bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
1 1 | volna idő, mikor az ember ezt a címet a neve mögé írta,
2 2, I | ezen a helyen ölték meg, ezt meg ezt a szegény drótos
3 2, I | helyen ölték meg, ezt meg ezt a szegény drótos tótot kilenc
4 2, I | mindannyian észrevesznek, ezt mohó sietséggel rohanja
5 2, I | fekete. Sohasem értem még ezt meg.~A gyermek nem felelt
6 2, I | mind, mind. Sohasem értem ezt, uram Isten.”~Pedig az ég
7 2, I | előtűnik az utazó jármű, mely ezt a zajt költi.~Egy toldott-foldott
8 2, I | káromolta a gazdájukat és ezt a köves utat, és a rossz
9 2, I | darab zabkenyér, itt van, ezt vedd ki, tedd a kebledbe,
10 2, I | Úrnál, az Istennél.~Mikor ezt elgondolta, úgy tele volt
11 2, I | nép szomorú tréfára vette ezt az ajándékot: arra értették
12 2, I | felébresztem, azután neki adom ezt a jót.~– Hát hol alszik
13 2, I | kizárólagos magyar találmány. Én ezt hajóslegényektől tanultam,
14 2, I | késő volt már az idő, de ezt a járást el kellett még
15 2, I | éri a másik világot; aki ezt megüti, két világot bírjon,
16 2, I | hetvenkedék az agyaras, hanem mire ezt kimondta, már akkorra az
17 2, I | öklével fenyegetve:~– Megbánja ezt még az első vicispántól
18 2, I | némber csak félsuttogva merte ezt mondani az uraknak, élénk
19 2, I | sem szelek nem háborgatták ezt a helyet. De ami szót az
20 2, I | megtelepedett, ide építtette ezt a nagy házat. Ez a parasztnép
21 2, I | az éhség hagymáza költé ezt a képzelt látványt a háborodott
22 2, I | kegyed vele hódolatunkat.~– Ezt nem mulasztandom el. És
23 2, I | nagy okaim vannak, hogy ezt az elégtételt vegyem magamnak.
24 2, I | jobbról, a kapu mellett, ezt a latin mondatot:~„Congeries
25 2, I | Látszott rajta, hogyha ezt végbe nem viheti, talán
26 2, I(5) | Jöjj egy óra múlva!” Ezt mondta Tilly Magdeburg küldötteinek,
27 2, I | kiálta fel a hölgy. – És ezt nekem nem mondták önök elébb,
28 2, I | nagy tudomány! Nézzék önök ezt a pici kis ládikát itt kezemben,
29 2, I(7) | időkben nem volt ritkaság. Ezt a jegyzést ajánlhatom azon
30 2, II | Hagyjuk el egy kis időre ezt a sok éhenholt képet, ezeket
31 2, II | embernek megunta teste-lelke ezt a sok lamentót hallgatni,
32 2, II | országgyűlésen eszközölte ki számára ezt a kegyet valamelyik brenóci
33 2, II | patkó. A ló megsántult. Ezt nem viszed ám el ingyen.
34 2, II | hány esztendeje viselem én ezt a nadrágot la?~– Tudja a
35 2, II | szelet kenyérbe kerülne is ezt a nagy szájat beszédre bírni,
36 2, III | úr csak haszonbérbe vette ezt a dicsőséget.~Bérben van
37 2, III | szállanak!~Vajon nem lehetne-e ezt a vacsorát holnap mint reggelit
38 2, III | hajnali álomnál; megéneklik ezt a népköltők is és méltán;
39 2, III | minden gyönyörűségeinél.~Ezt az édességet, ezt a gyönyörűséget
40 2, III | gyönyörűségeinél.~Ezt az édességet, ezt a gyönyörűséget rabolta
41 2, III | elkezd zongorázni. Szokták ezt is a viaszfigurák.~István
42 2, III | oly elegánssá változtatta ezt át. Egészen meg vagyok lepetve.
