Rész,  fezejet

  1     2,  I    |            főjegyző úr! Tekintetes Fenyéry Endre főügyész úr! Üdvözlöm
  2     2,  II   |           köze van, hogy ugyanezen Fenyéry úr van kiküldve most a brenóci
  3     2,  III  |            család; egyik közülök a Fenyéry, a másik a Tarnóczy…~Krénfy
  4     2,  VI   |       szerint az következnék, hogy Fenyéry és Irén, mint a két legjámborabb
  5     2,  VI   |          túrós galuskát is hozták, Fenyéry mégsem volt készen az írással,
  6     2,  VI   |             mint egyébkor. Irén és Fenyéry az egész vacsora alatt tán
  7     2,  VI   |      milyen színűek szemeik.~Amint Fenyéry letette a villát, rögtön
  8     2,  VI   |      együtt maradtak vendégeikkel, Fenyéry egyre írt és nem sokat ügyelt
  9     2,  VI   |          azon is rajta kapta magát Fenyéry, hogy ásítani kezdett, s
 10     2,  VI   |           Dobokyné észrevéve, hogy Fenyéry már nem ír, odafordult hozzá,
 11     2,  VI   |        visszatér hozzánk már, ugye Fenyéry úr? Hát az egész érzékeny
 12     2,  VI   |            akkor vevék észre, hogy Fenyéry – alszik!~Ott abban az ülő
 13     2,  VI   |         tündérke is volt jelen; és Fenyéry valamennyi szeme láttára
 14     2,  VI   |     egymásnak csendes jó éjszakát.~Fenyéry még erre sem ébredt fel;
 15     2,  VI   |            első találkozás Irén és Fenyéry között a Tarnóczy-kastélyban.~
 16     2,  VII  |           ebédhez, mely alkalommal Fenyéry ismét elkésett a jegyzőkönyvírással,
 17     2,  VII  |         fontosabb ügy a nap alatt.~Fenyéry bizony aligha vette magának
 18     2,  VII  |            felől, ami után felállt Fenyéry…~– Ah, nem aludt el ott
 19     2,  VII  |  lelkesültek fel a karok és rendek Fenyéry szónoklatára; hogy gyűlt
 20     2,  VII  |            oroszlán, szökött előre Fenyéry, s egy kezével mellbe ragadva
 21     2,  VII  |       végrehajtani.~– Igen – szólt Fenyéry és előrelépett, a csavargótól
 22     2,  VII  |            a kaput erővel betörni.~Fenyéry arca szokatlan lánggal égett
 23     2,  VII  |        potentiae!…~– Tudom – szólt Fenyéry, s még közelebb lépett a
 24     2,  VII  |           kend le azt a puskát! Ha Fenyéry úr fel akarja magát áldozni
 25     2,  VII  |    dicsőség erre a címeres ajtóra, Fenyéry uram! Hozzá ne nyúljon senki
 26     2,  VII  |        nyúljon senki egy ujjal is.~Fenyéry egy percig tétovázni látszott;
 27     2,  VII  |            Ezt mindjárt gondoltam.~Fenyéry arca egy pillanatra elsápadt –
 28     2,  VII  |          düh vigyorgásával Krénfy, Fenyéry mellé lépve.~És a két táblabíró
 29     2,  VII  |           nyúlt az ifjú keze után.~Fenyéry hirtelen visszavonta kezét.~–
 30     2,  VII  |           már most ússzunk együtt.~Fenyéry meghajtá magát az alispán
 31     2,  VII  |           alispán rögtön átértette Fenyéry gondolatját, mert hátralépett
 32     2,  VII  |            finom ember.~– Valóban, Fenyéry úrnak helyén van az esze.
