Rész,  fezejet

  1     2,  I   |            sorba a házakat. Nem vesz ön magára valami melegebb ruhát?~
  2     2,  I   |           Mihály, lépjen közelebb; – ön pedig, általam ezúttal névvel
  3     2,  III |              rá e rozzant kastélyra, ön oly széppé, oly elegánssá
  4     2,  III |            Mindenre azt válaszolják: Ön nem úr Brenócban, csak haszonbérlő.
  5     2,  III |              Mi pénzt akarunk kapni, ön feltételeket szab. Halljuk
  6     2,  III |            sietve –, ha addig meghal ön, miattam odatemetkezhetik
  7     2,  IV  |              írhat ő énnekem.~– Hisz ön még azt sem tudja, hogy
  8     2,  IV  |            ablak alatt.~– Készen van ön az útra? – kérdé Cynthiától.~–
  9     2,  IV  |            jó volna, ha sietne, mert ön miatt késni fogunk.~– Én
 10     2,  IV  |           kíváncsi.~– Nem vagyok az. Ön mehet, mikor akar, de én
 11     2,  IV  |         Csodálatos! És miért maradna ön itt, ha én és István gróf
 12     2,  IV  |        Közelebb lépett Cynthiához.~– Ön már fenyegetett bennünket
 13     2,  IV  |              amivel fenyegetőztem.~– Ön azzal fenyegetett bennünket,
 14     2,  IV  |            Kész vagyok elhinni, hogy ön mindenre képes és lemondok
 15     2,  IV  |             minden hatalmaskodásról. Ön, mint mondá, anyja sírjához
 16     2,  IV  |              egy óra járásnyira van. Ön hihetőleg kedves dolognak
 17     2,  IV  |              Nekem azonban megbocsát ön, ha azalatt utamra megyek;
 18     2,  IV  |        emelte hozzá szemeit.~– Adjon ön egynapi határidőt.~– Sok
 19     2,  IV  |       bevárom önöket, István gróf és ön Maróton maradhatnak az éjjel,
 20     2,  IV  |              hullámuk közé temették. Ön tökéletes ura eszméinek
 21     2,  V   |          lehetett másképpen. Engedje ön, hogy leüljek; elfáradtam,
 22     2,  V   |             van fulladva.~– Láthatja ön, uram, hogy valami borzasztó
 23     2,  V   |          gyanítá e látogatás okát.~– Ön néhány óra előtt egy levelet
 24     2,  V   |         Strasbourgból; azt a levelet ön elég gondatlan volt bátyámnak
 25     2,  V   |           megtörtént. Most tudja meg ön ennek a következését. Azt
 26     2,  V   |             Ez az én bűnöm. Láthatja ön, hogy semmit sem titkolok
 27     2,  V   |          hogy semmit sem titkolok el ön előtt. Kezébe tettem le
 28     2,  V   |         Kezébe tettem le jó híremet, ön engem semmivé tehet e szavával.
