Rész, fezejet
1 Elo | asszonyt, szép leányt látok, s mikor a Múzeum lépcsőjén lejövök
2 1, I | Bizony-bizony azt hittem, mikor áldott jó feleségemet ott
3 1, I | késő őszi harmatos estén, mikor a Kerepesi úti temető a
4 1, I | női ábrázat volna.~Persze, mikor legelőször láttam, akkor
5 1, II | gyerek már.~– Nem biz az. Mikor a Balatonon csónakázva duettet
6 1, II | mindig tele volt velük. Mikor mi egymást elvettük, mind
7 1, II | a kegyelmes asszonynál. Mikor? Holnap? – „Ne! Holnap péntek.” –
8 1, III | neki, mert szegény volt, mikor kezdte: kénytelen volt eszét,
9 1, V | lenéznek! Gondolom, hogy mikor a lábamat kihúzom, milyen
10 1, VI | Hanem hát mit csinálsz?! Mikor a váltót bemutatták Eglantine-nak,
11 1, VI | forintot ád. Kapott rajta.~Mikor aztán Eglantine beváltotta
12 1, VI | De hát nem tehetek róla!~Mikor négyesztendős kisgyermek
13 1, VII | ki beszél odabenn? Aztán mikor megéheztem, hazamentem,
14 1, VII | akarok igazán beteg lenni: mikor a körülményeim olyan szépen
15 1, VIII| szigorúan megdorgáltam emiatt. Mikor lesz már vége ennek a bolondériának?
16 1, VIII| papok tudnak mosolyogni, mikor a bűnösökre tekintenek.~
17 1, VIII| most muszáj azzá lennem, mikor csupa szentek között élek,
18 1, VIII| jobban tudja azt, mint én.~Mikor befejeztem a gyónásomat (
19 1, VIII| kínozza, ez öldökli őtet. Mikor valaki nagyságos asszonynak
20 1, VIII| ócska fogadat kihúzattad, mikor kényelmetlenné lett, s tetettél
21 1, VIII| diadémot, s amit elveszített, mikor fölcserélte egy tarajos
22 1, VIII| S igazán szenved bele. Mikor a szeleburdi cseléd bejön,
23 1, VIII| kasszában. Fatális állapot, mikor az embernek hiányzik a mára
24 1, VIII| jövendőbeli családtörzzsé lenni.~Mikor eléje hozták halva, mikor
25 1, VIII| Mikor eléje hozták halva, mikor felnyitották a koporsófödelet,
26 1, IX | famíliában. Megteszem.~Én bizony, mikor megint kezdődött otthon
27 2, 1 | mocsárterületet a legolcsóbb áron, s mikor aztán a kiszáradt föld mívelhető
28 2, 1 | haltenyésztésre is bevált. Mikor egy-egy rekeszből lecsapoltuk
29 2, 1 | hírneves emberré tett.~…Mikor a csatornát építettük, a
30 2, 1 | alakú kőépítményre akadtak.~Mikor én ezt a ciklopsi kőrakást
31 2, 2 | betakarta Attila sírkupoláját. Mikor én ez ősemléket felfedeztem,
32 2, 2 | megkövesült cölöpgát zárta le.~Mikor már olyan nagy nyílás lett
33 2, 2 | fahengereken gördíték idáig, s mikor el volt helyezve, akkor
34 2, 2 | acélfűrésszel átreszelni a koporsót.~Mikor ezt felbontottuk, előtűnt
35 2, 2 | az egész kupolateremben, mikor az aranykoporsó födelét
36 2, 3 | a magánhangzókat jelzik.~Mikor ezzel teljesen elkészültünk,
37 2, 4 | törni keresztül a hegyet, mikor Ogulinnál meg lehet azt
38 2, 5 | Hát még azok a szemek! Mikor azok a hosszú szempillák
39 2, 5 | ember, hogy feketék; de mikor felnyitotta azokat, akkor
40 2, 6 | csókolni egy szép asszonynak, mikor sokan látják, megtisztelés,
41 2, 7 | Akárhány esetet tudok, mikor a gyerek tüzesen udvarol
42 2, 7 | udvarol a bűbájos hölgynek, s mikor aztán a szívhölgy azt mondja
43 2, 7 | sohasem látják többet. – De mikor az öreg emberhez így szól
44 2, 7 | mitológiai alakká válni.~Mikor verőfényes délutánokon a
45 2, 8 | olyan gyorsan esik alá, mikor a szomszéd kamarába áteresztik,
46 2, 8 | ismert út mind begyepesedett.~Mikor énnekem a felolvasott értesítésben
47 2, 8 | achtzig”.~Egyszer aztán, mikor már a hatodik esztendejét
48 2, 8 | fogytán jár.~Ez olyan, mint mikor az embert a legédesebb álmából
49 2, 9 | soká tart.~Késő dél volt, mikor az ülést berekeszthettem.