 33     2,  VII  |    beszéddel, uraim – vágott közbe Fenyéry. – Amit tettem, az magántényem,
 34     2,  VII  |           amit tennem kell – szólt Fenyéry rendületlen nyugalommal. –
 35     2,  VIII |           rontsa ezt a mulatságot.~Fenyéry szívét fenékig felfordítá
 36     2,  VIII |         asszonyi állat megcsókolta Fenyéry kezét, Krénfyt pedig leköpte,
 37     2,  VIII |            felnyittatni? – kérdezé Fenyéry, amint egy előszobába értek.~–
 38     2,  VIII |            ellen tiltakozni fogok.~Fenyéry meg volt elégedve, s benyitott
 39     2,  VIII |          szépséges fiatalembernek!~Fenyéry udvariasan lépett közelebb,
 40     2,  VIII |            tigris kalickájába zárt Fenyéry óhajtá véget vetni e népszínműnek,
 41     2,  VIII |            ki fogja nyitni – szólt Fenyéry bizton mosolyogva. – Addig
 42     2,  IX   |     ítélnek.~– És ha így lenne is, Fenyéry nem volt a vagyon bolondja
 43     2,  IX   |           ajtó, és lépett be rajta Fenyéry.~Hasonló jelenetek nemcsak
 44     2,  IX   |            akárhányszor történnek.~Fenyéry komoly ember volt, komoly
 45     2,  IX   |     ígéretét teljesíteni tartozik. Fenyéry úr itt áll előtte.~Leonora
 46     2,  IX   |    magasztos hangon monda:~– Uram, Fenyéry úr; én azt mondám, hogy
 47     2,  IX   |          mint akárki más. Szerinte Fenyéry koszorút érdemelne.~– Csakhogy
 48     2,  IX   |          dologból tréfát csinálni. Fenyéry úr, én önön csodálkozom
 49     2,  IX   |     aggódom – felelt könnyű vérrel Fenyéry. – Csejti Gazsit úgyis éppen
 50     2,  IX   |     szomszéd termekbe átvezesse, s Fenyéry egyedül maradt Leonorával,
 51     2,  IX   |            hogy kedves testvérem).~Fenyéry kezet adott rá: és kérdezé,
 52     2,  IX   |           viseltem magamat – monda Fenyéry megilletődve.~– No lássa.
 53     2,  IX   |             Menjen ön, testvérkém.~Fenyéry engedett a komoly szónak.
 54     2,  IX   |            meglátszani, hogy sírt.~Fenyéry észrevette azt. Egy gyöngéd,
 55     2,  IX   |           a nyelvnek adott dolgot.~Fenyéry elfogultsága annál nagyobb
 56     2,  IX   |            jobban fogják becsülni.~Fenyéry könnyeden mosolygott és
 57     2,  IX   |            nem.~– A világ? – szólt Fenyéry, szomorúan mosolyogva, s
 58     2,  IX   |        várhat a világtól – sóhajta Fenyéry.~– Hátha talán nem volt
 59     2,  IX   |           És azzal kezét nyújtotta Fenyéry gyűrűje után, hogy ismét
 60     2,  IX   |        szavakat, amiket mondott.~– Fenyéry! Meglehet, hogy önt a törvény
 61     2,  IX   |         ezzel elfutott onnan. Mire Fenyéry utánanézett, már eltűnt
 62     2,  IX   | pszichológiámnak ez is sokat mond.~Fenyéry arca gyönyörteljesen mosolygott.~
 63     2,  IX   |     határozott ellenségei leszünk.~Fenyéry megragadá a delnő kezét,
 64     2,  X    |     kerékvágásból.~A Krénfy contra Fenyéry per olvasása valódi gyönyör
 65     2,  X    |        becsületesség kétségtelenül Fenyéry részén voltak, de a kérlelhetlen
 66     2,  X    |            mind kénytelenek voltak Fenyéry tettét helyeselni, de a
 67     2,  X    |            és mindig sikertelenül.~Fenyéry pöre ezzel a felsőbb régiókba
 68     2,  X    |          hasonlított azokhoz, amik Fenyéry perében előfordultak.~Az
 69     2,  X    |       foganatosítá; ezt cselekedte Fenyéry is.~Amaz törvényellenes
 70     2,  X    |      nemesi szabadalmak ellenében; Fenyéry bűne is éppen ez volt.~Ott
 71     2,  X    |         úgy.~E hasonlítások váltak Fenyéry ügyének nagy egészségére.
