bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
1 1 | hangos viták elhallgattak; az ember jön, leül, gallérja mögé
2 1 | lett volna idő, mikor az ember ezt a címet a neve mögé
3 1 | könyvmegvevője.~Most mindezekre külön ember születik: a jó régi táblabírák
4 2, I | között.~Akárhová tekint az ember, nem lát egyebet, mint ezeket
5 2, I | jutottak le épkézláb. Rendes ember agyonzúzta volna magát szekerestől.
6 2, I | püspök?”, de a jóravaló ember szánja a nemes állatot,
7 2, I | fülét a mellére.~– Ez az ember nincs még meghalva.~Ismét
8 2, I | úr.~– Maga nem praktikus ember, maga hallgasson; majd tudom
9 2, I | ételt. „Jaj! – nyögött az ember – inkább csak egy fogjon
10 2, I | felemelte a két hajdú, a vén ember alig tudta mozdítani a száját,
11 2, I | Hát ismer kend engem?~Az ember csak kezével mutatta a választ,
12 2, I | belőle a dugót, s a vén ember ajkához tartá az üveg nyílását.~–
13 2, I | vezette azt egy kaputos ember. A tehén meg-megállt, visszafordította
14 2, I | őket ütötte volna.~Az egész ember olyan jól illett ahhoz a
15 2, I | pedig az említett agyaras ember szeretett volna olyanformán
16 2, I | az asszonyok?~Az agyaras ember arra fordítá a kérdező felé
17 2, I | pattogott vissza az agyaras ember -, én a nagyságos haszonbérlő
18 2, I | nyomva az ispánnak állított ember –, a brenóci uradalom pallosjoggal
19 2, I | s lehet azért becsületes ember, ha egyéb hibája nincsen.
20 2, I | nincsen. Hát hogy jut ez az ember a huszonöt bothoz?~Az agyaros
21 2, I | ez itt, még csak nem is ember. Az a szerződés, amit az
22 2, I | reá, hogy ez olyan okos ember, hogy ha ő akarja, az öreg
23 2, I | hevesebb kacagásba térni; az ember ilyenkor nem tud magának
24 2, I | hogy térdre nyomta. Az ember ekkor látta át, hogy nem
25 2, I | éjszaka meglépi a szegény ember szántóföldjét, reggelre
26 2, I | már minden harmadik házban ember; mi sem tudjuk, hogy érjük
27 2, I | Sztropkó Mihály. Igen okos ember, tud urakkal is beszélni;
28 2, I | hogy mit parancsolnak.~Az ember haja egészen ősz volt már,
29 2, I | Kallósfalváról soha egy ember sem ült a börtönben.~– Csendes
30 2, I | van kenyerünk, csak más ember volna úgy ellátva.~– Szeretném
31 2, I | előhozta a kenyeret.~Ha az ember az úton találná, el nem
32 2, I | vállát.~– Hát ahogy a szegény ember tud magán segíteni, tekintetes
33 2, I | közelben Istent tisztelő ember, hogy a szolgáló nép nyomora
34 2, I | másikba lépett a „paizsos ember”2, amit ősszel learatott,
35 2, I | szoba levegőjét terhelé; az ember melle elszorult tőle. Hasztalan
36 2, I | Egy összegörnyedt öreg ember, kinek termetén csak akkor
37 2, I | maga irgalmából soha!~Az ember fel sem látszott venni az
38 2, I | vannak itten, láthatta is az ember őket jól a kapu hasadékán
39 2, I | élelmiszerekkel, amikkel százezer ember életét meg lehetne menteni
40 2, I | mindenkorra. Hol vette ez az ember azt? Csalta, lopta, elharácsolta
41 2, I | nem állunk az ég felé…~Az ember akkor egészen odahajolt
42 2, I | beszélhetsz ilyen helytelenül?~Az ember mérgesen tekinte oda, botját
43 2, I | ádáz szavaiban.~A durcás ember lehúzta sipkaernyőjét arcára,
44 2, I | segítsenek…~A garaboncás ember hangosan felkacagott e szavakra;
45 2, I | Keresd magadnak, szegény ember. Meggyógyulsz tőle, ha megtalálod?
