Rész, fezejet
1 Elo | címhatározó: „Képzelt regény.”~Hát vannak nem képzelt regények
2 Elo | hogy miért nem házasodom hát meg? Özvegy vagyok, szabad
3 1, I | sodronyától.~– Jól van. Hát majd én beszélek a rendőrbiztossal.~
4 1, II | hanem egy levelet.~– Ah! Hát postillon d’amour?~– No
5 1, II | huszonötesztendős.~– Nos? Hát önnek a megboldogult felesége
6 1, II | nagy esemény emlékezeténél: hát ez házasélet volt, amit
7 1, II | szemembe, hogy én félek.~– Hát azért sem félek. Teszem
8 1, II | Ne! Holnap péntek.” – No hát szombaton. Délelőtt? – „
9 1, II | rózsafüzér-egyletnél, ahol protektrisz.” – Hát délután? Nincs five o’clock
10 1, III | előttem, hogy elnyeljen! – De hát ez így van.)~Mit tehetek
11 1, III | hogy a „szerelem” az. De hát ezt csak a rím kedvéért
12 1, III | kezet akar csókolni. Ez hát Eglantine fia, az abbé.
13 1, III | megfestett legendából? És hát aztán én nem vagyok se szent,
14 1, III | szkeptikust is meghatja, hát még az idealistát!~– S minők
15 1, III | háromnegyedrészétől megszabadulhasson. Hát van a világon ilyen mesebeli
16 1, IV | hivatalbeli ember volt.~– Hát kedves papa, te elvetted
17 1, IV | hozzám a kishivatalnok.~– Hát nem lennél szíves megmondani,
18 1, IV | semmi haditervem.)~– No hát eláruljuk mi a magunk haditervét
19 1, IV | a katonatisztnek.~– No hát, édes új apuskám, csinálok
20 1, V | Hisz ez megszökés volna! Hát a megújítandó bérletek?
21 1, V | a megújítandó bérletek? Hát a mérleg? Hát a társulati
22 1, V | bérletek? Hát a mérleg? Hát a társulati közgyűlések?
23 1, V | a társulati közgyűlések? Hát az árfolyamkülönbözések?
24 1, V | megfogott, nem ereszt.~No, hát azért sem hagyom magamat
25 1, V | dolog gazdag embernek lenni!~Hát még aztán a nagy földbirtok!
26 1, V | dematofora, aszottas”; hát aztán a nehéz nyavalyák; „
27 1, VI | VI.~No de most már hát csak volt elég pénzünk!~
28 1, VI | elég „kassza”.~Hova lesz hát?~Ezt is kitanultam idő jártával.~
29 1, VI | veszi tréfaszámba. Hanem hát mit csinálsz?! Mikor a váltót
30 1, VI | társaságból kitaszítva. Hát csak sírt, fejfájást kapott
31 1, VI | gyapját, meg kell nyírni. De hát a publikum pénze csak desszert –
32 1, VI | tudományom.~Szégyen biz az! De hát nem tehetek róla!~Mikor
33 1, VI | éltesse őket! Ezért van hát az a nagy apály a pénztárban.~„
34 1, VI | lehet megélni – holtig sem, hát még azután.~Munka után kell
35 1, VII | pörcös öntött salátával; hát még az élethosszító paprikás
36 1, VII | szalonna. Ez a „lunch”.~Hát még aztán a „diner”!~Hol
37 1, VII | mind eszi a méreg, hogy hát én mért nem akarok igazán
38 1, VII | dolgok vannak azok közt.~– Hát hol vannak a többi vallásfelekezetek
39 1, VII | másik felét az oroszok, hát hol vannak az anglikán,
40 1, VIII| szobában kell maradnia. Hát aztán én kerestem fel. Persze
41 1, VIII| beflastromozva. Miért vívott párbajt? Hát ugyan mi másért, mint egy
42 1, VIII| Afrodite templom építtetőjét.~Hát én mért lettem volna okosabb,
43 1, VIII| megfogtam az ördögöt!~Hanem hát ezúttal is bevált az, hogy „
44 1, VIII| No ha mindent tudsz, hát tudj meg még többet is!~
45 1, VIII| vezeklésben telik le az életem, hát csak kell valamit vétenem
46 1, VIII| Bécsben elmulasztasz.~– Hát nem féltékenység bántja?~
47 1, VIII| az abbé.~– Féltékenység? Hát hogy lenne egy előkelő asszonyság
48 1, VIII| legyen miatta panasza.~– Hát akkor mi az oka az elbúsulásának?~–
49 1, VIII| dukál egy honatyának.~– No hát egy fokkal feljebb. Ez nem
50 1, VIII| én is augur vagyok! No, hát a postán ki szokták igazítani
51 1, VIII| korrekt felfogás.~– No, hát ez a mama krónikus nyavalyájának
52 1, VIII| ilyen sokágú agancsot?~– Hát hiszen azért jársz Bécsben.