50 2, 9 | volna, úgy számolni le, hogy mikor az emberre kisül a gyalázatosság,
51 2, 9 | célbavehető pont ne maradjon.~– Mikor lesz a párbaj? – kérdezém.~–
52 2, 9 | beszéltek neked erről a verebek, mikor kalácsmorzsákat hintettél
53 2, 10 | gondolatból. Olyan ez, mint mikor a két ellentétes szín, a
54 2, 10 | ember által.~Délben azonban, mikor ebédhez ültem, újra meglátogatott.~–
55 2, 10 | szivar volt a tárcámban, mikor azok elfogytak, akkor az
56 2, 10 | szoktam én felhordatni, mikor gyermekbált adtam odahaza
57 2, 10 | kiáltottam: „pudi nacht Pauli!”~Mikor olyan messzire elhajtottam,
58 2, 10 | Talán az igazgatófőorvos, mikor hírül vitték neki, hogy
59 2, 10 | zavarba az én doktorom, mikor annak a könyvnek az elhozatását
60 2, 10 | hogy csinál közönyös arcot, mikor a felügyelők ijedten jelentik
61 3, 1 | ne legyen pecsenyéd, s mikor pecsenyéd lesz, ne legyen
62 3, 1 | lehetett a fogtechnika, mikor nagy népszínműköltőnk ezt
63 3, 1 | Dunában! Pedig úgy van.~Mikor Tisza Lajos volt a közlekedési
64 3, 2 | kezd… aztán az a pillanat, mikor az az újon teremtett Éva
65 3, 2 | átlátszó. Elég meleg van hozzá. Mikor pihenő sétát tartanak a
66 3, 2 | jóllakott szörnyeteg mormogását.~Mikor ezt az apokaliptikus ordítást
67 3, 4 | elfeledte.~Egy délután, mikor a nőmmel hazatértünk a városból,
68 3, 4 | asszonyi rábeszélésnél.~Mikor minden előkészület megvolt,
69 3, 4 | hölgy a nyugágyon hevert, s mikor beléptem a szobájába, még
70 3, 4 | fölemelkedett fektéből, s mikor elvégeztem, felugrott, odaszökött
71 3, 4 | furcsább körülmények között.~Mikor ezeket meglátta a hölgy,
72 3, 5 | párosával”. „Kettesében”, mikor szemközt ülünk az asztalnál; „
73 3, 5 | asztalnál; „párosával”, mikor egymás mellett.~A második
74 3, 5 | írókat is ismerték, s néha, mikor mind a ketten összejöttek
75 3, 5 | de az a másik nem tudta, mikor egy héttel előbb a kezét
76 3, 5 | Yorkban van, a jövő percben, mikor hívom, már itt van Budapesten!
77 3, 5 | kereskedik az óceánon túl, s mikor a vándorló ezüstpénzzel
78 3, 5 | nem tagadhattam meg, hogy mikor a szivarfüsttel a pofácskáját
79 3, 6 | megy borban a gyöngy.” – Mikor megy? Ősszel.~Mások dicsérjék
80 3, 6 | váltakoztak az agyamban, mikor ama nevezetes gyógyrendszer
81 3, 6 | kamatot; de milyen kamatot!~Mikor az orgonafák nyílnak, a
82 3, 6 | a tenyésző helyük.~Aztán mikor a rózsák elkezdenek nyílni,
83 3, 7 | Némelyik férges is volt.) Mikor aztán az almafa már nem
84 3, 7 | hosszú ideig nem vétkezett, mikor az olyan édes!~A fejünk
85 3, 7 | Az aranyhajú hölgy aztán, mikor látta az én elragadtatásomat,
86 3, 7 | Igaz, hogy sokszor mondta.~Mikor a Haydnt elvégezték odafenn,
87 3, 7 | nevetgélni, ahogy szoktak, mikor a kortina lehull, s a rendező
88 3, 7 | tizenkettőt vert az óra, mikor a karját a nyakam körül
89 3, 7 | Benyovszky Móríc emlékirataiban. Mikor a szibériai nyár vége felé
90 3, 8 | a másvilághoz.~Télen át, mikor a Duna zajlott, vagy be
91 3, 8 | életmentési munka, hanem aztán, mikor kitavaszodott, annál több
92 3, 8 | Nagyon szerette Diadalmát. Mikor megtudta, hogy imádottja (
93 3, 8 | azután szabadul fel az alak, mikor az orvosnő elrendeli, hogy
94 3, 8 | majd tudnám a szerepemet, mikor azt látom, hogy az a nő,
95 3, 8 | gyorsítá szívverésemet, mikor a szívkirálynémat egy kísértetből
96 3, 9 | orgiákban részt vennem, s mikor fölébredek belőle, s szétnyújtom
97 3, 9 | tartottak fölöttem az orvosok.~Mikor aztán kifogytak a tudományukból,
98 4, I | pamacsolni jóhiszemben, s mikor megvan a munka, akkor a
99 4, I | mily boldog voltam én, mikor az ecset volt a kezemben,