 29     2,  V   |         saját hálótermében, hogy itt ön előtt megvallotta bűneit,
 30     2,  V   |             megvallotta bűneit, hogy ön látta őt maga előtt sírni,
 31     2,  V   |            zálogba adom önnek. Látja ön, milyen nagy kincseket áldozok
 32     2,  V   |           általa. Kérem, uram, adjon ön tollat kezembe és mondja,
 33     2,  V   |             áldozatul esni. Láthatja ön, hogy miért tettem e kétségbeesett
 34     2,  V   |         Egyébiránt úgy teszek, ahogy ön kívánja.~– E levélhez mellékel
 35     2,  V   |           meg a záloglevelet. Mondja ön, mit írjak.~– Óh, könyörgöm,
 36     2,  V   |            írni semmit.~– Készen van ön? – kérdezé Cynthia, látva,
 37     2,  V   |             repeszté azt.~– Mit tesz ön? – kiálta föl a grófnő,
 38     2,  V   |      határozott hangon monda:~– Írja ön, uram, újra. Én ajándékot
 39     2,  V   |           kisasszonyom.~– Íme, vegye ön ezt jutalmul, jó öreg –
 40     2,  V   |              valami neszt hallott.~– Ön az, Cynthia? – kérdé a gróf.~–
 41     2,  V   |           szív sebei.~– Hogyan aludt ön? – kérdezé Cynthiát udvarias
 42     2,  V   |              ez volt írva:~„Cynthia! Ön valóban egy ördögi némber.”~
 43     2,  VI  |         legédesebb hangon sipogva: – Ön is visszatér hozzánk már,
 44     2,  VII |              az Istenért, hogy írhat ön Irénéről ilyet: ,Szemeidnek
 45     2,  VII |          jövünk most önhöz. Ím lássa ön ezt az ősz fejemet alázatosan
 46     2,  VII |        fejemet alázatosan meghajolva ön előtt, ki soha magam földi
 47     2,  VII |      sóhajtásai kényszerítenek, hogy ön előtt kalaplevéve, fejemet
 48     2,  VII |            kolduljak: hogy ne hagyja ön a legirtózatosb lassú halállal
 49     2,  VII |        nyújtson segélyt rögtön, mert ön teheti azt.~A jámbor falusi
 50     2,  VII |           önök idézték elő.~– Legyen ön nyugodtan – szólt az alispán,
 51     2,  VII |            tartva. – Ez az eszköz az ön ellenállását figyelembe
 52     2,  VII |             felemelve bot gyanánt. – Ön tudja, hogy az gonosz következésű
 53     2,  VII |      merénylet fog lenni, mely miatt ön egész vagyonát, jövőjét,
 54     2,  VII |           egy fejszecsapás, uram, és ön lesz a haza megszabadítója,
 55     2,  VII |        visszavonta kezét.~– Maradjon ön tőlem távol. Nekem semmi
 56     2,  VII |          alispán súgva monda neki:~– Ön gonosz bajba hozott bennünket;
 57     2,  VII |           mélyen:~– Uram, ne feledje ön, hogy ön nekem e percben
 58     2,  VII |            Uram, ne feledje ön, hogy ön nekem e percben bírám.~Az
 59     2,  VII | élelmiszereihez hozzájussak. Meg van ön elégedve ennyi hatalmaskodással?~–
 60     2,  VII |        hatalmaskodással?~– Hogy érti ön ezt? Az ördögbe lehetek
 61     2,  VII |           magtáraihoz vezet.~– Akkor ön mint rabló tör házamra.~–
 62     2,  VII |              önt agyonveri. Láthatja ön, hogy önt senki sem mentheti
 63     2,  VII |        hatalmaskodást követtem el az ön kapuján, még most megtorolhatja
 64     2,  VII |               még most megtorolhatja ön rajtam, ami sérelmet ejték
 65     2,  VII |          múlva – uram – akkor én is, ön is – halva lehetünk.~Fenyérynek
 66     2,  VIII|             Fenyéryvel.~– Uram, lesz ön szíves magtárait felnyittatni? –
 67     2,  IX  |        Mintha hívták volna. Leonora, ön ígéretét teljesíteni tartozik.
 68     2,  IX  |     szemrehányó szóval monda neki:~– Ön rossz húrt pendített meg,
 69     2,  IX  |            hogy mit vétett.~– Amidőn ön oly könnyelműen beszélt
 70     2,  IX  |              balsors szemébe. Menjen ön, testvérkém.~Fenyéry engedett
 71     2,  IX  |              tőle:~– Igazán elveszti ön vagyonait?~– Kétségtelenül.
