vétek!~– Vétek biz az, de itt az abbé bátyám: annak
75 1, IX | amilyen a fiacskám volt. De hiszen megmondta ő ezt nekem
76 1, IX | felsokasodott bűneim meggyónásának. De kinek gyónjam meg? A kálvinista
77 1, IX | csillapítja valahogy a szóda; de hát emezt? Talán az ostya
78 1, IX | barátom a képviselőházban. De még a klubban sincs. Még
79 2, 1 | Világhírt szereztem a nevemnek. De nem ám regényírással. Azt
80 2, 1 | kalkulus van följegyezve; de még jobban bizonyoznak mellette
81 2, 1 | képmásomat modellálta a szobrász.~De a természet is megáldotta
82 2, 1 | nagy vagyont szereztem.~De még nem ez volt ez építészeti
83 2, 1 | járulékukat pontosan fizetik.~De hát nem ez volt az a művem,
84 2, 1 | Ez nemcsak hajókázásra, de földöntözésre is szolgált.~
85 2, 2 | kibontani az ős szövevényből.~De a sírkupola szétbontása
86 2, 2 | Davy-lámpát vittem magammal, de fölösleges volt az óvatosság;
87 2, 2 | el volt ez a hely zárva.~De ami legjobban meglepett,
88 2, 2 | hogy kihozhassuk rajta. De ez a kihozás volt még a
89 2, 2 | talpkőhöz. Azokat lefűrészeltük. De még akkor sem bírtuk a szokott
90 2, 2 | munka folyt éjjel-nappal, de nagy lassúsággal, azalatt
91 2, 2 | vitatták jogosult örökösnek. De mindannyi irányadó körök
92 2, 2 | Az csak elajándékozható. (De időközben jövedelmeztető.)~
93 2, 2 | virágos kacskaringókkal, de az ezüst egészen megfeketült
94 2, 2 | valami veres zománca volt, de az alól is előtündökölt
95 2, 2 | pettyes párducon lovagol, de a párducnak ifjú férfi arca
96 2, 2 | nem rokon semmi mással. De élve maradó tanúja annak,
97 2, 2 | egynéhány Attila-tallér, de annak latin felirata volt,
98 2, 3 | verekedés a tudósok között.~De mielőtt ennek az ismeretlen
99 2, 4 | ígér, és azt meg is hozza. De énnekem volna egy eszmém,
100 2, 4 | szintén számba vehetők. De hogy törpülne el egyszerre
101 2, 4 | és így az lefelé igen, de fölfelé nem vezethető.~–
102 2, 4 | szerepelhet a tervezetünkben.~– De hát a Karszt áttörése?~–
103 2, 4 | méter magas juraképlet, de hát nem szükség éppen ott
104 2, 4 | tervezete csábító volt.~De én még mindig birtokában
105 2, 4 | egy kicsit unalmas volt, de már én abba a meggyőződésbe
106 2, 5 | rendszerhez kellett folyamodni, de nem kötéllel, hanem hálóval.
107 2, 5 | addig „bölcs”-nek hítták – de csak addig!)~Magas, délceg
108 2, 5 | az ember, hogy feketék; de mikor felnyitotta azokat,
109 2, 5 | szivárványt szikrázik.~…De hát minek volt énnekem mindezt
110 2, 5 | mehdruli íráshoz?~– Ahhoz nem. De ha azokat az ismeretlen
111 2, 5 | amit én megint nem értek, de valaki majd csak megérti.
112 2, 5 | mindenképpen megszólalásra bírni, de nem boldogultak velük. Ekkor
113 2, 5 | össze tudtam már rakni; de nem értek belőlük semmit.