53 1, VIII| hogy hamis fogakat viselsz. Hát ahogy az ócska fogadat kihúzattad,
54 1, VIII| tetettél helyébe újat.~– Hát teneked a hitcserélés csak
55 1, VIII| szegények vagyunk.~– No hát ezek csak külső jelvények,
56 1, VIII| abbé mégsem tágított.~– No hát a demokrácia is a mi egyházunk
57 1, VIII| Csupa tőrök a szívben!~De hát Eglantine-nak mindezek megvannak:
58 1, IX | csillapítja valahogy a szóda; de hát emezt? Talán az ostya meg
59 1, IX | szegfűt a gomblyukamba. Hát már azt is felhányják az
60 1, IX | egész parlamentet.~Hanem hát – kölcsönbe esett.~Észre
61 1, IX | feleségem birtoka jussán. Ott hát még volt szavam a megyeház
62 2, 1 | járulékukat pontosan fizetik.~De hát nem ez volt az a művem,
63 2, 4 | Olaszországban a Naviglio Grande; hát még Hollandia, a Németalföld,
64 2, 4 | nagyszerűségéről ne is beszéljünk. Hát nektek magyaroknak is van
65 2, 4 | szerepelhet a tervezetünkben.~– De hát a Karszt áttörése?~– A Karszt?
66 2, 4 | Karszt áttörése?~– A Karszt? Hát az bizonyosan nagy akadály
67 2, 4 | méter magas juraképlet, de hát nem szükség éppen ott törni
68 2, 5 | öreg szív jégsírjában). Hát még azok a szemek! Mikor
69 2, 5 | szivárványt szikrázik.~…De hát minek volt énnekem mindezt
70 2, 5 | mindezt meglátni és leírni? Hát regényíró vagyok én? Én
71 2, 5 | harmincéves eleven hölgy.~Hát hiszen úgy is kerültem a
72 2, 5 | vele? – mondá a miss.~– Hát ért ön a mehdruli íráshoz?~–
73 2, 6 | volna ebben a pillanatban, hát azt kellett volna tennem,
74 2, 6 | kéz sem emelkedett föl…~Hát én sem koldultam volna arról
75 2, 6 | vagy szerelmi vallomás.~De hát én abban a pillanatban ész
76 2, 7 | azt mondja neki: „Jól van: hát legyek a tied!” – akkor
77 2, 7 | hátrább a négy lovászlegény, hát az egész izgalmat keltett.
78 2, 7 | tűrök, vele szenvedek”, de hát azt, hogy „Vele élvezek
79 2, 8 | NAGY KARSZT-CSATORNA~Hanem hát egészen más tárgy az, amelyért
80 2, 8 | annál: mint a prófétájukat.~Hát ez így volt akkor: a másik-máskor.~
81 2, 9 | vállalatomat ő vezette.~De hát a másét?~A hullát odahozták
82 2, 9 | vörös lesz, az orr feldagad, hát még a hang! Az a szép, lágyan
83 2, 9 | világ zuhant a fejemre! Hát ez az én családi boldogságom?
84 2, 9 | ügyek megvitatásánál.~– Hát hiszen tudom én, hogy hol
85 2, 9 | tősgyökeres magyar mondás.~– No hát mehetünk.~Odalenn nem az
86 2, 9 | mosolygott, mintha azt mondaná: „Hát te ezt csak ma tudtad meg?
