Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
jer 4
jeruzsálemi 1
jo 2
jó 193
jóakaratú 1
jóakaróm 1
jobb 25
Frequency    [«  »]
204 hanem
202 ne
200 azon
193 jó
193 olyan
191 aki
190 fenyéry
Jókai Mór
A régi jó táblabírák

IntraText - Concordances


                                                            bold = Main text
    Rész,  fezejet                                          grey = Comment text
1 1 | poéták, tudósok; nyájas, , derült arcok, kiknek még 2 1 | rábízva a magányosokra, egy szív, egy bölcs , egy 3 1 | közfélelem vigasztalásért?~A régi táblabírákhoz.~Ha ércakarattal, 4 1 | legfáradságosabb mezején?~A régi táblabírák.~Bölcsességgel – 5 1 | magánsérelmeket?~A régi táblabírák.~Ki őrizte meg 6 1 | tudományok, erények utain?~A öreg táblabírák.~És végre 7 1 | külön ember születik: a régi táblabírák az emlékezetből 8 1 | elménckedni.~Azért, ki arégi táblabírákcíme alatt mulatságos 9 1 | vesztegetve; mert hiszen arégi táblabíráksokkal szegényebbek, 10 2, I | deszkákat szállítják, ez is elég .~Most még ezek sem járnak 11 2, I | elvégződnek, ottan laknak emberek, azok majd pártodat 12 2, I | Tégedet magadat hagytak itten emberek oltalmára, jó Isten 13 2, I | ittenemberek oltalmára, Isten gondviselésére. El 14 2, I | azt mondta, hogy menjek a emberekhez.~– No, hát akkor 15 2, I | összevissza kiabálva: „Ez lesz kocsisnak, ezlesz 16 2, I | Ezlesz kocsisnak, ez lesz pásztornak, ennek bocskorkája 17 2, I | jelenet tragikumából. A öreg úrnak hárpia felesége 18 2, I | komolyan vette a dolgot.~– emberekmonda két kezével 19 2, I | jutott kezet csókolni a uraknak, azután vette ki-ki 20 2, I | az elébb elsietők után.~A öreg úr egészen el volt 21 2, I | Eladná a gyermekeit!~– Egy anekdota jut erről eszembe. ( 22 2, I | táblabíró-világnak egyik oldala volt az anekdotamondás, 23 2, I | szentképen túlaz Istennél.~– leánykám, aki az Istennél 24 2, I | szóra elfakadt sírva.~A úr vigasztalni akarta.~– 25 2, I | el az úton, majd találok emberekre, ő addig aludni 26 2, I | suttogott fülébe: „Nagyapám, apám, kelj fel, jó urak 27 2, I | Nagyapám, jó apám, kelj fel, urak vannak itt; nézd, ennivalót 28 2, I | részvéttel biztatá: „Ne félj, öreg, meg fogsz szabadulni.”~ 29 2, I | otthon jobb is. Ide ez is volt.~– Mi bajuk ezeknek 30 2, I | az alispán, eldugva kezét mélyen nagy felöltönye zsebjeibe, 31 2, I | pallosa sajtvágó késnek is ?~Az agyaras erre is nevetett, 32 2, I | szállított, kap vinkulum fejében huszonöt botot. Igaz-e ez, 33 2, I | marháinknak nem lehetett a legelőre járni, máig sincs 34 2, I | halavány volt.~Ilyenkor nem volt annak közel állani 35 2, I | meg az áldott tehénkére: a riska, az áldott riska, 36 2, I | szép, kedves, édes riska! A riska egyet-egyet nyalt 37 2, I | asszony, hallgassNem zúgolódni az Isten ellen, 38 2, I | szükséget?~– Óh, nekünk dolgunk van. Mindennapra 39 2, I | még a mi kenyerünk nagyon , a gyerekek sokat ennének 40 2, I | háza, gazdasága, földje. A , szorgalmas, takarékos nép 41 2, I | eladta a szeszgyárnak, mert árat adott érte; magának 42 2, I | eseteiben teendőkről.~Ah, uraim, ily fényűzési cikk 43 2, I | jöttök, ugye? Hanem most volna az ingyenáldás! Pusztuljatok 44 2, I(7) | Magyar ember mindig ismerte a appetitust, kivált a régibb 45 2, II | rossz élceit és a gazda borát, s az országot ért 46 2, II | sompolyodott be, s annyi estét kívánt a nagyságos 47 2, II | félpatkó elvész; pedig az igazi cselédnek az a kötelessége, 48 2, II | lenni, mint én? Hanem hiszen , hogy visszajöttél, ugyan 49 2, II | Gondoljon ki maga valamit.