Rész, fezejet
1 1 | minden tagjaiban; itt is fáj, ott is fáj, semmi ízecskénk
2 1 | számára volt lefoglalva. Ott ültek delenként a főváros
3 1 | volt és tanulság, s kik ott naponként úgy jöttek össze,
4 2, I | térde megroskadt alatta, s ott maradt, kezeit összetéve;
5 2, I | üdvözletet és a miatyánkot.~Pedig ott útban fognak lenni a jámborok,
6 2, I | Méghozzá az az öregember ott az út közepén, aki éppen
7 2, I | szentkép előtt még akkor is ott térdepelt az öregember kislánykája
8 2, I | szentképet lehetett látni, ott az öregember lefeküdt egy
9 2, I | Istennél alszik; sírni sem mert ott fennhangon, csak úgy némán
10 2, I | emlékezik arra a darabkára is ott, ez a szépapjának jutott,
11 2, I | tétetett, a lányka keze ott volt a táblabíróéban.~–
12 2, I | legközelebbi faluban, Tobozon, ott már rendelkezés van téve,
13 2, I | ahol a nagyapa alszik, ott leszállok, felébresztem,
14 2, I | pártfogó úr elkomolyodva.~– Ott a szentképen túl – az Istennél.~–
15 2, I | tudom, hogy odatalálok, ott fekszik a szentkép mögött;
16 2, I | keresztül, a többiek követték.~Ott feküdt az öreg férfi a hallgató
17 2, I | Nincs meghalva.~A hajdúk ott álltak, és nézték a másik
18 2, I | szedd elő, azután találsz ott egy gömbölyű, kettős tányérforma
19 2, I | és leült a várkapuban, s ott elkezdett éhezni. Mire azután
20 2, I | Szentgyörgy-napra valamennyi sajt ott nem lesz Brenócon, akkor
21 2, I | meg az ő gazdasszonya, aki ott felügyel. Ők összeszedik
22 2, I | feketeszájú úr azt mondta, hogy ott rossz lesz, mert a víz úgyis
23 2, I | úr oda sem engedte, mert ott meg nagyon neki fognak jönni
24 2, I | fel. Az a rossz boszorka ott a kéményes házban úgy számlálja,
25 2, I | szakadozott part omladványai közt ott állongott még egy-egy leásott
26 2, I | kivitték abból a házból. Ott a ház előtt ül egy nagy,
27 2, I | beszélni; majd mindjárt ott leszünk az ő háza előtt.~
28 2, I | azzá választottak; mert ott megtanultam írni, olvasni,
29 2, I | átment a pálinkafőzőhöz. Ott azután a bér egy részét
30 2, I | a kétségbeesett küzdés, ott a bénult lemondás a halál
31 2, I | vagy öt asszonyt láttak ott az urak nagy foglalkozásban
32 2, I | szeszgyárban kádakkal áll, mert ott ecetfőzés is van. Talán
33 2, I | kapura. – No, hát legyen ott, ahol én gondolom! Nem adhatsz
34 2, I | diadalmas dühvel állt meg ott előttük, felszólítása cáfolhatlanságán
35 2, I | kiszenvedtek valamennyien.~Ott feküdtek eltorzult arcokkal,
36 2, I | kastély rácskapuja elé, ott megállt ismét mind a három
37 2, II | halmok mögé, sziklák alá, ott behúzták magukat nagy ernyőik
38 2, II | mint ama roppant épület ott a domb tetején, vas kapujával,
39 2, II | tajt-gyűjtemény ékes piramidja ott áll azért az ablakban –,
40 2, II | Majd megfelelek én magamért ott, ahol kell, s nem szorulok
41 2, II | őnagysága, ki mindenáron ott kívánta tartani a nagyszájú
42 2, II | nekünk azt szokták mondani: „Ott kinn tágasabb!”~Krénfy úr
43 2, II | dörzsölé kezét. Az asztalon még ott hevertek az érett sajt maradványai,
44 2, III | félrebúttak egy odúba, hogy ott lelkük minden erejét egy
45 2, III | adtál. Ahol nem látják, ott légy fösvény, ott pazarolj,
46 2, III | látják, ott légy fösvény, ott pazarolj, ahol látatja van;
47 2, III | tudatlanok. Ne adakozzál ott, ahol zaj nincsen; amit
48 2, III | előkészületek között azért ő ott jár mindenütt és perlekedik
49 2, III | indulnak, két nap alatt ott lesznek, mert éjszaka is
50 2, III | és ilyen cselédséget, s ott fognak mulatni három nap.~
51 2, III | méltóságos vendégek megérkeznek, ott legyen a kapuk előtt őket
52 2, III | akármi egyéb a tatár, mind ott legyen.~A méltóságos úri
53 2, III | csak otthon maradt. Hisz ott több szükség volt reá. Készen
54 2, III | ért rá, mert Jakab megint ott volt az ágynál, és rángatta
55 2, III | ezúttal nem a pitvarnok volt ott, hanem maguk a brenóci grófok
56 2, III | Mint azok a viaszképek ott a mutogatóknál.~Krénfy úr
57 2, III | Krénfy úr, remélve, hogy ott erősebbnek érzendi magát.