43 2, III | valami fölséges gondolat. Ezt terjeszteni fogom és elmondom
44 2, III | gépezetnek egyik kerekéből, amely ezt az automatot lépni tanítja,
45 2, III | grófnő pedig tizenkettőkor.~Ezt már tudta Krénfy úr, mert
46 2, III | csak egyszer szokott enni. Ezt már mind kellene tudni a
47 2, III | találja, tegye meg értünk ezt a nagyrabecsülendő áldozatot,
48 2, IV | azok ismeretesek már. És ezt a pompát, ezt a dúskálódást
49 2, IV | ismeretesek már. És ezt a pompát, ezt a dúskálódást a ti szerény
50 2, IV | kútforrást megnevezzen, amiből ezt a tudományt tanulta. István
51 2, IV | mely a sziklákról aláomlik. Ezt a gondolatot nehéz elviselni.~
52 2, IV | a kis gróf és kis grófnő ezt az erkélyszobát gyermekkorukban
53 2, IV | mutatott neki. És a két gróf ezt megpillantotta, minden mesterséges
54 2, IV | adják el a méltóságos urak ezt a sok furcsaságot? Szép
55 2, IV | hozományról lemondva, csupán ezt kérte magának. Így került
56 2, IV | grófnőt illeti.~Óh, hisz ezt magától is fel kellett volna
57 2, IV | micsoda szerekkel teszik ezt a bort édessé, pezsgővé,
58 2, IV | olyan sárga; mivel hizlalják ezt a teknősbékát, hogy olyan
59 2, IV | a felfűzött gyöngysorok.~Ezt az írást mind a négyen látszottak
60 2, IV | kérem alássan, ismerem jól ezt a hátrafelé dűlő írást,
61 2, IV | ajtók ellenében.~A gróf urak ezt igen helyesnek találták,
62 2, IV | Igen. Én nagyra becsülöm ezt a társadalmi állást, szemeim
63 2, IV | az anyakönyvben kaptam. Ezt mondtam és hidd el, hogy
64 2, IV | szenvedett tőlem távol.~– Ezt nem vitatom. Az a hely ide
65 2, IV | emberről le nem mondasz, én ezt az embert megölöm!~Cynthia
66 2, IV | hogy ő öljön meg engem. Ezt elismerem. Nem szokatlan
67 2, IV | csak bohóskodtunk. Csak ezt a rövid szót kell kimondanod: „
68 2, V | adni nem bírt; a férfi csak ezt rebegé: – Én Istenem, óh,
69 2, V | képzelődött, vagy álmodta ezt a hangot.~Most egyet fordult
70 2, V | hozták, lealázták hozzá ezt a büszke grófnét, aki most
71 2, V | pillantása elfeledteti velem ezt a tilalmat.~Cynthia most
72 2, V | ahol annyit szenvedett. Ezt a házat, ezt a kertet, ezt
73 2, V | szenvedett. Ezt a házat, ezt a kertet, ezt a sírt én
74 2, V | Ezt a házat, ezt a kertet, ezt a sírt én zálogba adom önnek.
75 2, V | szerette volna azok helyett ezt írni: „Én szeretlek, én
76 2, V | visszanyeré.~– Kérem önt, írja le ezt ismét – szólt Cynthia és
77 2, V | kisasszonyom.~– Íme, vegye ön ezt jutalmul, jó öreg – szólt
78 2, V | anyja sírja előtt, mint ezt István gróf talán várta,
79 2, V | kulcsárnéhoz a társalkodóné –, ezt a nagy kegyetlen komondort
80 2, V | bolond szeszélyei vannak. Ezt most csak azért teszi, hogy
81 2, VI | hogy majd mikor ő meghal, ezt az ő szépen rendezett birtokát
82 2, VI | ránézésnél fogva alig merte volna ezt róla feltenni; hisz alig
83 2, VI | volt; ez tisztán keresmény. Ezt az egész összeget Irénnek
84 2, VI | hogy tovább folytassam ezt az összeállítást, ami hasonlatos
85 2, VI | Később elégszer megbánta ezt. Doboky úr egy tisztújítás
86 2, VI | ceremoniálék nélkül. Hanem ezt a mulatságot nem köszönnék
87 2, VI | kis tündér maga találta ezt igen természetesnek: az
88 2, VII | élet-halál kérdések.~A jó urak ezt a sok, regénybe nem illő
89 2, VII | nem mondták a panaszlónak: ezt már hallottam egyszer –
90 2, VII | ez nem énrám tartozik – ezt add be hivatalosan – menj
91 2, VII | szenvedéseket ő okozta.) Ami pedig ezt a fiatal ügyészt illeti:
92 2, VII | volt! – sóhajta Dobokyné, s ezt elmondá kétszer, háromszor
93 2, VII | világon.~A jó táblabírák ezt megfontolták szépen s határozatot
94 2, VII | nem fogtok onnan kapni! Ezt a bozontos fejemet adom
95 2, VII | most önhöz. Ím lássa ön ezt az ősz fejemet alázatosan
96 2, VII | csavargó. – Hallottátok ezt, emberek? Hát van itt miért
97 2, VII | urai, s mert önök rendelték ezt a népet ide; tehát önök
98 2, VII | mint elveszni a kedvéért. Ezt mindjárt gondoltam.~Fenyéry
99 2, VII | hatalmaskodással?~– Hogy érti ön ezt? Az ördögbe lehetek én megelégedve
100 2, VIII | hüvelykujját.~– Zárjátok be ezt az asszonyt! – ordíta erre
101 2, VIII | hogy senki el ne rontsa ezt a mulatságot.~Fenyéry szívét
102 2, VIII | karcolásokat. – Majd megkeserülitek ezt! Még haragja nem higgadt
103 2, VIII | úrnak, ha nem kellene-e ezt a „szolgálót vagy micsodát”
104 2, VIII | Annyival inkább, minthogy mi ezt semmiképpen sem kívántuk
105 2, VIII | vezet.~A bőszült amazon ezt igen helyes bosszúállásnak
106 2, IX | ez mennyei, ez túlvilági. Ezt a Fenyéryt irigylem és becsülöm,
107 2, IX | becsülöm, miként senkit mást.~Ezt a kitörését a lelkesülésnek
108 2, IX | Elveszti? Miért vesztené el? Ezt én nem értem. Sehogy sem
109 2, IX | önt becsülöm, tisztelem s ezt ismétlem önnek szemében.