114 2, 5 | hunnusok magyarok voltak; de még azonfölül az is, hogy
115 2, 6 | mitológia ugyan „felhőt” említ, de ez csak allegória), Actaeont
116 2, 6 | sokan látják, megtisztelés, de kezet csókolni négyszemközött:
117 2, 6 | vagy szerelmi vallomás.~De hát én abban a pillanatban
118 2, 6 | következményeivel együtt.~ ~De mármost kérek egy kis moratóriumot,
119 2, 7 | Az ifjú szerelme tigris; de az öreg ember szerelme boa
120 2, 7 | sohasem látják többet. – De mikor az öreg emberhez így
121 2, 7 | Hiacint nevet adatott neki, de én a táltosommal, ősi hunnus
122 2, 7 | meg akarta pörköltetni, de szerencsére a sage femme (
123 2, 7 | tűrök, vele szenvedek”, de hát azt, hogy „Vele élvezek
124 2, 8 | az alaptőke előirányozva, de az túl lett jegyezve tízszeresen.
125 2, 8 | nem tartok magam körül; de az érdemet megjutalmazom:
126 2, 8 | munkálatok előhaladása fölött; de én azalatt az előttem álló
127 2, 8 | is igen következett be. De névleg mégis sikerült az
128 2, 9 | Ez nagy baj volt nekem.~De másnak még nagyobb!~Az egész
129 2, 9 | vállalatomat ő vezette.~De hát a másét?~A hullát odahozták
130 2, 9 | azok nem tudtak spanyolul, de én jól értettem.~A női háború
131 2, 9 | Coronilla azt vágta vissza:~– De nekem több volt, mint férjem!~
132 2, 9 | és nevetéssel, mondá:~– De édes barátom, hisz Szerafino
133 2, 9 | Szerafino! Onnan jövök. De én nem engedem neki, hogy
134 2, 9 | Megvizsgálta az üteremet, de nem szólt utána semmit,
135 2, 9 | függönyt, hogy kitekintsek, de a barátom megkapta a kezemet.~–
136 2, 10 | valamit?~– Véteni nem vétett, de rettegésbe hoz. Nem azért
137 2, 10 | halottat kihívott párbajra?~– De igen.~– No hát. Hogy ne
138 2, 10 | halott vagyok? Rég meghaltam, de nem engednek eltemetni.
139 2, 10 | nemcsak pihenni szeret, de pihenés közben olvasni is.~
140 2, 10 | Vergilius Aeneise, Bucolicája; de idegekre ható olvasmányokat
141 2, 10 | szenzációitól őriznek, azt megértem! de adjanak legalább egy szépirodalmi
142 2, 10 | meg már éppen nem lehet!~– De hisz így melankóliába ejt
143 2, 10 | idejekorán meg tudott szökni, de ez a jó példa rám nézve
144 2, 10 | egy szivart, ebéd után. De azt is a kapus szobájában,
145 2, 10 | vezércikkezői, szónokai, tárcaírói, de egy jól égő havanna mégiscsak
146 2, 10 | mert aki lop, az tolvaj; de megvan neki érte az övé
147 2, 10 | ezt az adomát többször is, de azért mégis jólesett neki,
148 2, 10 | némi költségbe fog kerülni, de hát azt én kész vagyok mind
149 2, 10 | tetszett ez az ötlet.~– De hát az ilyen népmulatságnál
150 2, 10 | és helyeslem. Bor, ser, de még inkább az égetett italok
151 2, 10 | ami jólesik az ínynek, de azért az életműszerre nem
152 2, 10 | az öreg, nagyon megörült; de a portás nem engedte velem
153 2, 10 | javát közöttük töltöttem el; de még ilyen jól nem esett
154 2, 10 | Itt próbáljanak elfogni!~De talán nem is üldöztek? Talán
155 2, 10 | Ez sem ismert rám; pedig de sokszor hajlongott előttem.