58 2, III | találok menni a megye uraihoz, ott meg annyi gyűlölettel fogadnak,
59 2, III | mintha ember sem volnék. Ott is nagy befolyásuk van a
60 2, III | Terézia boldog uralkodása óta ott ragyogott a nemes gróf arcán,
61 2, III | már azt az Attila-tallért ott a régipénzgyűjteményében,
62 2, III | kezében tartá kalapját. Ott Krénfy úr alázatosan kikérte
63 2, IV | lámpákkal, még akkor is ő volna ott a legszebb, és ha Krénfy
64 2, IV | kellemetlenség mind nem érhet. Ott meg nem bántanak hibáid
65 2, IV | is elvezette vendégeit. Ott állt íróasztala felett egy
66 2, IV | félrenéző állásban állt ott a falon, egyik kezét mellényébe
67 2, IV | ajtóhoz lépdelt, s mintha ott jutna hirtelen valami eszébe,
68 2, IV | a szép fehér kezével.~– Ott állt az én arcképem.~Cynthia
69 2, IV | helyeselhetőnek, hogy az ő arcképe ott függjön annyi méltóságos
70 2, IV | az eszétől eltérni.~Egyik ott ácsorgó inasának néhány
71 2, IV | termein, egész a télikertig: ott letépett egy csomó cifra
72 2, IV | Krénfy úr arcképe már akkor ott volt az erkélyszoba falán.
73 2, IV | betörte. Sisak és koponya is ott áll mellette. Ugyanez a
74 2, IV | otthagyva Cynthia grófnőt, ott mindjárt felpofozza Miskát.
75 2, IV | zongorahangokat többé, s ott leültették maguk közé, midőn
76 2, IV | midőn egyedül voltak, s ott azt kérdezé tőle Illés gróf
77 2, IV | zongorázott a grófnő, sőt ott sem volt már. Jakab, a pitvarnok
78 2, IV | Kétségtelenül.~– Önnek atyja ott fog önnel maradni.~– Ha
79 2, IV | menni vagy itt maradni, hogy ott mezei virágokat keress,
80 2, IV | keresve, ki álnév alatt él ott, azalatt ez régen megkapta
81 2, IV | előremegyek a székvárosba, s ott nyolc óráig bevárom önöket,
82 2, V | csendesen besuhant a kertbe.~Ott fehérlett egy szomorú kődarab
83 2, V | feltekinte, íme a nagy házi eb ott ült mellette.~– Kondor! –
84 2, V | gyalogfenyők közé; amint ott egy beárnyalt odvas fa mellett
85 2, V | nagyobb egy csecsemőnél, s ott sírdogált egymagában.~A
86 2, V | azt teszik. Ez az új úr ott a kastélyban nemigen számlálja
87 2, V | erkélyterem az. Krénfy úr ott szentel egy órát az ábrándozásnak.~
88 2, V | azok mind napszámban vannak ott – szőnyegeket felgöngyölgetni,
89 2, V | tükörsima parketten, amik ott végiglejtettek, s képzelte
90 2, V | hölgy nála, nem feledett-e ott valami csekélységet, csak
91 2, V | két pisztoly nyílása előtt ott állt Cynthia grófnő.~Krénfy
92 2, V | Hanem hiszen az oklevél ott fekszik az asztalán, a grófnő
93 2, V | ebek zajt ütnek miatta. Ott találta, ahol elhagyá. Az
94 2, V | siessünk!~A vén csavargó ott várt az erdőszélen Cynthiára.
