bold = Main text
     Rész,  fezejet                                          grey = Comment text

   1     1        |              vének volnánk, bár megérnők a bölcsesség éveit, ne hívnának
   2     1        |                úgy, mint azelőtt; megárt a harag, megárt a mulatság,
   3     1        |                   megárt a harag, megárt a mulatság, vesződünk a hipochondriával,
   4     1        |             megárt a mulatság, vesződünk a hipochondriával, ezzel a
   5     1        |                 a hipochondriával, ezzel a kellemetlen prókátorral,
   6     1        |             kellemetlen prókátorral, kit a halál küldött a nyakunkra,
   7     1        |         prókátorral, kit a halál küldött a nyakunkra, hogy egy gonosz
   8     1        |            lehetnénk! Pedig eljön az is: a vénség gyermekkora. Mindennap
   9     1        |          lefoglalva. Ott ültek delenként a főváros ismerős táblabírái,
  10     1        |         szorítottak egy kis helyet ennél a kerek asztalnál; akkor még
  11     1        |               fogva mindig híve maradtam a kerek asztalnak.~Pár év
  12     1        |                 már könnyebben elfértünk a kerek asztal mellett, később
  13     1        |              ismerős arcok eltünedeztek, a hangos viták elhallgattak;
  14     1        |                  akadtam néha-néha egyre a régi ismerők közül, kitől
  15     1        |                régi ismerők közül, kitől a többiek felől sorban kérdezősködhetém.
  16     1        |                  érzéssel veszem kezembe a tollat, mint aki arra gondol,
  17     1        |               ideje lesz már megírni azt a testamentumot.~      ~Mik
  18     1        |                      Mik voltak hát azok a táblabírák? Jelent ez a
  19     1        |                  a táblabírák? Jelent ez a szó valami egyebet is, mint
  20     1        |                  valami egyebet is, mint a puszta csúfolódást? Igazán
  21     1        |                  idő, mikor az ember ezt a címet a neve mögé írta,
  22     1        |               mikor az ember ezt a címet a neve mögé írta, anélkül,
  23     1        |                  is, mint hogy átaludták a munkaidőt, ragaszkodtak
  24     1        |                  munkaidőt, ragaszkodtak a maradáshoz, tartóztatták
  25     1        |                 maradáshoz, tartóztatták a sietőket, s éltek a gondtalan
  26     1        |         tartóztatták a sietőket, s éltek a gondtalan uraságnak? Ki
  27     1        |               hát megmondani, mik voltak a táblabírák? Ezek a bebalzsamozatlan
  28     1        |                voltak a táblabírák? Ezek a bebalzsamozatlan múmiái
  29     1        |                szerencsés szigetei, mint a mesés hyperboraeok országa?…~…
  30     1        |         sajátságos világ volt!~Még akkor a gondviselésnek nem volt
  31     1        |               ügyekkel; sok volt rábízva a magányosokra, egy jó szív,
  32     1        |                 erős kéz sokat ért akkor a világban.~Ha közvész, ha
  33     1        |                   tűzvész, ragály rémíté a népet, kiknek szívét szólítá
  34     1        |                kiknek szívét szólítá fel a könyörület áldozatokra?
  35     1        |              áldozatokra? Kikhez fordult a közfélelem vigasztalásért?~
  36     1        |               közfélelem vigasztalásért?~A régi jó táblabírákhoz.~Ha
  37     1        |             lételéért, ki pazarlá erejét a tettek legfáradságosabb
  38     1        |                legfáradságosabb mezején?~A régi jó táblabírák.~Bölcsességgel –
  39     1        |                 becsülettel ki igazgatta a közügyeket, ki ügyelt az
  40     1        |              szentségére, ki torolta meg a magánsérelmeket?~A régi
  41     1        |           torolta meg a magánsérelmeket?~A régi jó táblabírák.~Ki őrizte
  42     1        |                táblabírák.~Ki őrizte meg a nép szűz erkölcseit, mívelődési
  43     1        |               tudományok, erények utain?~A jó öreg táblabírák.~És végre
  44     1        |                  azok, kiknek köszönheti a magyar, hogy a nyolcszáz
  45     1        |                köszönheti a magyar, hogy a nyolcszáz évi viszontagság
  46     1        |                alatt el nem olvadt, mint a völgybe gördült hófuvatag,
  47     1        |            megerősödött?~Mind, mind ezek a kitréfált, kinevetett, elpusztult,
  48     1        |         nyugalomra tett ódon táblabírák.~A táblabíró volt az ország
  49     1        |         mindezekre külön ember születik: a jó régi táblabírák az emlékezetből
  50     1        |                   gúnyos példaszóvá vált a táblabíró elnevezés. Így
  51     1        |          táblabíró elnevezés. Így nevezi a közvélemény azokat, kiket
  52     1        |                 sem dii, akiknek tetszik a táblabírák fölött elménckedni.~
  53     1        |            fölött elménckedni.~Azért, ki a „régi jó táblabírák” címe
  54     1        |                 vesztegetve; mert hiszen a „régi jó táblabírák” sokkal
  55     2,  I    |                                       I. A HALÁL ÉS A NEMTŐ~Ne várjatok
  56     2,  I    |                            I. A HALÁL ÉS A NEMTŐ~Ne várjatok valami
  57     2,  I    |            katasztrófa sem történt, csak a burgonya rothadt meg. Három
  58     2,  I    |           Éhhalál van.~Nem azon angyalai a halálnak küzdenek az emberekkel,
  59     2,  I    |              küzdenek az emberekkel, kik a csatamezőn véres arccal,
  60     2,  I    |                  regényeket sikerül írni a költőknek; nem is azok a
  61     2,  I    |                 a költőknek; nem is azok a csontkezű, denevérszárnyú
  62     2,  I    |                   denevérszárnyú démonai a halálnak, kik a ragályos
  63     2,  I    |                  démonai a halálnak, kik a ragályos légben repkednek:
  64     2,  I    |           hurcoltatja magát napokig, míg a kínzott lerogyik alatta,
  65     2,  I    |                 attól, ki fetrengve kéri a halált; a gyorsan ölő, könyörületes
  66     2,  I    |                 fetrengve kéri a halált; a gyorsan ölő, könyörületes