46 2, I(7) | hanem fokhagymával. – Magyar ember mindig ismerte a jó appetitust,
47 2, II | le, finomul kiszabva két ember illetőségét, s azzal ismét
48 2, II | hozzá karika lábaival. Ha az ember hirtelen tekintett oda,
49 2, II | bizony mondá magában:~„Ez az ember vesztét érzi.”~És mindazok,
50 2, II | szintén azt mondhatták:~„Ez az ember vesztét érzi.”~Krénfy úr
51 2, III | attól függ: hogy tudja az ember bolondítani egymást.~Ismertem
52 2, III | évszámba lép, amikor az ember természete megváltozik?
53 2, III | lámpákat! Takarodjék minden ember haza! – kiálta Krénfy úr,
54 2, III | tiszteletét. Rendkívüli ember ez az Illés gróf.~Ismét
55 2, III | udvaronc valami rettenetes ember! Úgy földre sújtja, úgy
56 2, III | utoljára örömestebb ülne az ember Illés gróf mellé, és nézne
57 2, III | ügyetlen, mennyire darabos ember ő, hogy így engedi magát
58 2, III | kamatra ád is, rendkívüli ember most, az több mint keresztyénség.
59 2, III | igazságtalanul bánnak velem, mintha ember sem volnék. Ott is nagy
60 2, III | az önmozdonyok, így csak ember tud beszélni. – Azt a gyárat
61 2, IV | éjszakai imára.~Hej, sok ember nem mondhatá el azon este
62 2, IV | Ugyan ki búsulna miattuk? Ember volt is, lesz is több a
63 2, IV | hogy ő most a legelegánsabb ember a szárazföldön. Hogy fognak
64 2, IV | ablaknál állni, mert az ember könnyen náthát kap.~A grófnő
65 2, IV | dolgokért, amikért szegény ember fiát jól megverik, s azzal
66 2, IV | erősen, mint ha felkapott ember ebédel együtt igazi nagy
67 2, IV | kínos lehet, mert ő bátor ember. Kár, hogy nem más viszonyba
68 2, IV | tört ki.~– Óh, te iszonyú ember vagy, Illés.~– Nem vagyok
69 2, IV | legszelídebb, a legnyugalmasabb ember vagyok. Csak egy szavadba
70 2, V | durva, mérges hang. – Olyan ember vagyok, aki az úton szokott
71 2, V | vezettesse magát vele az ember egyik falutól a másikig.~
72 2, V | gyanúsan kísérve. Ha az ember néha magasabbra találta
73 2, V | félelem nélkül lépett az ember nyomaiba, egyedül a gyermekkel
74 2, V | úgy morogsz rám, hiszen jó ember vagyok én… Fölvette a gyereket,
75 2, V | következését. Azt a levelet egy ember írta önnek, aki most Strasbourgban
76 2, V | sem, mely miatt Illés ez ember ellen tör; ez a férfi nekem
77 2, V | hölgyek miatt sok fösvény ember tett már elveiből kivételt.
78 2, V | lesz.~– Ezen levéltől két ember élete függ, ha gyorsan nem
79 2, VI | teljes elégültségére.~Az ember a ránézésnél fogva alig
80 2, VI | legyenek rendeltetve, mikre más ember keze és lába; oly pici kis
81 2, VI | vissza, hogy ha olyan derék ember az, miért nem megy ő maga
82 2, VI | is vele, s mint az ifjú ember maga dicsekszik, egy bokrétát
83 2, VI | behordja a koldusokat, az ember ki sem mehet anélkül, hogy
84 2, VI | sopánkodásaikat; ha vasból volna az ember idegzete, mégsem állaná
85 2, VI | megkezdésére; de mikor az ember nem ér rá: Irén minden percben
86 2, VI | lélekállapotban volt. S mikor az ember még fiatal, a természet
87 2, VI | mámorosan, ahogy szokott az ember lenni, ha első álmából felébresztik,
88 2, VII | beszédesebbjeit. A szegény ember, ha nyomorúságról kell beszélni,
89 2, VII | idős korában mennyivel más ember volt! – sóhajta Dobokyné,
90 2, VII | határozatot hoztak, hogy minden ember térjen vissza a megyei járásába,
91 2, VII | Gazsi! Ez már egészen más ember, ez kedves, mulatságos ember. (
92 2, VII | ember, ez kedves, mulatságos ember. (Csejti Gazsi volt őnála
93 2, VII | dobatik. Nem érdemes, hogy az ember kezébe vegye. Hol az Életképek?