95 2, V | postaállomáson kell lenni.~– Ott lesz.~– Ezen levéltől két
96 2, V | darab ideig gondolkozva állt ott, azután utánasietett a delnőnek.~
97 2, V | tanácsokat a leányának.~Ott felsegíté Cynthiát a hintóba,
98 2, V | magával Bécsbe? Képes lesz ott a szalonban tartani. Ilyen
99 2, V | ablakaira. A grófnő nem állt ott; még csak utána sem nézett…~…
100 2, VI | kötőféknél fogva; Béla fia ott fog állni a kerítésen kívül
101 2, VI | vele az illető okiratokat, ott azokat elrendezve, csomagokba
102 2, VI | volt foglalva, maga Irén ott működött mindenütt, hogy
103 2, VI | őket saját előszobájába, ott ágyat vettetett számukra,
104 2, VI | kifelejteni az élet sorából s ott kezdeni, ahol félbenszakadt.~
105 2, VI | nem volt most a szobákban, ott kellett jegyzőkönyvét bevégeznie,
106 2, VI | hogy Fenyéry – alszik!~Ott abban az ülő helyében elaludt,
107 2, VI | gondja, hogy lefeküdjék. Ott pedig, amint letette a fejét,
108 2, VII | vissza a megyei járásába, ott maradjanak együtt a szolgabírók
109 2, VII | leghitelesebb lajstroma ott volt található az előfizetési
110 2, VII | és Irén, kérdezék, mi van ott.~– A székvárosi nagygyűlés!
111 2, VII | Fenyéry…~– Ah, nem aludt el ott is? – szólt közbe gúnyosan
112 2, VII | kéményre.~Egy szögletkövön ott ült a vén csavargó a körüle
113 2, VII | foglalt szekerei mellett, ott találta őket szép rendben
114 2, VIII | adatik, hogy ez az úr, ki ott az ajtón belép fejszével
115 2, VIII | a jeles asszonyság állt ott az udvar közepén.~A cselédek
116 2, VIII | dologba. Eredj fel a konyhába, ott a helyed.~– Én menjek? Te
117 2, VIII | szobában vannak a kulcsok; ott függnek a falon, hanem azokat
118 2, VIII | benyitott a belső szobába. Ott azonban hiába kereste a
119 2, VIII | hárpiája régen lefoglalta, s ott függöttek a fenntisztelt
120 2, VIII | vaslapátot, s amint Krénfy úr ott bámult a nyitott ajtóban,
121 2, IX | be e tudósítást, s éppen ott ült a szép Dobokyné mellett,
122 2, IX | nemesember házába erővel betör és ott hatalmaskodik.~– Törvények?