~– Nem volna őket…? – Tovább nem 50 2, II | sem adott valami különös vacsorát.~– De ha olyan 51 2, II | függeszteni, mintha attól kérne gondolatokat, az pedig úgy 52 2, II | rézördög karjai közé, és kedvvel dörzsölé kezét. 53 2, III | cselédedet koplaltasd; hanem ha alkalom nyílik, indítványozz 54 2, III | Krénfy úrnak pedig az a szokása volt, hogy ha tetteinek 55 2, III | következni; kedvezőtlen esetben volt nem vezetni nyomra 56 2, III | otthon fogadni el őket. lett volna tudni, hogy melyik 57 2, III | ez az Illés gróf, milyen volna ennek hosszas ideig 58 2, III | leghatározottabban hivé szándékát bebizonyítani 59 2, IV | valóban láthatjátok, hogy világ van, tejben, vajban 60 2, IV | megjegyezhesse, miszerint nem a nyitott ablaknál állni, 61 2, IV | gyönyörűségnek találja, s egymásnak étvágyat kíván.~Illés grófnak 62 2, IV | gróf azonban mindezt igen tréfának tartja. Igazi jenki 63 2, IV | Cynthiától.~– Én?… nem.~– Úgy volna, ha sietne, mert ön 64 2, IV | kijátszhatni. Te így okoskodtál, leányka: amíg az én bolond 65 2, V | maradtak rajta. Cynthiának étvágya van ma, gondolá 66 2, V | nyugalommal szólt az emberhez.~– barátom; nem mondhatná meg 67 2, V | kell kétségbeesni mindjárt, az Isten.~– Hát mit csináljunk? – 68 2, V | úgy morogsz rám, hiszen ember vagyok én… Fölvette 69 2, V | nekik a pénzétHm, hm szelindek, ne szaglálj engem. 70 2, V | elérzékenyült hangon.~– Elfáradt, öreg, ugye? – viszonza a 71 2, V | előtt. Kezébe tettem le híremet, ön engem semmivé 72 2, V | anyám hagyott rám. Szegény anyám. Nem szép tőlem, hogy 73 2, V | tintatartója felett, egy tollat keresett ki számára, 74 2, V | tör elő: amilyennel nem éjszaka ily magányos házban 75 2, V | vegye ön ezt jutalmul, öregszólt Cynthia, lecsatolva, 76 2, V | Tudja: megteszem én azt egy szóért –, semmi másért. 77 2, V | Akik már meghaltak, azok emberek.~Cynthia semmi túlságos 78 2, V | követ és susogá:~– Köszönöm tanácsodat, anyám, édesanyám.~ 79 2, V | aki még holta után is ad tanácsokat a leányának.~ 80 2, V | fölkeresni.~– Vártalak. jelnek tartom, hogy siettél. 81 2, VI | volt a legjobb gazdáknak. karban tartott vagyona megért 82 2, VI | el a nevét leírni.~Ez a fiú mindazon fázisokon keresztülment, 83 2, VI | senkivel sem beszélt, egy szóra kiosztotta azt a legelső 84 2, VI | magának pártfogót, akit a magyar nők ezen megtisztelő 85 2, VI | nevetett legtöbbet, pedig a lélek egy hangot sem hallott 86 2, VI | Kívánjunk egymásnak csendes éjszakát.~Fenyéry még erre 87 2, VII | nála élet-halál kérdések.~A urak ezt a sok, regénybe 88 2, VII | találkoznánk egymással, egy reggellel elvégzi a dolgot, 89 2, VII | szolgálhatok vele.” Meglehet, hogy hivatalnok, de felesége 90 2, VII | adnak ezen a világon.~A táblabírák ezt megfontolták 91 2, VII | Dobokyné csípős élccel „ éjtkívánt a távozónak, 92 2, VII | kötelesség!”, és eszerint a hazafiak és honleányok neveinek 93 2, VII | akarsz enni. A nyúlnak is húsa van, de nem adja oda, 94 2, VII | lesznek. A nép tartsa fenn a rendet egymás között. A 95 2, VII | csókolták, hogyadja vissza pénzért azt, amit tőlük 96 2, VII | megérdemelte azt, s ha egy szóval megmenthetném, azt 97 2, VII | azt az olcsó életet elég árért adom most oda.