 72     2,  IX  |           legnagyobb baj önre nézve. Ön csorbát szenved becsületében
 73     2,  IX  |             ilyesmi együtt jár.~– De ön nem aggódik azon, mert tudja,
 74     2,  IX  |            tanúsítja. Meglehet, hogy ön szegénységre jut. Az is
 75     2,  IX  |           után a világ elzárja magát ön előtt, hogy akik legjobb
 76     2,  IX  |       megosztani szegénységét; kinek ön előtt háza és lelke nyitva
 77     2,  IX  |       életében.~– És most emlékezzék ön arra, amit mondott – rebegé
 78     2,  IX  |       Leonora félrehívta Fenyéryt.~– Ön gyaníthatja, hogy mi oka
 79     2,  IX  |         arról, hogy mit beszélgetett ön neki, de én megszoktam az
 80     2,  IX  |             keresztül-kasul ismerem. Ön ahelyett, hogy gyöngéden
 81     2,  IX  |    bármennyire tiszteljem is önt, ha ön e diogenészi flegmát, gunyort
 82     3,  I   |                 mert bár tudom, hogy ön előtt, kedves Irénem, nem
 83     3,  I   |           vasszívű tündérkéje.~– Hát ön itt? – kérdi Leonora, ki
 84     3,  I   |              Ugyanazon okból, amiből ön.~És ezen azután elkezdtek
 85     3,  I   |          istenért, Leonora, hol járt ön? – kérdé aggódva Irén, és
 86     3,  I   |            az saját étvágya volna.~– Ön nyugtalanul várhatott engem –
 87     3,  I   |            le először.~– De hol járt ön annyit?~– Azt majd elmondom
 88     3,  I   |            név ismeretét önre nézve. Ön eléggé tudja, minő büszke,
 89     3,  I   |          érintkezésbe jöttek valaha. Ön hallotta talán már egyszer
 90     3,  I   |            koráig, még tán emlékezik ön arra a mélabús arcra, mely
 91     3,  I   |             kastélyban is megjelent; ön lehetett akkor tán négyéves.~
 92     3,  I   |            négyéves.~Cynthia hajlama ön testvéréhez még ezen időktől
 93     3,  I   |            azóta sem feledhet. Ez az ön testvére.~Ki bírná leírni
 94     3,  I   |        gyűlölt hajlamáról lemondjon. Ön sajnos tudja a következményeket,
 95     3,  I   |            Ez eset után megfogadtatá ön testvérével, hogy Illés
 96     3,  I   |              arculattal.~– Ébren van ön? – kérdezé a gróf, betéve
 97     3,  I   |            egy magas körből, melynek ön egyik csillaga volt, egyszerre
 98     3,  I   |               egyszerre kihagyták az ön nevét, és csak rólam egyedül
 99     3,  I   |       emlékeztek meg fiammal. Én azt ön irányában történt sérelmeket
100     3,  I   |       leheletet is megtorlom, ami az ön nevére homályt vetne.~Valóban
101     3,  I   |        Történt egy éjjel, hogy én és ön azon házban háltunk meg,
102     3,  I   |          házban háltunk meg, melyben ön anyja lakott. És mint őr
103     3,  I   |           feküdtem az alsó szobában, ön mint fogoly a felső teremben.
104     3,  I   |          becsületét. Mit vesztett el ön? Azt, amit én őriztem.~Cynthia
105     3,  I   |            amannak át kelle élni.)~– Ön éjszaka, midőn mindenki
106     3,  I   |         történt, de megtörtént, hogy ön Brenócon éjszakai órában
107     3,  I   |          tudni hogyan, rávette, hogy ön gyűlölt kedvesét megszabadítsa.
108     3,  I   |              áron. Azon ember, kivel ön a brenóci kastélyban találkozott,
109     3,  I   |             lélegzetet vett.~– Tehát ön megvallja, hogy ott volt.
110     3,  I   |           jobb. Attól remegtem, hogy ön tagadni fog, s kényszerít
111     3,  I   |          Cynthia: úgy gondolom, hogy ön maga is jól tudja azt. Kell
112     3,  I   |          kezde elhagyni.~– Nem tudja ön? Azon nagyon csodálkozom.