 72     2,  X    |        fogalmául volt feljegyezve. Fenyéry is megkapta ítéletét, miszerint
 73     2,  X    |         lett, mint azelőtt volt; s Fenyéry minden egyéb büntetés alól
 74     3,  I    |           kap az erény. Nekem ez a Fenyéry senkim és semmim, nem is
 75     3,  I    |         amíg vissza nem disputálom Fenyéry ítéletét. Azért ne is vegye
 76     3,  I    |       szimpatétikus gyógymódokkal.~Fenyéry vagyonvesztési pere minden
 77     3,  I    |    tizennegyedik nem mozdíthatna-e Fenyéry ügyén valamit. Cynthia rögtön
 78     3,  I    |          ez engemet bosszant, hogy Fenyéry fejét csak kétszáz forintra
 79     3,  I    |          arcát.~– Nemde, kedvesem, Fenyéry minden kellemetlen szokásai
 80     3,  III  |         munka és a szorgalom útja.~Fenyéry vagyonának elvesztése után
 81     3,  III  |       ráruházták ügyészségeiket, s Fenyéry mindenkor fényesen igazolá
 82     3,  III  |       azután mérgelődnek rajta, ha Fenyéry észre sem vette azt, a bíró
 83     3,  III  |        mert ő hallgat, mint a sír.~Fenyéry is ott van a társaságban,
 84     3,  III  |            lesz-e? – indítványozza Fenyéry.~Az indítvány általános
 85     3,  III  |        általános pártolásra talál.~Fenyéry odafordul Csejti Gazsihoz,
 86     3,  III  |            Bizonyosan lesz – felel Fenyéry.~– De olyan különös képet
 87     3,  III  |        rákezdték az első csárdást, Fenyéry és Csejti Gazsi nem voltak
 88     3,  III  |         kevés szava szokott lenni.~Fenyéry észreveszi, hogy a szép
 89     3,  III  |           szűk, ~Szűk és szomorú…”~Fenyéry odatekintett és értette
 90     3,  III  |           szívében: boldog vagyok.~Fenyéry gyöngéden nyúlt a reszkető
 91     3,  III  |          arcát. Boldog volt. Hitt.~Fenyéry annyira el hagyta magát
 92     3,  III  |           nem kellett volna tenni.~Fenyéry susogva monda, tán hogy
 93     3,  III  |     elhiszi, mindent elhisz.~Pedig Fenyéry csalta őt, rútul megcsalta;
 94     3,  III  |             hogy igazam volt, hogy Fenyéry egy titkolózó, alattomos
 95     3,  III  |            lóháton nyargalt vissza Fenyéry a szüreti mulatságba, s
 96     3,  III  |      mindenki azt mondá, hogy ez a Fenyéry csodálatos lovagias egy
 97     3,  III  |          volt szükség belekeverni.~Fenyéry azután helyrehozta hibáját
 98     3,  III  |       észrevevé, hogy egy szobában Fenyéry, Lippay, Csejti Gazsi meg
 99     3,  III  |         fogva.~– Ne bolondozz, te! Fenyéry holnap esküszik. Az erdei
100     3,  III  |        órára.~– Micsoda? Esküszik? Fenyéry esküszik? Kivel esküszik?~–
101     3,  III  |      Dobokynénak ne, mert őt fogja Fenyéry leginkább meglepni. Mármost
102     3,  III  |         elvégezheté az ügyet. Hogy Fenyéry esti nyolc órára megérkezik
103     3,  III  | megkísérték elébb a kibékítést, de Fenyéry hallani sem akart róla.~
104     3,  III  |          milyen jól mulattak. Az a Fenyéry milyen nagy bohó, mennyi
105     3,  III  |       mondja, amiket hallott. Hogy Fenyéry holnap házasodik. Kit vesz
106     3,  III  |       alispán, az öreg főjegyző és Fenyéry.~Ez tehát csakugyan nem
107     3,  III  |       kerül. A mi kedves barátunk, Fenyéry, reánk bízta, hogy lennénk
108     3,  III  |            épületes mondatok alatt Fenyéry odalépett Irénhez, s megfogta
109     3,  III  |      tulajdonképpen kit kérnek meg Fenyéry úr számára.~Lippay homéri
110     3,  III  |        mondani.~Dobokyné elbámult. Fenyéry Irén kezét tartotta kezében.