110 2, IX | szemében. Tekintsen úgy, mintha ezt édesanyja vagy édestestvére
111 2, IX | ellenkezőleg van az eset. Azért ezt a hibáját jóvá kell tennie.~–
112 2, IX | Jó, hogy jön! Ki értené ezt? Hiszen még alig váltottak
113 2, IX | fejét tagadólag rázta.~– Ezt nem tudom. A szerencsétlenség
114 2, IX | meggyőződésén kívül. És én ezt a meggyőződést igazán nem
115 2, X | félszigeten keresztül. Tessék ezt repellálni.~S e vakmerő
116 2, X | határozatát foganatosítá; ezt cselekedte Fenyéry is.~Amaz
117 3, I | enfant, et un coeur de lyon.” Ezt a mondást mindjárt fel is
118 3, I | Mindig ilyennek ismeré ezt a lánykát. Szíve tele érzelemmel;
119 3, I | hogy az Isten él. – Csak ezt a kis rövid történetet hallgassa
120 3, I | következményeket, hogy Cynthia ezt nem tevé, hanem makacsul,
121 3, I | börtönében van letartóztatva. Ezt a levelet írta Strasbourgból.~
122 3, I | mikor és mi úton vihette ezt végbe, az keresztülláthatlan
123 3, I | megszabadítsa. Ez tény; ezt bizonyítani nem kell. Kétséget,
124 3, I | Cynthiának. – Ön meg fogja ezt inni.~– Istenem! Mi ez? –
125 3, I | náluk; mindennap megújítják ezt a járást, s az öreg grófnak
126 3, I | gyűlöletben. A férfi törhetetlen, ezt én jól tudom, dacára annak,
127 3, II | aki tengelyéből kiüsse ezt a csillagzatot, ahogy rossz
128 3, II | túlzás kellett hozzá, hogy ezt állítsa; mert arca eléggé
129 3, II | mi jutott eszedbe, hogy ezt velem tudatod. Nem tudtad
130 3, II | köznyomor felsegélésére; ezt hallottam. Ez nagy áldozatába
131 3, II | áldozatába került.~– Ez is. De ezt nem vezetjük a számadásokba.
132 3, II | pénzmennyiségről, amire szüksége van; ezt Irén bizonyosan megtette
133 3, II | Tisztelt uram. Nem találja ön ezt a kis erdőt itt a vonal
134 3, II | megvívni? Ah, bocsánat, hogy ezt kérdezhettem.~– Pedig azt
135 3, II | jelenni előttem. És én akkor ezt a derék, bátor, jeles ifjút,
136 3, II | testvéremet akarom megvédeni. Amíg ezt be nem fejeztem, addig nem
137 3, II | alkalmas hely leend. Írjuk fel ezt a napot is, melyen találkoztunk.