87 2, 9 | ezt csak ma tudtad meg? Hát nem beszéltek neked erről
88 2, 9 | Hogy én őrült legyek?~Pedig hát itt vagyok. Rajtam az összevarrt
89 2, 9 | gyilkos azt is letarolta.~És hát miért kellett mindennek
90 2, 10 | párbajra?~– De igen.~– No hát. Hogy ne rettegek én öntől,
91 2, 10 | elégednem a sorsommal.~Hanem hát az már az emberi természetben
92 2, 10 | lehet”, volt rá a válasz.~– Hát nem bánnám én, ha külföldi
93 2, 10 | Aeneásból többet. Hanem hát mondok valami mást doktor
94 2, 10 | Bocskai István koráig terjed. Hát hiszen gyógyulófélben vagyok
95 2, 10 | költségbe fog kerülni, de hát azt én kész vagyok mind
96 2, 10 | tetszett ez az ötlet.~– De hát az ilyen népmulatságnál
97 2, 10 | Nem, az sok lesz.~– No hát mondjunk ötvenet. Még magam
98 2, 10 | arckép fölött: „Steckbrief”.~Hát az micsoda? Üldözőlevél!
99 2, 10 | eljárás karjai közé bukik.~Hát az a sok külföldi ellensége
100 2, 10 | amerikai nábob.~(Ezért jött hát olyan zavarba az én doktorom,
101 2, 10 | tartásdíjat.~(Ezért kellett hát nekem a tízfilléres szivarokra
102 2, 10 | kényelmet élvez holta napjáig.~(Hát vannak emberek, akik még
103 2, 10 | által porrá égettetve.~De hát azért sem fogok visszakérezkedni~
104 3, 1 | NAÏADES NOYÉES~De hát meddig nem vén ember az
105 3, 1 | másodikról majd később. Mert hát a pénz: az csak van! Akinek
106 3, 1 | Pedig ez volna az érdekes.~Hát biz a pénz csak összegyűlik
107 3, 1 | lesz, ne legyen fogad.”~Hát akkor még nagyon hátra lehetett
108 3, 1 | mi az a „Naïades noyées”?~Hát ez az aranybetűs felirata
109 3, 1 | folyamot szűkebbre szorította.~Hát aztán a gáton kívül maradt
110 3, 1 | emeltetni egy hatalmas palotát.~Hát idáig a pénz – most következik
111 3, 1 | Stavenhagen hangversenyére. Hát az elhagyott menyasszonyok!~
112 3, 1 | margitszigetivel együtt.~No hát ezek a „naïades noyées”.
113 3, 2 | nem kívánkozott innen.~…No hát ez volt az a muchomór-szesz,
114 3, 2 | én paradicsomom számára.~(Hát ez volna a muchomór?)~Nem!
115 3, 2 | száján keresztül sivít.~De hát nem kegyetlenség-e a pálmakertet,
116 3, 3 | ezt” a világot elhagyja, hát ez Európa, s ha aztán felbukkan
117 3, 3 | aztán felbukkan Amerikában, hát az már egy „másik” világ.
118 3, 3 | iszogatva gátolja az emésztést; hát csak vizet kell inni. Nagyvárosokban
119 3, 3 | táplálékot. Erős kúra! De hát mit meg nem tesz az ember
120 3, 4 | tagadni.~– Majd beszélek hát én vele. Küldje ide a szabónét.~
121 3, 4 | arcot csináltam hozzá.~– De hát mért akar ön itt maradni?~–
122 3, 4 | már kíváncsi vagyok. De hát addig is nem akarja felölteni
123 3, 4 | rendelése nélkül nem adhatok.~– Hát hívassa ide az orvosnőt.~
124 3, 5 | hátat fordítottam neki.”~„Hát legelőször is itt van a
125 3, 5 | Én nagyot bámultam rá. Hát ön ezt tudta?”~„Azzal a
126 3, 5 | megölte magát, imádom!”~(– No, hát most már igyunk egy pohár
127 3, 5 | gúnykacaja hangzik körülöttem. Hát lehet ez elől a hahotaviheder
128 3, 5 | dohányozik egy pipából. Hát most én vagyok a másik.)~
129 3, 6 | Mivel? Először is pénzzel. Hát a másik? – Fiatalsággal.~
130 3, 6 | Ámor istenkének a segédei.~Hát amíg orgonafa nem volt,
131 3, 6 | Vénus teste~Vérével feste.”~Hát ezzel a két szárnyas küldöncével
132 3, 6 | Mars, éles fegyvereivel.~De hát szép halál mind a kettő.~
133 3, 7 | egy gyászzsolozsmába.”~– Hát az igaz, hogy én nem értek
134 3, 7 | Aztán meg Tell Vilmost.~– Hát mért nem inkább az jut eszedbe
135 3, 7 | Rossini gyászzsolozsmájánál?~– Hát mert – nem bánom, üss pofon,
136 3, 7 | sebesebb tempóban fújják, hát táncolni lehetne rajta.~
137 3, 7 | tudott rá megfelelni.~– No hát oldjuk meg mi ketten…~Odafenn
138 3, 7 | lehet test nélkül is élni. Hát minek a léleknek az élet,
139 3, 7 | átmehetünk a múltba is.~No hát addig is hadd szóljon az
140 3, 8 | Ariadnéját felfedezte. No hát!~Efölött én többször értekeztem
141 3, 8 | játszotta. (Próba nélkül.)~De hát én mit játszom most?~Hiszen
142 3, 8 | kölcsönzi át a lelkét, hanem hát az én érverésemet csak a
143 3, 8 | Liberára változtatták.~De hát én ezt elmulasztottam. Bálványomból
144 4, II | minden kortársai fölött? Hát mindezt az én iskolámban
145 4, II | hátrafelé is lát”. Ejh, de igaz. Hát még hallani hogy tudnak!