  67     2,  I    |      segédszereit, hogy megismerhesd azt a kellemes érzést, amit étvágynak
  68     2,  I    |                 nézz egy pillanatra ebbe a camera lucidába, melynek
  69     2,  I    |                  van már, itt még tartós a tél. A mezőket ugyan nem
  70     2,  I    |               már, itt még tartós a tél. A mezőket ugyan nem lepi hó,
  71     2,  I    |                olyan fakó, aszott színű; a völgyvágányok keskeny tisztásain
  72     2,  I    |                egy sárga szalag vonul el a fenyőerdők között.~Akárhová
  73     2,  I    |                 lát egyebet, mint ezeket a barátságtalan fákat, mik
  74     2,  I    |                 mennek aludni ősz idején a többi növényekkel, nem hirdetik
  75     2,  I    |                  hirdetik új zöldüléssel a tavaszt, érzéketlenek természet
  76     2,  I    |             bajai iránt.~Egyik hegy után a másik emelkedik, valamennyi
  77     2,  I    |                  fenyőkkel benőve, néhol a meztelen sziklaoldal látszik
  78     2,  I    |          sziklaoldal látszik elő, másutt a mély hegyszakadék, mit a
  79     2,  I    |                 a mély hegyszakadék, mit a zabolátlan folyam tép magának
  80     2,  I    |               nagy hóolvadáskor.~Ugyanez a folyam meglátszik alább
  81     2,  I    |                átgázolható sekély ér, de a völgysíkon szétterített
  82     2,  I    |               meghordja kovacsdarabokkal a vetéseket, kaszálókat ölnyi
  83     2,  I    |                  ölnyi magasra.~Ilyenkor a mellette épült Kallósfalva
  84     2,  I    |              házai az eszterhajig úsznak a vízben, s a lakosok, ha
  85     2,  I    |           eszterhajig úsznak a vízben, s a lakosok, ha jókor nem menekültek,
  86     2,  I    |                 ha jókor nem menekültek, a háztetőkre szorulva várják
  87     2,  I    |               háztetőkre szorulva várják a veszély végét vagy végveszélyüket.~
  88     2,  I    |                vagy végveszélyüket.~S ez a csapás minden másod-, harmadévben
  89     2,  I    |        harmadévben elő szokott fordulni; a jámbor gazda sohasem tudja,
  90     2,  I    |                   hogy ki fogja learatni a vetését, azért nem is igen
  91     2,  I    |               vele.~Pedig hajdan ez volt a legjobb módú falvak egyike,
  92     2,  I    |                  módú falvak egyike, míg a földesuraság haszonbérlője
  93     2,  I    |              haszonbérlője el nem kezdte a nagy erdőket oktalanul pusztítani
  94     2,  I    |          hamuzsír-termelés végett; azóta a folyamár új medret mosott
  95     2,  I    |                 medret mosott magának, s a partot mindig tovább szaggatja.
  96     2,  I    |               már harmadszor épült újra, a szorongatott lakosok elhagyták
  97     2,  I    |            lépéssel mindig odább mentek; a meder közepén most is meglátszik
  98     2,  I    |           közepén most is meglátszik még a régi templom romja, melynek
  99     2,  I    |                 áradat. Akkor kőből volt a templom, most már csak fából
 100     2,  I    |              fából van, rongyos az is, s a szomszéd faluból jár bele
 101     2,  I    |                szomszéd faluból jár bele a pap vasárnaponként imádkozni.~
 102     2,  I    |                vasárnaponként imádkozni.~A hegyi út a meredek oldalban
 103     2,  I    |     vasárnaponként imádkozni.~A hegyi út a meredek oldalban kanyarodik
 104     2,  I    |        mészkemence, mely körül elszórták a használhatlan követ.~Majd
 105     2,  I    |             gyökerei keresztülnyúlongnak a döcögős ösvényen, s megy
 106     2,  I    |            csodarossz írással, hogy ezen a helyen ölték meg, ezt meg
 107     2,  I    |            helyen ölték meg, ezt meg ezt a szegény drótos tótot kilenc
 108     2,  I    |              néhol akkora kövek hevernek a közepén, mint egy fél ház;
 109     2,  I    |           nemigen járnak erre, s azoknak a hosszú, csörömpölő szekereknek,
 110     2,  I    |            csörömpölő szekereknek, miken a deszkákat szállítják, ez
 111     2,  I    |                 sem járnak rajta; állnak a fűrészmalmok; nincsen munka,
 112     2,  I    |            hosszú hegyi út egyik falutól a másikig vándorló néppel
 113     2,  I    |                 fázva, dideregve jön alá a hegyek közül; sápadt, kiapadt
 114     2,  I    |                  ki nem bírta már tovább a járást, s az emberi fáradtságtól
 115     2,  I    |               gyermekeik hátaikra kötve; a többi, aki járni tud, sírva-ríva
 116     2,  I    |                  eltűnt, már nyomban jön a másik; szegény háziasszonyok
 117     2,  I    |                   vagy ez már az utolsó. A kisgyermekek úgy zokognak,
 118     2,  I    |                egyik menekvő nyomába lép a másik, ugyanazon nyomor
 119     2,  I    |             nyomor százféle változatban; a legérzékenyebb szenvedés
 120     2,  I    |                félőrülten tántorogják be a végeszakadatlan utat, közönyösen
 121     2,  I    |        könyörgéseire, nem emelve kalapot a szentek jelvényei előtt,
 122     2,  I    |              miatt…~Késő este, mikor már a vándorok utolsó karavánjait
 123     2,  I    |            utolsó karavánjait is elfödék a fenyők árnyékai, mikor az
 124     2,  I    |                 egy öregember cammog alá a hegyi úton, hosszú, száraz,
 125     2,  I    |              öles férfi, ki amint megáll a tisztáson, ahol az alkonyodó
 126     2,  I    |                az alkonyodó nap rásüthet a fenyők közül, úgy tűnik
 127     2,  I    |          keresztülvetve, fejéről levette a széles karimájú kalapot,
 128     2,  I    |                 homlokát engedi süttetni a nappal; egy redő sincs rajta.~
 129     2,  I    |                 boldog kedély, mikor még a szemeken keresztül nem beszél
 130     2,  I    |            szemeken keresztül nem beszél a lélek, mikor még a szenvedésnek,
 131     2,  I    |                beszél a lélek, mikor még a szenvedésnek, bánatnak,
 132     2,  I    |               aggodalomnak nincsen szava a pillantásban.~A vén szemei
 133     2,  I    |            nincsen szava a pillantásban.~A vén szemei a kerek világot