94 2, VII | hogy ő ennyi meg ennyi ezer ember boldogságán munkálódik,
95 2, VII | aminek kulcsát csak egy ember találja meg. És néha az
96 2, VII | találja meg. És néha az az egy ember nem támad elő soha.~Ha a
97 2, VII | elmulasztott nap száz meg száz ember életébe kerül. Elhisszük,
98 2, VII | alázatosan könyörög ama kőszívű ember előtt, nem állhatták tovább
99 2, VII | odaborultak le térdre, ez ember lábaihoz és kezeit, ruháit
100 2, VII | őt a hajdúk közé, hogy az ember térdre bukott.~– Vasra kell
101 2, VII | annyira. Óh, Krénfy úr finom ember.~– Valóban, Fenyéry úrnak
102 2, IX | történnek.~Fenyéry komoly ember volt, komoly arccal lépett
103 2, IX | észrevéteti, kivált ha az ember vendég. Különben is azt
104 2, IX | mértéke annak, hogy bukott ember mit várhat a világtól –
105 2, X | aláírta a tanúvallomást azon ember ellen, kit az életben tán
106 2, X | leverő tanúbizonysága az ember földi származásának, szellemi
107 2, X | már minden gyenge szívű ember e per bolygatásához fogni,
108 2, X | ésszel, tele szívvel minden ember gazdag!~
109 3 | MÁSODIK RÉSZ ~Ember csapásai~
110 3, I | kedvencét átölelve, ott minden ember előtt össze meg összecsókolja;
111 3, I | elől hiába tagadta el az ember magát, ott is rátalált,
112 3, I | híd le volt törve, s két ember úgy áll a két parton és
113 3, I | jobban megborzogatja az ember testét, lelkét, mint a nedves
114 3, I | olyan történet, amit az ember csak úgy mer végighallgatni,
115 3, I | menedékei közé, csak ott érzi az ember magát igazán bizton az éj
116 3, I | fogok önnek elmondani egy ember életéből, melyet a napokban
117 3, I | iszonyatosságában megismernem. Ezen ember Brenóczy István gróf. Elég
118 3, I | büszke, önmagával eltelt ember ő. Ez a gőg nagy szerencsétlenség
119 3, I | szenved, hogy mi áron. Azon ember, kivel ön a brenóci kastélyban
120 3, I | el. Megölte-e leányát ez ember?~– Nem. Nem. A rettegés
121 3, I | férfiúból csendes, alázatos ember lett; a sima, mosolygó világfi
122 3, I | az ügy rendbe hozását. Az ember nem tudja, hogy meddig él.~
123 3, II | drámaírók találtak fel; okos ember nem gondolkodik fennhangon.~
124 3, II | természetesnek találom, hogy az ifjú ember külföldön is élni kényteleníttetvén,
125 3, II | vonatba felkapaszkodni.~Fiatal ember volt, viselete és arca felől
126 3, II | elevenen tud írni, hogy az ember szinte magát képzeli annak
127 3, II | akarok gyufával bánni, az ember könnyen kárt tehet vele
128 3, III | eleven fantáziával bíró ember, akinek ez az eszme, a kivitel
129 3, III | hozzá. Továbbá:~…„Gazdag ember fia beleesett a Dunába,
130 3, III | kifogta a vízből, gazdag ember adott a hősnek százezer
131 3, III | Álmában megjelent a hősnek ősz ember, ezüst szakállal, arany
132 3, III | csak érdekessé sem lehet az ember: – a munka és a szorgalom