146 4, II | adok a nőknek a férfiakkal.~Hát még a művészetben! Itt meg
147 4, II | Miért ne foglalhatnák el hát a nők a képzőművészet terén
148 4, III | csak egyszer tőlem?~Hogy hát „meddig nem vén ember az
149 4, III | tanulástól. Haladtam a korral. – Hát ezt teszi az, hogy „öreg
150 4, IV | No jól van, kisleány, hát én elfogadlak tanítványomnak
151 4, IV | mert Bandi meg akarta enni!~Hát így civakodtak egymással
152 4, IV | komoly szavam volna önhöz.~– Hát csak rukkolj ki vele, fiacskám.~–
153 4, IV | szakálla, bajusza megnőtt, hát mármost ő egész ember!~–
154 4, IV | mármost ő egész ember!~– Hát kedves Bandim, felelek a
155 4, IV | gyerekeit is fölneveltetni, hát azt mondanám neked: „micsoda?
156 4, IV | is! – dörmögé Bandi.~– De hát én nem vagyok neked apád,
157 4, IV | jövedelmet hozó munkát, hát akkor az első dolgod lesz
158 4, IV | esztendő, annyi poronty, mert hát nagyon boldogok vagytok.
159 4, IV | Minden vonás igaz benne. Hát most hadd szóljak hozzád
160 4, IV | előre kifizetik.~Azonban hát eljött, mégpedig a rendes
161 4, IV | hozzám, és köszöntött.~– No, hát le sem teszi a kalapját
162 4, IV | s távozni készült.~– No, hát a vázlatait, a tanulmányait
163 4, IV | valami sutban.~– Jól van, hát hagyja itt, majd én elteszem.~
164 4, IV | munka. Hiányzik a kedv. Hát mi lelt engem?~Az a két
165 4, IV | töm…~Kegyetlen gúny volt.~Hát csak szereti még most is
166 4, IV | mellhártyagyulladáson estem keresztül.~No hát ez jó volt nekem az esztendő
167 4, IV | levegőre kimennem. Levegő? Hát lehet ezt levegőnek nevezni?~
168 4, IV | elbámulva olvastam Stella nevét.~Hát csak Stella? – Nincs semmi
169 4, IV | Eszta?~– Én vagyok, Eszta.~– Hát nem vagy asszony?~– Leány
170 4, IV | vagyok.~– Hogy kerülsz ide?~– Hát mint akinek a széles világon
171 4, IV | Megálljon csak, Eszta! Hát a szülői idehaza nem vettek
172 4, IV | Hallott ön arról eleget. – Hát a sertésvész.~Megértettem.
173 4, IV | Azon kacagtam fel, hogy no hát megtudtam, hol lakik az
174 4, V | nem maradhat a szájban. No hát nem volt. Akkor aztán rövidesen
175 4, V | rajtam segíteni fognak.~Hát aztán odahozták valamennyit
176 4, V | vetkőztessen le.~– No, ha ez kell, hát bejöhet; de tovább itt nem
177 4, V | rendes álomébresztővel.~No hát a legdrasztikusabb módszert
178 4, V | volt adva: ott találtam.~Hát mégsem énrajtam nevettek.~
179 4, V | Reggeliztél már?~– Ma még nem.~– Hát akkor idehozatom a reggelimet.