 134     2,  I    |               pillantásban.~A vén szemei a kerek világot nézik, messze
 135     2,  I    |                 és olyan üres e látvány! A gyermek azt a hóvirágot
 136     2,  I    |                 e látvány! A gyermek azt a hóvirágot nézi, mely lábai
 137     2,  I    |                  mely lábai előtt kikelt a harasztból, elsietett hírnöke
 138     2,  I    |            harasztból, elsietett hírnöke a tavasznak, talán ő abban
 139     2,  I    |             félszázad alatt elfelejtesse a másik félszázadot! A gyermek
 140     2,  I    |        elfelejtesse a másik félszázadot! A gyermek talán unokáinak
 141     2,  I    |                 unokái közül való, talán a legutolsó valamennyi közül.~–
 142     2,  I    |                az öregember, amint onnan a hegyoldalról a világot nézi –
 143     2,  I    |               amint onnan a hegyoldalról a világot nézi – nézd csak,
 144     2,  I    |              veres az ég: az egész ég le a föld színéig milyen veres…
 145     2,  I    |                színéig milyen veres… Még a felhők is mind – a föld
 146     2,  I    |                   Még a felhők is mind – a föld meg olyan fekete. Sohasem
 147     2,  I    |               Sohasem értem még ezt meg.~A gyermek nem felelt semmit,
 148     2,  I    |              iparkodott rajta könnyíteni a menésben; a köveket, amik
 149     2,  I    |             rajta könnyíteni a menésben; a köveket, amik útjában voltak,
 150     2,  I    |             egyre dünnyögte magában: „És a fák is milyen veresek, és
 151     2,  I    |                fák is milyen veresek, és a kövek mind, mind. Sohasem
 152     2,  I    |              idegen világ az, melyből ez a véres homály jön a jámbor
 153     2,  I    |            melyből ez a véres homály jön a jámbor szemei elé; a hetes
 154     2,  I    |                 jön a jámbor szemei elé; a hetes ínség szomorú hallucinációja
 155     2,  I    |                szomorú hallucinációja ez a veres szín, mely körüle
 156     2,  I    |              körüle eget, földet befest.~A vénember erős, izmos férfi
 157     2,  I    |             esztendőben megjárta az utat a Kárpátoktól a bánáti rónáig,
 158     2,  I    |           megjárta az utat a Kárpátoktól a bánáti rónáig, gyalog, egy
 159     2,  I    |             rónáig, gyalog, egy kaszával a vállán. Egész évig abból
 160     2,  I    |                 olyan jól tudott máskor; a gyermeknek kell azt előtte
 161     2,  I    |                jön ez?~Nem is igen nézte a jámbor, hová térdelt le;
 162     2,  I    |                   hová térdelt le; amint a szentképet meglátták szemei,
 163     2,  I    |            maradt, kezeit összetéve; míg a gyermek elmondá az üdvözletet
 164     2,  I    |                 elmondá az üdvözletet és a miatyánkot.~Pedig ott útban
 165     2,  I    |             Pedig ott útban fognak lenni a jámborok, s ha szekér talál
 166     2,  I    |            valami csörömpölés már régóta a hegyi úton, s az út magasán
 167     2,  I    |                 az utazó jármű, mely ezt a zajt költi.~Egy toldott-foldott
 168     2,  I    |                csézából van kölcsönözve, a derekát parasztkontár csinálta
 169     2,  I    |                 része zöldre van festve, a saráglya egészen új, abba
 170     2,  I    |           kötéllel leszorítva. Öt ló van a szekér elé fogva: a két
 171     2,  I    |                  van a szekér elé fogva: a két első kisegítő előfogat,
 172     2,  I    |        alákonyult füllel engedik magukat a lejtőn nagy kényelmesen
 173     2,  I    |                 csepűkantár rángatására. A három hátulsó ló a birtokosé
 174     2,  I    |          rángatására. A három hátulsó ló a birtokosé lesz, azokat is
 175     2,  I    |          mustrált katonaló, melynek csak a két első lába pókos; a másik
 176     2,  I    |              csak a két első lába pókos; a másik két marokkal kisebb,
 177     2,  I    |                csökönyös, mokány paripa, a hátán látszó túr fehér foltjai
 178     2,  I    |               látszó túr fehér foltjai s a hámcsiszolás eleven sebei
 179     2,  I    |                 gondját szokták viselni; a lógós még csak harmadfű
 180     2,  I    |                 keresztül szokott hágni.~A kocsiülésen ketten ülnek;
 181     2,  I    |                 alszik, vagy káromkodik; a másik az előfogatos szotyák,
 182     2,  I    |          kevélységében meg is fordította a pipaszárát, azt a végét
 183     2,  I    |             fordította a pipaszárát, azt a végét szíva, amit máskor
 184     2,  I    |                 végét szíva, amit máskor a pipába szokás dugni.~A bőrülésen
 185     2,  I    |            máskor a pipába szokás dugni.~A bőrülésen foglal helyet
 186     2,  I    |               magára valami idegent. Ami a nagy előbőrös sipka miatt
 187     2,  I    |                sovány orrában van valami a kos jelleméből, sokkal több
 188     2,  I    |                  jelleméből, sokkal több a sasok profiljából, meghódíthatlan,
 189     2,  I    |         tökéletes lakat idomot képeznek.~A szekér nagy zörögve jött
 190     2,  I    |             szekér nagy zörögve jött alá a zökkenős úton, a rúd pofozta
 191     2,  I    |                jött alá a zökkenős úton, a rúd pofozta a lovakat jobbról-balról,
 192     2,  I    |             zökkenős úton, a rúd pofozta a lovakat jobbról-balról,
 193     2,  I    |                  lovakat jobbról-balról, a kocsis nyűtte az ostort
 194     2,  I    |              ostort rajtuk, és káromolta a gazdájukat és ezt a köves
 195     2,  I    |            káromolta a gazdájukat és ezt a köves utat, és a rossz hámot
 196     2,  I    |                  és ezt a köves utat, és a rossz hámot és az elszakadt
 197     2,  I    |                láncot és még azt is, aki a lovat, szekeret kigondolta.~
 198     2,  I    |                 az út közepén, aki éppen a kerékvágásba térdepelt le.~
 199     2,  I    |               kerékvágásba térdepelt le.~A kocsis jól látta az embert,
 200     2,  I    |                 felugrik, ha látja, hogy a lovak közel járnak hozzá.