156 2, 10 | vasútra szóló szabadjegyem, de azt jónak találtam nem mutogatni,
157 2, 10 | erőszakos becsukatásomból.~De hogy az igazgatótársaim
158 2, 10 | halottat párbajra híjon; de azért nem kell az embernek
159 2, 10 | Ugyanazon arc: az én ügyvezetőm.~De aztán találtam még valami
160 2, 10 | egyszerre koldussá vannak téve. De amellett bankárok, vállalkozók
161 2, 10 | külföldi embertani intézet; de a magyar kormány helytelen
162 2, 10 | elkobozták, az nem fájt, de az Attila-ereklyéket! Eladni
163 2, 10 | szem által porrá égettetve.~De hát azért sem fogok visszakérezkedni~
164 2, 10 | még mindig én vagyok.~Jaj de szeretem, hogy még mindig
165 3, 1 | NAÏADES NOYÉES~De hát meddig nem vén ember
166 3, 1 | azt kiírják az újságba; de aki megtalálta a pénzt,
167 3, 1 | véget vetettek az életüknek; de nem jegyzi fel azoknak a
168 3, 1 | Hátha lehet?~Az a kérdés.~De előbb jön az a kérdés, hogy
169 3, 1 | vízbefúló vízitündérek” – de franciául impozánsabb és
170 3, 1 | fölött. Újszülött sziget. De azért nem „névtelen” sziget;
171 3, 1 | elhagyott medrét. Hosszú munka; de ingyen.~És én láttam ezt
172 3, 1 | megpróbálják, akik úszni tudnak. De az úszni nem tudó elveszti
173 3, 1 | miniszteri jóváhagyással.~De nemcsak arra volt engedélyem,
174 3, 2 | többi füstté lett: elszállt. De ennek a füstnek nem szabad
175 3, 2 | száján keresztül sivít.~De hát nem kegyetlenség-e a
176 3, 3 | tévelygése az emberi léleknek, de legalább van oka; de indokolja
177 3, 3 | léleknek, de legalább van oka; de indokolja valaki azt az
178 3, 3 | akiknek jó fogaik vannak, de nincs harapnivalójuk, és
179 3, 3 | fölösleges harapnivalójuk van; de nincs jó foguk hozzá.~Aki
180 3, 3 | folyó táplálékot. Erős kúra! De hát mit meg nem tesz az
181 3, 4 | cipők, szalaggal felkötve. De ami leginkább bizonyítá
182 3, 4 | még nedves volt a víztől; de azért mégis látszott rajta
183 3, 4 | Az ajkak nyitva voltak, de a fogak összekummva, a szempillák
184 3, 4 | szempillák is felhúzódtak, de a szemszivárványok elbújtak
185 3, 4 | a Dunába vetette magát, de a mentők kifogták, s a Tisza-szigeti „
186 3, 4 | vitte az öngyilkosságba.~De mintha ezt a nevet hallottam
187 3, 4 | az életmentés munkájába. De néha egy férfiszó többet
188 3, 4 | udvariasságot nem adhatom vissza; de én önre még csak kíváncsi
189 3, 4 | megint elkezdett nevetni; de már szelídebb modorban,
190 3, 4 | arcot csináltam hozzá.~– De hát mért akar ön itt maradni?~–
191 3, 4 | Az, ha van, messze van. De a poklot igen. Az közel
192 3, 4 | poklot igen. Az közel van.~– De én nem hagyom ám magamat
193 3, 4 | Erre már kíváncsi vagyok. De hát addig is nem akarja
194 3, 4 | csakugyan érdekelne megtudnom.~– De én azt józanon el nem mondhatom.
195 3, 4 | Van, mint orvosság. De én azt önnek az orvosnő
196 3, 4 | Húskivonat és zabdara.~– De az én gyomromnak semmi baja.
197 3, 5 | állathizlalással. Ez az igaz, de az nem igaz, mintha a pénzével
198 3, 5 | nagy áldozat árán; ez igaz. De hogy báróságot keresett
199 3, 5 | volna engem megkeseríteni. – De rosszul ismertek.”~„Az atyám
200 3, 5 | úri kedvteléseket látták; de ez a két jogtudós a reális
201 3, 5 | hírekkel jövök. Sajnálom, de kénytelen vagyok elmondani.