123 2, IX | észre senki.~A pici tündérke ott hímzett egy ablakmélyedésben,
124 2, IX | a királyi táblán, legyen ott ügyvédje.~Leonora egész
125 2, IX | Majd egy kicsit becsuknak, ott legalább más visel rám gondot,
126 2, IX | újra a kastély termeibe, ott sehogy sem találta magát
127 2, X | illetlen kanyarulatokat képez, ott egy szép átmetszést követnek
128 2, X | Fenyéry bűne is éppen ez volt.~Ott az országos csapás elhárítása
129 2, X | A megtörtént tett sikere ott is teljesen igazolá a heroikus
130 3, I | fakadjon, s kedvencét átölelve, ott minden ember előtt össze
131 3, I | helyet mutatand számára; ott egy szerény szobácskába
132 3, I | tagadta el az ember magát, ott is rátalált, ahol legbiztosabbnak
133 3, I | asztalon van, a várt személy is ott leend.~Most az egyszer különös
134 3, I | tanúbizonyságait adja lételének ott, hol legjobban kétkednek
135 3, I | fekhelye menedékei közé, csak ott érzi az ember magát igazán
136 3, I | apa a mellékszoba ajtaját; ott volt egy pap, két tanú és
137 3, I | nejét maróti jószágára, ott egy kis szerény lakba száműzé,
138 3, I | székvárosba is kimenni.~Ott szülte száműzetése első
139 3, I | a szerencsétlen grófnő, ott nevelte őt hétéves koráig,
140 3, I | őt elvették anyjától, s ott nevelteték maguk előtt;
141 3, I | sokszor láttam őt anyjánál, ott olyan volt, mint a galamb,
142 3, I | parasztos magaviseletétől.~Ott szép, bájos delnőt neveltek
143 3, I | Tarnóczyt már akkor nem találta ott. Előtte való nap ki volt
144 3, I | először felment szobáiba, ott sokáig járkált egyedül,
145 3, I | Tehát ön megvallja, hogy ott volt. Így jobb. Attól remegtem,
146 3, I | bármely ismeretlen zugába, ott elrejtve s elfeledve örömtelen
147 3, I | az álom odaát, nem jó az ott. Ne keressük azt fel idő
148 3, I | örökké mozdulatlanul hevert ott mellette.~E naptól kezdve
149 3, I | kapaszkodva; s korán reggel már ott áll hintaja a templom előtt.
150 3, I | meglepett azáltal, hogy ott kísérő cselédje láttára
151 3, I | óhajtásomat, előbb járt ott – ahova én őt hívni akartam.~
152 3, II | szüntelen gyógyítgatni akarnak ott, ahol ő sebet akar ütni.~–
153 3, II | azt kívánjuk, hogy sokáig ott maradjon.~Cynthiát megdöbbenté
154 3, II | kezességet nem vállal, testvérét, ott, hol van, elítélteti és
155 3, II | futó bizományosát?~– Éppen ott járok.~– Az nagyon érdekfeszítő.
156 3, II | Magyarországon kell lennem, s ott meglehet, hogy hónapokig
157 3, II | egy pillanat múlva megint ott volt.~Tarnóczy megköszönte
158 3, II | hogy ahol ártani kell, ott ne hibázzon. Nem is találok
159 3, II | gyorsvonatot meg akarja ott várni, s azzal visszautazik
160 3, III | hemzsegnek; elmennek Párizsba, ott megesküsznek, lesznek belőlük
161 3, III | ez már semmit sem találna ott, amire más rá nem tette
162 3, III | bennünket a külföldön is.~Ott a verőfényes hegyoldalban
163 3, III | gondolá, hogy megértetik, ott egy sóhajtást is toldott
164 3, III | mint a sír.~Fenyéry is ott van a társaságban, s Dobokyné
165 3, III | beszélgetést s más szobát keresnek. Ott megint rajtuk tör.~– Mit
166 3, III | menyasszonyával az erdei lakba, ott vidám társaság lesz együtt,
167 3, III | emlékezik. Miért is nem volt ott Irén? Egyrészt jó, hogy
168 3, III | Egyrészt jó, hogy nem volt ott, mert megint szomorú lett
169 3, III | kegyedet magát? Nem, már ott nem leszek kiadó násznagy.~
170 3, III | kegyedet a menyegzői éjszakán ott fogja hagyni, aki kegyedet