 201     2,  I    |            látott sem lovat, sem embert.~A lakat képű úr felemelkedett
 202     2,  I    |                 Majd elmegy, ha nem akar a lovak alá jutni – mordult
 203     2,  I    |                durcásan, s csak azért is a lovak közé csapott.~– De
 204     2,  I    |                 rá az úr maga – feleselt a kocsis.~– Tudod, hogy én
 205     2,  I    |                 Tudod, hogy én nem értek a nyelvén.~– Majd megérti,
 206     2,  I    |              nyelvén.~– Majd megérti, ha a nyaka közé szedek ezzel
 207     2,  I    |                  szólt nagyot káromkodva a fickó, s kieresztve hosszú
 208     2,  I    |                amint sebesen közeledének a térdeplő agg felé.~A gyermek
 209     2,  I    |         közeledének a térdeplő agg felé.~A gyermek és az öreg ekkor
 210     2,  I    |                az öreg ekkor ijedtek fel a zajra, s az ősz férfi, kinek
 211     2,  I    |                 magasra; talán az éghez?~A lovaknak több becsületérzésük
 212     2,  I    |           pillanatban rögtön félrekapták a szekeret, ki a döcögős útfélre,
 213     2,  I    |               félrekapták a szekeret, ki a döcögős útfélre, s a kocsisnak
 214     2,  I    |                  ki a döcögős útfélre, s a kocsisnak nem maradt ideje
 215     2,  I    |               kocsisnak nem maradt ideje a vén embert üthetni, ha fel
 216     2,  I    |                üthetni, ha fel nem akart a szekérrel borulni, mely
 217     2,  I    |               egy lábnyomnyira haladt el a térdeplők mellett.~A lakat
 218     2,  I    |                  el a térdeplők mellett.~A lakat képű úr egészen dühbe
 219     2,  I    |            kellene, ugye? Most sem tudsz a lábadon állani. Semmirevaló
 220     2,  I    |                korán megtanítja koldulni a kölykeit; gonoszabb az útonálló
 221     2,  I    |          gonoszabb az útonálló rablónál.~A szekér rohanó döcögése nem
 222     2,  I    |           legördültek az út völgyeletébe a meredekről; maguk sem tudták,
 223     2,  I    |                más végre tartogatja őket a sors.~Amint odalenn megállapodtak,
 224     2,  I    |              odalenn megállapodtak, fenn a szentkép előtt még akkor
 225     2,  I    |             megint ottan! – fenyegetőzék a kocsis tépett istrángjait
 226     2,  I    |                 már térdeiről felállani.~A gyermek bevezette őt az
 227     2,  I    |              olyan messzire, ahonnan még a szentképet lehetett látni,
 228     2,  I    |         gyalogfenyő-bokor mellé, mely őt a naptól eltakarta, a kisleánykát
 229     2,  I    |              mely őt a naptól eltakarta, a kisleánykát odaültette maga
 230     2,  I    |                  lefekszem ide, behunyom a szememet és aludni fogok
 231     2,  I    |              nagyon sokáig fogok aludni. A tarisznyám fenekén van még
 232     2,  I    |               itt van, ezt vedd ki, tedd a kebledbe, és menj vele,
 233     2,  I    |                  arrafelé tarts, amerről a napot kelni látod; ahol
 234     2,  I    |                  napot kelni látod; ahol a hegyek elvégződnek, ottan
 235     2,  I    |               azok majd pártodat fogják.~A gyermek hallgatta okosan,
 236     2,  I    |             kevesebb, mint ahány ujj van a kezeden. A nagyapádnak még
 237     2,  I    |                 ahány ujj van a kezeden. A nagyapádnak még volt azonkívül
 238     2,  I    |               Tudod ugye, hogy én vagyok a szépapád? És ha kérdik tőled,
 239     2,  I    |                ne felejtsd, kisleánykám.~A gyermek fejével intett némán.~–
 240     2,  I    |                 azt az imádságot szépen.~A gyermek letérdepelt és imádkozott
 241     2,  I    |                 csókolj meg még egyszer.~A gyermek lehajolt szépapjához,
 242     2,  I    |        kisleánykám.~És azzal végigfeküdt a száraz haraszton az öregember,
 243     2,  I    |             ujjak hegyeit, ahogy szokták a halottak, kiket a terítőre
 244     2,  I    |                szokták a halottak, kiket a terítőre tesznek.~A gyermek
 245     2,  I    |                kiket a terítőre tesznek.~A gyermek csak nézte egy ideig,
 246     2,  I    |             hullottak nagy könnycseppjei a kezében tartott száraz zabkenyérre.~
 247     2,  I    |              száraz zabkenyérre.~Még azt a kenyeret édesanyja sütötte
 248     2,  I    |            metszette meg, emlékezik arra a darabkára is ott, ez a szépapjának
 249     2,  I    |              arra a darabkára is ott, ez a szépapjának jutott, az öreg
 250     2,  I    |                  úgy tele volt egyszerre a szíve, nem nézhette azt
 251     2,  I    |                  szíve, nem nézhette azt a darab kenyérkét. Visszadugta
 252     2,  I    |                  némelyik kettőt is vitt a karján, harmadikat a hátára
 253     2,  I    |                vitt a karján, harmadikat a hátára kötve.~Egy rongyos
 254     2,  I    |                halt meg az úton, mint ez a kisleány; az odament hozzá
 255     2,  I    |                 miért sír.~Alig lehetett a lányka feleletét érteni
 256     2,  I    |                  lányka feleletét érteni a zokogástól; hogy a szépapa
 257     2,  I    |                érteni a zokogástól; hogy a szépapa lefeküdt aludni,
 258     2,  I    |                felébredni többet, s hogy a nagyapa és az édesapa és
 259     2,  I    |                 nagyapa és az édesapa és a testvérek mind aludni mentek,
 260     2,  I    |                  azt mondta, hogy menjek a jó emberekhez.~– No, hát
 261     2,  I    |                    No, hát akkor add ide a kezedet, s gyere velünk.~
 262     2,  I    |                 kezedet, s gyere velünk.~A jámborok közakarattal felfogadták
 263     2,  I    |          kevesebb úgysem tesz már sokat; a rongyos asszony megengedte
 264     2,  I    |                  neki, hogy kapaszkodjék a kötényébe, s szaladjon mellette.