113     3,  I   |        cselekedjék! Igazán nem tudja ön, hogy mit kell tennie?~A
114     3,  I   |             odanyújtva Cynthiának. – Ön meg fogja ezt inni.~– Istenem!
115     3,  I   |               csalhatlan szer. Fogja ön.~– Atyám! – sikolta a hölgy,
116     3,  I   |           lehet meghalnom így, ahogy ön kívánja; ily rögtön, ez
117     3,  I   |            irtózatos rege. Ne mondja ön tovább. Végezze el. Megölte-e
118     3,  II  |         kendőjével.~– Kérem, grófnő, ön megígérte nekem, hogy mit
119     3,  II  |           magához térve. – Folytassa ön.~– Ez a balgyöngédség azonban
120     3,  II  |             Istenem! Nem értem, amit ön beszél. Megőrülök, de nem
121     3,  II  |                 Grófnő, az Istenért, ön rettentő balesetet fog előidézni.~–
122     3,  II  |          lépcsőknél elfogta.~– Uram, ön nem az igazi kocsiba ül.
123     3,  II  |          nyújthatá ki.~– Nem engedné ön meg, uram, ha úgy tetszik,
124     3,  II  |           rossz lábam van. Megbocsát ön. Hasonló szívességekben
125     3,  II  |        regény. Hányadik kötetnél jár ön?~– Ez az utolsó.~– Az a
126     3,  II  |             a legérdekesebb. Olvasta ön már azt a fejezetet, ahol
127     3,  II  |           Tisztelt uram. Nem találja ön ezt a kis erdőt itt a vonal
128     3,  II  |        arcomnak kellett megváltozni. Ön hihetőleg nem ismer rám.~–
129     3,  II  |           nem ismer rám.~– Óh, igen. Ön Brenóczy Illés gróf.~– Nagyon
130     3,  II  |       végtelen megvetéssel mondta:~– Ön egy nyomorult, gyáva.~Tarnóczynak
131     3,  II  |        hevesen szólt ellenfeléhez.~– Ön visszautazik Magyarországra?~–
132     3,  II  |              esküszöm önnek, hogy ha ön e határon belép, annak,
133     3,  II  |             felé indult.~– Hová megy ön, uram? – kiálta a gróf,
134     3,  II  |        mondani azon embereknek, hogy ön egy haszontalan, gyáva nemember,
135     3,  II  |            városok kaszinóihoz, ahol ön valaha mint vendég vagy
136     3,  II  |             követelni fogom, hogy az ön nevét törüljék ki könyveikből.~–
137     3,  II  |            mindezek a dolgok, amiket ön nekem itt elmondott, engem
138     3,  II  |             hangon viszonza:~– Akkor ön azt képzeli magában, hogy
139     3,  II  |         leüsse.~– Sőt erre számítok: ön nem lesz az a derék férfi,
140     3,  II  |            imádója, választottja, ki ön helyett meg fog jelenni
141     3,  II  |           mindegy, azt fogom megölni ön helyett. Mert szavamra mondom,
142     3,  II  |              azért ádáz ellenfele.~– Ön nem gyanítja az okot, mely
143     3,  II  |              rendelkezésem. Láthatja ön, hogy e percben önnek semmi
144     3,  II  |           hogy kihívását elfogadjam. Ön tapasztalhatá máskor, hogy
145     3,  II  |         önnel itt találkozhassam. Ha ön megbízik adott szavamban,
146     3,  II  |             az egész áldozat, melyet ön számomra hoz, csupán e félévi
147     3,  II  |             imént elsorolt. Ha pedig ön ez ajánlatomat el nem fogadná
148     3,  III |            természetesnek találhatja ön, hogy szegény leány, aki
149     3,  III |            fülébe súg.~– Uram, ahogy ön egy jelen nem levő hölgy
150     3,  III |         különös képet csinált, mikor ön megszólította.~– Bohóskodott.