202 3, 5 | nemeslelkű ajánlatától, de még ma kötve vagyok, nem
203 3, 5 | befejeztem feladatomat. De még hátra van, hogy mint
204 3, 5 | leültem az asztal mellé, de úgy, hogy hátat fordítottam
205 3, 5 | amikor a kezemet megkérte; – de az a másik nem tudta, mikor
206 3, 5 | sajnáltam azt, aki meghalt; de most már megvetem önt, s
207 3, 5 | Feljegyeztem magamnak. De elébb mégis bizonyosságot
208 3, 5 | csodaszámba menő műtétet; de nem tudok róla semmit; mert
209 3, 5 | szellemnek köszönhetem… De most kérem önt: adasson
210 3, 5 | követném önt az óvilágba; de ön tudni fogja, hogy azzal
211 3, 6 | ifjúság, tavasza az életnek.) De én akként fordítok rajta: „
212 3, 6 | Májusban vannak fülemülék, de szeptemberben vannak foglyok.
213 3, 6 | megelenni a társaságban?~De mit fog mondani akkor, ha
214 3, 6 | csinál a salabakterből. De a mostani realisztikus korszakban
215 3, 6 | világon követeli a kamatot; de milyen kamatot!~Mikor az
216 3, 6 | Mars, éles fegyvereivel.~De hát szép halál mind a kettő.~
217 3, 7 | a hátát ostorozza vele.~De hátha megfordítva történik?~
218 3, 7 | a lelkekre is áthatott.~De különösen hatott énrám.~
219 3, 7 | dallamot is csinált hozzá, de később elvitatta a szerzőséget
220 3, 7 | pápa, III. Innocentius. De már ekkor dallamot is újat
221 3, 7 | végzett, azért a tíz aranyért; de már akkor a fiatal zenész
222 3, 7 | szamárnak, „asinus ad lyram”; de énnekem úgy hangzik ez a
223 3, 7 | sarkát foga, egy lábon állva.~De minden érzékingert fölülmúlt
224 3, 7 | ember a túlföldi gyönyört.~De az én paradicsomi muchomórom
225 3, 8 | kvótafölemelés mellett szónokolt; de nem érzi jobban, mint egy
226 3, 8 | akit az egész világ megvet; de nem lehet egy nőt, akit
227 3, 8 | izma duzzadt az erőtől.~De hogy került ez ide, az én
228 3, 8 | rabolni Proserpinát Plutótól, de az csak akarta.~Meglehet,
229 3, 8 | bőrébe a látszat végett; de még akkor is heroizmus van
230 3, 8 | kékültek, szemeit nem látni; de amint életre tér, mégis
231 3, 8 | irányítá felé a gép lencséjét. De egy perc múlva bámulatra
232 3, 8 | melegített bort adatott. De ennek nem volt szükséges
233 3, 8 | játszotta. (Próba nélkül.)~De hát én mit játszom most?~
234 3, 8 | már, hanem doktor Bartolo.~De nem is a harag, nem a szenvedély
235 3, 8 | doktorok, bírák, prókátorok, de még a papok is. Nem volna
236 3, 8 | nevét Liberára változtatták.~De hát én ezt elmulasztottam.
237 3, 9 | a dalok virágerdejében.~De az én szívem már ragálymentessé
238 3, 9 | halálhíremet hoztam haza Párizsból.~De nem akartam belenyugodni.
239 3, 9 | időközönkénti enyhülést, de a visszaesés annál irtózatosabb
240 3, 9 | levegőtől, a friss víztől; de legjobban féltem saját magamtól.
241 4, II | lélegzete lehet a tüdejeé; de már a szívverése a képeé.