~– Figyelmeztetek 98 2, VII | kínjában kacagni, olyan volt Fenyérynek ez az elméncsége.~– 99 2, VIII | tudom, hogy kegyednek igen áldott szíve van, s a szegény 100 2, IX | piros?”~Fenyérynek elég tapintata volt átlátni, 101 2, IX | eléldegélek egyik-másik atyámfia, barátom, hajdani kenyerespajtásom 102 2, IX | karját megfogva, monda:~– , hogy jön.~A fiatal férfi 103 2, IX | tudá, mi történik vele.~, hogy jön! Ki értené ezt? 104 2, IX | mert tudja, hogy vannak barátai, tudja, hogy akik 105 2, IX | szeretem. És meg is lehet, hogy férj és lett volna belőlünk. 106 2, X | lenni. Mai világban csak emlékezőtehetség kell hozzá, 107 2, X | megfelelő stylus curialis, két talp, mely nem fárad 108 2, X | Az igazi ügyvéd kezében eszköz volt minden világi 109 2, X | hogy a birtokosoknak csak reggelt is kívánna, helyet 110 3, I | erős szíve legyen; pedig a lélek csak saját magát akarta 111 3, I | két oldalról segített a urak számára meleggé tenni 112 3, I | vizet forralt a teának; meleg szobára várta Leonorát.~ 113 3, I | sikertelenül. Mától fogva igen reményeim vannak.~– Hogyan? – 114 3, I | egész birodalomban, elveszti hírnevét, a világ becsülését, 115 3, I | emberéletben megtörténhetik; óh, mi volt felébredni! Nem jó 116 3, I | jó volt felébredni! Nem az az álom odaát, nem jó 117 3, I | jó az az álom odaát, nem az ott. Ne keressük azt 118 3, I | dolgokat, amiket önnek, kedves Irénem, nemvolna meghallani. 119 3, I | önnek, kedvesIrénem, nem volna meghallani. És azután 120 3, I | maradjon mellette. Oly lesz nekik egymással élni 121 3, I | megbántaná. Hisz tudja, hogy helyen jára szegények, 122 3, II | Melyik nagykereskedő és hitelű bankár adná a nevét 123 3, II | vette észre, mikor elment.~A Leonora ijedten futott haza 124 3, II | udvariasan üdvözlé őt.~– reggelt, uram.~Ez rátekintett. 125 3, II | kalapját.~– Köszönöm, uram. reggelt.~És azzal olvasott 126 3, II | bántalmazni képes; bemocskolom nevét, nyilvánosan fogom 127 3, II | gondolhatták magukban: milyen barátok lehetnek, milyen 128 3, III | Kisvárosban az ilyen embert partinak nevezik.~Az öreg 129 3, III | felhívom Csejti Gazsit. lesz-e? – indítványozza 130 3, III | kinek kedvese ismét egy szót adott. Vegyész urak, 131 3, III | gondolkozott, hogy amíg a jólét és hír után küzdött, azt csak 132 3, III | De mindenkinek is olyan kedve volt, hogy párjára 133 3, III | volt ott Irén? Egyrészt , hogy nem volt ott, mert 134 3, III | kérő násznagyot, kedves barátomat, tekintetes Lippay 135 3, III | mellett, mint akik régi ismerősök, akik csak most 136 3, IV | vette nőül.~Boldog, boldog éjszakát!~A vidám üdvkiáltás 137 3, IV | reszkető szóval:~– Óh, milyen , hogy itt vagy.~– Sokáig 138 3, IV | felébredtem. Óh, milyen , hogy te itt vagy…~Fenyéry 139 3, V | magas hegyek között fekszik, levegője van, ha az egész 140 3, VI | csodálatosan néznek . Régi ismerősei csak futólagosan 141 3, VI | megelőznie, amit nőnek nem megtudni.~Valóban, a nők 142 3, VI | ezalatt Fenyéryéknél, a , a kedves Irén lakában. 143 3, VI | pedig énnekem nincs olyan előadásom, mint önnek.~Fenyéry 144 3, VI | mondok. Cynthia itt nincs helyen az ön házában. A 145 3, VII | bakon ült az ispán, akinek volt ott is. Csendes őszi 146 3, VII | távozott a régi birtokosné, a kisasszony.~– Úgy, a jó 147 3, VII | jó kisasszony.