111     3,  III  |           ketten tudtak.~– Irén és Fenyéry? – szólt Dobokyné, összekulcsolt
112     3,  III  |      egymást?~– Óh, régen! – szólt Fenyéry mosolyogva, és Irén is intett,
113     3,  III  |           keletkezett e viszonyuk. Fenyéry úr, feleljen ön, mikor látta
114     3,  III  |            látta Irént legelőször?~Fenyéry meghajtá magát udvariasan
115     3,  III  |         Irénnek, ami rosszat tudok Fenyéry felől, kegyed meg rágalmazza
116     3,  III  |         vígsággal üljük azután meg Fenyéry erdei lakában, ahol kegyetekhez
117     3,  III  |     hajtatott a káptalan elé, ahol Fenyéry, a törvény szabta ünnepélyesség
118     3,  III  |            siettek, hitelesítendők Fenyéry végrendeletét, mely által
119     3,  IV   |        ajtóban még egyszer megállt Fenyéry, s gyöngéden tekinte vissza;
120     3,  IV   |      másikhoz csak egy óra.~      ~Fenyéry kilépve neje hálószobájából,
121     3,  IV   |         csendes volt minden.~Amint Fenyéry a hátulsó házajtót felnyitotta,
122     3,  IV   |         fénye villant arra vissza. Fenyéry odasietett. A kert rácsajtaja
123     3,  IV   |         éppen tizenkét óra – monda Fenyéry, odalépve hozzájuk.~– Néhány
124     3,  IV   |         sem fogja állíthatni, hogy Fenyéry menyasszonyát első éjszaka
125     3,  IV   |       milyen jó, hogy te itt vagy…~Fenyéry áhítattal leste érzékeny
126     3,  IV   |           miattad verekedtek. Ez a Fenyéry egy rettenetes ember; én
127     3,  IV   |             hogy hol volt az éjjel Fenyéry. Kapott aztán furcsánál
128     3,  IV   |       találta volna állítani, hogy Fenyéry időközben itt meg ott kalandozott,
129     3,  IV   |            önnel egy házban lakni.~Fenyéry szép nejére mosolygott,
130     3,  V    |            kérdé a gróf.~– Igenis; Fenyéry uradalma ügyében: Azt ugyan
131     3,  VI   |           szegény, szegény leányt.~Fenyéry jóváhagyólag inte, s maga
132     3,  VI   |       szenvedését neki köszönheti.~Fenyéry valamit súgott neje fülébe,
133     3,  VI   |       temetés még nem mehet végbe.~Fenyéry a felszólalóban Krénfy pesti
134     3,  VI   |       Cynthia bámulva tekinte majd Fenyéry, majd Irén arcába.~Ismeretlen
135     3,  VI   |           Én! – sietett rá felelni Fenyéry.~Cynthia meghallá e kérdést
136     3,  VI   |            száját.~– Uram – mondta Fenyéry –, ha van önnek szíve, ne
137     3,  VI   |    hivatalos védőjéül nevezett ki: Fenyéry.~De annál erősebben védelmezte
138     3,  VI   |           a vizsgálat ideje alatt, Fenyéry személyes kezessége mellett.~
139     3,  VI   |            Még azt is jobban tenné Fenyéry, ha felhagyna az egész grófné
140     3,  VI   |   szokatlanul felindulva jött haza Fenyéry a törvényszékből. Együtt
141     3,  VI   |        szótlanul engedelmeskedett. Fenyéry ezt íratta vele:~„Uram,
142     3,  VI   |             Cynthia leírta ezt is, Fenyéry átvevé az iratot, összehajtá
143     3,  VI   |    visszarettenni látszottak tőle.~Fenyéry eléje állt, s szigorú hangon
144     3,  VI   |         vagyok, gróf vagy micsoda.~Fenyéry reszketett a dühtől; sohasem
145     3,  VI   |          jó előadásom, mint önnek.~Fenyéry elsötétült arccal néze rá
146     3,  VI   |     undorodva fordítá félre arcát, Fenyéry pedig leült neje mellé,
147     3,  VI   |           ez rossz! Ez igen rossz…~Fenyéry most egyszerre figyelni
148     3,  VI   |            a vérpadon haljon meg!…~Fenyéry most már eléje állt, és
149     3,  VI   |         Ért mármost engemet, uram?~Fenyéry némán inte.~– Amíg ön kezességet
150     3,  VI   |   szívdobogva, sápadt arccal leste Fenyéry szavait. Az ifjú ügyvéd
