Rész,  fezejet

1     2,  I   | szegény! – szólt vad elégtétel hangján a garaboncás.~Most az alispán
2     2,  I   |  szemeit, s az ihlet patetikus hangján viszonza:~– Sőt éppen itt,
3     2,  III |       a legédesebb udvariasság hangján kezde szépeket mondani Krénfy
4     3,  I   |     leányát, s a düh és utálat hangján kiálta rá:~– Ne érj hozzám!~
5     3,  VII |     hozzá a férfi, s a félelem hangján suttogá fülébe: „Tarnóczy
6     3,  VIII|     félig zokogó, félig lihegő hangján –, testvérem van odabenn,
7     3,  XII | szokott rikácsoló, felcsattanó hangján, hanem ahelyett egy kissé