~– Úgy, a kisasszony? Ti most is jó 148 3, VII | jó kisasszony? Ti most is kisasszonynak híjátok. És 149 3, VIII | percekre ossza, ezt egy óra is megteszi; van-e valami 150 3, VIII | megáldott az Isten. Derék, férjem van. Boldogságban, 151 3, VIII | megrázták egymás kezét mint két ismerős, akiknél elvégzett 152 3, IX | telepítvényesek, kik legfeljebb gyomrot, rossz egészséget 153 3, IX | ami itt terem, nem adhat tejet, ahelyett mást kell 154 3, IX | nélkül, gombok nélkül.~A emberek nem értették a magyarul 155 3, IX | amihez a telepítők fogtak. A emberek egészen elhitték, 156 3, IX | látott a műveléséhez; igen gazda volt, nagy gyakorlattal 157 3, IX | magának tovább utat…~Szegény hollandusok.~Milyen szorgalommal, 158 3, IX | munkát, s oly vígan, oly kedvvel ment mindaz.~– Látjátok, 159 3, IX | fenékkel forgatá felfelé.~A hollandusok ijedten láttak 160 3, IX | folytatta, amit megkezdett.~A telepítők buzgón imádkoztak 161 3, IX | lakosok zabföldei, amik ismerősek voltak már ezzel 162 3, IX | Szent Mihály-nap után nem a földben hagyni semmit.~ 163 3, IX | jámbor ezer hálát adott a tanácsért, s még aznap visszaindult 164 3, IX | alatt visszanyerte azt a cselédpofáját, ami olyan 165 3, X | grófkisasszonynak, aki mindig olyan volt iránta.~Pedig a szél 166 3, X | a szögletben, mely elég annak, akit a zivatar üldöz 167 3, X | mintha ők haragudnának.~Olyan volt, hogy most tudott imádkozni. 168 3, X | neki mondani: „Adjon Isten estét kegyelmednek, bátyámuram.”~ 169 3, X | tízszer is: „Adjon Isten estét kegyelmednek, bátyámuram”, 170 3, X | kétszer-háromszor is megváltoztatá, amíg fogást talált rajta, és 171 3, X | az Úr Isten kegyelmednek estét, Vince bácsi!~Hogy 172 3, X | el találtam aludni. Ugyan , hogy fölébresztett kegyelmed, 173 3, X | ne kínozzon sokáig, olyan nagyot üssön rám, mint az 174 3, X | tanított meg olvasni?~– A kisasszony, aki most már 175 3, XI | odalépett az utas szekeréhez, s szokás szerint a lőcsnek 176 3, XI | megharagudott, annak nem volt vele éjszaka találkozni.~– 177 3, XI | volna sikert eszközölni egy karikás ostorral.~Végre 178 3, XI | előfogatos.~– Jól hajts, fiam. borravalót kapszdörmögé 179 3, XII | nyájassággal szólt a nőhöz:~– Édes asszonyság. Fogadja meg 180 3, XII | ezen státuscsínyre. Már idő óta szedeget föl roppant 181 3, XII | állította, hogy az igen vállalat lesz. Én most sem 182 3, XIII | székvárosban sohasem volt olyan szüretje a mendemondának, 183 3, XIII | forintot tesz le.~Ah, ez is volna. Maradna neki még 184 3, XIII | osztályrészül, mint ennek a táblabírónak, és aki e szerelmet 185 3, XIII | Ez az ember ezer meg ezer lakóját e hazának ördögi 186 3, XIV | ki. Kereshetik azután a táblabírák, ha egyszer a 187 3, XVIII| szavát nem hallaná, ha a Leonora nem vitatkoznék 188 3, XVIII| hagyják őt magára Fenyéryék. A Irén odaviszi hozzá gyermekeit, 189 3, XVIII| foglalni, és mikor azután a Leonora összevissza jövendöl 190 3, XVIII| nagy, ismeretlen örömöt, hírt és egyéb képtelenséget, 191 3, XVIII| ki abból a tisztelt delnő avagy rossz tulajdonságait.~ 192 3, XVIII| ez mély és határozott, ez ; ellenben ez a hüvelyk mellett 193 3, XVIII| egy-egy méltóságos úr a régi nevek közül elhal, elenyészik.


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2008. Content in this page is licensed under a Creative Commons License