Rész,  fezejet

1     1,  IX |          nagy szükségét érezte a lelkem rövid időn a felsokasodott
2     3,  5  |     magát.”~„Azt éreztem, hogy a lelkem lángba gyulladt egyszerre: »
3     3,  5  | gyűjteményem volt már belőlük. A lelkem a túlvilágon élt már.”~(
4     4,  VII|         elmondja magának: „lám a lelkem még fiatal, a kedélyem ép,
5     4,  VII|          szívdobbanás felakad, a lelkem megretten tőle, a kedély
6     4,  VII| virágokat hoz a számomra, hogy a lelkem éppen úgy megszabadult a
7     4,  X  |     kedves ön előtt az életem, a lelkem üdve, akkor hagyjon el örökre.~