 265     2,  I    |                 Így ügettek tovább.~Ahol a hegyi út az országútba belevág,
 266     2,  I    |              mely egyenesen visz felfelé a kapaszkodó lejtőn, három
 267     2,  I    |              három úri hintó jött szembe a bujdosó csapattal, melyeknek
 268     2,  I    |                  utazói gyalog ballagtak a meredek úton a hintók után.~
 269     2,  I    |                 ballagtak a meredek úton a hintók után.~Ez még régi
 270     2,  I    |            gonosz az út, kiszáll az utas a hintóból, hogy könnyítsen
 271     2,  I    |                hintóból, hogy könnyítsen a lovon. A paraszt azt mondja: „
 272     2,  I    |                 hogy könnyítsen a lovon. A paraszt azt mondja: „Miért
 273     2,  I    |              Miért nem lett püspök?”, de a jóravaló ember szánja a
 274     2,  I    |                  a jóravaló ember szánja a nemes állatot, és inkább
 275     2,  I    |             állatot, és inkább gyalogol.~A három hintó tulajdonosa
 276     2,  I    |                melynek teljes vonásaiból a lélekjósággal párosult erő
 277     2,  I    |                 rövid bajusza erős, mint a serte, melyet beszéd közben
 278     2,  I    |             leráncolt szemöldei alól.~Az a másik úr mellette jobbfelől
 279     2,  I    |                  fehér szemöldökkel; még a szemei is megsárgultak már
 280     2,  I    |        megsárgultak már az öregségtől és a lépbajoktól; termetét az
 281     2,  I    |           aranyér kétrétbe görnyeszté, s a jobb válla menés közben
 282     2,  I    |                 ültek íróasztal mellett.~A harmadik egy szobor szépségű
 283     2,  I    |                  most hamvadzik még csak a férfikor pelyhe, kinek dús
 284     2,  I    |                  szál sem hullott még ki a gond miatt, szép kék szemei
 285     2,  I    |                még csukva is beszédesek.~A feljövetelnél az a meggörbült
 286     2,  I    |           beszédesek.~A feljövetelnél az a meggörbült öreg úr látszik
 287     2,  I    |                egyszerre összetalálkozik a három utazó a vándor karavánnal.~
 288     2,  I    |            összetalálkozik a három utazó a vándor karavánnal.~A nyomorult
 289     2,  I    |               utazó a vándor karavánnal.~A nyomorult bujdosók, amint
 290     2,  I    |                  egy betevő falatért.~Az a ragyásképű úr odalép közéjük,
 291     2,  I    |                ahol boldogabb világ van.~A termetes úr ellátta magát
 292     2,  I    |               valami csekélységet.~Mikor a kis árva lányra kerül a
 293     2,  I    |                  a kis árva lányra kerül a sor, annak rendkívüli szépsége
 294     2,  I    |               szép gyermek. Melyiteké ez a leányka?~A rongyos asszony
 295     2,  I    |                  Melyiteké ez a leányka?~A rongyos asszony előállt,
 296     2,  I    |                 elvesznie. Hagyd itt azt a gyermeket, én felneveltetem.~
 297     2,  I    |             gyermeket, én felneveltetem.~A rongyos asszonynak nem kellett
 298     2,  I    |                 másodszor mondani. Amint a kérdés tétetett, a lányka
 299     2,  I    |                 Amint a kérdés tétetett, a lányka keze ott volt a táblabíróéban.~–
 300     2,  I    |                   a lányka keze ott volt a táblabíróéban.~– Csókolj
 301     2,  I    |            Csókolj kezet szépen, Marina.~A gyermek remegve fogadott
 302     2,  I    |                 félj, kisleány – biztatá a tekintetes úr –, ezután
 303     2,  I    |        tekintetes úr –, ezután én leszek a te apád.~És erre nem sok
 304     2,  I    |                  sok gondolkozás kellett a derék úrnak, ő azt szokta
 305     2,  I    |               ami legelőször eszébe jut.~A többi vándorlók oly irigyen
 306     2,  I    |             vándorlók oly irigyen néztek a pártul fogott leánykára.~
 307     2,  I    |                leánykára.~Hát még amidőn a tekintetes úr tárcájába
 308     2,  I    |                bankjegyet elővett, s azt a lányka vélt szülőjének adta;
 309     2,  I    |                  arra értették azt, hogy a tekintetes úr megvette a
 310     2,  I    |                 a tekintetes úr megvette a hanák asszonytól a leányt,
 311     2,  I    |              megvette a hanák asszonytól a leányt, s rögtön körülfogták
 312     2,  I    |             leányt, s rögtön körülfogták a három idegen urat.~– Ah,
 313     2,  I    |              adom két húszasért. Én mind a hármat odaadom két forintért!…~
 314     2,  I    |                  odaadom két forintért!…~A kis bozontos porontyok,
 315     2,  I    |                  kis bozontos porontyok, a szőke molyhos hajú, mosdatlan
 316     2,  I    |              olyanforma sorstól, amelyet a fiatal csirkék érnek meg,
 317     2,  I    |                 csirkék érnek meg, kiket a faluzó tyúkászok ilyenformán