151     3,  III |              azért nem változtunk.~– Ön engem igen, igen elfeledett.~
152     3,  III |      viszonyuk. Fenyéry úr, feleljen ön, mikor látta Irént legelőször?~
153     3,  III |          küldöttség idejében.~– Ahol ön elaludt?~– Valóban azt tettem.
154     3,  III |      ugyanoda visszatértem.~– Amikor ön oly udvariatlan volt?~–
155     3,  III |         kiálta fel Dobokyné. – Uram, ön nekem férjemnek nem kellene,
156     3,  IV  |      jelentésteljesen súgá fülébe:~– Ön ravasz ember. Én félnék
157     3,  V   |        azután egy bútort sem hagyott ön mozdulatlanul, engemet keresve
158     3,  V   |       irtóztató, ez hihetetlen, amit ön nekem mond. Én hallgattam
159     3,  V   |               És mi viszonzást kíván ön tőlünk ez engedékenységért? –
160     3,  V   |         István gróf elcsodálkozva. – Ön mit sem kíván tőlem?~– Mint
161     3,  V   |         közbe Cynthia – ne beszéljen ön erről; atyámra nagyon hat,
162     3,  V   |          jegyzé meg.~– Ide figyeljen ön. E három üveg közül az első
163     3,  V   |           vissza kell hozni. Értette ön?~Az ispán kezet csókolt,
164     3,  VI  |              ezt íratta vele:~„Uram, ön jól tudja, hogy én nem vagyok
165     3,  VI  |              és folytassa:~„Nyújtson ön módot a megszabadulásra,
166     3,  VI  |                Uram. Én nem tudok az ön idejövetelének nevet adni.
167     3,  VI  |              leült rá.~– Gróf úr, ha ön csak azért jött ide, hogy
168     3,  VI  |             hogy gonosz helyre jött; ön engemet rútul megsértett
169     3,  VI  |              vagyok, s ha szembe áll ön velem, megcsúfolom, hogy
170     3,  VI  |             az hiba volt, elismerem, ön majd pofon vágott érte,
171     3,  VI  |             ide, hogy amit nem akart ön megtenni pénzért, tegye
172     3,  VI  |               Nono, uram, ne ítéljen ön a per elején, hallgassa
173     3,  VI  |       Cynthia itt nincs jó helyen az ön házában. A törvényszék előtt
174     3,  VI  |              monda:~– Csak nem hiszi ön azt, hogy meg fogom engedni,
175     3,  VI  |           Fenyéry némán inte.~– Amíg ön kezességet vállal testvéremért,
176     3,  VI  |           nem lehet felnyitni. Amint ön átadja őt a hatóságnak,
177     3,  VI  |             igen nagy urakkal; de ha ön azt megteszi, amit mondott,
178     3,  VII |          Csitt, csendesen. Nem látta ön ezt az embert? – suttogá
179     3,  VIII|             tisztelt úrnő. Ne féljen ön, nem fog utánam jönni, itt
180     3,  IX  |           monda nek:~– Ide figyeljen ön. Mit ígértem én önnek azon
181     3,  IX  |          vagyok ehhez a ponthoz. Ért ön engem?~– Hogyne.~Az ispán
182     3,  IX  |           tudta: miért.~– Most fogja ön ezt a levelet, s vigye el –
183     3,  IX  |            vele, hogy a két széle az ön kezében legyen. Ha elolvasta,
184     3,  IX  |               s tudatja afelől, hogy ön beszélni akar vele. Még
185     3,  XI  |               hanem, hanem…~– Hanem, ön azt akarja mondani, hogy
186     3,  XI  |             róla.~– Én is. Ne féljen ön semmit. Meg fogom előzni;
187     3,  XII |      tekintetes uram, csak nem hiszi ön, hogy Krénfy arra gondolt?~–