100 4, I | fedez fel a kidolgozásra, s mikor megint visszatér az elhagyott
101 4, III | nézni. Ez a nyavalya az, mikor egy sok ideig közkedvelt
102 4, IV | Bandi; mert így magyaros.~Mikor a leány tizenhat éves korában
103 4, IV | koplalást, hanem aztán, mikor hozzájutott, meg tudott
104 4, IV | hogy ő hogy eszik.~Aztán mikor szállása nem volt, ott hált
105 4, IV | dolgoznak.~Később aztán, mikor aktrajzolásokra fogtam,
106 4, IV | feltűnően? Egy délután, mikor a munkának vége volt, a
107 4, IV | maradt az eltávozók között. Mikor aztán csak ketten maradtunk,
108 4, IV | hozzá, hogy befejezd, mert mikor legjobb hangulatban volnál,
109 4, IV | Miskát, Paprika Jancsit. Mikor aztán nagy kínnal, potyogtatva
110 4, IV | vissza fogod téríteni, majd mikor hírneves festő lesz belőled.~
111 4, IV | a rendes leckeóra előtt. Mikor én a tanterembe léptem,
112 4, IV | teszi a kalapját a fejéről?~(Mikor nagyon kegyes akartam lenni,
113 4, IV | dolgozni a jövő munkaévadban!~Mikor hazakerültem, s aztán megint
114 4, IV | újságokat.~Az is jó mulatság, mikor egy híres ember mindennap
115 4, IV | bocsássa be.~Elijedtem, mikor megláttam.~Alig ismertem
116 4, IV | lett volna gyászolni benne. Mikor innen eltávoztam, azzal
117 4, IV | nagyon meglakoltam érte! Mikor a rokonaim házához megérkeztem,
118 4, IV | most is elfulladt a szava, mikor ezt elmondta.~Nekem is a
119 4, IV | hátgerincem minden csigolyáját. Mikor aztán az agyamig felért,
120 4, IV | az őrülésig fokozódnak.~Mikor ezt megértettem, elkezdtem
121 4, V | éheztem, nem szomjaztam. Mikor ébren voltam, a kezemet
122 4, V | citromvizet, mandulatejet.~Mikor magamra hagyott, összetettem
123 4, VI | világot.~– Amellett meg, mikor rád ér a művészi vágy, rajzolhatsz
124 4, VI | volt megtudni, mi lehet az? Mikor aztán ráismert a saját arcképére,
125 4, VI | étkezne fűtött szobában, mikor ilyen arany nap süt?~Eszta
126 4, VI | orvosságos ládikóért.”~– Mikor fogassak be?~– Semmikor
127 4, VI | férgek testvére voltam, mikor ma az égiek közt járok!
128 4, VI | ahol este elhelyeztem, mikor elkezdtem a szokott imádságomat,
129 4, VII | kergetett az öngyilkosságba. Mikor azt olvassuk a lapokban,
130 4, VII | érverés rendetlenné lesz; s mikor egy szívdobbanás felakad,
131 4, VII | reggel meglepett Eszta, mikor éppen a fiolából csepegtettem
132 4, VII | most mindjárt elutaznom, mikor nyáron minden festőakadémia
133 4, VII | érez (a becsületes ember), mikor véletlenül egy nagy kincsre
134 4, VII | múlva azt kérdezte tőlem:~– Mikor kelünk az olaszországi útra?~–
135 4, VIII| legényhez. Esküvő után, mikor már kész volt minden a szokásos
136 4, VIII| azok is napok!)~S aztán mikor hazatértünk, kosarakat töltettem
137 4, VIII| káposztalevelet majszolnak, s mikor az orruk összeér, megfordulnak,
138 4, IX | Éjfél felé lehetett az idő, mikor én ismét odakerültem Stellához,
139 4, IX | elképedt, hogy összerezzent, mikor Esztát meglátta és mellette
140 4, IX | odacsapja az asztalhoz, mikor elolvasta. Aztán jár is
141 4, IX | gyönyörű baritonhangját.~S mikor vége volt a dalnak, Bandi
142 4, IX | dicsőséges ünnepély vége felé.~Mikor a nyárutói hajnalbíbor megvilágítá
143 4, IX | ivott mást, mint szódavizet.~Mikor vége volt a mondókámnak,
144 4, X | neki ártott a dohányfüst.~Mikor aztán ketten maradtunk,
145 4, X | Értem én azt, fiacskám. Mikor egy naturalista festő, aki
146 4, X | földi indulattá változtassa; mikor ugyanez a minden magasztost
147 4, X | Olyan forró volt a keze, mikor a kezemet megszorította
148 4, X | beszélt.~– Az mindig gyávaság. Mikor az erősebb megszabadítja
|