 318     2,  I    |              hallatlan embervásár felett a civilizált Európa közepén;
 319     2,  I    |                pedig ezek valódi tények: a szegény éhen holt nép városról
 320     2,  I    |                  bizonyosan nem nagy ár. A nevét sem kérdezte annak,
 321     2,  I    |                 porontyaikat odahurcolni a három úr köré, összevissza
 322     2,  I    |                fél kenyérért!”~Legtöbben a tisztes öreg urat fogták
 323     2,  I    |                  csaknem az ölébe rakták a kis gyerkőcöket, s erővel
 324     2,  I    |             gyerkőcöket, s erővel húzták a kezeit, hogy nyúljon utánuk.~
 325     2,  I    |                  utánuk.~Ez sokat levont a jelenet tragikumából. A
 326     2,  I    |                  a jelenet tragikumából. A jó öreg úrnak hárpia felesége
 327     2,  I    |           síró-rívó portékát vigyen haza a házhoz, hogy a családi béke
 328     2,  I    |               vigyen haza a házhoz, hogy a családi béke tökéletesen
 329     2,  I    |          táblabíró nagyon komolyan vette a dolgot.~– Jó emberek – monda
 330     2,  I    |                 vásárlani jöttünk, hanem a tekintetes vármegye küldöttei
 331     2,  I    |                   Azért állapodjatok meg a legközelebbi faluban, Tobozon,
 332     2,  I    |                  elláttassanak, mi addig a szomszéd Kallósfalvát tekintjük
 333     2,  I    |         Kallósfalvát tekintjük meg, ahol a nyomor, mint mondatik, legnagyobb
 334     2,  I    |             visszatérünk Tobozra, amidőn a tekintetes vármegye rendeleteit
 335     2,  I    |                  az ragadt meg leginkább a bujdosók érzékeiben, hogy
 336     2,  I    |             evésre; sokan meg sem várták a beszéd végét, hanem rohamlépésekkel
 337     2,  I    |             eszébe jutott kezet csókolni a jó uraknak, azután vette
 338     2,  I    |                  az elébb elsietők után.~A jó öreg úr egészen el volt
 339     2,  I    |           egészen el volt fulladva ebben a nagy beszédben, s még most
 340     2,  I    |                 is különösen csóválgatta a fejét; joviális társa mosolyogva
 341     2,  I    |               képzeltem embernél. Eladná a gyermekeit!~– Egy jó anekdota
 342     2,  I    |              Egyszer szolgabíró koromban a járásomban utazva, valami
 343     2,  I    |                 utazva, valami faluvégen a szegkovácscigány putrijából
 344     2,  I    |                félmeztelen purdé szaladt a kocsim elé, ősi szokás szerint
 345     2,  I    |                  útról, neki az ároknak, a kocsi feldűlt, én fejtetőre
 346     2,  I    |               feldűlt, én fejtetőre bele a pocsótálba. El lehet képzelni,
 347     2,  I    |                nekik, hogy kifordíttatom a bőrüket. A nagy zajra előszaladt
 348     2,  I    |                 kifordíttatom a bőrüket. A nagy zajra előszaladt a
 349     2,  I    |                  A nagy zajra előszaladt a vén cigány, s mikor legjobban
 350     2,  I    |             legjobban szidom, fenyegetem a kölykeit, odahozza a kocsiból
 351     2,  I    |          fenyegetem a kölykeit, odahozza a kocsiból kiesett puskámat,
 352     2,  I    |              kiesett puskámat, s odaadja a kezembe: „Ugyan, lőjön agyon
 353     2,  I    |                  agyon belőlük vagy ötöt a tekintetes úr!”~– Hasonló
 354     2,  I    |           öregebb táblabíró. (Haj, ennek a régi táblabíró-világnak
 355     2,  I    |               elanekdotáztunk, s az volt a legvígabb mulatság.) – Hát
 356     2,  I    |                  s róka helyett meglőtte a hajtó cigány fiát; hogy
 357     2,  I    |             cigánynak, s az elhallgatott a dologgal. Elfogyott azonban
 358     2,  I    |              dologgal. Elfogyott azonban a száz forint, s egyszer csak
 359     2,  I    |                anekdotázást félbeszakítá a legifjabb útitárs, ki az
 360     2,  I    |              Optimista, idealista…~– Hát a mi kislányunk mit csinál? –
 361     2,  I    |             kérdé az anekdotás úr, amint a hegytetőn ismét összejöttek
 362     2,  I    |              hegytetőn ismét összejöttek a hintókkal.~A kocsis mellett
 363     2,  I    |                 összejöttek a hintókkal.~A kocsis mellett ült a gyermek,
 364     2,  I    |          hintókkal.~A kocsis mellett ült a gyermek, s a kezében tartott
 365     2,  I    |                 mellett ült a gyermek, s a kezében tartott egy cukros
 366     2,  I    |             cukros kétszersültet, melyet a hajdú adott neki, s melybe
 367     2,  I    |                 sem harapott.~– Nem éhes a kisleány – kérdé a táblabíró
 368     2,  I    |                  éhes a kisleány – kérdé a táblabíró úr –, vagy nem
 369     2,  I    |                Úgy járt talán vele, mint a palóc a disznósajttal, mikor