171 3, IV | elkísérik szobája ajtajáig, ott „boldog éjt” kívánnak neki,
172 3, IV | a menyasszony szobájáig. Ott virraszt még ébren az éji
173 3, IV | árkot. Egy másik szekér már ott volt másik három férfival.~
174 3, IV | lekötve tartja…~…A vőlegény ott ül ágya mellett és gyengéden
175 3, IV | látta elveszni, s ébredtében ott találja őt maga mellett,
176 3, IV | utánad – ez mind álom volt –; ott két férfi várt reád egy
177 3, IV | azután úgy tetszék, mintha ott ismét elaludtam volna és
178 3, IV | Irént egy mellékszobába, s ott oly sopánkodó arccal, aminőtől
179 3, IV | Fenyéry időközben itt meg ott kalandozott, lövöldözött
180 3, V | nyugtalanul kérdezve, ha ott van-e. Éjszaka különösen
181 3, V | tudna már élni, ha leánya ott nem volna mellette.~Amint
182 3, V | kastélybani szállásukat? Ott több kényelem és szolgálat
183 3, V | dehogy. Élő ember volt az, ott hevert a szalmán, még köszönt
184 3, V | amíg atyja el nem alszik.~Ott künn sötét volt már az utcán,
185 3, VI | ember, mint a többiek, akik ott várnak reá készen a brenóci
186 3, VI | kezessége mellett.~Cynthia ott lakott ezalatt Fenyéryéknél,
187 3, VI | monda neki:~– Ugye nincs ott, amit mondanak rám?~És Irén –
188 3, VI | bocsátom magamnak, hogy önt ott rögtön le nem ütöttem a
189 3, VI | fedett hintóra egész Fiuméig; ott egy amerikai gőzös horgonyoz,
190 3, VII | az ispán, akinek jó volt ott is. Csendes őszi eső esett,
191 3, VII | egész gomolya túrót, ha ott marad.~Újra felült a szekérbe,
192 3, VII | öntött ki éppen az udvarra, ott még egyszer megállíttatá
193 3, VIII | És ami túl van rajta, az ott a tél, a hideg, vigasztalan
194 3, VIII | élet őneki ezentúl? Mi van ott a távolban? A hét napjai
195 3, VIII | szemeibe néztek.~Azután ott összeroskadt előttük a férfi,
196 3, VIII | embereket, ahogy vannak: ott, ahol legszomorúbb a tragédia,
197 3, VIII | felébresztő szó, és – nincs ott semmi…~– Ah, mi ismét találkozunk! –
198 3, VIII | De Cynthia még azután is ott maradt állva, és nézett
199 3, VIII | karjába fűzte karját, és ott marasztá náluk.~Illés elérté
200 3, IX | Mennyivel különb faj lakik ott, hol a gazda háromlépésnyi
201 3, IX | feljebb tolták a hegyek közé, ott besorozták őket egypár fűrészmalom
202 3, IX | kik azután köznevetségre ott maradtak a falu végén szegényes
203 3, IX | telepítvényesek új házsoraikat ott kezdték, ahol a hajdani
204 3, IX | amit a száz meg száz év óta ott lakó gazdák jól kiismertek,
205 3, IX | gazdák jól kiismertek, s ott hagyták pusztának. Ezek
206 3, IX | elmondják, hogy annak a helynek ott maleficiuma van. Úgy nevezik,
207 3, IX | most már ember sem bújhat ott át. Ezt nevezik a föld maleficiumának.~
208 3, IX | nemét felfedezte volna, amit ott sikerrel lehetett volna
209 3, IX | Ahol trágyát tett a földre, ott kiégett a vetés, ahol anélkül
210 3, IX | vetés, ahol anélkül hagyta, ott ki sem kelt; lábasjószágai
211 3, IX | gyökér, semmi gumó, vagy ott rohadt a földben.~Ezt a
212 3, IX | Milyen pusztulás lehet ott most!~Estig kitartott újra
213 3, IX | csatázó tábor hagyta volna ott nyomait. A szép, gazdag
214 3, IX | mind azon nevetett magában. Ott elmondá ennek a paraszt
215 3, IX | az utcán, idegenek laknak ott most, rosszkedvű idegenek,
216 3, IX | kell húzniuk. Dolga van ott a kutyának.~Megszólítatlan
217 3, IX | menj ki a falu végére, ott várd meg az ispánt, mindjárt
218 3, IX | gondolatot.~Az a kis rézördög ott a tintatartón úgy mosolyog