133 3, III | elvesztése után hírhedett ember lett az országban.~Veszteségét
134 3, III | elcsábítsa, ő nagyon becsületes ember; pedig úgy segéljen, csak
135 3, III | dolog volt, hogy minden ember ezt a kérdést intézte hozzá,
136 3, III | Gazsi pedig a leglovagiasabb ember, akivel bátran köthet akárki
137 3, III | világító gondolatra, hogy ez az ember emlékezik arra, aki neki
138 3, III | egy titkolózó, alattomos ember, ki midőn azt mondja kedvesének,
139 3, III | nézett rá: minő csodálatos ember ez! Hol jár az esze? Egy
140 3, III | Csejti Gazsi meg két más ifjú ember nagy titkolódzva vonultak
141 3, III | hogy egy boldog fiatal ember azon az éjszakán, melyen
142 3, III | Ilyen alattomos, csalárd ember volt Irén vőlegénye.~Késő
143 3, III | követett el velük! Minden ember csodálkozott a kedvén! Ő
144 3, III | Ő különben igen komoly ember szokott lenni. De mindenkinek
145 3, IV | csak álmában érezhet az ember. Egy perc alatt fel voltam
146 3, IV | ahogy azt annyiszor érzi az ember álmában.~Egy halk tapsolás
147 3, IV | a Fenyéry egy rettenetes ember; én ha neked volnék, még
148 3, IV | súgá fülébe:~– Ön ravasz ember. Én félnék önnel egy házban
149 3, V | öreg gróf nem is volt már ember leánya nélkül; ha az néhány
150 3, V | leereszkedni.~A derék, becsületes ember még sírt is utoljára.~Cynthia
151 3, V | méla szemeit erősen ez ember arcára függeszté, mint olvasá
152 3, V | elbámult. Micsoda ármány van ez ember fejében most?~– A Fenyéry-jószág
153 3, V | szívén végigfutni. Miért ez ember oly engedékeny most? Éppen
154 3, V | aggasztó szokott lenni; az ember nem örömest hall beszélni
155 3, V | volna…~– Ah, dehogy. Élő ember volt az, ott hevert a szalmán,
156 3, V | reggel olyan messze van, s az ember olyan mulandó!~Cynthia kérte,
157 3, VI | már csendes, zárt szemű ember, mint a többiek, akik ott
158 3, VI | ezt a sokaságot látni. Az ember úgy szeret egyedül lenni,
159 3, VI | dolog volt tőle a hosszú ember szívére hivatkozni. A színpadi
160 3, VII | alig lehetett már kivenni, ember volt-e, vagy micsoda, aki
161 3, VII | úri képű, fekete szakállú ember fordulna meg nála; de csak
162 3, VIII | egymástól.~Milyen keveset tud az ember beszélni akkor, mikor legtöbb
163 3, VIII | tragédia, csak nézne egyik ember a másik szemébe, csak elfordulna
164 3, VIII | kikérdeztem már. Férjed derék ember. Téged szeret, Cynthiát
165 3, VIII | Cynthiát védi; egyetlen ember, aki előtt elpirulok, aki
166 3, IX | is volt külföldön olyan ember, ki azt a sajátságos üzletet
167 3, IX | felakasztás-formát is jelent.~Ilyen ember kellett Krénfy úrnak.~A
168 3, IX | de aki persze praktikus ember lévén, csak mosolygott rá.
169 3, IX | Krénfy nevetett, amin az ifjú ember nagyon sértve érezte magát.