 370     2,  I    |                 talán vele, mint a palóc a disznósajttal, mikor legelőször
 371     2,  I    |              csodálkozott, hogy fér bele a német szájába ez a nagy
 372     2,  I    |                  bele a német szájába ez a nagy hurka.~A kisleány nagyon
 373     2,  I    |                 szájába ez a nagy hurka.~A kisleány nagyon szomorú
 374     2,  I    |           szomorú anekdotát mondott erre a víg adomára.~– Majd ha odaérünk,
 375     2,  I    |                   Majd ha odaérünk, ahol a nagyapa alszik, ott leszállok,
 376     2,  I    |       felébresztem, azután neki adom ezt a jót.~– Hát hol alszik a
 377     2,  I    |                  a jót.~– Hát hol alszik a te nagyapád? – kérdé a pártfogó
 378     2,  I    |            alszik a te nagyapád? – kérdé a pártfogó úr elkomolyodva.~–
 379     2,  I    |          pártfogó úr elkomolyodva.~– Ott a szentképen túl – az Istennél.~–
 380     2,  I    |                  lehet többé felkölteni.~A gyermek maga is gondolt
 381     2,  I    |              gondolt ilyesmit, mert erre a szóra elfakadt sírva.~A
 382     2,  I    |                  a szóra elfakadt sírva.~A jó úr vigasztalni akarta.~–
 383     2,  I    |           temették el, csak úgy lefeküdt a harasztba, a bokor mellé,
 384     2,  I    |                úgy lefeküdt a harasztba, a bokor mellé, s azt mondta,
 385     2,  I    |                 adta, de én visszadugtam a tarisznyájába, ha fölébred,
 386     2,  I    |        kisleányom?~– Még akkor fenn volt a nap.~– Megismernéd azt a
 387     2,  I    |                 a nap.~– Megismernéd azt a helyet, ahol nagyapád lefeküdt?~–
 388     2,  I    |                  odatalálok, ott fekszik a szentkép mögött; mikor elhagytam,
 389     2,  I    |                 mögött; mikor elhagytam, a szénégető helyén felvettem
 390     2,  I    |             azzal mindenütt megjegyeztem a fák derekait; hogyha messze-messze
 391     2,  I    |                 is visszatalálnék hozzá.~A három úr rögtön felült hintajaiba,
 392     2,  I    |              táblabíró maga mellé ülteté a kisleánykát, ki parányi,
 393     2,  I    |               reszkető kezeivel mutogatá a szénnel írott kereszteket,
 394     2,  I    |             kereszteket, miket itt-amott a fák oldalára jegyzett.~Egyszerre
 395     2,  I    |             örömteljesen repesni: „Amott a szentkép!” Még nem látta,
 396     2,  I    |             szentkép!” Még nem látta, de a fáról ráismert, amibe az
 397     2,  I    |                  amibe az be volt vésve.~A hintókat megállíták azon
 398     2,  I    |                 hintókat megállíták azon a helyen; a gyermek legelső
 399     2,  I    |                megállíták azon a helyen; a gyermek legelső volt leugrani,
 400     2,  I    |           gyermek legelső volt leugrani, a táblabíró megfogta a lányka
 401     2,  I    |           leugrani, a táblabíró megfogta a lányka kezét, s az vezette
 402     2,  I    |            lányka kezét, s az vezette őt a fenyőbokrokon keresztül,
 403     2,  I    |                 fenyőbokrokon keresztül, a többiek követték.~Ott feküdt
 404     2,  I    |                 Ott feküdt az öreg férfi a hallgató bokrok között,
 405     2,  I    |                  illesztve mellén, ahogy a ravatalokra szokták faragni
 406     2,  I    |              ravatalokra szokták faragni a hullák szobrait. Éppen olyan
 407     2,  I    |             olyan mozdulatlan, mint azok a szobrok a ravatalon, mint
 408     2,  I    |         mozdulatlan, mint azok a szobrok a ravatalon, mint azok a hullák
 409     2,  I    |           szobrok a ravatalon, mint azok a hullák a ravatal alatt.~
 410     2,  I    |            ravatalon, mint azok a hullák a ravatal alatt.~A kisgyermek
 411     2,  I    |                  hullák a ravatal alatt.~A kisgyermek eleinte félénk
 412     2,  I    |                hallani, akkor kezdett el a gyermek keservesen sírni,
 413     2,  I    |            anekdotás táblabíró odahajolt a fekvőhöz, megtapintá üterét,
 414     2,  I    |                 üterét, rátartotta fülét a mellére.~– Ez az ember nincs
 415     2,  I    |          tapogatott, ismét hallgatózott. A táblabíró orvos is tud lenni.~–
 416     2,  I    |                 lenni.~– Nincs meghalva.~A hajdúk ott álltak, és nézték
 417     2,  I    |             hajdúk ott álltak, és nézték a másik két úrral együtt;
 418     2,  I    |                  másik két úrral együtt; a táblabíró körülnézett, rájuk
 419     2,  I    |             kendtek mit állnak itt, mint a fanyelű kép, ahelyett, hogy
 420     2,  I    |                     Miben hozzam?~– Hozz a kalpagodban, azért csináltatta
 421     2,  I    |           kalpagodban, azért csináltatta a vármegye kanta formára.
