Rész,  fezejet

1     2,  I |    alszik; sírni sem mert ott fennhangon, csak úgy némán hullottak
2     2,  I | bezörgetett a kapun, s a bíró fennhangon kiáltá, hogy nyissák ki,
3     2,  V |       magában az alak, azután fennhangon azt mondá:~– Nem bánom. –
4     3,  II|    okos ember nem gondolkodik fennhangon.~Ő tenni szokott, amiről
5     3,  II|   beszéd nem volt olyan, amit fennhangon lehessen folytatni. Kénytelen
6     3,  X | kegyelmednek, bátyámuram”, de fennhangon nem volt bátorsága belekezdeni.~