242 4, II | leckeóra nem végződött. De meg is tanultak azok mind
243 4, II | hátrafelé is lát”. Ejh, de igaz. Hát még hallani hogy
244 4, II | revelációikban, mint a férfi írók; de hogyha egyszer leküzdik
245 4, II | férfiszem is meglátja ugyanazt, de a női szemnek fogamzó képessége
246 4, II | bele a kereszttűzésekbe. De még inkább hasonlíthatnám
247 4, II | figyeli meg a faun izomzatát, de eszében sincs elpirulni.~
248 4, III | hideglelős gyomor hamis étvágyát; de nem fiatal erőt, akinek
249 4, III | rosszul sikerült. Irigyeim (de még inkább a barátaim) elkezdtek
250 4, III | rendesen temetéssel végződik, de olyan temetéssel, melyet
251 4, III | mind azt emelik, hordozzák. De a jó öregről is megemlékeznek,
252 4, III | mindjárt, s vinni fogják – de nem az országos képtárba,
253 4, III | Ez az utóbbi leginkább.) De nem lesz azzá a művész,
254 4, IV | kívánságának: „tanulni akarok; de fizetni nem tudok”.~Igaz
255 4, IV | képviselőválasztás Tyukodon”.~Jaj, de dühös volt érte a gyerek.~
256 4, IV | Esztának a gyerekképeit. De akkor tréfálta meg legérzékenyebben
257 4, IV | gyulladt meg az ő szövétnekük; de azt tudhatnák rólam, hogy
258 4, IV | kellemes az, hogy szeretnek; de aki szeret, szeressen azért,
259 4, IV | krikszkrakszért, ami neked nem munka, de mulatság! El ne szalaszd,
260 4, IV | mondta is! – dörmögé Bandi.~– De hát én nem vagyok neked
261 4, IV | jól megkomponált képet, de nem jutsz hozzá, hogy befejezd,
262 4, IV | legsilányabb fajtából). De más is lesz belőled: korhely,
263 4, IV | tönkreteszed a szemeidet. De legalább elérted az élet
264 4, IV | kivívnod. Festeni tudsz már, de rajzolni még nem tudsz.
265 4, IV | egymással egy jóreggel kívánást; de egyikünk se szólt, se beszélt
266 4, IV | néztem e percben a fiúra; de ilyenkor az ember a feje
267 4, IV | gondoltam én valami mást is, de azt nem mondtam ki.)~Azzal
268 4, IV | nincs azon restellnivaló.~De annyit mégis megtett a Bandi,
269 4, IV | Ez heroikus kúra volt; de használt.)~Éppen következtek
270 4, IV | borom vinkó, lovam turcsi; de az enyim.~A vakáció alatt
271 4, IV | Bandin nem csodálkozom; de Eszta nem festőnő már: az
272 4, IV | Eszta üres festőállványára; de betakartam a shirtingfoszlánnyal,
273 4, IV | mulatóid, műkiállításaid; de levegőd nincsen. Télvíz
274 4, IV | fiú szíve fölé irányozza. De ők hűségesen ápoltak engem.
275 4, IV | vele, mintha fiú volna.~– De a testi kínokat még messze
276 4, IV | szempilláimat nem bírtam felnyitni. De hallottam, hogy mit beszélnek,
277 4, IV | legtöbb szó diákul volt. De annyit már tanultam a betegségem
278 4, IV | Diákul is megmondta a nevét, de azt elfelejtettem.~– Ez
279 4, V | műtétet?~– Arcomon láthatja, de majd szóval is elmondom.~–
280 4, V | fél?”~– A haláltól nem, de a fájdalomtól.~– Hiszen
281 4, V | ha ez kell, hát bejöhet; de tovább itt nem maradhat.
282 4, V | között morzsolva a szót, de úgy, hogy én hallhattam, „
283 4, V | már a hagymázos álmaimból. De azért nem aludtam még. Egyre
284 4, V | ecset, hogy lefesthetném?” De én magam nem emlékszem már
285 4, V | vért kellett veszítenem. De a fejem egészen megkönnyült.
286 4, V | számláltam az érverést; de háromszáznál többre sohasem
287 4, V | Nem volt az már duzzadt; de beesett és halovány. Ötödik
288 4, V | az sietve jött hozzám; de utána mindjárt maga a tanár
289 4, V | hozzá… Aztán folytatá:~– No, de hát minden dicsőségnek vége
290 4, V | kisírta magát kedvére.~– No, de sírással jól nem lakunk.