170 3, IX | kellemes völgy terül. Az ember bámul rajta, hogy azon gazdag
171 3, IX | dagasztott kovász, ahová az ember a pálcáját leszúrja, szökőkút
172 3, IX | léprákot visz haza, az ember napos lázt kap tőle, még
173 3, IX | mehetett el alatta, most már ember sem bújhat ott át. Ezt nevezik
174 3, IX | hogy az szerencse, ha az ember a legelső tételben nem nyer,
175 3, IX | Egy vén, száznégy éves ember, ki maga is emberszámba
176 3, IX | védelmezze őt e rettentő ember ellen. Bánjék vele úgy,
177 3, IX | mit akarsz? – rivall rá az ember, ki nagyon vitéz dolognak
178 3, IX | Észrevette, hogy valami rongyos ember ott ólálkodik a kapu előtt,
179 3, IX | egy nálánál is dühösebb ember elegyült a társaságba, Krénfy
180 3, X | felhők sebesen járnak. Az ember azt hiszi, még messze van
181 3, X | Máskor nemigen örült ez ember láthatásán, de most könnyebbült
182 3, X | keresztül is, mint keresé fel az ember a földre elejtett botját,
183 3, X | Hallod-e, Marina! – szólt az ember, s izmos vaskezével megragadta
184 3, X | Maróth Cynthia grófnőnek.”~Az ember ekkor fölkelt térdéről.~–
185 3, XI | nélkül. Az ispán megbízható ember, érdek köti őt urához. Kettős
186 3, XI | adni, útnak ereszteni.~Az ember homlokán a jeges veríték
187 3, XI | igen, rossz, vad tekintetű ember…~– Itt a vidéken a vén csavargó
188 3, XI | csavargó olyan megátalkodott ember, akire egyszer megharagudott,
189 3, XI | kocsisnak:~– Be különös egy ember ez a te pasasérod. Úgy kérdezősködik
190 3, XI | kicsoda, micsoda, mi járatbeli ember…~– Kérem, nekem rendes útlevelem
191 3, XII | süllyeszté le szemeit ez ember előtt, ki a gondolatokban
192 3, XII | hogy itt csak egy vétkes ember van, és az Krénfy. Kegyed
193 3, XII | kezünkbe adják a rejtélyes ember jellemét. Azt elismeri kegyed,
194 3, XIII | rút tárgy kegyedet? Ez az ember lopott, csalt és gyilkolt.
195 3, XIII | templomszerte.~Tapasztalt ember ezen az ünnepélyes formaságon
196 3, XIII | mellékes ügy, de a becsületes ember, mikor nősül, óhajtja annak
197 3, XIII | Egy veszendő nyomorult ember életét kérem öntől.~Az alispán
198 3, XIII | tenne szívéről, hogyha ez ember irgalomesdő szavára siket
199 3, XIII | nagyon elszomorodék.~– Ez az ember gyilkolt és csalt…~– Jól
200 3, XIII | csalt…~– Jól tudom.~– Ez az ember ezer meg ezer jó lakóját
201 3, XIII | ki…~– Mind igaz.~– Ez az ember halálra vádolt egy ártatlan
202 3, XIII | fertőztesd be ezt a kezet az ember vérével, ezt a szép fehér
203 3, XIII | menti az éhség. De ezen ember gazdag és hatalmas. Megyénkben
204 3, XIV | megőszülve, mint más becsületes ember.~Aztán Magyarország nincs
205 3, XIV | körülkerítve; ott mehet ki rajta az ember, ahol akar, Krénfy nem fogja
206 3, XIV | mennydörgésszavára, roskadt össze az ember e kérdésre.~– Én vagyok… –
207 3, XIV | összefüggést.~Előtte egy ősz ember ült a bírák sorában, valami
208 3, XIV | körös-körül vakargatta. Rettenetes ember ez az alispán!~Azután bezáratták
209 3, XIV | törvényszék éppen ítéletet hoz.~Az ember átalkodott volt, civakodni
210 3, XV | szemeiből, arcvonásaiból minden ember olvashatja azt, érezheti
211 3, XVIII| mindig érdekesek. Egy-egy ember kihal belőle, ez bevégezte
212 3, XVIII| már beszélni tanul. Minden ember felismeri arcaikon az apa
213 3, XVIII| hideg borzadályt kelt az ember szívében.~Szokott beszélni
214 3, XVIII| bizonyítják ezt a boldogságot. Az ember azt hiszi, hogy az most
215 3, XVIII| azt bebizonyítani.~Minden ember, tán Dobokynét kivéve, azt
216 3, XVIII| után, észre sem veszi az ember, hogy megvénült, s egyet
|