|
Hogyan került a hun
király palástjára a mehdruli írás? Annak valószínű magyarázata az, hogy a
sok asszonyai közül az egyik, aki a palástot kihímezte, kaukázusi nő volt.
Volt bíz az ősünknek minden népfajbul felesége. Dicséretére válik.
A sírleletről
azután az e célra kiküldött bizottság jegyzőkönyvet szerkesztett; a
bizottság alakult a képviselőház és főrendiház, a Magyar Tudományos
Akadémia, a budapesti és kolozsvári Tudományegyetem, a Történelmi Társulat, a
Képzőművészeti Társulat, az Iparmű-egyetem, a Népismei Társulat
tagjaiból s a múzeum igazgatójából. Az egész leletnek a leírása teljes négy
órát vett igénybe, azután következett a fényképező, délután megnyittatott
a kupolaterem a meghívott főméltóságok és hírnevességek számára. Megható
jelenet volt, amidőn az uralkodó család tagjai levett föveggel járultak
Magyarország legrégibb királyának ravatala elé. Azután országos díszlakoma
következett, számos áldomásokkal. Künn az új Városligetben pedig e nagy nap
örömére népünnep rendeztetett, fehér ló áldozattal, mely az ősi szokást
utánozta. Este fáklyászene, művészi táncestély jelmezekben, fényes
kivilágítás, tűzijáték, léghajó felbocsátás, estig tartó harangszó, másnap
rekviem a templomokban a nagy hun király lelki üdvéért, akiről
történetbúváraink hiteles okiratokkal kideríték, hogy amidőn olaszországi
hadjáratában szent Péter és Pál apostolok megjelenének előtte s tiltó
szavukat egyesítve Leó pápa könyörgő szózatával, rábírták a hun királyt,
hogy az örök várost megkímélje s Róma kapujából visszaforduljon,
ugyanakkor a szent keresztséget is felvette ugyanazon pápa kezéből.
Különben nem is vehette volna feleségül a római katolikus Ildikót. Ezért a
teljes siker reményével éledt fel az az indítvány, hogy Attila (Róma
megkímélője) sírjából feltámadása után a naptári szent nevek sorába
iktattassék; egészen analóg levén a megtérése a pogány Sauluséval, a netaláni
skrupulusok péterfillérekkel kegyesen kiengeszteltetvén.
Én azonban mindezen
fényes ünnepségekből magam se nem láttam, se nem hallottam semmit, nemcsak
azért, mert teljes életemben iszonyodtam mindenféle parádétól, hanem még inkább
annál a buzgalomnál fogva, mely nem hagyott nyugodnom, míg én a mehdruli
írásnak a titkát ki nem tanulom. Mi ketten az én örmény tudósommal (Dilariáninak
hítták) fényes éjjel bezárkóztunk a koporsók közé, a kupolaterem kulcsa
nálam volt, s ott sötét hajnalig egyik cikornyát a másik után rajzoltuk
le hosszú pergamenszeletekre; nem feledkezve meg a felül és alul helyezett
pontozatokról sem, amik a magánhangzókat jelzik.
Mikor ezzel teljesen
elkészültünk, akkor hozzáfogtunk a betűk szótagolásához, amiket a mehdruli
alfabét szerint kitalálnunk könnyű volt.
Akkor voltunk aztán csak
igazán megakadva.
Az ekként összeállított
szavak semmi ismeretes nyelvben nem voltak feltalálhatók: se perzsa, se
szanszkrit, se prákrit, se arab, se török nem volt azoknak szülőanyja.
Tudós Dilariáni sokat
járt a Kaukázusban. Az volt a véleménye, hogy ott húszféle nemzet lakik egymás
szomszédjában, mely mindannyi más nyelven beszél: ezek közül valamelyiknek kell
az írás kulcsával bírni. Rá hagytam magam beszélni, hogy őtet bízzam meg a
Kaukázus felkutatásával. E felfedező útra utalványoztam neki húszezer
piasztert. El is ment vele. Soha nem beszéltem vele többet se cserkeszül, se
csecsencül.
Magam azonban ahhoz a
módszerhez folyamodtam, hogy százezer korona jutalmat tűztem ki annak a
nyelvtudósnak, aki az Attila palástján található írást helyesen megfejti, s ezt
a jutalomhirdetést a világ minden hírlapjában beiktattam.
Volt aztán búcsújárás a
föld minden zónájáról Budapestre! Láttunk kínai, japán és guatemalai tudósokat
utcáinkon, tarkállott a sokaság a keleti talároktól: S mindennap volt verekedés
a tudósok között.
De mielőtt ennek az
ismeretlen írásnak a megfejtéséhez eljutnék, egy gyakorlatilag fontosabb
eseményt kell közben fölemlítenem. Az Attila-koporsók feltalálásának
ünnepségeit nyomban túlszárnyalta az általam létrehozott tisza-dunai
csatornának megnyitása. Ez igazán országra szóló esemény volt, egy olyan
mérnöki művelet, mely elháríthatlannak látszó akadályokat leküzdve,
szerencsés ötletek, új találmányok felhasználásával egy ország gazdasági
viszonyait, közlekedési rendszerét kedvezően átalakította.
E csatorna
megnyitás-ünnepélyére a világ minden részéből felsereglettek a
szakértő hírnevességek. Azok között volt egy mexikói spanyol mérnök, Szerafino.
|