138 3, III | volt, hogy minden ember ezt a kérdést intézte hozzá,
139 3, III | érzi magát, mindig beteg.” Ezt válaszolá legrövidebben
140 3, III | szót szóljak. Tegyük félre ezt a könyvet és beszéljünk
141 3, III | mint a por? Azonban ti ezt nem hiszitek, azért tinektek
142 3, III | enyémre. Ugye, megígéri ezt?~A leányka ránézett nagy
143 3, III | ülhelyére vissza. – Ah, ezt nem kellett volna tenni.~
144 3, III | pantomiáját elkövetve –, ezt nem értem. Mióta ismerik
145 3, III | Kedves húgomasszony, éppen ezt akarom mondani. A diszpenzáció,
146 3, III | értem.~– Nem is szükség ezt érteni, kedves Dobokyném –
147 3, III | Akiknek nem kellett érteni ezt a szomorú célzást, azok
148 3, IV | Ha értette volna.)~– És ezt senkinek sem szabad kinyitni
149 3, IV | kiáltottam, csak képzeltem ezt; azzal felültél a szekérre,
150 3, IV | nézett rá.~– Képzeld magadnak ezt a rettenetes embert, a te
151 3, IV | Csejti Gazsinak a karjába. Ezt én onnan tudom, hogy Csejti
152 3, V | között foglaland helyet, ha ezt dicsően kiállta.~Cynthia
153 3, V | mint olvasá egykor, hogy ezt szokták mérges kígyókkal,
154 3, V | meggazdagulhasson, s aki ezt meghiúsítá, most oly könnyen
155 3, V | tenni?~– Nem tettem.~– Csak ezt az egyet kérem. Ezért könyörgöm
156 3, V | jóltevőivel is pörbe elegyedett. Ezt nem viselhetném el. Azért
157 3, V | avatkozzék bele. Mi elvégezzük ezt magunk szépen, illedelmesen.~
158 3, V | mások inszinuációi után.~Ah, ezt tehát meg kellett neki mutatni!
159 3, V | itt olyan gyógyszer, mely ezt az új betegséget, ezt a
160 3, V | mely ezt az új betegséget, ezt a kolerát is képes volna
161 3, V | beteges képzelődésétől, s hogy ezt kiverje fejéből, elővette
162 3, V | Cynthia kérte, hogy verje ezt ki fejéből és nyugodjék
163 3, VI | Cynthiának oly kellemetlen volt ezt a sokaságot látni. Az ember
164 3, VI | Irén őt gyöngének tartja, s ezt nem akarta bevallani. Még
165 3, VI | engedelmeskedett. Fenyéry ezt íratta vele:~„Uram, ön jól
166 3, VI | leszek.”~Cynthia leírta ezt is, Fenyéry átvevé az iratot,
167 3, VI | ütöttem a földre, s ha csak ezt akarja ismételni itt, bekövetkezik,
168 3, VI | azután végezzen, amit akar. – Ezt kívántam én, uram, mármost
169 3, VI | volt egymás jelleméről; ezt igazítsuk ki és felejtsük
170 3, VII | csendesen. Nem látta ön ezt az embert? – suttogá fülébe,
171 3, VII | ismételteté a kérdést.~– Látta ezt az embert, aki itt mellettünk
172 3, VII | azt sem látta.~– Nem látta ezt az embert már valahol? Nem
173 3, VII | kocsis illedelmesen.~– Úgy? – ezt elfeledte megmondani. –
174 3, VIII | egyszerre eltűnt előle. Ezt sohasem fogja az neki megbocsátani.
175 3, VIII | az időt percekre ossza, ezt egy jó óra is megteszi;
176 3, VIII | mely halvány arcára süt, ezt is csak az emberi test növényéletének
177 3, VIII | éjjel-nappal úton vagyok. Ezt nem azért tettem, hogy itt
178 3, VIII | Még egypárszor ismételte ezt a sejtelmes mozdulatot kezével,
179 3, VIII | fiút, fogadják szívesen. Ezt a másik kedves emberüket
180 3, VIII | Azonban itt hagyom helyette ezt az elveszett Józsefet, aki
181 3, VIII | marasztá náluk.~Illés elérté ezt, s gyöngéden intve kalapjával,
182 3, IX | maradtak a telkek.~És Krénfy úr ezt nagyon szerette. Régi kedvenc
183 3, IX | keresett termék. A hollandi ezt tárcájába jegyzé.~Azután
184 3, IX | ember sem bújhat ott át. Ezt nevezik a föld maleficiumának.~
185 3, IX | vagy ott rohadt a földben.~Ezt a gonosz vihart meleg nyár
186 3, IX | fordítsa el róluk az Úr ezt a rémet.~Éjfél után csakugyan
187 3, IX | egy, kettő. Nem állták ki ezt a tájat, lég, legyek, füvek,
188 3, IX | lakásul választák maguknak ezt a völgyzacskót, s különösen
189 3, IX | adni? Most mindjárt kapom ezt a pipát, és úgy verem a
190 3, IX | átnyújtá azt Krénfy úrnak.~– Ezt a levelet pedig azért adták,
191 3, IX | véletlenül el találnám hagyni ezt a tájat?~– Azt, hogy magával
192 3, IX | hitte, hogy Krénfy, mint ezt előtte sokan mások is tették,
193 3, IX | magát.~Olyan sokan tették ezt már. Boros uram ezt sem
194 3, IX | tették ezt már. Boros uram ezt sem bánta.~– De ezt senkinek
195 3, IX | uram ezt sem bánta.~– De ezt senkinek sem szabad sejdíteni.