151     3,  VI   |          és felejtsük el.~Illés és Fenyéry kezeik egymás után nyúltak.~–
152     3,  VI   |            illeti, uram – folytatá Fenyéry –, azt bizton és bátran
153     3,  VI   |          haragudott rá azért, hogy Fenyéry kezét oly görcsösen szorítja
154     3,  VIII |          világot fedezhet föl, ami Fenyéry figyelmét elkerülte.~Meg
155     3,  VIII |          be fog következni – monda Fenyéry, miután az iratokat végignézette
156     3,  VIII |            reszketni… Itthon van-e Fenyéry?~– Mit akarsz? – kérdezé
157     3,  VIII |           akasztva bicegett előre. Fenyéry hátuk mögött jött.~A két
158     3,  VIII |      mögött jött.~A két hölgy csak Fenyéry arcát nézte. Ez a másik
159     3,  VIII |          hitellel előttük. Azonban Fenyéry arcán sem volt semmi megdöbbentő,
160     3,  VIII |            mindent – figyelmezteté Fenyéry a háta mögül.~Illés gróf
161     3,  VIII |          ami bennünket érdekel, de Fenyéry úr megtiltja. Fenyéry úr
162     3,  VIII |           de Fenyéry úr megtiltja. Fenyéry úr pedig most mindnyájunknak
163     3,  VIII |            áldás önökkel.~Illés és Fenyéry a gróf előrobogó hintajához
164     3,  X    |         nem hagyta el helyét, mert Fenyéry úr azt mondá, hogy rá igen
165     3,  X    |       látottakról Popákéknak, csak Fenyéry úr kocsisa után tudakozódott.
166     3,  X    |       kocsi az erdei lak udvarára. Fenyéry már a tornácon volt, rendesen
167     3,  X    |         egy percig megkapaszkodott Fenyéry kezében, azután lélektelen
168     3,  XI   |           egy kis árva leány, akit Fenyéry ügyvéd úr neje tart örökben
169     3,  XI   |             Csak odahaza mondta el Fenyéry úrnak a balesetet; úgy küldtek
170     3,  XII  |            vizsgálatok lefolyásáig Fenyéry ügyész kezességére annak
171     3,  XII  |           azt – hagyja el ez éjjel Fenyéry házát, s ispánom segélyével
172     3,  XII  |         vádoló tanú fejére vissza. Fenyéry éppen egy végbeszédet tartott,
173     3,  XII  |           grófnő! – szólt hangosan Fenyéry és megfogta Cynthia kezét.~
174     3,  XII  |       örömével, s azután könnyeden Fenyéry karjába fűzé kezét, nyájasan
175     3,  XII  |     derülten, vidáman haladt végig Fenyéry karján az előterem ajtajáig,
176     3,  XII  |      megérte tőlem.~Azzal, mielőtt Fenyéry meggátolhatta volna, odahajolt
177     3,  XIII |         mert Illés gróf visszaadja Fenyéry elfoglalt uradalmát, Irén
178     3,  XIV  |         világos kérdéseket, amiket Fenyéry ismét oly szépen lefejtett
179     3,  XIV  |          Krénfyvel szembeállítani.~Fenyéry súgva mondá Lippaynak, hogy
180     3,  XIV  |          előtt kivont kardjaikkal.~Fenyéry eléje megy, s megállítja
181     3,  XIV  |            elkezd zokogni hevesen.~Fenyéry felemeli őt és kéri, hogy
182     3,  XIV  |          meg, hogy mi az én nevem?~Fenyéry megszorítá kezét.~– Cynthia,
183     3,  XIV  |            hagyta magát vezettetni Fenyéry által.~Fenyéry könnyezve
184     3,  XIV  |          vezettetni Fenyéry által.~Fenyéry könnyezve tért vissza a
185     3,  XV   |            Irén napfényes kedélye, Fenyéry nyílt, hatékony lelke nagy
186     3,  XV   |       említék meg előtte, s emiatt Fenyéry még ősszel sem vitte be
187     3,  XVI  |            levelet olvasta át. Ezt Fenyéry írta, tudatva a gróffal
188     3,  XVII |            levelet olvasta át. Ezt Fenyéry írta, tudatva a gróffal
189     3,  XVIII|            nem viselné gondját, ha Fenyéry szavát nem hallaná, ha a
190     3,  XVIII|        avagy rossz tulajdonságait.~Fenyéry kis nejét átölelve állt