291 4, VI | én falusi gazdaságomba. De mármost térjünk át egynémely
292 4, VI | utánad hozatjuk később; de most a legelső dolgunk,
293 4, VI | a szürke prince Albert; de valamennyit levágja az igazi
294 4, VI | láthatja, ha szeme van.~No, de ha már itt vagyok, hát körüljárom
295 4, VI | lesóskenyerezte alaposan.~No, de egyféle orvosság csak akad
296 4, VI | pompát nem szerettem soha, de a kényelemre sokat adtám.~
297 4, VI | bennök.~Sietek felöltözni. De ő már megelőzött.~Külön
298 4, VI | kívánt jó reggelt…~ ~De hát megálljunk csak egy
299 4, VI | Münchenbe tanulás végett. De egyelőre nem szóltam neki
300 4, VII | vén” vagyok. Nem „öreg”, de „vén”. – Dög. – Ide van
301 4, VII | ha meg nem szünteti is, de enyhíti, csillapítja. Ez
302 4, VII | mert tisztítja a vért; de aki nem tudja kiállani,
303 4, VII | Hol találom azokat mostan?~De hát mégis igaza van a doktornak.
304 4, VII | Faust illusztrációit.~– De hát mért akar ön most egyszerre
305 4, VII | nem szerzesz magadnak.~– De hát miért kell nekem most
306 4, VII | megcsókolta.~Feleltem rá: „De igen, Eszta, szeretlek.”~
307 4, VII | nem az enyim, ez a másé; de az enyim lett, én találtam”.~
308 4, VII | macska, s azt súgá a fülembe: de ugyebár az újságok nem fogják
309 4, VII | szemérem húrja a lelkében!)~– De bizonyosan ki fogják írni.~
310 4, VII | nyafogásra fogta a beszédet.~– De hát miért olyan hosszú idő
311 4, VIII| ezek egész emberek voltak.~De hát hol vannak még a mai
312 4, VIII| minden nevezetességét; de Esztának minden új volt.
313 4, VIII| elmélet. – Citromos víz.~De a gyakorlat is kínál valamit.~
314 4, VIII| látogatásunkat visszaadott (de a hintóból ki nem szállt)
315 4, VIII| ugyan deszkázva körös-körül; de annak a kertajtajához már
316 4, VIII| sor zártszékbe leültetni. De hát csak azért, hogy ott
317 4, VIII| eddigiekért s az ezutániakra; de ők maguk szigorú bírálatot
318 4, VIII| közül a legkisebb termetűt, de szellemességre annál felnőttebbet.
319 4, VIII| fényképezve. Egy van csak, de az karikatúra. A lúdtömő
320 4, VIII| festmény a mi tulajdonunk, de a sokszorosítási jog a szerzőé.”~–
321 4, VIII| ember is eléggé tréfás alak; de egy szerelemféltő öreg ember
322 4, IX | poligámia előnyeit!~No, de valamennyi szépség közül
323 4, IX | hazafidíjért távgyalogló atléta; de mindannyiszor visszafutottam
324 4, IX | hogy Eszta az én feleségem. De Eszta is összeborzadt: éreztem
325 4, IX | ember kényelmesen elfér, de hat, hét is, ha egymáshoz
326 4, IX | hajdani tanítványkollégáját. De hát vesz is a kezébe egy
327 4, IX | olvas németül: ő soviniszta.~De nemsokára odakerült az asztalunkhoz
328 4, IX | Nagy tenger az óceán; de nagyobb tenger a bor! Több
329 4, IX | táncoltam. Még Stella is.~De már akkor nem a francia
330 4, IX | három éjjel kitartani; de bír annyi önuralommal, hogy
331 4, IX | neve, ahol a szállása van.~De arra jól emlékezett már,
332 4, IX | szét van tépve a váltó!~De hát a giro aláírója?~Amint
333 4, X | látogatóba kellett mennünk; de mind a kettőt összekötötte
334 4, X | Ha nem hallgatózom is, de kitalálom, hogy mi. Nem
335 4, X | Szívesen tenném, fiacskám; de az a kép nem az enyim: én
336 4, X | Azt mindjárt gondoltam. De te is természetesnek találhatod
337 4, X | láthatják meg, akik intimesei; de ha egyszer kiadja a kezéből,
338 4, X | Piruljon önmaga előtt.~De hiszen nincsen tükör a szobámban:
|