188     3,  XII |             dicsekedhettek. Ura lesz ön vagyonomnak és szívemnek,
189     3,  XII |        hangon kérdezé tőle:~– Amiket ön itt előttünk elmondott,
190     3,  XII |        ígérek, azt meg is tartom; ím ön az első, aki e tiszteletet
191     3,  XIII|           terheli.~– De megbocsásson ön, az mégis a legnagyobb kínzások
192     3,  XIII|            Ah, milyen prózaian veszi ön fel a dolgot – szólt Dobokyné
193     3,  XIII|         eszébe kérdezni:~– Hogy mert ön most idejönni? Nem tudja,
194     3,  XIII|            Én tudom bizonyosan, hogy ön azzal a mosolygó, nyájas
195     3,  XIII|        letörölve. – Engem megbántana ön a legcsekélyebb menyasszonyi
196     3,  XIII|           fordítá félre arcát.~– Ah, ön most is tréfál, ön gúnyt
197     3,  XIII|               Ah, ön most is tréfál, ön gúnyt űz azt én érzelmeimből.~–
198     3,  XIII|       világosabban.~– Ah… hiszen ért ön engemet jól…~– Nem merem
199     3,  XIII|         várja ítéletét. Ah, barátom, ön irtóztató próbát tenne szívéről,
200     3,  XIII|              ellen beszélek. Olvasta ön a hírlapokban, mily szívreható
201     3,  XIII|       eltaszítá őt magától.~– Menjen ön. Menjen ön – lihegé. – Én
202     3,  XIII|         magától.~– Menjen ön. Menjen ön – lihegé. – Én irtózom öntől.
203     3,  XIII|                 Kedvesem…~– Távozzék ön! – rebegé a delnő, visszautasítva
204     3,  XIV |             márvány ujjával.~– Uram, ön tudja, miért öltem meg atyámat;
205     3,  XIV |       atyámat; mondja ki, mondja ki. Ön tudja jól. A bírák kérdezik…~
206     3,  XIV |        szóval kérdé tőle:~– Feleljen ön. Melyik itt a gyilkos; az-e,
207     3,  XIV |            itt a gyilkos; az-e, vagy ön?~Mint a végső ítélet mennydörgésszavára,
208     3,  XIV |           voltak a levélbe írva:~„Ha ön ma halálítéletet mond, úgy
209     3,  XVI |             tőle kérdeni:~„Állítja-e ön még most is azt, hogy húgomat
210     3,  XVI |             szereti?”~„Igen.~„Akar-e ön lemondani róla e pillanatban?”~„
211     3,  XVI |            kezéből.~„No, ha nem akar ön lemondani, hát akkor menjen
212     3,  XVI |               Azt a fél évet, melyet ön nekem ajándékozott, jól
213     3,  XVI |        segítség sincs számára többé. Ön átlátja, hogy énnekem nincs
214     3,  XVI |            magamat tovább védelmezni ön ellen. Midőn kegyed a kitűzött
215     3,  XVI |            jól fogok célozni, mintha ön saját maga irányozná rám
216     3,  XVI |      irányozná rám a pisztolyt. Lője ön ki fegyverét a légbe; bizonyos
217     3,  XVII|             tőle kérdeni:~„Állítja-e ön még most is azt, hogy húgomat
218     3,  XVII|             szereti?”~„Igen.~„Akar-e ön lemondani róla e pillanatban?”~„
219     3,  XVII|            kezéből.~„No, ha nem akar ön lemondani, hát akkor menjen
220     3,  XVII|               Azt a fél évet, melyet ön nekem ajándékozott, jól
221     3,  XVII|        segítség sincs számára többé. Ön átlátja, hogy énnekem nincs
222     3,  XVII|            magamat tovább védelmezni ön ellen. Midőn kegyed a kitűzött
223     3,  XVII|            jól fogok célozni, mintha ön saját maga irányozná rám
224     3,  XVII|      irányozná rám a pisztolyt. Lője ön ki fegyverét a légbe; bizonyos