196 3, IX | miért.~– Most fogja ön ezt a levelet, s vigye el –
197 3, IX | lesz, szakítsa fel előtte ezt a levelet, de a kezéből
198 3, X | bátyámuram.”~El is mondta ezt magában tízszer is: „Adjon
199 3, X | Hogy ötlött eszébe, hogy ezt az embert Vince bácsinak
200 3, X | egy rossz farkast. És te ezt láttad, mert ha úgy aludtál
201 3, X | gyermek.~– Most hát fogd ezt a levelet, dugd a kebledbe,
202 3, X | mindig biztosabban hangoztatá ezt a búskomoly melódiát, amin
203 3, XI | lepetve, hogy Krénfy már ezt is tudja; a megkapott hosszú
204 3, XI | bírót.~– Ki mondta önnek ezt a szerencsétlenséget? Látta
205 3, XI | bíró vállat vonított.~– Ezt még eddig, uram, bizony
206 3, XI | De Krénfy nagyon szerette ezt a gondolatot vitatni.~–
207 3, XI | Hanem hallja, hát azután ezt a szekeret honnan kapjuk
208 3, XI | Sehonnan sem, megvettem ezt utazószekérnek Krénfy úrtól –
209 3, XI | kocsisnak.~– Nesze, vidd ezt majd az uradnak, vagy ha
210 3, XI | majd az uradnak, vagy ha ezt nem találod, add Lencznének
211 3, XII | elájulni – biztatá őt Lippay. – Ezt kegyed nagyon jól tudja,
212 3, XII | választották el kegyedeket. Ezt kíméletlenség volt felfedeznem.
213 3, XII | hitvese volna. Ugyebár, ezt mondta mindig?~Lenczné zavarodottan
214 3, XII | indokokat gyaníttatnak?~Ezt Lenczné nem értette.~– Magyarán
215 3, XII | kétszer is összeborzadt, ezt még nem tudta.~– Egy vén
216 3, XII | fakultak rajta jól.~– Elismeri ezt kegyed Krénfy írásának?~
217 3, XII | szavammal leronthatom. De ezt a szót ki nem mondom addig,
218 3, XII | hűséges és önfeláldozó, s ezt nem érdemelte attól.~– „…
219 3, XII | országban nem maradhatok, ezt jól tudja kegyed, rokonai
220 3, XII | ismerve. Gondolja meg kegyed ezt és határozzon gyorsan. Ha
221 3, XII | e megyét, e várost, még ezt a házat sem, amelyben vagyunk.~
222 3, XII | férfi hitvesének hitte, ezt törvényesen nem is teheté.
223 3, XIII | nagy tiszteletben részesül. Ezt ő hallotta és nem törődött
224 3, XIII | leendő férjének: „Ne tedd ezt, ne fertőztesd be ezt a
225 3, XIII | tedd ezt, ne fertőztesd be ezt a kezet az ember vérével,
226 3, XIII | kezet az ember vérével, ezt a szép fehér kezet, melyen
227 3, XIII | úgy meg fog látszani.”~És ezt mondva, odaszorítá a delnő
228 3, XIII | befolyást gyakoroljanak; ezt az embert – ezt el fogom
229 3, XIII | gyakoroljanak; ezt az embert – ezt el fogom ítélni és ki fogom
230 3, XIV | itt? Már egyszer hallottam ezt a kérdést; akkor azt feleltem
231 3, XIV | füléhez:~– Meg ne mondják ezt Illésnek.~Azzal csendesen
232 3, XV | éjszakán át sugdosta neki ezt a szózatot füleibe amaz
233 3, XV | cigány azt mondta, hogy ezt ő soha ki nem állja.~– Meg
234 3, XVI | másik levelet olvasta át. Ezt Fenyéry írta, tudatva a
235 3, XVII | másik levelet olvasta át. Ezt Fenyéry írta, tudatva a
236 3, XVIII| mosolygása oly hűn bizonyítják ezt a boldogságot. Az ember
237 3, XVIII| való konjunktúrák rendelik ezt így vagy amúgy.~Egyszer
238 3, XVIII| vettessen magának. Cynthia ezt igen rendén való dolognak
239 3, XVIII| delnő mellé került. Akik ezt a nemes tudományt értik,
|