Rész,  fezejet

1     2,  I  | nyomorban élni le száz évet! – sóhajta fel az ifjú útitárs.~– Bizonyosan
2     2,  V  | frankot.~– Istenem, Istenem! – sóhajta Cynthia, ki minden pénzkészletét
3     2,  VII|    emberek ezek a mi uraink! – sóhajta fel a szép Dobokyné, midőn
4     2,  VII|    mennyivel más ember volt! – sóhajta Dobokyné, s ezt elmondá
5     2,  IX |        mit várhat a világtól – sóhajta Fenyéry.~– Hátha talán nem
6     3,  I  |        mi sem.~…Irén szomorúan sóhajta föl.~Leonora folytatá az
7     3,  I  |  kibocsátott váltóval.~– Ah! – sóhajta megkönnyült kebellel Irén,