 422     2,  I    |             téríti.~– De hol vesszük azt a kalán levest? – szólt aggódva
 423     2,  I    |                  levest? – szólt aggódva a legifjabb úr.~– Maga nem
 424     2,  I    |             tudom én. Te másik! Nyargalj a kocsimhoz, vedd ki az ülés
 425     2,  I    |                 vedd ki az ülés alól azt a kis négyszegletes ládát –
 426     2,  I    |                  járjon az eszed! Nehogy a borotválkozó eszközt hozd
 427     2,  I    |                 mindjárt lesz itt leves.~A három hajdú sebesen követte
 428     2,  I    |              három hajdú sebesen követte a parancsszót, maguk az urak
 429     2,  I    |             fejealját raktak az öregnek; a víz néhány perc alatt előkerült
 430     2,  I    |                  perc alatt előkerült és a cinedény s a tömött hólyag.~
 431     2,  I    |                előkerült és a cinedény s a tömött hólyag.~A másik két
 432     2,  I    |              cinedény s a tömött hólyag.~A másik két úr csodálkozva
 433     2,  I    |              kérdezé, mi lehet az, midőn a kinyitott hólyag barna,
 434     2,  I    |             feleségeikkel fél esztendőre a leveshez való rántást, azt
 435     2,  I    |                azután akárhová veri őket a szél, csak egy kis forró
 436     2,  I    |             együgyű magyar találmánynak.~A táblabíró szakács is tud
 437     2,  I    |                 tud lenni, ha megszorul.~A cinedény Papin-féle légmentesen
 438     2,  I    |            mellett öt perc alatt felforr a víz; amit a színpadi bűvészek
 439     2,  I    |                alatt felforr a víz; amit a színpadi bűvészek mutatványain
 440     2,  I    |          bűvészek mutatványain bámulunk, a puszta erdő közepén, egy
 441     2,  I    |              közepén, egy parancsszavára a táblabírónak, éltető levesillat
 442     2,  I    |               levesillat gőzölgött.~Most a három úr hozzáfogott, hogy
 443     2,  I    |               három úr hozzáfogott, hogy a félholtat etesse.~Egyik
 444     2,  I    |         félholtat etesse.~Egyik tartotta a fejét, másik iparkodott
 445     2,  I    |          csontkalánt szájába illeszteni, a harmadik a tálat fogta.~
 446     2,  I    |           szájába illeszteni, a harmadik a tálat fogta.~Én Istenem,
 447     2,  I    |              senkitől, ha kineveti őket.~A hajdúk ezalatt az öreg lábait
 448     2,  I    |              dörzsölték vizes flanellel, a kisgyermek szíve táját csókolgatá,
 449     2,  I    |              valóban nemsokára elkezdtek a félholt arcvonásai lágyulni,
 450     2,  I    |         arcvonásai lágyulni, szelídülni, a halál hideg szigorúsága
 451     2,  I    |                   meg fogsz szabadulni.”~A kisleány sírt és közben
 452     2,  I    |                  forró levest ne töltsön a torkába! – szólt az anekdotás
 453     2,  I    |               táblabíró, ki nem szerette a szentimentális jeleneteket,
 454     2,  I    |                anekdotát. – Tudjátok azt a palócról, aki hallotta,
 455     2,  I    |                  felment Budára és leült a várkapuban, s ott elkezdett
 456     2,  I    |          éhséggel küzdeni, hanem odabenn a törököknek, akkor már annyira
 457     2,  I    |                már annyira odavolt, hogy a kezét sem tudta mozdítani.
 458     2,  I    |               kezét sem tudta mozdítani. A magyarok vezére azután maga
 459     2,  I    |             kettő fogja, egy pedig rakja a szájába az ételt. „Jaj! –
 460     2,  I    |                  fogjon és kettő rakja!”~A többi uraknak lehetetlen
 461     2,  I    |                  lehetetlen volt magukat a táblabíró úr anekdotái miatt
 462     2,  I    |                szomorúságát elrontani, s a legérzékenyebben kezdődő
 463     2,  I    |                  ő adomái vetettek véget a legingerültebb vitáknak
 464     2,  I    |                  legingerültebb vitáknak a közgyűléseken, az ő adomái
 465     2,  I    |                az ő adomái fejtették meg a legbonyolultabb jogkérdéseket,
 466     2,  I    |      jogkérdéseket, azok engesztelték ki a haragvó feleket egymással,
 467     2,  I    |             egymással, azok paralizálták a legsúlyosabb dikciókat,
 468     2,  I    |               azok deríték föl még magát a halált is.~– Azonban mi
 469     2,  I    |               generális, aki elvesztette a sereget, de megmentette
 470     2,  I    |                  sereget, de megmentette a zászlót. Az én hintóm forduljon
 471     2,  I    |                az öreget emeljétek bele; a hajdú meg a kisleány üljenek
 472     2,  I    |              emeljétek bele; a hajdú meg a kisleány üljenek mellé.
 473     2,  I    |                léptetve vigyétek Tobozra a kastélyba. Mi pedig siessünk
 474     2,  I    |                Az öreg szlávot felemelte a két hajdú, a vén ember alig
 475     2,  I    |           szlávot felemelte a két hajdú, a vén ember alig tudta mozdítani
 476     2,  I    |               ember alig tudta mozdítani a száját, mégis megemlékezett
 477     2,  I    |              száját, mégis megemlékezett a becsületről.~– Marina! –
 478     2,  I    |          becsületről.~– Marina! – susogá a leánykának – csókolj kezet
 479     2,  I    |                  csókolj kezet helyettem a nagyságos pán vicispánnak.~
 480     2,  I    |               ember csak kezével mutatta a választ, tenyerét közel
 481     2,  I    |             választ, tenyerét közel vive a földhöz, mintegy azt értetve, „
 482     2,  I    |             mikor még ilyen kicsiny volt a nagyságos úr, azóta ismerem”.~
 483     2,  I    |            nagyságos úr, azóta ismerem”.~A megyefőnök is kezdett valamire
 484     2,  I    |                 már hetvenéves.~Úgy van. A szegény öreg didergett az
 485     2,  I    |                  úti köpenyét, s magának a gallérját tartva meg, a
 486     2,  I    |                  a gallérját tartva meg, a bélelt részét ráteríté az
 487     2,  I    |               Maga helyezé el hintajába. A kocsizsebben volt egy kis
 488     2,  I    |              lepecsételt palack, azokból a kedves, karcsú nyakú üvegcsékből,
 489     2,  I    |                 alispán kiszakítá belőle a dugót, s a vén ember ajkához
 490     2,  I    |              kiszakítá belőle a dugót, s a vén ember ajkához tartá
 491     2,  I    |          Bizonyosan ez is úgy járt, mint a debreceni vén kofa, akiről
 492     2,  I    |              kofa, akiről elfelejtkezett a halál, hogy még ő is itt
 493     2,  I    |             halál, hogy még ő is itt van a világon – monda az alispán,
 494     2,  I    |                   ismét tréfára fordítva a dolgot, nehogy az elérzékenyülés
 495     2,  I    |               komédia, és ő becsülte bár a komédiásokat a színpadon,
 496     2,  I    |              becsülte bár a komédiásokat a színpadon, de gyűlölte a
 497     2,  I    |                 a színpadon, de gyűlölte a közéletben, s restellte
 498     2,  I    |                   hogy szívével, arcával a világ előtt alakoskodást
 499     2,  I    |               felülmúl; itt csak úgy bír a szekér lejutni, ha mind
 500     2,  I    |                  szekér lejutni, ha mind a négy kerekét megkötik; az