180 4, V | Aztán folytatá:~– No, de hát minden dicsőségnek vége
181 4, V | csak egy helyben állok, hát akkor egy perc múlva már
182 4, VI | Amit ön mond, az jó lesz.~– Hát én azt mondom, hogy teneked
183 4, VI | tekintek hátra: mi lelte ezt? – Hát persze hogy volt oka a derültség
184 4, VI | ide őrült fejjel.~– No azt hát majd utánad hozatjuk később;
185 4, VI | megnéztek a boltosok mindenütt. Hát csak el kellett látnom a
186 4, VI | pásztorok, azok jól ismernek. No hát legyünk parasztok! Bizony
187 4, VI | fűtve. Kérdeztem tőle; hogy hát az orvosságos ládikómat
188 4, VI | ládikómat kihozta-e?~Mert hát orvosságos ládikó nélkül
189 4, VI | eszed! Az országgyűlésen! Hát majd ebéd után bekutyagolhatsz
190 4, VI | No, de ha már itt vagyok, hát körüljárom a kertet. Milyen
191 4, VI | kívánt jó reggelt…~ ~De hát megálljunk csak egy szóra!
192 4, VI | megálljunk csak egy szóra! Hát ez csak úgy rendes állapotszámba
193 4, VI | mert pénzeslevél.~No, ezért hát mégis csak fel kell fáradnom
194 4, VI | többi képei sikerülnek.~Hát ennek igazán örültem, nem
195 4, VII | VII.~Hát bizony szép dolog az az
196 4, VII | nagy sötétkék szemeit.~– Hát minek szedi ön az arzenikumot?~
197 4, VII | találom azokat mostan?~De hát mégis igaza van a doktornak.
198 4, VII | Faust illusztrációit.~– De hát mért akar ön most egyszerre
199 4, VII | szerzesz magadnak.~– De hát miért kell nekem most mindjárt
200 4, VII | szemembe, s azt rebegé: „Hát nem szeret ön már engem?”~„
201 4, VII | nem szeret ön már engem?”~„Hát nem szeret ön már engem?”~
202 4, VII | Az, hogy nem fél tőlem. Hát igazán olyan biztosíték
203 4, VII | nyafogásra fogta a beszédet.~– De hát miért olyan hosszú idő múlva?~–
204 4, VII | térdeimet és zokogott.~… Hát már ezt így hozták a csillagok.~
205 4, VIII| kastélyodban kettecskén.”~No hát ezek egész emberek voltak.~
206 4, VIII| egész emberek voltak.~De hát hol vannak még a mai világban
207 4, VIII| kell viselni. Hitt bennök.~Hát azokról a bűbájos alkonyatokról
208 4, VIII| hogy a határon áteresszék.)~Hát nem szép a nászutazás?~? ? ?~
209 4, VIII| a gondolatok fogamzanak.~Hát ez mind elmélet. – Citromos
210 4, VIII| nem, annak is oka volt.~Hát bizony a „szalonokba” csak
211 4, VIII| nem lehet erőltetni. No hát jól van. A régi időkben
212 4, VIII| zártszékbe leültetni. De hát csak azért, hogy ott a többi
213 4, VIII| szorult csücsörödő szájjal.~Hát ez is egy neme a pótboldogságnak.~
214 4, IX | valósággal a háziasszony.~Megérte hát, ami után oly epekedve vágyott.
215 4, IX | legfényesebbjei közé.~Megérte hát, hogy saját szalonjában
216 4, IX | helyeselték, elfogadták.~Hát ez nem igazi boldogság?~
217 4, IX | tanítványkollégáját. De hát vesz is a kezébe egy piktor
218 4, IX | Nagyon jól tetted.~– Mármost hát itt maradsz nálunk?~– Itt
219 4, IX | szét van tépve a váltó!~De hát a giro aláírója?~Amint Esztával
220 4, X | kedélye az érdekeltnek.~– Hát akkor mást fogok tőle kérni.
221 4, X | hogy az rá nézve talizmán. Hát legyen az. Hiszen nem is
222 4, X | tudok én mást is. Mármost hát arra kérlek, hogy engedd
223 4, X | is a gyöngébbet tetézi.~– Hát mit tegyek?~– Megmondom.
|