219 3, IX | hogy valami rongyos ember ott ólálkodik a kapu előtt,
220 3, IX | Krénfy úr bevitte őt magához; ott bezárva az ajtót, csöndes,
221 3, IX | egyedül kell beszélnie.~Mikor ott lesz, szakítsa fel előtte
222 3, IX | Sztropkó Mihály unokája ott fogja várni a falu végén;
223 3, IX | fogja várni a falu végén; az ott szolgál Fenyéryéknél, kik
224 3, X | ház sárfalai feketülnek, ott leült a puszta ház küszöbében,
225 3, X | tetszett előtte az idő, amíg ott kellett várnia; de azért
226 3, X | messze van az a fekete gomoly ott az égen, pedig feje fölött
227 3, X | kémlelődék maga elé. Most is ott állt a vén csavargó a küszöbben.~
228 3, X | csavargó alakja folyvást ott állt a küszöbben, azon mozdulatlanul,
229 3, X | egymásra hullott nádkévéket ott a szögletben; a nád recsegése
230 3, X | Tudja, nem akarta, hogy ott várjak a házánál, mert ottan
231 3, X | halkan; közel volt hozzá, ott térdepelt mellette.~A leányka
232 3, X | a gyakorlott láb ismert ott az útra; legkisebb nesz
233 3, X | fiskális úrhoz, még az éjszaka ott légy, s a levelet add át
234 3, X | elmondhatsz mindent. Az ispánt ott találják a puszta házban;
235 3, X | hiányzik, még a pipa is ott van az agyarában; pénzét
236 3, X | Bizonyosan félénk gyermek jár ott kinn egyedül, gondolják,
237 3, X | kocsisa után tudakozódott. Az ott várt a leányra Popákék udvarán,
238 3, XI | a puszta ház falai közt, ott fekszik az ő veszélyes titkának
239 3, XI | ahol nem bírta énekkel, ott fütyülve folytatta… Krénfy
240 3, XII | megérkezhetik. Keresse fel ott a lelkészt, én hamarább
241 3, XII | a lelkészt, én hamarább ott leszek, ki lekötelezettem
242 3, XII | világ révéig meg sem állunk. Ott oly állást biztosítok önnek,
243 3, XII | ugyanazon mérgek most is ott vannak a kandallóban, és
244 3, XII | szárnyajtait feltárták, s ott állt Krénfy; kezei, lábai
245 3, XII | meglát bennünket. Azután ott maradhatok Irénnel mindig,
246 3, XIV | kínai fallal körülkerítve; ott mehet ki rajta az ember,
247 3, XIV | asztalra; a komoly férfiak ott ülnek körül, és arcaikon
248 3, XIV | fonálgubót, hogy nem maradt ott egyéb, mint a mozdulatlan,
249 3, XIV | sápadt, reszkető alak ült ott egy szegletben, kinek arcáról
250 3, XIV | összetett kezekkel állt ott, és már elfeledte a jelenet
251 3, XV | azt a tisztes agg embert ott maga mellett ragadja torkon
252 3, XV | megmenekült előle, már akkor ismét ott ül mellette, és szemébe
253 3, XV | Róbert és Illés találkoztak ott szemei előtt… ez volt a
254 3, XV | nyájas, öreg asszonyság, ki ott látva Cynthiát, kötelességének
255 3, XV | is felfáradott Bécsbe, s ott eljárta az eljárandókat,
256 3, XV | e szavakat megpillantá, ott szeme láttára elájult.~Az
257 3, XVI | mint a kiszabott halál, ott volt Illés gróf a Bayonne
258 3, XVI | reggel, a legelső vonatnál ott várakoztak ellenfelükre.~
259 3, XVI | megelőzi, s néhány perc múlva ott állt a tüsszögő érccsoda
260 3, XVI | elrejté két kezébe orcáját, s ott valamennyi ismerős és ismeretlen
261 3, XVII | mint a kiszabott halál, ott volt Illés gróf a Bayonne
262 3, XVII | reggel, a legelső vonatnál ott várakoztak ellenfelükre.~
263 3, XVII | megelőzi, s néhány perc múlva ott állt a tüsszögő érccsoda
264 3, XVII | elrejté két kezébe orcáját, s ott valamennyi ismerős és ismeretlen
265 3, XVIII| dédősök tisztes sora végén ott áll az utolsó lankatag virág,
266 3, XVIII| benőtte a fű, a vén faunusok ott a ligetben, töredezett cserépkarjaikkal
|